Mihálisz ​kapitány

Szigethy Gábor - Mezei–Márai ​szerelem
Egy ​titokzatos vonzalom nyomába eredt Szigethy Gábor irodalomtörténész. A befutott író és a gyönyörű, tehetséges ifjú színésznő a negyvenes évek elején találkozik, s mindkettőjük életében fordulat következik. A sok képpel és dokumentummal illusztrált könyv egy a világ elől eltitkolt szerelem története.

Böszörményi Gyula - Gergő ​és a bűbájketrec
Kedves ​Gyula! Bocsánat a nem túl hivatalos megszólításért, de mióta Gergő-Farkassal, a Botlik-Réti családdal Apollóniával és a többiekkel megismerkedtünk, úgy tűnik: Veled is találkozhatunk mindig, ha a Csipetke utcába tévedünk, ha a Bagoly-bükki-völgybe révülünk, vagy az előkelő szálloda parkolójában fölismerni véljük Rúzspirost. Közönséges ébernek érthetetlenül nevetséges, de Neked bizonyosan magától értetődő, ahogy megismerkedtünk Veled. Karácsony előtt nem sokkal hallottam egy beszélgetést a rádióban a Gergő és az álomfogók című könyvedről és megvettem. Aztán a dermesztő és szürke januári esték egyikén megkértem a páromat, hogy kezdje el felolvasni. Akkor még azt sem tudtuk, hogy a varázslatot nem ketten, hanem már hárman élvezzük; egy tündérpalántával megajándékozva révültünk egyik fejezetből a másikba. Így a szeptemberben megszületendő pici lányunk ezt a valóság-mesét hallgatta először végig. Köszönjük, hogy megírtad nekünk ezt a könyvet: fölébresztett bennünk sok jót, elaltatott vagy legalábbis elviselhetővé tett sok bennünk rejlő gonoszt, még tartalmasabbá tette amúgy sem érzelemsivár életünket. Minden jót kívánok Neked: Gyulainé Hárs Gyöngyi

Diana Wynne Jones - Az ​égi palota
"Ajánlom ​ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti a mágikus történeteket." "Iszonyatosan nagy meglepetés volt a vége! Percekig csak ültem, és a fejemet fogtam." "Úgy gondoltam, egy folytatás nem lehet jobb, mint az első kötet. Tévedtem. Howl, Sophie és Calcifer az Ezeregy éjszaka világában. Bámulatos, csavaros, zseniális." "Abdullah hihetetlen körmondatai és mézesmázossága egyszerűen lehengerlő. Teljesen elvarázsolt." "Először nem értettem, hogy ez mitől folytatása A vándorló palotának, de ahogy haladt a történet, egyre inkább magával ragadott, és persze a régi kedven szereplők is előkerültek..." "Ajánlom minden korosztálynak, hogy kikapcsolódhasson, kacaghasson egy jót. Szerintem még A vándorló palotánál is jobb." "Diana Wynne Jonesnak nem szokása folytatásokat írni. És a lelked mélyén te sem ezt várod tőle. Ő pedig - szokásához híven - meglep, megdöbbent, sokkol, kacagtat, szórakoztat, kikapcsol." "Ez a könyv önmagában is megállja a helyét, ám ugyanúgy jobb lesz minden egyes olvasás után, mint A vándorló palota." "Vadonatúj szereplők, vadonatúj helyszínek, vadonatúj kalandok, a régi humor, valamint számtalan meglepetés. Főleg az zseniális, ahogy az előző kötetből ismert szereplők felbukkannak." "Howl rajongói ezúttal sem csalódnak majd!" "Alig néhány óra alatt elolvastam, pedig a vizsgáimra kellett volna készülnöm..." Újabb történet a világhírű szereplőkkel. Varázslat, kaland, ármány, szerelem... A dzsinnek legyenek veled!

Diana Wynne Jones - A ​másik palota
„Ajánlom ​ezt a könyvet azoknak, akik azt hiszik, tudják, mi rejlik a csukott ajtók másik oldalán. És azoknak is, akik tudják, hogy az embert mindig érhetik meglepetések, ha kinyit egy ajtót!” A kissé földhözragadt Charmainnek minden vágya, hogy zavartalan nyugalomban olvashassa kedvenc könyveit. Ez persze nem könnyű, ha az ember dédnagybátyja varázsló, aki ráadásul éppen segítségre szorul. A másik palota izgalmasabb, mint a világ legjobb vidámparkjának legelvarázsoltabb kastélya. A napokban elhunyt Diana Wynne Jones könyvében ismét remek szereplőkkel találkozhatunk, akikre számtalan kaland vár, ám a rengeteg váratlan fordulat után végül most is minden a helyére kerül. Ha tetszett A vándorló palota és Az égi palota, akkor ez a könyv is kihagyhatatlan; a történet azonban magában is megállja a helyét – akkor is élvezni fogod, ha még nem olvastad a másik kettőt. Utána viszont biztosan az lesz az első dolgod, hogy azokat is megszerezd.

Kurt Vonnegut - Macskabölcső ​/ Cat's Cradle
"Ebben ​a könyvben egyetlen szó sem igaz" - így kezdődik Kurt Vonnegut számtalan kiadásban és nyelven megjelent nevezetes regénye. Viszont minden egyes szavát elhisszük - tehetnénk hozzá. A zárt szerkezetű, feszes ritmusú történet fatális véletlenek szükségszerűen egymásra következő sorozata. Felix Hoenikker otromba különc, ám zseniális tudós, aki játékos kedvében feltalálja a földi életet pillanatok alatt kioltani képes szuperjeget. A veszedelmes anyag szilánkjait a torzszülött, ám a maguk módján szintén zseniális Hoenikker-gyerekek öröklik, és juttatják el a távoli San Lorenzo szigetére. A kicsiny és terméketlen sziget államformája a totális diktatúra, titokban gyakorolt vallása az emberek tökéletes testvériségét meghirdető, sőt megvalósító, a vigasztaló hazugságokra épülő bokononizmus. Bokonon próféta teremtő tanainak a szuperjég pusztító erejével is szembesülniük kell. E találkozás "naplója" ez a különös, egyszerre mulatságos és megrendítő kötet, amely Vonnegut írásművészetének teljes gazdagságával bilincseli le az Olvasót. A szívszorító látomás tiltakozás mindennemű diktatúra ellen, ugyanakkor figyelmeztetés is: a puszta ráció hideg lehelete fagyhalálra ítéli a humánumot. Vonnegut varázslatos regényét ezúttal nemcsak magyarul, de eredetiben is élvezhetjük.

Milan Kundera - A ​regény művészete
"A ​regény állandó, hűséges kísérője az embernek a modern idők kezdete óta. A "megismerés szenvedélye" (amit Husserl az európai szellem leglényegesebb vonásának tekint) ekkor uralkodott el rajta, hogy megvizsgálja az ember konkrét életét, és megóvja >>a lét feledésé<>életvilágra<, a regény regénye, amely sok-sok szellemi izgalmat, felfedezést, kalandot kínál az olvasónak.

Milan Kundera - Tréfa
Az ​ötvenes évek Csehszlovákiájában játszódó történet főszereplője, Ludvik Jahn egyetemista képeslapot küld pártiskolára vezényelt menyasszonyának. A nyitott képeslapra írt, tréfásnak szánt mondataiért barátjának vélt évfolyamtársa feljelenti, s Ludvikot kizárják a pártból, eltávolítják az egyetemről. Ezzel nem csupán az érvényesülés lehetősége szűnik meg számára, hanem különböző megpróbáltatások is kezdetüket veszik. Végül Ludvik elhatározza, hogy bosszúból gonoszul megtréfálja álnok barátját, ám tréfája ismét visszájára fordul. A regény - néhány drámai részlet és esszészerű betét kivételével - a személyi kultuszt a parodizáló eszközök kihasználásával megrajzolt karikatúrája. Regényének újszerűségét és jellegzetességét a minden szóképet kerülő, egyszerű és racionális stílus és a konstruált voltát leplezetlenül feltáró cselekményszövés adja meg. A mű, amely egy atrocitásokkal teli, kegyetlen korszak tükre, elsősorban a modern regény kedvelőinek olvasmánya.

Milan Kundera - A ​függöny
Saját ​bevallása szerint hazájának 1968-as szovjet lerohanása ébresztette fel Milan Kunderában, az utóbb Párizsba emigráló és sok éve már csak franciául alkotó világhírű cseh íróban az Európa-nosztalgiát. Ez a nosztalgia újra meg újra felsejlik a Kundera-regényekben, és alighanem belőle fakad Kunderának az egyik legnagyobb európai kultúrkincs, a négy évszázados múltú regény művészete iránti szenvedélyes érdeklődése is. Kundera nem teoretikusként, hanem vizsgálódásai tárgyát fáradhatatlanul gyakorló regényszerzőként vall minden nagyképűségtől mentes, rendkívül élvezetes stílusban a mesterségéről. Ebben a legújabb könyvében, A regény művészetének fonalát véve fel újra, a regény születésének körülményeit, valamint azt vizsgálja, hogy a XX. század nagy modern áramlatai (különös tekintettel Kafkára, Brochra, Musilra, Carlos Fuentesre, Gabriel Gárcia Márquezre) mi újat hoztak Cervantes és Rabelais hajdani regénytechnikájához képest. A világot függöny takarja. "Legendákból szőtt varázsfüggöny", az "előértelmezések függönye". Ezt a függönyt rántotta le Cervantes, amikor útjára indította Don Quijotét, és vele együtt az európai regényt. A mai Európa mintha távolodni látszana kissé a regényhagyomány Európájától. Annál fontosabb – értjük meg Kunderát olvasva –, hogy ma se feledjük, mi e hagyomány lényege. A függönylerántó gesztus. A tisztánlátás.

Nick Hornby - 31 ​dal
Rob ​Fleming, a _Pop, csajok, satöbbi_ hőse időről időre válogatáskazettát készít kedvenc dalaiból a barátnőinek. Nick Hornby új könyve is egy ilyen válogatáskazetta, csak éppen prózára hangszerelve: harmincegy, számára valamilyen okból kedves dalról mondja el, hogy miért szereti vagy szerette valamikor. S közben elmeséli azt is, miért olyan fontos számára általában a popzene, annak ellenére, hogy tudja: „sok minden belőle, sőt majdnem az egész bóvli, fantáziátlan, silányul van megírva, giccsesen van előadva, bárgyú, monoton és tinédzseres”, és hogy „harmincöt évvel ezelőtt volt az aranykor, és azóta nagyon kevés érték született”. De mégis időről időre hall egy új dalt, amit aztán naponta tízszer vagy tizenötször meg kell hallgatnia. ___Megtudjuk, miért Bruce Springsteen „Thunder Road” című dalát hallgatta meg életében a legtöbbször (kábé ezerötszázszor), hogy mit jelent neki a Led Zeppelin (az első együttes, amelyért kamasz korában rajongott), hogy miként próbálja autista fiát a zene szeretetére nevelni, hogy egy Santana-számra akart először szeretkezni (ami persze nem jött össze), hogy miért szereti a szólókat (és miért nem), hogy mi a véleménye a dalszövegekrõl, hogy melyik dalt kellene brit himnusznak kinevezni (mert a mai himnusz lehetetlenül elavult), hogy milyen kapcsolat van a regényei és a zenei élményei között, hogy miért nem tudta soha megkedvelni a progresszív rockot, a dzsesszt és a komolyzenét, hogy miért szerette a punkot annak idején, és mit jelent számára a rap, a hip-hop meg a többi mai popzenei irányzat… ___Lehet, hogy az olvasónak más énekesek, együttesek és dalok tetszenek, mint Nick Hornbynak (bár igen változatos az ízlése – Santanától Nelly Furtadóig a popzene számos fajtáját szívesen hallgatja), de ez nem sokat számít: Hornby könyve mindenkinek mondhat valami izgalmasat, aki szereti a popzenét, és nem tud ellenállni egy izgalmas dallamnak, gitárszólónak, különleges vokálhangzásnak, eredeti hangszerelésnek vagy éppen táncra csábító fergeteges rock and rollnak.

Nick Hornby - Vájtfülűek ​brancsa
„Nos ​hát, ez itt az olvasás mikéntjéről, mikorjáról, miértjéről és mivoltáról fog szólni – arról, hogy ha az olvasás jól megy, akkor egyik könyv vezet a másikhoz, az meg a következőhöz, téma és jelentés összefüggés-láncolataként; és hogy amikor nem megy jól, amikor egy könyv nem ránt vagy nem tapaszt magához, amikor az ember hangulata meg a könyv hangulata hadilábon áll egymással, akkor jószerivel bármihez több kedve van, mint hogy nekiugorjon a következő bekezdésnek, pláne hogy tizedszer olvassa újra az előzőt.” Így kerül egymás mellé a David Copperfield („Jó, igaz, illett volna ismernem a David Copperfield-et, és ezért megérdemlem a büntetést”), Flaubert és Csehov levelei, a művelt barátai által ajánlott írók, akiktől nem éppen gyalogol bele a lámpaoszlopba, ha az utcán olvassa őket, 600 oldalas („Az isten szerelmére!”) irodalmi életrajzok – de képregények, sikerkönyvek, kezdő írók első kötetei, sportemberek biográfiái és versek is. Hornbynak mindegyikről van egy (vagy több!) vicces – vagy éppenséggel méltató – mondata, csak egyvalamit nem állhat: az üres nagyképűséget, a lekezelő szakmai gőgöt, magyarán a tisztességtelenséget. Egy professzionális olvasó életét követhetjük nyomon több mint két éven át, aki annak ellenére választotta ezt a pályát, hogy babakocsi áll az előszobájában, szezonbérlete van az Arsenal-stadionba, és ígéretes rockegyüttes ad koncertet a helyi kocsmában.

Nick Hornby - Betoncsók
A ​tizenhat éves Samnek mindene a gördeszka: ott van a szobája falán Tony Hawknak, a világ legnagyobb deszkás bajnokának a posztere, és vele beszéli meg élete kisebb-nagyobb problémáit. Hogy éppen milyen trükköket gyakorol, meg azt is, hogy mostanában milyen jól alakulnak a dolgai. És hogy szerelmes lett. Sőt lefeküdt Aliciával. Életében először szexelt!! Sam tudja, hogy vigyáznia kell: nem akarja megismételni azt a hibát, amit az anyja követett el tizenhat éves korában. (Ebből könnyen ki lehet számolni, hogy az anyja harminckét éves. És mellesleg olyan jó csaj, hogy Sam egyik barátja szívesen járna vele. Amíg rá nem jön, hogy mekkora korkülönbség van köztük.) Sam tehát próbál vigyázni, mert ő igenis el fogja végezni az egyetemet. Nem úgy, mint az anyja, az apja vagy a nagypapája, akik mind valami hülyeséget csináltak tizenéves korukban, s aztán bánhatták egész életükben. Sam csak azt nem tudja még, hogy „az ember őrizkedhet a bajtól az életének nagyjából minden egyes percében, leszámítva, mondjuk, öt másodpercet, és az az öt másodperc a lehető legnagyobb bajba sodorhatja”. Nick Hornby új regénye arról szól, hogy mit kezdhet az életével egy tizenhat éves fiú, akinek öt másodperc miatt fenekestül felfordul az élete. Úgy, hogy még Tony Hawk sem tud segíteni rajta. Vagy mégis?

Ismeretlen szerző - Beszélgetés ​az angyallal
Miért ​szökött meg a brit miniszterelnök a testőreitől a Greenford Park-i benzinkútnál, és hogy történt, hogy végül egy lopott autóban találta magát egy tizenöt éves lánnyal? Robert Harris Miniszterelnöki expozé című novellájában maga a kormányfő tesz vallomást különös kalandjáról. Milyen ételeket kérnek a halálra ítéltek a kivégzésük előtti utolsó vacsorára? Megtudhatjuk Giles Smith elbeszéléséből.Mit szól egy nagydarab, ámde érző szívű biztonsági őr egy pikáns témájú modern műalkotáshoz, a CiciKrisztus-hoz? Meséli el megszokott humorával Nick Hornby. Hogyan tanítja meg emancipált leányát egy régimódi anya a szerelem művészetére? Helen Fielding ezúttal is bravúrosan kalauzolja el az olvasót a női lélek rejtelmeiben. Milyen lelki válságot okoz egy negyvenkét éves dublini melósban, hogy döglött patkányt talál a konyhájában? Roddy Doyle varázslatos realizmussal ábrázolja bumfordi, csupa szív hősének gondolatait. A tizenkét ragyogó író tizenkét fergeteges elbeszéléséből álló kötetet Nick Hornby válogatta.

Bezerédy Győző - Képek ​Pécs történetéből
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jevgenyij Zamjatyin - Mi
Megelőzte ​korát. Remekműbe öntötte azt, ami később bekövetkezett, s kis híján évszázadunk keserű valóságává lett. Jevgenyij Zamjatyin – civilben jégtörőhajó-mérnök, a bátor zseni – megsejtette, hogy hová tarthatunk, ha nem vigyázunk, miféle embertelen társadalom fenyeget, a számokká torzult egyének szürke tömege, élén a mindenható Jótevővel. Közben kitalált egy új műfajt, az antiutópiát. Megírta a remekművet. Anyanyelvű, orosz kiadásának azonban nem örülhetett, 15 esztendővel megjelenése előtt, az életét pár esztendővel meghosszabbító emigrációban halt meg. Évekig, évtizedekig nem ismertük, nem ismerhettük. Legfeljebb hallásból. S azokból a művekből, melyek rá épülve, általa ihletve jelentek meg. Sajnos nem szülőhazájában, Oroszhonban. Ahonnan el kellett mennie, mert elűzte a félremagyarázó, leegyszerűsítő önkény. Irodalmi és politikai. Őt, az örökösen lázadót, aki semmit nem fogadott el, ami ellentmond az értelemnek. Ám hatása, mint búvópataké a cseppkőbarlangban, ott van minden képződményben, csodára ébresztő sztalaktitban és sztalagmitban. Ott van Huxley tíz évvel, Orwell negyedszázaddal később született, világhírű művében. Őt egy időre méltatlanul elfelejtették, de az idő igazságot szolgáltatott. Könyve, ha késéssel is, itt van közöttünk. Él, hat és figyelmeztet. Mellesleg, de nem utolsósorban szórakoztat is.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​szelíd teremtés / Kisregények
Dosztojevszkij ​önmagát elsősorban regényírónak tekintette. Nagylélegzetű, sokkötetes regényeibe igyekezett belesűríteni mindazt, amit ellentmondásos koráról meglátott, amit az ember sorsáról és lehetőségeiről gondolt. Ám a nagy művekkel egyidőben kisebb terjedelmű írások is születtek. Bár kisregényei, elbeszélései - az érdekes tartalom mellett - belsőleg egységesek és szerkezetileg nagyon tiszták, az író életében kevesen figyelnek fel rájuk. Napjainkban a kutatók - és az olvasó is - gyakran vélekednek úgy, hogy éppen ezek Dosztojevszkij legtökéletesebb alkotásai. Kötetünkben négy kisregényt nyújtunk át az olvasónak, de a hősök mögött, a mélyben valahol, azonos hős, az "odúlakó" rejtőzik, akiről az író azt mondta, hogy "ez a legfontosabb ember az egész orosz világban". Se nem jó, se nem rossz, elég okos ahhoz, hogy a környező világ ésszerűtlenségét felismerje, de ebből azt a következtetést vonja le, hogy neki is joga van aljasnak lenni, másokat megkínozni. Hangulatai, érzései szinte pillanatonként változnak. Amikor barátkozik, már gyűlöl, és legmélyebb megaláztatása pillanataiban is szereti ellenségét. A kisregényeket nem laboratóriumi csendben, hanem tragikus megaláztatások, kudarcok, betegség, csődök közepette alkotta meg az író, de ezeknek a hősöknek a XX. század emberének sorsát és gondolatait előlegezte. Ezért olyan aktuális Dosztojevszkij napjainkban is; nélküle egyszerűen nincs modern irodalom.

Tóth Krisztina - Magas ​labda
Nyugodt ​szívvel ki merjük jelenteni: Tóth Krisztina az elmúlt két évtized egyik legjelentősebb költője, aki néhány éve markáns hangvételű és jelentős közönségsikert arató rövidprózáival is beírta nevét a magyar irodalmi életbe. Most a Magas labda újabb fontos állomás költészetében, mely egyszerre mutat finom továbbérlelődést és radikális újrateremtést: a könyv egyik fele a gazdag magyar vershagyomány újragondolása, hol komoly, hol játékos formában; másik felében pedig olyan kiélezett élethelyzetekkel találkozunk, melyek mindennapiak ugyan, de megismételhetetlenségükben mégis magukban hordozzák a tragédiát, s ezen keresztül a katarzist is. Ezekben a csodálatos és megrázó szövegekben a lírai én a legdrámaibb helyzetekben is összpontosítani tud a lényeges mozzanatokra, melyek létünk titkait tárják föl.

Hermann Hesse - Gyermeklélek ​/ Klein és Wagner / Klingsor utolsó nyara
"Néha ​az az érzésem támad, hogy történik velem valami. Erre az esetre, kérem jegyezze fel, hogy a következő könyveimnek föltétlenül meg kell jelenniük: egy három novellát tartalmazó könyvnek, ami a legújabb, legforradalmibb munkáimat tartalmazza. Tartalma: Gyermeklélek, ami pillanatnyilag a Deutsche Rundschaunál van. Másodszor a Klein és Wagner című novella és egy kis fantasztikus költemény, a Klingsor utolsó nyara. E három novellából álló könyv lesz a legfontosabb munkám, ez és a Demian." Hermann Hesse

Gabriel García Márquez - Titokban ​Chilében
Gabriel ​García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író ebben a könyvében egy különös kalandról készített nem mindennapi riportot. Miguel Littín világhírű chilei filmrendező legújabb filmjének keletkezési körülményeit ismerjük meg, amelyek egyedülállók a filmművészet történetében. A XX.század egyik legutolsó diktatúrája kényszerítette tizenkét éve száműzetésben a kiváló filmművészt, aki megváltoztatott külsővel, csak titokban térhetett vissza hazájába. Az életveszélyt is vállalta, hogy filmet készítsen Chile valóságáról a kegyetlen diktatúra közepette. A történet bővelkedik váratlan, néha hátborzongató kalandokban, az olvasó emberileg is közel kerül a történet főbb szereplőihez. Littín mondta kalandjáról az írónak: "Nem ez a leghősibb tette életemnek, de a leginkább emberhez méltó."

James Joyce - Ulysses
Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930) Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941) Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947) Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000) Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: „Tudod, mit szerzek, András fiam?” A magas ember fölvonta magát. „No?” „Egy hatalmas James Joyce-képet. – És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: – Vumm! Az egész szobafalra!" (Esterházy Péter, 1979) Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta.

James Joyce - Finnegan ​ébredése
Joyce ​az Ulysses megjelenését követően 16 évig dolgozott utolsó művén a Finnegan ébredésén, amelybe már nem az ember mítoszát, hanem az egész emberiségét, az öröklétét sűrítette bele. Elbukás és fölemelkedés, halál és föltámadás végeérhetetlen folyamata tárul föl a szerkezetben is körkörös, töredékes regény lapjain. A váratlan fordulatokban bővelkedő cselekmény, a szereplők eltűnése, átlényegülése és visszatérése, a szójátékok és nyelvi furfangok újabb és újabb kalandot, szellemi csemegét nyújtanak a szövegben elmélyedő olvasónak. Ironikus világrajz, komikus, karneváli játék e mű az emberi létről, homályos, rejtélyes álompoéma sorsunkról, a világtörténelemről.