Drámák

Peter Weiss - A ​vizsgálat
„A ​német drámaíró leghíresebb dokumentarista darabja, az 1965-ben született tizenegy énekből álló oratórium, a németországi Auschwitz-per (1963–1966) jegyzőkönyveinek felhasználása alapján készült. A darab egy törvényszéken játszódik, a vádlottak padján – saját nevükön – az auschwitzi koncentrációs tábor egykori személyzete, orvosok, kihallgató tisztek, őrök stb. ülnek. A tanúk a tábort túlélt egykori foglyok, illetve a tábor néhány német alkalmazottja. Rajtuk kívül még a vád és a védelem képviselője, valamint a bíró szerepel az előadásban. A darabban nincs cselekmény és színpadi utasítás, csak a bírósági procedúrában megszólalók hangját halljuk. Az egyes énekek a tábor poklának újabb és újabb köreibe vezetnek alá. A névtelenül szereplő tanúk, a táborban egykor nevüktől megfosztott foglyok szenvtelen monotóniában, harag és neheztelés nélkül részletezik a velük történteket. (...) Ebben az egységes és összefogott lüktetésben halljuk a táborba való megérkezésről, a szelekcióról, a tábor politikai osztályán folyó kínzásokról, a tömeges kivégzésekről, a szívbe adott fenolinjekciókról, az éhségcellákról, a gázkamrákról, a krematóriumokról szóló emlékezéseket is. Általuk a mérhetetlen szenvedéseken túl az egész tábor működéséről és struktúrájáról is pontos képet kapunk. De Peter Weiss oratóriuma nem is annyira az auschwitzi láger, mint inkább a húsz évvel később lefolyt per drámája. A szigorú szerkezetbe zárt, versbe szedett emlékezésekben az író »költészetté tudott emelni olyan anyagot, amely addig nem számított költőinek« – mondja a darab fordítója, Vas István.” (Tiszóczi Tamás)

Peter Weiss - Drámák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bertolt Brecht - Drámák
"-Mindenki ​tudja - mondogatta Peachum -, hogy a vagyonosok búntetteit semmi sem védi jobban, mint a valószínűtlenségük. A politikusok is csak azért fogadhatnak el pénzt, mert mindenki azt képzeli róluk, hogy ők finomabb, átszellemültebb módon űzik a korrupciót, mint ahogy valójában teszik. Ha valaki olyannak festené le visszaéléseiket, amilyenek, nevezetesen egészen otrombának, azt mondaná mindenki: "Micsoda otromba alak!" - értvén rajta az elbeszélőt. Pedig csak az otrombaság hat ebben az esetben, éppen mert valószínűtlen! Gladstone úr a legnagyobb lelki nyugalommal felgyújthatná a Westminstert, és kijelenthetné, hogy a konzervatívok műve volt. Persze ezt senki nem hinné el, mert az eglsz világ úgy gondolkodik, hogy a konzervatívok finomabb eszközökkel is elérhetik azt, amit akarnak, de azért Gladstone urat sem gyanúsítaná senki. Egy miniszter csak nem szaladgál petróleumos kannákkal! Persze, mondogatják a kisemberek, a gazdagok nem veszik ki csak úgy egyszerűen a mások zsebéből a pénzt! Valóban, a módszer és a kivitel tekintetében nagy a különbség aközött, ahogyan Rotschild úr megkaparint egy bankot, és egy közönséges bankrablás között. Ezt a gyerek is tudja! Én azonban azt is tudom: csak aki a bűnözést nagyban űzi, általában csak az követhet el kisebb gatetteket, anélkül, hogy elkapnák: bőven ki is használják ezt a lehetőséget."

Ismeretlen szerző - Drámák
Ungvári ​Tamás színműfordításait összegyűjtő sorozat e kötetében négy nagysikerű, mára klasszikussá érett modern dráma olvasható, mesteri magyar tolmácsolásban. Arthur Miller: Az ügynök halála, Bertolt Brecht: Galilei élete, Dürrenmatt: A fizikusok, Tennessee Williams: A tetovált rózsa - a 20. századi színpadi művek legjava, melyek időtállóságát jól mutatja, hogy mind a mai napig gyakran szerepelnek a világ színházainak repertoárjában. Ungvári utószava olyan magyar színháztörténeti áttekintés, mely a hazai színpadok legemlékezetesebb alakításait, meghatározó pillanatait meséli el, fotókkal is felidézve a legnagyobb színművészek -többek közt Latinovits Zoltán, Bessenyei Ferenc, Tímár József, Psota Irén- korszakos szerepeit. "A fordítás az eredeti szöveg fölé húzott háló. Az új szöveg akkor önálló alkotás, ha hűtlen hűségben követi az eredetit. A fordítót kettős kötöttség húzza. A választott mester szövege, annak nyelvi környezete, a kulturális szövet, amelyet az eredeti varrt hozzá a szitához, a vászonhoz, a szabásmintához, egy adott s korábbi előadáshoz. Azután ott a második mágnes. Az anyanyelv szívóhatása, lélegzete, mondatszerkezete. A győzelem az, ha a kettős kötöttségből egy harmadik egység jön létre. Egy új, az eredeti sorvezetője nélkül is önálló szöveg, amelyik immár a nemzeti folytonosság részévé válik, idegenből a sajátunkká szervül". A kötet szenzációja, hogy Tennessee Williams: A tetovált rózsa című drámája most először jelenik meg magyar nyelven könyv alakban! A sorozatban eddig megjelent: Arthur Miller: Üvegcserepek.

Tom Stoppard - Drámák
Tom ​Stoppard a szó és a szellem virtuóza. Személyét és írásait már-már túl könnyű hatásos paradoxonokkal felcímkézni. Szabatosan fogalmazó fecsegő, bohócarcú gondolkodó, keserű tréfacsináló. Pályája kezdetétől következetes tojástáncot jár a műfajok és színházi kategóriák mezsgyéjén. Kritikusainak komoly fejfájást okoz, vajon a könnyű műfaj nehéztüzérségéhez, avagy a komoly művészet szórakoztatóipari gyorshadtestéhez sorolják inkább. Stoppard folyamatosan változik, írásaiban talán csak két dolog állandó. Az egyik a szavak, a nyelv mániákus imádata, a mesterség tisztelete. A másik, hogy a közönségét minduntalan meglepi, de mert az soha nem tudhatja, honnan várja a "támadást", újra és újra kíváncsi szívvel tér vissza, hogy a szerző próbára tehesse éberségét. A négy évtizedes pálya legjavát egybegyűjteni egyszerre szép és fájdalmas feladat. Az itt közölt drámák mindegyike önmagáért szól (remélhetőleg sokakhoz), egyiknek sincs szüksége védőbeszédre vagy magasztos dicséretre. Sok minden nem fér bele ugyanakkor egy kézbe illő válogatásba: jócskán akadnak még könnyed kis szösszenetek, komoly "lelkiismeret-darabok", érzelmes időutazások és bonyolult agytörők egyaránt, amelyek joggal követeltek volna itt helyet. Egy reményünk van csupán: ez a válogatás értük is szót emel, irántuk is fölkelti az érdeklődést. A most közreadott szövegek "az egyetlen Rosencrantz kivételével" vadonatújak; akad köztük olyan, amely magyarul még nem látott napvilágot, és olyan is, amelyet korábban más fordításban ismert meg a közönség. A kötet az alábbi drámákat tartalmazza: Rosencrantz és Guildernstern halott (Vas István fordítása.) Az igazi Bulldog hadnagy (Hamvai Kornél fordítása.) Magritte után (Ruttkay Zsófia fordítása.) Salto mortale (Upor László fordítása.) Travesztiák (Varró Dániel fordítása.) Az igazi (Békés Pál fordítása.) A szerelem mint találmány (Nádasdy Ádám fordítása.) Válogatta, szerkesztette és a tanulmányt írta: Upor László.

Nádas Péter - Drámák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Heiner Müller - Képleírás
Heiner ​Müller elsősorban drámaíróként vált ismertté Európában és szerte a világon... Elbeszélő prózája alig van, líráját pedig - mely mindössze egyetlen karcsú kötetre rúg, és egészen a legutóbbi időkig nem is volt gyűjteményes formában hozzáférhető - a drámai produkció melléktermékének szokás tekinteni. Hogy Müller fő műfaja a dráma, az bizonyára akkor is igaz, ha olyannyira jeleskedett a hagyományos drámai formák rekonstruálásában, hogy sok műve esetében már maga a műfaj-megjelölés is igen csak problematikus, és akkor is, ha számos olyan szöveget írt, amelyek semmiféle hagyományos műfajba nem sorolhatók. Úgy vélte ugyanis: A művészetet újdonsága legitimálja = élősködő, ha leírható az adott esztétika kategóriáival. De van még valami, amiben nagyot alkotott: Több kötetet megtöltő interjúi és beszélgetései nemcsak élményszámba mennek, de egyúttal azt is jelzik, hogy Müller nemcsak a német irodalomnak és irodalmi életnek, hanem egyszersmind a megosztott, majd az egyesült Németország közéletének is jellegzetes kulcsfigurája volt. Jelen kötet a szerző többműfajúságát hivatott reprezentálni, ezért a drámák mellett helyet kaptak benne Müller szövegei, prózai írásai és esszéisztikus megnyilatkozásai is.

Kornis Mihály - Drámák
Meggyőződésem ​szerint "itt és most" Magyarországon nem lehetséges színházat csinálni, hacsak nem csoda folytán. De nem lehet már tíz éve, húsz éve, harminc éve... - talán soha nem is lehetett. Ha egy népnek nincs _közösségi kultúrája,_ akkor nem lehet színháza sem. A magyar színházi avantgárddal is főképpen az a baj, hogy nincsen. Nem tettek, csupán események. Nem megcsinált, megszervezett, létrehozott művek, hanem _balhék._ "Valami más." De _valami más_ - az kevés, és mindig is kevés lesz. A színház mindig a jelené, esetleg a múlté is, de soha nincs köze a jövőhöz. Színház az, ami megvalósul _itt és most._ Ha nem valósul meg: spekuláció. A színház ugyanis merő praxis. A megtervezett eseménynek a kiszámíthatatlan realitással való ütközése során születik meg a színházi pillanat . ha megszületik. ... egy nyirkos-csúnya délelőtt a zsöllyébe süppedve, míg a színpadon a helyüket keresgélő, álmos "bennszülött" színészeket figyeltem, mint egy rosszkedvű, botcsinálta cirkuszigazgató, megvilágosodásszerű élességgel, valamely panorámakép teljességével terült elém jövendő színházrendezői sorsom hiábavalósága... a kijelölt életketrec szűkössége és piszka. Könnyű volt a belső hangnak engedelmeskedve egyszer s mindenkorra hátat fordítanom a színházrendezői foglalkozásnak Magyarországon. Írni kezdtem. (1984)

Egri Lajos - A ​drámaírás művészete
AZ ​ÍRÓK BIBLIÁJA ELŐSZÖR MAGYARUL! A drámaírás művészete – mely eredetileg drámaírók, színházi emberek számára készült – a XX. század második felére a forgatókönyvírók Bibliája, féltve őrzött titka lett Hollywoodtól Berlinig. A magyar származású, de Amerikában tanító Egri Lajos ezzel a korszakos művével – Arisztotelész Poétikájára építve, és azzal több ponton vitába is szállva – kitörölhetetlen nyomot hagyott a nemzetközi filmírásban. A drámaírás művészete több mint hat évtizeddel első, New York-i kiadása (1942) után most jelenik meg először magyarul – azt is mondhatnánk, közkívánatra. Reményeink szerint a kiadó égető hiányt pótol az utóbbi időben új életre kapó magyar forgatókönyvírás területén, és egy nemzeti kultúrkincs is elnyerheti végre méltó helyét – szerzőjével együtt – a magyar irodalom pantheonjában. A közhely ez esetben hatványozottan igaz: Egri könyve egyetlen íróember polcáról sem hiányozhat, minden kommunikációval, szövegírással és természetesen filmezéssel foglalkozó szakember számára megkerülhetetlen alapmű. EGRI LAJOS (1888-1967) Egerben született. A harmincas években íróiskolát alapított New Yorkban. A tanítás mellett színdarabokat írt és állított színre szerte Európában és Amerikában. Élete utolsó éveit Los Angelesben töltötte a filmipar tanácsadójaként.

Tennessee Williams - Drámák
Csak ​nyolcvan-egynéhány éve született, még két évtizede sincs, hogy meghalt, mégis többször visszatért már a színpadokra. A Tennessee Williams néven ismert drámaírónak (eredeti neve: Thomas Lanier Williams) ma ismét nagy divatja van. A második évezred legvégén, a harmadik legelején Budapesten és országszerte, Magyarországon és az egész világon újra játsszák e "múlt századi" szerző érzelmes-indulatos fülledt darabjait. Vajon miért? Sok egyéb ok mellett talán azért, mert van bennük titok - a szó szoros (és leghétköznapibb) értelmében. Ha túl sokat tudunk, néha úgy érezzük, jobb volna kevesebbet tudnunk. Ahol (és amikor) bármit (és szinte bárhogyan) ki lehet mondani, fölértékelődhetnek az olyan történetek, amelyek középpontjában valamely ki-nem-mondható, fel-nem-fedhető tény, emlék vagy élmény áll. A szereplők folytonosan körbetáncolják azt a valamit, amiről nem beszélhetnek, amire nem kérdezhetnek rá, amit nem vallhatnak be (még önmaguknak sem). Az érzelmek és viszonyok ilyen pofonegyszerű bonyolultsága hálás feladatot ró a színészre (föl kell mutatnia, hogy rejti, amit föl nem fedhet); a néző ugyanakkor lelkes rejtvényfejtővé válik: boldog, ha beleláthat a figurák lelkébe, örül, ha okosabbnak hiheti magát náluk. A tönkrementek, a lecsúszottak, a megfáradt lázadók, a makacs öncsalók, a magukat és egymást gyötrők, a másokon hatalmaskodók, a saját árnyékuktól rettegők, a szorongók, a szexualitásukkal küzdők - egyszóval a Williams-panoptikum mitikus figurái - helyettünk vergődnek a színpadon. A szerző nem csap be: túlérett szimbólumai, teátrális gesztusai nyilvánvalóvá teszik, hogy amit látunk, nem a valóság. De a történetek éppannyira valószerűek, a hősök épp úgy esendőek, hogy akár tetszik, akár nem, szurkolnunk kell - értük vagy ellenük. Ez pedig a hagyományos színpad-néző-tér viszony egyik legerősebb pillére, a hatás egyik legalapvetőbb eszköze. Williams titka, hogy ezt tudja. A kötetben szereplő drámák: Üvegfigurák A vágy villamosa Macska a forró bádogtetőn Orfeusz alászáll Az ifjúság édes madara Aranybogár Vajon mit hoz a holnap Válogatta és szerkesztette: Upor László.

Eugène Ionesco - Drámák
1950-ben ​A kopasz énekesnő maroknyi nézője felháborodva hiányolta a darabból a kopasz énekesnőt. Ma a nézők azon csodálkoznának, ha megjelenne, valóban kopaszon és valóban dalra fakadva. Ionescót az is ismeri, aki sohase látta a darabjait; félelmetes logikával felépített blődlijei, fejtetőre állított élethelyzetei, "halandzsázásai" mára már a színház természetes nyelvévé váltak. Annál különösebb, hogy Magyarországon csak elszórva, folyóiratban, antológiákban jelent meg egy-egy darabja. Ezt a hiányt pótolja most ez a válogatás, amelyikbe - reméljük - Ionesco legjelentősebb darabjai kerültek bele. S bár e darabok ma már "klasszikusnak" számítanak, e kötetet olvasva ismét meggyőződhetünk róla, hogy semmit sem vesztettek frissességükből.

Tankred Dorst - Merlin ​avagy a puszta ország
A ​dráma előjátékában egy óriásnő fiaként megszületik Merlin, a kelta mondavilág démona és varázslója. Furcsa figura elevenedik meg a színpadon: szemüveges, szakállas, és első dolga, hogy leül újságot olvasni, ami egy kelta varázslótól merőben szokatlan cselekedet. De épp ilyen szokatlan az egész dráma, mert írója, a nálunk is ismert és sikeres szerző, Tankred Dorst, egészen új szemszögből, rendkívül eredeti módon dolgozza fel az Artus-mondakört és a Kerekasztal lovagjainak történetét. Szórakoztató, mulatságos, de mégis elgondolkodtató "történelmi show"-t írt Európa múltjáról, jelenéről és szerinte nem sok jóval kecsegtető jövőjéről. Az eredetileg nyolcórás előadásban színpadra szánt dráma olvasva is lenyűgöző, mert szerzője rátalált az igazán nagy művek útjára: mer mesélni, bölcsen és kicsit szomorúan, meri szabadjára engedni az érzelmeket, de azért soha nem feledkezik meg az iróniáról, és mer tanítani történelemszemléletre, erkölcsre, gondolkodásra.

Erdős Virág - A ​merénylet
Ézsau, ​a hajléktalan kilőtt vadként fekszik Jákob előtt összekuporodva a földön. Jákob, a vadász egyik lábát Ézsau hátára helyezve elégedetten integet felénk. A Fáraó mint igazságosztó terminátor. A kitűnő novellista, Erdős Virág egyúttal sikeres színházi szerző, a kötetében közreadott négy dráma olvasmányként is megragadó.

J. M. Coetzee - Szégyen
David ​Lurie, a romantikus költészet kutatója "ötvenkét éves, elvált, és úgy gondolja, a vele egykorú férfiakhoz képest egész jól megoldotta a szex problémáját". Hetente egyszer egy prostituálttal találkozik, életét rendezett keretek között tartja. Mindez azonban felborul, amikor egy diákjával kezdett viszony miatt elbocsátják állásából. Lurie a lányánál, Lucynál keres menedéket egy vidéki farmon, de itt is utoléri a rémálom, amikor három férfi támadja meg őket. Őt megkínozzák, lányát pedig megerőszakolják, de Lucy kérésére az esetet nem jelentik a rendőrségnek. Mind a lánya, mind ő elfogadják az új szabályokat, az új rendet, amely minden romantikus eszmét nélkülöz. A _Szégyen_ amely az apartheid utáni Dél-Afrikában játszódik, egy élet válságba jutásának, feladásának és átértékelődésének története. Coetzee ezért a regényéért nyerte el másodszor az egyik legrangosabb irodalmi elismerést, a Booker-díjat.

Peter Brook - Az ​üres tér
Korunk ​egyik legnagyobb rendezőjének, az angol Peter Brooknak töprengéseit tartalmazza ez a könyv élete szerelméről-értelméről, és legnagyobb gondjáról: a színházról. Nem szakkönyvet írt, nem is tévedhetetlen kalauzt, hanem lenyűgözően személyes vallomást arról, ahogy ő látja a mai színház helyzetét, ahogy ő dolgozik, ő viaskodik a kor teremtette problémákkal, keresvén a megoldást, amely mindig csak a múló pillanaté lehet. A közönség, tágabb értelemben: a társadalom és a színház kapcsolatának megújítása, megszilárdítása - ez a kérdés izgatja elsősorban akkor is, ha a színházi műhelymunka folyamatát elemzi, ha a színjátszás különböző formáiban felbukkanó "holt elemekre" hívja fel a figyelmet. Ez a könyv mindenkinek szól, aki a színházat gyakorlóan szereti, tehát művész vagy néző, de szól azoknak is, akik szeretnék szeretni.

Ismeretlen szerző - Történet ​a hetediken
Leonard ​Cohen, Alanis Morissette, Atom Egoyan, Robert Lepage, Marie Chouinard, a Cirque du Soleil: világhírű művészek, világhírű szórakoztatók, a szenvedélyes "kultúrafogyasztók" körében jól ismert nevek - ha sokaknak furcsamód nem ötlik is rögtön eszébe, mi köti össze őket. Pedig egyszerű: Kanada. Ennek a hatalmas - és független államként még igen fiatal - országnak a kultúráját mintha nehezen "azonosítanánk", mintha alig-alig tudnánk körvonalazni. Hol is van Kanada? Valahol nagyon messze - úgy tűnik. Ha pedig egy átlagos színházba járót megkérdeznének, hogyan vélekedik a kanadai drámáról, nagyon elkerekedne a szeme. Joggal, hisz szinte csak véletlenül láthatta magyar színpadon George F. Walker, Michael Mackenzie vagy Morris Panych, valamivel több eséllyel Michael Tremblay egy-egy darabját. Pedig a kanadai dráma él és virul, a rendkívül eltérő kulturális hátterű szerzők ontják a jobbnál jobb darabokat. Aki megismerkedik a kötetünkben szereplő hét - nagyon különböző, de egyként lenyűgöző - drámával, sok érdekes (és meglepően ismerős) figurával, helyzettel találja szembe magát, és hamar kiderül: fejben nem is kell olyan messzire utaznia, hogy "odaát" is otthon érezze magát. És nehezen fogja megérteni: hol volt eddig Kanada?

Friedrich Dürrenmatt - Az ​öreg hölgy látogatása
Az ​öreg hölgy látogatása, Friedrich Dürrenmatt nagysikerű drámája, szerzője műfaj-meghatározása szerint "tragikus komédia". A pénznek minden szokást, erkölcsöt, érzelmet elsöprő mágikus hatalmát mutatja be a polgári társadalomban, egy háború utáni német kisváros nyomorán, majd felemelkedésén. Claire Zachanassian, a hatvan éven felüli milliomosnő, a történet főhőse, különcködéseivel, érzelgősségével és vagyona adta hatalmával egy nálunk már jórészt feledésbe ment típus jellemvonásait is egyesíti: a célratörő, műveletlen és kegyetlen pénzemberét. A darab, rajta kívül, még jó néhány eleven, eredeti alakot visz színpadra, és nem szűkölködik az izgalmas, váratlan fordulatokban, annak ellenére, hogy keményen felépített szerkezete kérlelheteteln következetességgel hömpölyögteti a cselekményt kegyetlen befejezése felé.

Peter Weiss - Vitairat ​Vietnamról / A luzitán madárijesztő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Weöres Sándor - Színjátékok
Weöres ​Sándor életművében színjátékai kiemelt jelentőséggel bírnak; tehetségének közel azonos fontosságú kifejezési formája a líra és a dráma. Az életmű sorozat most megjelenő kötete ismert és játszott darabjait adja közre az 1938-ban írt Theomachiá-tól az 1968-as Kétfejű fenevadig, megmutatva műfaji, hangulat, nyelvi sokszínűségét, gondolati gazdagságát. A kiadvány újdonsága néhány, a hagyatékban és közgyűjteményekben fennmaradt, kötetben kiadatlan báb- és mesejáték, librettó, jelenet, valamint drámatöredék, mely segíti az olvasót a weöresi színjátékírói műhely jobb megismerésében.

John Osborne - Dühöngő ​ifjúság
Három ​huszonéves fiatal egy szobába zárva, munka nélkül őrlődik. A szerelmes lány kiszolgálja a fiúkat. Jimmy szenved és sajnálja magát. Cliff sajnálja Jimmyt. Alison elhagyja Jimmyt, aztán mégsem. Feltűnik Helena, aztán eltűnik. Mi lesz Jimmyvel, hogyan lehet mindezt ép ésszel túlélni? Tudjuk jól, hogy túl lehet, hiszen már átéltük. És milyen jó lenne újra húsz évesen!