Savonarola-kísérlet

Wimmer M. Anzelm O.S.M. - Az ​izzó tűz embere
Előszó A ​kedves Olvasó most ott kezdi, ahol én befejezem: az előszónál. Természetesen azt a hangulatot szeretném neki közvetíteni, amely bennem e könyv írása közben alakult ki. Ez számára csak előnyt jelent, mert ezáltal ahhoz a páratlan egyéniséghez jut közelebb, kinek életalakulását szemléli, és akinek a modern ember részére nem egy mondanivalója van. Mert a Szent előbb a forradalom izgalmán ment keresztül s csak azután jutott el oda, ahová az isteni Gondviselés már kezdettől fogva szánta. Mint a pártütés zászlóvivője ismeri a terepet, de azokat is, akik ezt benépesítik. S ért a politikai szenvedélyhez is. Egyszóval nem elfogult ember, aki bizonyos kényes és veszélyes dolgokat csak hallásból ismer. A harctérről jön izzadtan, porosan és arról tesz jelentést, amit ott látott és tapasztalt. Talán felesleges túlságosan hangoztatni, hogy ez az, ami érdekel és ami nekünk kell.

Richard Friedenthal - Luther ​élete és kora
"Itt ​állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen, ámen." Ezekkel a szavakkal fejezte be a hagyomány szerint Luther beszédét a wormsi birodalmi gyűlésen, amikor megtagadta tanainak visszavonását. A szászországi kicsiny Wittenbergből kiinduló reformációs mozgalom nagy vihart kavart nemcsak Németországban, hanem messze túl a birodalom határain is. Fellépése úgy hatott ekkor "mint a villám a puskaporos hordóra ", viták, felkelések, nagy parasztháború követte, s Németország széttagolódásának elmélyülése, a fejedelmek hatalmának megerősödése. A szerző eleven képet rajzol a reformátor ellentmondásos lényéről, igen plasztikusan, színesen ábrázolja a kort, amelyben Luther élt, és mindazokat, akikkel akár a politikában, akár a magánéletben kapcsolatba került. Míg régebben Luther alakját csak a teológusok rajzolták meg, a szerző minden vallási elfogultságtól mentes, tárgyilagos és modern Luther-képet ad.

Umberto Eco - Baudolino
"Hát ​ez meg mi?" - bök Nikétasz úr, a bizánci birodalom legfőbb bírája és történetírója az orra elé tolt, nehezen kisilabizálható irományra - Baudolino maga alkotta nyelven írt, kamaszkori naplójára - az Úr 1204. esztendejének eleje táján. És Baudolino mesélni kezd. Bizáncot keresztes martalócok fosztogatják, a város lángokban áll, menekülniük kell, de Baudolino közben is mesél és mesél. A meséje nyomán kibontakozó kópéregénynek - a világhírű író-filozófus legújabb, immár negyedik, diadalútját járó regényének- a hőse ő maga, Baudolino, Rőtszakállú Frigyes paraszti származású fogadott fia. Méghozzá felettébb tevékeny hőse: Baudolino képzelő- és tettereje nem ismer határokat. Legfőbb ötlete egyenesen a Német-római Császárság egészének sorsát igyekszik új útra terelni... Ötlet és valóság viszonya azonban - a korábbi Eco-regényekből ismerős módon - igencsak összekuszálódik. Létező személy-e a távol-keleti "János pap", és írt-e levelet Barbarossának (a pápának, a bizánci uralkodónak)? Mi közük a babiloni háromkirályoknak a Grál-legendához, Nagy Károlyhoz és a Német-római Császársághoz? Baudolino és a cimborái mindenesetre elhatározzák: maguk mennek el a világ végére, János pap országába... Hogy a végén (de még inkább azon túl) megint mindenre fény derüljön, természetesen.

Lush Gjergji - Teréz ​anya
ELŐSZÓ Napjainkban ​nehéz is, könnyű is Teréz anyáról írni. Bő - bár korántsem teljes - életrajzi adatok állnak rendelkezésünkre más-más megközelítésben, sokféle feldolgozásban: a leírás, méltatás, riport, könyv, sőt még a film műfajában is. A világ valamennyi lapja megemlékezett róla, ha máskor nem is, legalább az 1979. évi Nobel-békedíj odaítélésekor. Ám egyre kevésbé lehet az összes róla megjelent írást követnünk, figyelemmel kísérnünk. E könyv Teréz anya 80-ik életévében kerül az olvasó kezébe. Így szeretnénk tisztelegni korunk egyik legnagyobb személyisége előtt. E mű szerzője dr. Lush Gjergji (Lus Gyergyi) fiatal kosovói lelkész, aki "Az albán nő szerepe a családban és a társadalomban" c. tanulmányával a római Gregorianum Pápai Egyetemen megszerezte a társadalompszichológiai tudományok doktora oklevelet

Kulics Ágnes - Tölgyesi Ágnes - ...evilágból...
"Az ​én országom nem e világból való" - mondja Jézus Pilátus előtt. Tölgyesi Ágnesnek a XXI. Magyar Filmszemlén közönségdíjat nyert filmje és Kulics Ágnessel együtt készített interjúkötete egyaránt ezt a címet viseli: ,...evilágból..." Apácák emlékeznek. Hogyan kapták elhívatottságukat, miként gyakorolták hivatásukat: az ápolást, a szegények gondozását és a tanítást, hogyan élték rendi életüket. Az a világ, amelyben a kedvesnővéreknek életük nagy részét leélni megadatott, a háborús pusztításnak, az iskolák államosításának, a kitelepítéseknek és meghurcoltatásoknak a világa volt. 1950-ben, a szerzetesrendek szétszóratásakor, több mint tízezer apáca került az utcára. Elhivatottságból, hitből, emberszeretetből felesküdtek a szolgálatra, és esküjüket minden fenyegetettség ellenére mindmáig megtartották, mert számukra "evilágból" nem érkezhet hitükkel ellenkező utasítás.

Kodolányi János - Az ​égő csipkebokor
Az ​égő csipkebokor (1953) az utolsó olyan, balatonakarattyai korszakában készült nagyregénye Kodolányi Jánosnak, amelyikben bibliai témát dolgoz fel, és szinte akaratlanul ciklikus egységet alkot más ókori keleti tárgyú műveivel (Vízözön; Új ég,új föld;Én vagyok). Mószéról -Mózesről- fölmérhetetlen számú tudományos és szépirodalmi alkotás készült, a maradandó értékűek minden kor olvasója szemében egy világirodalmi és vallástörténeti alapmű, ősi történet folytatásának, bővítő elbeszélésnek és értelmezésének tűnnek föl. Thomas Mann A törvény című kisregényében a mitikus téma hermeneutikájában az ironikus lélektaniság lehetőségét aknázta ki. Kodolányi, Mann-nal tudatosan vitázva, annak félisteni, istenemberi hérosznak az alakját és képzetét támasztja életre, akinek a maga korában, környezetében nem sikerült beteljesítenie honalapító, nemzetteremtő látomását; de később a nép magába fogadja áldozatát, megerősödik általa, és erőt merít sugárzó, önfeláldozó példából.

Zipernovszky Judit - Csodatevő ​Szent Filoména
Egy ​őskeresztény kislányból – hogy hitét megtarthassa – vértanú lesz tizenhárom esztendős korában. A kislány – akit sebtiben eltemetnek egy katakombában – egy görög sziget királyának leánya, nevét terrakotta táblára vésik és kínzóeszközei jelképével együtt földelik, el. Eltelik 1700 év, amikor is régészeti ásatások feltárják azt a kamrát, amely csontjait őrzi. És ezzel megindul egy csodálatos, szinte megmagyarázhatatlan sorozata a történéseknek, minthogyha ez a lélek – újjászületve az öröklétből – ereklyéinek napfényre kerülésével bizonyítani akarná, hogy a halál csak átköltözés egy másik létbe, ahonnan a szeretet erejével kegyelmek és áldások záporoznak. Azóta keresztény világ megtanulta ennek a kislánynak a nevét, aki szüntelenül árasztja azt a szeretetet, amit rövid élete során nem tudott kifejezésre jutatni. Bénák elindulnak, vakok újra látnak, némák megszólalnak, és ő joggal viseli neve mellett, „A huszadik század csodatevője” címet. A neve: Filoména.

Ethel Tolansky - Helena Scott - Krisztus ​a haláltáborban
E ​mű Johann Gruber (1889--1944) osztrák katolikus pap, illetve Jacques Bunel (1900--1945) francia kármelita szerzetes életútjával ismertet meg. Mindketten a rettegett mauthausen-guseni koncentrációs táborban vesztették életüket, lelkipásztori működésükön túl rabságuk utolsó hónapjait is a felebaráti szeretetnek szentelve. Szenvedésüket nyomon követve megismerhetjük a náci hatalom módszereit -- "alulnézetből" közelítve a történelmi eseményekhez. Tanúságtevő helytállásuk azt példázza, hogy a jótékonyság, a részvét és az önmegtagadás keresztény erényei a világháború poklában, a legembertelenebb körülmények között is ott munkáltak emberekben. Johann Gruber és jacques Bunel személyében a katolikus egyház XX. századi történetének két hősies lelkületű vértanúja lép elénk. (Zsille Gábor)

Grażyna Sikorska - Jerzy ​Popieluszko, a kommunizmus áldozata
E ​mű Jerzy Popieluszko (1947--1984), a harminchét évesen vértanúhalált halt lengyel katolikus pap életútjával ismertet meg. Végigvezet gyermekkorán és szemináriumi évein, sorkatonai szolgálata viszontagságain. Részletesen bemutatja sokoldalú lelkipásztori működését, a Szolidaritás-mozgalomhoz fűződő kapcsolatát, a nyolcvanas évek Lengyelországának politikai viszonyait, illetve szemelvényeket ad Popieluszko nagyhatású szentbeszédeiből. A záró fejezetben elénk tárul a kommunista hatóságoktól elszenvedett üldöztetése, és megrázó beszámolót olvashatunk bestiális meggyilkolásáról. Popieluszko atya személyében a katolikus egyház legújabb kori történetének egy hazánkban kevéssé ismert hőse lép elénk. Zsille Gábor

Grüll Tibor - Pontius ​Pilatus
Ki ​volt Pilatus? Egy erőszakos és bosszúszomjas, velejéig antiszemita SS-Gauleiter, aki egyetlen alkalmat sem mulasztott el, ha zsidókat gyilkolhat? Vagy egy gyengekezű, korrupt bábfigura, aki az igazságot bármikor kész volt alárendelni pillanatnyi érdekeinek? Vagy talán csak egy csinovnyik lelkületű tisztviselő, egy apró fogaskerék a Római Birodalom hatalmas gépezetében, aki minden helyzetben görcsösen jól akart dönteni, s éppen ezért sohasem sikerült neki? Korunk történészeinek egy része is ezekre keresi a választ a Pilatusra vonatkozó egykorú dokumentumokban, amelyek bemutatására e kötet vállalkozik.

Nagy András - Savonarola
Goethe ​„fantasztikus, nevetséges szörnyeteg”-nek tartotta Savonarolát, „aki hálátlanul, makacsul és félelmetesen szembehelyezkedik Firenze nagyvonalú, szép és vidám életével”. Vajon így igaz-e a valóság? A XV. századi firenzei — itáliai, európai — élet valóban „nagyvonalú, szép és vidám” volt? És Savonarola „nevetséges szörnyeteg” ? Nagy András feszültséggel teli, erős sodrású regényében választ keres erre a kérdésre. Szándéka azonban több, mint hogy csak új - vagy újabb -megvilágításba helyezze Savonarola ellentmondásokkal teli életét. A kor és a benne élő emberek megjelenítésén túl a mélyben rejlő elvi mozgatórugók és a zűrzavaros helyzetből levonható következtetések is érdeklik Nagy Andrást. Hiszen már a kortárs Machiavelli is összefoglalóan ítélt: „A fegyveres próféták mindannyian győztek, a fegyvertelenek pedig elbuktak. Mert a mondott dolgokon kívül a népek természete is változó; könnyű őket meggyőzni valamiről, de nehéz meggyőződésükben megtartani. Ezért azon kell lenni, hogy amikor már nem hisznek többé, erőszakkal tartsuk meg hitüket. Mózes, Kürosz, Thészeusz, Romulus alkotmányát nem méltányolták volna sokáig, ha fegyvertelenek; mint ahogy ez napjainkban Girolamo Savonarolával történt, aki új rendjével megbukott, mihelyt a tömeg kezdett neki hitelt nem adni, és ő nem tudta híveit megtartani, sem a hitetleneket hitre buzdítani. De sommásan mond véleményt a reneszánsz világnézetről Lukács György is egy fiatalkori írásában, kijelentve, hogy ez a világnézet egyenlő az individualizmussal. („A Savonarola aszketizmusa, a Cesare Borgia vérengzései, a Leonardo, Michelangelo, Raffaello művészete mind ennek megnyilvánulása.") Vagy ha e két megállapításnak nem adunk hitelt - mivel mind a kettő szélsőséges konklúzió -, Thomas Mann ars poetica jellegű vallomását fogadjuk el, amelyet drámájában Savonarolával mondat: „Az én művészetem szent, mert lényege a megismerés és a lángoló ellentmondás. Valamikor, ha elfogott a fájdalom, egy fáklyáról álmodoztam, amely irgalmasan belevilágít a lét minden iszonyú mélységébe, minden szégyenletes, rettenetes szakadékába, egy isteni tűzről, amely felgyújtja a világot, hogy fellobogjon, és minden gyalázatával és kínszenvedésével együtt felolvadjon a megváltó részvétben." Az egymásnak ellentmondó vélekedések talán éreztetik azt is, hogy Nagy András nemcsak az adott kor történelmi valóságát akarta tisztázni; regénye áttételesen korunkhoz szól, a XX. századhoz, amelyben tanúi lehettünk emberirtó fanatizmusnak éppúgy, mint „nagyvonalú, szép és vidám" életnek, s amelyben gyakran találjuk magunkat szembe a „lángoló ellentmondás"-sal, amit Gramsci – Machiavelliről és Savonaroláról szólva – így fogalmaz meg: „A Machiavelli-Savonarola ellentét nem a ,van’ és az ,aminek lennie kell' ellentéte, hanem két ,aminek lennie kell' közötti ellentét; az egyik Savonaroláé, amely elvont, ködös, a másik Machiavellié, amely realista . . .”

Diós István - A ​szentek élete I-II.
Míg ​a korábbi évtizedek hasonló kiadványai a színes eseményekre, a gondos lélek- és jellemábrázolásra helyezték a fő hangsúlyt, addig a Szent István Társulat által most kiadott új, kétkötetes Szentek élete - mely terjedelmét tekintve is egyedülálló - a szentek életét a történeti helyzetbe ágyazottan igyekszik bemutatni. E kiadás újdonsága, hogy kevés kivétellel mindegyik szentről képet is közöl. Az anyagot időrendi mutató, földrajzi helynévmutató és személymutató teszi teljessé. A két kötetben található 600 életrajz mellett először kerülhet a magyar olvasók kezébe a Római Mártirológium, mely latin szertartású katolikus egyház mintegy 5600 vértanújának és szentjének nevét, halála helyét és idejét, és tiszteletének okát közli egy-egy mondatban az ókeresztény kortól napjainkig.

G. K. Chesterton - Aquinói ​Szent Tamás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Aleksander Krawczuk - Nagy ​Konstantin
Krawczuk ​műve több, mint Nagy Konstantin életrajza; voltaképpen a római birodalom történetével ismertet meg Diocletianus trónra jutásától Nagy Konstantin haláláig. Izgalmas idők ezek: külső támadások, belső felkelések, hatalmi harcok rázzák meg a császárságot, a társadalomban jelentős változások észlelhetők, a régi renden belül érlelődnek az új rend csírái, a régi, hagyományos vallások egyre inkább háttérbe szorulnak az új, diadalmasan előretörő kereszténység mögött. Konstantin ifjúsága Diocletianus uralma idejére esik. Diocletianus megkisérli társacsászárok segítségével, reformokkal útját állni a birodalom bomlásának. Mereven szembeszegül a keresztény vallással, üldözi, irtja az új hit követőit. Konstantin császárrá emelkedve okul elődje hibáiból, visszaállítja az egyeduralmat, és elődjével ellentétben felismeri, hogy a kereszténységet nem lehet elpusztítani, ezért kiegyezik vele, és uralma egyik támaszává teszi. Nagy szerepet játszik a keresztények körében dúló belső harcokban. Krawczuk az ókori történelem kiváló tudósa s egyben a tudományos népszerűsítő műfaj egyik legjobb művelője. Világosan, elevenen rajzolja meg e bonyolult időket, s bennük Konstantin alakját; sikerül e távoli kort közel hoznia az olvasóhoz.

Miklya Luzsányi Mónika - A ​padlásszobától Narniáig
Olvasmányos ​és izgalmas ifjúsági regény, mely életrajzi dokumentumok alapján hitelesen mutatja be C. S. Lewis szellemi fejlődését és lelki útját az istentagadástól a kereszténység elfogadásáig.

Tábori László - Gilgamestől ​Jézusig
A ​kötet az ókori Mezopotámiába, Kínába, Japánba és a keresztény kultúrkörbe vezeti az olvasót. Mindenütt ugyanazokra a kérdésekre keresi a választ: - Mit jelentenek életünkben az álmok? - Hogyan próbálták elérni az egészséges, boldog életet és a harmóniát a különböző kultúrákban? - Mit jelent a halhatatlanság és a feltámadás fogalma? Ezek a dolgok foglalkoztatnak bennünket Gilgames kora óta napjainkig. * A „GILGAMESTŐL JÉZUSIG” című ezen kiadványt az ókori keresztény kultúrkörök iránt érdeklődő, a kötetből ezekre a kérdésekre válaszokat kereső olvasóink figyelmébe ajánljuk.

Nemere István - Jézus ​élete
“Az ​ókor nagyjai” sorozatban ugyan, de már más külsővel és formátumban írta meg a szerző Jézus életét. Az eddigiektől eltérően több izgalmas és még eddig meg nem válaszolt kérdést is felvet. A szerző nevének feltüntetése nélkül.

René Lejeune - Politika ​és életszentség
Mit ​csináljak egy olyan emberrel, aki egész nap imádkozik? Így nyilatkozott egy francia diplomata 1948-ban Franciaország külügyminiszteréről, Robert Schumanról, az Európai Unió egyik alapítójáról. Ugyanis Európa atyja, ahogy később nevezték, mindenekelőtt mélyen hívő kerestény volt.

Hetényi Varga Károly - Szerzetesek ​a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I.
Ha ​az államhatalom, a siker és gazdagság, a tudomány és a művészet jeles képviselői megérdemlik, hogy az olvasó különböző lexikonokban oly gyakran találkozzék nevükkel-cselekedeteikkel, akkor illő, hogy a szellem és a morál kimagasló személyiségei is kapjanak nyilvánosságot, áldozatos tetteik ne merüljenek a felejtés homályába. A művelt világ tud a kereszténység vértanúiról, évezredek nagy eseményei se tudták áldozatukat kitörölni a történelem emlékezetéből. Ha ez így van, akkor a 20. század vértanúi is kivívták maguknak azt a jogot, amely az utókor számára kötelességként is felfogható. Hetényi Varga Károly, a tudós egyháztörténész immár nagy munkájának harmadik kötetét tette elénk. A _Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában_ című műről van szó. Torkunk, szívünk elszorul ennyi szenvedés hallatán, láttán, értelmünk, lelkünk megvigasztalódik ennyi jóság, nemesség, önfeláldozás ismeretében. A szerző itt él Pécsváradon. Otthonában dolgozza fel a Kárpát-medencére kiterjedő anyagát, és felesége, Borbála asszony segítségével készíti elő a nyomdának... Ez a szó szerint páratlan vállalkozás még nem fejeződött be. A sorozat következő kötetei a férfi és női szerzetesrendek üldözött tagjainak sorsát mutatják majd be, ahogy eddig is, az egész Kárpát-medencére kiterjedően. (_Dr. László Lajos író -- Pécsi Rádió, 1996. dec. 22._) Hetényi Varga Károly kutató történésznél az elmúlt fél évszázadban senki sem tett többet a XX. századi magyar egyháztörténet "fehér foltjainak" felszámolásáért. Megdöbbentő, hogy egyedülálló vállalkozása méltó elismerésre, támogatásra nem talált. Szeretném remélni, hogy értékválságos korunkban "Isten népe" soraiban lesznek olyanok, akik küldetésük és felelősségük tudatában a szerző segítségére lesznek. E kötet rendkívül áldozatos munkával történt megírása elsősorban szolgálat, hogy minden olvasója hitelesebb képet kapjon oly sok elhallgatás és torzítás után az egyház krisztusi vonásairól. (_Hölvényi György tudományos kutató, Budapest -- Új Ember, 1999. szept. 26._) Örömmel olvastam a Hetényi Varga Károlyról szóló sorokat. Szerintem az ő munkája rendkívül értékes és pótolhatatlan. Az egyház is csak nagy elismeréssel és hálával tartozik neki azért az óriási kutatómunkáért, mellyel az egész magyar területen szenvedő papok és szerzetesek küzdelmeit és szenvedéseit megörökítette. Mi, erdélyiek külön hálával tartozunk neki, mert általa ismertük meg az összmagyarság egyházi összetartását a hitlerizmus és a kommunizmus idején egyaránt. Nagy érdeklődéssel várjuk újabb könyvének megjelenését, s reméljük, hogy az anyaország papsága is megfelelő elismerésben részesíti. (_Szirmai Béla ny. kanonok, Brassó -- Új Ember, 1999. okt. 24._)

Magyar Zoltán - Az ​Árpád-ház szentjei
Európa ​népei között a koraközépkor századai tükrében az íreken kívül a magyar művelődéstörténet örökíti meg a legtöbb olyan történelmi alakot, akit az egyház idővel a szentek, boldog emlékezetű személyek sorába emelt. Annyiban pedig egyenesen egyedülálló a magyar kultúrhagyomány, hogy közülük is mintegy tucatnyi személy ugyanannak a királyi dinasztiának, az Árpád-háznak a leszármazottjaként vált ismertté határokon innen és túl. Kultuszuk és a kultusszal összefüggő kulturális hagyományok (vallástörténet, művészettörténet, folklór) ismerete nélkül a magyar kulturális örökség jelentős része máig is szinte értelmezhetetlen lenne. E hagyományok eddigi legreprezentatívabb összefoglalása Magyar Zoltán műve, olyan kézikönyv, amelynek minden magyar olvasó könyvespolcán ott a helye.