Emberi ​sors / Idegen vér

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - A ​szórakozó egyed
"Eléggé ​nehéz feladat A tizenkét szék szerzőjének önéletrajzát megírni. Ugyanis az a helyzet, hogy a szerző két ízben született: 1897-ben, illetve 1903-ban. Először Ilja, Ilf, másodszor Jevgenyij Petrov képében. Mindkét esemény Odessza városában történt. Ily módon az író már ifjúi éveitől kezdve kettős életet élt. Az idő tájt, amikor a szerző egyik fele a pelenkában rúgkapált, a másik már hatesztendős volt, és átmászott a temetőkerítésen, hogy orgonát csenjen... Megannyi kaland után a két különálló félnek végre sikerült összetalálkoznia. Ennek egyenes következményeként napvilágot látott a Tizenkét szék című regény... Efféle esetekben rendszerint arról faggatják a szerzőket, hogyan alkotnak kettesben. A kíváncsiskodóknak megemlíthetjük az énekművészek példáját, akik duettet énekelnek, és közben remekül érzik magukat..."

Mihail Solohov - Csendes ​Don
Szélesen, ​lustán, fenségesen hömpölyög a kozákok kedves folyója, a csendes Don. Büszke nyugalmával, kedves derűjével, sötét örvényeivel, szilaj áradásával mintha jelképe volna népének. Ennek a százados hagyományok, új vágyak és igazságok formálta népnek a fia Grigorij Melehov, Solohov nagy regényének hőse. A háború véres céltalanságában felébred benne a vágy egy emberibb világ után, de ezer szál köti a múlthoz, egy idejét múlta társadalmi rendhez. Az író nagy erővel ábrázolja töprengéseit, vívódásait, bukásait és győzelmeit, hányódását forradalom és ellenforradalom között. Világok vajúdása közben bontakozik ki mesterien megrajzolt szerelme egy kozák asszony, Akszinya iránt. Solohov hatalmas korképet festő regényét méltán mondják a kozákság hőskölteményének, s állítják Tolsztoj nagy regénye, a _Háború és béke_ mellé, méltán kedvelte meg a magyar olvasó Makai Imre kitűnő fordításában.

Ilja Varsavszkij - Molekuláris ​kávéház
Ilja ​Varsavszkij nevét a legnagyobb elismeréssel emlegetik mind hazájában, mind külföldön. Immár a tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusának számít a nemrég elhunyt író. Gyengédség, szánalom, irónia, bölcs humor jellemzi írásait. De a nevetés és a finom gúnyolódás, élcelődés mögött gyakran felsejlik valami feketeség, a tragédia feketesége. Ám a humor hamarosan ismét átüt, és egységbe foglalja Illja Varsavszkij valamennyi írását. Varsavszkij sok történetet mesél a robotokról, a robotika három törvénye nélkül, nem titkolva, hogy robotjai valójában emberek, és nem a logikájuk érdekli, hanem az érzelemviláguk.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij - Borisz Sztrugackij - Nehéz ​istennek lenni / A hétfő szombaton kezdődik
A ​Csukló Erdő sötét titkokkal volt tele... Állt az erdőben egy öreg, földbe süppedt faház is. Ide érkezett meg egyik éjjel don Rumata, a kétkardos lovag. Különös műveletekbe kezdett. Széthányta a limlomot, a tárcsán beállította a számkombinációt, és felemelte a páncélszekrény tetejét. A kis méretű "Midas" tábori szintetizátor még a fehér villanyfényben is furcsán festett a széttúrt szemét között. Rumata néhány lapát fűrészport dobott a bevezető tölcsérbe. A szintetizátor halkan zümmögött, és a rozsdás bádogvödör fenekére csörögve hullottak a király arcélével ékesített aranypénzek... Kétkardos lovag és villanyfény? Fűrészporból szintetizált aranyérmek? Mese és tudományos fantasztikum? Összemérhetetlen távolságok kerülnek egymás mellé a Sztrugackij fivérek két új regényében, felcsigázva még a tudományos-fantasztikus irodalom meglepetéseihez hozzászokott olvasó kíváncsiságát is. Egyik regényben a középkor ütközik össze a jövő szupertudományos világának emberével, a másikban a mese és a misztikum a már-már mesés tudománnyal.

Anatolij Ribakov - Az ​Arbat gyermekei
Ez ​a hosszú évekre az íróasztalfiók mélyére süllyesztett regény az elmúlt év egyik legfőbb társadalmi eseménye volt a Szovjetunióban. A Nehéz homok szerzőjének új regénye egy csapásra a figyelem középpontjába került, az olvasóközönség nagy része lelkesen üdvözölte, míg mások a múlt meggyalázásával vádolták. Az Arbat gyermekei egy tragédiákkal terhes kort idéz, melynek főszereplője Joszif Visszárionovics Sztálin, a "népek atyja", a "Bölcs Vezér", aki tébolyult hatalomvágyában leszámol a milliószám leskelődő ellenséggel a párton belül és hatalmas országában. A cselekmény időpontja 1933-34, amikor Sztálin valamennyi vélt és valós ellensége leteszi a fegyvert, befejeződik a kolhozosítás, nagy erővel folyik az iparosítás, megkezdődik a moszkvai metró építése, a pártegységet látványosan demonstrálja a "győztesek kongresszusa", összehívják a szovjet írók első kongresszusát... és közben egyre zsúfoltabbak a börtönök, újabb és újabb szibériai falvakat kell kijelölni a száműzötteknek, s végül 1934. december 1-jén merénylet áldozata lesz Kirov, a leningrádi pártbizottság titkára. Az Arbat tér környékén élő fiatalok pedig éli a maguk életét, tanulnak, dolgoznak, szórakoznak, míg egy nap rádöbbennek, hogy a gondtalan ifjúságnak vége...

Anatolij Ribakov - Nehéz ​homok
Hogyan ​született a Nehéz homok? Eredetileg novellát akartam írni. A szerelemről. Egyszer régen, még a háború előtt, volt egy ismerősöm, aki elmesélte nekem a szülei történetét: apja Svájcban született, ellátogatott Szimferopolba, szerelmes lett, és ott maradt. A harmincas években letartóztatták, később aztán szabadlábra helyezték. A háború után megtudtam, hogy ismerősöm szülei - mind a ketten - elpusztultak. Ez a történet bennem élt, de nem nemzetiségi történetként. Ráhel és Jákob szerelmét láttam benne. Egy férfi és egy nő szerelmét, ifjonti és érett korú szerelmét, felhőtlenül boldog szerelmét, és iszonyatos viharok, embertelen szenvedések próbálta szerelmét, olyan emberek szerelmét, akik a legszörnyűbb körülmények között is meg tudták őrizni emberi és nemzeti méltóságukat. 1975 nyarán Jaltában nekiültem, hogy megírjam. Hamarosan rájöttem, hogy nem lesz belőle novella... Más nehézségekkel is szembekerültem. Ismerősöm szülei, mint már említettem, Szimferopolban éltek. Odautaztam. Egy idegen város! Nem ismerem. Semmit sem mond nekem. Itt van ez az én Jakobom. Svájcból jött, és meglátta a ... Mit látott meg? Le kellene írnom, milyen ez a kapu, ez az utca, az itteni légkör. Nem vagyok képes rá. Nem érzem. Holtpont. És ekkor a cselekményt a számomra ismerős környezetbe helyeztem át. Egyszeriben minden élettel telt meg. Működésbe lépett a memóriám, a képzeletem. A történet reális alapokat nyert, a novella családregénnyé terebélyesedett, szereplőimhez is megtaláltam a valóságos prototípusokat: nagyanyámat, nagyapámat, nagybátyáimat, a kisváros lakóit...

A. Nyekraszov - Linkóci ​kapitány kalandjai
A ​Delfin-sorozat időről időre meglepi olvasóit: a sok lélegzetelállítóan izgalmas kalandregény között egy-egy vidám regényt is közread. Persze, az effajta könyvekből sem hiányozhat a kaland, a fordulat, az izgalom! Nem hiányzik ebből a regényből sem! Linkóci kapitány - neve máris elárulja, miféle kalandok esnek vele - képtelen, mókás tengeri utazásra hívja minden olvasóját. A történetből mégsem árulunk el semmit, legyen az a könyv titka. Aki jót akar nevetni, olvassa el a szovjet ifjúsági irodalom egyik legvidámabb alkotását, a derék Linkóci kapitánynak kacagtató kalandjait.

Gavriil Trojepolszkij - Feketefülű ​fehér Bim
"Azt ​a kutyát Bimnek hívják. A szőre fehér, a füle fekete és kajla. A farka nem kurtított. A vadászkutyák fajtájához tartozik. Nem juhászkutya. Szelíd. Egyszer játszottam is vele, de egy tolakodó bácsi elvitte magával. Bim nem harap. A mamám és a papám nem szeretheti Bimet, mert nem a miénk; a nyakában egy sárga táblácska lóg. Nem tudnám megmondani, miért szeretem - csak úgy. A tyúkokat, a libákat, a bárányokat, a szarvasokat és az egereket is szeretem, de az egértől félek. A teheneket azért fejik, hogy legyen mindig a boltokban tej, és hogy a tervet teljesítsék. ("Egy kicsit dilis!" - gondolta magában Anna Pavlovna.) A jávorszarvast nem fejik, mert az üzletekben nem lehet kapni jávorszarvastejet, és nem is hiányzik senkinek. Az állatokat szeretni kell. A kutya az ember legjobb barátja. Épp most fogalmaztam erről egy kis dalt: Szép állat a szarvas / meg a jávorszarvas. / Kedves állat az egér, / de a kutya többet ér. Egyszer szereztem néhány tengerimalacot, de anyukám azt mondta, hogy nagyon büdösek, úgyhogy a lakásban lehetetlen eltűrni, s egy idegen lánynak adta. Ha törik, ha szakad, én úgyis megkeresem Bimet, ha most nem is engedtek el. Ha én egyszer megmondtam, hiába minden, úgyis megtalálom. Még ha Anna Pavlovna meg is haragszik, én azt se bánom."

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg / A revizor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A. K. Tolsztoj - Ezüstherceg
A ​cím szabályellenes. Szerebrjannij hercegnek, a regény főhősének nevét ma már épp úgy nem volna szabad lefordítani, mint ahogy a könyv íróját sem magyaríthatjuk Kövér Elekre. Mégis megtettük, hogy ezt a valóságos ugyanakkor szimbolikusan beszédes nevet jobban értse, érzékelje a magyar olvasó. Szerebrjannij herceg Rettegett Iván korában élt, amelyben az arany, a gyász, a vér és a bíbor színei uralkodtak. Amikor gátlástalanul vívták az emberek élethalálharcukat a megmaradásért. Szerebrjannij herceg a maga anakronisztikusan nemes tisztaságával mindvégig magányosan képviseli környezetében a magasabb rendű emberi humánumot. Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj akit hajlamosak vagyunk ismertebb névrokonával összetéveszteni, a múlt század derekán írta meg romanikusan realista történelmi regényét, amely az orosz nyelven tanuló iskolások számára épp olyan alapvető olvasmány, mint magyar kortársainknak az Egri csillagok. És ha ez a könyv a nyelvi határokon túl kevésbé vált ismertté, annak csupán az az oka, hogy az orosz irodalom "aranyos százada" kimeríthetetlen bőséggel ontotta a világ számára a feltétlenül lefordítandó olvasmányok.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij - Borisz Sztrugackij - Nehéz ​istennek lenni
Egy ​2134-ben fölfedezett bolygón vagyunk, annak is az Arkanar nevű országában, ahol a távoli Földről érkezett „progresszorok” élnek a bolygólakók között. Feladatuk, hogy észrevétlenül, apró lépésekkel jó irányba tereljék a társadalmat, mely itt még a sötét középkornál tart. Tilos minden erőszakos beavatkozás, gyilkosság, hatalomátvétel – a Föld titkos küldöttei csupán a felvilágosult gondolatok hordozói… Ilyen progresszor don Rumata, aki magas rangú nemesúrként éli életét Arkanarban, s most szörnyű dilemmával néz szembe. Don Reba főminiszter létrehozott egy kegyetlen gárdát, amely szisztematikusan pusztítja az írástudókat. S miután megmérgezi a királyt, kiderül, hogy ez a tehetségtelen, szürke ember a Szent Rend bábjaként követte el szörnyű bűntetteit, s most a minden felvilágosult eszmét elutasító papok veszik át az uralmat. Don Rumata tudja – hiszen alapos oktatást kapott középkortudományból –, hogy nem akadályozhatja meg az arkanari társadalom baljós fordulatát: aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. S azt is tudja, hogy voltak már olyan progresszorok, akik hasonló helyzetben nem bírták tétlenül nézni az eseményeket: a diktatúra ellen lázadók élére álltak, vagy puccsot hajtottak végre… De sohasem jártak sikerrel. A Nehéz istennek lenni a sci-fi irodalom egyik kultikus műve, melyből már két filmet forgattak (Alekszej German szuperprodukcióját 2010 végén mutatják be), valamint számítógépes játék is készült a témájából.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij - Borisz Sztrugackij - A ​hétfő szombaton kezdődik
A ​varázslók és boszorkányok a régi időkben jobban jártak, ha nem verték nagydobra, milyen mesterséget gyakorolnak, amennyiben nem akarták egy füstölgő máglya hegyiben találni magukat. Ma már természetesen felvilágosultabb korban élünk, senkit nem égetnek meg többé - ezt a feladatot mindenki saját maga végzi el a vállalkozások és adók világában. Sőt a mágia akadémikus kereteket kapott, megalakult a BOVATKI: a Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete. Itt konferenciákat tartanak, disszertációkat és jelentéseket írnak, az intézmény folyosóin az ember ősi istenekbe botolhat, a munkavédelmi oktatás részét képezik a babonaságok, és nehezebb napokon még a pokol kapuja is megnyílhat. Szása Privalov, a fiatal programozó mit sem sejtve lép munkába ezen az igen különös helyen, de hamarosan már azon sem csodálkozik, ha egy beszélő kandúr kerül az útjába vagy személyesen Merlin jelenik meg kénszagú villámlás közepette a laborban. A Sztrugackij fivérek a hivatali bürokrácia útvesztőinek beható ismeretében kacagtató szatírát írtak az irathalmokba fúló emberi fantázia lázadásáról. A regény most először jelenhet meg csorbítatlanul, teljes egészében, és hányatott keletkezésének krónikáját exkluzív szerzői utószó taglalja.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij - Borisz Sztrugackij - Sánta ​sors
Hogyan ​vállalja önmagát s az írói hivatást Feliksz Szorokin, a brezsnyevi korszak taposómalmába belefásult orosz író, aki helyenként fantasztikus, másutt groteszk kalandokat él át a valóság elképesztő - elképesztően ismerős - közegében. És hogyan küzd meg egy elkorhadt és széteső, egoista társadalom visszataszító erőivel a szebb jövő reményében az ugyancsak író Viktor Banyev, követve a jobb kor hajnalát ígérő kiközösítettek, a titokzatos város peremén karanténban élő leprások, a társaiknál előbbre látók sorsát. A két történet párhuzamosan fut, s az eseményszálak izgalmasan összefonódnak. Kémek és ellenkémek üldözik egymást, pofonok csattannak, és fegyverek dörögnek, s nincs kizárva a külső beavatkozás lehetősége sem; a titkok és rejtélyek szövevényében gabalyodva küzdenek hőseink szinte mindenki ellen - önmagukért. Vajon képes lesz elszámolni pályájával Feliksz Szorokin, s alkalmas-e egy új élet elkezdésére társa, az atomjaira hulló világ romjai között igaz eszmények után vágyakozó Viktor Banyev? Ezekre a kérdésekre válaszol a világhírű Sztrugackij testvérpár utolsó, még együtt írott könyve.

Jurij Bondarev - Égő ​hó
Sztálingrád... ​Hólepte, füstölgő romok közt végeláthatatlan sorokban vánszorgó, éhes, rongyos, fázó, csüggedt német katonák, a vert sereg: emlékezetünk érzékeny lemezére örökre rávéste a képet a Történelem. Könnyű az író dolga, nem kell a témát kitalálnia, színesítenie, átformálnia, de legalább annyira nehéz is: a személyesen átélt élményanyag hűséges krónikásának kell lennie ahhoz, hogy izgalmas, lebilincselő művet alkothasson. Jurij Bondarev - az emberi szenvedések és szenvedélyek ábrázolásának szigorú logikájával még tud újat és lényegeset mondani a második világháború sorsát eldöntő, immár fogalommá vált Sztálingrádról. A csatajelenetek monumentális freskója azonban csak háttérül szolgál, hogy az író elbeszélhesse - alig két napba sűrítve - egy maroknyi kis csoport történetét, amelyben - mint cseppben a tenger - egy egész nép heroikus helytállása, világraszóló hőstette tükröződik.

Vlagyimir Szapozsnyikov - Sámánkő
Szibéria ​beláthatatlan térségeiről, az ottani emberek életéről, mindig szívesen olvasunk, hát még ha olyan avatott tollú szerző ír róla, mint a jó megfigyelő és gazdag tapasztalatokkal rendelkező Vlagyimir Szapozsnyikov. Feszültséggel, izgalommal teli lebilincselő írásaiban szinte tapintható közelségbe kerülnek a modern nagyvárosok lüktető, ellentmondásokkal terhes mindennapjai, s világrésznyi táj történelme, az ott élő emberek drámává sűrített konfliktusai és a gyönyörű érintetlen természet.

Jurij German - Zsebmetszők
Ez ​a rendkívül érdekes és fordulatos regény Lapsin, a nyomozótiszt, és Zsmakin, a veszedelmes zsebmetsző kalandos párharcán keresztül bepillantást enged az alvilág alantas érzésektől, szenvedélyektől fűtött, kavargó forgatagába, a becsületes emberektől oly távol álló furcsa életébe. A könyv izgalmas cselekményességén túlmenően megmutatja azt az áldozatot, mélységes humanitást, amellyel a szovjet társadalom küzd azokért, akiket még vissza lehet téríteni a becsület útjára; s ugyanakkor színes, hű képet ad a harmincas évek Leningrádjának, a Balti-tenger Velencéjének életéről is.

O. Havkin - Mindig ​együtt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Egy ​őrült naplója
Gogol ​1809. április 1-jén született. Születésének kétszázadik évfordulója alkalmából jelentettük meg főművét, a Holt lelkek-et. Most egy újabb kötetben Gogol válogatott műveit adjuk közre, s így az elmúlt évek-évtizedek rendszertelen és esetleges Gogol-kiadásai után újból hozzáférhetővé válik az életmű java: a korai írások közül a Tarasz Bulba és a Vij, a színpadi művek közül a ma is rendszeresen játszott darabok: a Háztűznéző és a Revizor, valamint a Pétervári elbeszélések összes darabja. Az évforduló alkalmából két jelentős film is készült: az egyik a Tarasz Bulba oroszukrán feldolgozása (minden idők legnagyobb költségvetéssel készülő orosz filmje), valamint Robert Englund horrorfilrendező műve, melyben a Vij című hangulatos boszorkánysztorit dolgozta fel. Gogol válogatott műveinek kiadása segíthet abban, hogy az évforduló nyomán világszerte megélénkülő Gogol-recepcióba a magyar szellemi élet is bekapcsolódhassék, s emellett ezek az írások ma is élvezetes olvasmányélményt kínálnak.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Sztjepancsikovo ​és lakosai
"Dosztojevszkij ​regénye, mely Trócsányi Zoltán gazdag és ízes fordításában jelent meg, voltaképpen egy óriási arcképtanulmány. Maga a mese igénytelen és - érezzük - mellékes is. Egy nyugalmazott ezredes házasságát eleinte megakadályozza a birtokán lebzselő léhtő, aztán, mikor a lágyszívű, kedves öregúr sarkára áll, beadja derekát. Az ezredes elveheti a nőt, akit szeret. Az író a testes, több, mint háromszáz oldalas munkában - az első laptól az utolsóig - alakjának portréját festi: Fomics Fomáét. Szót és színt keresek hozzá én is, a nyelv festéktálcájáról. Puhány... élősdi... kullancs... kenyérpusztító... szélhámos... potyafráter... szemforgató... alakos... hunyász... álszent... pimasz... a szemtelenség, agyafúrtság, tehetségtelenség, pöffeszkedés, nyegleség, ál-irodalom és dölyf titánja... Mindegyik szó gyenge önmagában, a palettáról csupán egy szín, mely a mester ecsetje alatt kel életre és aztán együtt mond nagyszert, a többi társaságában válik valósággá, tovább-nem-elemezhet egységgé. Oldalról-oldalra tökéletesedik a portré. Az, aki egyébként sápadt, látományoktól gyötrőd arcokat festett, most a lélekbúvár minden izgalmával és érdeklődésével tanulmányozza a sunyi ábrázatot, melyen a butaság és önhittség fölényes mosolya van, a nyílt kérdést, melyet senki se tud megoldani, a fennhéjázó koldust, aki az alamizsnálkodót leckézteti és egész életén át uralkodik egy jóhiszem társaságon. Fomics Foma valaha egy tábornok házi felolvasója volt, aki a tábornok halála után az ezredes házához került. Ötven éves, szőke, arca szemölcsös. Senkinek sincs rá szüksége és legegyszerbb lenne kidobni őt. Csakhogy ami elgondolásban egyszer, az kivitelben nagyon is bonyolult. Ez az erkölcs-cssz és széplélek, a kedves, nyárspolgári ház réme, kiuzsorázója, zsarnoka lesz. Fegyvere az, hogy minden képtelenséget véghez visz, azt is, amire gondolni sem mernek. Vádlott, de orcátlanságában vádol. Térdre kellene esnie, hogy kegyelemért könyörögjön, de ő kényszeríti földre pártfogóit. Olyan hiú, hogy nem bírja elviselni egy gyermek névnapi ünnepeltetését, duzzogó, sértékeny, amellett önérzetes is és nyíltan hangsúlyozza, hogy nem kitartottja, hízelgje senkinek. Tudatlan, de azért úgy mosolyog, hogy a tudós is belepirul...." Kosztolányi Dezső, Nyugat

Sándor Iván - Földközelben
1968 ​nyarának egyik estéjén érkezik meg Fábik István egy budapesti lakás albérleti szobájába. Iratcsomók és egy hatalmas, több száz magnetofontekerccsel megrakott polc zsúfolódik a szobában. Lakója, egy fiatal szociológus, azt vizsgálja, milyen az életszerkezete annak az embercsoportnak, amelyhez látogatója is tartozik. Fábik végighallgatja magnetofonszalagra mondott válaszait, javít, kiegészít. A visszahallgatott életsors kemény, feszített részleteinek, az elmosódó emlékeket a tudat mélyéről előhívó álomszerű képeknek és az életével való elszámolás intellektuális bátoságának egymásba szövéséből és feszültségéből bontakozik ki a történet, melyben az író a sartre-i kérdésre keresi a választ: milyen annak az embernek a sorsa, aki átéli a szocializmus egész századot meghatározó születését, "végigéli a sztálini időket, és látja, hogy amiért harcolt, az ő közreműködésével, a szeme előtt változik meg, aztán ismért megtalálja önmagát, és megy tovább előre, lehet, hogy újabb tévelygések árán, de egy új korszak felé"? A regény nem a történet sorrendjében követi nyomon Fábik életútját. Egy emberi sors szerkezetét és egy magatartást ábrázolva a személyiség kialakulásának-elvesztésének- visszaküzdésének folyamatát próbálja megszerkeszteni. A stílus természetesen fogja egységbe a drámai töltésű puritán párbeszédekkel és az objektíven tényszerű leírásokkal a regény vallomásszerű, intellektuálisan érzékeny rétegeit.