Vallomások

Joseph Ratzinger (XVI. Benedek pápa) - A ​közép újrafelfedezése
Joseph ​Ratzinger utolsó professzori éveiben alakult meg az a tanítványi kör, mely Stephan Otto Horn szalvatoriánus, korábbi passaui fundamentálteológiai professzor vezetésével válogatást állított össe Ratzinger bíboros teológiai műveiből. A jelen kötetben négy évtized szellemi alkotásai szerepelnek. A II. Vatikáni Zsinaton (1962-1965) mint teológiai szakértő vett részt Ratzinger professzor, és végigkísérte az Egyház teológiai, lelki és szellemi megújulását. A címben szereplő "közép" a jelenlegi sokszínű teológiai nézetek közötti eligazodást jelzi. Amikor a filozófiai, a művészi, a társadalmi megoldások nem vezetnek sikerre az egyén vagy a közösség életében, felmerül a lehetősége a vallási vagy "isteni" válasznak a mai élet kihívásaival szemben. Három nagy fejezetcím fogja egybe Joseph Ratzinger meglátásait, melyeket tanulmányokban, cikkekben és előadásokban fejtett ki. Az első a keresztény hit sajátos megjelenésével kapcsolatos írásokat tartalmazza, a második az egyház létére és ökumenikus dimenziójára világít rá, míg a harmadik az egyház és a politika kényes területét vizsgálja. A kötetet a teológus pápa bibliográfiája zárja, mely az egyéni tájékozódáshoz és kutatáshoz ad további szempontokat. XVI. Benedek Pápa szellemi és egyházi pályája gondviselésszerűen emelkedik ki a XX. századból, és ível át a harmadik évezredbe. Az 1960-as évek sok kihívást jelentettek az Egyház számára, és az új gondolati irányzatok és kultúrák szellemi légkörében a hívő kereszténynek is gyakran a szélsőségek között kellett megtalálnia saját katolikus álláspontját. Joseph Ratzinger mint professzor egyetemi kurzusaival és publikációival egy teológiai iskolát is teremtett, melyre a hit tisztaságának védelme mellett jellemző volt a hit jelenkori magyarázata is. A teológus pápa különböző területekről kifejtett tanítása által az olvasó nemcsak bevezetés nyer Ratzinger teológiájába, hanem egyúttal eligazítást is kap a katolikus gondolkodást meghatározó központi kategóriák között. Kránitz Mihály teológus

Thomas F. Torrance - Keresztény ​teológia és természettudományos kultúra
Thomas ​F. Torrance a teológia és természettudomány párbeszédének az elkötelezett híve. A párbeszéd itt nem egymás melletti elbeszélés, és nem is egy összemosott egyveleg. A szerző a teológia és természettudomány határvidékén jár, nyitottan arra, hogy megértse és felhasználja mindazt, amit a természettudományból megtudhat, de eközben soha nem szűnik meg teológus lenni. Karl Barth tanítványa nem akarja a természettudományt „megkeresztelni", és nem épít fel egy természeti istenérvektől hemzsegő dogmatikai rendszert. Ugyanakkor tudja, hogy az isteni megtestesülésről nem beszélhetünk úgy, mintha egy távoli másik univerzumban, egy másik tér-időben történt volna, mert ez ahhoz a világhoz és természethez kötődik, amelyről a természettudományok beszélnek, így ettől a kerettől sem szakíthatjuk el a teológiát.

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…

Szent Ágoston - A ​boldog életről / A szabad akaratról
Szent ​Ágoston két kisebb, a filozófiatörténetekben ritkábban emlegetett-elemzett traktátusát tartalmazza a kötet. Fontosságuk elsősorban vallástörténeti jelentőségűnek tűnt sokáig, annak dokumentumaiként tartották őket számon, hogy Ágoston mintegy megelőlegezte a protestáns, elsősorban a kálvini tanokat bennük, hogy a szabad akaratról belőlük kibomló ágostoni koncepció anticipálja valamiképp Kálvin predestinációtanát. A teológiai, dogmatikai vita napjainkig tart ez írások értelmezéséről, ám ennél is fontosabb, hogy újabban mindkét írást filozófiailag is kezdték alaposabban tanulmányozni, mert A boldog életről és A szabad akaratról szóló munkák nem tekinthetők kizárólagosan teológiai, főként pedig nem kegyességi írásoknak, olvasmányoknak. Igaz ugyan, hogy sem az ágostoni ismeretelmélet, sem az ágostoni történet-filozófia terén nem ér fel érvényük a nagy filozófiai munkákkal, ám az ágostoni etika és filozófiai antropológia vonatkozásában jelentőségük alig túlozható. Abból a koncepcióból kiindulva, hogy a lélek mélyén Istennel találkozhat a saját magába tekintő, annak folyamányaképp, hogy - Ágoston szerint - Isten közelebb áll hozzánk, mint mi saját magunkhoz, a két írás egészen sajátos antropológiai koncepciót nyújt, amelynek szerves részeként szerepel az akarat szerepéről és mibenlétéről, mindenekelőtt persze szabadságáról, (amely nagyon bonyolultan értelmezett szabadság) szóló doktrína. A két rendkívül tömör, összefogott írás hatalmas és jórészt elfelejtett filozófiai-teológiai hagyományra épít, teorémáik azonban színre közvetlenül megfeleltethetők napjaink hermeneutikai és fenomenológiai koncepcióinak, természetesen sajátos nézőpontból és látószöggel.

Arthur Peacocke - Egy ​tudományos kor teológiája
Arthur ​Peacocke az a teológus és természettudós, aki komolyan veszi a saját korának természettudományos kihívásait, és ennek érdekében képes újragondolni akár a Szentháromságról, akár a gondviselésről megfogalmazott évezredes egyházi tanításokat is. Könyvében néhol merész teológiai állításokat fogalmaz meg, amelyek az olvasóban megdöbbenést kelthetnek. Ám éppen ezért izgalmas ez a kötet: kérdésfeltevéseivel, igényes válaszaival arra késztet bennünket, hogy a körülöttünk lévő világot és a bennünk lévő folyamatokat tőlünk telhető mélységgel újraértelmezzük.

Bolberitz Pál - Gál Ferenc - Aquinói ​Szent Tamás filozófiája és teológiája
Ez ​a könyv két, Aquinói Szent Tamás filozófiáját és teológiáját tárgyaló nagyszabású tanulmányt, továbbá a "skolasztika fejedelmének" két eredeti és csorbítatlan szövegű művét tartalmazza, ami nyilvánvalóvá teszi megírásának és kiadásának célját: újra felidézni - munkássága legfontosabb aspektusainak bemutatásával - a keresztény gondolkodás meghatározó személyiségének alakját és életművét, és ízelítőül megszólaltatni őt magát is. Egy Aquinói Szent Tamással foglalkozó mű megjelentetése már régóta esedékes volt. A keresztény, tehát Krisztus-központú gondolkodás - minden jel szerint - kiállta a legjújabb idők próbáját is, és a "modern" irányzatokban csalódott, vagy azoktól nem eleget kapott keresők egyre nagyobb kíváncsisággal fordulnak a felé a szellemi irányzat felé, amelynek válaszait az élet, a halál és az igazság végső kérdéseire most sem sikerült meghaladni. A szellem csataterén nem először és valószínűleg nem is utoljára zajlik le ez a folyamat. Az ún. "modernek" produkcióit követő kijózanodás után az érdeklődés - művészetben, történelemben, filozófiában - törvényszerűan a múlt felé fordul. Az elért eredményeket kevésnek tartók egyszerre kedvet kapnak, hogy újra elzarándokoljanak az átmenetileg elfelejtett forrásokhoz és ismét felfedezzék azokat a szellemi-lelki értékeket, amelyek évszázadokon keresztül az élet stabil alapjait és az organikus fejlődés lehetőségét nyújtották. Aquinói Szent Tamás szellemi hagyatéka óriási. A múlt eredményeit összegző és a jövőnek irányt szabó munkásságának kisugárzása mind a mai napig tart. Mindanniyan a tanítványai és adósai vagyunk; az öt kontinens minden "európai" fogalmakkal gondolkodó lakója - akár tud róla, akár nem, akár keresztény világnézetű, akár nem - szellemi struktúrájának legalább bizonyos elemeit, ha áttételesen is, de tőle tanulta. A kitűnő szerzők - a hazai katolikus teológiai és filozófiai irodalom legnevesebb szaktekintélyei - nem elégedtem meg Szent Tamás egyes műveinek tartalmi ismertetésével, hanem a filozófia és teológia nagy kérdései köré rendezve adják elő az Angyali Doktor tanítását. A tanulmányok olvasói nemcsak Aquinóii Szent Tamás gondolataival ismerkedhetnek meg, hanem az egyes kérdések előtörténetével is, azzal a sokszor kacskaringós úttal, amit a tárgyalt filozófiai felismerésnek vagy teológiai tételnek a megelőző korok fiozófusainál és teológusainál meg kellett tenniük, amíg nála végleges vagy legalábbis sok évszázadra érvényes formát öltöttek. És míg a "Lét és lényeg" című értekezésben megcsodálhatjuk a hétszáz év után is friss hangon szóló szerző pontos megfigyeléseit, finom disztinkcióit, zseniális rendszerező képességét. "A teológia összefoglalásá"-ban megérezzük, hogy Aquinói Szent Tamás nemcsak a filozófia és teológia szaktudósa, hanem karizmatikus ember, szentéletű szerzetes is volt, aki "Isten országáért" élt, írt és tanított. Szimbolikusnak is lehet tekinteni, hogy élete utolsó művének utolsó mondataiban erről az "országról" beszél, és - talán önmagára, súlyos betegségére és megsejtett halálára gondolva - azt bizonyítja, hogy "az ember eljuthat abba az országba: egyébként hiába remélne és szenvedne... Az Úr ugyanis így szól: "Ne félj te maroknyi nyáj, hiszen Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot".

Wm. Paul Young - A ​viskó
Végre ​magyar nyelven is megjelenik a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Egy regény, aminek sikerével – és tartalmával – még a Forbes Magazin is foglalkozott… Nem gyakran fordul elő! (2009. június 8.) Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára. William P. Young megrázó regénye az utóbbi idők egyik legnagyobb könyvsikere, rövid idő alatt 8 millió példányban fogyott el! A sok vitát kiváltó regényről azt tartják, hogy olyan hatással lehet korunk kereszténységére, mint a Zarándok útja a maga idejében. A sokat megélt színésznő, Demi Moore a Twitteren keresztül ajánlotta rajongóinak és férjének, mivel Ő maga „ sorsfordító erejű” üzenetre talált a könyv elolvasása közben.

Blaise Pascal - Gondolatok
___Mély ​filozófia, még mélyebb pszichológia, őszinte, felfakadó líra és csodálatos zene ez a könyv. Végigvezeti az olvasót a világon, és Istenhez érkezik. Logikus érveléssel és valószínűség-számítással bizonyítja be Pascal az ész emberének, hogy a vallási közöny a legnagyobb esztelenség. Pascal emberábrázolása tökéletesebb a legnagyobb francia pszichológus írók rajzainál. "Villáma széthasítja az eget - írja róla Mauriac -, és bevilágít az ember lelkébe." ___Pascal nem volt teológus, műve mégis a legismertebb és legjelentősebb alkotások egyike a keresztény hit-irodalomban; nem volt irodalmár, a _Kereszténység apológiája,_ mely _Gondolatok_ címen jelent meg, mégis a legszebb költői alkotások egyike.

Carlo Maria Martini - Umberto Eco - Miben ​hisz, aki nem hisz?
Ez ​a kötet Milánó érseke, Carlo Maria Martini és Umberto Eco egymásnak írott és a liberal című folyóirat lapjain 1995/96-ban publikált nyílt leveleit, valamint néhány felkért jeles írástudó - az olasz tudomány és közélet kiválóságai - kommentárjait tartalmazza. A nagynevű jezsuita hittudós és a világhírű nyelvfilozófus-regényíró párbeszéde méltán váltott ki nemcsak puszta tényével, hanem tartalma okán is óriási visszhangot. Az első három kérdést - a laikus gondolkodókat is kényszeresen foglalkoztató világvége-gondolatokról, az emberi élet kezdetéről, férfi és nő egyházi megkülönböztetéséről - Eco teszi fel Martininak Eco kérdései tisztelettudóak, egyúttal kézenfekvőek és szellemesek Martini válaszai a laikus világ iránti rendkívüli megértésről és türelemről tanúskodnak. Az alapkérdést, mely mindvégig ott bujkál a Martini-Eco-dialógus hátterében (s tegyük hozzá: az egész ecói életműben is), végül Carlo Maria Martini teszi fel. Miben látja a nem hívő a Jó fénysugarát? Mi készteti a hitetlent az erkölcsös életre? Lehet-e fundamentuma Isten nélkül az erkölcsnek? Miben hisz, aki nem hisz? Eco válasza "laikus", ám - s erre több hozzászóló is figyelmeztet - nem teljességgel "hitetlen" válasz. Amiképpen a kommentátorok vélekedésében is visszatérő elem a hit, valamiféle, akár e világi hit végső soron való megkerülhetetlensége.

Richard Swinburne - Isten ​volt Jézus?
Az ​1934-ben született Richard Swinburne a British Academy tagja. 1985-től 2002-ig a kereszténység filozófiájának professzora volt az Oxfordi Egyetemen. Számos, a vallásos hit természetéről és igazolásáról, valamint a filozófia más területeiről, így az elmefilozófiáról és az ismeretelméletről szóló könyv szerzője. Vajon kiállják-e a kereszténység központi meggyőződései a tüzetes filozófiai vizsgálódás próbáját? Miközben vallás és racionalitás körül dúló harc egyre inkább kiéleződik, Richard Swinburne vizsgálat alá vonja a Jézusról szóló legfontosabb tanításokat: Jézus Isten megtestesülése volt, jóvátételt szolgáltatott bűneinkért, és feltámadt a halálból. Swinburne amellett érvel, hogy ezek a tanok erős és védhető filozófiai alátámasztással bírnak.

Gerhard Lohfink - Jézus ​utolsó napja / Nem a halálé az utolsó szó
Gerhard ​Lohfink (szül. 1934) germanisztikát és teológiát tanult Münchenben és Frankfurtban. 1960-ban szentelték pappá. Három év lelkipásztori munka után Würzburgban folytatta teológiai tanulmányait. 1971-ben teológiai doktorátust szerzett, 1973-ban habilitált az újszövetségi szakon. Ezt követően az újszövetségi tanszék professzora volt Tübingben. Professzori állását 1986-ban adta fel, hogy a müncheni "Integrierte Gemeinde"-ben élhessen és dolgozhasson tovább. A Jézus utolsó napja "sallangoktól" mentesen tárja elénk Jézus szenvedéstörténetének drámai eseményeit. A szerző - ismert bibliakutató - bibliai és korabeli források alapján kísérli meg nyomon követni és felvázolni Jézus utolsó napját, hogy a hit fényében a ma embere is közelebb kerüljön a véres komolyságú nap értelmének megértéséhez. A Nem a halálé az utolsó szó három elmélkedés. Az első arra a kérdésre keresi a választ, hogy ma egyáltalán lehetséges e az emmauszi tanítványok húsvéti tapasztalata, vagy éppen Pascal memoriál élménye. A Hol végződött Jézus mennybemenetele? elmélkedés szembe állítja a lukácsi elbeszélés képek mögött rejlő, valódi jelentését Jean Paul "A halott Krisztus beszédé"-vel. A mennybemenetel hazaérkezés Istenhez, Jean Paul víziójában ellenben Jézus hiába keresi Istent... Döntenünk kell, s a Húsvét erre a személyes döntésre szólít. Egzisztenciális érdeklődésünk a halálra és a halál utánira kérdez: Mi következik a halál után? Gerhard Lohfink harmadik elmélkedése józanul és mértéktartóan fogalmazza meg az emberi létet lényegében érintő választ.

Simone Weil - Ami ​személyes, és ami szent
Simone ​Weil (1909-1943) nevét halála után ismerte meg a világ. Ekkor kerültek napvilágra naplói, cikkei, tanulmányai, melyek kiadását közvetlen ismerősein kívül Albert Camus szorgalmazta. Nem sokkal a második világháború után a Nobel-díjas író mondta ki: "Nem tudok elképzelni szellemi újjászületést Európa számára azok nélkül a követelmények nélkül, melyeket Simone Weil meghatározott." Arról a küzdelemről, mely a megvilágosodásért, a hitért folyik minden emberben, Simone Weilnek éppúgy volt mondanivalója, mint a társadalmi bajok okairól és orvoslásáról. A lelkiismereti szabadság, az erkölcsi tisztaság és a föltétlen istenszeretet vágya mindvégig áthatotta gondolkodását, egyéni és társadalmi vetületeiben egyaránt. Egyetemes hatását ennek köszönheti. Fakó stílusán átizzó szenvedélyével költői erejűvé tette műveit, s olyan szellemeket hódított meg velük, mint François Mauriac, Julien Green, Thomas Stearns Eliot, Czeszlaw Milosz, vagy nálunk Németh László és Pilinszky János. Az _Ami személyes, és ami szent_ című magyar válogatás Simone Weil eddig megjelent 16 könyvéből vette anyagát. Első részében a francia gondolkodó nagy tanulmányesszéit (_Szerencsétlenség és istenszeretet, Ami személyes, és ami szent, Ahol elrejlik az Isten_ stb.) második részében önéletrajzi vonatkozású írásait (_Prológus, Lelki önéletrajz_), harmadik részében pedig töredékes gondolatait, műveinek szemelvényeit hozza. A kötet végén 15 kortárs és utód emlékezéseit, értékelő vagy bíráló sorait olvashatjuk Simone Weilről.

Ismeretlen szerző - A ​csendesség felé
Asztali ​beszélgetések... 2 - A csendesség felé Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány által szervezett beszélgetéssorozat azt a célt szolgálja, hogy evangélikus lelkészek, teológusok korunk aktuális társadalmi, közéleti, kulturális, tudományos kérdéseiről folytassanak párbeszédet az adott téma szakterületének egy-egy képviselőjével. A beszélgetőpartnerek a társadalom, a közélet, a kultúra, a művészet és a tudomány legkülönfélébb területein tevékenykedő emberek: írókkal, költőkkel, képzőművészekkel, irodalom- és művészettörténészekkel, teológusokkal, jogászokkal, orvosokkal, természettudósokkal, előadóművészekkel folytatott dialógusokon keresztül zajlik a szellemi-kulturális hídépítés egyház és világ között. Az Asztali beszélgetések sorozat második kötetében szereplő beszélgetések: * Szemadám György festőművész, író és Ócsai Zoltán lelkész (Lent és fent – transzcendencia az életünkben) * Koltai Lajos filmrendező, operatőr és Percze Sándor lelkész (Kifejezési formák – prédikáció és filmművészet) * Heller Ágnes filozófus, Jókai Anna író, Csepregi András teológus és Fabiny Tamás püspök (az első kötet könyvbemutatója) * Berecz András ének és mesemondó és Hankovszky Béla Jácint katolikus tábori pap (A hagyomány ereje) * Böjte Csaba ferences rendi szerzetes és Roszík Ágnes a Családok Átmeneti Otthonának vezetője (Segítő erő – szociális kérdések) A kötet megvásárlásával a Dévai Szent Ferenc Alapítványt támogatja. 176 oldal / 145×203 mm / keménytáblás / ISBN 978-963-9571-90-7 Kiadó: Luther Kiadó Szerk: Galambos Ádám

Simone Weil - Jegyzetfüzet
"Ez ​a világ zárt kapu. Korlát. És ugyanakkor átkelőhely. Két rab szomszédos cellákban, kapcsolatot teremt egymással úgy, hogy átkopognak a falon. A fal választja el őket egymástól, de ugyanakkor ugyanaz a fal teszi lehetővé, hogy kapcsolatba lépjenek. Így van ez Isten és miközöttünk. Minden válaszfal kapocs. Ha minden jóra törő vágyakozásunkat egy dologra irányítjuk, ezt a dolgot létfeltételünkké tesszük. De nem tesszük egyúttal jóvá. Mi mindig mást akarunk, mint pusztán létezni. A teremtett dolgok lényegük szerint közvetítők. Közvetítők egymáshoz, s ennek nincs vége. Közvetítők Istenhez. Ilyenként kell elfogadni őket."

Dr. Gyökössy Endre - János ​evangéliuma
Új ​"műfajt" vehet kezébe a Gyökössy Endre nevét eddig elsősorban pasztorálpszichológiai munkái alapján ismerő olvasóközönség: a közismert szerzőnek a János-evangéliumhoz fűzött, élőszóban, saját gyülekezete körében elhangzott kommentárjait tesszük közkinccsé. Gyökössy Endre két évtizedes, dédelgetett vágyát valósította meg, amikor hatvanadik évét betöltve - saját bevallása szerint ugyanis korábban nem merte (!) - belevágott az Újszövetségi Szentírás egyik legragyogóbb s legnehezebb könyvének kommentálásába. A magyarázat többnyire az eredeti szövegre és szakbiblikus szempontokra támaszkodik, mégsem szakkommentár. Sokkal inkább az Üzenet átadása, az Üzenet továbbítása - Gyökössy-módra. Amely módon a nyitott szívű olvasó a " Jó Pásztor-közeli bojtár" szavainak vonzásában egészen közel kerülhet az evangélium szívéhez, Jézus Krisztushoz, a megtestesült Igéhez. "Bocsássátok meg önzésemet, hogy hatvanhat péntek estén át egyetlen újtestamentumi iratnál időztem..." Nem megbocsátjuk. Őszinte nagyrabecsüléssel, hálával és tisztelettel megköszönjük.

Ismeretlen szerző - Öt ​párbeszéd
Asztali ​beszélgetések... 1 - Öt Párbeszéd Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány által szervezett beszélgetéssorozat azt a célt szolgálja, hogy evangélikus lelkészek, teológusok korunk aktuális társadalmi, közéleti, kulturális, tudományos kérdéseiről folytassanak párbeszédet az adott téma szakterületének egy-egy képviselőjével. A beszélgetőpartnerek a társadalom, a közélet, a kultúra, a mű­vészet és a tudomány legkülönfélébb területein tevékenykedő emberek: írókkal, költőkkel, képzőművészekkel, irodalom- és művészettörténészekkel, teológusokkal, jogá­szokkal, orvosokkal, természettudósokkal, előadóművészekkel folytatott dialógusokon keresztül zajlik a szellemi-kulturális hídépítés egyház és világ között. Az Asztali beszélgetések öt dialógus szerkesztett változatát tartalmazó első kötetéhez Hankiss Elemér írt előszót. Az asztalhoz telepedő beszélgetőpartnerek a következő témákban osztották meg gondolataikat hallgatóságukkal: * Esterházy Péter író és Fabiny Tamás püspök az identitásról, Heller Ágnes filozófus és Jutta Hausmann teológiai tanár a Genezis könyvéről, * Jelenits István piarista szerzetes és Csepregi András teológus Isten törvényének mai értelmezéséről, * Jókai Anna író és Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő az értelmiség küldetéséről és felelősségéről, * Vekerdy Tamás pszichológus és Réz-Nagy Zoltán lelkész a „Tiszteld atyádat és anyádat!” parancsolatról és a családról folytattak disputát és eszmecserét. A kötetben olvasható dialógusokhoz egy-egy harmadik beszélgetőtárs is csatlakozott: a disputák témái és gondolatmenetei művészeket ihlettek arra, hogy képzőművészeti alkotásokkal járuljanak hozzá a beszélgetések gondolatiságának többsíkú ábrázolásához és értelmezéséhez. 164 oldal / 145×203 mm / keménytáblás / ISBN 978-963-9571-78-5

Ismeretlen szerző - Abortusz ​és...
Az ​őszi parlamenti döntés előtt úgy tűnik, már mindent elmondtak az abortuszról, amit csak lehetséges. Aki ezt a kötetet a kezébe veszi, meggyőződhet arról, hogy az érvek és ellenérvek pergőtüzében még korántsem "sütöttek el minden patront"; jobbára csak politikai, ideológiai vaktöltények pukkanásait hallotuk. Az abortuszvitában hiányolt érveket számba véve lényegében elmondjuk miről szól e kötet. Nyolc tanulmányát a kérdések legjobb ismerői, értői vetették papírra. Ezeket sorolva magyarázatot kapunk a kicsit szokatlan címre: Abortusz és... Abortusz és jog, abortusz és bioetika, abortusz és történelem, abortusz és szociológia, abortusz és pszichológia, abortusz és filozófia kapcsolatát boncolgató írásokat jelez a rejtélyes három pont. Szerzőinknek nem az a céljuk, hogy állást foglaljanak, egyik vagy másik politikai döntés mellé állítsák az olvasót. Az elvi problémákat felvetve ahhoz szeretnék hozzásegíteni az olvasót, hogy felelős döntést hozhasson az élet által mindannyiunknak feltett kérdésre. Lehet, csak eszmei a döntés, lehet, hogy egy emberke sorsa fordul meg rajta, s lehet, hogy egy nemzedéknyi ember élete a tét. Bármekkora is a súlya, jó csak akkor lehet a döntés, ha szilárd alapokon nyugszik. Az Alkotmánybíróság elnöke egy interjúban így szólt a kérdésről: "A törvényhozásnak megszabtuk, milyen keretek között tudja alkotmányosan meghozni az új abortusztörvényt. Ez olyan elméleti újdonság, ami igazából nem tűnt fel senkinek. Azt mondjuk, el kell dönteni, hogy mi a magzat. Ezt eddig minden Alkotmánybíróság megkerülte. Mi a Parlamentre hárítottuk, mondván, az Alkotmányból nem lehet megállapítani, mi is a magzat. Márpedig a kérdést nem lehet megkerülni. ÓRiási terhe ez a magyar parlamentnek, hogy erre választ kell adnia, és akkor is válaszol - ha nem válaszol."

Dr. Gyökössy Endre - Élet ​és ige
"Mivel ​évtizedek óta alig van nap, hogy két-három ember ki ne öntené előttem a szívét - ezt kaptam feladatul Gazdámtól -, úgyszólván ömlesztve jön elém a valós élet. Olyan igemagyarázatokat adok közre, amelyekben az élet felől indultam az Ige felé" - vallotta könyvéről Gyökössy Endre. És valóban: a kötet utat mutat mindenki számára, miként lehet a külső vihar ellenére belső emberségünkben békességet nyerni, a zivatarok utáni pocsolyában is meglátni a kék égen felragyogó napot. Megtudhatjuk belőle: - mi a titka a jó nap-kezdetnek - hogyan védekezzünk a "lelki elmeszesedés" ellen - mit tegyünk, ha környezetünkben állandóan panaszkodó, idegileg feldúlt emberekkel kell együtt élnünk - miként ellenőrizhetjük meg a derűt, a vidámságot és a szellemi frissességet idős napjainkra is - és még sok egyéb "titkot", amelyet a Lélek súg meg nekünk - a lelkünkről.

John Stott - Pál ​levele a galatákhoz
A ​kis-ázsiai hegyek között megbúvó falvak frissen megtért emberei a különböző vallási hatalmasságok és ellentétes tanítások útvesztői között őrlődtek. Hogyan igazul meg az ember Isten előtt? Mi a helyes viszony hit és cselekedetek között? Hogyan élhetnének a keresztények Istennek tetsző életet pogány környezetben? Mi a szerepe a törvénynek? Sok minden megváltozott Pál kora óta, de Jézus Krisztus ugyanaz maradt, és a mai ember is egyedül rajta keresztül juthat el Istenhez. (2003)

Josef Ernst - Lukács ​- Egy teológus portréja
A ​harmadik evangélium és az Apostolok Cselekedetének szerzője az első rangos keresztény író. Lukács mint történész az üdvtörténet bemutatója, és mint tehetséges elbeszélő az evangélium hirdetője. Kiindulási pontja az egyház, de a világhoz való közelsége is tapintható, ami különös hangsúlyt kölcsönöz elbeszéléseinek.