Alserbach ​százados háborús zárszámadása

Jiři Sotola - A ​pofon
1915 ​májusában, egy csodás, verőfényes tavaszi napon Marcel Flanderka egyéves önkéntes a tábori reterát előtt pofon vágja Wagenknecht őrmestert. Néhány héttel rá Wagenknecht kikerül az orosz frontra, ahol hamarosan fűbe harap, Flanderka pedig bekerül a josefstadti cs. és kir. fogházba, ahol az aranyszívű Cenek Swoboda őrmester alias Liberté papa veszi gondjaiba. A felszámolásra ítélt josefstadti fogház a béke és nyugalom szigete a megbolydult történelem háborgó óceánjában. Az idill azonban nem tart örökké: a háború ugyan véget ér, viszont megérkezik - ha kissé késve is - az ítélet, amely kötél általi halálra ítéli Flanderkát. A pofon-ban, amely egy tervezett trilógia első része, a cseh Jiri Sotola groteszk formában, ironikus-szarkasztikus hangnemben ábrázolja a történelem sodrába vetett kisember, "a bátorságra, dacra, tettre" képtelen antihős megpróbáltatásait a fenekestül felfordult, abszurd háborús világban. Akárcsak eddigi prózájában, a Jézustársaság, a Nyársra húzva és a Szent a hídon című művekben. Ezeknek a történelmi nagy regényeknek a monumentalitásához képest azonban A pofon kamaradarab, amelynek tömörsége, intenzitása, cselekmény- és stílusbeli szikársága egy új Sotolát ígér.

Jaroslav Hašek - The ​Good Soldier Švejk
The ​Good Soldier Svejk is the classic novel of the 'little man' fighting officialdom and bureaucracy with the only weapons available to him--passive resistance, subterfuge, native wit and dumb insolence. Here, with all its blasphemy and bawdiness restored, is the immortal tale of the good-hearted, garrulous progress of the only loyal Czech in the Austrian army of 1914. Enmeshed in red tape, chivvied by police, doctors, clergy and officers, and ever-obliging, the good soldier (once discharged as an idiot) ploughs his irresistible furrow towards the crowning moment when he is captured by his own troops.

Kőbányai János - Az ​elbeszélhetetlen elbeszélés
Az ​I. világháború felidézéséhez a magyar köztudatban és kultúrában reflexszerűen a végkifejlet, Tria­non ténye és traumája társul. Nem maga a háború, hanem annak más eszközökkel folytatása: a világot felosztó nagyhatalmi vetélkedés számunkra oly tragikusan kedve­zőtlen és igazságtalan verdiktje (1920. június 4.). Minden, ami ezután következett a magyar törté­ne­lemben, ebből a sokkból és trau­mából nőtt ki - ez nem vonható kétségbe... Kik ismerték meg egymást a háború poklában, és milyen tapasztalatot szereztek ott? Ez az elbeszélés meghatározó eleme. S a történet tablója, kerete: a nagy háború mennyiben különbözött minden előbbi és későbbi háborús elbeszéléstől...

Móricz Zsigmond - Esőleső ​társaság
Íme ​itt állunk és beszélünk ezen a gyönyörűségesen zengő magyar nyelven. Egy olyan nyelven, amely sehol az egész világon nincs, csak itt, ebben a kicsiny tündérkertben. Beszélünk egy olyan nyelven, amelynek még rokonai sincsenek, mert annyira régen szakadtunk el a nyelvtestvérektől ... S íme mégis itt vagyunk! ... Itt vagyunk itthon, Európa kellős közepén..." -------------------------------------------------------------------------------- Móricz Zsigmond beszéde Tiszacsécsén (1929) A kötet tartalmazza a Hét krajcár című novellát, mely meghozta számára a hírnevet, a Kis Samu Jóska című, a háborús tapasztalatait megörökítő novellát, a Szegény emberek és a Barbárok című örök klasszikusát, az Árvácskát, amiből a felkavaró hatású film készült. A könyvben szereplő további novellák: A biblia fedele, Csipkés Komárominé, Judith és Eszter, Sustorgós, ropogós tafotába, Tragédia, A debreceni csordás, A macska, Égi madár, Virtus, Esőleső társaság, Ebéd, A kislány kisujjáért, Komor ló, Családi fénykép

Mathias Stephani - Utolsó ​repülés
"A ​két gép teljes sebességgel vágtatott egymás felé. A nyílegyenes vágta végén minden attól függ, ki bírja tovább idegekkel. Aki kitér, az halott. Matt már le is adta a nyomjelző sorozatot, s közben megpillantotta ellenfele arcát. Egy néger! Ráadásul teli szájjal nevet! Ebben a pillanatban megrántotta a botkormányt, hogy elkerülje a menthetetlen összeütközést. Hajszálnyira húzott el az ellenséges gép kabinja felett, mely ebben a pillanatban adhatta volna le a halálos sorozatot. - Micsoda idegek!... Vagy tán őrült? - ez volt utolsó gondolata és behunyta szemét felkészülve az elkerülhetetlenre. - Miért nem tüzel? - eszmélt fel, s csodálkozva vette tudomásul, hogy él. Elképedve kereste ellenfelét. Megrökönyödve tapasztalta, hogy eltűnt. Határozottan emlékezett, hogy nem találta el, de aztán mégis lenézett. A Spitfiere orral zuhant a mélybe, hosszú sűrű fekete csíkot húzva maga után, s ugyanabban a pillanatban millió darabra hullt szét apró lángcsóvákat parittyázva a szélrózsa minden irányába. Hitetlenkedve vette tudomásul ötödik győzelmét."

Julier Ferenc - 1914–1918
A ​magyar nemzet ezeréves történetének legvéresebb küzdelmét az 1914-18. évi világháború képviseli. Ezt az öt éven át húzódó óriási harcot az osztrák-magyar monarchia keretében elhelyezkedett Magyarország katonái a monarchia hadszervezetében rejlő okoknál fogva túlnyomó részben osztrák hadvezérek parancsai alatt és az „osztrák” jelző alá foglalt nép fajok harcosaival közösségben vívták meg. A harc célja a monarchia megmentése és egyben Magyarország területi épségének megóvása volt. Ezen az igazságon nem változtat az a tény, hogy ennek a hosszabb időre kétségtelenül elkerülhetetlen, de esetleg bizonyos ideig még 1914 után való időre elodázható önvédelmi harcnak éppen 1914-ben való megkezdését a monarchia külpolitikájának intézői akarták, felhasználva ürügyül a monarchia trónörökösének Szarajevóban történt meggyilkoltatását. Akarták azért, mert az általános külpolitikai helyzet alapján ezt az időpontot és alkalmat kedvezőnek találták az említett gyilkosságban részességgel gyanúsított Szerbiával való leszámolásra, noha számolni kellett azzal, hogy a leszámolás kapcsán esetleg a monarchia minden ellenségével meg kell mérkőzni. Csupán Magyarország miniszterelnöke, Tisza István gróf foglalt határozottan állást a háború kirobbantása ellen, még pedig azért, mert ellentétben a monarchia többi külpolitikai vezetőivel a mérkőzésre való időpontot a pillanatnyi erőviszonyok alapján kedvezőtlennek ítélte. A sors úgy akarta, hogy Tisza ettől az álláspontjától később eltérjen. A háború kitört. A monarchia minden ellensége fegyvert fogott. A küzdelemben Magyarországnak közel másfél millió katonája hullatta vérét. Ennek a rettenetes vérontásnak hadvezetési hátterét kívánjuk ebben a könyvben ismertetni.

Andrzej Kusniewicz - Holt ​nyelvek órája
A ​kitűnő lengyel író legújabb regénye az első világháború utolsó évében játszódik, már a monarchia sorsát megpecsételő döntő ütközetek után. Alfred Kiekeritz osztrák főhadnagy, a régi porcelánok, rézmetszetek, ikonok szenvedélyes gyűjtője, egy csapat orosz hadifogollyal és kisszámú őrséggel egy kárpátaljai városkában húzódik meg. Ez az átszellemült műértő és megszállott esztéta a művészet megidézésével próbálja magát fölvértezni a mindenütt jelenvaló halállal szemben. Jelképek, szimbólumok és mítoszok labirintusán át vergődve igyekszik kifürkészni a "holt nyelvek" titkát.

Somogyváry Gyula - És ​Mihály harcolt...
Az ​első világháborús regénytrilógia (Virágzik a mandula.., Ne sárgulj fűzfa!) befejező része ez a mű. Fűzfa, vagyis ma az író a hiteles szemtanú szerepében számol be a történelem sorsfordító, véres eseményeiről: a vesztes Monarchia széteséséről, a háborút hősiesen vévigharcoló és túlélő katonák kiábrándultságáról, az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság véresen viharos eseményeiről. Az író cselekményes beszámolójából az is kiderül, hogy miért és hogyan jutott el Magyarország a teljes összeomlásig, amely később a trianoni katasztrófához vezetett.

Galántai József - Háború ​és békekötés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kálnay Adél - Háborús ​történet
A ​József Attila-díjas prózaíró a kilencvenes évek elején tűnt föl erős atmoszférájú elbeszéléseivel a kortárs magyar irodalomban, először a Holmi hasábjain, s azóta jelen van szinte valamennyi rangos fórumon. Tehetséges és termékeny író: 1990 óta, meseregényeit is ideszámítva, tíz kötete látott napvilágot, s a Háborús történet a tizenegyedik. Kálnay Adél a lélektani realizmus ábrázolójaként szuverén módon szembemegy a mindenkori divattal: írási érzékeny művészettel rajzolt látleletek azokról a sebekről, amelyeket a világ vagy az oly gyakran kegyetlen dramaturgiával dolgozó emberi sors üt a lelkeken. A Háborús történet, melynek életideje az első világháború, szorongató valószerűséggel jeleníti meg hőse, az esztelen öldöklés vágóhídjára hurcolt, majd orosz hadifogságba esett és hazájától örökre elszakadó Lakatos József csendes kálváriájában a sok-sok százezer névtelen közkatona közös emberi sorsát, szenvedéstörténetét. (Domokos Mátyás)

Domonkos László - Az ​elárult hadosztály
Domonkos ​László ebben a könyvében nem másról beszél, mint a Magyar Királyság legutolsó végvári harcairól, még inkább végvári vitézeiről, akik Erdély és a Partium határán, a balassagyarmati laktanyáról vagy a Muraköz reménytelenül elveszett falvaiban törekedtek megakasztani a trianoni gőzhengert.

Gasparovich László - Csata ​az Adrián
A ​K. u. K. Kriegsmarine polai főparancsnokságának 1917. május közepén kiadott sajtóközleményéből: Őfelsége hajóhadának egységei a folyó évi május hó 14-éről 15-re virradó éjszaka során támadást indítottak az entente által a tengeri közlekedés akadályozására létrehozott tengerzár ellen. A támadásban őfelsége Novara, Helgoland és Saida cirkálói, valamint a Balaton és Csepel rombolók vettek részt. A támadás során a kötelékünk az otrantói tengerzárat teljesen megsemmisítette: a tengerzár hajói közül tizenkilencet elsüllyesztettek, további legalább huszonötöt súlyosan megrongáltak. A tengerzár elleni akcióban elsüllyedt továbbá három olasz teherhajó is, amelyek utánpótlást szállítottak Valona kikötőjébe. Ennek az akciónak a során őfelsége Csepel hadihajója elsüllyesztette az olasz Borea rombolót. Az I. világháború egyik mellékhadszínterén ugyanis az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottája győzött az antant hajói fölött, bár nagybányai Horthy Miklós parancsnok szavai szerint „nem eléggé”. Ennek a csatánák állít emléket Gasparovich László tényregénye, melyben dokumentumok és a regényelemek keverednek, s tárják elénk néhány nap eseményeit, háborús poklát, szenvedéseit. Néhány nap történetét, mely egyébként nem rengette meg a világot...

Miloš Crnjanski - Egy ​csepp spanyol vér
Miloš ​Crnjanski szerb költő és író, 1893-ban született Csongrádon. Már első lírai művét áthatja egyéni expresszionista hangvétele; az 1920-ban megjelent Ithaka lírája és a Napjaink éneke méltán keltett feltűnést. Élete főműve a Černojević naplója. E lírai kisregényben az I. világháború poklát megjárt emberek szenvedéseiről szól, helyenként kafkai eszközökkel. Változatos életútján volt középiskolai tanár, majd Jugoszlávia külföldi követségein attasé. A II. világháború után Londonba emigrált; 1965-ben tér haza. London regénye c. regényében önéletrajzi elemekkel motiválva írja meg, hogy a művészt, az alkotót hivatása a szülőföldhöz köti. Egy csepp spanyol vér című regénye, amely első ízben jelenik meg magyarul, a 19. századi müncheni forradalom történelmi tényeit izgalmasan, fordulatosan, filmszerű elevenséggel idézi fel. I. Lajos, a művészlelkű és művészetpártoló bajor király fényűző életvitele, kisszerű zsarnoksága, eleve bukásra ítélt uralkodói módszere haláltánclátomásként bontakozik ki előttünk végzetesen szép szeretőjének, Lola Monteznek tündöklésében és bukásában.

Jessica Gregson - Angyalcsinálók
Egy ​Tisza melléki kis falu határába már az első világháború kitörésének elején olasz hadifoglyokat telepítenek. Az ő egészségügyi ellátásukról és élelmezésükről a falu asszonyai gondoskodnak, és némelyikük, természetesen a férjéről sem megfeledkezve, szerelembe esik a katonákkal. A korábban tetszhalott életet élő falu ismét zsongani kezd, mint tavasszal az erdő, amely körülöleli. A háború végeztével pedig a férfiak csaknem valamennyien hazatérnek. Vajon mit hoznak magukkal abból a vad, embertelen világból, amelyet ha lelki és testi sebesülésekkel is, de túléltek? És mit találnak otthon? Asszonyaik mivel szembesítik őket, lehet-e még együtt élni? Kikből lesznek az áldozatok, és vajon kik azok, akik akár gyilkosság árán is megszabadulnának a férjüktől? Mi történik a méregkeverő, vajákos asszonyokkal? Hat-e a méreg, amikor már nem hat? Boszorkány-e a boszorkány, vagy csak annak képzeli magát? Angyalcsináló történetet olvasunk, amelyből egyszer csak eltűntek az angyalok. A skót írónő, aki regényében a századelő magyar valóságával ismerkedik, ugyan nem feminista, mégis izgalmas, szembesítő kérdéseket tesz föl, amelyekkel valamennyiünknek, férfiaknak és nőknek, férjeknek és asszonyoknak, érdemes szembenézni.

Ford Madox Ford - Vannak, ​akik nem...
Anglia ​az első világháború küszöbén. Christopher Tietjens, a tökéletes angol úriember páratlan önuralommal viseli felesége, Sylvia megnyilvánulásait, aki minden alkalmat megragad, hogy hitvesét mások előtt megalázza és nevetségessé tegye. A bájos asszonyt leginkább az a távolságtartó emelkedettség bosszantja, amelynek segítségével a kiváló képességű fiatalember igyekszik kapaszkodót találni a darabjaira hulló, korrupt társadalom útvesztőiben, ahol a szerelem, a barátság és a lojalitás a legjobb esetben is már csak a megszürkült hétköznapok elhervadt díszei. Tietjens ebből a világból inkább a frontra menekül, mert vannak, akik dalolva rombolják le a régi értékeket, s könnyed flegmasággal rugdossák szét egy hanyatló világrend maradványait, de vannak, akik nem... Ford Madox Ford a huszadik század azon írói közé tartozik, akik a huszonegyedik század emberét is képesek megszólítani. Grandiózus regényciklusának első részében a tökéletesen kidolgozott jellemek és a modern narráció - akár egy impresszionista festmény - egyszerűen, mégis megdöbbentő mélységgel tárja elénk a sok évszázados brit birodalom széthullásának időszakát. A hazánkban is nagy sikerrel vetített filmsorozat után most a magyar olvasóközönség is megismerkedhet az eleddig méltatlanul mellőzött írózseni művével.

Luciano Garibaldi - A ​háborúk százada
A ​XX. század a technikai és társadalmi forradalmak, az egyenjogúság, a jóléti társadalom, a hihetetlen népszaporulat, a fejlődés százada. Ugyanakkor egyben a világ egyik vagy másik pontján szinte szünet nélkül zajló háborúk százada is. A XX. század során a világnak volt alkalma megismerni a gyorstüzelő fegyvereket, a messze hordó ágyúkat, a tankokat, az atombombát és az öngyilkos merénylőket... A XX. század háborúinak e hiteles áttekintése figyelmeztető üzenet. Felhívás egymás és a háború megértésére; annak felismerésére, hogy a háború nem csupán hadüzenetből és lelkesedésből, hősiességből és diadalmenetből áll, hanem sárból és hidegből, tűzből és halálból, borzalomból és cenzúrából.

Erwin Rommel - Gyalogság ​előre!
Erwin ​Rommel: nevét a törtenelem legnagyobb hadvezérei között tartják számon. Azon kiválasztottak egyike, kinek személyisége átlép az idő korlátain, s a belőle kisugárzó erő és energia a mai napig érezteti hatását. Erwin Rommel neve egyet jelent a hazaszeretettel, a lovagiassággal, a hadvezéri zsenialitással. Tisztessége és lojalitása megkerdőjelezhetetlen, bár a náci Németország zászlai alatt aratta győzelmeit. Ez a kitűnően képzett, hihetetlen alkotóerővel megáldott, haladó elveket valló tábornok arra késztette még Winston Churchill brit miniszterelnököt is, hogy az angol parlamentben a következőket mondja róla: –Nagyon bátor és hozzáértő ellenfél. Még most, a háború förgetegében is ki kell jelentenem, Erwin Johannes Eugen Rommel nagy hadvezér. Felvetődik a kérdés, hogyan sajátíthatta el Rommel ezt a kimagasló tudást? Milyen iskolában tanulta meg a hadvezetés művészetét? Erre Rommel jelen művében maga adja meg a választ. Ő a háború iskoláját járta 1914-1918 ig, és ott csapatai élén bátran küzdve sajátította el, hogyan kell csapataiban a hadierényeket ápolni és a legmagasabb szintre emelni... A kiadó ebben a reprint kiadásban Rommel tábornok I. világháborús élményeit és tapasztalatait adja közre a nagy hadvezér saját szavaival a történelmet kedvelő közönségnek.

Ernest Hemingway - Búcsú ​a fegyverektől
A ​huszadik századi amerikai próza klasszikusa számára a Búcsú a fegyverektől (1929) hozta meg az ismertséget és az elismertséget, majd hamarosan a világhírt is. Tömegsiker volt: a megjelenését követő négy hónap alatt nyolcvanezer példány kelt el az első amerikai kiadásból. Kétszer is megfilmesítették. 1934-ben magyar fordításban is megjelent. A Búcsú a fegyverektől "háborús regény", egyike azoknak a szépirodalmi feldolgozásoknak, amelyek az első világháború értelmét vagy értelmetlenségét firtatták, a "régi Európa" véres pusztulásának és értékei látványos csődjének a tragikus tanulságait igyekeztek levonni. Egyben erősen önéletrajzi és személyes élmény-hátterű: Hemingway önként jelentkezett az olasz hadseregbe, mentősként vett részt a harcokban, s - akárcsak regénye hőse - megsebesült. A kórházban ismerkedett meg Agnes von Kurowsky nővérrel. Nyolc évig tartott a szerelmük. Róla mintázta Catherine Barkley regénybeli alakját. (A borítófotón Agnes és Ernest szerepel.) Hemingway regénye a háború pátoszával és a hősiesség kultuszával való teljes és végleges szakítás. Mégpedig a szerelem jegyében: Frederic és Catherine szerelme és tragikusan rövid boldogsága a hit és a remény egyetlen ajándéka a létezés közönyös és könyörtelenül pusztító világában.

Podani János - Egy ​hadapród naplója az első világháborúból
A ​szerző, Podani (Patonai) János 1892-ben született Szarvason Podani János szabó mester és Kotvan Julianna második gyermekeként. Szarvason járt iskolába, 1912-ben tanítói oklevelet szerzett. 1914. október 2-án hívták be sorozásra Gyulára, s alkalmasnak találták katonai szolgálatra. Október 6-án egyévi önkéntességért folyamodott. 26-án vonult be a 101. gyalogezredhez Békéscsabára. November 13-án a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredhez helyezték át kiképzésre. December 30-án őrvezetővé léptették elő, és Lugosra, tartalékos tiszti iskolára vezényelték. 1915. március 1-jén hadapródjelölti rangot kapott. Májusban szakaszparancsnok lett, és századával a keleti frontra vezényelték. Mielőtt a frontvonalat elérték volna, ezredét az olasz frontra irányították. Június elején bocsátkoztak harcba az Alpok hófödte sziklái között, de június 16-án már fogságba esett. Különböző észak-olaszországi fogolytáborokban élt, fogsága idején kapta meg a hadapródi majd a zászlósi rangot. Egy ízben szökést kísérelt meg társaival, de nyolc nap múlva elfogták őket. A háború befejezése után, 1919. április 9-én térhetett haza, 14-én lépte át a magyar határt. Három évet és 10 hónapot töltött olasz fogságban. Hazatérte után Szarvason kapott tanítói állást. Hosszú ideig tanyai iskolákban (Örményzug, Bikazug, Inkey-Káka) dolgozott. 1943-ban „Patonai”-ra magyarosította nevét. Az államosítás után a szarvasi II. Sz. Általános Iskola felső tagozatán rajzot tanított. 1920-ban megnősült, felesége Szlovák Erzsébet. Két gyermekük született: Ervin és Jolán. (Ervin középiskolai tanár, Jolán orvos lett. Mindketten elhunytak. Ervin két gyermeke közül az ifjabb Ervin is elhalálozott. Podani (Patonai) János hagyatékából Patonai Zoltán, az ifjabbik unoka őriz néhány iratot és fényképet.) A család az 50-es évek végén elköltözött Szarvasról. A családfő 1970-ban hunyt el Budapesten. Feleségével együtt a Farkasréti temetőben nyugszik. Naplója – a Podani- (Patonai) hagyaték egy részével együtt – Melis János szarvasi régiségkereskedő birtokába került, ő őrizte évtizedeken át, és mentette meg a pusztulástól. Nála talált rá dr. Demeter László gyűjtő a 80-as évek közepén, csere útján lett a tulajdonosa. 1993-tól a Szarvasi Krónika Alapítvány Kuratóriuma tervezte megjelentetését hasonmás formában a Szarvasi Krónika Kiskönyvtára sorozatban. A szerkesztési munkákat megkezdték, de kiadása meghaladta az Alapítvány lehetőségeit. 2002-ben a Korona Kiadó vette gondozásába a kéziratot, de ekkor sem jelent meg. A Szarvasi Krónika Alapítvány és a Digitális Kalamáris összefogásával született meg 2012-ben a könyv Podani János olaszországi jegyzetfüzete nyomán, Egy hadapród naplója az első világháborúból címmel.

Dombi Kiss Imre - Pokoljárásom
"Przemysltől ​számítva 28 nap tartott hosszú utazásunk. Hej, szép magyar hazánk és szeretteink! Ha rátok gondolunk, bánatos, betegek vagyunk, hogy milj messze, messze vagyunk tőletek Délkeleten, Ázsiában, de azért a lelkünk álmunkban mindig csak otthon jár. Április 15-én megkezdődött nékünk a lágerkoszt. Naponta fejenként 3 font fekete kenyeret, levest és délben, leves után keményre főtt, olajos kását kaptunk, meljnek igen nehéz szaga volt, és ezen felül egy-egy pár kockaczukrot is és csáját. De hamarosan jött az idő, hogy az élelmet szűkebbre vették.. Majd aztán később nagyon keveset kaptunk mindenből. Csak a nehéz hónapokból kaptunk sokat, ami évekre rúgott."