Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


fekiyeti79
4.5/5

Clarke ​első regénye, kérem szépen, elvarázsolt! Sokkal jobban tetszett, mint a [[https://moly.hu/konyvek/arthur-c-clarke-szigetek-az-egben|második]], (#ami a trilógia első része, és végül is nem értem, miért trilógia, de mindegy :D#)!
Nem kerestem benne “múlt századi bakikat”, egyszerűen élveztem az utazást a Földtől a Marsig, a vörös bolygón tett kiruccanásokat, meg mindent.
Ami egy pici negatívum volt számomra, az a vége – az utolsó cca. 20-25 oldal -, ami a “nagy titok” ellenére is “leült”. Egyébként sem egy akció-regény, de az egészhez képest az utolja lapos lett.
Azt hiszem, röviden és tömören ennyi. :)

M.j.: Itt is kaptam egy kis tragikus történetet, ezúttal a mérnök Hiltontól, aki a Szaturnusz-expedíciónak volt a tagja. :)


zamil
3.5/5

Érezhető, ​hogy korai Clarke mű, és az író még keresi a saját hangját. A történet engem nem nagyon fogott meg, túl egyszerű, mondjunk inkább ifjúsági kalandregény. Érezhető, hogy Clarke próbált a tudományos résznek nagyobb részt szentelni, de ez hol jól sikerült, hol nem. Az utazás például túlírt, pont azért, hogy mindent be tudjon mutatni az űrutazásról, ami 1951-ben még rendben is volt, mert új volt, de napjainkba olvasva, ez a 80 oldal igen döcögősé teszi a könyvet.
Lehet ha tizenévesen veszem a kezembe nagyobb élményt nyújt.


kvzs
4.5/5

Érdekes ​ez a könyv. Egyrészt már megmutatkozik benne Clarke zsenialitása és újító ötletekre fogékony elméje, másrészt furcsa tőle egy ilyen majdnem könnyed, naivan romantikus űr-kalandregényt olvasni. Annak ellenére, hogy sok dolog nagyon elavultnak tűmik és érződik a klisék használatán a kezdő írók szárnypróbálgatása, ez egy nagyon szórakoztató regény. Hiába múlt el 60 éves, mégis üde az egész történet.


Shinzo
4.5/5

Még ​hogy ez a könyv unalmas… Clarke mester regénye tény, hogy kissé ódivatú már, hiszen akkoriban az űrkutatás még nagyon gyerekcipőben járt, ennek ellenére én még ma is elhinném, hogy ez ilyen formában megtörténhet.
Nem egy mozgalmas történet, szép lassan csordogál a végkifejlet felé, de ezt egy cseppet sem bántam. Érdekes volt elképzelni és átélni azt, hogy a jövőben egy hétköznapi ember is kijuthat a világűrbe. Az utazás az tényleg unalmas volt, de valljuk be, ha majd már ott tartunk, hogy megyünk és vagy legalább fél évig fog tartani… melyik ember nem unná magát halálra? :) Szerintem pont annyit adagolt az utazásból, amennyi feltétlenül szükséges, hogy megismerjük miként is fog lezajlani. A főszereplő, Gibson, kedves ember, remekül lehet vele azonosulni, és szerencsére felettébb kíváncsi természetű, így az ő szemén keresztül mindenből kaphatunk egy kicsit, ami érdekelhet. Nem, természetesen a NAGY titokról sem feledkezhetünk meg, hisz ez volt a történet csúcspontja. Bevallom sokmindenre számítottam, csak arra nem, ami történt, pedig az író későbbi írásaiból rájöhettem volna. Valószínű azért, mert a mai sci-fi irodalom már oly sok területen kimerítette azt, ahová a tudomány fejlődött azóta.
Összességében nekem nagyon tetszett, és bátran ajánlanám ezt azoknak, akik még csak most ismerkednek a műfajjal.


pwz
5.0/5

Nocsak, ​nocsak, mit talál az ember, ha ACC régi, 1951-ben írt sci-fijei között kutakodik! :)
Gyanútlanul olvasom az elejét, aztán egyszer csak bevillannak a 2001 képei! Az igaz, hogy az alapötlet az 1948-as Az őrszem c. novella, de a filmes megvalósításnál egyértelműen önmagát “plagizálta” (azt szabad :D), amikor itt a Föld körül és önmaga tengelye körül keringő Egyes Számú Űrbázist leírta; az érkező űrhajó hogyan veszi fel a bázis forgását, amikor dokkol – ez volt a nyílhegyforma hajó; a forgás miatti mesterséges gravitációban a “gyűrűben” futó-sétáló ember, aki nem lát a bázis görbülete miatt sem előre, sem hátra; az Ares űrhajó formája – súlyzóhoz hasonló jármű=Discovery; a Jupiter-Szaturnusz páros már itt is képben van; aztán az utazás közbeni “dolgok” – ezek mind be lettek építve előbb a 2001 filmbe, majd utána a könyvbe. Ezt nem tudtam, amíg el nem olvastam ezt a könyvet! :) Amiről beszéltem, azt itt lehet ellenőrizni:
http://www.youtube.com/watch?v=U8Q3X5Gw5I4&feature=related
Amiről fent írtam az az új, 2011-es kiadásban a 12-18. oldalakon olvasható.
A történet pedig 61 év távlatából – tudva, hogy akkor mit tudhattak a Marsról – érdekes. Ilyen (is) volt a sci-fi.
Még valami: az egyik főszereplőről, Martin Gibsonról nem nehéz észrevenni, hogy őt az író, ACC, legalább 50 %-ban saját magáról mintázta. Ez volt az ő képzeletbeli marsi vakációja :)!
Minden másért tessék némi fizikai munkát is végezni a földi gravitáció alatt – vagyis kézbe a könyvvel és irány olvasni ;)!


Amapola
4.0/5

A ​leírások és az (alig álcázott) tudományos ismeretterjesztés szépen vegyül a párbeszédek humorával, kellemes olvasmánnyá téve a művet. Eleinte óvatos távolságtartással kezeltem Gibsont, de aztán megkedveltem. Megkóstolnám {{a helyben főzött (“ha már megszokta az ember, ízlik”) sört a George’s-ban.}}
Kezdem a trilógia harmadik részét (hogy mitől trilógia, arra még nem jöttem rá :-)).


MezeiMarcsi
3.5/5

A ​Mars utazást már 1951-ben is lehetségesnek vélték,hiszen beszéltek,és írtak róla.Bár,nagyon nagy fantázia kellett hozzá. Elhagyni a Naprendszert(tudom ,hogy a Mars a Naprendszeren belül van:)Elutazni a Marsra? Lehetséges Igen,Egy ember alkott jármű már ott van.Lehet,hogy ember is, csak titkolják?:D De 1951-ben még nem tartott ott a technika,csak elméletben volt lehetséges.Tegnap (2013.08.15) , olvastam egy cikket,miszerint a Voyager 1 elhagyta a Naprendszert. 35 év utazás után!
http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20130912-a-voyager-szonda-kilepett-a-csillagkozi-terbe.html
Az pedig egész véletlen,hogy a múlt héten csillagászatot kezdtünk tanulni,és a földrajz tanárunk szerint 100-150,vagy akár több év utazás kell a Naprendszer elhagyásához.
2 érdekes vélemény,és 1 tény.
Vissza a könyvhöz. Érdekes elképzelés,ami szerintem meg is valósulhat. Újra kezdés egy másik bolygón??!! Érdekes.Remélem a gazdagok elsőre lecsapnak a “Mars-utazásra”,nagy lehetőségeket szimatolva, és itthagyják az emberiség “javát” :)


daney
3.5/5

Nem ​tudom, hogy a véletlen műve-e, avagy az írói zsenialitás terméke, mindenesetre az első néhány tucat oldal olvasásakor az olvasó éppúgy érezheti magát, mint a Marsra utazó űrhajós: csak legyünk már végre túl rajta.
De érdemes kitartani, mert Clarke e korai regénye sem okoz csalódást azoknak sem, akik a vele való ismerkedést mondjuk a Gyermekkorral vagy a Távoli Földdel kezdték – amelyek azért nagyságrendekkel jobban kimunkáltak, mint ez a regény.

Egyébiránt világraszóló mocsokság lenne, ha a majdani első emberes marsutazós űrhajót, vagy ember lakta bázist nem Clarke-ról neveznék el. Senki nem írt a kietlen vörös bolygóról ekkora szeretettel, mint ő.


thuki
3.5/5

Jó ​volt ez a könyv, valahogy olyan szinten, mint ahogyan jónak találtam például a Mélységet és a Szigetek az égbent is. Sokkal inkább ismeretterjesztő könyvnek, vagy tudományos alapokra helyezett gondolatkísérletnek lehet tekinteni mint egy valódi regénynek, de teljesen rendben is van ez így.
Annak ellenére, hogy hiányoznak belőle azok a nagy ötletek, amik annyira tetszettek a leghíresebb és legjobb könyveiben, az író látásmódja, fantáziája ugyanígy megvolt ebben is, tehát A Mars titkát egyáltalán nem volt rossz olvasni, végül is csak Clarke írta, rossz nem lehet.


BlackSheep
2.0/5

Ez ​borzasztó csalódás volt. Főleg Arthur C. Clarke-tól, akinek ez az inkább a részletgazdag leírásokra, mint a történetre fókuszáló stílusa egyébként sem a kedvencem, de míg pl a Randevú a Rámával, vagy legutóbb a Szigetek az égben kellemes olvasmányok voltak tőle, amiknek a vékonyka sztoriját tökéletesen kiegészítették a részletes leírások, addig itt egy erős és sok lehetőséget tartalmazó történet csúszik bele egy egyhangú, monoton leírás-masszába. Ami itt-ott érdekes (főleg amikor először vagyunk a Marson), de aztán már jobban érdekelné az embert (legalábbis engem mindenképpen) hogy mi lesz a szereplőkkel, mi lesz a marsi városokkal, mi lesz a Mars-Föld viszonnyal, mi lesz azoknak a felfedezéseknek a sorsa, amikről olvasok. És ehhez képest mintha ez egyedül Clarke-ot nem érdekelte volna, annyira jellegtelenül, szív és lélek nélkül írja az újabb és újabb oldalakat, amik egyre durvábban sülyednek a dögunalom mocsarába. Persze, nem egy olvashatatlan szemét ez a könyv, vagy ilyesmi, de az első negyed után már igazi kihívásnak tűnt, hogy ne tegyem le és felejtsem el az egészet.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

37.5
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók