Az ​aranykígyó

Mihail Bulgakov - A ​Mester és Margarita
"A ​kéziratok nem égnek el"-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség...

Emilijan Sztanev - Jordan Radicskov - Emil Manov - Dobri Zsotev - Kamen Kalcsev - Veszelin Andrejev - Georgi Karaszlavov - Szlav Hr. Karaszlov - Történetek ​a hőstettről
A ​bolgár nép történelmét vérrel jegyezték föl: a hősök, az áldozatok vérével. Soha ennyi sebből nem vérzett, soha oly sok áldozatot nem hozott azonban a bolgár nép a viharos évszázadok során, mint éppen az antifasiszta harc, a felszabadító háború éveiben. A Győzelem Könyvtára új kötete nyolc bolgár író nyolc írását - kisregényeket és elbeszéléseket - tartalmaz. Emberi sorsokban mutatja meg a hősiesség sokféle arcát, felidézve a kort, amelyben hősök és hőstettek születtek. Ez a kor számos kitűnő alkotásnak volt ihletője. A nyolc író más és más időpontban lezajló eseményeket örökít meg: az írások között vannak pillanatfelvételek, lírai vallomások és krónikák. Együtt, mind a nyolcan azonban egy hangon szólnak, a hőstettet éneklik, a hőst, aki a történelmi élethalálharcban helytáll, és példát mutat az utókornak.

Karel Čapek - Kulisszatitkok
Kötetünk ​válogatás a nagy cseh klasszikus apró írásaiból, amelyek eredetileg napilapok hasábjain jelentek meg. Megismerni és kifejezni a dolgokat - ez a szándék jellemzi legtömörebben Čapek apró írásait. Ugyanakkor minden dolog mértéke számára az ember: Čapek egyúttal mindig az embert is figyeli, mikor, hogyan cselekszik. Nemcsak azt tudjuk meg tőle, mi hogyan készül, hanem azt is, ki hogyan csinálja a dolgát. A rendkívül nagy tudású író szinte csodálatos biztonsággal mozgott a legkülönbözőbb témákban, ismerte a kultúra minden területét, de ismerte például a kézművesek munkáját is. Az újságírói tevékenység tág teret nyitott számára ahhoz, hogy tudását, ismereteit az olvasók igen nagy táborával közölje. A kötetben foglalt írások a húszas-harmincas években születtek, de mindmegannyi gyöngyszem ma is. Állják az időt, mert Čapek bármilyen apróságot tűz a tollára, fel tudja mutatni az örök emberit. Megértő, kedves humor, bölcs, elnéző irónia járja át minden sorát, amikor elmondja az újságírás, a film, a színház "kulisszatitkait", vagy amikor könyvekről, olvasókról beszél.

Helena Marten - A ​kávé illata
Frankfurt, ​1729. Férje halála után Johanna Gabriel, egy zsidó zenész segítségével a város legjobb kávézójává teszi a megörökölt üzletet. Ám egy ármány miatt menekülnie kell a városból, így Velencén keresztül eljut Konstantinápolyba, ahol a szultán kávémestere lesz.

Melina Marchetta - Pizza ​és kapucsínó
A ​17 éves Josephine Alibrandi Sydneyben él olasz származású édesanyjával, aki 16 éves korában szülte a lányát, és egyedül nevelte fel. Josephine csak végzős gimnazista korában - amikor konfliktusba keveredik egy idegengyűlölő osztálytársával - ismeri meg időközben híres ügyvéddé lett apját. Ez az év egyébként is sörsdöntő a fiatal lány életében: nemcsak az első igazi szerelem élményével találkozik, hanem súlyos megrázkódtatások is érik: legjobb barátja öngyilkos lesz, valamint fény derül családjának féltve őrzött titkára is.

Robert Graves - Jézus ​király
Jézus-életrajzban ​a szerző feltételezi, hogy Jézus a Dávid nemzetségből származó Mária (Mirjam) és Heródes zsidó fiának (a később kivégzett) Antipatrosznak titkos házasságából származott, így Judea trónjának egyetlen törvényes örököse. Az evangéliumtól és a kritikai vallástörténettől ez a felfogás eltér, azonban Jézus alakját a mai olvasó számára elfogadhatóbbá teszi,(vagy igyekszik tenni) és számos misztikus elemet kiküszöböl a történetből. A históriát Agabosz, egy vallásos keresztény mondja el, aki kortársa Jézusnak, gyermekkorában maga is találkozott vele. Agabosz krónikája szerint Jézusnak is tudomása volt királyságának törvényes jogáról, sőt Pilátusnak is, aki felajánlotta számára a trónt. Ő azonban azt a bevallott célt tűzte maga elé, hogy mint felszentelt király, egy ősi dinasztia törvényes sarja, kiteljesíti a zsidók Messiására váró próféciákat, jövendöléseket, megtöri a születés, a nemzés, a halál és az újjászületés siralmas körét, amelyből senki sem bírt szabadulni Ádám óta. A világi hatalom igényéről való puszta lemondás nem volt elegendő. Elszántan remélte, hogy magát a halált is legyőzi. Tragédiája a keresztrefeszítéskor teljesedik be - nem a fizikai halálban, mely az ő szándéka szerint való, de mert ráébred arra, hogy áldozata fölösleges. Graves Jézusa nem természetfölötti csodákat véghezvivő isten, hanem saját korának rendkívüli sorsú és egyéniségű gyermeke, az elhivatottság megszállottja, átfogóan mély erkölcsös gondolatok hirdetője. A könyv műfaját tekintve nem valódi történelmi regény, mert hősét történelmi környezetbe helyezi ugyan, de ezt a történelmet saját költői látása szerint formálja.

Peter Mayle - Hajsza ​a Cézanne-ért
A ​címben említett hajsza galériákon, neves műgyűjtők otthonán és vérlázítóan ínyenc éttermeken folyik keresztül, miközben némi kitérőt tesz a Bahama-szigetekre, Angliába, valamint NewYorkba. A könyv hőse, André Kelly fotós üresfejű, teli zsebű hírességek házait és műkincseit örökíti meg, amikor észreveszi, hogy az egyik műgyűjtő házánál éppen egy Cézanne-t rakodnak egy fűtésszerelő furgonjába. Milyen különös, gondolja, és habozás nélkül a festmény, egyúttal pedig egy nagystílű szélhámosság nyomába ered. Szórakoztató fordulatokban gazdag kutatómunkáját egész sokaság igyekszik siettetni vagy gáncsolni - többek közt egy csinos művészközvetítő, egy minden hájjal megkent műkereskedő, egy káprázatos holland képhamisító és néhány nagyétvágyú New York-i ügyeskedő. A háttérben pedig láthatatlanul ott szorgoskodik az aranykezű konyhafőnökök serege, akiknek ínycsiklandó gasztronómiai remekei időről időre kényeztetik a Hajsza a Cézanne-ért főhősét, miközben tantaluszi kínokra kárhoztatják az olvasót. Az angol születésű Peter Mayle könyveit eddig huszonkét nyelvre fordították le. Feleségével és két kutyájával Franciaországban és Long Islanden él.

Kőszegi Imre - Buda ​pápát átkoz
Kőszegi ​Imre új történelmi regénye a XIV. században játszódik, a kiskorú Vencel rövid, zűrzavaros uralkodása, majd Anjou Károly Róbert királysága alatt. Buda küzd jogaiért nemcsak a különféle oligarchákkal, országpusztító hatalmasságokkal, hanem az esztergomi érsekséggel is, amely főleg polgári kiváltságainak gyakorlásában akadályozza, s többször egyházi átokkal fenyegeti a várost. E háborúskodás tetőpontján a királyi székhely polgárai visszaverik a püspöki sereg ostromát, de a cseh királynak meghódolnak, aki viszont fogságba veti Buda felvilágosult, olasz egyetemeken tanult humanista rektorát, Lászlót. A városra pusztulás vár; bástyák omlanak, máglyák égnek, egy megszállott pap izgatására Buda kiátkozza a pápát. Végül azonban a börtönéből megszöktetett rektor megmenti a várost, amelyre - ha hinni lehet Anjou Károly Róbert nagylelkű ígéretének - békeidő köszönt. De nem csupán e cselszövések, hitszegések, orvtámadások, nyílt csaták elevenítik meg a magyar történelemnek ezt az alig ismert évtizedét, hanem a piacterek zsibongása, a titkos eretnek gyülekezetek suttogásai, a korabeli hétköznapok is életre kelnek. A könyv hősnője, Jusztina egzaltált alakjában, hisztérikus, beteg szerelmében, egész sorsában pedig a középkor babonás-boszorkányos világa és a reneszánsz ember eltorzult, egyoldalúvá-öncélúvá vált tettvágya keveredik mesterien, s ez kiemeli az egész regényen végighúzódó kettősséget: a vaskos barbárság és a szerényen fel-felbukkanó humanizmus ellentétét.

C. W. Gortner - Az ​utolsó királynő
Kasztíliai ​Johanna évszázadokon keresztül a történelem titokzatos alakja volt, akit mítoszok és talányok öveztek. Némely források Őrült Johanna-ként említik, aki megzavarodott férje váratlan halála miatt, míg mások keménykezű királynőként. Pusztán összetört szívű asszony volt-e, avagy korát megelőző, tudatos uralkodó, aki feltette az életét arra, hogy megőrizze vér szerint járó királyi koronáját és megmentse Spanyolországot az összeomlástól? Izabella spanyol királynő és Ferdinánd spanyol király harmadik gyermekeként Johanna egy olyan korban született, amikor szülei ádáz harcot vívtak országuk egyesítéséért, amikor elesett Granada, és Kolumbusz útjára indította hajóit távoli világok felé. A Medici Katalin vallomásai szerzője ezúttal is magával ragadó lírai prózában kelti életre az utolsó spanyol királynő, Johanna történetét. Az olvasó tanúja lehet mind a komor és méltóságteljes spanyol, mind a csillogó, ámde ármányos flandriai, francia és angol királyi udvarok életének.

Michael Wallner - Április ​Párizsban
Párizs, ​1943. A német Roth tizedes huszonkét éves, és a francia fővárosban a náci titkosrendőrség tolmácsa. Napközben kínvallatásoknál segédkezik, esténként azonban civil ruhába bújik, és beleolvad a párizsi forgatagba. Egy ilyen útja során, Monsieur Antoine-ként találkozik a fiatal és szép Chantallal, és egymásba szeretnek. Mindketten titkolják egymás elől valódi életüket: Roth német katona voltát, Chantal pedig azt, hogy a francia ellenállásnak dolgozik, és a Wermachtról gyűjt információkat. Szerelmüknek akkor sem tudnak ellenállni, amikor kiderül, hogy valójában halálos ellenségek...

Kasimir Edschmid - A ​szabadító
Az ​expresszionistaként induló Edschmid történelmi regénye a nagy dél-amerikai szabadsághős, Simón Bolívar élettörténetét dolgozza fel. Mégsem egyszerű életrajz vagy történelmi körkép, bár a csaknem negyedszázadig tartó szabadságharc és vezéralakjának hányatott élete bőségesen szolgál izgalmas fordulatokkal és művelődéstörténeti adalékokkal is - Edschmid regénye elsősorban egy nagyszabású egyéniség szembesítése a könyörtelen valósággal. Bolívar csaknem egy egész földrészt fölszabadít a spanyolok uralma alól, de ahhoz, hogy ezt a feladatát végre tudja hajtani, föl kell adnia azokat az erkölcsi elveit, amelyek hadba szólították: a kegyetlenséggel kegyetlenséget kell szembeszegeznie, hogy megóvja seregét a felbomlástól. A háborút ilyen áron sikerül megnyernie, de az újabb csatát, a békét már elveszti; eszményei: a dél-amerikai egység és a diktatúra kiküszöbölése nem válhatnak valóra. Az idealistát és a reálpolitikust kivételes módon egyesítő szabadsághős élettörténete olyan kérdéseket vet föl, amelyek máig megoldatlanok Dél-Amerikában.

Földes Jolán - A ​halászó macska uccája
Párizsban ​van, a Szajnára fut ki. Harminc méter hosszú és két lépés széles, olyan, mint egy sötét, keskeny hegyszoros. Hontalan orosz bankár és spanyol anarchista, litván tanár és görög kereskedő, és még egész sor száműzött lakik errefelé. Közöttük és velük pedig egy magyar munkáscsalád él itt, és nem is él rosszul. Szorgalmasak és életrevalók, a gyerekek francia iskolába járnak, úr lesz belőlük. Életük egyszerű volna és tiszta, és a hontalanság csöndes bánatában is megbékélt, ha időről időre közbe nem szólnának a nagyvilág történései. De közbeszólnak. Hol egy királyt ölnek meg, hol más világrengető esemény történik, és a politikai földrengés mindig a kisemberek házát dönti össze. Magyarok külföldön. Nem primadonnák, akik diadalmasan térnek haza, csak józan, dolgos, szerény emberek. Történetük kicsit mégis Európa tizenöt évének története. (Az 1936-os első kiadás fülszövege)

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Megalázottak ​és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
A ​Megalázottak és megszomorítottak a szerző első hosszabb lélegzetű regénye. A lírai ihletésű történetet egy író beszéli el, aki mély emberi ragaszkodással próbálja egyengetni szerelmese sorsát, boldogságát, pedig a leány már mást szeret... Dosztojevszkij bámulatos éleslátással rajzolja meg a furcsábbnál furcsább figurák lelki alkatát és történetét; s a társadalom képét, amelyben a megalázottak és megszomorítottak élnek. A Feljegyzések a holtak házából a cári rabtelepen sínylődő író megdöbbentő erejű megnyilatkozása. A XX. századi próza több mestere tekintette példájának Dosztojevszkij e szenvedélyes vádiratát az igazságszolgáltatásban alkalmazott kegyetlen módszerek ellen. Drámai naplója korunk sok olyan időszerű kérdését érinti, aminők századunk irodalmát is élénken foglalkoztatják. Dosztojevszkij páratlan jellemábrázoló művészettel tárja fel a vele együtt raboskodó foglyok lelkivilágát, s kutatja elkövetett vétkük okát.

Berkesi András - Szerelem ​három tételben
Szerelmes ​regényt tart kezében az olvasó, amely emellett mindazokat a történelem teremtette izgalmakat, fordulatokat is kínálja, amelyek meghatározták az 1940-től 1950-ig terjedő évtizedet. Több nagy sikerű Berkesi regény foglalkozott már az ellenállás hőseinek kalandjaival, a Horthy-börtönök és Gestapoakciók, a hírszerzés bemutatásával. De szólt már a szerző a felszabadulás utáni Magyarország problémáiról, a kommunisták és ellenfeleik küzdelméről, a koncepciós perek idejének bűneiről, a tisztességes emberek belső meghasonlásáról. Ez a regény is beszél minderről, de ez az izgalmas, feszültségekkel teli történelmi korszak csak a keretét, hiteles hátterét adja egy tragikusan szép szerelem történetének. Szerelem - három tételben. Háromszor szakítja el egymástól Gábort és Szulitát a vonzalmuknál erősebbnek látszó külső erő. Először a leleplezett hazugság - a társadalmi különbség. Másodszor a Gestapo, harmadszor a törvénysértő perek. De ez már maga a történet, amelyet érdemes elolvasni.

Zalka Miklós - Szamuely
Részlet ​Zalka Miklós: Szamuely (Kossuth, 1979) című művéből. Az „ügy” tulajdonképpen nem Szamuely Tibor ügye volt. De a vizsgálat ellene indult. A nyomozást a Belügyi Népbiztosság politikai osztálya folytatta és az osztály vezetője, Korvin Ottó, személyesen vezette.Az első lépés: Fehér Imre ezredes kihallgatása. A vasas-ezred parancsnokát berendelték a Belügyi Népbiztosságra. Fehér ezredes kereken kijelentette, hogy nem hajlandó válaszolni a nyomozók kérdéseire. A nyomozók iratcsomót tettek eléje az asztalra, amelyen az ő aláírása díszelgett, s megkérdezték, valóban ő írta-e? Fehér ezredes megnézte a papírokat, aztán közölte, hogy igen, ő írta, ez az ő memoranduma, s ismételten kijelentette, hogy ezzel kapcsolatban a nyomozóknak semmiféle felvilágosítással nem szolgál. A nyomozók arra kérték, nevezze meg azt az embert, akinek a kérdéseire hajlandó válaszolni. Fehér megmondta: Korvin Ottónak hajlandó felelni. Korvin Ottó azzal kezdte a Vasas-ezred parancsnokának kihallgatását, hogy felolvasta előtte az általa írt memorandumot. A memorandum arról szólt, milyen szörnyűségeket követtek el Szamuely Tibor vezetésével a Lenin-fiúk Kalocsa környékén. Részletesen leírta, hogyan kínoztak meg védtelen-ártatlan parasztokat, hogyan gyötörték halálra vagy tették örök életükre nyomorékká őket. Fehér egykedvűen hallgatta végig művének felolvasását. A „művet” egyébként sok helyre eljuttatta: a Vörös Hadsereg főparancsnokához, a Forradalmi Kormányzótanácshoz, Romanelli ezredeshez és az antant más képviselőihez, újságokhoz, a szakszervezetek vezetőségeihez. Fehér jól számított, a többit elvégezte a „suttogó propaganda”. Az ország szinte pillanatok alatt megtelt Szamuely Tibor és a Lenin-fiúk kegyetlenkedéseiről szóló híresztelésekkel. Fehér ezredes különben őszinte ember volt, és nem várta meg, hogy Korvin Ottó kérdezze. Kertelés nélkül közölte: a kegyetlenkedéseket, amelyeket leírt, nem Szamuely és a Lenin-fiúk követték el, hanem az ellenforradalmárok. Szamuely Tibor és a Lenin-fiúk szerepe pontosan az volt, hogy véget vetettek az ellenforradalmárok garázdálkodásának. (a szerk. kiemelése) Korvin Ottó meghökkenve nézett Fehérre: – Akkor miért írta le? Fehér ismét őszintén felelt: ő az ellenforradalmárok gaztetteit írta le, de úgy, mintha azokat Szamuely és a Lenin-fiúk csinálták volna. Ezt politikai meggondolásból cselekedte, és ezért nem volt hajlandó a nyomozók kérdéseire válaszolni. Ugyanis a nyomozók nem értették volna meg… (a szerk. kiemelése) Ezután részletesen kifejtette, hogy ő nagyon becsületesen, szívvel-lélekkel vett részt a Kalocsa környéki ellenforradalmi zendülés felszámolásában. A tisztogató akció során azonban kénytelen volt letartóztatni néhány volt tiszttársát is. Amikor pedig a zendülés leverése után visszatért Budapestre, nagyon furcsa helyzetbe került: azok a tisztek, akikkel valaha együtt tanult, akikkel éveken át együtt harcolt a háború idején, a legjobb barátai – nem álltak szóba vele. Úgy gondolta, olyasmit kell csinálnia, amivel visszaszerezheti régi barátai megbecsülését, s úgy érezte, ha ezt a memorandumot megírja, akkor barátai visszafogadják. – Tehát a memorandum az elejétől a végéig hazugság? Fehér elmosolyodott: – Így is lehet mondani. De úgy is lehet, hogy a memorandum az elejétől a végéig politikai tett. Ebben Fehér ezredesnek teljesen igaza volt. Fehér ezredest letartóztatták. Korvin Ottó jelentést írt a vizsgálat lefolyásáról és eredményéről. A jelentést hivatalos úton eljuttatta szolgálati elöljárójához. A Belügyi Népbiztosság politikai osztálya a szociáldemokrata népbiztos-helyetteshez, Rónai Zoltánhoz tartozott. Rónai Zoltán nem tartotta szükségesnek, hogy az ország közvéleményét informálja a vizsgálat lefolyásáról, és a dolgok állásáról. Ő tudta, miért… llyenformán Fehér ezredes rágalmai az ország közvéleménye előtt igaz állításoknak látszottak és rajtaragadtak Szamuely Tiboron meg a Lenin-fiúkon. A Lenin-fiúk nem voltak sokan. Az ellenforradalom elleni harc volt a „kenyerük”. Kurta bőrkabátot viseltek. Ők adták az őrséget a szovjetházban, a Tanácsköztársaság fontosabb objektumaiban, ők teljesítettek szolgálatot a rendkívüli rögtönítélő törvényszék különvonatán. Ha valahol ellenforradalom ütötte fel a fejét, őket vetették be elsőnek. A nevüket Szamuely Tibor moszkvai utazása után kapták, amikor Lenin arra kérte a rendkívüli rögtönítélő törvényszék elnökét, hogy adja át üdvözletét az ő „fiainak”. Ezüst jelvényt is küldött nekik ajándékul. Ők voltak a proletárforradalom leghűségesebb katonái. Ez nem szólam. ők voltak a proletárhatalom szerveinek és vívmányainak védelmére szervezett különleges osztag, amelyet mindenekelőtt a belső ellenség elnyomására használtak fel. Ebből a feladatból következik, hogy tevékenységük védekező jellegű volt, s arra szorítkozott, hogy a forradalom vívmányai és intézkedései ellen erőszakkal szembeszegülő elemek lázadását, illetve ellenállását megtörjék, visszaállítsák és őrizzék a forradalmi rendet. Úgy is mondhatjuk: a fegyveresen lázadó ellenforradalmárok fehérterrorja ellenében ők szegezték szembe a forradalom vörösterrorját. Ez azt jelentette, hogy amikor le kellett sújtani az ellenforradalomra, mindenekelőtt ők sújtottak, s az ellenforradalmárok szemében ők jelentették azt az elnyomó szervezetet, amely ellen fegyvert ragadtak saját jogaik-érdekük, elvesztett osztálykiváltságaik érvényesítéséért, s amelynek megtorló intézkedéseitől valóban rettegtek. Az osztag az ellenforradalmárok szemében valósággal magát a társadalmi rendet – a Tanácsköztársaság rendjét – testesítette meg, benne látták azt a tényezőt, amely annak rendje-módja szerint mindig és következetesen keresztezte számításaikat, irgalmatlanul halomra döntötte mindenfajta elképzelésüket arról, hogy a szórványosan minduntalan megújuló lázongásokat olyan széles körű felkeléssé terjesszék ki, amely képes a forradalom erői fölé kerekedni. Pontosan ezért akarta Fehér ezredes éppen az ő megrágalmazásukkal visszaszerezni a volt tiszttársai megbecsülését. Úgy vélte – és ebben jól számított –, hogy a legnagyobb csapást azzal mérheti a proletárdiktatúrára, ha a leghűségesebb embereit befeketíti, s valamiféle bandának, holmi bűnszövetkezetnek tünteti fel a tömegek előtt. Az ezredes jogosan gondolta, hogy egy ilyen cselekedettel helyreállítja a becsületét elvbarátai előtt. Közbevetőleg meg kell jegyezni: ez annyira sikerült neki, hogy maga is belepusztult. Közvetlenül a Tanácsköztársaság leverése után ugyanis az ellenforradalom államügyésze Fehér ezredes memoranduma alapján emelt vádat hatszáz gyilkosság elkövetése ügyében az elfogott Lenin-fiúk ellen. A pert annak idején a népbiztosok és terroristák perének nevezték. Az államügyész kihallgatta Fehér ezredest, aki a maga módján kétségtelenül tisztességes volt: közölte az államügyésszel, hogy mi a valóság a memorandumba foglalt „tényekkel és adatokkal” kapcsolatban. Az államügyész ezt nem volt hajlandó tudomásul venni, s Fehér tudomására hozta, hogy ha nem tart ki a memorandumban foglaltak mellett, akkor az „ellenséggel való cimborálás” vétke miatt vádat emel ellene. Fehér bízott saját úri bíróságának tárgyilagosságában, bizonyos volt benne, hogy a tárgyaláson minden kiderül és a vádlottakat felmentik. A tárgyaláson az államügyész valóban kénytelen volt engedni a hatszáz gyilkosság vádjából. Ítélethirdetésre csupán száznegyvenkilenc gyilkosság maradt, és az is a bíróság elnökének kétségbevonhatatlan ügyessége folytán: a száznegyvenkilenc ember magába foglalta az ellenforradalmi felkelések során a harcokban elesett zendülőket, valamint a Tanácsköztársaság idején lezajlott néhány kocsmai késelés áldozatait is. A bíróság nem hagyta magát zavartatni a tényektől – a vádlottakat halálra ítélte. Fehér ezredes fűhöz-fához futkosott – kegyelemért. Mindenütt elutasították, s amikor azzal fenyegetőzött, hogy nyilvánosságra hozza, hogy ártatlanokat akarnak bírósági ítélettel meggyilkolni, közölték vele, ha nem fogja be a száját, perbe fogják bűnpártolás címén. A bíróság ítéletét 1919. december 29-én végrehajtották a vádlottakon. Az ítélet végrehajtása után Fehér ezredes öngyilkos lett, szolgálati fegyverével agyonlőtte magát. Fehér memorandumával, illetve a kalocsai és környéki ellenforradalmi zendülés leverésével kapcsolatban a világsajtó folytatta a rágalomhadjáratot a Magyar Tanácsköztársaság, személy szerint pedig Szamuely Tibor ellen. A nagy nyugati újságok „szenzációs” beszámolókban elevenítették fel a legképtelenebb ostobaságokat. Ismét olvasóik elé tálalták a skalpolás és az összehajtható akasztófa meséjét. Az Express Korrespondenz Budapestre kiküldött tudósítója erre vonatkozóan kérdéseket intézett Szamuely Tiborhoz. Szamuely Tibor így válaszolt: „A valóságban én éppolyan kevéssé vagyok vérszomjas, mint a többiek. Az ellenforradalmárok közül, akiket a Kalocsán és Dunapatajon lefolyt harcokban elfogtunk, csak a főcinkosokat ítéltettem halálra. Határozottan a diktatúra szigorúbb alakjának vagyok a barátja, mert az kevesebb véráldozatot kíván, tehát a burzsoázia érdekében is van, mert az ellenkezője azt a hiedelmet kelthetné bennük, hogy csupán múló jelenséggel állnak szemben, és ez megnehezítené nekik azt, hogy az új rendbe beilleszkedjenek. Azokat, akik engem csak az újságokból ismernek, az, amit én itt önnek elmondottam, valószínűleg nemigen fogja kielégíteni. Sajnos, nem mutathatom meg önnek az ellenforradalom skalpjait, sőt, még az összehajtható akasztófát sem, amely nélkül, mint a lapok tudni vélik, én sohasem indulok útnak.” A cikk megjelenése természetesen sem itthon, sem külföldön nem befolyásolta a rágalmazókat vádjaik terjesztésében. Szamuely Tibor nyilatkozatát afféle „mosakodásnak” értékelték, amire a nemzetközi és hazai közvélemény nyomása kényszerítette rá. Ezt a hiedelmet megerősíteni látszott a tény, hogy a rágalmakat a Tanácsköztársaság hivatalos szervei és vezető személyiségei közül senki más nem utasította vissza, csak Szamuely Tibor, akit a rágalmakkal illettek. Rónai Zoltán belügyi népbiztos-helyettes hallgatott a Szamuely ügyében folytatott vizsgálat eredményéről. Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok viszont cselekedett. Július 5-én szűk körű értekezletre hívta össze a „megbízható” szociáldemokrata vezetőket. Az értekezleten felolvasta a Vasas-ezred parancsnokának, Fehér „elvtársnak” a memorandumát a Kalocsa környéki ellenforradalmi lázadás leverése során elkövetett „bolsevista rémtettekről”, egyben pedig azt javasolta, hogy a szociáldemokraták puccs útján döntsék meg „Kun Béláék uralmát”. Közölte: amennyiben erre az értekezlet résztvevői felhatalmazzák, úgy is mint hadügyi népbiztos, úgy is mint a Vörös Hadsereg főparancsnoka, gyengélkedése ellenére magára vállalja az ügy katonai részének lebonyolítását. Ennek ismeretében érthető, hogy Rónai Zoltán miért „felejtette el” nyilvánosságra hozni a Fehér-memorandum kivizsgálásának eredményét, s miért nem tárta a közvélemény elé. hogy a Fehér-memorandum szemenszedett hazugság. Böhm Vilmos balszerencséjére azonban a meghívott szociáldemokraták nem bíztak az akció sikerében Még mindig, a történtek ellenére is, túlságosan erősnek tartották a kommunisták tömegbefolyását. Úgy döntöttek, nem ellenzik, de nem is támogatják Böhmöt terve végrehajtásában. Böhm Vilmos azonban tudta, hogy ilyen körülmények között nem számíthat sikerre. Betegségére hivatkozva kérte a Forradalmi Kormányzótanácsot, hogy mentse fel addig viselt tisztsége alól. Fel is mentették, ugyanakkor kinevezték a Magyar Tanácsköztársaság ausztriai követének. Szamuely Tibor végezte a munkáját változatlanul, hűségesen és következetesen, akárcsak beosztottai a Lenin-fiúk. Tisztában volt vele: nem várhatja az ellenforradalmi hírveréstől és az ellenforradalmároktól, hogy különös szeretettel övezzék. Néhány dolog azonban bántotta. Elsősorban az, hogy olyan emberek kezdenek fél ni tőle és a Lenin-fiúktól, akiknek erre az égadta világon semmi okuk, viszont olyanok kezdenek nem félni tőle – illetve a Lenin-fiúktól –, akiknek nagyon is sok okuk lenne rá, hogy féljenek. Szamuely Tibort bántotta a tény: legjobb elvtársai közül is kevesen veszik észre, hogy az osztályellenség rágalomhadjárata csak látszólag irányul személyek ellen. Valójában a Magyar Tanácsköztársaságot támadják, a forradalmat és a forradalom eredményeit. A forradalmat akarják bemocskolni, lejáratni. Ez a rágalomözön célja, és ez az, amire néhány emberen kívül senki sem figyel fel, de legkevésbé az a szerv, amelyiknek leginkább kellene: a párt. A párt azonban – ezt Szamuely szintén nagyon jól tudta – már nem ugyanaz a párt volt, amely megszervezte és győzelemre vitte a magyar proletariátus forradalmát. Az a párt – a kommunistáké – az osztályárulók, a mindenféle megalkuvók, szociáldemokraták, a garami ernők, böhm vilmosok és kunfi zsigmondok elleni harcban vívta ki a munkás és paraszti tömegek bizalmát és ezért volt erős. Ez a párt azonban egybeolvadt a szociáldemokrata párt reformista, nem forradalmár elemeivel és pontosan emiatt képtelenné vált a forradalom vezetésére. Akkor ezt még kevesen látták Magyarországon olyan világosan, mint Szamuely Tibor.

F. Scott Fitzgerald - This ​Side of Paradise
Published ​in 1920, _This Side of Paradise_ was Scott Fitzgerald's first novel. It chimed precisely with the brittle mood of the bright young things of the Jazz Age : indeed its instant appeal could be compared to the success of _The Catcher in the Rye_ thirty years later. In a series of literary snapshots Fitzgerald describes the adolescence and youth of Amory Blaine, in the course of which we see an egotist evolve into a personage. Princeton University never quite forgave the author for his version of the racy and hectic life of the young gentlemen of the day - smart, vain, snobbish, idle, thoughtless, but as effervescent as soda-water in leisure and love.

Charles Dickens - A ​Christmas Carol and Other Christmas Writings
After ​reading Christmas Carol, the notoriously reculsive Thomas Carlyle was "seized with a perfect convulsion of hospitality" and threw not one but two Christmas dinner parties. The impact of the story may not always have been so dramatic but, along with Dickens other Christmas writings, it has had a lasting and significant influence upon our ideas about the Christmas spirit, and about the season as a time for celebration, charity, and memory.

F. Scott Fitzgerald - The ​Last Tycoon
_The ​Love of the Last Tycoon_, edited by the preeminent Fitzgerald scholar Matthew J. Bruccoli, is a restoration of the author's phrases, words, and images that were excised from the 1940 edition, giving new luster to an unfinished literary masterpiece. It is the story of the young Hollywood mogul Monroe Stahr, who was inspired by the life of boy-genius Irving Thalberg, and is an expose of the studio system in its heyday.

Janice Y. K. Lee - A ​zongoratanárnő
Hongkong ​a II. világháború küszöbén. Az angol kolónia gondtalanul éli fényűző életét. Ebbe a világba csöppen bele egy angol fiatalember. Beleszeret az elit társaság egyik főszereplőjébe, a kicsapongó életet élő, gyönyörű, félig kínai lányba, aki mellette megtanulja a valódi szerelmet és a kötődést. Ám szerelmük nem éli túl a japán inváziót. A kegyetlenkedések között mindenki megmutatja valódi arcát, a barátból ellenség válik, az árulás mindennapos. Tíz évvel később egy angol fiatalasszony érkezik Hongkongba. Zongoratanárnői állást vállal egy gazdag kínai családnál. Titkos szerelmi viszonyba bonyolódik, és észrevétlenül a múlt részesévé válik. Egy véletlenszerű esemény következtében olyan dolgokat él meg, amelyekről sosem hitte volna, hogy akár csak léteznek. A lebilincselően izgalmas regény egy hétköznapi fiatal nő személyiségének átalakulását tárja elénk. A múlt és jelen történéseinek párhuzamos szálai izgalmas képet festenek egy férfi két szerelmi kapcsolatáról, egy távol-keleti gyarmati nagyváros életéről, a kínai konyháról és egy műgyűjtemény utáni lázas kutatásról.

Raffai Sarolta - Jöhetsz ​holnap is
A ​szerelmes éjszaka után vidáman ébred Meskó Mari, a harmincnyolc éves asszony. Szíve tele reménnyel, húsz év keserűségét egy boldog éjszaka agyából, szívéből kimosta. Céltudatos, elszánt, menne a férfival akárhová, azonnal, habozás nélkül hátat fordítana eddigi életének. Úgy érzi, dolga van még az életben, s hogy jóvá fordulhat minden. Húszévnyi kicsinyes gyávaság után most a hisztériás, fontolatlan bátorság tombol benne. Eddig szinte az utcára kimenni is gyámolatlan volt, most indulna rögtön fejjel a falnak. Megtörténhet ilyesmi? Egyetlen boldog éjszaka tisztázhatja a megalkuvó múltat, ellensúlyozhatja a hazugságban töltött hosszú éveket? Mindenért fizetni kell. Múltunk része életünknek, rossz ruhaként ledobni lehetetlen. A számlát rendezni kell: van ki boldogságával, esetlen életével is fizet.