Reb ​Áncsli és más avasi zsidókról szóló széphistóriák

Adolf Hitler - Mein ​Kampf
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Martin Buber - Angyal-, ​szellem- és démontörténetek
Buber ​megjegyzése az első kiadáshoz: "Az első történet kivételével (...) valamennyi elbeszélés abból az időből származik, amikor első haszid könyveimen dolgoztam. Amiképpen egyikük a rizini rabbi egy történetére vezethető vissza, úgy a három utolsó haszid legendák feldolgozása, a második anyagát pedig, ámbár régebbi eredetű, mégiscsak abból a könyvecskéből vettem, mely a bratzlawi Nachman rabbi néhány "újabb elbeszélését" is magában foglalta, és ily címet is viselt, s csak a démonok házáról szóló - nagy szabadsággal átköltött - történet tartozik egy másik területhez; talált alakja az egyik legjelentősebb zsidó népkönyvből, az 1705-ös Káv há-Jásárból való."

Jonathan Safran Foer - Minden ​vilángol
Jonathan ​Safran Foer művét méltatói a huszonegyedik század első nagy amerikai regényeként tartják számon. A mindössze 26 esztendős, első könyves szerző máris olyan díjak birtokosa, mint a Guardian Book-Award és a National Jewish Book Award. A mű fő hőse, aki ugyanazt a nevet viseli, mint a szerző, elindul Amerikából Ukrajnába, hogy megkeresse azt az asszonyt, aki a háború alatt vagy megmentette általa soha nem látott nagyapja életét, vagy nem. Kalandos útján Aleksz, az amerikai életformát imádó, ám az angol nyelvet kíméletlenül kerékbetörő, ifjú tolmács vezeti, akihez tartozik egy nagyapa mint sofőr, és egy sammy Davis, Junior, Junior nevű kutya is, mint...kutya. A Don Quijote-i kutatás nem sok kézzelfogható eredménnyel jár, viszont a szerző fantáziáját szabadon engedve megírja belőle e művet, amelyben az olvasó bepillanthat egy tizennyolcadik századi zsidó közösség, egy stetl egykor varázslatos és "vilángoló", utóbb pedig könyörtelenül elpusztított életébe, s amelynek olvastán - írja egy kritika - Isaac Bashevis Singer, a nagy jiddis mesemondó sírjából mintha csuklást, majd elégedett sóhajt hallanánk.

Stein Artúr - A ​zsidók anyakönyvei és konskripciói
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​zsidóság
Lenyűgöző ​ősi kultúrák nyomában. Nagyszabású, tudományos alapossággal megírt, gazdagon illusztrált sorozat. A könyvek lapjain az emberiség történelmének ősi civilizációi elevenednek meg.

Christopher Moore - Biff ​evangéliuma
Jézus ​születésének történetét jól ismerjük. Csakúgy, mint bölcs tanításait, dicső cselekedeteit és isteni önfeláldozását a harmincadik születésnapját követően. De Isten Fiának gyermekkoráról és felnőtté válásának történetéről senki nem tud semmit - Biffet, a Messiás legjobb haverját kivéve, akit most az Úr parancsára feltámaszt egy Raziel nevű botcsinálta angyal, hogy írja meg a saját evangéliumát. Úgyhogy Biff egy szállodai szobába zárva nekiáll elmesélni az elveszettnek hitt évek történetét. Senkit és semmit nem kímélve végre kipakol a maga sajátos stílusában (persze, hogy nem véletlenül törölték ki őt az evangéliumokból), és megosztja velünk, hogy hogyan is történt minden valójában, a betlehemi jászoltól egészen a Golgotáig. Biff evangéliuma tele van izgalmas kalandokkal, szerelemmel, varázslattal, gyógyítással, kung-fúval, halottkeltéssel, démonokkal és dögös csajokkal. De bármi is történjen velük, egy biztos: Biffet nem olyan fából faragták, hogy csak úgy szó nélkül hagyja a legjobb barátját keresztre feszíteni. Nem. Ő harcolni fog a végsőkig.

Marek Halter - Ábrahám ​emlékezete
A ​közel két évezreden átívelő családtörténet a zsidók szétszóratásának története-történelme, s világtörténet is egyben. A Jeruzsálemből való kiűzetés után az "ősapa", az írnok Ábrahám egy pergamentekercset hagy örökül utódaira, hogy "...megőrizzék..., folytassák és adják tovább nemzedékről nemzedékre..." A pergamentekercs, amiből később könyv lesz, nyolcvan generáción át hagyományozódik, s a családi krónika odáig bővül, hogy az író nagyapja, gránátokkal a kezében, egy német tankra veti magát a varsói gettóban. A lebilincselő regényben a család harcainak, megpróbáltatásainak, s persze örömeinek, szerelmeinek története elevenedik meg.

Komoróczy Géza - Nekem ​itt zsidónak kell lenni - Források és dokumentumok (965-2012)
A ​zsidók magyarországi történetét megvilágító forrásszövegek kiegészítik a Kalligramnál 2012-ben két kiadásban megjelent A zsidók története Magyarországon I-II. c. könyvet. A szöveggyűjtemény mintegy 650 hosszabb-rövidebb szöveget-dokumentumot tartalmaz, legtöbbjük alig ismert.

Popper Péter - Út ​a tükrökön át
Zavarba ​ejtően szabálytalan könyv az idegenben való újrakezdés nehézségeiről, furcsa helyzeteiről, az ember átöltethetőségéről, az otthonról és otthontalanságról. A könyv szerkezete is tartalmaz meglepetést: az első negyven nap szigorú naplója után a rákövetkezendő három év történetének felelevenítése következik, csapongó asszociációk és sztorik formájában. Őszinte önvallomás az utazó belső drámáiról, az önmagával való szembenézés tükreiről és az összetört tükrök csörömpöléséről. Szubjektív korrajz a XX. Század második felében férfivá érett értelmiségi kínjairól: rasszizmusról, hazafiságról, zsidóságról, Izraelről. Mindezt a jól ismert szerző humora, mesélő kedve teszi regényes, és mégis hiteles olvasmánnyá.

Hannah Arendt - Eichmann ​Jeruzsálemben
Az ​eredetileg a New Yorkerben publikált cikkekből összeállított könyv témája a theodicaea gondolatkörében mozgó európai filozófiai hagyományban szükségképpen irracionálisnak tetsző gonoszság fogalma, ahogyan az európai történelem katasztrófája során egy ember tevékenységében testet öltött. Arendt, aki az említett újság tudósítójaként végigülte a tárgyalásokat, szemtanúként számol be Eichmann viselkedéséről, gondolkodásáról, szembesítve ezzel az olvasót történelmünk feldolgozatlan, vagy csak többé-kevésbé feldolgozott fejezetével.

Deutsch Gábor - Képeslapok ​a múltból
Előszó Scheiber ​Sándor, az Országos Rabbiképző Intézet néhai főigazgatója egy rabbi-avató beszédében ekként fogalmazta meg a zsidóság mibenlétét: "...a zsidóság nem a születéssel kezdődik, és nem a halállal ér véget. Van. Szüntelenül. Formálódik. Örökös folyamat." A 'Képes lapok a múltból (életek, történetek, zsinagógák, képeslapok)' című könyv a zsidóságról, a magyarországi zsidóságról szól, erről az "örökös folyamatról". E könyv, írásaival és a fényképeivel, így együttesen: "tényképekkel", a múltról szól a jelenhez, a múlt néhány kiragadott szegmentuma segítségével. Amit e könyvben lát és olvas az olvasó, az már a régmúltté. Az a vallásos, hagyományt követő életvitel és életforma, melyben a vidék magyarországi zsidósága a XX. század első felében még élt, és magáénak vallott, ma már visszavonhatatlanul eltűnt, kik azt "megélték", azokat elpusztították. A múlt értékeit és szépségeit lehet sajnálni, lehet viszakívánni, de feltámasztani már lehetetlen, ahogyan az azt "megélőket" sem. Emlékeznünk és emlékeztetnünk erre viszont kötelességünk. E célt is szolgálja e "történetes-képeskönyv", a maga "tényképeivel". A múlt és az emberi sorsok iránt érdeklődők mellett e könyv a képeslapok kedvelőihez is szól, vagyis a szélesebb olvasóközönséghez. A zsidóság XX. századi magyarországi történelmét ugyanis nem csak az itt élt és élő zsidóknak kell megismerniük, hanem mindenkinek, kit ezen ország történelme, tehát az egykoron itt élt emberek sorsa érdekel. E könyv, felépítéséből következően, széleskörűen igyekszik a különféle igényeket kielégíteni, hiszen nézegethető képes könyvként, olvasható egyféle korrajzként, elbeszélések gyűjteményeként, élettörténetek tárházaként és helytörténetként is. Ám nem ez a lényeg! Az e könyvben láthatók és olvashatók a múltról szólnak. A közelmúltról. A közelmúltról, amelyben egy sajnálatos hiátus állt be. Valami véget ért a XX. század közepén, valami véget ért a holokauszttal, hiszen a holokauszt nem pusztán az európai és a magyarországi zsidóság nagyobbik felének fizikai megsemmisítését jelentette, hanem egy korszak végét is. A vidéken élő zsidóságot szinte teljesen megsemmisítették, visszatérő maradaékaik beköltöztek a nagyvárosokba és a fővárosba, vagy elhagyták az országot. Majd' teljesen megszűnt létezni a vidéki Magyarország zsidósága. Kevesen, nagyon kevesen emlékeznek már - koruknál fogva is - a környezetükben élt zsidókra, vidéken. E képes-lapos könyv megmutatja a hajdani vidéki zsidóság és környezete életét, láttatja hogy hogyan is éltek akkoriban a zsidó honfitársak, megismertet egykori környezetükkel, felidézi az akkori zsidó életet, a legendákat, hagyományokat és ekként emlékeztet, megemlékezik, emléket állít a meggyilkoltaknak. Deutsch Gábor írásai, tudósításai, emlékező és emlékeztető sorai, mint megannyi építő-emlékkő a magyarországi zsidóság XX. századi történelmének falában. Ő, mindenki "Dajcs bácsija", ki szerényen meghúzódva a háttérben, úgy tetszik, hogy csak hagyja beszélni az emlékezőkez, ő csak lejegyzi szavaikat. Holott ő a beszéltető, ő a krónikás, a "nagy dolgok tudója", ki roppant fontos dolgot visz végbe. Úgy cselekszik ahogyan a súachbeli Bildád tanácsolja Jóbnak: "Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására; mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön! Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szívökből fakasztanak szavakat." Hagyja mesélni, emlékezni az emlékezőket és ezzel emlékeztet, nem hagyja ezáltal elfeledni a múltat, megírja, megörökíti a múltat a követő nemzedéknek, miként azt a képeslapok is tették. A képeslapok, amelyek Izsák Gábor gyűjteményéből származnaka, mindehhez dokumentumul szolgálnak, elevenen láttatják a múltat, hiszen az azokon láthatók döntő többsége már csak e lapokon és az egyre kevesebb emlékező emlékeiben léteznek. A történetek és a képeslapok, a "tényképek" is a múltat idézik fel, az elmúlt időket, így lesznek a történetek és a képeslapok képes lapokká jelenünkben. Jó nézelődést e lapokon! Oláh János

Gyurgyák János - A ​zsidókérdés Magyarországon – Politikai eszmetörténet
„Lehet-e ​ideológiáról ideológiamentesen írni? Mivel nem hiszek az ún. objektív történetírásban, azt gondolom, hogy semleges kívülállás nem létezik. Bár a különböző ideológusokat – még a számomra legelfogadhatatlanabbakat is – megkíséreltem a maguk belső logikájában, valamint történetiségében szemlélni, interpretálni, aligha tudtam a magam liberális konzervatív szemléletét mintegy zárójelbe tenni. Egyrészt a polgári jogegyenlőség ideáját sérthetetlennek tartom, ezt a Rubicont ugyanis nem lehet büntetlenül átlépni. Másrészt a zsidóság múlt századi tömeges asszimilációjának történeti toposzát sokak által osztott illúziónak vélem...”

Mircea Eliade - Az ​eredet bűvöletében
"A ​kötetben szereplő tanulmányokat nem a 'specialistának', hanem az 'érdeklődő embernek' és az intelligens olvasónak írtam. Ezért is nem haboztam olyan példákat idézni, amelyeket a vallástörténész, az antropológus vagy az orientalista jól ismert (vagy legalábbis módja van ismerni), de amelyek a nem szakember olvasó számára feltehetően nem ismeretesek. Mindazonáltal remélem, hogy a modern Nyugat és az ismeretlen vagy kevésbé ismert jelentésvilágok találkozásából megszületik az, amit 'új humanizmus'-nak nevezhetünk. E tanulmányokkal - a korábbi publikációimhoz hasonlóan - azt szándékozom hangsúlyozni, milyen kulturális szerepet játszhatna a vallástörténész egy deszakralizált társadalomban..."

Ismeretlen szerző - Cion ​bölcseinek jegyzőkönyvei
A ​zsidó világhódítók bibliája A világuralomra törő zsidóság és hitvány janicsárjaik az unalomig szajkózzák, hogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei hamisítványok. De minél jobban erőlködnek, annál inkább bizonyítják hitelességét a megjelenése óta elmúlt évszázad történései, és a világhelyzet jelenlegi alakulása. A Jegyzőkönyvekben több mint száz éve kitűzött célok már nagyrészt megvalósultak, amit csak a hazudozó zsidó világhódítók és az együgyű, hiszékeny gojok nem akarnak beismerni. A már megvalósult néhány cél: a nemzetek vezetőrétegének kiirtása, a keresztény vallás lejáratása, nevetségessé tétele sajtójuk, irodalmuk és kereszténynek álcázott egyházi vezetők által, a zsidók vezetőréteggé válása a goj népek felett, a honvédelem megszüntetése, a nemzetek vagyonának elrablása a gazdasági haladást „szolgáló” kölcsönjeik által, aminek „jótékony” hatását épp napjainkban élvezik a pásztor nélküli zagyvalék embertömeggé vált goj nyájak. (Minden bizonnyal épp ezért könyörögnek a mindenható uraikhoz még több kölcsönért.) A népek erkölcsi és szellemi degenerált szintre süllyesztése sajtójuk és oktatási rendszerük által. A goj értelmiségiek lerágott csontokért marakodó, éhenkórász kutyákká idomítása, és még hosszan sorolhatnánk. Vesse egybe az olvasó maga a több mint száz éves zsidó dokumentumot a jelen világhelyzettel, és adjon magyarázatot: ha a Jegyzőkönyvekben foglaltak hamisítványok, miért igazolja a világhelyzet minden sorát, ahogy Henry Ford mondta: „Az egyetlen nyilatkozat, amit a Jegyzõkönyvekről hajlandó vagyok közzétenni, az, hogy ezek összhangban vannak a fejleményekkel. …Mindvégig összhangban voltak a világhelyzettel egészen mostanáig. Most is összhangban vannak.” A jelen kiadást kiegészítik más héber dokumentumok és a Jegyzőkönyvek zsidó eredetét bizonyító tanulmányok is.

Max Weber - Vallásszociológia
A ​Bertalan László Társadalomtudományi Könyvtár második kötete a szociológia 20. századi legnagyobb alakjának műve. A Vallásszociológia eredetileg Weber főművének, a Gazdaság és társadalomnak egyik fejezete, amely azonban önmagában zárt, önálló egység. Szociológia szempontból ismerteti a vallásos tevékenységet, az istenfogalom alakulását nem csupán történeti, hanem a vallásos tevékenységet kifejtő személyek - sámánok, varázslók, papok -, illetve hívők szempontjából is. Vizsgálja a különböző vallásokat világra való nyitottság, az általuk hirdetett etika, illetve a vallási közösségek típusa alapján is. Ez az írás olyan alapmű, amely minden humán tudomány elsajátításához és gyakorlásához nélkülözhetetlen. Ma pedig, amikor újra fellángoltak a vallás nevében meghirdetett "szent" háborúk, Weber tanai alapvető ismereteinkké kellene hogy váljanak.

Ariel Toaff - Véres ​Húsvét
"Könyvünk ​témája igen kényes, érzékeny. Mindig is az volt, ma talán még inkább annak mondható. Nevezetesen a zsidókkal kapcsolatban évszázadok óta felvetődő vérvád kérdéséről van szó. Szélesebb értelemben a kereszténységgel szemben kialakult zsidó hagyományokról, azok alapjairól, okairól. A kérdéskör olyannyira neuralgikus, hogy szinte azonnal megkapja már csak a kérdést felvető is az antiszemita jelzőt, de akár még ennél keményebbeket is. Meghökkentő módon azonban a kötetet jegyző úriember személye egyáltalán nem sorolható semmiféle antiszemita, ultrajobb vagy bármely hasonló kategóriába. Toaff professzor ugyanis talpig zsidó ember, a zsidó kultúra jeles képviselője. Munkásságán kívül ezt jelzi származása is; apja, Elio Toaff 51 esztendeig volt Róma főrabbija. A kötet szerzője a középkori zsidóság mélyreható tanulmányozásával szerzett hírnevet magának nemcsak Olaszországban és Izraelben. Könyvét a szerző a következő gondolattal kommentálta: 'A zsidók történetéről írni nem ugyanaz, mint zsinagógában prédikálni, illetve nem is arról szól, hogy népünk szentjeit és mártírjait ünnepeljük állandóan. Épp ezért a történész munkája mindig nehéz, néha fájdalmas és bizony egyáltalán nem hálás.' A krimik izgalmasságával vetekedő mű a középkori zsidóság kultúrtörténetével foglalkozik földrészünkön a 12-iktől a 16-ik századig terjedő időszakban. Az Európában élő zsidók, különösen az askenáziak küzdelmes életét - szokások, üzleti tevékenységek, ünnepek, rituálék, vallási előírások, titkos tanítások stb. - ismerhetjük meg. A kötetben található gazdag, színes, izgalmas ismeretanyag jelentős történelmi kurzussal ér fel és ezen kívül számos társadalmi feszültség - nemcsak a zsidó-keresztény - jobb megértését teszi lehetővé." (a Szerző)

Goldziher Ignác - Az ​iszlám története
Reprint ​kiadás Ez a könyv a Franklin-Társulat és a Révai Testvérek közös kiadásában megjelent világtörténet sorozat az iszlám történetére vonatkozó része, változatlan utánnyomásban. (A századfordulón megjelent könyv idején más helyesírás volt, az Ignác keresztnevet még cz-vel írták, a mi borítónkon azonban csak c-vel szerepel, a mai írásmódnak megfelelően.)

Goldziher Ignác - Mítosz ​a hébereknél és történelmi fejlődése
Goldziher ​Ignác a világ egyik legjelentősebb iszlám-tudósa, a keleti kultúra legkiválóbb ismerője volt. A fordítás alapjául szolgáló művét Lipcsében, 1876-ban adták ki; a szerző huszonhat éves volt ekkor. Fiatal kora ellenére - mint azt a Kedves Olvasó a műből is láthatja - korának szinte minden tudományos eredményével tisztában volt, minden szerzőt ismert, aki e tárgyban bármit is alkotott. A fordító dilemmája abban állt, hogy tudománytörténeti dokumentumot fordítson-e, avagy a jelenkor érdeklődő olvasója számára, tegye "fogyaszthatóvá" a könyvet. Ez utóbbi mellett döntött. Így - az áttekinthetőség, az érthetőség és a szerkezet egyensúlya céljából - ki kellett hagynia azokat a - valószínűleg a szerző fiatalságából eredő vitaszerű részeket, melyek a korának tudósaival való terjengős polémiákat tartalmazzák. Ezek elhagyása a mű egészét, mondanivalóját és tudományos értékét nem érinti. Néhol e polémiák egyes darabjai azért benne maradtak a fordításban, hogy ízelítőt adjanak Goldziher hihetetlen tudományos tájékozottságáról. A lábjegyzetekben található címek és helyek sajnos az eredeti műben sem mindig pontosak, remélhetőleg azonban mégis segítségükre lesznek azoknak, akik használni kívánják őket. E könyv nem kívánja a héber mitológia teljes rendszerét vizsgálat tárgyává tenni, a mítoszanyag egy jól körülhatárolható részét dolgozza csak fel. A mítoszkutatás legújabb eredményeit is fel kívánja ugyanis használni, s ez nem volna lehetséges egyfajta önkorlátozás nélkül. Fő feladatunk az, hogy megmutassuk: a sémita, és különösen a héber mítoszok sem vonhatók ki a mítoszkutatás szabályai alól; valamint, hogy a héber mítoszok ugyanúgy megvizsgálhatók pszichológiai és nyelvtudományi módszerekkel, mint más népekéi; sajátosságai, pedig a sémita néplélek jellegzetességéből erednek.

Kodály Zoltán - Györffy István - Viski Károly - Bátky Zsigmond - Czakó Elemér - Gőnyey Sándor - A ​magyarság néprajza I-IV.
A ​magyar néprajz nemzeti önismeretünket szolgáló tudománynak számít. Többi rokontársa - a magyar történet, az irodalomtörténet, a nyelvészet - már jobbára felkutatta és egységbe foglalta anyagát. Néprajzunk is tömérdek tudnivalót, tudományos megfigyelést gyüjtött össze, de ezen a téren az áttekintést adó összefoglalásnak még csak most érkezett el az ideje. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda a Hóman-Szekfű Magyar történet után testvérkiadványként jelenteti meg négy kötetben a Magyarság néprajzát. Ez az első törekvés arra, hogy a magyar néprajzi kutatás és gyüjtés eredménye megfelelő rendszerezésben kerüljön a közönség elé. A mű szerzői főkép a tudományos ismertetés feladatát vállalják s csak ott adnak szitnézist és magyarázatot, ahol már megfelelő előmunkálatok vannak. A tudósok felfogása természetesen nem egy kérdésben merőben más eredményt tüntet fel, mint ami népi jelenségekről eddig köztudatban forgott. A nagyközönség előtt népünk többnyire ünnepi díszben jelent meg, úgy, ahogyan költőink és művészeink fölékesítették. A tudomány ehelyett feltár olyan eddigelé kevéssé ismert mélységeket és értékeket, melyek - Herman Ottó szerint is - "tele vannak munkával, verejtékkel, áldozattal és szenvedéssel, de éppen azért a nemzet életét jelentik."

Aviv Ben Zeev - Miért ​nem bírjuk az izraelieket?
"...az ​egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak..." (I. István magyar király intelmei fiához, Imre herceghez) * A mellbevágó sorozatcím ne tévesszen meg senkit. Idegengyűlöletről szó sincs. A szerzők csokorba gyűjtötték az egyes nációkról mások tudatában kialakult sommás megállapításokat és közhelyeket. Az olvasó – reméljük – bírni fogja az adott ország népét, vicceit, szokásait, s talán elgondolkodik azon is, hogyan vélekednek róla más népek olvasói... * Két zsidó olvas egy hirdetményt a templomkapun: "Csak ma! Minden kikeresztelkedő azonnal kap kétszáz dollárt!" Kis töprengés után elhatározzák, hogy egyikük bemegy. A vállalkozó belép a templomba, majd fél óra múlva megjelenik. – Na, mi volt? – kérdi a társa. – Hát, fura. Lelocsoltak vízzel, felolvastak valamit latinul, aztán elismételtettek velem pár dolgot... azzal kész – meséli a neofita. Barátja nem bírja tovább, rákérdez: – Na és a kétszáz dollár? Megkaptad? – Na, ti zsidók! – ripakodik rá a másik. – Titeket folyton csak a pénz érdekel, mi?