Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Bazil
5.0/5

Olvastam ​én ezt már, az eredeti kiadásában, pár évvel ezelőtt, de sajna csak könyvtárból kikölcsönözve a könyvet. Aztán amikor komolyra fordult Bächer-rajongásom, és elkezdtem szisztematikusan vásárolni meg olvasni a könyveit, akkor az újabb (sőt több) kiadást vettem meg.
Most, amikor célegyenesbe fordultam a Bächer-összessel, kedvtelve vettem kezembe (eszperente e szerkezet?), és nagy élvezettel abszolváltam. (Ragadnak a modorosságok, tudom.)
Nem is nagyon értem, a régebbire miért is adtam csak négyest, valószínűleg a megkopott emlékek folytán. Erre nem tudok (meg nem is akarok) ötösnél kevesebbet adni, azon egyszerű oknál fogva, hogy jók ezek a történetek, és hol viccesek, hol szomorúak, olyan bächeresek, nincs rá szó jobb, na.
Mert azt Iván tudja elérni nálam, hogy rövid időn belül könnyesre röhögöd magad, például az egeres sztorin (de úgy, hogy az öklödet a szádba szorítod, hogy ne nézzenek komplett idiótának a fürdővendégek, mivel újra lehet (háromszoros hurrá! és hip-hip!) fürdőbe járni és olvasni a termálvízben. Aztán pár mondat után a novellazáró soroknál a könnyeid nyeled, de ellenkező előjellel. Mert olyan gyönyörű.
Úgyhogy most az a helyzet, hogy az eredeti Hatlábú nincs meg itthon, de ez a bővített és szép piros borítós ott van a polcon. Azért azt is, majd valamikor…
Már csak kettő van az életműből olvasatlan. (Meg egy-két bónusz.)


Zálog
-/5

Szeretem, ​ahogy ír. Mintha egy keddi nyári délután, egy kisfröccs mellett mesélné, melletted ülve, valami kiskocsma teraszán. A mondatok mélyén mintha ott lakna a sosemvolt magyar aranykor, a szép, ráérős, nyugodt kis élet. A kedves pletykálás, a furán csengő, szép sváb szavak.

Baj csak az, hogy bár kutyás, kutyás volt és lett, a kutyához nem ért.

Bár szörnyülködök, hogy kétszáz kutyát oltanak egy tűvel, hogy csokit zabál, sört és tehéntejet iszik az a szerencsétlen, pedig méreg neki. Hogy a kölykök hullanak, mint a legyek, mert – láttam én is – falun így megy ez. Szörnyülködök, de megbocsájtom.: az ember csak mostanában eszmél rá, mi is a kutya igazán, csak lassan tudatosítja, hogy tőle függ, sok választása nincs, azt eszi és úgy cselekszik, ahogy adatik neki, mert főleg és elsősorban ösztönlény, minden elképesztő képessége ellenére.

A pitbullozást viszont nem tudom megbocsájtani.
(Ugyanis: a pitbull – ami amúgy staffordshire terrier itt, de a lényeget érintően mindegy – nem kullancs, nem dög, még csak nem is ölni született. Nem jobb és nem rosszabb, mint akár a snaucer, a csivava, vagy a vizsla. Az ember persze mindent megtett, hogy szörnyet teremtsen, de nem sikerült neki. A pitbull imádja az embert, remek sport, és munkakutya – a megfelelő kezekben, de a nem megfelelő kéz tulajdonosa is rátehet legalább egy szájkosarat, viheti futtatni, energiát levezetni, neadj’isten szakemberhez. Az, hogy elfordulnak még ilyen sajnálatos esetek, nem a fajta hibája, csakis az emberé.)

A könyvre, minden erénye ellenére, néhány évtized múlva úgy fognak tekinteni, mint a sokéves barbarizmus egyik látleletére.
.


stippistop
5.0/5

Nem ​akartam, hogy ez a könyv véget érjen. Különösen sokat jelentenek ezek a kis anekdoták most, hogy én is hatlábú lettem, és most hogy az író már nem él.. Szeretem Bächer Iván komótos szemlélődését, otthonülését és elindulását. És szeretem, ahogy a kutyákról ír.


Elfelinor
5.0/5

Nem ​olvastam az első kiadást, de ez a könyv nagyon tetszett. Magam is átéltem a történetek egy részét, emberekkel, állatokkal kapcsolatban, magamra és kutyámra ismertem bennük. A fotók zseniálisak, a könyv szebb, a tartalom is biztosan még jobb, mint az első kiadás.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

40.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók