Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Roszka
5.0/5

Érdekesek ​vagyunk mi nők! A bosszúálláshoz mindig is nagyon értettünk. Ebben a könyvben még lovagok is vannak, ha sértés érte, párbajozott és beérte ezzel. De ez a nőnek nevezett valaki, egy egész családot akart tönkre tenni. A saját céljaira a lányát is beáldozta, az sem érdekelte, hogy egy nagypapihoz adja, csak a vagyonra rátehesse a kezét.
Nagyon jó történet, akkor is ha régi. Vagy pont ezért.


Habók
5.0/5

Kemény ​kimaradt romantikus koromból. Néhány éve elolvastam a Zord időket – ez aztán elég is volt. Nem tudtam, hogy rossz könyvvel kezdek. Mert az Özvegy és leánya nagyon jó. Romantikus, persze, szélsőséges jellemekkel {{Tarmócziné vallási köntösbe bújtatja végzetes irigységét, fukarságát, gyűlölködését, Mikes Kelemen éretlen és türelmetlen szerelmes, Móricz lovagiasan önfeláldozó, Sára tragikusan ostoba}} – még szerencse, hogy vannak mellékszereplők is, ők pedig nagyon rendben vannak. Élveztem a részletes (és gyönyörű) leírásokat, de a legnagyobb meglepetés Kemény hol szelíd, hol vitriolos iróniája.


kaporszakall
5.0/5

Bár ​a két másik nagy történelmi regénye később született, s talán nyelvileg imitt-amott kiforrottabb, de Keménynek ez az 1857-es darabja a legdrámaibb, cselekményében a legfeszesebb, és jellemrajzaiban a legizgalmasabb.

Ebben markánsan rajzolódik ki I. Rákóczi György ellentmondásos személyisége; vagyongyűjtő szenvedélye egyfelől, Erdély javát szolgáló, pragmatikus, ravasz politikája másfelől. Jól formált minden szereplő, és – Mikes Mihály, az örökifjú agglegény és Naprádiné, a csinos özvegy ürügyén – végre kóstolót kapunk Kemény humorából (mert olyan is van neki…) Hosszúságához mérten is ez Kemény legfordulatosabb műve.

A regény valódi történetet beszél el, melyet az író Szalárdi János Siralmas krónikájából merített. Nyelve kissé archaikus, néhol ódon, másutt erdélyi tájjellegű szavakkal tűzdelt, de korántsem annyira, hogy a kíváncsi olvasót elriassza. Egyedül a szerelmi párbeszédeknél éreztem olykor-olykor a Sue-féle romantikus pacsmangokra emlékeztető XIX. századi dagályosságot, de a legtöbb dialógus tömör, lényegretörő és – naiv elképzelésem szerint – a XVII. századhoz illő. Aki irtózik a régies anyanyelvi formáktól, az olvasson helyette google-fordított egybites amerikai bestsellereket; időtöltésnek végül is bármi megteszi…

Kedvcsinálónak az íróhoz ezt a munkáját adnám elsőnek kézbe.


Mondom ​én, hogy ez a Kemény Zsiga nagy író vala. Romantikus cselekményszövéssel csinál valami olyat, ami aztán persze máshová fut ki, mint egy hálvudi izé, és nem is annyira csapja falhoz az embert, hanem csak hagyja ott ülni, hadd csináljon, amit akar ezek után. Van tragédia, van minek örülni is. Tarnócziné kiválóan okoz hányingert, és az adrenalin-szintet is növeli, Haller Péter eleine ellenszenves, aztán… hát aztán már nem. Én azért reménykedtem, hogy a végén a szerelmesek egymáséi lesznek, de hát ez nem Jókai (Lakatos Levente – csak ugye a színvonal csökkene vala azóta, mármint ponyvában). Ez persze még csak a cselekmény szintje, a stílusról, a megvalósításról még csak keveset lehet ebből sejteni. Kemény itt már belső monológokat is használ, néhol rettentő szellemesen (Judit és Haller első találkozása). És úgy mesélős, hogy minden a helyén van. Talán Kemény még nem érezte azt a kérdést, hogy vajon miről meséljünk, mit mondjunk el, mi is fontos, és honnan tudjuk, hogy az-e a fontos? De ezzel itt nincs baj. 19. század. Persze Keményt már érdekelte (Szegedy-Maszák írja, de nem adja meg a forrást), hogy mi történik, ha két különböző történetet egymás mellé rakunk. Ezt több, mint száz év múlva aztán megcsinálta Esterházy. Nem mintha ne lenne még ebben lehetőség, mint ahogy az ún. realista regényben is volt (van?) rengeteg. Szóval az Özvegy és leánya klasszikus, csak olvasni is kéne. Össze lehet hasonlítani a kortárs Dosztojevszkijjel, és nem marad alul – egyikük sem.


hablaty
5.0/5

hajdanán ​láttam a sorozatot. Már akkor is megdöbbentett hogy a megszállottság, a bigottság mennyi kárt okoz. A könyv még inkább megerősített abban a hitemben, hogy a világon igen sok baj okozója a szélsőséges gondolkodásmód, úgy a mindennapi kapcsolatok , mint a politikai döntések szintjén is. Számomra ennek a könyvnek ez az üzenete.


nagy_anikó
3.5/5

Picit ​nehezen rázódtunk össze én és a könyv. A könyv fele szinte cselekmény nélküli. De sok nagyon szép leírást tartalmaz. Szinte úgy gondoltam, hogy egy festőnek mesél az író, annyira aprólékos a leírás, legyen az ember, táj, egy ruha, akármi. Ilyen lassacskán ismerkedtem a szereplőkkel, akiket csak a könyv második fele kapcsolt össze. Ez már gyorsabban olvastatta magát, de ennek ellenére nem tudtam kibékülni nagyon sok mindennel. Végig nem értettem miért “árva özvegy” Tarnócziné (tőlem nagyon sok jelzőt kapott, de az árva biztosan nem volt benne). Hogy lehet egy ilyen vallásos nőben és korban, ennyi gyűlölet, rosszakarat, kárörvendés? Hogy lehet valaki ennyire vak? Hogyan áldozhatta fel a gyerekét vélt vagy valós sérelmekért?
És hogy ezt a rengeteg rosszat kompenzálja az író, szerencsére ott volt Naprádiné, Mikes Zsigmond és a felesége Kornis Ágnes, meg Haller Péter – benne kellemesen csalódtam.
Nem tudom milyen Kemény Zsigmond többi műve, hogy fogok-e még tőle olvasni, de ettől a könyvtől mondhatni padlót fogtam.


Nem ​tudom, hogy azért utáltam ennyire, mert már túladagoltam a kötelező olvasmányokat, vagy tényleg ilyen rossz, de szörnyű volt. Tarnócziné egy zakkant, vallási fanatikus gonosz némber, a lánya a szokásos édibédi Miss Tökély, a Mikes fiúkból meg egy is elég lenne, és még azt az egyet se szeretném. Maga a történet sem kötött le, szóval összességében elmondható, hogy szépreményű kapcsolatunk siralmas kudarcba fullladt. Ja, várjunk, nem is volt olyanunk soha. {{Még jó, hogy a végére mindenki meghalt. Úgyis utáltam őket.}}


mcborzaska
4.0/5

Pozitívan ​csalódtam a könyvben. Címéből és az órán elhangzottak alapján nem vártam ennyire jó regényt. Sőt, úgy álltam hozzá, hogy jajj, csak érjek a végére minél előbb. Az eleje kissé vontatott volt, de aztán szerencsére beindultak az események. Haller számomra nem volt szimpatikus a kezdetektől, de a végére sem vált azzá.


Bogas
5.0/5

Az ​első órai jegyzetem róla: “előítélet: nehéz olvasni”.
Nem is nehéz. Könnyűnek sem mondanám, de nem is olyan kemény regény, mint várnánk. Van benne némi nyelvi régiesítés, valóban, hiszen mégiscsak történelmi regény volna. Igyekszik az Erdélyi Fejedelemség Rákóczi György-korabeli nyelvét, szókincsét hozni, amihez társul Tarnóczyné bibliai példákkal tűzdelt beszédstílusa. De Tarnóczynét általában a regény többi szereplője sem érti, úgyhogy emiatt igazán ne fájjon az olvasók feje.
A történet két család konfliktusáról és a kikerülhetetlen végzet hatalmáról mesél. A Tarnóczy-család református, Mikesék katolikusok (külön súlyosbítja a helyzetüket, hogy a legidősebb fiú jezsuita), és a felekezeti különbség feloldására a Mikes-fiúk jónak látják elrabolni Tarnóczy Sárát házasság céljából. Komolyan. Én sem értem, mikor gondolták ezt jó ötletnek, amikor a lányrablás már az ő korukban is elavult módszernek számított. Ez van, hogy ha valaki világlátását valami lovagi idea határozza meg. Amihez nem jó társ Sára irodalmi világlátása, aki természetesen nem abba lesz szerelmes, akinek feleségül szánják. Aztán meg majd jön Tarnóczyné, hogy az Ószövetség nyelvén követelje vissza a lányát. Kicsit több baj van itt, mint amit egy ilyen furcsán szerzett házassággal el lehetne simítani. Maradjunk annyiban, hogy a végkifejlet igen tragikus. Viszont a könyv első két része kifejezetten szórakoztató, humoros, és özvegy Naprándiné az utolsó oldalig üde színfoltot jelent a regény megosztott, fanatizmustól terhes világában.


morin5
4.0/5

Vannak ​könyvek, ahol nem a regény méretik meg, hanem az olvasója, ahol nincs alap a kritikára, mert inkább felettünk ítélkezik a könyv, hogy érdemes olvasói tudunk-e lenni. Hogy képesek vagyunk-e illeszkedni, mondjuk a 17. századi erdélyi történelmi múlt determinált szokásrendjéhez, vagy hogy élvezni tudjuk-e az archaikus nyelvi fordulatokat.
Mert ha nem, akkor semmi keresnivalónk a könyv közelében.
Én ma ezt a Kemény leckét tanultam.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók