Barátom, ​Vasarely Catherine ​Millet beszélgetései Denise Renével

Román József - Bálint ​Endre
A ​szerző, Román József a művésznek régi tisztelője, barátja, évtizedek óta figyeli életútját, a művek keletkezésének körülményeit. Felhasználva Bálint Endre megjelent és kéziratos feljegyzéseit, visszaemlékezéseit, valóságos életrajzi regényt ír, hiteles képet rajzol a művész gyermekkoráról, élményeiről, az őt ért hatásokról. Bálint Endre életművének megértéséhez különösen fontos életének, környezetének, társadalmi körülményeinek alaposabb ismerete, hiszen művészete emlékeinek, érzelmeinek, a hétköznapi eseményeknek szinte közvetlen lenyomata, naplója. Gondolatait, érzelmeit azonban csak rá jellemző motívumokkal fejezi ki, amelyek megfelelő kulcs nélkül csak nehezen olvashatók. A szimbólumok megfejtéséhez, értelmezéséhez nyújt segítséget a szerző a kitűnő képanalízisek sorával, az ismételten visszatérő témák, jelek szubjektív motivációját, jelentését kutatva, pszichoanalitikus módszerrel jut el a művész mondanivalójának kifejtéséhez. Nem kívánja meghatározni Bálint Endre helyét, rangját a magyar és egyetemes művészet történetében, elsősorban az életmű pszichológiai determináltságát hangsúlyozza. A kötetet 114 reprodukció, köztük 62 színes kép gazdagítja.

Bernard Denvir - Impresszionizmus
A ​modern kor képzőművészetére kétségkívül az impresszionizmus gyakorolta a legerőteljesebb hatást. Több mint négyszáz képpel illusztrált könyvében Bernard Denvir új megközelítésben tárja elénk a döntő többségükben francia vagy Franciaországba működött művészek életét és műveiket. A szerző nagyszabású történeti áttekintésben mutatja be azt a festőcsoportot, amely egyedül a korai reneszánszhoz fogható hatással volt a nyugati félteke átalakulófélben lévő festészetére, alapot teremtve a XX,. század művészetének földrengésszerű változásaihoz. A könyv közérthetően vázolja fel a forradalmi változások kezdetét, az irányzat fénykorát és különböző árnyalatait. Szemléletesen leírja és elemzi az egyes impresszionista alkotásokat, történelmi és szociológiai összefüggésekben is kijelöli az irányzat helyét. Külön hangsúlyt kap az impresszionistáknak az a teljességgel újszerű érdeklődése, mellyel a természet ábrázolásán túl az iparosodó városok lakóinak hétköznapjai felé fordultak. Képeiken a pályaudvarok és nyilvánosházak, a színházak és presszók, népkerti sétányok és az iparvárosok peremkerületei olyan fontossá váltak, mint addig csak a csatamezők, az udvari élet és az újtestamentum jelenetei. Az impresszionisták ugyanolyan mértékben támaszkodtak a fényképezőgép és a tudományos elméletek kínálta lehetőségekre, mint a régi mesterek munkáira és írásaira. Ők voltak azok a nyugati művészek, akik elsőként fedezték fel az ihlet forrását a világnak az Európán kívüli részén, és őket ragadta meg első ízben az évszázadok óta lenézett hétköznapi témák világa is. Az impresszionistákat sok legenda övezte. A könyv ezeket is körüljárja és némelyiket le is rombolja. Ott van például mindjárt az, amely szerint a "stílusirányzat" valójában csak a sajtó hasábjain létezett, hiszen a csoport tagjai mindössze egy kiállításon jellemezték magukat 'impresszionista'-ként, s a későbbiekben is csak igen vonakodva vállalták ezt a megnevezést. Manet például, akit pedig az irányzat vezéregyéniségeként tartottak számon, egyetlen közös kiállításon sem vett részt, és bár festő társai közül többekkel tartott fenn baráti kapcsolatot, a csoporttól elhatárolódott, mert attól tartott, hogy a túlzottan szoros szálak rontanák esélyeit a Salonon, vagy esetleg veszélybe sodorhatnák a hőn vágyott Becsületrendet - egyébként ugyanez aggasztotta Cézanne-t is. A nyakas lázadónak tartott festők többségének politikai világképe megingathatatlanul konzervatív alapokon nyugodott, és Renoir illetve Monet kivételével a csoport összes tagja tősgyökeres középosztálybeli polgárnak számított. Habár a szabadban, a valós látványt rögzítő festést az impresszionizmus egyik alappilléreként tartották számon, egy rövid időszakot leszámítva, az elvárásnak fittyet hányók többen voltak, mint az azt következetesen betartók, és a jelek szerint még az igazán elkötelezett Monet is használt fényképeket a roueni katedrálisról festett híres sorozatának elkészítésekor. A szerző kiemelt figyelmet szentel azoknak a kritikusoknak, műkereskedőknek és támogatóknak, akik az impresszionisták társadalmi kapcsolatait biztosították. A valóság ebben az esetben is sokkal árnyaltabb, mint ahogy korábban beállították. A kritikusok korántsem voltak egyként az irányzat ellen, és a művészek sem tetszelegtek az eszményi áldozat szerepében, hanem nagyon is ravaszul igazgatták a szálakat, a legparányibb esélyt is megragadták, hogy kedvező hatást keltsenek a nagyközönségben, feltornásszák festményeik árfolyamát. A többségében segítőkész képkereskedők időnként saját érdekeik rovására is támogatták őket, s állandó vásárlóikra sem volt jellemző a szűkmarkúság. Az 1880-as évekre a legtöbb művész, ha nem is fejedelmi, de a tisztes jólét biztosításához bőségesen elegendő jövedelemmel rendelkezett. A több mint 400 képpel illusztrált kötet lapjain az olvasó a stílusirányzat közismert remekművei mellett jó néhány kevésbé híres, ám ugyancsak elbűvölő festménnyel is megismerkedhet. A ragyogóan friss, szórakoztató stílusú szerző az olvasó elé tárja azt a folyamatot, amelynek eredményeként a vélt valóság ábrázolása helyett az érzéki tapasztalásra támaszkodó impresszionizmus a vizuális romantika utolsó jelentős megnyilvánulásaként a színre lépett, és első állomása lett egy olyan vizuális gyakorlatnak, mely aztán alapvetően megváltoztatta a természetről és az életről kialakított fogalmainkat.

Martin Treu - Luther ​Márton, a reformátor
A ​Budapesti Történeti Múzeumban 2006. szept. 18-án megnyitott kiállítás segédanyaga.

David Bianco - Lucia Mannini - Anna Mazzanti - Az ​impresszionizmustól a szecesszióig
A ​XIX. század derekán feltalálják a fényképezést. A festők végre magát a valóságot figyelhetik meg, de nem azért, hogy másolják, hanem hogy értelmezzék. Falatozás a szabadban, lóverseny, táncosnők - az impresszionisták (Manet, Monet, Degas, Renoir stb.) festményei a kor társadalmának eleven, friss és szokatlan képét közvetítik számunkra. Eközben Cézanne a látványt alkotó geometriai struktúrákat kutatja, Párizsban megépül az Eiffel-torony, New Yorkban magasba szöknek az első felhőkarcolók, a csillogó városi élet pedig az art nouveau kifinomult stílusában találja meg kifejezési eszközét. Csakhogy a belle époque ragyogó fényei mögött újraélednek a belső kínok, az egzisztenciálisan rossz közérzet: ennek szószólói Vincent van Gogh és Paul Gauguin, a nabis mozgalom festői és Henri Rousseau, a "vámos". Aligha véletlen, hogy a század utolsó pillanatait Munch Sikolya hatja át és szaggatja darabjaira.

Frank Zöllner - Leonardo ​da Vinci összes festménye és rajza
„Végignézve ​ezt a pazarul illusztrált könyvet, részesei lehetünk Leonardo csodálatos képi világának.” The Art Newspaper, London A mű -első része 10 fejezetre bontva mutatja be Leonardo életét és munkásságát levelei, naplója és egyéb írásai alapján -a második rész műveinek teljes katalógusa, fennmaradt és elveszett alkotásainak leírása -a harmadik rész művészi rajzait tartalmazza. A 663 színes reprodukció több mint fele a windsori kastélyban található és nyomtatásban ebben az összeállításban jelent meg először A reprodukciók, köztük a maga teljességében először ebben az összefoglaló műben közölt grafikai munkák minősége olyan tökéletes, hogy az olvasó – még a kicsinyített formát lapozgatva is - egy exkluzív kiállítás kivételezett látogatójának érezheti magát.

Beke László - Gábor Eszter - Prakfalvi Endre - Sisa József - Szabó Júlia - Magyar ​művészet 1800-tól napjainkig
A ​kötet egy évvel előtte megjelent elődjének, a magyarországi művészetet a kezdetektől 1800-ig bemutató összefoglalásának a gondolatmenetét folytatva, kronologikus rendben tárgyalja az 1800-tól napjainkig eltelt több mint kétszáz év művészetét. Öt nagy fejezetét a korszak legjelesebb szakemberei írták, akik a legújabb módszerek és tudományos eredmények érvényesítésén kívül arra is gondoltak, hogy a művészet fejlődését a történelem és a kultúra alakulásával párhuzamosan mutassák be. A korábbi hasonló témájú könyvektől eltérően az építészet és a képzőművészetek tárgyalása nem a legutolsó korszakhatárral zárul, hanem számot vet szinte az utóbbi hónapok művészeti eseményeivel is. A szöveget több mint 400 kép, gazdag bibliográfia, valamint mutatók egészítik ki. Megjelent 2002-ben.

Passuth Krisztina - A ​nyolcak festészete
A ​Nyolcak művészcsoport Budapesten született és itt tevékenykedett. Első kiállítását l909 decemberében rendezte, de a Nyolcak nevet csak l911-ben vette fel. Tagjai voltak: Berény Róbert, Czóbel Béla, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos. l911-ben mint csatlakozók velük együtt kiállítottak még: Lesznai Anna, Fémes Beck Vilmos, Vedres Márk. A Nyolcak tudatosan szembefordultak az akadémizmussal, a műcsarnoki festészettel, hogy új értékeket tekintsenek mérvadónak: elsősorban Cézanne és Matisse művészetét, az olaszországi reneszansz mestereket és a korabeli osztrák, valamint a korábbi német alkotókat is. Törekvéseiket a hazai radikális szemléletű polgári értelmiség legjobbjai támogatták. Kapcsolatban, barátságban voltak olyan alkotó egyéniségekkel, mint Ady Endre, Bartók Béla, Jászi Oszkár, Lukács György és mások. Festészetükben a korszerű európai stiláris törekvéseket a hazai forradalmi társadalomszemlélettel egyesítették. A csoport autonom társadalmi felfogást és autonom művészetet képviselt, sajátos szemléletüket l907- l909 körül alakították ki, és l910-l912 körül bontakoztatták ki. Nagy, reprezentatív sikeres kiállításukat a Nemzeti Szalonban l911-ben rendezték. 1912-ben már csak négyen vesznek részt az együttes kiállításon.A korabeli kritika azonnal felfigyelt rájuk, és számos cikk jelent meg róluk amely vagy élesen támadta vagy igen nagyra értékelte művészetüket. Az első világháborút közvetlenül megelőző korszakban az érdeklődés középpontjába kerültek, hogy a későbbiekben, 1920 után, tevékenységük nagyrészt feledésbe merüljön. Csak az 1960-as években fordult megint feléjük a figyelem.

Ismeretlen szerző - Vasarely ​Múzeum
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gilles Néret - Delacroix
"Az ​utolsó nagy reneszánsz mester és az első modern művész" - Baudelaire méltatta e szavakkal Delacroix-t. A költő nem csak azért tartja a festőt a művészettörténet élvonalbeli alakjaival egyenrangúnak, mivel Delacroix romantikushoz méltóan merész és eredeti, hanem mivel a hagyományokat tisztelve mert merész és eredeti lenni. ... Delacroix-ban felismerhető a romantikus életérzés minden tünete. Végletesen individualista lévén mindenekelőtt tudatállapotot, emberi érzelmeket kívánt kifejezni. Míg a klasszicista művész a kompozíció fegyelmezett, gondos kialakítására és pontos kivitelezésre törekedett, addig Delacroix színekkel kísérletezett, és a mozgás egyszerre ösztönös, feszültséggel teli, sőt drámai érzékeltetésére törekedett. Nem a felület aprólékos megmunkálása volt fontos számára, nem a finom színátmenetek, hanem sokkal inkább az éles kontrasztok izgatták, és az erőteljes ecsetvonásokat kedvelte. Csak a múltbéli remekműveken iskolázott nagy művész képes sikeresen elvetni a tanultakat, lefektetni új szabályokat és megmaradni a hagyományos kereten belül. Talán csak az tudja mindezt megtenni, akinek a példaképei szintén szakítottak saját korukkal. Delacroix tökéletesen tisztában volt ezzel. Amikor egyik csodálója "a festészet Victor Hugójának" nevezte, hűvösen hárította el a dicséretet: "Téved ura, az én művészetem vegytiszta klasszicizmus." Delacroix belső konfliktus nélkül vállalta azt, hogy romantikus is és klasszicista is legyen egy személyben, munkásságában békésen él együtt a régi és a modern: Rubens és Géricault, Shakespeare és Goethe. ...1822-ben egy fiatal újságíró így méltatta a Dante bárkáját a Le Constitutionnel hasábjain: "Nincs még egy festmény, mely ennyire nyilvánvalóan hirdetné meg egy nagyszerű festő megjelenését, mint M. De Lacroix [sic!] alkotása... Alakjait Michelangelo merészségével és Rubens gazdag fantáziájával helyezi el a vásznon, rendezi csoportokba, és veti alá saját akaratának... Azt hiszem, nem tévedek: M. de Lacroix-t zseniális tehetséggel áldotta meg a sors. Higgyünk benne, bízzuk meg nagyszabású munkákkal, mert csak így bontakozhat ki tehetsége..." Ezt a próféciát Adolphe Thiers fogalmazta meg, akinek tizenegy évvel később miniszterként lehetősége nyílt arra, hogy a francia állam nevében éppen effajta jelentős feladatokkal bízza meg a művészt. A Marokkóból éppen visszatért festő, aki útjáról témák, motívumok, formák és színek hatalmas tárházát hozta magával, megérett a nagyra törő vállalkozások végrehajtására...

Carlotta Lenzi Iacomelli - A ​rokokótól a XVIII. század végéig
A ​XVIII. század építészete örökli a barokktól a formák pazar gazdagságát és szeszélyességét, ugyanakkor ezt könnyedebbé és kecsesebbé oldja. Nemkülönben a festészet: mintha a barokk szépségeszmény által meghatározott irányt követné, de ezt nagyobb könnyedséggel teszi. Canaletto, Bellotto és Guardi ragyogó "fotogramokon" örökíti meg ennek a boldogságban úszó Európának a városképeit. Mindezt együttesen nevezzük rokokónak. Azonban ismét beköszönt a változás. Angliában már a szigorú neopalladiánus stílusú épületekért rajonganak, Hogarth révén pedig a festészet a társadalmi szatíra hatékony eszközévé válik. A francia felvilágosodás gondolkodói egy új társadalom körvonalait vázolják fel, amely az Ész elsőbbségén alapszik, s a klasszikus formavilágot alkalmasabbnak ítélik arra, hogy a vizuális művészetekben kifejezze racionális hitvallásukat. Herculaneum és Pompei váratlan fölfedezése nagy segítségükre van ebben. A legkülönfélébb nemzetek műértői keresik fel az itáliai ásatásokat, s a "régi kacatok" számos új ismerettel szolgálnak. Rómában és Londonban megnyílnak az antik világot bemutató első múzeumok, a század végén pedig már a klasszicizmus a "korszerű" stílus.

David Bianco - Lucia Mannini - Anna Mazzanti - A ​klasszicizmustól a realizmusig
A ​"császári" szigor és józanság eszménye, a klasszicista művészetfelfogás két alappillére, kiváltképp hasznosnak bizonyult Napóleon csillagának felemelkedéséhez. Az alacsony növésű francia tábornok, aki néhány év leforgása alatt a franciák császára lett, David és Canova nagyságrendű művészekben találta meg saját képmásainak, hőstetteinek, mítoszainak és családjának nem mindennapi megjelenítőit. Napóleon megnyitotta a Louvre-t, és a csapatai által meghódított Európában rangos képtárakat alapított, nemkülönben akadémiákat, amelyekben a klasszicizmus kultuszát ápolták, s ahol terjedt a napóleoni korszak stílusa, amit empire-nak nevezünk. A császári emelkedettség hatotta át az építőművészetet, mindenekelőtt az urbanisztikát: egész városok, mint például Milánó, új arculatát alakították ki az akadémiák építészei. Mindemellett már mutatkozott elégedetlenség is a fagyos hivatalossággal, a csiszolt felületű márványokkal, a korinthoszi oszlopokkal, a festményeken újra megjelenő olimposzi istenekkel szemben. Az egyén, a természetközeliség, az igazabb és elevenebb történelem hallatta hangját. A valóság iránti igény, a középkor ködös vonzereje, az egzotikum - mind olyan témák, amelyeket a klasszicista és akadémikus érzékelés mintha a legcsekélyebb mértékben sem venne figyelembe. Napóleon bukása után ugyanakkor mind sürgetőbben jelentkeztek, s az érzékenyebb, a jövőbe tekinteni képes művészek közül mind többen vallották őket magukénak. Spanyolországban Goya, Németországban Caspar David Friedrich, Angliában Turner, Franciaországban pedig a nagy hármas: Ingres, Géricault és Delacroix - Európában ők mind az új romantikus érzékenység terjesztői voltak. Más művészek annak érezték szükségét, hogy elhagyják az akadémiák előadótermeit, s közvetlenül megmártózzanak a természetben (például Corot); megint mások a középkori történelemben keresték ihletforrásukat (gondoljunk az olasz Francesco Hayezra), végül akadnak, akik úgy vélték, hogy a mindennapi élet, a munka ethosza, a társadalombírálat alkotja azokat a témákat, amelyek a leginkább érdemesek arra, hogy a művészetek megragadják őket.

Ismeretlen szerző - Ezer ​év 1000 remekmű
Az ​Ezer év 1000 remekmű című album bemutatja a festészet 1000 legizgalmasabb alkotását a XIII. századtól a XX. század végéig. A kötetből megtudhatjuk az 1000 festmény több, mint 100 alkotójának életrajzi adatait, egy-egy mű keletkezésének körülményeit. A kötet évszázadokra bontva követi végig a stílusokat, irányzatokat, így könnyen átláthatók az egyszerre, egy időben jelentkező tendenciák és technikák. A fejezetek elején rövid művelődéstörténeti bevezető ismerteti az adott század legjelentősebb felfedezéseit, irodalmi és építészeti alkotásait. Az Ezer év 1000 remekmű című színes album átfogó festészettörténet, minden korosztály számára használható kézikönyv, amely a festményekkel és a festőkkel kapcsolatban az összes alapinformációt tartalmazza.

David Boyle - Impresszionizmus
Miért ​tetszik egy impresszionista festmény? Vajon mi késztette a mestereket, hogy hátat fordítsanak a hagyományos festészetnek? Könyvünk megvilágítja a lázadást kiváltó motívumokat. Megrajzolja a történelmi körülményeket, a kort, amelyben az impresszionisták éltek ls alkottak.

Frank Zöllner - Leonardo ​da Vinci
A ​régebbi írók és kritikusok szinte csak jó, figyelemre méltó, rendkívüli dolgokról számolnak be Leonardo da Vincit illetően. Sokoldalúan tehetséges, szeretetre méltó és vonzó fiatalember képét vázolják fel, aki nemcsak a képzőművészetek terén váltotta ki kortársai csodálatát, a tudományos és a zene terén is kiemelkedett. A kritikusok előtt nem maradnak rejtve a művésznek akkoriban nemigen elfogadható tulajdonságai sem. Homoszexuális vonzódását, ami abban az időben büntetendő volt, már fiatal korában számon tartották, a 16. században azonban a zseni magától értetődő velejárójaként méltányolták. Komolyan felrótták azonban arra való hajlamát, hogy ne fejezze be a megkezdett munkákat; s az életrajzírók ismételten kárhoztatják Leonardo érdeklődésének rendkívül széles spektrumát, és e sokirányú érdeklődés közvetlen következményét művészetére.

Hans Belting - A ​művészettörténet vége
Léteznek-e ​egyáltalán műakotások művészettörténet nélkül? Elbeszélhető-e még egyáltalán valamifele művészettörtenet a modern művészetek lazadása után? S vajon műtárgyak, stílusok, eszmék, kultúrák vagy önmaga törtenete volna? Átalakul-e a művészettudomány valamilyen egyetemes képtudománya vagy még tágabban értett kultúratudománnyá? Belting 1983-ban írt, klasszikussá lett könyvét egy évtized múltán újraírta, nemrég pedig új zárófejezettel egészítette ki. Az Olvasó a művésszettörténetről - a műveszet világunkban őrzött szereperől - írt egyik legjobb könyvet tartja kezeben.

Ismeretlen szerző - Romantika, ​realizmus és szecesszió
Kötetünk ​a 19. század óriási művészi teljesítményét fogja össze. A romantikától a realizmuson, impresszionizmuson és szimbolizmuson át a szecesszióig gyors egymásutánban váltakoznak a művészet irányzatai és divatjai, és a század végére a képzőművészet szinte az emberi élet- és magatartásformák alakítójává válik. A 19. század nagy felfedezése az emberi személyiség, az ember politikai és egyéni szabadságának tudatos átélésével. Az ebből fakadó individualizmus újfajta kapcsolatot teremt a művész, az alkotás és a társadalom között. Az a kép, mely a művészről jelenleg is él az átlagember tudatában, a 19. században alakult ki, és főként a század második felének képzőművészeiről. Bármely közvélemény-kutatás azt eredményezi, hogy a legismertebb és leginkább kedvelt művészek ma is a francia impresszionizmus képviselői: Manet és Monet, Renoir és Cézanne, Gauguin és Van Gogh, a szobrász Rodin műveiért emberek milliói látogatják azóta is a múzeumokat, a vándorkiállításokat. A képzőművészeti "leg"-ek listája e század alkotóival kezdődik.

Erwin Panofsky - Az ​emberi arányok stílustörténete
Erwin ​Panofsky (1892-1968) századunk legkiválóbb művészettörténészeinek egyike. 1935-ben a hitleri terror elől az Egyesült Államokba emigrált, ahol - haláláig - a New York-i, majd a princetoni egyetem professzora volt. Úttörő felismeréseket tartalmazó, méltán világhírűvé lett tanulmányában az emberi testarányok változó képzőművészeti normáinak, "kánonjainak" jelentéstartalmait vizsgálja, a képzőművészeti stíluskutatást - szubjektív, hangulati megállapítások helyett - egzakt, tudományos alapra helyezve.

Kenneth Clark - Nézeteim ​a civilizációról
A ​világhírű angol művészettörténész a magyar közönség körében is kedveltté vált magas színvonalú és ugyanakkor nagyon közvetlen, minden érdeklődő számára közérthető előadásai révén, melyekből már a magyar televízió is vetített három sorozatot. A Corvina kiadó 1983-ban jelentette meg nagy példányszámban Leonardo da Vinciről írott monográfiáját. Jelen könyve, melyet a 12. angol kiadásból fordítottunk, s mely szinte minden világnyelven több kiadást is megért már, a BBC számára készült tévésorozat csaknem változatlan szövegét tartalmazza, a filmanyagból válogatott rendkívül vonzó illusztráció kíséretében (238 fekete-fehér és 48 színes képpel). A szerző tizenhárom nagy fejezetben vezeti végig olvasóját a nyugat-európai kultúra nagy korszakain, a népvándorlás korától egészen a XX. századig: óriási irodalmi és filozófiai műveltségére támaszkodva a képzőművészet, a művelődéstörténet és a technika fejlődésének összefüggéseit kutatva igyekszik az egyes korok legjellemzőbb vonásait megragadni sajátos angol látószögéből egyénien értelmezve a civilizáció fogalmát.

K. Csilléry Klára - A ​magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Svetlana Alpers - Hű ​képet alkotni
A ​XVII. század - Vermeer és Rembrandt százada - a holland művészet aranykora. Két világhírű alkotója mellett festők sokasága ontotta a képeket, amelyek jóformán valamennyi család otthonába bekerültek. Remekművek és jó mesterségbeli tudással megfestett, igénytelenebb alkotások együttese vázolja fel a század holland festészetének képét, amelyet Svetlana Alpers, a Berkeley egyetem művészettörténész professzora teljesen új szempontok szerint vizsgál. A hagyományos, kronológián alapuló feldolgozást háttérbe szorítva abból indul ki, hogy a történeteket elbeszélő itáliai művészettel szemben a Németalföld festészete már a középkor óta a világ leírására és a leíráson, a regisztráláson alapuló megismerésre helyezi a hangsúlyt. Az olyan találmányok, mint a mikroszkóp vagy a camera obscura eszközt jelentettek a holland festők kezében, hogy művészetüket ebben az irányban alakítsák tovább, de fontos szerep jutott Bacon filozófiájának, az új természettudományos felismeréseknek vagy a térképészetnek is. A stíluskritika és ikonográfia tradicionális művészettörténeti módszereitől eltérő feldolgozás a szakemberek mellett valamennyi művészet iránt érdeklődő olvasónak új szempontokat adhat egy-egy holland festmény, alkotó vagy a korszak egészének megismeréséhez.