A ​leggazdagabb barlanglakó Avagy, ​egy tönkrement élet megváltásának története

Mindszenty József - Emlékirataim
Emlékirataim ​úgy mutatják meg az olvasónak - mintegy belülről - az átélt valóságot, ahogyan az végbement. Évtizedeken át némán tartott ajkaim itt szólalnak meg először a börtönökben megjárt életutamról is. Azt kérdezheti az olvasó, elmondottam-e mindent. Válaszom: előadtam mindent, csak azt nem részleteztem, amit a jóízlés, meg a férfiúi és papi önérzet tilt. Amiről beszámoltam, azt sem azért írtam meg, hogy fájdalmaim és sebeim gyümölcseit bármilyen tekintetben learassam. Azért tanúskodom, hogy a világ újra tudomásul vegye, mit cselekszik a bolsevista rendszer az alája rendelt emberi életekkel és sorsokkal. A magyar Egyház fejének keresztjét emelem fel a világ előtt: emlékeztetni akarom magyar népem roppant szenvedéseire. Ugyanakkor fel szeretném hívni figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek a ma még megmaradt szabad társadalmakat elpusztítással fenyegetik.

Konrád György - Fenn ​a hegyen napfogyatkozáskor
Az ​Elutazás és hazatérés című önéletrajzi könyvemben (2001) egy év történetét igyekeztem elbeszélni, ebben, amelynek a Fenn a hegyen napfogyatkozáskor címet adtam, azt folytatom máig, úgy, hogy anyagdús történeteket - közöttük korcsolyázva - elkerülök, vagy éppen csak megérintek, azzal a hiedelemmel nyugtatva magam, hogy még lesz alkalmam meglátogatni őket, hogy még lesz találkozásunk, ahogy a temetőben is ezzel fenyegetem a föld alatt nyugvókat. Életrajz? Harmincháromban születtem, hatéves voltam, amikor kitört a második világháború, és tizenegy, amikor szerencse és életrevalóság közös műve volt az életben maradás. Tizenkét éves voltam, amikor a nemzeti szocializmust túléltem. Tizenöt éves voltam a kommunizmus erőteljes bevezetésének évében, együtt korosodtam vele, és már ötvenhat éves voltam, amikor a rezsim kimúlt. Amúgy az élet lassú volt, és én ezt nem bántam, mert ami magától jön, az is éppen elég. Minden fontosabb körülményem abból a kamaszkori döntésemből ered, hogy író leszek. Könyvek sora: folyamatos megküzdés egy-egy angyallal, akiket a sorsom elém állított. Nyilvános baktatás, letűzöm nyomaimat, láthatóvá teszem az állomásaimat.

Hetényi Varga Károly - Papi ​sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I.
Rendkívül ​értékes történelmi dokumentumsorozat első kötetének _bővített, javított_ kiadását tartja kezében az olvasó. Egy -- reméljük, végleg -- letűnt világról, az elmúlt 50 év diktatúráinak koráról tudósít bennünket ez a könyv. Tíz egyházmegye 713 papjának, illetve papnövendékének meghurcoltatásáról szól, akik útjában álltak az istentagadás és az embertelenség terjesztőinek, akik arra törekedtek, hogy híveiket megvédjék az üldözéstől, a lelki és szellemi terrortól. Ezért kellett bebörtönzést, internálást vagy erőszakos halált elszenvedniük. Hetényi Varga Károly hatkötetesre tervezett munkája elsőként tett kísérletet arra, hogy több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként a téma iránt érdeklődők elé tárja az elmúlt 50 évben üldöztetést szenvedett papok, papnövendékek és szerzetesek személyi adatait, meghurcoltatásuk részleteit. Könyvünk szeretne emléket állítani a hitvallóknak, akiknek helytállása megindít és büszkeséggel tölt el bennünket, akik a mának és a jövendőnek egyaránt példát adtak hűségre, bátorságra. Bízunk abban, hogy e kor történészei továbbviszik ezt a szellemet és felhasználják a könyvben szereplő szenvedéstörténeteket.

Thomas Bernhard - Díjaim
„A ​bécsi Tudományos Akadémia Grillparzer-díjának átadására vennem kellett egy öltönyt, mert két órával az ünnepélyes aktus előtt hirtelen beláttam, hogy ezen a kétségtelenül rendkívüli ceremónián nem jelenhetek meg nadrágban és pulóverben…” – így kezdi Thomas Bernhard visszaemlékezéseit pályája „fénypontjaira”, a neki ítélt díjak átadásaira. 1980-ig, amikor e följegyzéseket sajtó alá rendezte, nyolc ilyen babért tudhatott magáénak, közöttük szerényebbeket meg egészen fényeseket is. Akadt e díjak között, amelynek összegéből elegáns sportautóra futotta – ezt aztán a büszke tulajdonos (önhibáján kívül) hamarosan össze is törte valahol az Adrián. Ám valamennyi bernhardi díjátvételek közül az Osztrák Irodalmi Díjé híresült el legjobban: Bernhard itt, 1968-ban hálálkodó szózat helyett olyan szidalomözönt zúdított hazájára – „az állam olyan képződmény, amely szüntelenül kudarcra, a nép pedig olyan, amely szakadatlanul alantasságra és szellemi fogyatékosságra ítéltetett” –, hogy a hallgatóság egy része, élén a kultuszminiszterrel, fölháborodottan kivonult a díszteremből. Bernhard az évek távlatából sok iróniával, helyenként kifejezetten gonoszkodó szarkazmussal eleveníti fel e szertartásokat, a zsűritagok felfuvalkodottságát és közömbösségét, a díszközönség büfére ácsingozó mohóságát – de Bernhard nem volna Bernhard, ha nem rántaná le egyúttal saját magáról is a leplet, amikor ugyanilyen iróniával ábrázolja a díjak várományosának minden elvet föladni kész anyagiasságát. 2009-ben emlékezünk meg Thomas Bernhard halálának 20. évfordulójáról – a Díjaim ebből az alkalomból jelenik meg, és megjelenésének puszta ténye is kisebb szenzáció – ugyanis ez az első olyan teljes kézirat, amely a gazdag hagyatékból napvilágot lát. A kötet a nyolc fejezetnyi visszaemlékezés mellett tartalmazza Bernhard három beszédét, közöttük azt a bizonyosat 1968-ból. Ennek méltán híres kezdőmondata minden halálévforduló mottója lehetne: „Nincs mit dicsérnünk, nincs mit kárhoztatnunk, nincs mit vádolnunk, de sok minden nevetséges; minden nevetséges, ha a halálra gondolunk.”

Tabéry Géza - A ​csucsai kastély kisasszonya
Erdélyben, ​a Sebes-Körös szorosában haladó vonat ablakából a mai utazó, elmerülve a gyönyörűséges tájban, meglepődve pislog föl egy furcsa, ódon fényű várkastélyra. Az épület múltja azonban nem vész a korai századokba. Az 1800-as évek végén emeltette ugyanis Boncza Miklós, aki afféle makacs, gőgös, mikszáthi figura, bár ő korántsem zárkózott otthonába, hiszen parlamenti képviselő is volt. Ifjú felesége - saját unokahúga - belehalt a szülésbe, amikor életet adott a várkisasszonynak, aki aztán egy svájci leányintézetben nevelkedett föl. De mondjuk meg végre: a csucsai kastély fitos orrú kis úrnője nem más, mint Boncza Berta, a későbbi Ady Endréné, akit Csinszka néven ismer az irodalomtörténet. Az ő lánykorát, házasságának első időszakát írta meg 1934-ben Tabéry Géza, hódoló tapintattal, már csak azért is, mert egykor kitartó udvarlója volt a kisasszonynak.

John Rolfe - Peter Troob - A ​Wall Street dzsungelében
"Amikor ​először a befektetési bankok világába léptünk, azt gondoltuk, hogy egy sivatag peremén állunk. Azt hittük, a perzselő homokon túl oázis vár minket, és ha a hőséget kiálljuk, végül a mágikus forrás vizéből kortyolhatunk." Neves business schoolokban frissen végzett fiatalemberek boldogan vetik magukat egy befektetési bank karjaiba. Közlegényként állnak be az agyonhajszolt pénzhajhászok öltönyös-nyakkendős seregébe, és elkeseredetten igyekeznek talpon maradni. Végül a még megmaradt ép eszükkel kiugranak - és megírják ezt a könyvet, amely a maga eredetiségében, cenzúrázás, finomítás és kurtítás nélkül festi le a Wall Street kaotikus karneváli forgatagát és a gépezetet mozgásban tartó bizarr alakokat. Felejtsenek el mindent, amit a Wall Streetről eddig olvastak, hallottak, felejtsék el, amit tanultak! Ez a könyv kivetkőzteti öltönyeikből a bankárokat, és bepillantást enged a befektetési bankok világának csupasz valóságába.

Ismeretlen szerző - Égő ​katedra
Szentkuthy ​Miklós a 20. századi magyar regény egyik különleges útját megtestesítő író, a nagy magányos, a fiataloktól körülzsongott kivételes tanár is volt. Erről ad bizonyságot ez a tanítványi emlékezésekből összeállított kötet, amely sokféle ember, sokféle élményeit felvillantva élethű és hiteles portrét rajzol a nagy tanár-varázslóról.

Christine Arnothy - I ​am Fifteen and I Do Not Want to Die
The ​compelling and moving narrative of a young girl caught by the tides of marching armies during the siege of Budapest in 1945. Told with calm compulsive force, and with an intimacy and maturity that defies the author's youth, I am fifteen is a poignant coming-of-age memoir, and a remarkable tale of ordinary lives destroyed by war. Budapest in early 1945: the siege - which was to kill some 40,000 civilians - raged around Christine Arnothy, her family and the various inhabitants of their building. Hiding in cellars, venturing out in a desperate search for food and water only when the noise of battle momentarily receded, they wondered if the Germans from the West or the Russians from the East would be victorious and under which they would fare best. Praying she would survive, and mourning the loss of some of her fellow refugees, Christine found solace in her writing - in pencil on a small notepad in the cellar - and dreamt of becoming a writer at the end of the war. Her subsequent adventures include a dramatic escape over the frontier into Austria, to Vienna and freedom (or so she imagined); then the difficult decision to leave her parents in an Allied refugee camp, while she searched for a new life in Paris.

Ioan Slavici - A ​világ, amelyben éltem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Thomas Mann - A ​Doktor Faustus keletkezése
A ​háború éveiben írja meg Thomas Mann a Faustus-legenda modern változatát, s miközben a démonival való szörnyű viaskodásról ír, meg-megreszket keze, akárcsak regénye egyik hőséé, egyszerre alakjainak szörnyű végzetétől s a háború borzalmas dübörgésétől. - Mint minden regényében, a Faustusban is önmagáról ír Thomas Mann. Minden művében a magát elemző művész hangját halljuk, de a Faustusban ez a hang sokkal erősebben és fájdalmasabban veti fel a művészélet értelmének kérdését, mint előző műveiben. Megírása életének arra a korszakára esik, amelyben az egész emberiség s a német népnek a sorsa dől el - így hiszi ő maga - a véres küzdelemben. Erről a korszakáról számol be - s nemcsak, amint azt a cím olvastán hihetnők, a Faustus keletkezéséről - ez a könyv, a magát Goethe módjára folyton elemző, egész életében nagy példaképéhez hasonlóan egyetlen, hatalmas, megszakíthatatlan önvallomást író-művész műve. Az író naplójegyzeteinek életéről, művéről, világról és politikáról szóló nyilatkozatainak foglalata ez a könyv. Nem akar titkokat megfejteni, de mégis váratlan bepillantást enged írójának legbensőbb titkaiba, s érthetőbbé, megközelíthetőbbé teszi az olvasó számára a polgári művészet e nagy képviselőjének alakját.

Tonhauser László - Nem ​kérek bocsánatot
Ettől ​a könyvtől már a hír hallatán, hogy a szerzője írni kezdte, igen sokan megijedtek. A Kiadó számtalan olyan próbálkozást volt kénytelen elhárítani, amely a meg nem írástól a különféle történetek és nevek kihagyására irányult. De végig az volt a véleménye, hogy egy tisztességében megkérdőjelezhetetlen rendőr főtiszt csak olyanokról beszélhet, amelyek - lehet bizonyos embereknek és köröknek kényelmetlenek -, de mindenképpen igényt tarthatnak a tisztességes többség érdeklődésére. Akkor is, ha sokan ezt az érdeklődést nem kívánják...

Walter Schellenberg - Walter ​Schellenberg emlékiratai
"...Büszkeséggel ​léptem be új, a technika minden rafinériájával felszerelt dolgozószobámba. A nagy íróasztal mellett egy gördíthető asztal is állt, több telefonkészülékkel és mikrofonnal. Láthatatlanul a falba építve, az íróasztal alatt és a lámpában lehallgatókészülékeket helyeztek el, minden társalgást, zajt önműködően felvettek és rögzítettek. Az ablakokon jól látható kis drót négyszögek: elektromos biztonsági felszerelések, amelyek este, távozás előtt bekapcsolva biztosították az ablakokat, a páncélszekrényeket és az iroda különböző bejáratait. A fotocellákkal biztosított termek puszta megközelítése önműködően teljes riadót váltott ki, amire másodperceken belül ott termett a fegyveres őrség. Íróasztalom olyan volt, mint egy kis erődítmény: beleépítve két géppisztoly, amelyek csövei az egész termet elárasztották golyóval. Mihelyt kinyílt a terem ajtaja, a csövek önműködően a belépőre irányultak. Veszély esetén csak egy gombot kellett megnyomnom, és a két fegyver tüzet nyitott. Egy másik gomb megnyomásával egyidejűleg egy szirénát szólaltathattam meg, amire az őrök a ház minden ki- és bejáratát bezárták. Szolgálati kocsimból huszonöt kilométer távolságra telefonálhattam, titkárnőimnek távbeszélőn diktálhattam. Ha idegen országba mentem kiküldetésbe, a parancs szerint egy műfogat kellett betétetnem, amely kellő mennyiségű ciánkálit tartalmazott ahhoz, hogy engem harminc másodpercen belül megszabadítson az ellenség kezéből. Ezenkívül egy nagy kékköves pecsétgyűrűt hordtam, a kő alatt egy további ciánkapszulával."

Ismeretlen szerző - Beszélgetések ​Pilinszky Jánossal
Beszélgetések ​Pilinszky Jánossal - többek között Cs. Szabó Lászlóval, Hegyi Bélával, Domokos Mátyással, Czigány Györggyel, Krassó Lászlóval, Maár Gyulával. Versről, hitről, művészetről, világról.

Naftali Kraus - Az ​áldozat visszatér...
A ​szerző nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hiszen 12 megjelent kötete a zsidó liturgia részleteibe avatta be olvasóit. A most írt önéletrajzi kötet méltán vált ki óriási érdeklődést, mert mai közszereplőink közül számos emberrel állt kapcsolatban s kitűnő stílusban, véleményét, értékelését sosem kendőzve írta meg emlékeit a kitűnő szerző.

David Wilkerson - Kés ​és kereszt
1958-ban ​különös dolog történt David Wilkersonnal, egy kis hegyvidéki falu tiszteletesével. A Life magazint olvasva megakadt a szeme egy cikken, amely brutális gyilkosságról tudósított. Egy New York-i geng tizenéves bűnözői kegyetlen módon végeztek ki egy béna fiút. A társadalom minden dühe - természetesen - a kíméletlen gyilkosok ellen fordult, egy kivétellel. A kivétel David Wilkerson volt. A Szentlélek sugallatára New Yorkba ment, hogy e fiúk lelkét, társaikéval együtt, Istennek megmentse. E hősies, s a kezdetén kilátástalannak tűnő küzdelemről szól ez a könyv, amely világsikert aratott. Wilkerson tiszteletesnek ma már több mint 70 országban van lakó- és válságkezelő, valamint tanácsadói központja, ahol több tízezer alkohol- és drogfüggő fiatalnak adják vissza - Isten segítségével - a reményt az igaz és teljes emberi élethez. David Wilkerson könyve idáig több mint 15 millió példányban kelt el a világon.

Italo Svevo - Zeno ​tudata
Italo ​Svevo (1861–1928) Ettore Schmitz néven született az osztrák–magyar Triesztben. Két ifjúkori könyvének kedvezőtlen fogadtatása után felhagyott az irodalommal, és szinte egy egész életet leélt már köztiszteletben álló jómódú trieszti polgárként, míg – barátja és angoltanára, James Joyce biztatása nyomán – meg nem írta ezt a regényt. A polgári lét lelki szerkezetét latin elmeéllel és közép-európaias humorral fürkésző Zeno tudata, ez a tragikomikus lélekelemző börleszk, melynek fontos motívumai a Freudnak mutatott fityisz ellenére azért a klasszikus pszichoanalízistől sem egészen idegenek, némi francia kerülővel végül is meghozta szerzőjének a sikert. Svevo ma a modern olasz regény megteremtőjének, a 20. századi olasz irodalom máig legnagyobb hatású alakjai egyikének számít. A regény magyar fordítása, mely a hatvanas évekig váratott magára, nagy port vert fel annak idején. Új kiadásban évtizedek óta most jelenik meg először. A fordítást az eredetivel egybevetette és a szöveget gondozta Barna Imre.

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Papp Lajos - Verbum ​cordis
„Nem ​vagyok író. Sokat gyötrődtem: szabad-e könyv formában megjelentetni interjúkat, előadások lejegyzett változatát, rólam írott újságcikkeket? Szabad-e a szívemet kinyitni, kitárulkozni olyan mértékben, hogy az nemcsak szívem rejtett titkait fedi fel, hanem gyarlóságomat, bűneimet, hibáimat, félelmeimet is láthatóvá teszi?"

Ethel Tolansky - Helena Scott - Krisztus ​a haláltáborban
E ​mű Johann Gruber (1889--1944) osztrák katolikus pap, illetve Jacques Bunel (1900--1945) francia kármelita szerzetes életútjával ismertet meg. Mindketten a rettegett mauthausen-guseni koncentrációs táborban vesztették életüket, lelkipásztori működésükön túl rabságuk utolsó hónapjait is a felebaráti szeretetnek szentelve. Szenvedésüket nyomon követve megismerhetjük a náci hatalom módszereit -- "alulnézetből" közelítve a történelmi eseményekhez. Tanúságtevő helytállásuk azt példázza, hogy a jótékonyság, a részvét és az önmegtagadás keresztény erényei a világháború poklában, a legembertelenebb körülmények között is ott munkáltak emberekben. Johann Gruber és jacques Bunel személyében a katolikus egyház XX. századi történetének két hősies lelkületű vértanúja lép elénk. (Zsille Gábor)

Kulics Ágnes - Tölgyesi Ágnes - ...kövek ​fognak kiáltani...
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.