Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Noro
4.5/5

Két ​fontos dolgot érdemes leszögezni erről a kötetről. Egyrészt a benne szereplő történetek nagy részében nem kap szerepet az erotika. Másrészt mivel nem zsánermagazinba szánták őket a szerzőik, könnyen befogadható és bárki számára érthető írásokról van szó. Időnként a tudományos háttér csupán légből kapott, vagy – mint King jópofa novellájában a mágikus szövegszerkesztőről – nem is létezik, de ettől még a legtöbb darab kimondottan szórakoztató. Egyedül Sheckley abszurdját tartom erőltetettnek a szexőrült háztartási robotról.

Pohl Gépies embere ma már egy kicsit közhelyes, hiszen a csapból is az emberi elme másolása folyik, de 1969-ben még bőven meglephette az olvasókat.

Clarke az űrutazás halálos szépségét ragadja meg, míg Bradbury a gépesített világ mögött rejtőző kísértések témáját járja körül – nem tudom, mennyire volt szándékos a válogatás során, de a két szerző gyökeresen ellentétes Mars-ábrázolása szinte művészi módon fordul szembe egymással.

Haldeman kiborg-történetéről vicces módon a Cyberpunk 2020 klasszikus szerepjáték jutott eszembe: ebben szabályozzák a kibernetikus beültetéseket oly módon, hogy minden implant csökkenti a karakterek emberségét. Pontosan erről szól ez a novella, mintha csak illusztrálná a hipotézist.

Philip K. Dick novellát nyilván már mindenki olvasott, nem is mondok róla többet, ez egy tipikus darab. Nem a szerző legjobbja, de elég karakteres.

Le Guin szerintem nem is annyira a klónozásról ír, mint inkább a transzhumanizmust ragadja meg zseniálisan eredeti szemszögből. Azt mutatja be, hogy a szuperembereknek olyan gyenge pontjaik is lehetnek, amelyekre mi földi halandók nem is gondolnánk. Kvázi ezek a “több, mint emberek” valamiben kevesebbek, mint az emberek.

Niven Leviatánja egy humoros darab az időutazás abszurditásáról. Bár én idejekorán le tudtam lőni a poénját, mégis nagyon szórakoztatónak találtam a benne elrejtett célzásokat.

Silverberg novellája nem kifejezetten egyedi darab, én legalábbis már többször is találkoztam ezzel a témával. Mihez kezdene egy klasszikus művész, ha életre kelne a modern korban? A választ talán még az is ki tudja találni, aki egy ilyen sztorit sem olvasott. Ettől függetlenül ügyesen megformált történet.

Vonnegut. Nem véletlen, hogy még soha egyetlen könyvéről sem írtam szöveges értékelést. Tud valamit, akár sci-fit ír, akár nem.

Terry Bisson talán az egyetlen szerző a könyvben, akinek a nevét nem ismeri minden valamirevaló SF-rajongó. Ő egy izgalmasan földhözragadt kiberpunkkal jelentkezik, amely két archetípust: a gépimádót és a gépiesítés elől menekülő embert ragad meg szokatlan eszközökkel.


“A ​kiadvány a maga nemében színvonalas sci-fiket tartalmaz klasszikus szerzőktől, és noha néhányon kifogott az idő vasfoga, a legjobbak még ma is frissnek hatnak, még ha eredetileg harminc-negyven éve is jelentek meg.
[…]

Ray Bradbury: Eltűnt város a Marson (The Lost City of Mars, 1967)
A kötet egyik legjobb darabja, minőségi írás, amit Bradburytől elvárhat az ember. Mintha a Marsbéli krónikák egyik kimaradt fejezetét olvasnánk, szemünk előtt megelevenedik a kihalt Mars újra feltöltött csatornáival, kihalt metropoliszával. De ahogyan az lenni szokott, a Mesternél az emberek állnak a középpontban […]

Ursula K. Le Guin: Kilenc élet (Nine Lives, 1969)
És elérkeztünk a legjobbhoz. Olvasás nélkül lefogadtam volna, hogy Le Guin kisregénye az élbolyban fog helyet foglalni. Hiába írtak már több száz könyvet a klónozás kapcsán, az írónő képes olyan aspektusát megmutatni, ami évtizedekkel később is érdekessé teszi a történetet. Moralitás, az embernek lenni kérdése, a másokkal való kapcsolatunk, ez mind előkerül a klónok kapcsán, a legfőbb kérdés pedig az, a mi személyiségünknek mennyire a részei azok, akik közel állnak hozzánk: család, barátok, rokonok. A Kilenc élet ráadásul irodalmilag is jól kidolgozott mű, a párbeszédek érdekesek, ahogyan a szereplők interakciói is élők. Mindenképpen ajánlott azoknak, akik szeretnének egy remek sci-fi írást olvasni.

Robert Silverberg: Gianni (Gianni, 1982)
[…] ahogyan az lenni szokott, a művész is ember, és nem lehet tökéletesen megismerni senkit a kortársak elmondása alapján. Ráadásul semmi nem garantálja, hogy a régi hibák nem történnek meg újra. A Gianni egy élvezetes és érdekes történet, a múltból kiragadott ember toposzának értelemmel teli felhasználása. Mindenképpen ajánlott olvasmány."

Bővebben a többi novelláról is:
http://acelpatkany.blogspot.hu/2013/11/isten-hozott-a-majomhazban-antologia.html


Sai_home
4.5/5

Némelyik ​novellát már ismertem más válogatásokból, de volt jó néhány új élmény is. Ilyen szerző-lista mellett rosszat nem kaphatunk, annak ellenére, hogy többségük több évtizeddel ezelőtt íródott. Számomra az utolsó novella (cyberpunk) igazi meglepetés volt.


mohapapa
3.5/5

B. ​Béla, az idősebb Béla bácsi fia, a Fő téri kiskocsma (gyertek bátran: https://www.facebook.com/kocsma.ban?fref=ts) tulaja költözött. Kézen-közön terjedt az infó, mifenét kezdjen a számára feleslegessé vált könyvvel. Felhívott.
– Kb. két köbméter, Mohám. Vagy egyben, vagy sehogy, válogatás nincsen, de ha kell, ingyen van, csak a hét végéig vidd el!
Családi kalákában, naná, eljöttek a könyvek. Bakker, Béla, milyen piszok magasan laktál a régi lakásban, lift nélkül, egyem a zúzádat! Palikának az infó átadásért a tizedet sci-fikben törlesztettem.

Ez a kötet az első volt, amit megláttam a kupacban. Némi szívközépre-szorítás (Dick, Bradbury, Vonnegut, C. Clarke, Stephen King, Sheckley, LeGuin… maraggyá’ má’, kinek nem izzott volna fel a lelke?) után tudtam csak tovább pakolni a többit. De ez külön jött velem, s még aznap este a polcon volt.

Ehhez képest elég sokára vettem le onnan.
A meglepetésem a Playboy volt. A magyar megjelenéséig (értsd: rendszerváltás) kiafrancot érdekelt, hogy cikkek is vannak benne, amíg meztelen nőket nézhetek? A fotók, naná, azok voltak az érdekesek! De még mennyire! Amikor a magyar kiadás megjelent, akkor döbbentem meg, milyen tartalmas az újság. A didiken, a puncikon túl is. Viszont azt nem tudtam, hogy ilyen szerzők publikáltak benne, és sci-fi novellákat. Állam az asztalon, újszülöttnek minden új.

S most bajban vagyok.Mert egységként nem tudom kezelni a novellákat, antológiáról lévén szó. Túl sommásan meg nem akarom elintézni. De mégis úgy fogom.

A szerzők ma már jobbára nagy nevek. Jobbára klasszikusok. A sci-fiben is, meg némelyik úgy általában az irodalomban is. Ezért a színvonal voltaképpen teljesen egységes és nívós. Ez persze minden bizonnyal a szerkesztőt is dicséri.

Aztán az egészet elolvasva mégis volt bennem valami hiányérzet. Meg nem mondom, miért. Nem titok, csak fogalmam nincsen. Minden bizonnyal benne volt az is, hogy ez-az innen-onnan ismerős volt (ezt a Badbury-t például nemrégen olvastam, és valahogy akkor sem voltam oda tőle).

A legnagyobbat számomra a félig kakukktojás Stephen King (ő, mint sci-fi író?) ütötte (pedig messze nem a kedvenc szerzőm) és szorosan mellé lépett a számomra eddig ismeretlen Larry Niven. A Vonnegut mellett általam leginkább kedvelt PKD valahogy nagyon nem állt biztosan a mezőnyben.

Egyszóval korrekt ez az összeállítás, de a magam részéről maradok a szerzők önálló köteteinél. Valamiképpen, ahogy a zenében sem szeretem sem a best of-albumokat, s még kevésbé a több előadós válogatásokat, általában komplett lemezeket hallgatok, úgy fest, az irodalomban sem gyere be a hasonló megoldás számomra.
Ami persze fikarcnyit nem von le a novellák erejéből, és csöppnyit sem birizgálja a szerzők nimbuszát.


Kathleen
4.0/5

Jó ​volt! Elgondolkodtatott, elszomorított. Sci-fi. Szokásos. Az egy csillagot a rémes fordítások miatt vonom le. Az istenek szövegszerkesztőjét először a Csontkollekcióban olvastam, és ez az egyik legkedvesebb King-novellám, de ebben a kötetben valami egészen fura a magyarítása. És az Isten hozott a majomházban! közepén felállt a hátamon a szőr attól a mondattól, hogy “Ő is huszonkettőt mutatott.” Talán ő is 22-nek NÉZETT KI. Nem óra, hogy valamennyit mutasson….
A Gépies embernek várható volt a csattanója, de nem volt rossz.
Kíváncsi lettem volna az Alsó földegyüttállás folytatására…
Az Eltűnt város a Marson nekem túl elvont volt.
A Több, mint részek egésze eléggé ijesztő volt, és cinikus mosolyt váltott ki belőlem a vége.
A Fagyos utazás az egyik kedvenc témámat feszegeti: honnan tudhatjuk, mikor vagyunk ébren, és mikor álmodunk? Az álmok olyan valóságosnak tűnnek…
A Kilenc életnek nagyon tetszett a vége.
A leviatán egy kicsit Doctor Who-s volt.
A Gianniban tetszett a konklúzió: tehetsz bármit, fel is támaszthatsz valakit, de ha egyszer a vérében van, hogyan pusztítsa el magát, akkor az ellen nincs mit tenni.
Az Érzel valamit… ? kicsit fura volt. Nem értettem a nő reakcióját.
Az Isten hozott a majomházban nagyon “vonnegutiánus”. :)
Az Irodai románc meg ijesztően aktuális.


aliggaz
4.5/5

Nem ​pont olyan volt, mint amire számítottam! Jó volt kalandozni a különböző novellák között! Fanatikus Stephen King rajongóként, persze miatta szereztem meg, nem kicsi fenntartással a többi szerzőt illetően. Egyáltalán nem csalódtam.


Fee
5.0/5

Jó ​kis gyűjtemény, többféle témával és stílussal. :o)


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

-
átlagos pontszám
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ
0
lezárult rukk / happ

Címkék

Kollekciók