Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Ez ​meg mi volt, kérem szépen?
Adott egy egész jó kis háttértörténet, érdekes karakterek, jó szituációk. Ami hiányzott, az egy jó író. Mert így ez csak egy 150 oldalas maszlag lett, egy vázlat, egy iskolai fogalmazás. Ami a legdühítőbb, hogy tényleg sokkal több lehetett volna belőle.
Strandra is csak jó sok naptejjel ajánlott.


Anett_
5.0/5

Csajos, ​könnyed, romantikus, leköti az ember figyelmét a stílusa, ami fiatalos. Az az érzésem volt olvasása közben, hogy kicsit hasonlít Nora Roberts stílusára, csak még annál is könnyedebb és magyarabb. Tetszik, ahogy egyre közelebb hoz a szereplőkhöz, azok érzéseit is megmutatja számunkra.


zília
5.0/5

Nagyon ​tetszett, és örülök, hogy a két könyvet egyszerre vettem meg! A metrótól szaladtam vissza az újságoshoz, mikor újraolvasva az ajánlót, rájöttem a Nászajándék Salzburgból ajánlójából, hogy folytatásos. És megérte, mert az első rész egyfajta felvezető volt, imádtam azt is, de a második még jobban tetszett. Olyan volt, mintha az egész történet kinyílt volna. Ahogy olvastam, mintha egy film képkockái pörögtek volna előttem, annak ellenére, hogy nem rágtak mindent a számba. Teljesen más, mint a szirupos, mai romantikus könyvek, nagyon szépek a tájleírások, és mentes az alpári részektől. Alig várom a folytatást. Aki mélyenszántó lélekelemzéseket vár, ne olvassa! Ez egy könnyed könyv, aranyos, szerethető karakterekkel.


Rhyen
0.5/5

Megdöbbentő ​ez a könyv. Ha csak annyiról lenne szó, hogy egy egyszerű romantikus történet lenne, mint az előző, akkor megvonom a vállamat, talán elmosolyodok és már olvasom is a következő részt. Felejthető, de szerzett legalább pár jó pillanatot. Ennyi, nem több.

Azonban olyan dolgokat kever bele az írónő, melyekre sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni. Részletes beszámolót kapunk arról, mikor, mit evett Dália, min nyafogott, min járatta feleslegesen az eszét… közben a legeslegérdekesebb részeket pár mondatban lerendezi az írónő. Például: oldalakon át mesél egy random esküvőről, amit a lányok szerveztek, de arról csak két bekezdés szólt, {{hogyan találkozott Arlene az apjával, mit érzett, satöbbi.}} Ennyi, pedig sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle – így csak lógott a levegőben, “ürügyként” szolgált a gerlepárnak.

Habár a hangsúly a romantikán van (mert miért is érdekelne minket egy komolyabb téma, komolyabb érzelmekkel?), mégis kidolgozatlan az egész. Ez a regény egy az egyben ugyanolyan, mint az előző, csak most nem görög, hanem római gladiátoristen a pasi, a csaj meg vörös. Az írónő pongyolán fogalmaz, valamit túlnyújt, valamit elpöcköl, mintha nem is lenne fontos – holott a regény gerincét alkotja, így (szerintem) megérdemelné a kellő kifejtést.

Az események is annyira képtelenek… fogtam a fejemet, hogy ez nem lehet igaz. Például felmerült bennem a kérdés, hogy {{amikor megkapják a magánnyomozó levelét, akkor mi a rossebről olvastak tulajdonképpen? Elvileg egy részletes beszámolásról lenne szó, ám olyan alapdolgokat hagyott ki a szakmailag nulla szaki, hogy a keresett személynek van gyereke. Miről hadovált? Melyik fogát tömték? Hogyan, milyen rendszerességgel piszkálja a fülét? Vagy mi? Úristen, ez annyira amatőr…}} Ráadásul ami romantikusnak van beállítva, az rohadtul nem az szerintem. Valamiért elterjedt az a felfogás, hogy egy nőnek szűzies életet kell élnie addig, míg az a diplomás f*szfej ki nem présel magából valamilyen érzelmet. A férfinek mintha joga lenne fogyasztási cikként bánni a nővel… vagy csak én látom így a helyzetet a könyv esetén? Az előző részben is ugyanolyan bunkó, paraszt és megalázó volt a srác, végigkefélt mindenkit, de hát ebben nincs semmi elítélendő. Ha viszont a csaj ránézett volna egy fiúra, azonnal ribanc lenne.
Na mindegy, feminizmus off.
#egyébként nem vagyok feminista, mindkét nemnek megvannak a maga selejtjei, de na, néha kikívánkozik#

Szóval a legeslegnagyobb bajom az volt, hogy nem arra került a hangsúly, ami engem érdekelt volna. A regény kiszámítható, unalmas, teljesen lebutított, még szórakoztatónak sem volt szórakoztató. A poénok szánalmasak, a párbeszédek nevetségesek, rosszul központozottak, a szereplők semmitmondóak, egysíkúak, kidolgozatlanok. Néhol túlontúl rózsaszín, valószerűtlen, nem hittem el, ami le volt írva. És a vége megfeküdte a gyomromat. Undorító.

… mint a hartai írónő vallja: „az én történeteim maguk írják magukat”. Javaslom a drága írónőnek, hogy zabolázza a könyveit, mert rossz irányba haladnak. Egyre igénytelenebb, színvonaltalanabb, amit összehord.

Nem várok semmi jót a következő résztől.


Ekesgyb
4.5/5

Ez ​a kötete jobban tetszett az előzőnél!
Tetszett a külföldi utazás, és voltak benne nagyon jó kis részek is. Fejlődik az írónő, egyre jobban ír.


janka0416
5.0/5

Borító: ​5/5 – Szeretem a kék színt. :)
Cselekmény: 5/5 – Még jobb volt,mint az első.
Tetszett mert,
- az írónő nem felejtette el az első rész szereplőit, sőt Arlene-nak egy kisebb szerepet is szánt.
- humor a köbön
- reméltem,hogy pulykatojás és G. összejönnek :)
- meghitt, családias volt (Gábor és a kis Emma miatt)
- szereplőket még jobban megszerettem
Ééés most kaparhatom a falat a harmadik részért.. :)
Pixie Lott – Broken Arrow – https://www.youtube.com/watch?v=vd_ANFrvfLc


Reelka
4.5/5

Akár ​csak Margó első könyve, ezt is csak nehezen tudtam néha-néha letenni. Rövid, egy délutános olvasmány, tele szenvedéllyel és olyan értékekkel, mint szeretet, szerelem, család, barátság. A cselekménye pörgős és fordulatos, de természetesen boldog véget ér. :-)


Roni_olvas
5.0/5

Nem ​mondom, hogy a történet nem kiszámítható, vagy hogy tele van nagy fordulatokkal. Hiszen mindannyian tudjuk, sejtjük már a fülszöveg alapján, hogy ki kibe lesz szerelmes és milyen nehézségekbe ütköznek majd egymásra találásuk során. De ez mind nem is érdekes, hiszen itt nem a mi-n van a hangsúly, hanem azon, hogy hogyan! Ez adja meg a történet és a könyv velejét: a szavak egymásba fonódása, a sziporkázó párbeszédek, a szereplők bámulatos humora és szeretnivaló egyénisége, az írónő sajátos és elegáns stílusa. Ez teszi egyedivé és különlegessé, ez emeli ki az elcsépelt és triviális történetek sokaságából.
A könyvben vibrálnak a színek! Ragyog a nyári égbolt világoskékje, a dús füvű mezők és pompás erdők üde zöldje, szikráznak a simogató nap sugarai minket is fénybe és szivárványszínbe vonva! És nemcsak az ausztriai táj bevillanó képei miatt…Az írónő szavai színezik ki a képzeletünket és vele együtt a lelkünket is… Mosolyogni támad kedvünk tőle és egy kis időre elszakadunk a nedves, nyirkos ősz nyomasztó hangulatától…mi is kiszíneződünk…


Nickykee
3.5/5

Nem ​mondom, hogy rossz volt, és nem volt szórakoztató, de nagyon lassan haladtam vele a rövidsége ellenére, és sokszor elkalandozott a gondolatom, nem kötött le. Egyébként aranyos történet, bővelkedik eseményekben, fordulatokban, de nekem ez most csak picivel több, mint átlagos volt.


MisssBee
4.0/5

Édes, ​aranyos, mézesmázos kis történet.
Olyan, mint a kedvenc tejkaramellám: apró adagokban jön, mindig jó kedvre derít, és nem lehet megunni – ha nem túl nagy a dózis :)

A levonás az utolsó oldalon való ‘beteljesülés’ miatt jár.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.0/5

Statisztika

12.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók