A ​hazáért harcoltak / Emberi sors

Julian Szemjonov - A ​tavasz megszépíti Berlint
Dagmar ​könnyedén, valahogy egészen váratlanul fölemelkedett a fotelből; szoknyája rövid volt, és Stirlitz láthatta, milyen szép, kisportolt a lába. Már régóta megfigyelt egy különös jelenséget a nőknél: a szép archoz többnyire rossz alak járul, finom kezük a pipaszár lábú nőknek van, a szép sűrű haj pedig vastag és formátlan nyakat takar. "Itt viszony minden a legnagyobb rendben van - állapított meg. - A természet mindenből a legjobbat nyújtotta neki... talán túlzottan is bőkezű volt hozzá." - S mert az asszony mos nagyon hatott rá és annyira vonzotta, ahogy nő már réges-rég nem, egyszeriben komoly aggodalom ébredt benne. Vajon közös megbízatásukban, mely mindkettőjük számára élet-halál kérdése, nem fogja-e túlságosan is befolyásolni az a hirtelen fellobbant vonzalom? Mert ha igen, akkor ez az asszony és jómaga halálos ítéletével lesz egyenlő. - Egyék-igyék - kínálta az asszony, miközben visszaült a fotelbe. - Szeretem nézni a férfiakat, amint esznek. - Beszéljen még a kutatásairól. A skandináv hősi énekekről. - Mondja - nézett egyenesen szemébe a nő -, maga mindig csak intellektuális csevegés után viszi a hölgyeket az ágyba? Pedig magával minden teketória nélkül lefeküdnék. Akár most rögtön.

Walter Bukowsky - Csatárlánc
Nyilvánvalóvá ​vált, hogy az aknazáron nem fogunk tudni veszteségek nélkül áttörni. A földben az aknák, szemben velünk a finnek, a hátunk mögött az NKVD géppuskái... Legalább vodkát adnának, ha már éhesen, a hidegtől dideregve kell meghalnunk. Az ezred felsorakozott. Ott álltunk a halálos vezényszó kiadására várva. Ám ekkor valami meglepő dolog történt. Az NKVD katonái megkerülték az ezredet, és előttünk foglaltak állást. Pár perc elteltével egy századnyi dezertőr és egyéb bűnös bajtársunk sorakozott fel előttük. Bűnösök voltak, mert elaludtak a fáradtságtól, vagy loptak az éhségük miatt. Esetleg melegedni akartak egy-egy begyújtott harckocsi tövében. Ami ezután következett, nem csak a finnekét, de a mi képzeletünket is felülmúlta. Parancsszóra a századnyi rettegő katona egymás kezét fogva, az aknazáron keresztül, élő csatárláncot alkotva megindult a finn állások felé. A tömegből régi katonanóta hangzott fel. A politikai tisztek vizslatva kutatták a hang forrását, de egyebet nem mertek tenni, mert az ezred a hátukban volt. Tudták, ha megszólalnak, és véletlen eldördül egy lövés, nem lesz már idő kivizsgálni, hogy ki lőtt... Vártuk, mikor reagálnak a finn oldalról, de az ellenséges állások némák maradtak. Ők sem hittek a szemüknek. A száz katona lassan, egyenletesen, a rettegés arcukra fagyott véres könnyével meneteltek énekelve, és mi velük énekeltünk. Dalunkat sűrűn szakította meg egy-egy aknarobbanás hangja...

Mihail Solohov - Emberi ​sors
Mihail ​Solohov a tolsztoji méretű nagyregények, társadalmi eposzok megalkotása előtt elbeszélésekkel indult el az írói pályán. Az anyajegy, a Sibalok magzatja, az Idegen vér és a többi, a húszas években keletkezett írás a polgárháború drámákkal és tragédiákkal teli időszakát ragadja meg, e remekmívű novellákban a kozákság egyéni sorsa egy egész vajúdó s gyötrelmekben újjászülető nép sorsfordulóját szimbolizálja. Az Emberi sors című világsikerű elbeszélés, amelynek egyszerű katonahőse a második világháború megpróbáltatásai és tragédiái után is megőrizte hitét az életben, az emberekben.

Konsztantyin Szimonov - Élők ​és holtak
Konsztantyin ​Szimonov regénye világszerte méltán keltett feltűnést. A front minden borzalmát személyes élményként tapasztaló író a Honvédő Háború első, drámai hónapjairól számol be dokumentumszerű hitelességgel. A történet - egy fiatal szovjet tiszt háborús viszontagságainak izgalmas históriája - önmagában is lebilincselő olvasmány, de a regény igazi érdekessége, művészi értéke másban rejlik. Az Élők és holtak lapjain nagy szavak, patetikus fordulatok helyett az előadásmód puritán egyszerűségével, az egész művet átható mély emberséggel találkozunk, s ami talán a legfőbb érdeme: Szimonov kíméletlen őszinteséggel ábrázolja a történelmi valóságot - a háború kezdeti szakaszának küzdelemmel és tragédiákkal teli napjait.

Grigorij Baklanov - Örökre ​tizenkilenc évesek
A ​nagy háború nyomai még ma is gyakran előbukkannak Ukrajna tájain. Így történik, hogy egy filmforgatócsoport egy újra kiásott lövészárokban ráakad Tretyakov csontvázára. A fiatal hadnagy egy 1944-es nagy támadásban esett el, és azóta örökre tizenkilenc éves maradt. Elsősorban az ő rövid, ám eseményekben, élményekben gazdag életét eleveníti meg a könyv. Ez az élet természetszerűen egybefonódik Tretyakov alakulatának, egy nehéztüzérségi egység katonáinak súlyos küzdelmeivel, és azoknak a harcosoknak a sorsával, akiknek egymástól sokszor élesen elütő egyéniségét, jellemét, magatartását szinte a jó ismerős szavahihetőségével, kendőzetlen realizmussal, lélekbe látó emberismerettel világítja meg a neves szerző. Amikor a hadnagy súlyosan megsebesül, Baklanovnak módja nyílik arra, hogy elvezessen bennünket a hátországba, és bemutassa a lakosság háborús hétköznapjait, küzdelmes, szűkös életét. Itt szövődik meghatóan tiszta, szép szerelem. Tretyakov és egy tizenhat éves lány között.

Vlagyimir Popov - Acél ​és salak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

K. Sz. Moszkalenko - A ​délnyugati irányban I-II.
Kirill ​Szemjonovics Moszkalenko, a Szovjetunió marsallja, a honvédelmi miniszter helyettese a Nagy Honvédő Háborúban hadseregével mindvégig a legveszélyesebb arcvonalakon harcolt. A béke éveiben a Moszkvai Katonai Körzet parancsnoka, majd a rakétacsapatok főparancsnoka volt. A XX. kongresszus óta tagja az SZKP Központi Bizottságának. Érdemeiért és bátorságáért magas kitüntetésekben részesült. 1943-ban és 1978-ban megkapta a Szovjetunió Hőse címet. Hat alkalommal tüntették ki Lenin-renddel, öt ízben a Vörös Zászló Érdemrenddel, kétszer a Szuvorov-érdemrend I. fokozatával és a Kutuzov-érdemrend I. fokozatával. Moszkalenko marsall háborús memoárja érdekfeszítő olvasmány. Az ütközetek monumentális tablójával párhuzamosan megrajzolja a nagy háború kiemelkedő hadvezéreinek és személyiségeinek alakját is. A magyar olvasó számára külön érdekessége a könyvnek, hogy szerzője volt a voronyezsi áttörés szovjet hadvezére. Moszkalenko marsall visszaemlékezése megindítóan őszinte tanúságtétele egy páratlanul gazdag és küzdelmes életnek.

Alekszandr Zinovjev - Homo ​sovieticus
Egy ​kapitális tévedés izgalmas emlékműve ez az eredetileg 1982-ben megjelent könyv, Alekszandr Zinovjev emigráns orosz szociológus második magyar nyelven olvasható munkája. A szerző számtalan interjújában és könyvében - melyek nagy része a "szociológiai regény" műfajában íródott - nem győzi hangsúlyozni saját egészen unikális gondolkodói teljesítményét: úgymond, ő az egyetlen olyan szociológus, aki képes volt megragadni a kommunizmus lényegét és világtörténelmi jelentőségét (a nyugati szociológusok mindannyian tévelygő hülyék), s aki elfogulatlanul, minden erényével és hibájával együtt ábrázolja a kommunista társadalmakban kialakult új embertípust, a homo sovieticust, avagy röviden homosost. A Homo sovieticus, melyet Zinovjev nem sokkal 1978-as emigrálása után írt, a kommunista társadalom valaha írt legkegyetlenebb, legcinikusabb bírálatának tűnik, tele ragyogó sziporkákkal, telitalálatokkal, s ugyanakkor arra az alapgondolatra épül, hogy a szovjet kommunizmus minden idiotizmusával együtt is sziklaszilárd rendszer, amely lazán szétszívatja a Nyugatot, úgy játszik vele, mint macska az egérrel, és végül majd könnyedén bekebelezi...

Vaszilij Grosszman - Élet ​és sors
Sokan ​nevezték az Élet és sors-ot a XX. század Háború és béké-jének. Grosszman, aki haditudósító korában, a nagy honvédő háború alatt többször is elolvasta Tolsztoj regényét, valóban hasonló művet hozott létre: átfogó történelmi tablót festett egy korról, egy népek sorsát eldöntő háborúról, egy nagy csatáról – s egyúttal olyan nagy családregényt alkotott, melynek hősei valamelyest egy kor tipizált alakjai is, de sokkal inkább megismételhetetlen sorsú emberek: mindannyian a maguk különös múltjával, jellemével, vágyaival és magánéleti vagy családi problémáival. Az Élet és sors 1942 végén, 1943 elején játszódik, jórészt Sztálingrádban, ahol elkeseredett harcok folynak egy-egy ház birtoklásáért is, de megfordulunk az evakuáltak hátországában is, oroszországi és német városokban, s egyszerű katonákkal éppúgy találkozunk, mint olyan emberekkel, akiknek egy-egy parancsa százezrek életéről dönt… És a regény mindkét birodalom lágereit is leírja: a gázkamrába terelt zsidók utolsó gondolatait és a sztálini lágerek rabjainak életét… Grosszman könyvében, ha megírása idejébe képzeljük magunkat, meghökkentő a szókimondás bátorsága: akkor beszélt – egészen nyíltan – a náci és a szovjet rendszer lényegi azonosságáról, amikor a kérdés puszta felvetése halálos bűnnek számított. 1961-ben az Élet és sors összes kéziratpéldányát, sőt az írógépet és írógépszalagot is, amelyeken készült, "letartóztatta" a KGB. Grosszman ezt csak kevéssel élte túl, 1964-ben elhunyt, de a mű egy kézirata kalandos körülmények között megmaradt, a hetvenes években Nyugatra került, s ott jelent meg először 1980-ban. Grosszman regénye ma már a XX. századi világirodalom egyik alapművének számít: benne lüktet a tömeggyilkos diktatúrákat szülő kor minden fájdalma és kegyetlen erkölcsi-filozófiai dilemmája… S a világ csak most, ötven évvel a megírása után fedezte fel igazán: a BBC nyolcórás rádiójáték-sorozatot készített belőle, Oroszországban több színházban játszották színpadi adaptációját, és idén, 2012-ben mutatja be az orosz tévé a tizenkét részes monumentális Élet és sors teleregényt… Olasz nyelvű megjelenésekor az Il Giorno így üdvözölte a regényt: "Az emberiesség és finomság, amellyel Grosszman háromszázötvenezer ember halálát rekonstruálja Sztálingrádnál, Tolsztojt idézi; a pátosz, ahogyan a szolidaritásról, a barátságról és a méltóságról értekezik, Dosztojevszkijt; a szelídség és érzékenység, amellyel az egyszerű életet magasztalja föl, Csehovot."

Alekszandr Bek - A ​volokalamszki országút
A ​könyv szerzője voltaképpen nem is Alekszandr Beck, hanem az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, helyesebben a Vörös Hadsereg, mely egyetlen, iszonyú erejű ököllé kovácsolódott, hogy szétzúzza a gyilkosság mesterségére nevelt fasiszta betolakodókat. Színhelye:a volkalámszki országút, melyen a németek be akartak törni a birodalom szívébe, Moszkvába, hogy összezárják a várost szorító harapófogót. De a fogó két kegyetlen, lángszórókkal, páncéltörő ágyúkkal, gépfegyverekkel, tankokkal kivert állkapcsa között ott állt hétszáz vöröskatona, s a harapásra feltátott, vérszomjas száj nem csukódott össze.Hétszáz katona állott csupán a legveszélyesebb ponton „cérnavékonyságú vonalban” a többszörös túlerővel szemben.

Borisz Vasziljev - A ​hajnalok itt csendesek
A ​tehetséges prózaíró kisregényének szereplői egyszerű, hétköznapi emberek. A hajnalok itt csendesek című írása egy kis csapat katonalány történetét eleveníti meg. A kisregény színpadi feldolgozása is világsikert aratott, hazánkban a Mikroszkóp Színpad hódította meg vele közönséget. "Vasziljev valódi élettel tudta megtölteni a több mint húsz éve lezajlott eseményeket, s e néhány katonalány hősiességében és emberségében egy nép sorsát sikerült érzékeltetnie" - írta e műről egyik kritikusa

Mary Ann Shaffer - Annie Barrows - The ​Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society
The ​letters comprising this small charming novel begin in 1946, when single, 30-something author Juliet Ashton (nom de plume Izzy Bickerstaff) writes to her publisher to say she is tired of covering the sunny side of war and its aftermath. When Guernsey farmer Dawsey Adams finds Juliet's name in a used book and invites articulate—and not-so-articulate—neighbors to write Juliet with their stories, the book's epistolary circle widens, putting Juliet back in the path of war stories. The occasionally contrived letters jump from incident to incident—including the formation of the Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society while Guernsey was under German occupation—and person to person in a manner that feels disjointed. But Juliet's quips are so clever, the Guernsey inhabitants so enchanting and the small acts of heroism so vivid and moving that one forgives the authors (Shaffer died earlier this year) for not being able to settle on a single person or plot. Juliet finds in the letters not just inspiration for her next work, but also for her life—as will readers.

Bohumil Hrabal - Szigorúan ​ellenőrzött vonatok
…Hrabal ​a sínekhez vezette a bizottságot. Miután – hogy be ne piszkolja egyenruháját – a földre terített egy zsebkendőt, letérdelt a vágány mellé, és fülét a sínre szorítva így szólt: „A 804-es számú vonat most haladt Kamenné Zbožin.” „Ezt hol tanulta?” – álmélkodott a vizsgabiztos… Így kezdődött Bohumil Hrabal forgalmista-karrierje, amelynek élményeit Jiři Menzel Oscar-díjas filmjének köszönhetően egy csapásra világhírűvé lett kisregényében, a _Szigorúan ellenőrzött vonatok_ban dolgozta fel. A mű a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. A történet hőse Miloš, az ifjú forgalmista, akit sikertelen öngyilkossága után (az ereit vágta fel, merthogy nem sikerült férfivá válnia szerelmével a kis kalauzlánnyal) kiengednek a kórházból, és újra szolgálatra jelentkezik az állomáson, ahol különös társaság verődött össze. Először is itt van Hubička forgalmista úr, a nagy szoknyavadász és bohém életművész, aki egy unalmas szolgálati éjjelen az összes fellelhető hivatalos bélyegzőt rányomja a távírász kisasszony pucér ülepére, amiből is éktelen skandalum kerekedik. A botrány legfőbb kárvallottja természetesen nem Hubička forgalmista, hanem az állomásfőnök úr, a megszállott galambtenyésztő, aki csak ezekért az apró szárnyas jószágokért él-hal. Galamblelkűnek nem mondható neje, az esténként az irodában horgolgató főnökné asszony viszont nemes természetességgel nyisszantja el nyulak-baromfiak nyakát. Ebbe a kisszerű, ám a háborús körülmények között mégis idillinek tetsző világba robog bele egy szigorúan ellenőrzött vonat, egy lőszerszállító katonai szerelvény, amelyet Hubička forgalmista úr szíve szerint felrobbantana. A hősi feladatra az immár férfivá érett Miloš vállalkozik… Hrabal játékosan, humorral-iróniával fűszerezve írta meg az alaptónusában tragikus és végkicsengésében felemelő történetet, hogy ezáltal még szembeszökőbb legyen a náci megszállás, a második világháború komor valósága. „Mennyiben lehet egymás mellé állítani két motívumot…” - töpreng Hrabal saját kisregényén. „A nevetségesség, az obszcén a tragikus esemény tőszomszédságában, mely utóbbi fölött ott magasodik a fő motívum: az ellenséggel vívott harc.” Hrabalnak ezúttal is sikerült bravúrosan megoldania a feladatot: remekművet írt.

Ismeretlen szerző - Korrajz ​2003
"A ​huszadik századi történelem földolgozását és lehetőleg tárgyilagos bemutatását az elmúlt században túl sokszor lehetetlenítette el a politika. Nem elhanyagolható, hogy mikor, miként, és az sem, hogy milyen mértékben. A diktatúra enyhültebb szakaszában a szakma ugyan már tudott bizonyos dolgokról, a szélesebb olvasóközönséghez azonban ez a tudás még sokáig nem jutott, nem juthatott el. Csak a rendszerváltozás után derülhetett ki, hogy huszadik századunk történelmének tudatosan homályban tartott fejezetei a politikai hatalom egyre fogyó legitimitását próbálták üggyel-bajjal kipótolni. Pedig se szeri, se száma azoknak a fontos témáknak, amelyek nagyon is számot tartanak arra, hogy bárki tudomást szerezzen tudományos földolgozásuk eredményeiről". Schmidt Mária, az intézet főigazgatója írja ezeket a sorokat előszavában. 1999 májusában új tudományos műhely alakult Magyarországon. A XX. Század Intézetet a Közép és Kelet-Európai Történelem- és Társadalomtudományi Kutatások Alapítványa működteti. Az elsőrendű célok között szerepel a XX. században történtek vizsgálata. A Korrajz könyvsorozat, a XX. és XXI. Század Intézet évkönyvei jelennek meg ezzel a címmel. A kötet olyan tanulmányokat ad most közre, amelyek legtöbbje - neves történészek tollából - az elmúlt század igen fontos, és máig kevéssé ismert témáival, kérdéseivel foglalkozik. A mellékletben olvashatunk az intézetben folyó, illetve általa támogatott kutatásokról, ösztöndíjakról, pályázatokról, könyvek, kiadványok megjelentetéséről, továbbá a széles témakörben, rendszeresen megrendezett tudományos konferenciákról, kerekasztal-beszélgetésekről.

Kurt Vonnegut - Az ​ötös számú vágóhíd
A ​könyv részben az író személyes emlékén alapul; amerikai hadifogolyként Drezdában élte meg a hírhedt 1945. februári bombázást, amelynek során a város nagy része és 150 000 ember elpusztult. Az író sajátos technikája: az idő felbontása és a háromsíkú cselekménybonyolítás magasabb művészi egységbe foglalja a szerteágazó eseményeket.

Eric Knight - Légy ​hű magadhoz
Eric ​Knightnak ez a műve háborús regény, mégsem csak a fronteseményeket mutatja be, hanem a hátország életét is - egy szabadságos katona és egy katonai segédszolgálatot teljesítő lány szerelmének tükrében. Amíg Clive és Prudence történetét figyelemmel kísérjük, megismerkedünk a háborús Anglia társadalmi osztályainak életével meg az angol hadsereggel is. Az a kép, melyet Knight Angliáról fest, sötét, vigasztalan. Maga a hős, aki valamennyire az író nézeteit fejezi ki, az élet és az eszmék szélsőségei között vergődik, s létének nagy kérdését csak a véletlen halál oldhatja fel. Eric Mowbray Knight 1897-ben született. Gyermekkora és ifjúsága nehéz volt, már korán magának kellett megkeresnie kenyerét. 1912-ben Amerikába utazik anyjához. Az Egyesült Államokban eleinte nyomdában dolgozik, szabad idejében újságcikkeket ír, később képzőművészeti iskolába jár. Amikor kitör az első világháború, önként bevonul. A háború után visszatér Amerikába, s újra írni kezd. Újságíró lesz, szépirodalommal foglalkozik. 1934-ben kerül kiadásra első műve, egy novellás kötet. Első nagysikerű alkotása, a Sam Small csodálatos élete 1936-ban jelenik meg. A második világháború kitörésekor Angliába utazik, bejárja a háború sújtotta vidékeket, s visszatérve Amerikába, élményeiről egy riportkötetben számol be. Amikor az Egyesült Államok is belép a háborúba, Knight bevonul. Még megírja Légy hű magadhoz című regényét, 1943-ban Franciaországban repülőgépével lezuhan.

James Jones - From ​Here to Eternity
Diamond ​Head, Hawaii, 1941. Pvt. Robert E. Lee Prewitt is a champion welterweight and a fine bugler. But when he refuses to join the company's boxing team, he gets "the treatment" that may break him or kill him. First Sgt. Milton Anthony Warden knows how to soldier better than almost anyone, yet he's risking his career to have an affair with the commanding officer's wife. Both Warden and Prewitt are bound by a common bond: the Army is their heart and blood . . .and, possibly, their death. In this magnificent but brutal classic of a soldier's life, James Jones portrays the courage, violence and passions of men and women who live by unspoken codes and with unutterable despair. . .in the most important American novel to come out of World War II, a masterpiece that captures as no ther the honor and savagery of men.

Pierre Boulle - Híd ​a Kwai folyón
Boulle ​Avignonban született és Párizsban halt meg. Mérnökként Malajziában dolgozott, szakterülete a kaucsuk volt. A második világháború alatt Indokínában harcolt a japánok ellen, egyes források szerint kém volt, majd letartóztatták, és a hadifogságból megszökve a brit hadseregben szolgált. A háború után visszatért eredeti munkájához, ültetvényeken dolgozott, később Kamerunban élt, majd visszatért Párizsba. Első könyve (William Conrad) 1950-ben jelent meg, az utolsó (A nous deux, Satan!) 1992-ben. Háborús élményeit az 1952-ben kiadásra kerülő Híd a Kwai folyón c. regényében dolgozta fel. A kötet filmfeldolgozása meghozta a világhírnevet az írónak. Az 1957-ben bemutatott angol-amerikai kooprodukciót David Lean rendezte, és a nyolc jelölésből végül hét Oscar-díjjal jutalmazták a Kanchanaburi folyón, Thaiföld és Burma között átívelő híd építésének drámai történetét. A mainstream irodalom művelése mellett Boulle-t tudományos-fantasztikus témák is foglalkoztatták, és hamarosan a francia sci-fi egyik legnagyobb egyéniségévé vált. 1963-ban jelent meg a Majmok bolygója (La planete des singes) c. regénye, mely szintén nem kerülhette el a megfilmesítést. Franklin J. Schaffner a Planet of the Apes címmel 1968-ban vitte vászonra az izgalmas történetet, melyet egy évvel később egy Oscar-díjjal jutalmaztak.

Valentyin Raszputyin - Élj ​és emlékezz!
1945 ​februárjában háborús sebesüléséből felépülve Andrej Guszkov harmincéves szibériai parasztember négyesztendei frontszolgálat után a kórházparancsnokság döntése ellenére nem a frontra, hanem haza indul. De mire hazaér, megérti, hogy az emberek színe elé többé nem kerülhet, s a tajgában, egy elhagyott vadászházban húzza meg magát. Csak a felesége tud róla. Találkozásuk váratlan fordulatot hoz: az addig meddőnek hitt asszony teherbe esik. De mivel titkolózni kénytelenek, ez az esemény, amely a boldogság forrása lehetne, tragédiát idéz elő. Valentyin Raszputyin nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Néhány novellája s Végnapok c. kisregénye már megjelent magyarul. Művének különös értéke, hogy miközben egy számunkra sok tekintetben új világot - a tősgyökeres szibériaiak világát mutatja be, olyan emberi tanulságokkal s annyi művészi szépséggel szolgál, hogy könyve - mint az igazán nagy művek mindig - egyszerre aktuális és időtlen.

Jurij Bondarev - Égő ​hó
Sztálingrád... ​Hólepte, füstölgő romok közt végeláthatatlan sorokban vánszorgó, éhes, rongyos, fázó, csüggedt német katonák, a vert sereg: emlékezetünk érzékeny lemezére örökre rávéste a képet a Történelem. Könnyű az író dolga, nem kell a témát kitalálnia, színesítenie, átformálnia, de legalább annyira nehéz is: a személyesen átélt élményanyag hűséges krónikásának kell lennie ahhoz, hogy izgalmas, lebilincselő művet alkothasson. Jurij Bondarev - az emberi szenvedések és szenvedélyek ábrázolásának szigorú logikájával még tud újat és lényegeset mondani a második világháború sorsát eldöntő, immár fogalommá vált Sztálingrádról. A csatajelenetek monumentális freskója azonban csak háttérül szolgál, hogy az író elbeszélhesse - alig két napba sűrítve - egy maroknyi kis csoport történetét, amelyben - mint cseppben a tenger - egy egész nép heroikus helytállása, világraszóló hőstette tükröződik.