Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


marschlako
4.5/5

Hát, ​őrült egy könyv volt. A Galaxis útikalauz és a Palmer Eldritch is gyakran beugrott olvasás közben. Az ilyesfajta “eszement” könyvekkel általában bipoláris a kapcsolatom: vagy nagyon élvezem olvasni őket, vagy nagy kínszenvedés átvergődni rajtuk. Vonnegut könyve szerencsére az első kategóriába esett. Bár emlékeim szerint a Börleszk anno jobban fejbekólintott, de ez valószínűleg annak tudható be, hogy az volt az első Vonnegutom.

Ebben viszont inkább a klasszikus-űrhajós retro-feelinget élveztem, melynek egyetlen sorát sem lehetett komolyan venni. Illetve lehetett, csak nem úgy, no.

A krono-szinklasztikus infundibulumok felfedezése valójában ezt a kérdést intézte az emberiséghez: „Voltaképpen miből gondolod, hogy mégy valahová?”

S tényleg: megyünk valahová, kérem szépen?


mbazsa
4.5/5

Metafizikai ​sci-finek álcázott lektűr, öncélú szerzői agymenés vagy remekmű? Persze ezt a kérdést minden Vonnegut-könyvnél fel lehet tenni. Rég olvastam már tőle, úgyhogy élmény volt megint elveszni ebben a sajátos világban. Az amerikai író erényei közé tartozik, hogy humorérzékkel áldotta meg az univerzum, komolytalanul tud komolykodni, könnyedén és szórakoztatóan tud mesélni, csavaros sztorikat képes kitalálni és elmondani, fantáziadús ötletei, egyedi meglátásai vannak, és utánozhatatlan stílusban ír, amelyekből a nyelvi játékok sem hiányozhatnak. Nem egyszerűen zsánerirodalmat művel, hanem úgy használja fel a sci-fi különböző elemeit, hogy megújítja a műfajt, és közben még a lét titkait fürkészi. Az utóbbi megállapítással természetesen lehet vitatkozni, hogy mennyire vehető komolyan, és viccet csinál mindenből.

A Titán szirénjeiben lényegében megtalálható minden olyan attribútum, ami Vonnegutra jellemző. A narrációs technika is ügyesen van megoldva, ahogyan a látszólag különböző történetszálak szépen összefonódnak a mű végére, és minden elvarródik. A regény „az élet nagy kérdéseire” keresi a választ, persze meg is kapjuk, de nem úgy, ahogyan azt elsőre elképzelnénk. A mester megint sikeresen megvezeti a kedves olvasót. A metafizikai kérdések boncolgatása mellett megy a társadalom és vallás kritika is ezerrel. A humor is nagyon jól el van találva. Sokat nevettem, még ott is, ahol inkább sírni kellett volna. A mester sziporkázik rendesen. {{A legnagyobb poén, amikor kiderül, hogy milyen üzenetet kell elvinnie Salónak a világegyetem egyik végéből a másikba: „Szevasztok”. Egyszerűen zseniális, szinte szakadtam a röhögéstől.:)}}

Vonnegut sci-fis tanmeséje lehetőséget biztosít az allegorikus értelmezésre mindenféle didaktikusságot mellőzve, de ugyanakkor meg felfoghatjuk a történetet az emberiség legnagyobb tragikomikus poénjaként is. Az élet értelmére vagy értelmetlenségére, (nézőpont kérdése,) adott választ értelmezhetjük így is, úgy is, ezt döntse el ki-ki maga. {{ A szereplők a haláluk előtt mégiscsak valamiféle megvilágosodásban részesülnek. Beatrice a legszebb és legeredetibb szerelmi vallomást mondja Constantnak: „Köszönöm, hogy használtál.” Chrono szimbiózisba kerül a természettel, Rumfoord más létállapotba szublimál. Salo robotból „poszthumán” lénnyé válik, amikor a barátságot fontosabbnak tartja, mint a küldetését, és felbontja a levelet. Végül szintén felebaráti szeretetből megszépíti Constant emlékeit. Én azért mégiscsak valamiféle „megváltástörténetet” olvastam ki a záraltból, persze egyáltalán nem úgy, ahogyan azt a keresztények elképzelik.}}

Összességében jól szórakoztam, Vonnegut mester kitett megint önmagáért.{{Szevasztok:)}}


Maya
5.0/5

Kedves ​Unk! (…) alább következnek mindazok a dolgok, amelyeket biztosan tudok, a végén pedig azoknak a kérdéseknek a jegyzéke, amelyekre minden erőddel próbáld megtalálni a választ. A kérdések fontosak. Sokkal többet törtem rajtuk a fejemet, mint a már meglevő válaszokon. Ez az első, amit biztosan tudok: 1. Ha a kérdésnek nincs értelme, a válasznak se lesz.
Mindig nehéz értékelni Vonnegut könyveit.
Az űrben zűr van vagy a zűrben űr van. Mindenesetre az én fejemben most egyszerre űr és zűr van. Szóval én nem megyek sehová. Elolvasok még jó pár Vonnegut könyvet. Egyszer hátha tudok valamelyikről beszélni.


lzoltán
5.0/5

Kb. ​annyira sci-fi, mint P. K. Dick bármelyik regénye… bármelyik bolygón. (:
___ Az erősen groteszk hangvételű regény, szinte fejezetenként hozza az újabbnál újabb rétegeket, amelyek a történet előrehaladtával összeállnak majd egy teljes egésszé. Persze, a túlzott rétegződés és a rengeteg utalás, célzás, homályosítás rengeteg megoldást is sugallhat az olvasónak. Kinek mit.
___ A friss olvasásélmény hatására párhuzamot vélek látni, [[Thea von Harbou: Metropolisz]] című regényével. Mindkét könyvben a világ technikai fejlettsége kerül előtérbe, az, hogy a technikai fejlődésnek nem következménye az emberiség haladása. Ez fontos figyelem felhívás, ha valaki ebben véli látni a megoldást, bármilyen probléma megoldására. Ez csak egy eszköz, ami orvosolhat bizonyos dolgokat, de az alapvető emberi struktúrák javítását nem ezektől kell várni, hanem önmagától az embertől.
___ A hatalmas időbeli léptékek (pl.: http://moly.hu/idezetek/375995), Salo kommunikációjának ideje, Chrono neve (http://moly.hu/karcok/402364) adja meg azt a vonalat, amelyből kiágaznak a regény eseményei. Ez a vonal az idő, amelyet állandó mozgásnak érzékelünk és mindent tőle teszünk függővé, erősen befolyásolva az életünket. Ez nem sugall mást, mint azt a megállíthatatlan folyamatot, miszerint minden múlandó, és végeredményében megfoghatatlan.
A nevekkel kapcsolatban érdemes kicsit körülnézni: a megszületett Malachi (Malakiás hírnök), ha éppen nem fiúnak születik, akkor leányként okosabb is lehetne (Prudence http://moly.hu/karcok/400562). Így „csak” egy hírvivő, a mit sem sejtő, majd sejtegető katona Unk, és az Űrvándor szerepe vár rá, aki öntudatlanul is, de az egész történet kulcsszereplője lesz. Amolyan, a sors kiszemeltje… az idővonal, a sors tengelye, amin halad, egészen a Titán szirénjeiig.
___ A szirének. Énekükkel csábítanak, hogy áldozatként végezze az utazó. A Titán nincs közel egy ilyen kiruccanáshoz, de a regény kereteibe ez is bőven belefér, a már említett időbeli léptékek miatt. Miért pont a Titán? (Lehetne a Merkúr is: http://moly.hu/karcok/404055) Feltételezhetően a légköre miatt, amely hasonlóvá teszi a Földhöz, vagyis egy olyan jövő csábítását rajzolja ki, amely egy, – talán – jobb világban eltölthető élet reményével kecsegtet. De, amik ott történnek, azok az események sem különbek a földi élettől, így nem is lehet kérdéses, hogy az emberiség ahova született, ott kell hogy megtalálja saját boldogulását, egy bölcsen, okosan (Prudence) felépített világban.

A regény összetett, ezért ezt az értékelést inkább egy rögtönzött jegyzetnek tekintem. Van még min gondolkodni vele kapcsolatban, és azon is, hogy Vonnegutot hova is helyezzem a saját világomban…

@Adéle köszönöm az ajánlást! (:


Thorpapa
5.0/5

Egy ​szót mondok: szevasztok!
Ez a könyv egy sci-fi gyalog galopp. :) Ennyire beteg (jó értelemben) történetet nem vártam a mestertől. Hát tud meglepetést okozni az biztos. És a sok humor után még belevisz egy olyan drámai szálat, hogy csak úgy nézünk, és nevetve sírunk. Mert Kurt erre is képes, akár 2 mondaton belül. Csodálom, hogy nem filmesítették meg, mert nagyon jó filmet lehetne belőle csinálni. Tény, hogy nem tömegfilm lenne, mert azért erősen jelen vannak benne a Vonnegut féle filozófiai eszmefuttatások, de a művészmozik vetíthetnék. Főleg a Titánt lehetne jól bemutatni, és a Merkúr barlangjaiban élő harmóniumokat. Mindenesetre azt kaptam, amit vártam, sőt még többet is, és újra egy “szép” képet kapunk belőle a társadalmunkról, és a Földről. Meg persze, hogy mindent a Tralfamadoriak irányítanak:)


Csöre
4.0/5

{{két ​értékelésem kezdődik így :P}}
Ha most nem kérne a kihívás gazda feltétlen értékelést az olvasott könyvekhez {{https://moly.hu/kihivasok/classics-of-science-fiction}} akkor biztos, hogy a két Vonnegut könyvet értékelés nélkül hagynám.
Több okból:
- Egyrészt: nagyon sok okos ember nagyon sok okos dolgot leírt már róluk, amit én írnék sem új, sem érdekes, sőt, talán még értelmes sem lenne…
- Másrészt: egy Vonnegut-élményt nagyon nehéz szavakba önteni.
A két friss Vonnegut olvasmányom közül {{a másik az https://moly.hu/konyvek/kurt-vonnegut-az-otos-szamu-vagohid}} ez volt számomra a könnyebb olvasmány.
Eszement vágta a krono-szinklasztikus infundibulum mentén csak azért, hogy megtudjuk, milyen keveset számítunk, és hogy igazából akármit teszünk, úgysem mi mozgatjuk a szálakat. De azért, ha minden jól megy, akár még boldogok is lehetünk. Akár.


_Bengapo
5.0/5

Nem ​a klasszikus értelemben vett sci-fi, de rendkívül szórakoztató. Vonnegut abszurd ötletei nagyon tetszenek, és ahogy papírra veti ezeket… Igaz, hogy ez még csak a második könyvem volt tőle, de idővel biztosan beszerzem a teljes életműsorozatot.


Mandula8
4.5/5

Ki ​gondolta volna, hogy egy pángalaktikus pszeudo-passió lesz az egyik leglíraibb óda az élet értelméhez?


B_Petra
1.5/5

Számomra ​nem volt élmény, annak tudom be, hogy nem értettem meg, gondolom, épp azt nem értem amit érdemes lenne, de nekem nem mondott sokat.


Ez ​volt az első találkozásom Kurt Vonnegut-tal. Szerelem lett első látásra! Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, nem tudtam, hogy fog-e tetszeni vagy sem. Aztán elkezdtem olvasni és látván azt a sok “bődületes baromságot” (és ezt a legeslegjobb értelemben mondom) tudtam, hogy ez csak jó lehet. Végignevettem az egész történetet, miközben tele volt magvas gondolatokkal – űrkomédiának álcázva. Valami zseniális ez a regény! Nem mellesleg kezd bebizonyosodni, amit már eddig is sejteni véltem, hogy tulajdonképpen nekem tetszik a sci-fi műfaja.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.8/5

Statisztika

11.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók