Könyv ​az indiánokról

Ligeti Lajos - Sárga ​istenek, sárga emberek
Az ​1928-tól 1931-ig Belső-Mongóliában és Észak-Mandzsúriában eltöltött háromév közül egynek, a másodiknak a történetét beszélem el ebben az útleírásban, azét az évét, amelyet Belső-Mongólia lámakolostoraiban töltöttem el. Nem vadászkalandok után vágytam, s nem is egzotikus élmények vonzottak erre az útra, hanem szigorúan tudományos problémák. Egyetlen szolgával utaztam Mongóliában, valósággal vándoroltam, kolostorról kolostorra, mindenütt együtt éltem a kolostorok népével. Olyasvalamit láttam, amit nagy expedíciók nem láthatnak: zavartalan, mindennapi életüket. Tanúja voltam bajuknak, örömüknek, s láttam a szürke hétköznapok egyhangúsága mögött egy vallás pusztulását és egy valamikor féktelen, erős nép sorvadását. Erről fogok beszélni. Mielőtt azonban belekezdenék utazásom elbeszélésébe, röviden be kell számolnom az első Kelet-Ázsiában töltött esztendő megdöbbentő élményeiről, mert e nélkül érthetetlen volna sok minden. Azt akarom elmondani, amit láttam és hallottam, nagyítás és lekicsinylés nélkül. Ligeti Lajos

Boglár Lajos - Wahari
Wahari, ​a piaroák legfőbb kultúrhérosza, minden állat és növény teremtője, aki minden anyagban jelen van. Az őserdőben vadállatot űző indián férfi s az ültetvényeken verejtékező indián asszony minduntalan találkozik Wahari teremtményeivel és mitikus ellenfele Kwojmoj, a Mérges Kígyó gonosz alattvalóival, ártó szellemével. Boglár Lajos a dél-amerikai indiánok nemzetközileg is méltán elismert kutatója két ízben töltött hosszú hónapokat az Orinoco őserdeiben élő piaroa indiánoknál, vagy ahogyan ők nevezik magukat, az erdei embereknél. Együtt élt és dolgozott velük, megismerte szokásaikat, hiedelemvilágukat, részt vett titkos, kultikus szertartásaikon. AWahari egy természeti nép szinte még érintetlen állapotában való megismerésének eleven krónikája. A könyv előszavát és utószavát Halmos István írta, aki 1967-68-ban, Boglár Lajos kutatótársa volt a piaroák között.

Luca Di Fulvio - Álmok ​bandája
Cetta ​és fia, Christmas Olaszországból menekült az erőszak és a viszontagságok elől Amerikába, a remények országába. A nő egyetlen vágya, hogy a kisfia igazi amerikai legyen: szabad azért, hogy boldog lehessen, de mindenekelőtt szabad azért, hogy önmaga lehessen. Ám a huszadik század eleji New York külvárosaiban „amerikainak lenni” egyben azt is jelenti, hogy konfrontálódni kell a világ minden szegletéből érkező emigránsok közösségével, amelyben a törvényeket a gengszterek és az embereik diktálják. Ebben a helyzetben nem könnyű élni és az álmokért küzdeni, hacsak nincs az embernek különleges tehetsége. Christmas bizton számíthat a rendkívül élénk fantáziájára és arra a képességére, hogy amit mesél, azt hihetővé is tegye olyan történetekkel, amelyek álmodozásba ringatnak mindenkit, aki csak hallgatja. Így születik meg a Diamond Dogs képzeletbeli bandája, amely mindössze két kisfiúból áll, mégis képes egész New York urává válni, sőt az első független rádiócsatorna segítségével a város minden lakásába eljutni. Az Álmok bandája Christmas és Cetta története, és minden emberé, akinek az élete az övékbe fonódik a huszadik század elejétől 1929-ig, Olaszországtól az őrült húszas évek New Yorkján át Kaliforniáig és a születőben lévő hollywoodi filmiparig. Kitűnő példája annak, hogyan lehet tiszta szívet megőrizve ésszel feljutni a ranglétra legaljáról akár a legtetejére, hogy érdemes kitartani az álmaink mellett, mert megvalósulhatnak, ha harcolunk értük. Luca Di Fulvio egy igazi nagyregénnyel ajándékoz meg bennünket, amely mesél a rádió, a mozi, a Broadway, a reklámok, a felhőkarcolók, az autók – de mindenekelőtt egy nagy szerelem, Ruth és Christmas szerelmének – születéséről, és egy álom erejéről, amely talán még a valóság felett is győzedelmeskedhet.

Baráthosi-Balogh Benedek - Bolyongások ​a mandsur népek között
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Adam Olearius - Adam ​Olearius viszontagságos útja az orosz földön át Perzsiába
Egy ​XVII. századi író Adam Olearius, - aki III. Frigyes holstein-gottropi fejedelem követségének tagjaként az 1630-a években beutazta Oroszországot és Perzsiát, s hosszabban időzött mind az orosz, mind a perzsa királyi udvarban, - útjának tapasztalatait 1647-ben tette közzé. Olearius megfigyelései igen sokoldalúak, mert a szerzőt az idegen földek és népek minden jellegzetessége érdekli.

Miroslav Zikmund - Jiří Hanzelka - Világrész ​a Himalája alatt
Jó ​néhány esztendeje, hogy a magyar olvasó megismerkedett a két csehszlovákiai utazó, M. Zikmund és J, Hanzelka első könyveivel. Az útleírás időközben divatos műfajjá lett, majd némileg megcsappant iránta az érdeklődés, de Zikmund és Hanzelka műveinek mai napig nagy az olvasótábora. Az új kötet a szerzők dél-ázsiai útját dolgozza fel. Nyugat-Pakisztán az út első állomása. Ott felkeresték Mohenjodarót, India történelmének bölcsőjét, majd folytatták útjukat a Punjabon át India földjére. Mint vérbeli újságírók nem riadtak vissza a „hivatal packázásaitól", s mindent megtettek, hogy közel férkőzzenek az emberekhez, megismerjék életüket, gondolkodásmódjukat, megértsék ennek a hatalmas országnak a lelkét. India a túlnépesedés rémének árnyékában él, még mindig nem szabadult meg a kasztrendszertől, minden modern eszméért kemény harcot kell vívnia az évszázados előítéletekkel és a vallási elmaradottsággal. És mégis: erre a hatalmas, ezeréves kultúrájú országra fontos szerep vár nemcsak Ázsiában, hanem világviszonylatban is. Szerzőink nyitott szemmel járták be a Himalája alatti világrészt. Figyelték az utca életét, a különféle mesteremberek munkáját, beszéltek jógikkal és aszkétákkal, találkoztak „szent" férfiakkal, bölcselkedő sarlatánokkal, vendégként részt vettek szikh és hinduista lakodalmon, szemtanúi voltak a tömeges „tisztító" fürdőnek és különleges temetkezési szertartásoknak. Kasmíri tartózkodásuk során megismerték a „földi paradicsomot". Úszó kertek közt, hauseboaton lakva írták beszámolóikat, barátkoztak a helybeli halászokkal, kertészekkel, kereskedőkkel. Utazóink szerint Nepál a legérdekesebb a tizenhét ország közül, amit bejártak. Földünk tíz legmagasabb hegycsúcsából hét Nepál területén emelkedik, ennek ellenére csodálatosan termékeny az ország, egy évben négy termést takarítanak be. Az idegeneket szívesen fogadják Nepálban. Szerzőink jártak a királynál is, meglátogattak palotájában egy eleven istennőt, s találkoztak a Mt. Everest meghódítójával, Hillaryval. Ez a könyv nem pusztán útleírás. A szerzők avatott tollal írják meg nemcsak élményeiket, hanem magyarázatát adják a bonyolult politikai viszonyoknak is, ismertetik a beutazott országok múltját és jelenét.

G. Metyelszkij - Északra ​szállnak a hattyúk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Elspeth Huxley - E ​fényes Eldorádó a déli ég alatt
Ebben ​a könyvben Huxley asszony maradandó képet fest Ausztráliáról, erről a friss élettől buzgó, ősi kontinensről, amit keresztül-kasul beutazott. Könnyed, olvasmányos stílusban közli megfigyeléseit az országról és emberi meg állati lakóiról, múltjáról és jelenéről. Életre kelti ezt a csodálatos földrészt, ahol minden megtalálható: ragyogó napsütés, mérhetetlen természeti kincsek, erőteljes, szabad emberek, bevándorlók és bennszülöttek.

L. M. Parízek - Zúg ​a Kongó
Parizek, ​neves cseh kutató a kötetben Kongóba viszi el az olvasót. A hajdani Belga-Kongó, a kincsekben gazdag nagy ország, ma a világ érdeklődésének középpontjában áll. A szerző bennszülött kísérőjével, Kpveke-vo-val és néhány teherhordójával gyalog járja be az őserdőket, szavannákat, közben szoros kapcsolatokat épít ki az istenhátamögötti néger falvak lakóival. Kísérője mindenki nagy szerencséjére kiváló tolmács, számos európai és törzsi nyelv jó ismerője, s így megláttatja vele az afrikai élet olyan "titkait", amelyekbe európai embernek nem lehet betekintése. Részt vesz ősi módon folytatott elefánt- és oroszlánvadászaton, hallgatja az őserdő ősi hírközléseit, a "lokalit", amely a 32 féle nyelven adja le a legfrissebb kongói és nemzetközi híreket. Primitív csónakon, életveszélyes természeti akadályokon vergődik keresztül, átvág a "bűvös álmok erdején", ahol ha elalszik az ember, többé fel nem ébred. Ide járnak meghalni az öregek, mert nem akarnak társadalmunk terhére lenni. Meséik az életből, a valóságból szövődtek, mégis a démonok, a jó és rossz szellemek, a varázslatokban gyökerező fétishitet sugározzák. A könyv szerzőjének minden szavát az afrikai nép mély megértése, nagy szeretete és felemelkedésükbe vetett hite fűti át.

Knud Rasmussen - Thulei ​utazás
Rasmussen ​dán sarkutazó, etnográfus. Életét az eszkimók közötti néprajzi kutatómunkának szenteli. Tevékenységét megkönnyíti, hogy anyja félvér eszkimó származású, ő maga a dánon kívül második anyanyelvként beszéli a grönlandi eszkimók nyelvét. Gyermekkorát Grönlandon tölti, s maga is megszerzi azokat az ismereteket, amelyek egyáltalán lehetővé teszik az eszkimók életét a magas észak hihetetlenül kemény természeti viszonyai közepette. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Dániában végzi, ahol földrajzot, geológiát, meteorológiát, botanikát, zoológiát, történelmet, nyelvészetet és néprajzot tanul, s ahol végül megtalálja életcélját, az eszkimók történelmének és kultúrájának feltárását. Társadalmi segítséggel létrehozza a "Thule" expedíciós és kereskedelmi bázist, ahonnan 1912 és 1924 között összesen öt nagyszabású expedíciót vezetett az eszkimók által lakott vidékre. A több esztendeig tartó úton európai és grönlandi eszkimó útitársaival nap mint nap a kanadai eszkimók életét élték. Lakhelyük éppen olyan hókunyhó volt, mint azoké, közlekedési eszközük a kutyaszán és a bőrből készített kajak. Táplálékukat is elsősorban vadászattal és halászattal kellett megszerezniük. Az anyanyelvként beszélt eszkimó nyelv, s a szokások elsajátítása tette lehetővé az alaszkai eszkimó törzsek tagjai barátságának és feltétlen bizalmának megnyerését. Ennek révén sikerült páratlan értékű néprajzi és történeti-archeológiai anyagot gyűjtenie és feltárnia az eszkimók mondavilágát, vallásos hiedelmeit, erkölcsi felfogását, családi és törzsi életét. Jelentősek az expedíció természettudományos, zoológiai, botanikai és földrajzi eredményei is. A kitűnően megírt könyv a felnőtt olvasók minden rétegének ajánlható, azonban 14 éven aluli gyerekek ne kölcsönözzék.

Jens Bjerre - Vad ​Új-Guinea
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ata Kandó - A ​Hold véréből
A ​szerző írja: "... mióta nagyobb utazásokra, egyebek közt dzsungeli kirándulásokra is vállalkozom, és utána hazakerülök, sokszor kérdezik tőlem: - De hát miért csinálod ezt? Hogy mersz ilyesmire vállalkozni? És gyakran megesett, hogy valamelyikük elibémvágott a felelettel, még mielőtt szóhoz juthattam: - Mert önfejű vagy, makacskodó!... Budapesten születtem. Hogy pontosan mikor? Engedelmükkel az évszámot talán mellőzöm, mert ha makacskodó vagyok is, azért mégiscsak nő. És nagyjából úgyis kitalálhatják. Szóval már jóval húszéves korom előtt hajtott valami - talán a cigányvér, ahogy mondani szokták. De akkor még csak Párizsig, a "Fény Városáig". Egy évvel később már messzebbre, délebbre, a Földközi-tenger felé, Barcelonába. Tovább akkor sem jutottam. Közben férjhez is mentem, majd az évek során hol a pénzhiány, hol a honvágy, hol a háború vissza-visszahozott Magyarországra. De a megszakításokat leszámítva tizenöt évig éltem Párizsban, és csak azután költöztem mostani lakóhelyemre, Amsterdamba. Könnyen elképzelhetem, kedves olvasóim, hogy e rövid beszámoló után is lesznek még, akik az kérdezik: jó, de mégis miért? Nagyon természetes. De volna egy kis kérésem: olvassák előbb el ezt a könyvet. Makacskodó optimizmussal hiszem, hogy ha igazán keresik, megtalálják benne a választ. Az igazit. Az én válaszomat.

Gombár Endre - Az ​éjféli nap birodalmában
Ha ​egy óvodás gyereket megkérdeznénk, mit tud a lappokról, bizonyára elcsodálkoznék. Azt hinné, a könyv lapjára gondolunk, csak hibásan vagy mulatságosan ejtjük ki. Pedig a lappok, északi rokonaink, igencsak megérdemlik, hogy megismerjük és számon tartsuk őket. Gombár Endre könyve hozzájuk vezet el bennünket, a sarkvidékre, erre a távoli és számunkra mégis közeli tájra. Bemutatja nekünk a lapp emberek, gyerekek életét, szokásait. Mindezt olyan kedvesen, derűsen és közvetlenül, hogy úgy érezzük, mintha vele együtt utaznánk a rénszarvasfogaton. A tanulságos és szép könyvet Fillenz István művészi ihletésű rajzai illusztrálják.

Sten Bergman - Kamcsatka ​ősnépei, vadállatai és tűzhányói között
Bergman ​Sten (1895-1975) svéd zoologus. A svéd Földrajzi Társaság és a svéd kir. Tudományos Akadémia kezdeményezésére, 1923-ben indult el az a tudományos expedíció, amelynek célja Kamcsatka természeti viszonyainak tanulmányozása volt. A könyv, olvasmányos formában számol be erről az útról, a szerző és útitársai által készített fényképek szemléletes illusztrálásával.

Leonard Clark - A ​folyók keletnek tartanak
Leonard ​Clark, aki 1957-ben, második Amazonas vidéki felfedező útja során halt meg, régi úttörő típusú felfedező. Húsz éven át járta három földrész pusztaságait, miután végzett a Kaliforniai Egyetemen, és két évig bankhivatalnokoskodott. Három hónapot töltött Borneón, járt Celebesen, a Fülöp-szigeteken, Szumatrán, Kínában, Ceylonban, Indiában; Mexikóban hegyet mászott; kutatott Észak-Afrikában, Közép-Amerikában, Mongóliában és másutt. _A folyók keletnek tartanak_ c. immár klasszikus útleírásnak tekinthető könyvében - amely Amerikában tucatnyi kiadást ért meg és számos nyelven is megjelent - Clark az Amazonas felső medencéjében tett útjáról számol be; azokról az élményekről, amelyeket 1946-ban gyűjtött Földünk e leghatalmasabb felderítetlen területén. A perui Andoktól keletre fekszik a civilizálatlan indián törzsek lakta Grand Pajonal, a hatalmas dzsungel. Clark meggyőződése szerint itt van valahol El Dorado, Cibola hét aranyvárosa, amit a 16. század óta keresnek kalandorok és felfedezők. A szerző felszerelés nélkül, egyetlen női útitárssal vág neki az úttalan őserdőnek, és megtalálja az elveszett városok nyomait, amelyért annyian áldozták hiábavalóan életüket. Olyan területeket jár be, amelyeket még a perui őserdei katonai alakulatok számára is hozzáférhetetlenek. Minthogy útravalót nem vitt magával, abból él, amit a dzsungel ad. Megismeri az őserdei indián törzsek életét, szokásait, hiedelmeiket. beszámol az ültetvényesek és missziók által űzött szégyenletes rabszolgakereskedelemről, amelyet a perui hatóságok hivatalosan tiltanak ugyan, de felszámolni nem tudják - vagy tán nem is akarják...

Bernard Gorsky - Az ​utolsó sziget
Dél-tengeri ​szigetvilág. Mouli – a térképen nem látható, apró korallzátony Új-Kaledónia és az Új-Hebridák között. Vihar a nyílt tengeren. A korallszigetek közt kis hajó keres menedéket. Hatalmas hullámok lepik el a partot. Ide-oda himbálják a lehorgonyzott hajót. A legénység várakozik. Ötven óra telik el. A vihar elül. A napfény és a nyugalom visszatér. Egy férfi csónakba ül és partra száll – egyedül. Hamarosan visszatér a hajóra. A kapitányhoz fordul, akitől a hajót bérelte: – Itt maradok. – Itt? Megőrült? Itt nincs semmi. – Nekem épp elég! – Csak nem gondolja komolyan? Hisz’ egyetlen fehér ember sincs itt. – Hát aztán! Itt leszek én! A férfi író. A nyugalmat és derűt, amit hiába keresett Polinéziában és Új-Kaledóniában, megtalálta itt. Így fedezte fel Bernard Gorsky Mouli szigetét. Az Utolsó Sziget kétszáz lakója egytől egyig jóindulatú, nyíltszívű. Szokásaik, életmódjuk csodálatos, társadalmi rendjük emberséges. Az író megtalálta a forrást. Az ember a paradicsomot. Minek írni? Nem elég, ha az ember egyszerűen él – itt? Gorsky sokáig meditál ezen. Azután visszatér benzingőzös hazájába, és megírja Az Utolsó Szigetet.

Guy Piazzini - Akik ​túlélték a vízözönt
Mesebeli ​sárkányokra emlékeztető óriásgyíkok, nomád fejvadászok... Ezek a lengedás lények nem holmi álmodozók képzeletében születtek, és nem tűntek el örökre az őskor homályában. Még ma is léteznek! Egy fiatal francia kutató, Guy Piazzini három bajtársával rájuk talált, és meg akarta ismerni életüket. Indonézia embernemjárta szigetein, Borneó áthatolhatatlan dzsungelében élnek ezek az őskori lények, amelyek lassan, de visszavonulhatatlanul kipusztulnak egy olyan világban, amelyben már rég eltűntek létfeltételeik. A négy fiatal tudós hónapokig tanulmányozta az állatok viselkedését, hosszú ideig együtt éltek a punan törzzsel, aminek tagjai nemrégiben még a fejvadászat szokásainak is hódoltak. A négy francia fiatalember kivívta a primitív emberek bizalmát, részt vettek vadászataikon, kultikus szertartásaikon, megfigyelhették családi életüket, megismerték örömeiket, bánataikat. Piazzini mély emberséggel, szeretettel ír ezekről az egyszerű, jóindulatú emberekről. Könyve nemcsak izgalmas kalandokban bővelkedő útleírás és néprajzi tanulmány, hanem egyben meleg emberi dokumentum.

Ludwig Kohl-Larsen - Szimbo Janira - Szimbót ​hallgatom
Kohl-Larsen, ​az ismert német orvos, etnográfus, archeológus és Afrika-kutató az afrikai ősembert kutató ásatások során megbarátkozik egyik munkásával, a még ma is a kelet-afrikai isszanszu törzs tagjával, Szimbo Janirával, és ráveszi ezt az egyszerű embert, mesélje el élete történetét. - Huszonhat estén keresztül, munka után leülnek a tábortűz mellé, és Szimbo mesél, Kohl-Larsen pedig lejegyzi szó szerint a hallottakat. - A könyv legfőbb vonzereje, hogy az olvasó nem kételkedik abban, Kohl-Larsen valóban szó szerint, minden változtatás nélkül írta le az isszanszu néger elbeszéléseit életéről. Ilyen egyszerűen, egyéni hangnemben civilizált ember semmiképpen sem tud beszélni az őskori kultúrfokon álló afrikai néger életéről - ezt valóban Szimbo mondta el és pontosan így. Egyszerű élet történetét ismerjük meg, mely nem bővelkedik drámai eseményekben, de minden bizonnyal ilyen az afrikai falvak lakói túlnyomó többségének az élete. Szimbo - bár az írásjeleket nem ismeri, és olyan őserdei faluban nőtt fel, amelyet elkerültek mind a misszionáriusok, mind a kereskedők - eredeti mesélhetőség, vallomása mindvégig lebilincselő olvasmány. Különösen érdekesek gyermekkori élményei, amelyek a könyv mintegy harmadát teszik ki.Egészen meghökkentő, mennyire egyformák vagyunk mi emberek az alapvető érzések, tulajdonságok tekintetében. Janira vallomásaiból kiderül, hogy a kisgyerek szülőhöz fűződő kapcsolata szinte teljesen azonos, akár az őserdő belsejében, akár valamely európai nagyvárosban él. Látjuk, mennyire hasonlóak a korai gyermekkor első élményei, mennyire azonos a környezet; mennyire hasonlóak a testvéri szeretet és a testvéri vetélkedés indítékai, habár itt esetleg iskolai eredmények, ott meg nyúlvadászati eredmények képezik a vetélkedés tárgyát -, mindkét esetben a szülői elismerés a cél. Rádöbbenünk, arra, hogy a játékok, gyermekcsínyek, a felkészülés az életre az annyira különböző külső körülmények ellenére is, lényegileg mennyire azonosak. Sok könyvben olvastuk európai etnográfus leírását a férfivá avatás ceremóniájáról, a természeti népek házaséletéről, temetésről, születésről, a varázsló tevékenységéről. Ebben a könyvben szinte egyedülálló élményben van részünk: nem tudós megfigyelő, hanem egy isszanszu néger elbeszéléséből értesülünk ezekről az eseményekről. Janira primitív földművelő, állattenyésztő törzs tagja, amely állandó viszályban él a harcias masszáiokkal. Ez utóbbiak nem művelik a földet, de aratáskor betoppannak a földművelő törzsek területére, és erőszakkal szerzik meg a létfenntartásukhoz szükséges terményeket, állatokat. Az isszanszuk igazi és legfélelmetesebb ellenségei azonban a fehérek, akik adót szednek tőlük és kényszermunkába hajtják őket, és ha a kiszabott munkát nem végzik el, a kibokóval, az állatbőrből készült korbáccsal kegyetlenül megverhetik őket. Megdöbbentően érzékletes képet nyerünk arról, hogy mit jelent a két-három évenként rendszeresen pusztító éhínség a természeti népeknél. Megismerkedünk Janira teherhordó korában szerzett tapasztalataival. Kohl-Larsen írói módszerét, a szerénységet, amellyel megállja, hogy egy betűt se tegyen hozzá vagy vegyen el a bantu-néger szavaiból, csak dicsérni lehet. A maga mondanivalóját nem Szimbo szájába adja, hanem a minden fejezet elé vagy után írt megjegyzéseiben ismerteti.

V. K. Arszenyev - A ​Távol-Kelet őserdeiben
Amikor ​a Szovjetunióban 1928-ban megjelent Arszenyev Derszu Uzala című könyve, Gorkij meleg hangú levélben üdvözölte a szerzőt: "Tisztelt Vlagyimir Klavgyijevics! Nagy élvezettel és gyönyörűséggel olvastam könyvét. Nem szólva tudományos értékéről, mely kétségtelen és hatalmas – valósággal elbűvölt ábrázoló ereje. Önnek sikerült magában egyesítenie Brehmet és Fenimore Coopert – s ez, higgye el, nem csekély dicséret. A gold alakját kitűnően írta meg; számomra élőbb és művészibb figura, mint Bőrharisnya…" Arszenyev távol-keleti útirajzait világszerte sokan ismerik és kedvelik, még most, hosszú évtizedekkel azután is, hogy szerzőjük mérőasztallappal kezében, arcán moszkitóhálóval, kis vadászkülönítménye élén bejárta a Szihote-Aliny hegyvidékét, az Usszuri és az Amur menti őserdőket, és a Tengermelléket, addig teljesen ismeretlen, szűz területeket tárva és térképezve fel, sokszor emberfeletti nehézségek és nélkülözések árán, nemegyszer valóságos életveszélyben. Expedícióinak tudományos eredményei ma is helytállóak, a tajga életének, természetvilágának avatott leírása, az expedíciók során átélt kalandok-élmények izgalmas megelevenítése pedig nemcsak kiváló természetbúvárra, hanem vérbeli íróra vall. Ám könyveinek mindeme erényei között is talán legnagyobb a gold vadász, a tajgával együtt élő-lélegző, tiszta szívű természeti ember, Derszu Uzala alakjának megelevenítése. Arszenyev és Derszu Uzala neve és alakja elválaszthatatlanná lett egymástól, az igazi emberség, önfeláldozó helytállás származási, nemzeti és műveltségi különbségeket eltüntető, nagyszerű jelképévé.

Ludwig Kohl-Larsen - Rénszarvasok ​nyomában
A ​világhírű német néprajzkutató és régész professzor, L. Kohl-Larsen lappföldi útjáról szól ez a könyv. A szerző egy rénszarvas csordát kísérő nomád lapp csoporthoz csatlakozik, akik Finnmark belsejében lévő téli pihenőjükről az Északi-Jeges-tenger partján fekvő nyári legelőre hajtják az állatokat. A menet alig több mint egy hét alatt teszi meg a havas pusztákon keresztül vezető utat. Ez a rövid néhány nap azonban a hegyi lappok életének legfontosabb szakasza. A nagy vonulással kapcsolatos tennivalók, szokások ősidők óta nemzedékről nemzedékre - szinte változatlanul - öröklődtek. E nomád pásztorokkal töltött hét az emberiség ősi korába viszi vissza a szerzőt, aki ugyanúgy kivette részét a nagy menet vesződségeiből, mint a csordát őrző család bármely tagja. A professzor rénszarvasszánon követi a menetet, és együtt lakik a nomád családdal primitív sátrukban, azt eszi amit ők, és így belülről ismeri meg életüket, szokásaikat. A lappok élete zord és egyhangú, akár az őket környező természet. Ezt a zordságot kitűnően sikerült az írónak érzékeltetnie.