Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Hát ​nem volt egyszerű, de aztán beindult. Az égi és a földi szerelemről nem sokat tudunk meg, valamennyit a földiről igen, annak is csak a reménytelen változatáról, de azért Nádas nem mondja azt, hogy másféle nincs, csak arról nem beszél. De egész érdekes mellébeszélés volt. Magában az előadásban körülbelül öt szót szól a szerelemről.

Ui: Jó lehetett a 80-as évek végén ez a Fidesz-akadémia, bár ha eljártam volna, lehet, hogy mást mondok.


virezma
4.0/5

Nem ​nagyon tudom mihez hasonlítani a könyvet, abban sem vagyok biztos, hogy erre számítottam, amikor levettem a polcról. Úgy döntöttem naivan, hogy én akkor most olvasok valami Nádast. Ez meg bent volt a könyvtárban, rövidnek tűnt, és tetszett a címe is. Aztán nagyon hamar rájöttem, hogy ez valami filozófiai munka, nem pedig regény, de egyszersmind kíváncsivá is tett.
Már az első bekezdése sejteti a szöveg izgalmasságát és egyben nehezen olvashatóságát is. Nehézség alatt nem azt értem, hogy Nádas nem fogalmaz világosan, hanem hogy olyan műveltségbeli (sőt talán értelmi) fölényben van velem szemben, hogy nagyon törnöm kéne a fejem, meg nyilvánvalóan utána is kéne olvasnom minden utalásnak ahhoz, hogy megértsem. Márpedig én ilyet az egyetem elvégzése óta nem tettem, és sajnos ez esetben is lusta voltam hozzá, így a megértésem szükségszerűen részleges maradt. Ahogy egyébként Nádas sem tesz pontot a témájára, hogy tessék, kérem szépen, ez minden, amit tudni kell róla.
Helyesen nevezi hangos gondolkodásnak a műfajt, és kicsit pimaszul azt mondhatnám, nem mindig volt világos, hogy ennyire szeret gondolkodni, vagy ennyire szereti a saját hangját. Nagyon kalandos utat járt be, és jártam be vele én, rengeteg kitérővel, amelyek persze mind hozzájárultak valahogy az utazáshoz, de ha most arra kérne valaki, hogy foglaljam össze, miről olvastam, nagy bajban lennék.
Mégis örülök neki, hogy elolvastam, mert tényleg foglalkoztat a téma, és sok továbbgondolhatót feldobott, sok homályosra rávilágított. Még azt is megkockáztatom, hogy egyszer elolvasom A lakomát.


melis
4.5/5

Komoly ​és fontos a téma. A szerző véleménye is ez.
Útkeresés az obszcenitás és a hallgatás között.
Különösen kedveltem a szóról, a nyelvről értekező részleteket, a téma kifejtésére alkalmatlan eszközökként tárgyalja.
Mintha egy továbbgondolásra szánt, bármikor elmozduló, alakulásban levő valami volna e gondolatsor, nem egy nagyon pontos és kővé dermedt kinyilatkoztatás. Ez tetszett. Ha ma újragondolná, szívesen meghallgatnám.


encsy_eszter
4.5/5

“(…) ​nem szeretném elhallgatni a szerelemről való beszéd nehézségeit sem, sőt, egyenesen úgy szeretnék beszélni a szerelemről, hogy közben másról se beszéljek, mint ennek a monológnak a lehetetlenségéről.”

Nádas Péter azért beszélt másról is. Annyi mindenről, ami nem is tudom, hogy fért bele 158 oldalba. Nagyon messziről indít, de célba ér. Öröm olvasni. Néhány helyen okozott csak problémát a megértés, de ez nem Nádas hibája, hanem az enyém, és az antik műveltségem hézagosságáé. Emlékeztetett arra, hogy ideje mélyebben megismerkedni Platón és Szókratész gondolataival, olvasni kéne Foucault könyveit…
Szerintem ez újraolvasós.


matetoth
5.0/5

Nem ​könnyű olvasmány, már a műfaji besorolásnál óvatosnak kell lenni. Ha a végéről kezdem, könnyebb: Nádas előadása a szerelemről. Előtte az előadáshoz készült jegyzetapparátus, amely jóval gazdagabb és szerteágazóbb, mint maga az előadás – értelemszerűen. A könyv tömény bölcselet és tömény szépirodalom. A szerző alázatosan írja, hogy nem szakma szerűen, hanem szépíró szerűen foglalkozik a témával. Miközben igencsak veretes bölcseleti eszmefuttatásokkal teszi próbára az olvasót, s olyan nyelven, amelyet akkor is élvezünk, ha a gondolatmenet túl nehéznek bizonyul.


kanyika
-/5

Hogy ​ebből a hol lassú hömpölygésű, hol szilajon törtető gondolatfolyamból mi fog benned visszhangot, ekhót verni, tőled függ. Úszhatsz a mitikus árral, belemerülve a kék vizű Liriope és a görbe futású Cephisos egyesüléstörténetébe. Az előadásvázlat nagy erénye a téma folytán létrejött „mélyvízbe vetettség” érzetének következetes felvállalása és a bármiféle gondolati befolyásolás, érzelmi manipuláció hiánya, a voltaképp „tárgytalan” témában a tárgyilagosságra való törekvés; mindemellett végig jelen van az eredet vagy a forrás keresésére irányuló szüntelen igyekezet. Bepillantást nyerhetünk a szerteágazó monológot folytató beszélő antropológiai gondolkodásába, képet vagy fogalmat (?) kaphatunk az őt leginkább foglalkoztató kérdésekről, mint amilyen a kultúra és az ember, az individuum és a kollektívum, a szexus és az alkat viszonya, illetve inkább „elkülönböződése”. A kötetben több helyütt szóvá is tett és folytonosan űzött – már-már kényszeres – (ön)reflexió reflexióra készteti, sőt kényszeríti magát az olvasót is. „A mágikus hagyomány bennem őrzi önnön reményét. Együtt várunk a beteljesítő önreflexióra” – vallja meg a beszélő mindenféle vallomáspátosz nélkül. (32. o.) Mindezzel a vergődéssel, nehézkedéssel, lehetetlenkedéssel együtt is magával ragadó olvasmány Az égi és a földi szerelemről. Hol szárnyakat igéz, megérint vágymagányodban – bensődben a kölcsönösség abszolút igényét ébresztgetve –, hol meg ráébreszt a valóra. Tükörtérbe helyezi önmagát és olvasóját, és itt-ott – ha nem is gyújthat tartósan villanyt – élesen megvilágító fényeket villant „az európai gondolkodás áthatolhatatlanul tömör sötétségébe” (52. o.).


Emmus
5.0/5

Öt ​csillag a szerzőnek, szeretem Nádas Péter, de nem varázsolt el ez a könyve.
Egy igazán komoly téma, de számomra kissé túlzottan is filozofikus szintre emelve.
Nem vártam könnyed olvasmányt, de nagyon sokszor elfáradtam. Közben rájöttem, hogy én a beszélő Nádas Pétert szeretem, aki szóban mondja el a véleményét a világról vagy bármi másról.


Flo99
5.0/5

Szinte ​lehetetlen csillagozni és értékelni egy olyan szerzőt, mint Nádas Péter. Ki vagyok én, hogy azt mondjam, jó író, ki vagyok én, hogy azt mondjam, a stlusa lenyűgöző, kinek tartom én magam, hogy véleményt merek mondani egy ilyen ember munkájáról? Nincs szüksége a dicséretemre, nincs szüksége nagyszerűségének bizonygatására. Úgyhogy csak annyit mondok, köszönöm az élményt!


mlas
3.0/5

Húsz ​éve olvastam a könyvet, lényegében egy nap alatt és borzasztóan tetszett. Sok ismerősömnek ajánlottam és nagyon magasztaltam.
Kiváncsiságból most ismét elővettem és oldalról-oldalra jobban meglepődve töprengtem, vajon miért is tetszett nekem annyira húsz éve. Most meglehetősen csalódás volt. Valójában csak annyit tudunk meg, hogy egy okos és művelt embernek (lennének még további releváns ismérvek, de most ennyi elég), mi jut eszébe a témáról. Érdekes, de csüggesztő is, hogy a mondandója nagy részét gyakorlatilag bármilyen témáról ugyanígy elmondhatta volna. Ráadásul, ha átvesszük a témára közelítő (visszafele haladó) logikáját, akkor arra a csüggesztő következtetésre jutunk, hogy mindössze csak azt tudtuk meg, mit gondolt a könyv írása idején Nádas Péter arról, mit is gondol ő a szerelemről.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

21.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók