Kékszakáll

Kurt Vonnegut - Bajnokok ​reggelije
Ez ​a lexikonként is forgatható, gazdagon illusztrált regény valójában születésnapi ajándék. Kurt Vonnegut, Jr. írta önmagának, az ötvenedik születésnapjára. Az volt vele a célja, hogy - miként hajdan a rabszolgatartók tették a rabszolgákkal - felszabadítsa kitalált szereplõit. Személyesen. A Bajnokok reggelije világszerte sokmillió olvasót nevettetett meg és gondolkodtatott el, mert bizony nagyon különös könyv. Sok-sok könyv született arról, hogy a Bajnokok reggelije mennyire nagyon különös könyv.

Kurt Vonnegut - Éj ​anyánk
Howard ​W. Campbell Jr. hírhedett amerikai náci, Hitler propagandagépezetének fontos beosztású munkatársa. És az USA németországi titkos ügynöke. Rádióműsora a legrosszabb fajta háborús uszítás, népirtásra való buzdítás. És persze nélkülözhetetlen információforrás az amerikai hírszerzés és hadvezetés számára. Így azután Howard W. Campbell Jr. meg sem próbál eligazodni és dönteni az emberi lét legnagyobb kérdéseiben. Vonnegut vérfagyasztó humora ezúttal a feketénél is sötétebb.

Kurt Vonnegut - A ​hamvaskék sárkány
A ​többi világhírű amerikai íróhoz, Scott Fitzgeraldhoz, William Faulknerhez, John Steinbeckhez és társaikhoz hasonlóan Kurt Vonnegut is novellákkal kezdte hosszú pályafutását. A híres folyóiratok, amelyekben ezek az írások annak idején megjelentek, mára már sajnos elvesztek. Peter Reed professzor, Vonnegut egyik rajongója, kritikusa és írásművészetének szenvedélyes kutatója azonban bosszú évek szorgos gyűjtőmunkájával a teljes termést kötetbe rendezte. Vonnuegut abszurd humora, hangja és stílusa már a kezdetek kezdetén is összetéveszthetetlenül eredeti. Korunk egyik nagy gondolkodójának és szórakoztatójának legelső próbálkozásai ma is dokumentumértékű gyöngyszemek. (A javító kommentárja: Üdítően naiv szösszenetek, betekintést enged, mit is ettek irodalom címén Amerikában az ötvenes években. Felfoghatatlan, hogy ugyanez az író írta az Ötös számú vágóhidat, a Macskabölcsőt, vagy a Titán szirénjeit)

Kurt Vonnegut - A ​Titán szirénjei
Akit ​foglalkoztat, hogy mi az emberi lét értelme és célja, akit érdekel, hogy miért épült és mi célt szolgált a kínai Nagy Fal, Stonehenge és a Kreml, aki tudni szeretné, hogyan lehet üdvözülnie annak a milliárdosnak, aki puszta kézzel megfojtja legjobb barátját, és megerőszakolja majdani szerelmét, akinek fia kék madárrá képzi át magát, mert a boldogságot csak így tudja birtokba venni, az tartson Vonneguttal, a groteszk mese nagyszerű mágusával. Vonnegut remekművének szereplői a tér és idő titkos korlátain áttörve érik el a lelki béke katartikus boldogságát, de a mulatságos, felemelő és elképesztő történet olvasója is részese lehet a vonneguti üdvözülés torokszorító élményének.

Kurt Vonnegut - Az ​ötös számú vágóhíd
A ​könyv részben az író személyes emlékén alapul; amerikai hadifogolyként Drezdában élte meg a hírhedt 1945. februári bombázást, amelynek során a város nagy része és 150 000 ember elpusztult. Az író sajátos technikája: az idő felbontása és a háromsíkú cselekménybonyolítás magasabb művészi egységbe foglalja a szerteágazó eseményeket.

F. Scott Fitzgerald - A ​nagy Gatsby
Azt ​mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne? Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.

Kurt Vonnegut - Időomlás
Milyen ​lehet, ha az egész világnak végig kell élnie élete egy időszakát még egyszer, anélkül, hogy tudna róla? Sőt, nem is ez első kérdésünk, hanem az, hogy ennek mi értelme van. Vagy inkább: Mi értelme van, hogy egy nem sci-fi író ennyire nyilvánvalóan sci-fi témát dolgoz fel? Talán annyi, hogy nem sci-fi a téma, hanem csak egy felettébb humoros és tehetséges ember érdekes problémafelvetése. Az "Időomlás" egy összegző regény, megjelennek benne Vonnegut alakjai, és öregkorukra kénytelenek ők is visszanézni életüket. Az eredmény szinte könnyfakasztóan kedves, humoros és filozofikus egyszerre. A könyv enyhén melankolikus hangvétele ellenére rendkívül szórakoztató és humoros, persze a maga módján. Hihetetlen Vonnegut atmoszféra teremtő képessége. Gyakorlatilag az első mondat után már egy másik, de mégis ugyanebben a világban érezzük magunkat. Annak ellenére, hogy az alaphelyzet fantasztikus, mégsem kételkedünk az író által teremtett világ hitelességében.

Kurt Vonnegut - Galápagos
Amióta ​Charles Darwinban felötlött a természetes kiválasztódás gondolata, a túlélés-teória heves viták tárgya. Vonnegut a maga sajátos módján, fergeteges evolúcióparódiában fejti ki kedvenc témájával kapcsolatos nézeteit. Regényének cselekményét Kilgore Trout fiának nyugalmat nem lelő szelleme révén kerek egymillió évig követhetjük. Mire az utolsó homokszem is lepereg, az ember csupán a Galápagos-szigeteken honos, a bolygó összes többi táját visszavette tőle a természet. A homo sapiens utódai vízi lények immár, fókaszerűek, nyers hallal táplálkoznak, agyuk parányi, koponyájuk áramvonalas, cápák óvják őket a túlszaporodástól, ám mégis itt, a szigeteken jön létre az első, sorsával elégedett emberi kolónia. Kurt Vonnegut világában korántsem az emberi agy az evolúció csúcsteljesítménye. Sőt! Visszafejlődése teremt boldog harmóniát.

Kurt Vonnegut - Isten ​hozott a majomházban!
"Íme ​Kurt Vonnegut rövidebb munkáinak áttekintő seregszemléje, noha Kurt Vonnegut még nagyon is itt él közöttünk. Jócskán Vonnegut volnék továbbra is. Valahol Németországban csordogál a Vonne-patak. Különös nevemet erről a patakról kaptam. 1949 óta vagyok író. Autodidakta. A mesterséggel kapcsolatban nincs semmiféle elméletem, ami kapóra jöhetne másoknak. Amikor írok, egyszerűen azzá válok, amivé nyilvánvalóan lennem kell. Magasságom száznyolcvannyolc centiméter, testsúlyom kilencven kilogramm, mozgásom rendezetlen, kivéve, ha úszom. Ez a kölcsönkapott hústömeg végzi az írást." Kötetünk a társadalmi szatíra utánozhatatlan és kivételes tehetségű mesterének klasszikus novelláit gyűjti csokorba.

Kurt Vonnegut - A ​repülő macska
Kedves ​Vonnegut-rajongó! Örvendetes hírrel szolgálhatunk: újabb, eddig soha nem publikált novellák kerültek elő Kurt Vonnegut hagyatékából! A fekete humor mestere Lázár módjára feltámadt, hogy tovább meséljen nekünk a háborúban győztes, gazdag Amerika különös, egyszerre szorongó és optimista világáról. Friss hangon, legjobb formájában. Kurt Vonnegut kezdő íróként az 1950-es évek elején színes magazinok számára írta történeteit. Csakhogy a rádió és a televízió térnyerésével az addig népszerű lapoknak bealkonyult, ezek a kis remekművek pedig a szerző fiókjában rekedtek. Kétség sem fér hozzá, hogy eredeti novellákat tartalmaz az új kötet. Mindegyik íráson ott csillog a nagy nevettető, humanista és filozófus védjegye, az utánozhatatlan vonneguti humor - és a szeretet, amelyet Vonnegut abszurd és sarkaiból kifordult világunk és esendő lakói iránt érez. Újabb tizennégy, nyersen is ragyogó gyémánttal bővült tehát az életmű. Szeretet nélküli, válságban vergődő bolygónkon égető szükség van a túlvilágról érkezett üzenetre. Vonnegut köztünk él. Elevenebben, mint valaha. A gyűjteményt a szerző jellegzetesen groteszk képzőművészeti alkotásai ékesítik.

Kurt Vonnegut - Börleszk
"Vonnegut: ​varázsló!" The New York Times A világhirű amerikai szerző egyik legfontosabb munkáját - több kritikusa szerint fő művét - végre ismét kezében tarthatja a magyar olvasó. Anyagtakarékossági okokból milliméteresre zsugoritott zseniális kinaiak népesitik be a kötet lapjait. Az Egyesült Államok siet a kőkorszakba, hála az elnök sajátos rendszerének. A kétméteresnél is magasabb, ijesztően rút, de jóságos elnök ugyanis - választási jelmondatát valóra váltva - rendeleti úton teremtette meg országában a nagycsaládok mesterséges társadalmát. A választási jelmondat pedig igy hangzik: "Nincs többé magány!" "Gyertyatartóm ezernyi van - gyertyám nincs egy se." (idézet a könyvből)

Kurt Vonnegut - Majomház
Aztán ​megtudtuk azt is, hogy az orosz űrhajó több kis műholddá esett szét, amelyek utóbb szétszóródtak. Aztán a múlt hónapban kibújt a szög a zsákból. A kis műholdak közül kettő ember volt. Az egyik az ön fia, a másik az enyém. Én most sírok, Mr. Ivankov. Remélem, a fiaink halálából származik valami haszon is. Azt gondolom, amióta ember él a Földön, apák milliói remélték ezt. Az ENSZ-ben még mindig vitatkoznak azon, mi történt odafent. Örülök, hogy mostanra legalább abban egyetértenek - még az önök Mr. Kosevoja is -, hogy baleset történt. Bud az ön fiának űrhajójáról akart felvételeket készíteni - és szerezni némi dicsőséget az Egyesült Államoknak. Túlságosan megközelítette. Szeretném remélni, hogy az összeütközés után éltek még egy darabig, és megpróbálták megmenteni egymást.

Harper Lee - Ne ​bántsátok a feketerigót!
A ​Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban diákoskodik ösztöndíjasként, aztán Alabamában folytatja tovább tanulmányait. Mint az egyetem folyóiratának szerkesztője, itt kerül először kapcsolatba az irodalommal. Tanulmányai befejezése után New Yorkba költözik, de nem folytat ügyvédi gyakorlatot, hanem különböző szerkesztőségekben dolgozik, sőt egy időben tisztviselői munkát vállal egy légiforgalmi társaságnál. A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, a következő évben Pulitzer-díjjal tüntették ki. A regényt számos nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas sikert aratott.

Kurt Vonnegut - Gépzongora
Az ​Olvasó ezúttal Kurt Vonnegut legelső regényének új kiadását tartja a kezében. Az Egyesült Államok népének életét immár gépek irányítják, minden műveletet tökéletesen gépesítettek. Áttételek, fogaskerekek, robotok; emberi kéz munkájára már alig van szükség. A történet főhőse Paul Proteus mérnök. Paul azon kevés kivételezettek egyike, akiknek még van munkájuk, irodájuk, felelős beosztásuk, sőt: hatalmuk. És mire használja mindezt a jámbor Proteus doktor? Hogy fellázadjon saját osztálya ellen és helyreállítsa a humanista értékrend lassan feledésbe merülő örök normáit. Vonnegut üzenete ma talán még időszerűbb, mint műve születésekor. "Fekete logika. Nevethetünk is akár, de közben szívünkbe költözik a félelem. Vonnegut a végső emberi dilemma térképésze." The New York Times Book Review "Hahotánk is gépzaj: kattog, pattog, recseg, csikorog." Life

Kurt Vonnegut - Áldja ​meg az Isten, Dr. Kevorkian!
Mi ​a halál? Egy minőség? Egy hely? A vég? A kezdet? Egy utazás? Lehet-e viccelni a halállal? Mint azt Kurt Vonnegut bizonyítja, lehet. Karcolatai Örkény Egyperces novelláival, Rózsakiállításával vagy Karinthy Mennyei riportjával mutatnak szellemi rokonságot. Vonnegut "kontrollált halál közeli állapotban" siklik oda-vissza a földi és a túlvilági lét között, s készít képzelt riportokat (az eutanázia gyakorlása miatt hírhedtté vált) Dr. Kevorkian segítségével különféle híres és kevésbé híres személyekkel Isaac Newtontól William Shakespeare-en át Adolf Hitlerig. Jellegzetes, filozofikus fekete humor, amely az idős író saját halálával való szemérmetlen kacérkodásán túl az örökkévalóság különféle koncepcióival kapcsolatban tesz fel elgondolkodtató kérdéseket. Kurt Vonnegut, a 20. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb élő alakja, 1922-ben született Indianapolisban. Regényei szinte kivétel nélkül megjelentek magyarul.

Kurt Vonnegut - A ​hazátlan ember
Az ​evolúció felőlem elmehet a pokolba. Hatalmas tévedés vagyunk. Egyetlen évszázadnyi közlekedési őrjöngéssel halálos sebet ejtettünk ezen a kedves, életadó bolygón - az egyetlenen az egész Tejúton. A kormány hadat visel a drogok ellen, nem igaz? Akkor menjen neki a kőolajnak is. Beszéljen arról, milyen káros a kőolaj bódulata! Ez aztán a káros bódulat! Ha tankolunk egy keveset az autónkba, akár száz mérföldet is megtehetünk óránként, elüthetjük a szomszéd kutyáját, és cafatokra téphetjük a légkört. Hé, amíg nem lehetünk mások, mint Homo sapiensek, addig mit ugrálunk? Francba az egész szarsággal. Van valakinek egy atombombája? Kinek nincs manapság atombombája? A hazátlan ember szerzője hazája egyik legsajátosabban gondolkodó egyénisége. Kurt Vonnegut életműve nélkül az amerikai irodalom kifejezés is egészen mást jelentene. Indianapolisban született, 1922. november 11-én. Jelenleg New Yorkban és a New York állambeli Bridgehamptonban él feleségével, az író és fényképész Jill Krementz-cel. Hála Istennek, Kurt Vonnegut megszegte ígéretét, hogy nem ír több könyvet. Történetei az eddigieknél is személyesebb hangvételűek, humora immár nemcsak fekete, hanem fanyar is. Az elmúlt öt évben született írásai bepillantást nyújtanak abba, hogyan gondolkodik az egyik legnagyobb amerikai író a háborúról - a II. világháborútól az iraki háborúig -, a jóságos Semmelweis Ignácról, pusztuló környezetünkről és az 1960-as években gyártott Saabokról. "Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött. Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának."

Michael Cunningham - Az ​órák
Michael ​Cunningham, a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb alakja, Órák című regényéért 1999-ben elnyerte a PEN-klub Faulkner-díját, valamint az irodalmi Pulitzer-díjat. A könyv három nő sorsán keresztül tér és idő metafizikus kapcsolatának szívszorító élményét nyújtja. Első helyszíne London, az idő pedig a második világháború kezdő napja. Virginia Woolf írónő öngyilkosságot követ el. Teste ott lebeg a folyóban, melynek hídján anyukájával éppen átsétál egy kisfiú. A következő helyszín New York City, a XX. század végén. Clarissa Vaughan könyvkiadó éppen virágot vásárol barátjának, Richardnak, a beteg homoszexuális költőnek, aki most nyert el egy rangos irodalmi díjat. A harmadik idősíkon a második világháború után vagyunk, Kaliforniában, ahol Laura Braun háziasszony neveli fiát, egy meglehetősen fojtogató légkörű házasságban. Cunningham kivételes könnyedséggel és biztonsággal teremt kapcsolatot a három nő sorsa között. S miközben a regény ide-oda ugrál a XX. században, az író tiszta, erős, költői hangon mesél el történeteket emberekről, akik szerelem és magány, remény és elkeseredés konfliktusaiban próbálnak értékes életet élni, nem egyszer családjuk, barátaik és szeretőik ellenében. A könyvből Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore főszereplésével nagysikerű film készült, mely már látható a magyar mozikban is..

John Steinbeck - Édentől ​keletre
Steinbeck ​egyik legnagyobb és legismertebb regénye, az Édentől keletre egy család történetét mondja el az amerikai polgárháborútól az első világháborúig. A mű a Káin-Ábel-történet modern változata - két fiútestvér (Aron és Cal) kapcsolatát mutatja be egymással, az apjukkal, valamint gonosz és rosszerkölcsű anyjukkal. A regény az emberi választás jogát és felelősségét kutatja a jó és a gonosz harcában. A sokfelé ágazó és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elő: a század eleji Amerika bonyolult társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója. Két család története bontakozik ki a regény lapjain, s a Trask fiúk sorsa szorosan egybefonódik az író, John Steinbeck családjának sorsával. Át- meg átszövik a regényt a szerelem szálai: a bajt hozó, sötét erő testesül meg a gyalázatosan romlott Kate alakjában, s a történet végén egy erős, igaz érzés ragyog fel, két fiatal élet megváltó, boldog ígérete. A gyakran komor színezetű eseményláncolat ellenére a mű végső kicsengése optimista: az Édenből kiűzött ember helyzete nem reménytelen, mert az akarata szabad, így győzhet a külvilág és saját lelke sötét hatalmain. A regényből Elia Kazan rendezett nagy sikerű filmet 1955-ben.

Kurt Vonnegut - Macskabölcső
"Ebben ​a könyvben egyetlen szó sem igaz" - így kezdődik Kurt Vonnegut számtalan kiadásban és nyelven megjelent, nevezetes regénye. Viszont minden egyes szavát elhisszük - tehetnénk hozzá. A zárt szerkezetű, feszes ritmusú történet fatális véletlenek szükségszerűen egymásra következő sorozata. Felix Hoenikker otromba különc, ám zseniális tudós, aki játékos kedvében feltalálja a földi életet pillanatok alatt kioltó szuperjeget. A veszedelmes anyag szilánkjait a torzszülött, ám a maguk módján szintén zseniális Hoenikker-gyerekek juttatják el a távoli San Lorenzo szigetére. A sziget államformája a totális diktatúra, vallása az emberek tökéletes testvériségét meghirdető, sőt megvalósító bokononizmus. A vallás gyakorlására a hívek talpainak összeérintésével kerülhet sor, de az egyéb hittételekkel is részletesen megismerkedhetünk. A szuperjég pusztító erejének Bokonon próféta teremtő tanaival is szembesülnie kell. E találkozás "naplója" a különös, egyszerre mulatságos és megrendítő történet, amely Vonnegut írásművészetének teljes gazdagságával bilincseli le az Olvasót.

Kurt Vonnegut - Utópia ​14
Mikor ​a General Electric Corporation egykori sajtófelelőse 1950-ben a szabadúszó élet mellett döntött, hogy magazinokban publikált novelláival szűkös megélhetést biztosítson magának, nyilvánvalóan meg sem fordult a fejében, hogy fél évszázad múltán a Második Világháború utáni amerikai regényirodalom egyik meghatározó alakjaként fogják számon tartani. A tömörséget igénylő, csattanóra kiélezett rövid történetekben tökélyre vitt írásmód visszaköszön Vonnegut nagyobb lélegzetű írásaiban is, sőt, akár egyik stílusjegyének is tekinthető, de az első regény megalkotásakor még kevésbé merészen merített ebből a forrásból. Az Utópia 14 cselekménye bevallottan Aldous Huxley Szép új világának történetvezetését követi, Vonnegut ugyanakkor azzal menti magát – mintha szükség lenne erre! –, hogy Huxley viszont Jevgenyij Zamjatyin „Mi” című regényéből kölcsönzött ihletet a cselekményhez. Az Egyesült Államokban 1952-ben megjelent Utópia 14 (a közismertté vált, vagyis nem a silány pornográf kötetek közé kirakott angol nyelvű második kiadás Gépzongora címen ismert) tipikus antiutópia, melyben a világot – vagyis Amerikát – az EPICAC XIV elnevezésű szuperszámítógép vezeti, kizárva az emberi gyarlóságból eredő hibákat. A rendszer egyetlen és legnagyobb fogyatékossága, hogy ily módon a pusztán szakképzett emberek elértéktelenednek, hiszen mindent rögzít és tökéletesít a gépbe zárt szellem, a központi metaforaként értelmezhető gépzongora. Minden hatalom a nagyvállalatoké, és a tényleges termelésből semmilyen részt nem vállaló mérnököké és menedzsereké. Ez ellen a világ ellen lázad fel a sokra hivatott Paul Proteus doktor, aki többre vágyik, minthogy közönséges csavar legyen a gépezetben. Hamarosan rá kell azonban döbbennie, hogy a lázadók is marionett-bábuként használják őt. Vonnegut ebben a regényében veti fel először komolyan a szabad akarat és az eleve elrendeltség kérdését, ami végigkíséri egész írói pályafutását, és az „Időtörés”-ben teljesedik ki véglegesen. E posztmodern probléma határozza meg a későbbi alkotások alapmotívumait és időkezelését, és köszön vissza többek között A Titán szirénjei és Az ötös számú vágóhíd tralfamodori lényeinek világfelfogásában, vagy a Bajnokok reggelije vegyületektől vezérelt ember-gépezeteinek ötletében. Üde színfolt a regényben a klasszikus tudományos fantasztikum egyik jellegzetes figurája, a bratpuhri sah alakjában megjelenő idegen szemlélő. A sah – habár a nyugati civilizáció szemszögéből tekintve egy társadalmilag visszamaradott ország uralkodója –, a lényegre tapint rá, amikor körútja során minden amerikait „takaru”-nak, vagyis rabszolgának titulál. Nem azért érdemes elolvasni ezt a regényt, mert a Vonneguttól megszokott fanyar, mégis sziporkázó humor, az író megtévesztőn keserű mázba rejtett optimizmusa jellemezi – noha természetesen ez sem hiányozhat belőle –, hanem mert minden más regényénél jobban elgondolkodtat minket azon, mit veszthetünk és nyerhetünk, ha a világ továbbra is a technológiai és társadalmi fejlődés évtizedekkel ezelőtt kijelölt útján halad.