Az Imígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzője kevésbé kidolgozott, nem elsőrangú fontosságú művei közé tartozik, az irodalmárok viszont a költő Nietzsche egyik legjobb művének tartják, a nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerűbb, legkedvesebb olvasmánya volt. A szerző – alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában – próféciáit mondja el benne. E próféciák értelmét, irányultságát mindmáig vitatják. Sokan a legreakciósabb, prefasiszta elméletek megnyilvánulását vélik kiolvasni belőlük (Zarathustra az Übermenschet, a felsőbbrendű embert jövendöli, hirdeti meg bennük); mások a pozitivista értékválság dokumentumának tekintik. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e műnek: irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű.
Kapcsolódó könyvek
Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita
"A kéziratok nem égnek el" - mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, _A Mester és Margaritá_nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. _A Mester és Margarita_ a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség...
Umberto Eco - A rózsa neve
Az Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…
Immanuel Kant - A tiszta ész kritikája
Semmi kétség, minden megismerésünk a tapasztalattal kezdődik; hisz mi más késztetné munkára megismerőképességünket, ha nem az érzékeinkre ható tárgyak, melyek részint maguk váltanak ki képzeteket, részint értelmi tevékenységünket hozzák mozgásba, hogy e képzeteket egybevesse, összekapcsolja vagy szétválassza, és így az érzéki benyomások nyersanyagát feldolgozva létrehozza a tárgyakra vonatkozó ismereteket melyeket tapasztalatnak nevezünk. Így tehát az időben semmilyen tudásunk nem előzi meg a tapasztalatot, és minden ez utóbbival kezdődik. Ám jóllehet minden tudásunk a tapasztalattal veszi kezdetét, ebből még nem következik, hogy minden tudás a tapasztalatból ered. Mert nagyon is lehetséges, hogy maga a tapasztalati megismerés összetett valami legyen, hogy részint abból álljon, amit benyomások útján nyerünk, részint pedig abból, amit a tulajdon megismerőképességünk önmagából tesz hozzá (az érzéki benyomásokból csupán a késztetést merítve); csakhogy e kiegészítést nem különböztetjük meg azon alapanyagtól, amíg hosszas gyakorlat föl nem hívja rá a figyelmünket, és képessé nem tesz az elkülönítésére.
Osho - Jóga - Az egyéniség születése
Osho ebben a könyvben Patan-dzsali több, mint kétezer éves Jóga szútráit magyarázza.
A tartalomból: Bevezetés a jóga útjába; A helyes és a helytelen tudás; Szabadulás a ragaszkodástól; Maximális erőfeszítés és önfeladás; Az univerzum hangja; A benső tartás fejlesztése; Az elme irányításának spontán átalakulása; A tiszta tekintet; Szamádhi; Halálfélelem: az éberség hiánya; Éberség: a tűz, mely elégeti a múltat; A jóga nyolc lépcsőfoka; Halál és fegyelem.
Jürgen Habermas - A társadalomtudományok logikája
A társadalomtudományok logikájáról szóló szakirodalmi áttekintés a hatvanas évek közepén született, amikor az analitikus tudományelmélet az egységes tudomány programjának háttéreszméjével még jórészt uralta a szociológia önértelmezését. Ez az áttekintés hozzájárult e kontextus alapvető átalakulásához a következő évtizedben. Nem korlátozódik az adornoi pozitivizmuskritika folytatására - a figyelmet a nem konvencionális kezdemények széles körére irányítja, amelyekből a társadalomelmélet rekonstrukciója kiindult: a késői Wittgenstein lingvisztikai filozófiájára, Gadamer hermeneutikájára és az Alfred Schützhöz kapcsolódó etnometodológiára. A hermeneutika és a nyelvelemzés elsajátítása annak idején ahhoz a meggyőződésemhez vezetett, hogy a kritikai társadalomelméletnek le kell válnia a tudatfilozófiai alapfogalmiság Kantra és Hegelre visszanyúló tradíciójáról...
Konrad Lorenz - A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
A szerző olyan folyamatokat és jelenségeket mutat be, melyek nemcsak kultúránkat fenyegetik bukással, hanem magát az emberi fajt is. A technológia fejlődése és túlracionalizált életmódunk egyik következményként eltorzul érzelmi világunk. Az emberiség egyre fogékonyabb az egyéniséget romboló hatásokra, gondolkodásunk ijesztően uniformizálódik.
Konrad Lorenz 35 évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatai napjainkban is időtállóak, s az általa megfogalmazott kételyek és állítások érvényesebbek mint valaha.
Galambos Péter (Galamb) előadásában
Teljes idő: 208 perc.
Osho - Kreativitás
A mai világban azt kívánják meg tőlünk, hogy rugalmasan, hatékonyan és gyorsan reagáljunk az új kihívásokra, legyünk akár vállalatvezetők vagy gyermeket nevelő édesanyák. Ha úgy próbálunk eligazodni a jelenben, hogy csupán a múltban tanultakra támaszkodunk, hátrányos helyzetbe kerülünk mind a kapcsolatainkban, mind a karrierünkben. Változtatnunk kell hozzáállásunkon, és meg kell értenünk, hogy az élet nincs előregyártva. Azt az életet kapjuk, amit teremtünk magunknak. Eddig egydimenziós emberekként éltünk, de ezt a lehetőséget már kimerítettük. Osho szerint most sokkal gazdagabb emberi lényekre van szükség, háromdimenziósokra. A három dimenzió pedig: a tudatosság, a részvét és a kreativitás. A kreatív ember olyan dolgokat lát, amelyeket előtte még senki, és olyan dolgokat hall, amelyeket előtte még senki - ez az igazi kreativitás. Osho részletesen elmeséli, mit kell tennünk, ha kreatívak szeretnénk lenni. Útmutatásait követve, képesek leszünk sokkal több játékosságot és rugalmasságot vinni az életünkbe, s mivel a kreatív az újat, az eredetit és a frisset jelenti, tele leszünk áramló energiával és örömmel. Legyünk nyitottak rá!
Hermann Hesse - Demian
Az ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is. "Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud." Ezek a gondolatok szövik át Hesse fiatalkori regényét, amelyet álnéven adott ki. Megjelenése óta a Demian méltán foglalja el helyét a virágirodalom gyöngyszemei között.
Ismeretlen szerző - Az ember és szimbólumai
Álom és valóság csodás találkozását örökíti meg e kötet, mely nemcsak az önmagunkról szóló ismeretek új tartományait csatolja a már kialakult világképünkhöz, hanem lényeglátó és élvezetes összefoglalását is adja századunk egyik legnagyobb pszichológusa, Carl Gustav Jung gondolatrendszerének. Jung kapcsolódása a freudi tanokhoz közismert.
Kevesen tudják viszont, mi az a nagyon lényeges különbség, mely a két tudós mentalitása között megmutatkozik. Freud számára az álom vágyteljesítés, ezzel szemben Jung az álmokban a „tudattalan önkifejezéseit" véli felfedezni. Az álomszimbólumok véleménye szerint egy olyan psziché megnyilvánulásai, amely a tudatos lélek felügyeletén kívül esik. Az organikus és pszichés növekedés elveiben nincs különbség. „Amint a növény virágot hajt, úgy hozza létre a lélek a maga szimbólumait. Minden álom ennek a folyamatnak a bizonyítéka."
A kötet az egyes szimbólumok értelmezése, és eredetének bemutatása mellett az egyetemes kultúrtörténetet átfogó kalauzként is szolgál.
Friedrich Nietzsche - Így szólott Zarathustra
Friedrich Nietzsche 1883 és 1885 között született, költői ihletettségű munkáját már a századelőn megismerhette a magyar olvasó - mi több, szinte egy időben két fordításban is. Bár Wildner Ödön fordítását például Ady Endre is méltatta, mára mindkét fordítás elavult. Kurdi Imre új fordításához a szerkesztők gazdag jegyzetapparátust készítettek, s ezzel a kötet nemzetközi mércével mérve is egyedülálló vállalkozásnak tekinthető.
Osho - Tao: Mindig ma van
A szerző a tőle megszokott spirituális vagánysággal most is a szellemi kalandvágy, kíváncsiság, humor és őszinteség jegyében szól olvasóihoz. A téma ezúttal a lehető legmélyebb és legátfogóbb: a kötet nem kevesebbel, mint a létezés értelmével, Isten mibenlétével, az emberi élet minőségével foglalkozik. Osho meglepő eszmefuttatásai mellett számos tanulságos, ironikus anekdotával találkozhatunk művében, amelyet (előző kiadása kapcsán, Tao - az aranykapu címen) ismertettünk.
Szabó György - Lopes-Szabó Zsuzsa - A bükki füvesember gyógynövényei
Gyuri bácsit, a szerzőt sokan ismerik. Gyógyteáit issza a fél parlament, miniszterek és sztárok. Állandó vendége a televízió több csatornájának. Hírnevét annak köszönheti, hogy olyan ősi tudással rendelkezik, mely egyedülálló napjainkban: ismeri és használja a környezetünkben termő gyógynövényeket. Családjában népi gyógyítók voltak több nemzedéken keresztül, tudomása szerint félezer évre visszamenőleg. Újabb könyvének társszerzője lánya, Lopes-Szabó Zsuzsa, szellemi örököse, a családi hagyományok továbbvivője. A könyv 65 gyógynövényről ad részletes leírást színes rajzokkal illusztrálva. Megtalálható benne, milyen betegségre milyen növényt lehet használni, hogyan lehet megelőzni a komoly bajokat. Semmi nem marad titok: a több száz éves tudást szívesen osztják meg a szerzők az olvasókkal. A könyvben olvashatjuk a gyógynövényes gyógyítás történetét, általános gyűjtési és teakészítési tanácsokat, valamint betegségcsoportokra bontva, a különféle gyógynövények alkalmazásához ad felhasználási javaslatokat. Gyuri bácsi és lánya, Zsuzsa minden titkukat megosztják az olvasóval. Olyan egyszerű nyelven megírt, közérthető és gyakorlatias könyvet adnak az érdeklődő kezébe, melyet még „kezdő” gyógynövényesek is haszonnal forgathatnak.
Osho - A megértés könyve
A megértéshez vezető út teli van kérdésekkel és bizonytalansággal. Van-e célja az életünknek? Milyen tettekre rendeltettünk? Mivé kell válnunk, mit kell létrehoznunk, és mit kell megosztanunk másokkal? Életünk folyamán számtalan embertől kapunk készen úgynevezett igazságokat, amelyeket megtanulunk indoklás nélkül elfogadni. Osho célja, hogy ezt felismerjük, és rátaláljunk saját egyéni hangunkra. A félelem és félreértés eltűnik mindennapjainkból, ezáltal nem terhes kötelességként, hanem betöltendő örömként teljesítjük majd feladatainkat.
(forrás: libri.hu)
Mannheim Károly - Ideológia és utópia
"Gottfried Keller jóslata szerint 'a szabadság végső győzelme száraz lesz'...
Az utópia eltűnése statikus tárgyiasságot hoz létre, amelyben az ember maga is dologgá válik...
Az ember, miután eljutott a tudatosság legmagasabb fokára - ahol a történelem immár nem vak sors, hanem saját alkotása -, elveszti történelemformáló akaratát és ezzel betekintését a történelembe."
A tudásszociológia atyjának főműve - csonkított és titkos kiadása után - először jelenik meg magyarul.
Osho - Nők könyve
"A legtöbb dolog, amiben a férfi és a nő különböznek, csak viszonylagos. A különbségeket éppen hogy meg kellene becsülni, fenn kellene tartani, mert ezek teszik vonzóvá a két nemet egymás számára. Nem egymás elítélésére kellene használni őket." "Én azt szeretném, ha a két nem egy szerves egységgé válna, megtartva közben önnön szabadságukat, mert a szeretet szabaddá tesz. És akkor egy szebb világot hozhatnánk létre. Az emberiség egyik fele most meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy ebben közreműködhessen, pedig ez a fél, a nő, nagyszerű adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy egy szebb világ jöhessen létre. Az ő közreműködésével egy gyönyörű paradicsom lehetne a világ..." Osho
Dr. Csernus Imre - A nő
"Ez a könyv, a NŐ-ről szól, aki a férfiak imádatának a tárgya, az örök és megfoghatatlan csoda, amelyet már sokan leírtak és megfogalmaztak. Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan lesz valakiből jó Nő! Nehéz téma, de ahogy megfigyeltem, ez mindkét nemet egyformán izgatja."
Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő? Hogyan képes egy nő - vagy akár egy férfi - megélni saját nemiségét? Tud-e jó példával szolgálni gyermekeinek? Tudja-e jól érezni magát a saját bőrében? És tesz-e valamit azért, hogy jobb legyen?
Ha Ön elég erős, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, lapozzon bele Dr. Csernus Imre legújabb könyvébe! Bátraké a szerencse...
José Ortega y Gasset - A tömegek lázadása
"A történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófáiban vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kapunk. Amit Ortega úgy mond: mindenkinek első kötelessége saját kora imperatívuszát megérteni."
Németh László: Ortega és Pirandello
Dr. Csernus Imre - A kiút
Orvosként régóta stigmatizált emberekkel dolgozom, olyanokkal, akik a saját poklukban fortyognak, és nem látják a kiutat. Vajon mit jelent a pokol? Mit jelent talpra állni, és felnőttként élni? Nekem meggyőződésem, hogy amibe egy ember juttatta önmagát, abból ki is mászhat. De hogyan? Mi az út? Ezekről a folyamatokról, az első lépésekről szól ez a könyv, különös tekintettel a mai huszonéves fiatalokra, akiket divatos szóval Y generációnak is neveznek. Jó ideje érdekel már, hogy milyenek ők, milyen erők, kétségek munkálkodnak bennük, hiszen ők a jövőnk letéteményesei.
Paulo Coelho - Maktub
Maktub (que quiere decir «está escrito») es una selección de los artículos de Paulo Coelho publicados en el periódico brasileño Folha de S. Paulo entre junio de 1993 y junio de 1994. Según el autor, «no es un libro de consejos, sino un intercambio de experiencias», una excelente ocasión para reflexionar y reencontrarse con uno mismo.
Szendi Gábor - A nő felemelkedése és tündöklése
A mű az evolúciós pszichológia nézőpontjából elemzi Nő és Férfi kapcsolatát. Bizonyítja, hogy ebben a férfiközpontúnak hitt világban valójában a Nő a titkos mozgató. A Nő a szervezője és egyben a fődíja annak a férfiak közt dúló, vérre menő viadalnak, amely érte folyik. Miközben a Nő gyengének tűnik, az Erő vele van, miközben vesztesnek tűnik, mindig ő az igazi győztes. A könyv fejezetei Nő és Férfi választásainak és kapcsolatának rejtett mechanizmusait írja le. Olyan kérdésekre keresi a választ: Miért vannak nemek, miért hal ki 10 millió év múlva a férfi? Mi a női szépség és mit vár a nő a férfitől? Mi a nő „A és B terve”, miért van annyi „kakukkfióka” a családokban? Mire jó az orgazmus, mi a szerepe az emberi szimmetriának? Miről árulkodik a mutató és gyűrűsujj arányunk, honnan sejthető, hogy Michelangelo Dávidja homoszexuális? És miért küzd annyi nő a meddőséggel, s hogyan csapja be a nőt a meddőségipar? A könyv zárófejezete a freudi életmű súlyos kérdéseit feszegeti, s bepillantást enged a pszichiáter és pszichológus szakmai szexuális visszaéléseibe is. A könyv olvasmányos, népszerű stílusban mondja el a legmodernebb tudományos eredményeket, de bőséges szakirodalmi hivatkozásokkal segíti a szakmai olvasókat is. Szendi Gábor leginkább szabad gondolkodónak szereti nevezni magát, akinek a legfontosabb érték az igazság és a szabadság. Változatos életútja arról tanúskodik, hogy a megújulásban és a változásban érzi jól magát. Programozó matematikusnak indult, majd filmíró lett, írásaiból három film is készült, majd pár év könyvkötés után a pszichológus hivatást választotta. Kutatóként az agy-lélek kapcsolata és az evolúciós pszichológia, gyógyítóként az életgubancok megoldása érdekli. Az igazság helyett a gyógyszeripari érdekek szolgálatába álló megélhetési tudományból kiábrándulva fordult a tudományos újságírás felé, céljának a hiteles tájékoztatást tartja. Ezért írta meg 2004-ben a bombaként robbanó leleplező tanulmányát, a Depresszióipart, majd 2005-ben az azonos című könyvét, melyek a gyógyszeripar és a pszichiátria veszélyes összefonódását tárták fel. Létrehozta „egyszemélyes” webszájtját, ahol cenzúrázatlanul mondhatja el véleményét. Mindezekért megtorlásként kutatói állásából elbocsátották, és a Magyar Pszichiátriai Társaság beperelte.