|
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg.
Kapcsolódó könyvek
Carl Gustav Jung - Gondolatok a látszatról és a létezésről
Vannak örök, kimeríthetetlen témák, amelyek új megvilágításban új dimenziót nyernek. Ilyen az élet, a halál, a vallás, a kereszténység, a jó, a rossz, a szenvedés, a gyógyítás, a szexualitás, a szerelem, a házasság - hogy csak néhányat említsünk. S ha ezeket a témákat olyan ember fejti ki, mint C. G. Jung, a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója, akkor biztosak lehetünk abban, hogy érdemes kézbe vennünk a könyvet, ismereteink gyarapodnak, érzelmeink letisztulnak, és sokkal több megértést tudunk tanúsítani problémákkal küszködő embertársaink iránt. Sorozatunk tíz kötetét azoknak ajánljuk, akik szeretik az aforizmákat, a mély bölcsességeket hordozó gondolatokat, s képesek arra is, hogy e gondolatokat életre keltsék a mindennapok forgatagában.
Ismeretlen szerző - Az ember és szimbólumai
Álom és valóság csodás találkozását örökíti meg e kötet, mely nemcsak az önmagunkról szóló ismeretek új tartományait csatolja a már kialakult világképünkhöz, hanem lényeglátó és élvezetes összefoglalását is adja századunk egyik legnagyobb pszichológusa, Carl Gustav Jung gondolatrendszerének. Jung kapcsolódása a freudi tanokhoz közismert.
Kevesen tudják viszont, mi az a nagyon lényeges különbség, mely a két tudós mentalitása között megmutatkozik. Freud számára az álom vágyteljesítés, ezzel szemben Jung az álmokban a „tudattalan önkifejezéseit" véli felfedezni. Az álomszimbólumok véleménye szerint egy olyan psziché megnyilvánulásai, amely a tudatos lélek felügyeletén kívül esik. Az organikus és pszichés növekedés elveiben nincs különbség. „Amint a növény virágot hajt, úgy hozza létre a lélek a maga szimbólumait. Minden álom ennek a folyamatnak a bizonyítéka."
A kötet az egyes szimbólumok értelmezése, és eredetének bemutatása mellett az egyetemes kultúrtörténetet átfogó kalauzként is szolgál.
Carl Gustav Jung - Az archetípusok és a kollektív tudattalan
Az archetípusok és a kollektív tudattalan C. G. Jung analitikus felfogásának központi fogalmai. Eredetüket a szerző legkorábbi publikációjáig, a Zur Psychologie und Pathologie sogenannter occulter Phänomene (1902) című orvosi disszertációig követhetjük vissza, amelyben egy fiatal hisztériás médium fantáziáiról számol be, és hasonló forrásokat követve vizsgálódik. A nevezett két fogalomra számos későbbi írásában utal; lassanként egyre határozottabb körvonalat öltöttek az első meghatározások, amelyeket azonban mindig újrafogalmazott, míg végül ki nem alakult az elmélet stabil magva (a szó eredeti értelmében finomította a "meglátásait"). Jelen kötet olyan munkákból áll, amelyek 1933 és 1955 között keletkeztek, és a címként szolgáló két fogalmat körvonalazzák, dolgozzák ki. Az első három tanulmányt ("A kollektív tudattalan archetípusairól", "A kollektív tudattalan fogalma", "Az archetípusról, különös tekintettel az animafogalomra") elméleti alapvetésnek tekinthetjük. Ezeket olyan publikációk követik, amelyek egy-egy archetípussal foglalkoznak, nevezetesen az "anya", az "újjászületés", a "gyermekisten" illetve az "isteni lány", majd a "szellem" motívuma a népmesék alapján, és az úgynevezett "csaló" (kópé). Legvégül az archetípusok és az individuációs folyamat kapcsolatának vizsgálata következik, amelyet a szerző először elméleti síkon a "Tudat, tudattalan és individuado" című írásban, majd gyakorlati síkon egyetlen individuációs folyamat képsorozata révén mutat be, amely az analitikusi munkájából származik. A mandalák központi szimbolikájával foglalkozik a kötet két utolsó tanulmánya.
Jorge Luis Borges - Képzelt lények könyve
Balta formájú a feje, baltanyél alakú a teste, tömzsi a lába, s kizárólag baltanyelet eszik. Mi az?
Az Axehandle Hound.
Miféle hal az, amelyik fák közt él, jól repül és fél a víztől?
Vidéki. Név szerint az Upland Trout.
Miért vágják le a varázslók a sárkányok fejét?
Mert sárkányagyból nyerhető a legragyogóbb drágakő, a karbunkulus.
Egyáltalán vannak sárkányok?
Persze hogy vannak. Ahogy démonok, szörnyek, szirének, kimérák, valkűrök is vannak a képzelet birodalmában.
Ez a szórakoztató, meghökkentő és mesés kislexikon az emberi fantázia legfurcsább teremtményeit mutatja be. A Biblia, a görögrómai és a germán mitológia, az Újvilág és a keleti kultúrák fantasztikus figurái, irodalmi művek különös alakjai szerepelnek benne. Álombeli, égi, földi és vízi lények sokasága. Borges kizárólag eredeti forrásokból, többek közt bestiáriumok lapjairól, Lemprire lexikonából, Ovidius, Dante, Poe vagy Kafka műveiből, túlvilági útikönyvekből merítette anyagát. Némelyik alakja több forrásban is felbukkan. Például a hajósok kollektív félelmén alapuló szigetállat, amely egy angolszász bestiárium leírása szerint egy hatalmas bálna: a Fasztitokalon.
Olyan, mint egy érdes kő, melyet homok borít; ha megpillantják a tengerészek, szigetnek vélik. Magas orrú hajóikat aztán kikötik emez álföldhöz, s minden félelem nélkül partra szállnak. Tábort vernek, tüzet raknak rajta, s kimerülten álomba merülnek. Ekkor az áruló lebukik az óceán vízébe; a mélységbe hatol, és megvárja, amíg a hajó és legénysége kileheli a lelkét a halál csarnokában. Olykor édes illatot ereget a szájából, mellyel magához vonzza a tenger halait. S mikor azok beveszik magukat a torkába, összezárja a száját, s mindet lenyeli. Az ördög is ugyanígy juttat bennünket a pokolba.
Tar Sándor - Lassú teher
Bizonyos, hogy napjaink egyik legjelentősebb írója Tar Sándor.
Mikor olvasni kezdjük, azt gondoljuk, az átlagemberről ír. Mire a végére érünk, úgy érezzük: "átlagember" - ilyen nincs.
Ember van. Sosem átlagos.
Sors van. Sosem banális.
Szenvedés van. Sosem fordulhatunk félre.
Ez az író nem bánja, ha kiderül: érzelmei vannak. De humora is van, kell is, hiszen a mai Magyarországról ír. Csalódottakról és megcsalatottakról. Jobb sorsra érdemes álmodozókról. Ügyesekről, ügyetlenekről, ügyeskedőkről.
Hihetetlen történetei beavatással érnek föl. Mert nemcsak az embert és az oly kevéssé alakítható világot ismeri, hanem arról is sokat tud, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság, perspektíva-vesztés.
Mesélőkedve határtalan, hangja rendre eltűnik szereplőinek mélyvilágában. Jelenünk véres valósága szervezi a történeteit. Mindig két pólus köré gyűlnek magnetikus mondatai: egyik a rendet hazudó káosz, másik az emberi természet.
_"Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud."_ Ezt a nagyon egyszerű és nagyon fontos mondatot Esterházy Péter jegyezte le Tar Sándorról.
Georges Perec - Az alvó ember
"Minek másznál föl a legmagasabb hegyek csúcsára, ha azután úgyis le kell jönnöd, és amikor lejöttél, mit tehetsz, hogy ne egész életedben azt mesélgesd, hogyan sikerült felkapaszkodnod?"
Így okoskodik Perec "alvó embere", aki egyetemi évei kellős közepén egyszer csak abbahagy mindenféle tevékenységet.
Ám téved aki azt hiszi hogy az életet végig lehet aludni. Nem. Perec alvó ember ugyan egyetlen könnyed mozdulattal eldob magától mindent: szülői szeretetet, barátságot, szerelmet, az élet sokféle vonzó izgalmát, lüktetését, akarását, de azután kiábrándul, rá kell ébrednie hogy tunyaságával nem mozdította ki sarkaiból a világot, viszont teljesen magára maradt.
Céltalan őgyelgésekből , semmittevésekből, semmitvárásból és a semmittevéstől fáradt ember kusza álmaiból bontakozik ki előttünk a tehetséges fiatal író nagyszerű hangulatképei az "alvó ember" rajza.
Tar Sándor - Az alku
Reménytelenség, unalom, fásultság, szomorúság, gépiesség - ez uralja Tar Sándor világát. Hősei többnyire üres lelkű, kisemmizett kisemberek, hajléktalanok, alkoholisták, elmebetegek vagy csak nyomorultak, lecsúszott értelmiségiek, tanárok, orvosok, szerencsétlenek. Történetei - mert ő továbbra is történeteket ír - hétköznapiak, mégis, vagy éppen ezért, megrendítők és igazak. Olykor vidámak is. De inkább ne lennének azok.Tar katartikus élményt nyújtó mesélőkedve mit sem változott. Hol alakjai bőrébe bújva kandikál gúnyos pofával kifelé, hol meg kívülről kukucskál befelé, kukkol és megfigyel. Eleinte csak érezzük, hogy mindig az ő - már-már giccsesre mázolt - valóságában éltünk, később már tudjuk is. Nem lehet szabadulni belőle. Itt van. Szörnyű és gonosz. Az ember pedig, akit látni sem akarunk, akivel találkozni sem szeretnénk, ott áll a lépcsőházban, bekopog az ablakon, bámul ránk egy kerti padról vagy egy kocsmaajtóból. Leskelődik. Alkukat köt, és nem akar semmit. Hátha neki sikerül. Menekül előlünk, és már közelít hozzánk. Csak arra vigyáz, hogy sohase költözzön megsemmisíthetően belénk.
Tar Sándor - A te országod
Tar Sándor (1941-) "ritka madár" irodalmunkban. Életrajza egyetlen mondatban összefoglalható: Hajdúsámsonban született, gépipari technikumot végzett, és három és fél évtizede egyfolytában gyári munkás, jelenleg művezetői beosztásban, Debrecenben. Íróként is hűséges ehhez az emberi világhoz, amelynek hétköznapjait éli; a sokfelől jött és történelmi korfordulónként sokfelé szóródó magyar munkásosztályhoz, amelynek életérzése, vágyai és álmai először Kassák Lajos és József Attila írásaiban kaptak végérvényes és klasszikus megfogalmazást. Tar Sándort ugyanígy foglalkoztatják a mai magyar munkásvilág megalázottainak és megszomorítottainak a csöndes vagy kirobbanó tragédiái, legnagyobb írói ambíciója a munkáslét "öntőformáiba löttyintett" osztály "emberi tényezőjének" a megragadása és igazságának a kifejezése. Évekkel ezelőtt nálunk is játszottak egy emlékezetes olasz filmet a mozikban, amelynek A munkásosztály a paradicsomba megy volt a címe, s nálunk évtizedeken át vakította a társadalmat az ideológiai illúzió, hogy ez nálunk megtörtént, hogy nálunk az Írás szava - "Jöjjön el a te országod" - megvalósult, mert eljött a munkások országa. Hogyan, s milyen életminőséget hozott? Erről adnak hírt, vagy egyik novellájának címével szólva: hangulatjelentéseket Tar Sándor legemlékezetesebb írásai - a "fekete vonatok" új hazát hiába fürkésző népéről.
Tar Sándor - A mi utcánk
"Valami lehet a levegőben mostanában, vagy csak a hőség teszi, érzi ember, állat, hogy valami nincs rendben. Dorogi lova, a Palkó például úgy issza a sört újabban, hogy felemeli a farkát közben. Mérő Lajos pedig a műfogát vesztette el valahol, de a sört ugyanúgy issza, talán kicsit kevesebbet, vagy csak Esztike, a pultos nem húz neki annyi vonást. Lajost valaki fejbe vágta egy fülledt, zavart éjszakán... Akkor tűnt el az az adonyi alak is, aki hozott patkánnyal rágcsálót irtott, és kedvelte, ha pofozzák. Azóta valami vibrál a levegőben."
"Magyarországon megsokasodtak az 'írók'. Ezzel arányosan csökkent az írást tudók száma. Tar Sándor ezen kivételes kevesek közé tartozik." - Petri György
"Tar Sándor 'ott' maradt, ahonnan a pályatársak lassanként kivonultak. Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában." - Bodor Ádám
Kosztolányi Dezső - Kosztolányi Dezső összes versei
Kiadásunk megkísérli a versek keletkezésének, illetve első megjelenésének meghatározását; a dátumot a költemények alatt adjuk. A keltezés megállapításában Paku Imre és Vargha Balázs adataira, Bakos Endre és Hitel Dénes kéziratos bibliográfiáira, különböző folyóiratok repertóriumaira és saját kutatásainkra támaszkodtunk; lehetséges, hogy a további kutatás korábbi közléseket talál majd, s egy-két esetben módosítani-pontosítani fogja keltezéseinket. - Néhány vers keletkezésének idejét nem tudtuk megállapítani. - Ahol maga Kosztolányi megadta a költemény keletkezésének pontos dátumát (olykor helyét is), azt közöljük a vers alatt.
Flann O'Brien - Úszikkétmadáron
Flann O'Brien (eredeti nevén Brian O'Nolan, 1911-1966) regényeinek egyéni, bizarr-abszurd módon mulatságos világát élete utolsó éveiben fedezte fel újra a kritika és az olvasóközönség. Azóta az ír szerző elfoglalhatta méltó helyét a 20. század világirodalmának nagyjai között, mint az irodalmi posztmodern egyik első, avant la lettre képviselője. Paródiaregényei – a magyarul most először megjelenő Úszikkétmadáron, A harmadik rendőr, A fába szorult féreg több országban is kultuszkönyvnek számítanak. Az Úszikkétmadáron igazi zsonglőrmutatvány. Az író több, matrjoska módon egymásba bújtatott cselekményszálat, tucatnyi saját és kölcsönvett szereplőt és számos különböző műfajra jellemző stílust egyszerre tart kézben, és ördöngös ujjtechnikával játszik vele. Ha belebonyolódunk, „mesemondó könyvszövevény”, ha kiteregetjük, az ír valóság, emberek, gondolkodás, kultúra széles panorámája.
Szerb Antal - Utas és holdvilág
Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.
Terry Pratchett - Kallódó kontinens
A KORONGVILÁG KALLÓDÓ KONTINENSE PÁR NAPON BELÜL AZ ENYÉSZETÉ LESZ, HACSAK…
Ki ez a hős, aki átszeli a vörös sivatagot?
Birkák nyírója, sörök ivója, bozótbetyár – olyan valaki, aki még egy fasírtpufit is hajlandó megenni, méghozzá józan állapotban!
Egy csúcsos kalapos férfi, akit a Poggyásza számtalan apró lábon követ. Igen, ő az, Széltoló, az alkalmatlan varázsló, aki még azt a szót sem képes helyesen leírni, hogy „varázsló”.
Ő az egyetlen kéznél lévő hős.
Szóval… gond egy szál se, eh?
Kákosy László - Az ókori Egyiptom története és kultúrája
A könyv a tudományos bevezetés és egyúttal összefoglalás igényével mutatja be az egyiptológia tudományát, forrásait, történetét az írások megfejtésétől egészen a napjainkban folyó ásatásokig. Az ókori Egyiptom történetét a neolitikumtól a későkorig követi nyomon, benne a társadalom és a politika történetén túl a tudomány, a hit és a vallás, a világlátás és a művészetek részletes ismertetésével. A könyvet időrendi táblázat, bibliográfia és mutató zárja. A felfrissített és átdolgozott Egyiptom-történet elsősorban a történész-, a művészettörténész- és a régészhallgatók komplex tankönyve, de a művelődéstörténet és a vallástörténet iránt érdeklődők számára is hasznos forrás.
Baktay Ervin - Rámájana és Mahábhárata
Az utókor a rablóból megtért legendás hírű szent Válmíki nevéhez fűzi a Rámájanát. A Mahábhárata állítólagos szerzője pedig Vjásza, de a név maga is azt jelenti: "összeszerkesztő, gyűjtő". Minden bizonnyal nem egy ember alkotta ezeket az eposz óriásokat, csak a népképzelet ereje kapcsolja őket egy-egy élő személyhez: így teszi hitelesebbé, értékesebbé. A két eposz nagy történelmi eseményeket rögzít: az árja népek nagy bevándorlását Indiába és a hódító hadjáratokat, amelyek során elfoglalták Dél-Indiát és a mai Ceylont. Az eposzok nemcsak a régi India történelméről őriztek meg értékes adatokat, hanem megismerhetjük belőlük az indusok életét, szokásait, világnézetét is. Baktay Ervin hozzáértéssel és nagy műgonddal foglalja össze a hatalmas terjedelmű eposzokat, megőrizve az eredeti művek költői szépségét.
Terry Pratchett - Gördülő kövek
MÍG A TÖBBI GYEREK XILOFONNAL JÁTSZOTT, ZSUZSA EGYSZERŰEN CSAK MEGKÉRTE A NAGYAPJÁT, HOGY VEGYE LE AZ INGÉT.
Igen. Halál a családban.
Nem könnyű annak beilleszkednie a többiek közé, akinek a nagyapja fehér lovon ülve kaszát lóbál – különösen, ha az illetőnek hirtelen be kell szállnia a családi üzletbe is, és ennek kapcsán keverni kezdik a fogtündérrel.
Különösen akkor, ha ráadásul azzal az új, ragályos zenével is fel kell vennie a harcot, amely megszállta a Korongvilágot.
A renegát, törvényenkívüli zenével. Amely megváltoztatja az embert.
Kőzenének hívják.
Van ritmusa, és lehet rá táncolni, de...
Él.
És nem halkul el egykönnyen.
Terry Pratchett - Bűbájos bajok
Volt egyszer egy szegény ember, s annak nyolc fia. A nyolcadik fiú felnőtt, megházasodott, és lett nyolc fia, s mivel csupán egyetlen foglalkozás jöhet szóba egy nyolcadik fiú nyolcadik fiának esetében, hát varázslónak állt. És bölcs lett meg hatalmas, na jó, mindenesetre hatalmas, s viselte a csúcsos kalapot, és itt a vége, fuss el véle...
Itt kellett volna vége legyen...
Ám a férfi elmenekült a varázslatok csarnokából, szerelembe esett, megházasodott - nem feltétlen ebben a sorrendben. És lett neki hét fia, mind már a bölcsőben olyan hatalmas, mint akármelyik varázsló kerek e világon.
És aztán lett egy nyolcadik fia...
Egy varázsló a négyzeten. Az igézés, bűvölés, bájolás, varázsolás, egyszóval a mágia forrása.
Egy bűbájos.
Janikovszky Éva - Ha én felnőtt volnék
"Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék. Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok. Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék, fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen, a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot, megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt, és valószínűleg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni."
Komoróczy Géza - Héber mítoszok és mondák
A Regék és mondák sorozat e kötetében a héber Biblia történetei kaptak helyet: a legismertebb elbeszélések abból a könyvből, amelyet a zsidó vallási hagyomány Szentírásnak tekint, a kereszténység pedig mint ószövetségi Bibliát ismer. A héber Bibliában nem nehéz felismerni az ókori Kelet - mindenekelőtt Mezopotámia - mítoszait. Az ókori Izráel szoros érintkezésben volt a környező világgal. Érte erős babilóni hatás is, különösen az i. e. VI. században, a babilóni fogság idején. De még azokban az elbeszélésekben is, amelyeknek anyagát Babilónból vehette át, Izráel önálló értelmezését adta a mítoszok anyagának, saját világképét és vallását fejezte ki vele.
Komoróczy Géza - A šumer irodalmi hagyomány
Istenek, isten-királyok, mitikus hősök történeteit, az ókori sumer irodalom alkotásait értelmezi, magyarázza tanulmánykötetében Komoróczy Géza. Felfogása szerint a mítosz mesés, fantasztikus formái a történeti valóság képét őrzik, keletkezésük korának társadalmi állapotait, a történeti változásokat tükrözik.
Új könyvéről a szerző a következőket mondja:
"Tanulmányaim célja, hogy az i. e. 1. évezred közepéről Assur-ban-apli ninivei könyvtárban, illetve az i. e. 2. évezred első századaiból fennmaradt sumer irodalomnak időbeli dimenziót adjanak: hogy a régmúltat korszakokra, a hagyományt rétegekre bontsák.
Az időbeli távlatok vizsgálata főként történeti módszereket kíván, elemzéseim ezért mozognak többnyire az irodalomtörténet és a történetírás határmezsgyéjén. A kultúra emlékeit, letűnt korok irodalmát is, az utókor, tudjuk, rendszerint nem a maguk eredeti mivoltában fogadja be: azt veszi át, s egyáltalán, azt veszi észre belőlük, amire szüksége van. Az utóélet olykor «termékeny félreértés». Mégis, tanulmányaim az értést szeretnék szolgálni - komolyan remélem nem valami terméketlen értést."
Az írnoki tudás anyja a szónoknak, apja a tudós mestereknek.
Az írnoki tudás gyönyörűséget ad.
Az írnoki tudást nehéz megtanulni, aki tudja, nem veszíti el.
Az írnoki tudásért legyél buzgó, javadra válik:
az írnoki tudásért legyél szorgalmas, kincshez jutsz vele.
Fáradozzál érte lankadatlan, titkai feltárulnak előtted.
Szerezz a sumer nyelvben kiváló tudást, tanulj feliratot írni...
Az írnok: szolgálja a tudásnak, e szolgálatra rendeltetett.
