Hogyan ​született Robinson

Eric Knight - Sam ​Small csodálatos élete
A ​szerző 1942-ben megjelent Sam Small csodálatos élete című elbeszéléskötetét - amellyel első nagy sikerét aratta az angolszász világban - nem kisebb személy ültette át magyarra, mint Szerb Antal. A lazán összefüggő novellafüzér főszereplője Sam Small, a potrohos, kissé együgyű, de a híres angol józan ésszel bőven megáldott, érző szívű, középkorú yorkshire-i kisember, aki faluja és megyéje nemzedékről nemzedékre szálló erényeit, a bátorságot, az igazságszeretetet, a türelmes kitartást testesíti meg. Szegény Sam Small a világ legjámborabb embere volna, két lábbal járna a földön - például fajulának ivójába -, és szépen szeretne éldegélni feltalálói jövedelméből kissé házsártos feleségével, ám a legkülönösebb dolgok esnek meg vele: hol felfedezi, hogy tud repülni, amivel fölforgatja egész New Yorkot; hol "skizoperén" módon meghasad - és megverekszik testté lett "jobbik énjével", mert felesége nem óhajt "bigámiában" élni; hol elcsór egy kuvasz szukát, amelyről kiderül, hogy képes lánnyá változni - az Amerikából éppen betoppanó feleség megrökönyödésére; hol pedig merő véletlenségből nyakon csíp két német kémet... Ezeket a népmesei elemeket őrző, népi anekdotákból táplálkozó elbeszéléseket ízes, vérbő humor és derűs, megértő emberszeretet jellemzi - kicsik és nagyok mulatáságra és okulására egyaránt. A könyv a szerző halálának ötvenedik évfordulójára jelenik meg.

Moldova György - Ésszel ​fél az ember
Ebben ​a harmincegy, hamisítatlan Moldova-humorral megírott történetben a sporttól az irodalmi életig, a filmgyártástól a szállodaiparig mindenki megkapja azt, ami megilleti. Az író ezúttal sem fukarkodik a csípős megjegyzésekkel, ha jártában-keltében fonák jelenségekkel, visszaélésekkel, negatívumokkal találkozik. Leleplezi a nagyhírű focista gyengéit, a gazdag téeszek pöffeszkedő vezetőit, maliciózus portrét fest a meggazdagodás útjára lépett zöldségesről, butikosról, autókereskedőről. Megcsipkedi a grafomán sajtólevelezőket, a disszidens magyarokat, a felületes újságírókat. Egy valakiről már-már szemérmes tisztelettel ír: a nemrégiben elhunyt Kardos Györgyről, a Magvető volt igazgatójáról. Felidézi Az élet oly rövid és a Che Guevara naplója megírásának körülményeit is. A remek kiszólásokkal, viccekkel tarkított történeteket az olvasó figyelmébe ajánljuk.

Ismeretlen szerző - Várakozás
Háborús ​film pereg egy birkahodály két oszlopa közé kifeszített vásznon. A nézőtéren egy ötéves kisfiú ujjong az anyja ölében: az egyik katonáról azt hiszi, hogy az apja. Sohasem látta... Két kamasz fiú - romantikus kalanvágyból - partizán akar lenni. Anyjuk - csupa féltésből - feladja őket a német zsoldban álló policájnak... A szovjet irodalom java termését válogatva, nehéz kikerülni a háború emlékeit. A Molodaja Gvargyija és a Móra Kiadó közös gyűjteményének legtöbb története azonban vitathatatlanul a szerelemről szól. Szerelem első látásra a holdfényes folyóparton, a kölcsönzőben, az utcán, a villamoson, egy geológus expedíció tábortüze mellett vagy a BAM valamelyik építkezésének munkásszállásán. Szép szerelmek, tiszta fényűek, és van bennük valami különös hasonlóság. Többnyire a fiúk érzelmei bizonyulnak erősebbnek és tartósabbnak. A lányok érdekesebbek, színesebbek, bátrabbak és határozottabbak a szerelemben, és végül ők szakítanak. Pedig a fiúk között gyakori a hetvenes évek új hősideálja, a geológus, aki egyenes leszármazottja a konkvisztádoroknak és a vadnyugati pioníroknak, az ő föld mélyébe látó tudása nyomán jönnek ide majd a pilóták, sofőrök, építőbrigádok, hogy megteremtsék egy későbbi - valószínűleg majd az elődök romantikája után sóvárgó - nemzedék számára a normális élet lehetőségét. A kötet írói között akár világhírű klasszikusokat is találhatunk. A magyar olvasónak már nem kell bemutatni Ajtmatovot, Bikovot, Kazakovot, Nagibint, Raszputyint, Suksint, ám a többiek: Jakubovszkij, Kuvajev, Lihanov, Lvov, Rekemcsuk írásai sem törik meg az antológia színvonalát. Történeteik nekünk is szólnak, rólunk is szólnak. Közvetítik számunkra egy örök emberi értékek alapjain épülő új világ üzenetét.

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - A ​szórakozó egyed
"Eléggé ​nehéz feladat A tizenkét szék szerzőjének önéletrajzát megírni. Ugyanis az a helyzet, hogy a szerző két ízben született: 1897-ben, illetve 1903-ban. Először Ilja, Ilf, másodszor Jevgenyij Petrov képében. Mindkét esemény Odessza városában történt. Ily módon az író már ifjúi éveitől kezdve kettős életet élt. Az idő tájt, amikor a szerző egyik fele a pelenkában rúgkapált, a másik már hatesztendős volt, és átmászott a temetőkerítésen, hogy orgonát csenjen... Megannyi kaland után a két különálló félnek végre sikerült összetalálkoznia. Ennek egyenes következményeként napvilágot látott a Tizenkét szék című regény... Efféle esetekben rendszerint arról faggatják a szerzőket, hogyan alkotnak kettesben. A kíváncsiskodóknak megemlíthetjük az énekművészek példáját, akik duettet énekelnek, és közben remekül érzik magukat..."

Mihail Solohov - Emberi ​sors
Mihail ​Solohov a tolsztoji méretű nagyregények, társadalmi eposzok megalkotása előtt elbeszélésekkel indult el az írói pályán. Az anyajegy, a Sibalok magzatja, az Idegen vér és a többi, a húszas években keletkezett írás a polgárháború drámákkal és tragédiákkal teli időszakát ragadja meg, e remekmívű novellákban a kozákság egyéni sorsa egy egész vajúdó s gyötrelmekben újjászülető nép sorsfordulóját szimbolizálja. Az Emberi sors című világsikerű elbeszélés, amelynek egyszerű katonahőse a második világháború megpróbáltatásai és tragédiái után is megőrizte hitét az életben, az emberekben.

Vaszilij Suksin - Vörös ​kányafa
_Vörös ​kányafa_ - olvassuk a címet, s máris magunk előtt látjuk a szerzőt, amint a maga rendezte azonos című filmben Jegorként a nyírfákkal beszélget. Suksin az új szibériai írónemzedék tagjaként a hatvanas évek elején jelentkezett lírával és iróniával átszőtt elbeszéléseivel. Negyvenöt éves korában bekövetkezett halála tragikusan lezárta életművét, így csak találgathatjuk, hány jelentős művel maradt adósunk. Magyarul először 1968-ban jelent meg elbeszélése, kiadónk 1972-ben _Kígyóméreg_, 1977-ben pedig _Harmadik kakasszóra_ címmel tette közzé Suskin elbeszéléseinek gyűjteményét. Mostani kötetünk a két előző legszebb írásait tartalmazza. Reméljük, hogy új válogatásunk - akár egy kaleidoszkóp - a szerző új arculatát villantja az olvasó elé. De bárhogy csoportosítsuk is Suskin műveit, erős írói egyéniség sugárzik belőlük. Írásainak segítségével jobban megismerhetjük az emberi lelket, az embert. S van-e csodálatosabb az embernél?

Marcel Aymé - A ​faljáró
Marcel ​Aymé ma Franciaország egyik legnépszerűbb írója, mintegy harminc kötete jelent meg - regények, novellák, színdarabok, mesék -, de hírnevét szívós, kitartó munkával kellett megalapoznia. Csak hetedik regénye, a szatirikus-erotikus Zöld kanca hozta meg az áhított "bombasikert", s avatta a század egyik legnagyobb példányszámban megjelenő írójává. A filmírónak, színpadi szerzőnek is kitűnő Aymé alighanem a novella-dimenzióban érzi magát elemében. Groteszk humora, megsemmisítő iróniája, még szófacsaró kedve is ismerős nekünk, s a legnagyobb elismerés, ha azt mondhatjuk, hogy olykor Karinthyt idézi elénk.

Bajor Andor - Április ​bolondja
''Akár ​szatírát, humoreszket, paródiát, gyerekmesét írt Bajor Andor: mindvégig mesélt. A mesélés öröme, felszabadultsága érződik még a gonoszkodásaiban is. Az életmű egésze akár egyetlen regénynek is felfogható, mellékszálakkal és szereplőkkel, kitérőkkel és versbetétekkel. A főhős azonban mindvégig ő maga: az esendő, a kisemmizett kisember, az álmaiban csalódott gyerek, a nagyra törő és szárnyaszegett alkotó, és legfőképpen a szemlélődő, kutató ember, aki felismeri a mások hibáit, vétkeit és azon nyomban megbocsátja, minthogy magában is felfedezi mindezeket. Nem igazságosztó, hanem figyelő társ, esetenként akár őrangyala nemcsak saját gyerekkori énjének, hanem nevetsége tárgyainak is.'' (Csiki László) Bajor Andor 1927. szeptember 30-án született, Nagyváradon. Kolozsváron élt. 1991. január 24-én hunyt el a debreceni klinikán. Február 6-án helyezték örök nyugalomra, a Házsongárdi temetőben, Kolozsváron.

Janikovszky Éva - Ráadás
Régen ​rossz, ha egy könyvcím magyarázatra szorul. Ennél csak az rosszabb, ha nincs, aki megmagyarázza. Mivel a címet én találtam ki, ez a feladat kétségkívül rám vár. Nos, kedves olvasó, a cím úgy született, hogy néhány felnőtteknek szóló könyvem elnyerte az Önök tetszését. Tapsot ugyan nem hallottam, de leveleik, telefonhívásaik és a könyvek fogyása alapján mégis hallani véltem. Remélem, nem tévedtem. Így aztán az Önök biztatására kerekedett ki rövid írásaimból ez az új kötet. Ráadást, ugye, a koncerteken az előadóművészek szoktak adni, ha elég kitartóan tapsol a közönség. Én nem állok pódiumon, csak itthon kopogok öreg írógépemen, és nagyon örülök, ha tetszik, amit írok. Ha valakinek megy a késői busza, indul a vonata vagy egyébként is elege volt, hát nyugodtan kászálódjék. A ráadás azé, aki kérte, aki várja. Fogadja szeretettel. _______________________________________________________________Janikovszky Éva

Janikovszky Éva - Ájlávjú
Kötelességem ​figyelmeztetni a kedves olvasót, a cím félrevezető. Nem szerelmes történeteket tartalmaz a kötet. Hanem? Az úgy van, hogy az ember idős korban már kevesebbet ügyintéz, szaladgál, nyüzsög. Inkább elgondolkozik ezen-azon, ír, írogat, így a századvégen, ezredelőn. Különösen, ha írónak hiszi magát. Aztán összegyűlik egy kötetre való. De miért jut eszébe éppen ez a cím? Mert a tévésorozatok, az angolszász nyelvterületen készült filmek jóvoltából angolul gyakran hallja. Magyarul csak szeretné hallani. De valahogy hiánycikk. Még a falfirkákon is többnyire angolul olvasható, hogy I love Brigi - Karesz. Azonkívül az angol nyelvű vallomás nemcsak egyes számban szeret, hanem többes számban is. Akár a kedves olvasó is magára veheti. Ha akarja. Rosszkedvet oszlató humort, szeretetből fakadó türelmet, megértést kínálok annak, aki vevő rá.

Karinthy Frigyes - Humoreszkek ​I-VII.
Ez ​a humoreszkgyűjtemény két, az író által összeállított kötet anyagát tartalmazza, az 1933-ban megjelent Vendéget látni, vendégnek lenni című "illemtant", az étkezés illemszabályairól és az 1934-ben kiadott 100 új humoreszket. Azóta egyik mű sem jelent meg. Az első talán azért, mert műfajilag sehová sem tudták besorolni, a második egyes darabjai elszórtan itt-ott napvilágot láttak ugyan, de abban a formában, ahogyan azt az író elrendezte, azóta sem.

Karinthy Ferenc - Staféta
Novellákat, ​tárcát, krokit és a szerzővel készült interjúkat tartalmazza Karinthy új kötete. Megörökíti találkozását Rákosival, midőn írótársaival együtt beidézve kénytelen volt a hatalom által diktált macska-egér játékban részt venni, portrét ad egy tehetségén túl bonyolult, ambivalens személyiségű színész-rendezőről, Major Tamásról; föleleveníti emlékeit a szülői házról, a Karinthy és a Kosztolányi család kapcsolatáról; megidézi itáliai emlékeit. Ismerjük a - bármennyire hihetetlen - most 70 éves, örök fiatal Karinthy humoros írásait, szellemes tollrajzait - nos, ezeket gyűjtötte egybe új kötetében az író, újólag bizonyítva, hogy viccre mindig kész, a mélységekről és kettősségekről is igen sokat tud, ezért csillogó humora alján sokszor ott sötétlik a keserűség.

Vaszilij Suksin - Harmadik ​kakasszóra
Suksin ​lírai és szatirikus kisregényeiben és elbeszéléseiben - mindegyik egy-egy ballada - szibériai parasztok, nagyvárosi emberek, közönséges bűnözők, rafinált "organizátorok" és a népmesék alakjai kelnek életre. A lebilincselő, drámai feszültségű írásokat lankadatlan érdeklődéssel olvassuk végig.

Aziz Nesin - Fordítások ​és ferdítések
Ízes, ​sőt néha vaskos a stílusa Aziz Nesinnek, a néhány év alatt híressé vált török humoristának. A török író, ahogy mondani szokták, nevén nevezi a gyereket, nem kertel, és nem riad vissza a hétköznapok közönséges élményeitől, hőseit sem az előkelők világából válogatja. Legfőbb elbeszélésében, ezekben a hangvételükben trufákat idéző írásaiban, a török városlakókat mutatja meg, a bürokratizmus útvesztőjében bukdácsoló kisembert és a szegény újságírót, szerkesztőt, és nem utolsósorban a környezetet, a légkört, amelyben élnek. Ötletek és események zsúfolódnak egy-egy történetében, és bár ábrázolásmódja néha túl közvetlen és szókimondása számunkra már-már szokatlan, eléri célját, mert megnevetteti olvasóit. Aziz Nesint olvasva, akaratlanul is párhuzamot vonunk a bürokratizmus honi múltjával és még ma is fel-felbukkanó csökevényeivel, el-elgondolkoztat bennünket számunkra ismeretlen-ismerős világból érkező humoros tudósításaival. Írásaiban egy-egy pillanatképben a mai török élet tárul elénk. AZIZ NESIN: török humorista 1915-ben született Istanbulban. Életében sok mindennel foglalkozott: volt fényképész, könyvkereskedő és laptulajdonos. Leghosszabb ideig az újságírói pályán dolgozott. Ma is egy török napilap munkatársa. Törökországban mintegy harminc könyve jelent meg. 1956-ban Olaszországban a humor nagydíjával tüntették ki írásait, és azóta művei nagy példányszámban jelentek meg a világ majd minden táján, többek között oroszul, németül és olaszul is. A török irodalomban a humor és a szatíra hagyomány. Aziz Nesin írásai ezt az élő, egészséges, a maradiság, a szegény emberek életét megnyomorító bürokratizmus ellen irányuló hagyományt folytatják a mai török irodalomban.

Szathmári Sándor - Gépvilág ​és más fantasztikus történetek
Szathmári ​Sándor, a Kazohinia írójának novelláskötetéről írja Keresztury Dezső: Szathmári munkáiban a tudományos képzelet kalandjai - amelyeket egyébként egy jól tájékozott s mérnöki pontossággal szerkesztő író mesél el - mindig valami "kaland-fölötti" eszméről, érzésről szólnak. Az olvasó nyilván elgondolkodik e novellák tanulságain is. Ezek - s ez Szathmári szépírói érdeme - nem lógnak ki a történetekből, mint a régi szentek szájából az írt szalagok, hanem a felidézett életanyagból világítanak elő. Olyan életbölcselet összetevőiként, amely némi kesernyés rezignációval ábrázolja, értelmezi ugyan az emberi élet tényeit, de keserűsége nem a végső, reménytelen kiábrándultságé, hanem azé az értelmen túli bizalomé, amely Madách Tragédiájának eszmevilágát is - egyébként Szathmári nagy sugalmazóját - átlendíti a lét abszurditásának vízióin.

Illés Endre - Dilaudid
"Dé ​rákiáltott: - Ha ellenkezel, ellöklek. - Lökj el. - Oxigénhiánytól dobogott a szívünk, a megsűrűsödött levegő rájuk borult, mint egy súlyos halászháló. A férfi végre felocsúdott, hátrált. - Bocsáss meg, már nem tudom mit beszélek. De emlékezz!... Az enyém voltál, meztelenül voltál az enyém. Nem tagadhatod meg tőlem, amit most kérek. Magadat sem tagadtad meg. - Ezt most megtagadom. - Ha nagyon kérlek... - Hiába. - Ha esküszöm, hogy halogatni fogom az utolsó pillanatig? - Honnan tudhatnád, melyik az utolsó pillanat? - Lulónál pontosan tudtam. - Mert megmondták. De neked ki mondja meg? - Akár te is. - Tiltja az esküm. - Dé ismét felcsattant, de már fáradt volt. - Hülye vagy. - Már mondtad egyszer. Leültek, talán tíz percig hallgattak, azután Dé felállt, mintha szédült volna, tekintetével az előszoba ajtaját kereste, s megindult..."

Ismeretlen szerző - Az ​elátkozott kert
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Halla József - Az ​élet humora
Karikatúraportrék, ​humoros visszaemlékezések, játékos tudósítások, kocsmai tortúrák, röpke riportok, elvarázsolt interjúk... A könyvben Sándor, József, Benedek Celsiusai alapozzák meg, hogy a humor mielőbb a tetőfokára hágjon. Kiderül: a karácsonyfa alatt ajándék helyett néhány poén lapul. A mezőn suba alól érkezik a derű birkapásztorunk jóvoltából. Megszólal a húsvéti Musz Musz, ám némán, interneten chatelve gyón az újpolgár. Találkozhatunk „Erotikával” nemcsak a Rákóczi téren, hanem a Vigadóban, az albérletben, a fősuliban is, de a röhejes szex a honvédségnél teljesedik be... Az egészségügyi beszólásoktól nevetőgörcsöt kaphat az olvasó, gyógyír rá a mamis humoreszk, amit legújabban közgyógyra is felírnak.

Fejes Endre - A ​hazudós
Fejes ​Endre írói világának sokszínűségét reprezentálja novellás kötete. Hősei nehéz, küzdelmes sorsú munkások, a Józsefváros szűk utcáin, sötét terein élnek. Szűkre mért életükből a képzelet szárnyán, szivárványos álmok segítségével próbálnak kitörni. De meséik nem csupán a prózai valóságot szépítő hazugságok, hanem egy másfajta, emberibb élet utáni vágyakozást is kifejezik. A bukástól, a kudarctól akarja védeni szeretett hőseit az író, értük, velük perel lírai realizmussal telített írásaiban.

Ivan Bunyin - A ​szerelem nyelvtana
A ​XX. századi orosz próza egyik legnagyobb mesteréről, a Nobel-díjas Ivan Bunyinról írta pályatársa, Konsztantyin Pausztovszkij 1961-ben: Bunyin oly gazdag, tökéletes és sokrétű, oly könyörtelenül és pontosan lát mindenfajta embert - a San Franciscó-i urat éppúgy, mint Averkijt, az ácsot -, oly csodálatosan tisztán, szigorúan s egyben gyöngédséggel szemlél minden gesztust és indulatot, úgy szól a természetről, mely elválaszthatatlanul az ember életéhez tartozik, hogy ezt - amint mondani szokták - másodkézből megírni hiábavaló és csaknem értelmetlen erőfeszítés. Olvassuk csak Bunyint, és mondjunk le mindörökre arról a szánalmas kísérletről, hogy hétköznapi s ne bunyini szavakkal beszéljük el azt, amit ő klasszikus érvénnyel, tökéletesen megírt... Ha Bunyint olvassuk... a színnek illata támad, a fénynek színe, a hang pedig meghökkentően pontos képeket idéz föl. Mindez együtt különleges lelkiállapotot szül, hol töprengést és szomorúságot, hol jókedvet és elevenséget, amelyben vibrál a langyos szél, susognak az erdők, szakadatlanul zúg a tenger, gyerekek kacagnak, és asszonyok szelíden nevetnek.