Gyalogos-hadviselés a ​gyalogsági harcászat elmélete és gyakorlata a 20. században

Julier Ferenc - A ​hadvezetés művészete
Művészi ​hadvezetés alatt általában az állam haderejének az ellenséggel szemben történő oly mesteri alkalmazását kell értenünk, mely a haderő számára az ellenséggel való mérkőzés pillanatában a küzdelem megnyerhetésére az elképzelhető legkedvezőbb előfeltételeket biztosítja. A győzelem kivívása aztán a csapatok dolga. Az alább következő tanulmányban a haderő ily mesteri alkalmazásának csak vázlatát nyújthatjuk. Meg kell elégednünk azzal, hogy egyszerű megállapítások kapcsán a hadvezetés elméletének lényegét ismertessük, és egyben reámutassunk a hadvezérnek és a vezérkarnak munkájára a hadműveletek tervezése és végrehajtása körül s e munka nehézségeire. Mindenekelőtt jöjjünk tisztába a haderő lényegével és feladatával.

Steve Crawford - Harckocsik ​a II. világháborúban
A ​harckocsi átalakította a II. világháború harctereit. 1939–41-ben a német Blitzkrieg elsöprő sikereit páncélosok ezrei vezette gépesített oszlopok aratták, míg 1943–45 szövetséges győzelmeit a tömegesen harcba vetett amerikai, brit és orosz harckocsihadosztályok. A kötet az európai, észak-afrikai és csendes-óceáni hadszíntér döntő fegyvereiről, a páncélozott harcjárművekről ad áttekintést.

John Keegan - A ​tengeri hadviselés története
A ​kiváló brit hadtörténész könyvének tárgya: hogyan harcolt az ember a tengeren a sorhajók virágkorától a tengeralattjárók megjelenéséig. Elemzése négy kulcsfontosságú ütközetre koncentrál. Ezek a trafalgari, a jütlandi, a Midway-szigeteki és az atlanti-óceáni ütközet. A mű nemcsak ismerteti a tengeri hadviselés fejlődését a vitorlás hadihajóktól a csatahajókon át a repülőgép-anyahajókig és a tengeralattjárókig, hanem mintegy élményszerűvé is teszi az olvasó számára, hogy a csata ára – akár tengeren, akár szárazföldön vívják is – emberéletekben méretik. "A világ legkiválóbb hadtörténészének könyve." Tom Clancy

Markó Árpád - Magyarország ​hadtörténete
Markó ​Árpád (1885–1966) a magyar hadtörténetírás egyik klasszikusa. Tudományos tevékenysége az 1921-ben alapított Hadtörténelmi Levéltárhoz kötődött, melynek hivatásos katonatisztként osztályvezetője volt. Számos tanulmányt és könyve írt, gróf Zrínyi Miklósról, II. Rákóczi Ferencről és Hadik András generálisról szóló monográfiái a magyar hadtörténeti irodalom legjobb alkotásai közé tartoznak. 1934-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1953-ban a hadtudomány kandidátusa, 1965-ben doktora lett. 1943-ban jelentette meg Magyarország hadtörténete című könyvét, melyben a honfoglalástól az I. világháború végéig tekinti át hadtörténetünket, részletesen elemezve ezen korszakok katonapolitikáját, hadszervezetét és hadászatát, valamint legkiválóbb hadvezéreink (Nagy Lajos, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Thököly Imre, gróf Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc, az 1848/49--es szabadságharc tábornokai stb.) legfényesebb haditetteit. Megállapításainak zöme ma is helytálló, könyve – szintézis-jellege folytán – megkerülhetetlen a történelemmel, hadtörténettel foglalkozók számára. A térképvázlatokkal illusztrált kötet reprint formában történő újrakiadásához Tóth Gyula és Vargyai Gyula hadtörténészek írtak utószót.

John Keegan - A ​csata arca
A ​világszerte az egyik legtöbbet olvasott hadtörténeti munka, "A csata arca" 1976-ban jelent meg először angolul, és azóta sok nyelven és sokszor kiadták. A szerző, John Keegan akkoriban a Királyi Akadémia hadtörténet-tanára volt, és "A csata arca" volt az első könyve, amellyel azonnal nagyjelentőségű életműve talán legfontosabb darabját is megalkotta. Az évtizedes oktatói tapasztalat és a katonákkal -köztük a második világháborút csapattisztként megjárt, és addigra a brit hadsereg vezetőivé emelkedett főtisztekkel- töltött sok idő sajátos gondolatokat sugallt a szerzőnek. Az kezdte érdekelni, mit és hogyan tesznek a közkatonák, a tiszthelyettesek és a csapattisztek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és a vezérek háborújára összpontosított. Keegan szakít a győztesek ügyét igazoló történetírás évezredes hagyományával, de azzal a hagyománnyal is, amelyik a visszatekintés bölcsességével - és az íróasztal biztonságos fedezékéből - az események eleve elrendelt, logikus láncának, valamiféle gigászi sakkjátszmának, "a politika folytatásának más eszközökkel" szereti láttatni a háborút. Emberi és materialista hadtörténet ez, utóbbi nem a szó szánalmas ideológiai értelmében, hanem úgy, hogy Keegan azt vizsgálja: az adott anyagi (topográfia, haditechnikai, élelmezési, egészségügyi stb.) feltételek mellett mit tehettek, és mit nem tehettek meg a katonák, valamint azt, hogy egy adott társadalom milyen hadsereget állít ki. Elemzi továbbá a csata mint fegyveres összecsapás és mint történelmi jelenség változásait az évszázadok során. Agincourt, Waterloo és a Somme-i offenzíva első napja döntő jelentőségű, sokszor megírt összecsapás, de ahogyan Keegan tekint rájuk, az olyasfajta változást indított el a hadtörténetírásban, amilyet Einstein és társai munkássága a fizikában.

R. G. Grant - Katonák
5000 ​év háborúinak és csatáinak átfogó, gazdagon illusztrált történelme. A látványos és tanulságos album az ókori görög hoplitától a középkori lovagon át a mai különleges alakulatokig azoknak a szemszögéből ábrázolja a harc drámáját, akik a főszerepeit játsszák – a vonalak mögött és a küzdelem véres forgatagában. A KATONÁK enciklopédikus mű. Tárgyalja a mindenkori harcos kiképzését, harcmodorát és harci technikáit, részletes fotográfiákon mutatja be uniformisait, fegyvereit, személyes használati tárgyait is: figyelemre méltó alapossággal dokumentálja a katonaélet képi valóságát is. „A HÁBORÚT A KATONÁK NYERIK MEG, A BABÉROKAT ELLENBEN A TÁBORNOKOK ARATJÁK LE.”

John Keegan - A ​hadviselés története
John ​Keegan, a sandhursti brit Királyi Katonai Akadémia hadtörténet professzora a tárgy világszerte legismertebb kutatói közé tartozik. Híres könyveiben olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a hadvezetés, néhány jeles hadvezér tevékenységét elemezve az ókortól a XX. századig, vagy a csata, mint emberi élmény, nevezetes ütközetek fényében - egymástól távol eső századok tapasztalatait vetve egybe, és általánosítva. Jelen összefoglalása nem szűk értelemben vett hadtörténeti mű, hanem a fentebb jellemzett módszerrel elkészített, mindazonáltal a nagyközönségnek szánt áttekintés az ember, a társadalom és a harc, az erőszak és a háború viszonyáról, illetve ennek alakulásáról az emberi történelem során.Olyan új szemléletű szakmunka, amely a hadtörténetírás gyökeres átértelmezéséhez vezet, az ismert tényeket más megvilágításba helyezi, gyakorlatias és technikai, azaz szigorúan katonai szemszögből vizsgálva az eseményeket. Meghökkentően új kép bontakozik ki például a napóleoni háborúkról: a katonák élelmezéséről, ruházatáról, testi megterheléséről, a fegyverek tűzerejéről, az általuk okozott sérülésekről, - arról, hogy mekkora az egyes ember és a társadalom teljesítőképessége, illetve harckészsége. Ezáltal a háborók indítékainak újszerű szempontjait is bevezetjük a kor tanulmányozásába.

Mike Spick - A ​Luftwaffe ászai
A ​szerző nemcsak a második világháborús német légierő legjobb vadászpilótáit mutatja be könyvében, hanem taktikájukat is elemzi, valamint nyomon követhetjük a pilóták által alkalmazott harceljárásokat és azok fejlődését is.

Kelly DeVries - A ​középkor nagy csatái, 1000-1500 - Hastingstől Konstantinápolyig
A ​középkori csaták, ostromok és hadjáratok a játékfilmek kedvelt témái, s amellett hogy igen látványosak - a maguk szörnyűségével és pátoszával -, nem egy nemzet múltjának kiemelkedő, sorsdöntő eseményévé váltak. A korszak hadászati, haditechnikai jellegzetességeit taglaló bevezetést követően ezek közül mutatnak be húszat a nagy formátumú, igényes kivitelű kiadvány szerzői. A fent említett kritériumoknak minden szempontból megfelel az évszámok szerint elrendezett gyűjtemény első és utolsó csataleírása: a Hastingsnél 1066-ban normannjai élén diadalt arató Hódító Vilmos új korszakot nyitott a brit sziget történetében, míg az 1471-es brunkebergi ütközet a svéd történelem fontos fordulópontja, a dán hegemónia elleni küzdelem jelentős diadala. A színes képekkel, rajzokkal, illetve dupla oldalas taktikai térképekkel illusztrált lapokon az alábbi csaták elevenednek még meg: Legnano (1176), Hattín (1187), Arszúf (1191), Château Gaillard (1203-4), Konstantinápoly (1203-4), Bouvines (1214), Liegnitz (1241), Csúd-tó (1242), Málta (1283), Bannockburn (1314), Sluys (1340), Crécy (1346), Nájera (1367), Nikápoly (1396), Tannenberg (1410), Agincourt (1415), Vítkov-hegy (1420), Konstantinápoly (1453). Rohamozó nehézlovasság, íjászok, ostromok, tengeri ütközetek és a korszak minden más hadi jellegzetessége bemutatásra kerül az események politikai összefüggéseit is felvillantó ismertetésekben. A könyvet bibliográfia és mutató zárja.

John Keegan - A ​háborús felderítés
A ​regényirodalomban a kém romantikus figura, akinek titkai békét szerezhetnek vagy háborút robbanthatnak ki, de vajon a valóságban alapfeltétele-e a katonai győzelmeknek a felderítés, a hírszerzés? Úttörő jellegű új művében korunk kiemelkedő hadtörténésze egy elméleti bevezető után (amely ismerteti a katonai felderítés formáit és eszközeit, lehetőségeit a legkorábbi időktől máig) konkrét csatákat, hadjáratokat elemez a felderítés szempontjából: Nelson és az Egyiptomba tartó Napóleon flottáinak bújócskázását a Földközi-tengeren, Stonewall Jackson déli tábornok manőverezéseit a Shenandoah-folyó völgyében, illetve az északiak hírszerzői próbálkozásait az amerikai polgárháború idején, Kréta német megszállását a második világháborúban, valamint a világháború csendes-óceáni hadszínterének legjelentősebb, Midway-szigeteki ütközetét az amerikaiak és a japánok között. Végül áttekintést kapunk tőle az 1945 utáni katonai hírszerzésről, amely kiterjed a koreai, a vietnami, a Falkland-szigeteki és az Öböl-háborúra, illetve a nemzetközi terrorizmus elleni harcra is. Keegan konklúziója kijózanító: a felderítés, a hírszerzés hasznos a háborúban, de önmagában nem döntő a szerepe. A nagy felderítési előny sem garantálja feltétlenül a győzelmet. A háborúk végkimenetelét rendszerint az elegendő mértékű, célszerűen bevetett erő szabja meg. Nelsonnak és Jacksonnak gyakran csak töredékes információi voltak az ellenségről, ezt azonban ellensúlyozta hadvezéri tehetségük. A britek tudtak a Krétát fenyegető német invázióról, ám a túlerő legyűrte őket. A falklandi háború idején a brit felderítés kifejezetten gyatra volt, de a sorkötelesekből álló argentin egységek nem voltak méltó ellenfelei a profi angol katonáknak. Ahogyan a New York Times kritikusa írja: „Keegan nem a hírszerzés nimbuszát akarja megtépázni, csupán perspektívába helyezi a hadviselésnek ezt a titokzatossággal övezett vetületét, hogy rámutasson: a közképzelettel ellentétben nem amolyan szórakoztató és könnyed út a diadalhoz.”

Jean Francois Bueno - Serge Cosseron - Napóleon ​nagy csatái
A ​Napóleon és a császárság történetét leginkább befolyásoló öt nagy csata • Austerlitz, amely örök időkre beírta magát a legragyogóbb hadműveletek közé • Jéna és Wagram, amelyek biztosították a császár és Franciaország európai egyeduralmát • Borogyino, amely az utolsó esély volt az orosz óriás térdre kényszerítésére, és végül • Waterloo, amely a legendává váláshoz vezető utolsó lépcsőfoknak bizonyult. A csaták diplomáciai és katonai vonatkozású hátterének ismertetését az ütközetek részletes leírása egészíti ki. A hiteles történelmi tények megismerését elősegíti: a korszak legértékesebb, legszebb műveiből összeállított, gazdag képanyag, a csaták négy leglényegesebb pillanatának, a legjellemzőbb anekdotáknak, a harcokban részt vevő tisztek és katonák egyenruháinak, az egyes csaták kiemelkedő alakjainak bemutatása. A kötetet Napóleonnak az itáliai hadsereg élére történt, 1795-ös kinevezését követő, általa vezetett 70 csata felsorolása teszi teljessé. E rövid összefoglalásokból megismerhetjük az ütközetek pontos helyét, a szemben álló haderők összetételét és veszteségeit. A kötet végén található hely- és névmutató a csaták színhelyei, fő- és mellékszereplői közötti tájékozódást könnyíti meg.

Andrew Meier - Csecsenföld
Andrew ​Meier a Time magazin moszkvai tudósítója volt 1996-tól 2001-ig. 2003-ban könyvet írt élményeiről és tapasztalatairól, amelynek leghosszabb fejezete Csecsenföldről szólt. 2004 nyarának végén lezajlott beszlani túszdráma nyomán ezt a fejezetet kiegészítette és külön kötetként is megjelentette. A Csecsenföld, ha úgy tetszik, egy utazás története, nem egyszerű újságírói munka, hanem valóságos regény, amelyben azonban a szerző minden fontosat elmond a csecsen konfliktus történelmi-kulturális hátteréről és Jelcin 1994-ben, valamint Putyin 1999-ben kezdett háborújának menetéről is. Ahogy Moszkvából Csecsenföld felé tartunk, ragyogó leírásokat olvashatunk az útba eső orosz és kaukázusi városokról, Rosztovról, Vlagyikavkazról, Nazranyról, s különös sorsú emberek történetein keresztül a kaukázusi népek bonyolult viszonyait is megismerhetjük. Amint a hadszíntérhez érve egyre fokozódik a feszültség, már teljes és objektív képet kaptunk a konfliktusnak a XIX. század közepéig visszanyúló okairól. És azután apokaliptikus képek sorjáznak: a szétlőtt Groznij látványa, élete, s végül a "sötétség mélye", egy Aldi nevű falu, ahol az orosz különleges erők "zacsisztka", azaz tisztogatás címén tömeggyilkosságot hajtottak végre. Ez az eseméy a mű "csúcspontja", ennek pontos menetét próbálja számos beszélgetésben feltárni Meier. A kitűnő könyvecske óriási intenzitással sugallja, micsoda pokol, mennyi emberi tragédia, milyen mérvű cinizmus és opportunizmus van a híradókban látott rövid képsorok vagy a politikusok optimista nyilatkozatai mögött.

Veress D. Csaba - Várak ​Baranyában
A ​Zrínyi Kiadó vártörténeti sorozatának keretéhen lát napvilágot a neves szerző újabb munkája, amely a véres harcokban és történelmi kuriózumokban bővelkedő baranyai v árak hadikrónikáját tartalmazza. A korabeli latin, német, török és magyar nyelvű források, útinaplók, követi jelentések hiteles dokumentumainak felhasználásával megírt Pécs, Siklós, Szigetvár, Baranyavár, Pécsvárad, Márévár, Mohács, Nádasd, Sellye és Szársomlyó várainak, palánkjainak és erődített templomainak története, a soknemzetiségű régió küzdelmes érszázadait tárja az olvasó elé. A források vallatása nyomán kiderül: a véres harcok és a békés hétköznapok igazi hőse a baranyai nép volt, amely helytállásával, áldozatvállalásával és katonai erényeivel hűen szolgálta a nemzet fennmaradását. A kötelet nem csak a dél-dunánlúli lokálpatrióták, hanem a középkori magyar hadtörténelem iránt érdeklődő valamennvi olvasó könyvespolcára ajánljuk.

Dr. Csonkaréti Károly - A ​császári és királyi légierő
Dr. ​Csonkaréti Károly többéves kutatómunka eredményeként írta meg a Monarchia katonai repülésének történetét, amely igazi hiánypótló műnek számít. A kötet két nagy részre tagozódik: szárazföldi és tengerészeti repülésre, és a kezdetektől, a léggömbös osztagoktól egészen az I. világháborút végigküzdő vadászrepülőkig mutatja be a technikai fejlődést és a hadi szereplést. A kötet színvonalát a Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtárából és az Albertfalvi Helytörténeti Gyűjtemény és Iskolamúzeumból származó korabeli fényképvelvételek emelik.

Számvéber Norbert - Páncélosok
Az ​első világháborúban bemutatkozott páncélosok 1939-re a szárazföldön vívott ütközetek kulcsszereplőivé váltak. A gyorsan mozgó, nagy tűzerővel felruházott, páncéllemezek által védett harckocsik feladata volt a védelmi vonalak áttörése és a mélységi behatolás megvalósítása, a győzelem legfontosabb feltételeinek megteremtése. A sorozat 17. kötetében bemutatásra kerülnek a korszak meghatározó típusai és harcászati eljárásai, a páncélosok alkalmazásának mesterfogásai. A könyv a lengyel hadjárattól egészen a csendes-óceáni hadszíntérig követi nyomon a harckocsik történetét, és híres eseményeket helyez merőben új megvilágításba…

Ismeretlen szerző - Sorsfordító ​ütközetek
A ​világtörténelem 30 híres csatájának - köztük Marathón, Cannae, Höchstädt, Trafalgar, Austerlitz, Waterloo, Gettysburg, Verdun, Sztálingrád, Normandia - átfogó, gazdagon illusztrált ismertetése. Színes ábrák és térképek a sorsdöntő manőverekről, a szembenálló felek stratégiájáról. Több mint 250 színes és fekete-fehér fotó, illetve további illusztrációk az egyes korszakok egyenruháiról, az ütközetek legnagyobb egyéniségeiről, a háborús taktikákról és a fegyverzetekről.

Geoffrey Regan - Oroszlánszívűek
1187. ​október 2-án Szaladin szultán elfoglalta Jeruzsálemet, miután a Tibériás-tó melletti csatában legyőzte Guido jeruzsálemi királyt. A hír nagyon gyorsan elérte Európát. II. Vilmos szicíliai normann király azonnal hajóhadat indított a Szentföldre, és a három leghatalmasabb keresztény uralkodó – I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár, II. Fülöp Ágost francia és I. (Oroszlánszívű) Richárd angol király – összefogva szent háborút indított. Ezzel vette kezdetét a harmadik keresztes hadjárat, amely a 12. század, de talán az egész középkor két legkiemelkedőbb alakjának erőpróbája volt. Az egyik oldalon az iszlám „oroszlánszívű” állt, Szaladin, míg a másikon a nyugati frankok legnagyobbika, Richárd angol király. A 12. század és a keresztes hadjáratok egészének összefüggéseibe helyezve mindkét ember saját kora fölé emelkedett: Richárd katonai zseniként, Szaladin pedig az iszlám nemes, „szent királyaként”. Geoffrey Regan angol hadtörténész munkája amellett, hogy két rendkívüli, de emberi gyengeségektől sem mentes történelmi alakot helyez a középpontba, a 12. század vadregényes történetére nyit ablakot, és megismerteti az olvasóival azt a konfliktust, amely mind a mai napig megosztja a Közel-Keletet.

Adolf Hitler - Harcom
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Thomas D. Conlan - Szamurájok
A ​szamuráj harcosoknak sok évszázadon át szerzett hírnevet a hagyományokhoz való szigorú ragaszkodás, a különleges fegyverzet. A modern korban azonban sokan félreértik a szamurájok hadviselését és katonai kultúráját. A könyv több mint hét évszázadon át követi a szamuráj hadviselés történetét és fejlődését. A téma elismert szakértőjének műve gazdagon illusztrált, közérthető bevezetés a szamuráj hadviselésbe a hadművészet rajongói és a "hétköznapi" olvasó számára egyaránt.

Hans-Dieter Otto - Katonai ​tévedések lexikona - A szalamiszi csatától az iraki háborúig
Tévedni ​emberi dolog - békében épp úgy, mint háborúban. Az ember téved, ha tévesen értékel egy tényállást, ha szubjektív módon igaznak tart valamit, ami objektíven nézve hamis. A tévedés az emberi lét alapvető tapasztalata. Lényegéhez tartozik, hogy csak utólag ismerhető fel, és épp ez az igazi gond. A tévedés gyakran hirtelen szeszélyen, gyors döntésen alapul, néha azonban látszólag alapos megfontolás következménye. A mindennapi életben a tévedés általában észrevehető, a keletkezett kár behatároló. A háborúban azonban a tévedés általában sokakra végzetes következményekkel jár, kihathat teljes népek, egész nemzetek sorsára. Katonai tévedések újra és újra előfordulnak, méghozzá általában - új köntösben - a régiek ismétlődnek. Gyakran az ellenség erőinek alábecsülése vezet katasztrófához. 1815-ben Napóleon alábecsüli Wellington védelmi képességeit. Hitler oroszországi hadjárata csúfos kudarcba fullad. 1945-ben Okinawán az amerikaiak éppúgy elszámítják magukat, mint 1954-ben a franciák Dien Bien Phunál. Nem ritka, hogy tévesen értékelik a hadműveleti helyzetet. Az actiumi tengeri csatában Kleopátra túl hamar törődik bele a csata elvesztésébe. 1588-ban a spanyol Armada meghódíthatta volna Angliát, ha először nem vitorlázott volna Calais-ba. 1914-ben megtörténik a "marne-i csoda", mivel a németek abban a téves hitben vannak, hogy képtelenek tartani magukat. 1944-ben Hitler rossz helyen várja a partraszállást. 1950-51-ben az amerikaiak nem számítanak arra, hogy Kína is beavatkozik a koreai háborúba. A tévedés a mit sem sejtő ellenség képében is színre léphet. 1740-ben az osztrákokat éppúgy megdöbbenti Nagy Frigyes csapatainak felbukkanása, mint az amerikaiakat 1944-ben az ardenneki német offenzíva. 1973-ban, Jom Kippur napján az egyiptomi támadás teljesen váratlanul érte az izraelieket. Súlyos következményekkel járnak azok a tévedések is, amelyek helytelen stratégiából következnek. 1916-ban Verdunnél kudarcot vall a németek kivéreztető harcmodora. 1940 őszén Nagy-Britannia megnyeri az angliai légi csatát, mivel a német légierő felhagyott a lokátor-állomások és repülőterek bombázásával, s ehelyett inkább Londont támadja. 1941 és 1945 között a szövetséges bombázók támadásai nem törték meg, éppen ellenkezőleg, növelték a német lakosság harci kedvét. A katonai tévedések révén nyilvánvalóvá válik a vérontás értelmetlen volta. A szerző választ keres arra is: vajon más lenne-e a történelem, ha e tévedések nem következtek volna be? Hans-Dieter Otto 1937-ben született Berlinben. Több könyvet írt, 2003-ban az Ullstein kiadó gondozásában jelentette meg "Az igazságszolgáltatás tévedéseinek lexikona" című művét, mely néhány hét alatt bestsellerré vált. Otto jogi tanulmányokat követően biztosítóknál tölt be vezető tisztségeket. A történelem, főként pedig a hadtörténelem mindig is vesszőparipája volt. Ahrensburgban él.