Hátsó ​ülés

Szabó T. Anna - Elhagy
Szabó ​T. Anna ötödik verseskötete kiforrott, rendkívül erős könyv, amelynek hatvanhat versében a költő egyrészt felvillantja mindazt, amit eddigi költészetéből ismerünk és szeretünk, másrészt új hang, új tematika, sőt új formák is megjelennek. Ami most a legjobban foglalkoztatja, az a test, a test gyönyörűsége és romlása, az emberi érzelmek, indulatok és kapcsolatok anatómiája, a szeretet és a szerelem, sőt a hit fájdalmas függése a testtől. Nem enged a tőle megszokott és a forma megkívánta fegyelemből, ugyanakkor a várandósságba, gyermeke szemlélésébe, egy férfitest szépségébe belefeledkező szem már nem akar mindent tárgyszerűen rögzíteni, hanem teret enged az örömnek és a fájdalomnak is, az önfegyelem helyét átveszi az önfeledtség. Szabó T. Anna egy pillanatra kimerevíti, majd hirtelen könnyedséggel el is engedi a képeket, legyen szó születendő testről, egy férfi mezítelen talpáról vagy egy haldokló utolsó mozdulatairól.

Tóth Kinga - Zsúr
"Zsúr ​című kötet szövegei a dalok, mondókák világát idézik fel. A szerző magyar és angol mondókákkal, azok vizuális és költészeti világával, formai megoldásaival foglalkozik. A műfaj sajátossága a tömörség, az egyszerű szavak használata, a közérthetőség, amelyek egy más kontextusba helyezve viszont inverz rendszerként funkcionálnak és keltenek hangulatokat az olvasóban. A Zsúr mondókáihoz illusztrációk, versrajzokat is készültek."

Tandori Dezső - Medvék ​minden mennyiségben
A ​költő medvéi: mackók a játékboltból, bazártrafikból, áruházból, mackók a desszertesdoboz fedeléről, üvegmackók, de talán még képzeletbeli mackók is. Vegyes társaság, de mégis igaz jóbarátok, társak. Lehet velük beszélgetni, ki lehet találni, mire gondolnak, mit néznek, látnak, mire vágynak, mi az, amire a nagyokat intik. Pirongatni, korholni lehet őket, rájöhettünk apró cseleikre, úgy tehetünk, mintha... Lehet velük játszani, de ők is játszanak velünk. Egy szó, mint száz; nagyon fontos, hogy a versekből megtudhatunk mindent, "amit a játékmackókról tudni kell". De talán még többet is ennél, mert ezekben a medvékben emberi érzések élnek, mosoly és könny csillog a szemükben, emlék, részvét, szeretet bujkál bolyhos testükben.

Kemény István - A ​királynál
Kemény ​István minden könyve expedíció a szavakból teremtett világ dzsungelébe. Nem bozótvágó késsel: varázsigékkel dolgozik. Nem utat tör magának, hanem az elképzelt helyre varázsolja magát, és mindenki mást, aki vele tart. Versei lassan, sokadik olvasásra tárják fel rejtett értelmüket, mégis, már a nyitó sortól kezdve azonosítható dallamuk, lüktetésük van - előbb a fül érti meg, csak azután a szem. Az első olvasás könnyen átsiklik e rejtőzködő belső jelentés fölött, mert a felület megtévesztésig hasonlít a szokványos, hétköznapi mondatokból álló szövegekre. És teheti mindezt azért, mert ez a líra tökéletesen, határtalanul, visszavonhatatlanul szabad. Például ki gondolta volna, hogy pont a szelíd Kemény fogja a magyar közéleti költészetet megújítani Búcsúlevél című versével? Kiderült, van olyan erős, hogy ezt a terhet, ha tetszik, keresztet is elbírja. Nem hogy elbírja, de könnyedén, mégis méltósággal viszi tovább, mert valakinek ezt is meg kell tennie. Egy könyvről könyvre építkező, mindig megújuló költészet fejlődésének szemtanúi lehetünk mi, elvarázsolt olvasók.

Szabó T. Anna - Villany
Ez ​a könyv az elvesztett ártatlanságról szól. Arról, hogyan lehet visszanyerni legalább egy keveset a világ gyermekien őszinte és egyszerű látásából, megértéséből. Mindezt úgy, hogy az ember már túl van életútjának felén, és Babits szavaival így szólítja meg magát: ,,Égésed fáj csak, de fájásod égjen", s e lángok hol a poklot, hol a tisztítótüzet idézik. Ez a könyv természetesen sok mindenről szól még. Például a mesterek fontosságáról, akik nemcsak a költőt, de magát a személyt is elvarázsolják, útba igazítják, óvják lépteit. Szól még a hétköznapok tompa fényéről, de az istenélmények világosságáról is - épp ez benne a villamosság, a delej, az áram. S hogy mi lehetne a konklúzió? Szabó T. Anna egyik versét ekképp zárja: ,,Futás játszani!". A felszólítást vegyük komolyan: ez a könyv a legtöbbet talán mégis a játékról tudja.

Simon Márton - Dalok ​a magasföldszintről
A ​legelső vers végén egy zuhanó gépet talál az olvasó. A gépben egy alvó utast, az utas fejében egy álmot, ami nem derülhet ki soha. A kép romantikus és leleplező: ezek a versek tele vannak szenvedéllyel, pedig látszólag semmi nem áll messzebb tőlük, mint a romantikusság. Inkább tűnnek nagyon szomorú és nagyon pontos blogbejegyzéseknek. Vagyis őszinték, mint egy napló, de olvasókhoz beszélnek. Mindenkihez, aki maradt már egyedül. Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert enélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni.

Varró Dániel - Akinek ​a lába hatos
Varró ​Dániel, korunk sztárköltője írt már verset felnőtteknek, kamaszoknak, kisgyerekeknek - ám kisgyerekes szülőknek még soha. Saját tapasztalatait sűríti ezekbe a vicces kis mondókákba, hiszen Misi fia alig múlt egy éves. A versek közt van altató (többféle is, az egyik arra az esetre, amikor az apuka már nagyon ideges), öltöztető, büfiztető, pelenkázó és fürdető. Minden szülő felszabadultan kacagva fogja olvasni ezt a szépen illusztrált könyvet, mert "Varró Dani" mindennapi örömeiket énekli meg, a tőle megszokott tréfás, finom eleganciával. Maros Krisztina illusztrációival. Nem az összes étel kebel, ebben bárhogy kételkedel. S nem is minden kebel étel, apukádé pont kivétel.

Pion István - Atlasz ​bírja
Van ​benne slam poetry? Igen, van - és először szerepel a műfaj verseskötetben, köszönhetően annak, hogy a nagyközönség Pion István nevét az első országos Slam Poetry Bajnokságon tanulta meg. De a szerző bemutatkozó kötete ennél jóval több: tízévnyi felkészülés eredménye. A versek legtöbbje először az országos irodalmi folyóiratokban jelent meg, és aztán állt össze könyvvé. Központi témája a család, a közvetlen ősök történetének meséje, a rájuk való emlékezés lehetősége: mi marad belőlük haláluk után, s mi lesz azokkal, akik a helyükre lépnek. Ráadásul nem hiányzik a kötetből sem a politika, sem a szerelem. De hogy mindezek terhét ki lehet-e bírni, arra Atlasz, ez a görög erőművész ad választ.

Szabó T. Anna - Rögzített ​mozgás
Anyaság, ​természet, hétköznapi gondok: ezek a legfontosabb témái Szabó T. Anna új kötetének. Most is, mint korábban, a rá jellemző élességgel rögzít eseményeket, érzéseket, hangulatokat, fotószerűen láttat mindent. Dinamizmus, erő árad minden verséből, amit végig keretbe foglal a fegyelmezett, klasszikus forma. Nem hagyja elszabadulni a képeket, a lendület ettől a visszatartottságtól, megzabolázástól egyre fokozódik, már-már a robbanásig. Költészetének legfőbb erénye ez a tudatosság.

Takács Zsuzsa - Tiltott ​nyelv
A ​Kossuth-díjas költő gazdag tónusú lírájának minden hangja megszólal ebben a gyönyörű kötetben. Tisztelgés a mesterek előtt, egy haldokló rokon búcsúztatása, álomversek, vallomások Kalkuttai Szent Teréz bőrébe bújva - életteli arcok és álarcok, amelyek sosem merevednek halotti maszkká, s mindeközben leheletfinom humor és irónia oldja az elégikus hangvételt. ,,Két vonását emelném ki: hangjának tisztaságát s egyfajta tétovaságát, mely azonban végül sose hagyja eltéríteni magát, s épp bolyongó, kereső célba találásával, megérkezéseivel tölti be sajátos feladatát, térképezi fel a számára rendelt tájakat, másokénál talán omlékonyabb külső és belső vidékeit" - írta Takács Zsuzsa első verseiről Pilinszky János. Most is igen találó ez a jellemzés, de közben érezzük a megtett út minden tapasztalatát, súlyát és örömét.

Tóth Krisztina - Magas ​labda
Nyugodt ​szívvel ki merjük jelenteni: Tóth Krisztina az elmúlt két évtized egyik legjelentősebb költője, aki néhány éve markáns hangvételű és jelentős közönségsikert arató rövidprózáival is beírta nevét a magyar irodalmi életbe. Most a Magas labda újabb fontos állomás költészetében, mely egyszerre mutat finom továbbérlelődést és radikális újrateremtést: a könyv egyik fele a gazdag magyar vershagyomány újragondolása, hol komoly, hol játékos formában; másik felében pedig olyan kiélezett élethelyzetekkel találkozunk, melyek mindennapiak ugyan, de megismételhetetlenségükben mégis magukban hordozzák a tragédiát, s ezen keresztül a katarzist is. Ezekben a csodálatos és megrázó szövegekben a lírai én a legdrámaibb helyzetekben is összpontosítani tud a lényeges mozzanatokra, melyek létünk titkait tárják föl.

Nemes Z. Márió - Alkalmi ​magyarázatok a húsról
Ezek ​a rituális szenvtelenséggel és igen szűkszavúan (le)beszélő, (le)építkező versek ideig-óráig akár hidegen is hagyhatják olvasójukat. Kályha sehol, az esetleges hőhullámok mintha inkább a váratlanul működésbe lépett műtárgyak — mint fridzsiderek — hátszelének volna tulajdonítható. Az élet mintha csupán a nemlét entrópikus hulladéka volna. A működő, felpörgetett nemlété — alkalmasint egy kéjgyilkos gyermeké, akit a humanitásnak, egyelőre legalábbis, még nem sikerült megvezetnie. Lélegzetállító, amikor ez a gyerekhang tökéletesen érett bölcseleti tisztázottsággal megszólal, ahogy ő maga mondja: „akkurátusan, de kihívás / nélkül, épp csak úgy, / mintha ez volna az út vége.” Vagyis Nemes Z. Márió huszonévesen pontosan tudja, hogy kihívóbban ennél már nemigen beszélhetne. Többnyire rejtett, csak néhol nyilvánvaló utalásai, parafrázisai bizonyítják, hogy intenzív(!), autentikus értője mindannak, amit a közelmúlt legizgalmasabb költői, íri produkáltak. Kafka, Beckett, Pilinszky, vagy a festő Bacon: valósággal életre kelnek ezekben a hűtőcellákban. Nem hivalkodó hivatkozással, hanem sarkított egyszerűséggel, feneketlen humorral, túl az elégikumon és az irónián. Játszi kézzel előkapott húsdarabokként a tudat vágódeszkáján. De mégis! Íme egy elégikumnyesedék: „az emberi szív szomorú, / a test boríték.” Borítékolhatom, hogy ennek a költészetnek egészen perdöntő következményei lesznek a mára egészen elhangulatosodott honi lírában. Marno János

Kovács Ákos - Szavak ​és csendek
"Van ​lakásom, nőm, autóm, bőrkabátom, fogvájóm, filmklub-bérletem, működési engedélyem, 48 kristálypoharam, nagy ágyam, hifim, régi fűtőtestek, nagy Samuelson, kis Biblia, kábeltévém, vitrines szekrényem, cúgos cipőm, öreg borotvám, sok régi levél (mind), a szeretett gitárom (új), ronda asztalilámpám, meg éles és csorba kések. Jártam olaszórára, rock-klubba, hangpróbára, Csillaghegyre a stúdióba, anyámékhoz. A Ferdetoronynál feltörték az autót, Firenzében karamboloztam, elmélettörténetből meghúztak. Volt 4 (négy!! négy!!!) albérlőm, öt szeretőm, és szörnyű migrénem, több is. (A szerző szünetet tart, hogy utánaszámoljon szeretőinek és megnézi a kristálypoharakat is.) Ja, hát írtam verseket (kis rakást), meg dalokat (nagy rakást), szomorú szépeket, persze. Raktam falat, voltam tolmács, motoros vagány, tékozló fiú, fallokrata popsztár, költő, diákrektor, BKV-ellenőr áldozata, részeg szájhős és huszadik századi dalos." A kötet a népszerű popsztár verseit, írásait tartalmazza.

Orbán Ottó - Az ​éjnek rémjáró szaka
_Búcsú_ Néhány ​hónapja arról beszélgettünk Orbán Ottóval, telefonon persze, mert már nehezen járt el otthonról, én meg nem tudom felvonszolni magam a lépcsőn a liftig, szóval azt mondtam, hogy olyan vörösmartys verseket ír mostanában, mármint az öreg Vörösmartyhoz visszanyúló verseket, csak frivolitással, álfrivolitással ellenpontozva. Aztán márciusban elküldte _Az éjnek rémjáró szaká_t, Arany-Hamlet mottóval ugyan, de belerejtve egy utalást az _Előszó_ra: "fűfrizurás tavasz". Nagy vers, gondoltam, nagy, kétségbeesett és tökéletesre megmunkált búcsúvers. Amikor megköszöntem, azt mondta: - Hagyd májusra, születésnapi ajándékul. - A _Holmi_ májusi számát még postázhattam neki Szigligetre. Amikor vasárnap kora délután megtelefonálták a brutális hírt, újra elolvastam a verset, az első dal - dal a szenvedésről, dal a halálról, ahogy a régi nagyok csinálták! -, az első dal így végződik: "Jeges lepedőjén szeretkezni hív a két fekete nővér, Szívhalál és Agyhalál." Szívhalál vitte el, egyetlen perc alatt. _Réz Pál_

Ágens - Kúrós ​versek
Ágens ​kortárs operaénekes, rendező, aki elsősorban klasszikus zenei művek kortárs művekként történő megjelenítésével foglalkozik. Alkotótársaival, főként Gergye Krisztián táncos-koreográfussal és Tasnádi József képzőművésszel közösen a zene, a kortárs tánc valamint a látvány tökéletes egységét keresi. Verseskötete megható és keserű, szép és nagyon őszinte.

Nádasdy Ádám - Verejték ​van a szobrokon
1947-ben ​születtem Budapesten. A Toldy Gimnáziumban érettségiztem, majd az ELTE-n angol-olasz szakot végeztem. Angoltanár és nyelvész lettem, már sok éve a pesti bölcsészkaron tanítok angol nyelvészetet. Később színdarabokat kezdtem fordítani (főleg angolból és főleg Shakespeare-t), ez eléggé elhatalmasodott rajtam. Angolul jól tudok, de sose jutott eszembe, hogy angolul írjak: a magyar sokkal izgalmasabb. Fiatalon sokáig nem akartam írni, mert meleg vagyok és nem mertem ezzel előállni, pedig a szerelemről van a legtöbb mondanivalóm. A világról, országról, boldogulásról sokmindent gondolok, de ezek nekem ritkán verstémák. Istenről is szoktam írni, úgy érzem, van vele kapcsolatom (remélem, ő is így érzi). Első versem 35 éves koromban, 1982-ben jelent meg. Eddig hat verseskötetem volt, mind elég vékonyak. A jelen kötet ezek válogatott anyagát tartalmazza, megtoldva egy adag olyan verssel, amelyek kötetben itt jelennek meg először.

Szálinger Balázs - Köztársaság
Szálinger ​Balázs új könyve különleges költői körutazás, mely napjaink Magyarországáról indul, hogy a három műnemen (líra, dráma, epika) és Róma birodalmán keresztül a közeljövő Budapestjére térjünk vissza. Szálinger nagy témája a közélet és a magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. A feszült egymásrautaltságot humorral és iróniával, sokszor a történelem segítségével oldja fel, ez távolítja és nagyítja a Köztársaság tétjét: hogyan tudunk hitelesen megszólalni privát dolgainkról a nyilvánosság előtt? Hogyan lehet közünk saját magunkhoz a mindenkori többieken keresztül? Ezt járja körül több versciklusban és egy drámában, hogy a Háború című utópisztikus szerelmi verses elbeszélés zárja a könyvet. Napjaink Budapestje, látszólag minden rendben, mindenki rohan, teszi a dolgát, tehát semmi sincs rendben. Ugyanazon a napon robban ki a III. világháború és érkezik visszafordíthatatlan pontjához egy szakítás is. A Köztársaság Szálinger pályájának fontos állomása: összegzés és előretekintés egyazon mozzanatban. A költő játékos és termékeny lírai teret hozott létre, melyben a műnemek és a műfajok, a témák és a motívumok is változatos módon illeszkednek a kötet történetívéhez. A köztársaságok, a respublikák közös részeihez.

Kele Fodor Ákos - Textolátria
_"A ​nyelv a miénk és így az enyém is"_ - vallja Kele Fodor Ákos Kazinczyval. S ha már az övé is, lubickol benne egy kötetnyit ( _"életre kelt / a nyelvi jelen"_ ). Szókincse szokatlanul gazdag, stílusa teremtő és játékos, a nyelv horizontális és vertikális rétegeiben egyaránt otthonosan mozog - minden eshetőséget észrevesz, kiaknáz, mindennel számol. Igazi első könyv ez. Seregszemle. Kele Fodor két lábban áll a hagyományban: kipróbálja kicsit a Szindbád-álarcot, képversekkel bíbelődik, formakészségről számot adva száz hexameteren át mesél ponyvatörténetet. Távoli korokat, hangulatokat rántanak össze az áthallások, míg a szerző eljut a "szövegtacskóig", hogy a kifejezés lehetőségeit, határait is végiggondolva építeni kezdje magánmitológiáját, melynek kiindulópontja a gyerekkor, hétköznapi istenpárja a rákos anya és az alkoholista apa, története pedig a leépülésben való felnövés, életérzése az árvaság ( _"Mindenhol jó, de / a legrosszabb otthon / az az otthon, / amely s ahogyan sohasem létezett / hanem hipotetikusan van..."_ ) A szakmai felkészültségen túl mekkora aranyfedezet egy költőnek a hipotetikussá szelídített valóság! _"Foggal herélés"_ ez a könyv. Sűrű, töményen áradó nyelv és lét. Magasság, mélyfúrás, szárnyalás és gravitáció. Pehely meg ólom. Jenei Gyula

Takács Zsuzsa - A ​test imádása / India
Ki ​ne törekedne boldogságra? Mi mással foglalkozna a filozófia, a vallás, a költészet, a zene, mint a boldogság elérésnek gyakorlati kérdésével? Ki ne volna végtelenül szabad, ha nem fosztja meg eleve a választás lehetőégétől a hely, ahova született? Mert ha megfosztja is, de csak végül, azaz kijátszható módon, akkor már szabad. Pusztán ésszel nem belátható Tolsztoj halálosan megsebesült Andrejének a felhők járásán érzett megindultsága vagy a fiatal Rosztov gróf bokrokba, fák zöldjébe, földbe kapaszkodó eszeveszett öröme. Ahogyan naplójegyzetei, levéltöredékei alapján sem magyarázhatjuk meg, miért végzi Kalkuttai Teréz évtizedeken át India nyomornegyedeiben, minden józan belátás ellenére, karitatív munkáját. Akit - akár el is nevethetjük ezen magunkat - a halála után boldoggá avatnak. A test imádása című új kötet, és a még újabb még el sem készült kötet első ciklusa, az India a fenti kérdésre választ keresve fordul az ő vallomásaikhoz (is).

Pollágh Péter - A ​Cigarettás
 Pollágh ​Péter legújabb kötete, A cigarettás a 79-es szám bűvöletében keletkezett, s számmisztikus tereit e szám képzetei határozzák meg. Pollágh 1979-ben született: kötete talán reneszánsz hagyományok szerint ennek az évnek és (misztikus) következményeinek állít emléket. A szám azonban emberi találmány, csak akkor telik meg tartalommal, ha hozzárendelésekkel telítődik. És hozzárendelésekben itt nincs hiány: „eljátszom én / 79 gyermekét”, a nyelv-autó „79 sebességes”, a kukás „szürke kézzel / visz 79-be”, de „nincs tejszín, mert / menni kell, 79 messze” és így tovább a 79-es villamosig. A 79-es mindig a természetes létállapotból kizökkenő, nyelvileg nehezen megragadható fordulatok idején válik fontossá: a fordulat után azonban teljes természetességgel olvad bele a létezésbe. A Pompeji című vers unikális bravúrok sorozataként lép be a 79-es láncolatba: „Ömlik a piros szó, / ez nem láva: 79, Pompej.” A „szóárvíz” természetesen a szöveg szótestei-nek megváltozásait kezdi el regisztrálni (láva, lárma, Pompej, pompa, feltálalja, fetalálja stb.), miközben kipróbált struktúrák stigmatizált jelenlétével is találkozhatunk a szöveg testén, főleg önmagukból kiforduló intertextusok, allúziók formájában, melyek azonban nem szükségszerűen intellektuális megnyilvánulások. A szókincs képzettömböknek rendelődik alá, melyek egymásra rakosgatható rétegekként működnek. A helyesírás vagy a nyelvhelyesség tudatosan értelemcentrikus, és fókuszált megközelítésmódjával szemben ezért válik lehetségessé a csoportasszociativitáson alapuló másik vagy harmadik értelem. A 79 azonban agresszívvé válik, és szövegteret hódít magának ott is, ahol értelemszerűen meglepetést tud okozni a standard, normatív logikának, s így dadaista vagy futurista konstellációkat gerjeszt, például: „79 kávéba belelógatom”. Itt azonban nem a képzet meglepetésszerűsége hat, hanem a 79-es vándorlásának kötetegészre érvényes narratívája. A cigarettás arcát „átküldték pár szivárványon”, mégsem tud kiszínesedni, örök szürkeségre kárhoztatott, hiszen a füst köde burkolja, rejti identitását. Ez a rejtőzködés azonban nem teátrális vagy filmes gesztus, hanem épphogy az identitás része, s metaforikus értelemben jelképezi Pollágh szöveggenerálási technikáinak nyelvi identitásra vonatkoztatható gesztusait is. Itt mintha a sorok közül minduntalan cigarettafüst törne elő.  Pollágh Péter költészetének alapvető vonása, hogy a létről szóló beszéd nyelvi természetét kiaknázva kísérli meg felépíteni a vers teljes struktúráját. A szavak olykor szinte parthenogenézissel szaporodva követik egymást (például: „A haja hajnal”) vagy teremtenek hangzásmintát a vers szövetén belül. A szöveg, a szó fizikai valósága, azaz teste kerül előtérbe, s ezáltal képződnek meg olyan effektusok, melyek a jelentést hivatottak kordában tartani.