Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


mazsof
3.0/5

Ez ​a könyv nem szól igazán sem Aktéról, sem Neroról, pláne nem Aktéról ÉS Neroról. A két “főszereplő” csak pár oldalon szerepel együtt, ott sem történik semmi különös, utána pedig külön válnak útjaik, ráadásul Nerot nem igazán hatotta meg a lány eltűnése sem. Ez elég furcsa volt számomra, nem igazán erre számít az ember. Kicsit kusza volt az egész történetvezetés, úgy éreztem, az író nem tudta teljes mértékben összehangolni a valós és nem valós elemeket, ezért nem lett egy egységes egész. Viszont a kor, amiben játszódik, a valós szereplőkkel történő események, a korszak bemutatása elég korrekt volt, így azért élvezhető is a könyv. Viszont ami teljességgel kiborított: a helyesírási hibák tömkelege, és a rettentően ízléstelen borító (ami ráadásul kicsit sem kapcsolódik a történet stílusához).


Ibanez
3.5/5

Az ​értékeléseket elolvasva sokkal rosszabbra számítottam. A helyesírási hibákon szerencsésen átsiklottam (jó, egy-kettő kiszúrta nagyon a szemem), néha a leírások tényleg hosszúra sikeredtek, de voltaképpen a kor, melyben játszódik ilyen volt, nem tőmondatokban beszéltek. Az alaptörténet maga jó volt, rengeteg mindent megtud az ember a Nero és Agrippina által elkövetett tettekről (csak tátottam a szám néha, utána rá is kerestem, hogy mennyi vajon a valóságalapja az egésznek). Az Akté-részt nagyon lezáratlannak éreztem, az utána lévő Nero-s részek számomra érdektelenségbe fulladtak, túl tömény volt, nem regényszerű, hanem inkább dokumentumszerű, mindent gyorsan leírni, hogy mi hogy mikor hol kivel és hogy történt. De összességében a regény szerintem nem rossz, ha a végét is sikerült volna regényesen befejezni (lezárni akár egy fejezettel az Akté-Nero részt), akkor sokkal jobb lett volna.

Plusz
1. A cím engem nagyon zavar. Meg voltam róla győződve, hogy Nero egyik rabszolganőjéről fog szólni, mielőtt elolvastam volna a fülszöveget (sőt, még azután is voltak kétségeim)
2. Nero nagyon szerethette (a regényben persze), mert marhára kerestette a lányt :-D Legalább ha egy utalás lett volna rá, de nem, semmi, eltűnt és mintha ott se lett volna, azért ez kicsit furcsa volt…


Mi ​volt ez? Minden, csak nem az, amit a fülszöveg ígért! (Ami önmagában nem lenne baj, ha nem várnék, számítanék valamire, akarnám azt a valamit!) Egyébként szépen megírt történet, bár számomra az idő múlása és az események intervalluma kicsit aránytalan, meg össze-vissza volt, nem volt rossz olvasni.


Chiara
3.0/5

Biztosra ​vettem, hogy szeretni fogom. Legalább annyira, mint az általam olvasott többi Dumas regényt. Tévedtem. Mindössze 168 oldal, mégis hetek óta olvastam. Igyekeztem nem átlapozni a hosszú, túl hosszú!** leírós részeket #bár romantika korabeli regényekkel bizony sűrűn teszek ilyet#, mert ha megteszem – alig marad olvasnivalóm. Nem kedveltem meg igazán Aktét. Sőt, mondhatom, hogy közömbösen “néztem végig” sorsát. Akiről szerettem volna többet olvasni: Sporus. Az Ő személye-személyisége sok-sok kérdést vetett fel bennem!

  • “-Nézzen kelet felé, -mondta. -A szürkület dacára, látni Athén fellegvárát és Sunium hegyfokát, amely úgy rajzolódik a tenger kék vizére, mint lándzsahegy. Idébb a Saronicus tenger közepén, az a patkóalakú sziget, Salamin. Ott harcolt Aeischilos. Ott verték neg Xerxes seregét. Lejjebb, dél felé, Korinthus irányában, mintegy kétszáz stadiumra tőlünk Nemea erdeje terül el, melyben Herkules oroszlánt ölt és bőrét diadala emlékéül viselte. Távolabb, ama hegylánc alján, mely megszakítja a látóhatárt, Epidaurus terül el, Aesculap hazája. Mögötte Argos, a királyok királyának földje. Nyugaton a lebukó nap tüzében a sycioni gazdag lapályok mögött abban a kék ködben, melyben a tenger egybeolvad az éggel, látja-e Samost és Ithakát? Forduljon háttal Korinthusnak és pillantson észak felé. Itt jobbra tőlünk Cytheron, ide tették Oedipust. Balra Leuctres, ahol Epaminondas megverte a Lakedaemonokat. Szemben velük Platea, ahol Aristides és Pausanias legyőzték a perzsákat. Amott pedig, középen, az Attikából Etóliába húzodó hegylánc szélén fekszik a fenyőtől, mirtustól és borostyántól fedett Helikon s a Parnassus hóval borított két csúcsa, melyek közt a castaliai forrás csörgedez, a múzsák forrása, melynek vizétől költői ihletet nyernek, akik belőle isznak…”

Na, most már mindenki tudja, hogy merre van arccal? XD (Jelzem: a szövegben felbukkanó helyesírási hibákat nem én vétettem- így van a könyvben…)

Örülök, hogy nem ez a könyv akadt először a kezembe Dumas-tól, mert ha így lett volna, az egyetlen általam olvasott könyve maradt volna!


Vizsla
3.5/5

A ​könyv főszereplője elvileg Akté, de a valóság az, hogy Néró körül forognak az események. Miután Akté és Néró elválnak egymástól, a lány történetét csak egy rövid ideig követi. Aktét sem megkedvelni, sem megutálni nem tudtam. Közömbösen végig olvastam a történetét, de Néró még mindig jobban érdekelt, mint ő.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

5.7
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás

Címkék

Kollekciók