További értékelések

Kedves ​magyarázat a nagyobb testvértől a kisebbnek, hogy ki kicsoda. Nagyon egyszerű modon meséli el hogy ki a rokon és ki nem az. Elmeséli, hogy a rokonok milyen kapcsolatban állnak velünk. Nagyon tetszett, hogy nem csak színes rajzokkal lett illusztrálva hanem vannak korabeli fényképek is. Ajánlom a hasonló korú kisgyerekeknek akik még most tanulják, hogy ki kicsoda és miért a családban. Nagyon ügyesen össze lett szedve és az illusztráció is nagyon ötletes, témába illő. Kedvenc rajzom mikor az iskolapadban a kisfiú meghúzza az előtte ülő lány hosszú haját . Kedvenc fényképem a nagybácsiról készült aki hason fekszik pucéron bébikorában. Ez jellegzetes volt abban az időben a babaképeknél. Nekünk is van egy pár ilyen rólunk.

Janikovszky ​humorát én nagyon szeretem. Élvezettel olvasgatom a gyerekeknek, és ők is jót mosolyognak rajta.

Rájöttem, ​hogy nemcsak Micikének jó, amiért van egy okos, nagy testvére, aki mindent megmagyaráz, hanem nekünk is nagyon-nagyon jó, amiért volt egy Janikovszky Évánk, aki mindent ilyen frappánsan, kedvesen, humorosan, hatalmas szeretettel tudott elmesélni, illetve amiért volt egy Réber Lászlónk, aki a lehető legtökéletesebb, legötletesebb, legaranyosabb illusztrációkkal egészítette ki a műveit. Akár hiszed, akár nem, én felnőtt fejjel is nagyon megszerettem őket, mindig meghatva és mosolyogva olvasgatom, lapozgatom könyveiket és bogarászom át a rajzokat, majd befejezve, búcsúzásképpen, alaposan átmelengetett szívvel simogatom meg a borítót. :)

Gyerekkorom ​egyik kedvenc könyveként emlékszem erre a könyvre. Már el is felejtettem, hogy általános első osztályos tanulmányi eredményemért kaptam ajándékba; szerencsére a tanárnő gyöngybetűkkel beleírta. Annyira aranyos, ahogy a nagytestvér bőrébe bújva kioktathatjuk a kishúgunkat a családi viszonyokról, ráadásul fényképekkel is kiegészítve, bár nekem a rajzok is nagyon tetszenek a maguk egyszerűségével. Olykor valóban nehéz elhinni, hogy mindenki volt gyerek. Ez a könyv viszont korhatár nélkül élvezhető. Megunhatatlan.

Akár ​hiszed, akár nem – ez a könyvecske szuperül választ ad a különböző generációk egymás mellett éléséből ill. egymást követő életükből felmerülő kérdésekre.
Öt csillag jár feltétlenül azért is, mert az írónő megosztotta velünk a múltját, régen és még régebb élt rokonairól készült, megsárgult fényképeken keresztül…és hogy világosan elmagyarázta a legalapvetőbb rokoni kapcsolatokat.
Akár hiszed, akár nem – nem hátrány, ha tisztában vagy, és tudod, ki (és mi lehet) az a nagynéni, ángyika, sógorasszony és koma, ükapa vagy kincsmama – mert egyszer te leszel az a bizonyos öreg rokon, aki értelmet ad az egyik fiókotokban lapuló fényképeken pózoló, oly “ismeretlen” arcoknak, akik valamiért rokonainknak nevezik magukat. Akkor a “TE” – az “öreg rokon” – segítségével ezek a megmerevedett képek megelevenednek a fiatal rokonaid számára. Életre kelti a különféle, fényképezőgép fókuszába zárt alakokat, helyzeteket az “öreg rokon”, azaz a te magyarázatod, emlékeid felidézése, történetmesélésed, amely során világossá válnak és helyre kerülnek a rokoni kapcsolatok és az is, ki és mi rejlik a rokoni elnevezések között.
Nagyon fognak téged a hallgatóid szeretni, Öreg Rokon…

(Személy szerint hasonlót éreztem át én is tegnap, amikor a régi fényképeink között válogattam, hogy gyerekkori képet akasszak ide elétek – miközben válogattam, odatelepedett mellém a fotelbe a nagyobb fiam, és elmondatta velem, kiket láthatunk, hol, milyen alkalomból, mért eszünk tortát, milyen marcipándísz volt rajta, és ki az a bácsi ott a disznóvágáson, és hogy milyen ház látható a háttérben, és hogy mi van ma a helyén, mért áll úgy a húgom frufruja, és én milyen könyvet olvasok azon a képen…stb. stb. – záporoztak a kérdések, én meg időutazást tettem a múltba… jó volt…)

“Borzasztó nehéz elképzelni, hogy valami akkor történt, amikor én még meg sem születtem, igazán szerencse, hogy fénykép is van róla a fiókban.”

Micike azt mondta, hogy szeretne látni olyan fényképet, amin MINDEN rajta van, amire a felnőttek EMLÉKEZNEK, de legyen rajta esküvői torta is, mert azt ő még sohase látott.
Megsajnáltam Micikét, mert a ILYEN fénykép NINCS a fiókban.
Azért nincs, mert amire a felnőttek emlékeznek, az nem egyszerre történt.

“Azt mondtam Micikének:
Amikor a nagypapa és a nagymama már férj és feleség volt, akkor apuka és anyuka lett belőlük, mert született egy kisfiuk, aki a végén a mi nagybácsink lett. De nem ez az érdekes.
Hanem aztán született egy kislányuk, és akár hiszed, akár nem, ő lett a mi anyukánk.
Micike ennek nagyon megörült, és én is vele örültem."

Csak azt sajnáltuk, hogy nem ismerhettük anyut, amikor kislány volt, és aput, amikor kisfiú volt, mert biztosan jókat játszottunk volna együtt.

A könyvet a Janikovszky Éva Forever!! kihíváshoz olvastam (8).
És a Magyarok előnyben kihíváshoz.

Aranyos ​rövid mese, egy kisebb és egy nagyon testvér beszélgetéséről. Egyszerű, de mégis bájos. Janikovszky Éva itt is nagyon jól átadja, hogy milyen érzés kisgyereknek lenni. A rajzok és a érgi fényképek is nagyon klasszak. Csak jó az egész!

Imádom ​az ilyen stílusú könyveit az írónőnek. Tetszettek a rajzok, a régi fényképek. Nagyszerűen, érthetően megmutatta a családfa alakulását az írónő.

Mindenki ​szeretne egy olyan fényképet, amin mindenki rajta van.
De van olyan amikor egyszerűen nem lehet.
És ennek az oka az idő.
Ami vagy előre vagy hátrahat. Vagyis az idő valamit előre, vagy hátra-hagy!!
A te szemedben mindenki örökké él, aki túlél téged.
Nem igaz?
- Micike (nem a könyvbeli, ez most az értékelés, mondjuk az értékelő képzeletbeli, kishúga), lesz olyan idő is amikor a rokon azért nem emlékezhet, emlékezik rád mert már nincs, nem lesz, #nem él, de ezt leírva még nem értheted# de volt olyan amikor azért nem emlékezett rád a rokon, mert akkor meg még te nem voltál meg #vagyis a születésed előtt élt a rokon de ezt így leírva meg te nem tudod még felfogni, nem értheted#.
Jaj az az idő, meg a kor, mindent összezavar. Az idő telik, és a hajdani csoportképről szépen mindenki kiszürkül az idő fényének a korunkra mért káros hatásától.
Azért érdekes lenne teli képpel élni, kipróbálnám.
Tudod Az élet egy nagy fénykép, amikor készül mindig fiatalabbak vagyunk attól a minktől aki megnézi majd később a képet, mindig öregebb leszel, sose fiatalabb, a kép állandó ré-mí-fá-szó-lá-ti dó, állandó..
Tudod majd mindent megértesz idejében.
Micike – Mikor van az az idejében? jöhetne már ….. Akár hiszed, akár nem mindennek megvan a saját ideje.
Mire Micike:
- Akkor mond meg mindennek hogyha neki megvan az ideje, akkor adja nekem ide.
Akár hiszed, akár nem ez a könyv nagyon jó.

#Ma ​bementem a könyvtárba szakdolgozatot írni. Ám mivel nagyon meguntam, felslattyogtam az emeletre, leültem két sor között és elolvastam 5 db Janikovszky könyvet. Úgyhogy mind az öt könyv értékelését így fogom kezdeni, hogy bejelölöm most olvasottnak, megírom az értékelést és bejelölöm befejezettnek. Csak hogy ott legyen, melyik nap történt ez az eset. :D#

Én elhiszem, hogy volt idő, amikor Micike nem élt még. Azt is elhiszem, hogy nem tudták, hogy Micike lesz majd anyu meg apu kislánya.
De azt nem fogadom el, hogy volt idő, amikor azt nem tudták, hogy én élni fogok majd, és hogy anyunak én leszek a lánya.
Miért ne tudta volna? :-)
Oké, komolyra fordítva a szót: Janikovszky bármelyik könyvét nyugodt szívvel adnám a gyerekeim kezébe #ja, nincsenek is gyerekeim…# sőt, addig nyaggatnám őket, amíg el nem olvasnak legalább egyet ezek közül a rövid történetek közül.
Nem csak szórakoztat, hanem tanít is, ami – valljuk be – nagy előny, pláne, hogy a legtöbb mai mesekönyv nem oktat, csak szórakoztat. Hát ez nem mai darab, nagyon jó volt olvasni, még így, húszon túl is. #Milyen öreg vagyok… De én is voltam gyerek. Csak anyu meg apu nem voltak soha gyerekek, az biztos.#

Gyerekeimnek ​ajánlom! Bár a könyvtári kiadás borítója nem annyira tetszetős, de belül!!! Édesanyámnak felolvastam pár perc alatt (ilyen is ritkán adódik, hogy anyukának olvasunk, nem?), közben mutogattam a aranyos képeket és szép, régi fényképeket. Gyönyörű, aranyos, vicces.