Az ​aranybogár

Edgar Allan Poe - Elbeszélések
Az ​aranybogár, Az áruló szív, A kút és az iga, Az ovális arckép, Az ellopott levél, A fekete macska, A Morgue utcai gyilkosság? és még sorolhatnánk azokat az elbeszéléseket, amelyekben a modern világban magára maradó ember őrületbe vivő rettegése bontakozik ki. Poe a borzalom, a lelki abnormitás, a téboly, a gyötrelem ábrázolója, s teszi mindezt félelmetes elemző logikával, amelyet tökéletesen ötvöz a fantasztikumba szárnyaló képzelettel.

Edgar Allan Poe - Misztikus ​történetek / Weird Tales
Poe ​szűkszavúan iszonytató írásai mindig a tiszta logika és a megfoghatatlan szorongás légkörében játszódnak, mégpedig egyszerre. Ez a ridegen szigorú és mégis szorongó elme nem riadt vissza a szélsőségesen vadromantikus hátborzongatástól sem, más írásaiban pedig olykor már szinte a szürrealista próza előfutára. Elbeszéléseiben a lélektani és a filozófiai szenvedélyek az ember belső világába vezetnek, s onnan hívja elő alakjait, ahonnan a shakespeare-i szellemek jönnek elő. A kétnyelvű kötetben az író ismertebb elbeszélései mellett olyan írások is szerepelnek, amelyek először látnak magyar fordításban napvilágot.

Harper Lee - Ne ​bántsátok a feketerigót!
A ​Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban diákoskodik ösztöndíjasként, aztán Alabamában folytatja tovább tanulmányait. Mint az egyetem folyóiratának szerkesztője, itt kerül először kapcsolatba az irodalommal. Tanulmányai befejezése után New Yorkba költözik, de nem folytat ügyvédi gyakorlatot, hanem különböző szerkesztőségekben dolgozik, sőt egy időben tisztviselői munkát vállal egy légiforgalmi társaságnál. A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, a következő évben Pulitzer-díjjal tüntették ki. A regényt számos nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas sikert aratott.

Edgar Allan Poe - Az ​Usher-ház vége
Edgar ​Allan Poe, a zaklatott életű, különc írózseni, műfajok alapjait teremtette meg. Ma is ható stílusa egyéni, és az ellentétek feszültsége jellemzi. Egyszerre határozza meg a tudatosság, a tiszta, világos logika, az irónia, a hideg kiszámítottság, ugyanakkor a lélek sötét mélyében szunnyadó tudattalan, ősi sejtelem, szenvedély és félelem sokféle alakja. Poe azt vallotta, hogy egy mű elsődleges célja a közönségre gyakorolt hatás, és e cél érdekében biztos kézzel választotta ki a megfelelő eszközöket az irodalmi kellékek sorából. A hatás nem is marad el: aki kezébe veszi ezt a kötetet, mely elsősorban Poe misztikus történeteiből válogat, szembesülhet saját démonaival. Hiszen mindannyian ismerjük például a "perverzió démonát", amely életünk meghatározó pillanataiban rendre felbukkan, és az észérvekkel ellenkező magatartásra serkent bennünket. "Ott állunk a meredély szélén. Borzadva pillantunk a mélységbe..., s mivel értelmünk parancsolóan visszariaszt, éppen azért annál mohóbban közelgünk feléje." Nem is tehetünk mást, hagynunk kell, hogy Poe művei lebilincseljék és démonok rabjává tegyék a lelkünket.

Edgar Allan Poe - Rémtörténetek
Edgar ​Allan Poe (1809–1849), az amerikai romantika világirodalmi hatású alkotója életével és műveivel – nagy európai társaihoz hasonlóan – az önpusztító lázban korán elégő művész sorsát testesíti meg. Ezt a különös tehetségú, fantomokat kergető, fantomok űzte írót negyvenesztendősen vitte el a hajsza, a boldogtalanság, az alkohol és az ópium. Nagy képzelőerejű elbeszélő volt, fantasztikus és rémtörténeteivel, képtelen novelláival új műfajt teremtett: tőle indul a „krimi”, a detektívregény. A jelen kötetben szereplő négy, „tapintatosan megcsonkított” elbeszélése – A fekete macska, A Vörös Halál maszkja, Az Usher-ház pusztulása és a Hoppsza-béka – az általa „groteszknek és arabeszknek” nevezett, azaz a nevetségest az ijesztővel egyesítő, szeszélyes írásai közül való. Jól ismert történetek ezek, most mégis újszerűnek hatnak, nem csak mert új fordításban olvashatóak, hanem mert akadt egy rokon lelkű grafikusművész, Gris Grimly, akit hosszú éveken át megbabonázott Poe géniusza, s aki most mintegy társszerzőjének szegődve vizuálisan ábrázolta az író hajmeresztő képtelenségeit.

Örkény István - Egyperces ​novellák
"Az ​Egyperces Novellák - írójuknak merész és nem egészen komolyan veendő kijelentése szerint - egész regények, sőt regényciklusokkal fölérő alkotások, annak ellenére, hogy szembetűnően rövidek. Őszerinte nem azért rövidek, mert kevés a mondanivalójuk, hanem azért mert kevés szóval szeretnének sokat mondani. Adná az Úr. E rövidségen túl mit illik róluk még eszünkbe tartanunk? Azt hogy nincs műfajuk. A népmesétől a városi folklórig (egész a pesti viccekig), az elbeszélő epikától a kurtára fogott tragédiáig mindent el lehet mondani "egypercesen" is. Csak az a kérdés, hogy így megrövidítve, a közlést jelzéssé sűrítve valóban többet s megrázóbbat árulnak el a világról, mint amennyit több szóval lehetne mondani. Írójuk erre törekedett. Máskülünben az Egyperces Novella erősen emlékeztet több perces társaira, hiszen neki is van címe, van eleje, közepe, befejezése, és még sok egyebe, ami egy írásműnek kell. Abban viszont erősen eltér tőle, hogy a legtöbbször nincs cselekménye, vagy a cselekménynek, ha van, nincs színlelve, szereplőinek sokszor se arcuk, se nevük, s csak eltéve van jellemük, egyéniségük. E hiányok pótlását az író rábízza olvasóira, ami ugyan a szokásosnál jobban igénybe veszi képzelőerejüket, cserébe azonban a passzív olvasás kényelmes öröme helyett a művészi alkotás izgalmát kínálja fel. Az író véleménye szerint ezek az írásművek voltaképpen matematikai egyenletek. Az egyik oldalon a közlés minimuma áll, az író részéről, a másikon a képzelet maximuma, az olvasó részéről. Más szóval: e novellák egypercesek ugyan, de kétszemélyesek. Létezésük - mint mindannyiunké - csak lehetőség: várva várják az olvasót, hogy e könyv lapjairól föltámasztva, tevékeny és hasznos életet élhessenek." (Örkény István)

Edgar Allan Poe - Edgar ​Allan Poe legjobb elbeszélései
Edgar ​Allan Poe (1809-1849), az emberi lélek nagy ismerője, prózai műveivel megteremtette az amerikai irodalomnak azt a „sötét” irányzatát, amelyet elsősorban Hawthorne, Bierce és Faulkner neve fémjelez. A manapság kriminek nevezett műfaj szintén sokat köszönhet neki. Sherlock Holmes, Hercule Poirot és a többiek A Morgue utcai kettős gyilkosságból tanulták azóta is gyakorolt módszerüket. A sokat vitatott, ugyanakkor kortársaira és a későbbi írógenerációkra egyaránt oly nagy hatással lévő író élete olyan, hogy novellaként csak saját maga írhatta volna meg. De nem írta meg, hanem végigélte, és ehhez képest stílszerűen halt meg. Jelen gyűjteménnyel Poe munkássága előtt kívánunk tisztelegni. És ugyan minden válogatás elkerülhetetlenül szubjektív valamennyire, a kötetbe beválasztott rövidebb-hosszabb elbeszélések egytől egyig a rajongók által legkedveltebb, a kritikusok elemzéseiben legnagyobbra tartott művek közül kerültek ki, és együttesen vitathatatlanul a poei életmű esszenciáját képviselik. A könyv az alábbi írásokat tartalmazza: 1. Palackban talált kézirat, 2. Berenice, 3. Morella, 4. Árny – Parabola, 5. Pestis király, 6. Metzengerstein, 7. Csönd, 8. Ligeia, 9. Az Usher-ház vége, 10. William Wilson, 11. A Morgue utcai kettõs gyilkosság, 12. A Maelström örvényében, 13. Az ovális portré, 14. A vörös halál álarca, 15. Marie Rogêt titokzatos eltûnése, 16. Eleonora, 17. Az áruló szív, 18. A kút és az inga, 19. Az elsietett temetés, 20. Pár szó egy múmiával, 21. Dr. Kátrány és Toll professzor módszere, 22. Monsieur Valdemar kóresete tényszerû megvilágításban, 23. Az ellopott levél, 24. Mellonta tauta, 25. Bice-Béka, 26. Monos és Una beszélgetése, 27. Eiros és Charmion párbeszéde, 28. Négy fenevad egy testben, 29. A perverzió démona, 30. Tündérsziget, 31. Az elveszett lélegzet, 32. Delejes látomás, 33. A szavak ereje, 34. Három vasárnap egyvégtében, 35. Csupa X bekezdés

Daniel Keyes - Virágot ​Algernonnak
Ennek ​a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabja, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé operálása, majd eredeti állapotába való rohamos visszahanyatlása valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát.

Edgar Allan Poe - A ​perverzió démona
"Megvásárlóm ​a lakására vitt, s tüstént hozzáfogott műtéteihez. De mikor a fülemet levágta, életjeleket vélt rajtam fölfedezni. Meghúzta a csengőt, és elküldött egy szomszéd gyógyszerészért, hogy vele tanácskozza meg a teendőket. A gyógyszerész úgy vélekedett, hogy mégiscsak halott vagyok. Kétségbeesetten iparkodtam megcáfolni ezt a gondolatot, teljes erőmből rugdalva és ugrálva, s a legőrültebb rángatódzásokat végezve, mert az orvos műtétei bizonyos mértékig újból eszméletre hoztak. De mindezt egy újfajta galvántelep hatásának tulajdonították..." Edgar Allan Poe válogatott novelláinak kötetét tartja kezében az olvasó. Jóllehet az írások témája szerteágazó, az író mégis egyetlen, kimeríthetetlen kérdéssel foglalkozik: az emberi lélekkel, annak tulajdonságaival. Több írás vizsgálja a lelkiismeret problémáit, a látomások, a misztikum világát. Számos elgondolkodtató filozófiai eszmefuttatást, lírai önvallomást is találhatunk a könyvben. A háttérben azonban mindig meghúzódik az irónia, a szerző nemegyszer önmaga elé is görbe tükröt tart. _A kötet tartalmazza_: William Wilson, "Belzebubé a fejem!", A furcsa véletlenek angyala, A tömeg embere, A csupa X bekezdés, Légből kapott koholmány, Négy bestia egy személyben, avagy a homo-tevepárducoroszlán, Pestiskirály, A szemüveg, Három vasárnap egyvégtében, Az elveszett lélegzet, A perverzió démona, Csönd

Stephen King - A ​remény rabjai
Mit ​tehet a fogoly, ha életfogytiglanra ítélik? Ha senki nem hiszi el, hogy ártatlan? Miben bízzon? A kegyelemben? A szökésben? Megannyi kérdés, amelyre King letehetetlen könyvének végén, de csakis a legvégén kapjuk meg a feleletet. Rabokról szól a második kisregény is - sorsának foglya a náci háborús bűnös, meg az újságkihordó gyerek, aki valahogy kiszagol valamit... Az _Állj ki mellettem!_-ben sem marad az olvasó borzalmak nélkül - élő gyerekek nyomoznak eltűnt társuk után... _A légzőgyakorlat_ klasszikus krimi: karácsony előestéjén öregurak hátborzongató történetekkel szórakoztatják egymást. A kisregények javát a moziból ismerheti az olvasó.

Arthur Golden - Egy ​gésa emlékiratai
Elbűvölő, ​lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba . A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást.

Bret Easton Ellis - Amerikai ​psycho
Irodalmi ​alkotás nagyon ritkán képes olyan világraszóló botrányt kelteni, amilyen az Amerikai Psychót övezte. Kiadók, amelyek már szerződést kötöttek a mű megjelentetésére, és előlegképpen súlyos összegeket fizettek a ki Ellisnek, sorra visszakoztak, és elálltak a publikálástól. Ez a könyv nemegyszer átlépi az elviselhetőség küszöbét. Amit írója a perverzió és az erőszak tombolásáról elgondol és leír, az kívül esik a normális ember felfogóképességének és erkölcsi érzékének határain. Amit azonban ezzel közöl, az értelmezhető és megítélhető: megrendít, felkavar, s könyörtelenül szembesít egy olyan világgal, amelyre - ha mégoly kelletlenül is - ráismerünk. A regény főalakja Pat Bateman, huszonhat éves yuppie a Wall Streetről; intelligens, jóképű, elegáns és gazdag fiatalember. Lételeme a csillogó felszín: a legdivatosabb és legdrágább holmikban jár, a legfelkapottabb éttermekben vacsorázik barátaival és soros barátnőivel, ízlése ételben-italban főúri, fényűző lakása tömve a csúcstechnológiát képviselő szórakoztató-elektronikai szerkentyűkkel, véleménye a zenétől a politikáig mindenről naprakész. De Bateman valójában értéket, mértéket nem ismerő pszichopata szörnyeteg, aki a belsejében tátongó űrtől szexorgiákkal, egyre rafináltabb kéjgyilkosságokkal, sőt kannibalizmussal igyekszik menekülni - mindhiába. A nyolcvanas évek második fele óta nemzedékének legjelentősebb írójaként számon tartott Bret Easton Ellis könyvének lapjain az amerikai álom helyébe lidérces rémálom lép: az Amerikai Psycho egy irányt vesztett, erőszakban tobzódó, anyagiasságba fulladó kultúra egyöntetűen sötét, kiutat nem mutató, döbbenetes erejű látomása.

Stephen King - A ​halálsoron
A ​Cold Mountain fegyház E blokkjában, a siralomházban, néhány rab várja, hogy elérkezzen az idő, amikor végig kell mennie a halálsoron, melynek a végén ott magasodik a villamosszék, az Öreg Füstös. Mindnyájukat - Eduard Delacroix-t, a keszeg kis franciát. "Vad" Billy Whartont, az eszelős fiatalembert, és John Coffeyt, a hatalmas termetű, folyvást könnyező négert - főbenjáró bűnért, többszörös gyilkosságért ítélték halálra. Paul Edgecombe, a blokk lelkiismeretes főfoglára azonban bizonyos meglepő, mondhatni, csodás események hatására úgy érzi, néhány dolognak utána kell járnia. Lehet, hogy a három halálraítélt közül az egyik ártatlan? S ha igen, vajon módjában és hatalmában áll-e tennie is valamit ez ügyben, Hisz Paul tudja, milyen óriási kockázatot vállal megbízható munkatársaival együtt, nemcsak az állásukat veszíthetik el, de ők maguk is börtönbe kerülhetnek. Amikor megtudja az igazságot, nincs sok választása… Stephen King letehetetlenül izgalmas, feszes regényét - melyből nagy sikerű film is készült Tom Hanks és Michael Clarke Duncan főszereplésével - most egy kötetben izgulhatja végig, Kedves Olvasó!

Jonathan Safran Foer - Rém ​hangosan és irtó közel
Mit ​tegyen az ember, ha Manhattanben él, kilencéves, és feltaláló, ékszertervező, ékszerkészítő, amatőr entomológus, frankomán, vega, origamista, pacifista, dobos, amatőr csillagász, számítógép-tanácsadó, amatőr régész, továbbá ritka pénzérmék, természetes halált halt pillangók, miniatűr kaktuszok, Beatles-kegytárgyak, féldrágakövek és egyebek gyűjtője? Mit tegyen az ember, ha kilencéves, és 2001. szeptember 11-e óta nem látta az apját? Ha nincs más fogódzója, csak a régi holmik, és az üzenetrögzítő magnószalagja apja utolsó telefonhívásaival, amit el kell rejtenie az anyja elől? Mit tegyen, ha talál egy titokzatos borítékot az apja szekrényében, amelyben csak egy kulcs lapul, és a papíron egyetlen szó: Black? Viszonylag egyszerű: fel kell keresni az összes Black nevű embert New Yorkban, és megtudakolni, hogy milyen zárat nyit a kulcs. Ami 216 lakáscím. Vagy megkeresni a zárat, bár minden 2777-ik másodpercben egy újabb zár születik New Yorkban. Kissé bonyolítja a dolgot, hogy hősünk betegesen retteg a tömegközlekedéstől, ezért mindenhova gyalog megy. És persze számos más megválaszolandó kérdés akad. Vajon szerelmes lesz-e még egyszer a mama? Ki a titokzatos bérlő, aki beköltözött a nagyihoz? Mit rejt a magnószalag, amin a papa utolsó üzenetei vannak? Erre ad választ Jonathan Safran Foer, a világsikert aratott Minden vilángol írójának új, több nemzedéken átívelő családtörténete, amelyből megtudhatjuk, hogy néha még az se segít, ha az ember feltalál "egy spéci vízelvezetőt, amelyik végigmegy minden New York-i párna alatt, és a víztározóba vezet. Amikor az emberek álomba sírják magukat, a sok könny mind ugyanoda folyik, és reggel az időjárás-jelentésben bemondhatják, hogy a Könnyek Vízgyűjtőjében csökkent vagy nőtt a vízszint, és akkor mindenki tudná, hogy New Yorkban az emberek milyen szomorúak." Megrendítő történet, egy elképesztő intelligenciájú és képzelőerejű kisfiú odisszeiája, aki a World Trade Center összeomlásakor eltűnt papáját keresi.

John Steinbeck - Édentől ​keletre
Steinbeck ​egyik legnagyobb és legismertebb regénye, az Édentől keletre egy család történetét mondja el az amerikai polgárháborútól az első világháborúig. A mű a Káin-Ábel-történet modern változata - két fiútestvér (Aron és Cal) kapcsolatát mutatja be egymással, az apjukkal, valamint gonosz és rosszerkölcsű anyjukkal. A regény az emberi választás jogát és felelősségét kutatja a jó és a gonosz harcában. A sokfelé ágazó és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elő: a század eleji Amerika bonyolult társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója. Két család története bontakozik ki a regény lapjain, s a Trask fiúk sorsa szorosan egybefonódik az író, John Steinbeck családjának sorsával. Át- meg átszövik a regényt a szerelem szálai: a bajt hozó, sötét erő testesül meg a gyalázatosan romlott Kate alakjában, s a történet végén egy erős, igaz érzés ragyog fel, két fiatal élet megváltó, boldog ígérete. A gyakran komor színezetű eseményláncolat ellenére a mű végső kicsengése optimista: az Édenből kiűzött ember helyzete nem reménytelen, mert az akarata szabad, így győzhet a külvilág és saját lelke sötét hatalmain. A regényből Elia Kazan rendezett nagy sikerű filmet 1955-ben.

Truman Capote - Álom ​luxuskivitelben
Novellákkal ​robbant be a csodagyerekként az amerikai irodalomba, és mindössze huszonhárom éves volt, mikor első regénye, a magyarul is olvasható Más hangok, más szobák 1948-ban megjelent. Miért keltett már a kezdet kezdetén akkora - jogos - feltűnést? Nyilván a mesterségbeli tudás miatt is, amelyet bárki idősebb pályatárs megirigyelhetett volna. De meghökkentő sikerének titka elsősorban ott volt keresendő, hogy művészi renddé tisztult élményvilágában bámulatos bztonsággal ötvözte össze az amerikai irodalom egyik, Hawthorne-tól Melville-en és Mark Twainen át vezető hagyományát olyan elemekkel, olyan jegyekkel, melyek kizárólag csak rá voltak jellemzők: a világ konkrét valóságának a gyerek, illetve a gyereklelkű felnőtt álmaiban való átfogalmazást. Sötét és grotesz, bizonytalan körvanalú látomások töltik be az első írásokat: alaktalan félelmek, bukott, eltorzult vágyak keretei ezek az elbeszélések. A szinte zenei stílus, a burjánzó költői képek foglalatában szuggesztív erővel szólnak az írások a kekzdendő magányról. Később e lidércnyomásos atmoszféra jótékonyan oldódott fel a humor hatására, s vált derűsebbé, vonzóbbá. Kötetünk e kiváló író legszebb kisregényeit és elbeszélései tartalmazza.

Hazai Attila - Budapesti ​skizo
Hazai ​Attila koránál fogva is pontosan tudhatja, hogyan zajlik a mai "huszasok-harmincasok" generációjának értelmiségi élete. Most megjelent kötetének címe (Budapesti skizo) és szerkezete Bret Easton Ellis, amerikai író 1991-ben megjelent regényére, az Amerikai psychora (9422161) rímel. Ahogyan Ellis botrányregénye, úgy Hazai műve is az "emberalatti" világot, a tudat legmélyén felgyülemlett "sötétséget" vetíti ki (az amerikai minta véres brutalitása nélkül). ; Az író a magyar egyetemista értelmiség, a huszonévesek mindennapjaiba vezet el. A regény főszereplője - a sokáig Amerikában élt, majd hazatelepült - Feri, aki hol füves cigarettával, hol speedezéssel próbálja egyhangú hétköznapjait színesíteni. Krisztina a barátnője, kedves szerető gondoskodással veszi körül a fiút, aki egyre jobban beleszeret a lányba. Olyannyira, hogy annak kérésére le akar szokni a narkotikumokról is. Kettejük és a társaság "szövegelésével" remekül érzékelteti a szerző, hogy milyen a szinte kizárólag metakommunikációra épülő anti-beszéd, azokban a részekben pedig, ahol Feri a speed hatása alatt fejből mondja el készülő regényének történetét, azt, hogy milyen az igazi alak- és történetteremtő írói nyelv. Az üres pótcselekvések kábítószertől ködös világában azért pontosan érzékelhető egy másik - szintén valóságos - sík is, ahol az igazi beszélgetések igazi problémákról, nagyon is élően zajlanak. A fiatal szerző sikert ígérő könyve, igényesen és átgondoltan megkomponált, filozofikus mélységekbe hatoló mű. - Az egyetemisták, fiatal értelmiségiek fogják keresni.

Ian McEwan - Vágy ​és vezeklés
1935 ​nyarának legforróbb napján a tizenhárom éves Briony meglesi nővérét, amint az a szomszéd fiú szeme láttára levetkőzik, és a Tallis-ház parkjának ékes szökőkútjába merül. Az írói tehetséggel megáldott kislány a nap folyamán más rejtélyes események szemtanúja is lesz, és gyermeki, de nem éppen ártatlan képzelete kiszínezi a valóságot, szörnyű titkokat sejt a két kamasz évődése mögött. Egy avatatlan kézbe került szerelmi vallomás, egy balul sikerült családi estély, és a túlfűtött gyermek döntő lépésre szánja el magát, ami tragédiába torkollik, és aminek jóvátételéhez talán egy élet is kevés. A Vágy és vezeklés ragyogóan és lebilincselőn ábrázolja a gyermekkor végét, azt a pillanatot, amikor első komoly döntésünk súlya ránk nehezedik. Vajon hazudhatunk-e magunknak egy életen át? Az évtizedeket átívelő regény a háború sújtotta Anglia harctereitől, napjainkig kíséri végig egy beteljesületlen szerelem történetét, míg a középpontban a szégyen és a megbocsátás, a jóvátétel és a nehéz feloldozás mélységes - és mélységesen megindító - vizsgálata áll. A Booker-díjas Ian McEwan művei több mint negyven nyelven jelennek meg. Érzéki nyelvezetét, filmszerű látásmódját és hihetetlen emberismeretét világszerte méltatják. Kritikusai szerint a brit irodalom ezzel a regénnyel lépett be a XXI. századba.

Edgar Allan Poe - Elfeledett ​történetek / Forgotten Tales
Az ​Edgar Allan Poe összes műveit felölelő kétnyelvű sorozat nyolcadik kötete a szinte teljesen ismeretlen, "elfeledett" Poe-novellákból válogat. Kalandos utazás a Sziklás-hegységen keresztül, az újságírás és az irodalmi élet furcsaságai, egy nevetséges félreértés, különös találmányok, metafizikai és természetfilozófiai ötletek vetnek fényt Poe nyelvi játékokban is gazdag vizionárius világára. Az eredeti és a fordítás egymás melletti közlése a könyvet a nyelvtanulók számára is hasznossá teszi. "Poe elsősorban intellektuális és kívülálló alkotó, magányos zseni, nem besorolható sehová sem, inkább az ő művei alapján sorolnak be később másokat. Mindaz, amiről írt, elsősorban életéből fakadt, még akkor is (mint ahogyan azt néhány mai amerikai irodalomtörténész kiderítette), amikor azt állítja, hogy tudatosan hozta létre műveit. Olyan életet élt és életművet hagyott hátra, amely - Borges szavaival élve - több árnyékot is vet egyszerre. Tény, hogy több rosszabb és jobb követő mellett egy a mai napig eleven szubkultúrát is inspirált. Helyüket nem találók, kirekesztettek találják meg újra és újra vigasznyújtó elődjüket benne, órákra, hetekre, évekre is talán. Sokukat lenyűgözi, de sokukat egyszerűen csak szórakoztatja, amit Poe garabonciás köpönyege alatt találnak. Egy mélyre nyúló konklúzió azonban csak a "visszatérőkben" fogalmazódik meg leginkább, akik később, az innen származó fontos lökés után magukra nézve is fontosnak találják a miért sokat emlegetett kérdését. Nekik és azoknak is, akik újra és újra szembe akarnak találkozni azokkal a félelmekkel és kínokkal, amelyeket sokáig elrejteni tartottak jobbnak, mindig hálás és tisztelt zugot jelent majd Poe árnyéka."

Anton Pavlovics Csehov - Anna ​a férje nyakán
A ​nagy orosz elbeszélő és drámaíró mintegy hatszáz novellányi epikus életművéből huszonegy darabot tartalmaz a válogatás, ám olyan bravúrosan, hogy még a Csehovot - viszonylag jól - ismerőknek is szolgálhat újdonsággal, ám nem rajzolja át az eddig ismert Csehov-képet, közli a leginkább ismert, minden Csehov-válogatástól joggal megkövetelt alapműveket is (Unalmas történet; A 6-os számú kórterem; A kutyás hölgy stb). Elmaradtak azonban kevéssé jelentős (A tokbabújt ember; A csinovnyik halála stb.), de jelentős nagynovellák is (Jonics stb). Ezekért a kénytelen kihagyásokért a válogató elsősorban azzal kárpótolja az olvasót, hogy az eleddig főként vidám, szatírikus írásairól ismert fiatal Csehovot a szerelem sőt az erotika szakértőjeként prezentálja (Tengeren; A vadász; A patikusné stb), az érett művésznek pedig azokat a darabjait hozza, amelyek teljesen lemondanak a poentírozásról, ám annál jobban mutatják a "szürkére szürkével" festő, a banalitások megrendítő erejét felmutató nagy művészt (Anna a férje nyakán; Ariadna; A mezzazinos ház stb). Csehov a novella műfajának legnagyobb mesterei közé tartozik, a műveivel való megismerkedés minden irodalomkedvelő számára "kötelező" és persze hallatlan élvezet is.