Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Nem ​tetszett igazán, pedig volt benne ötlet és csavar, ahogy már lenni szokott az Agatha Christie regényekben, de most nem tudott eléggé magával ragadni az egész történet.
Inkább csak rajongóknak ajánlom, aki most ismerkedne az írónővel, az egyelőre ne olvassa:-)
Hozzá kell tenni, hogy ez igen régi kiadás, a fordítás is elég vacak-az új kiadások remélhetőleg jobban olvashatók.


Hoacin
4.0/5

Baljós ​előjel, ha 13 ember ül egy étkezőasztalnál, így hát Sir Charles házvezetőnője nem átall betársulni tizennegyediknek. Hiába, mert így is kapunk egy hullát, hisz próbálhatunk mi védekezni az ómen ellen, ha egyszer Mr. Poirot is a vendéglistán szerepel. A fura kis pók nyomozó felbukkanása engem minimum azonnali életbiztosítás kötésre sarkallna, hisz tudvalevő, hogy belgánk afféle viharmadár, ahol jár, ott bűntény történik, ám szereplőink nem mind ilyen felkészültek. A fura haláleset azonban nagyszerű alkalom Sir Charlesnak, a híres színésznek, hogy végre ne ökölbe szorított kezű tengerészt játsszon, hanem felvegye a sántító, titkosszolgálati fickó figuráját, a bizarr nevű Tojás kisasszony pedig megpróbálja felhívni magára az említett úr figyelmét. Hát mi hozhat össze jobban két embert, mint egy rejtélyes gyilkossági ügy? Számtalan bűntény mélyén lappang az a vágy, hogy bebizonyítsuk, vagyunk valakik. Na de ki akarhatta megölni Mr. Babbingtont, a jófej papot, aki olyan, mint egy halkan nyikorgó kapu? Vajon a színészek hiúbbak, vagy Poirot? Milyen egy zöldesbronz haj? Miközben Miss Tojás ugyancsak szabadszájúan kiosztja magában a fél társaságot, kiderül, hogy a lányokat vonzzák az érdekes múltú középkorú férfiak, a jámbor viktoriánus hölgyek mindig a legrosszabbra gondolnak, és hogy “a szag felfelé terjed, nem lefelé. Egy pincében oszló hullát sokkal hamarabb észrevenni, mint ami a padláson rothad.” Nos igen, Egg számomra üdítő színfoltja volt ennek a regénynek, még akkor is, ha végkifejlet tekintetében nem tartozik a kedvenc krimijeim közé. [spoiler]Logikailag stimmel, rafinált az egész, és gyanakodhattam volna, hisz természetesen utólag nyilvánvaló, ki a gyilkos, de mégsem tetszett, hogy ő az. És ez az indok! Milyen igazságtalan hülyeség, hogy nem válhatsz el, ha a hitvesed megőrült, vagy épp életfogytiglant tölt? Nem mentegetem a gyilkosunkat, mert természetesen gyökér, de ez a törvényi rendelkezés is gyökérség volt. Hiányoltam továbbá az izgalmas, árnyalt szereplőket, mert a néhány főhősön kívül elég színtelen a paletta, és Poirot is alig kukkant be néhány oldal erejére.[/spoiler] A gyilkosnak persze esélye sincs, hisz Poirot szeme az utolsó pillanatban menetrendszerűen kezd zölden világítani, hogy aztán egész testében megfeszüljön, akár egy terrier, amikor patkánylyukat szimatol.
Míg egyesek a trágyázás rejtelmeiről folytatnak komoly eszmecserét, mások nem átallanak Nagybetűs Bölcsességeket Szórni, úgyhogy amolyan Szomszédok zárójelenetképpen most ezekkel fejezném be az értékelést:

“Az orvosi mesterség egyik óriási előnye” – néz a kamerába Sir Bartholomew – “hogy az embernek nem kell megfogadnia a saját tanácsait.”
“Ha futsz egy nő elől” – pödri meg a bajszát Poirot – “az mindjárt utánad veti magát”.
“Az emberek sok tekintetben nem tudnak változtatni magukon” – sajnálkozik Lady Lytton-Gore. – “Sokunkban van valami… ferdeség.”
“Az a baj” – zengi Sir Charles – “hogy az emberek többsége meghatározhatatlan. Nincs bennük semmi megfogható…”
“Nem tudom eldönteni, hogy bóknak vagy sértésnek vegyem-e, ha potenciális gyilkosnak tekintenek” – kuncog kacéran Angela Sutcliffe. – “Hanem azért mindent összevetve inkább bóknak vélem.”
“Hát igen, a legtöbb ember szemét disznó!” – vonja le a derűs következtetést Egg.


gybarbii
4.5/5

Agatha ​Christie megint rendesen meglepett!! A könyv eleje talán egy kicsit nehezen indult be, de utána alig bírtam letenni. Több lehetséges megoldás is megfordult a fejemben, de erre aztán tényleg nem gondoltam! AC zsenialitását bizonyítja az is, hogy tényleg minden egyes kis részlet ott van előttünk, nem titkol el semmit, mégis a történet végét olyan csavarosra és zseniálisra kanyarintja, hogy megint csak pislogtam!!! :)
{{És igen, amikor megszeretsz egy szereplőt, drukkolsz neki, szorítasz érte, majd kiderül, hogy ebben a történetben végig ő volt a rossz fiú…}}


Ebben ​a kötetben nagyon kevés szerepet kapott Poirot, ami nekem nem tetszett annyira, mert pont Poirot eszmefuttatásait szeretem a legjobban az A.C. regényekben. De a végén szerencsére már teljes mértékben megjelenik, s sikeresen fel is göngyölíti az esetet. Nem ez lett a kedvenc történetem ebből a sorozatból, teljesen más hangvétele volt a cselekménynek, mint a többi Poirot kötetnek. Néha úgy éreztem, hogy a főszerepbe kerül Charles és Tojás szerelmi élete, vagyis inkább annak hiánya, s kibontakozása. S ezáltal voltak részek, ahol teljes mértékben háttérbe szorult a nyomozói munka.


nope
4.0/5

Határozottan ​ötletes, hogy az egész történetet a színház köré építette fel az írónő, ez kimondottan tetszett. Maga a cselekmény érdekes volt, de nem annyira magával ragadó, a karakterek szerethetőek. Eleinte furcsálltam, hogy Poirot relatíve kevés szerepet kapott, de aztán a végére kerek lett a dolog. A gyilkos kilétét természetesen ismét nem sikerült kitalálnom, pedig legalább egy fél fejezeten át annyira biztos voltam benne, hogy tudom :D
Kedvenc nem lesz, írt Agatha Christie ennél sokkal jobbakat is, de azért kimondottan szórakoztató olvasmány volt.


Rebbencs
4.5/5

Nagyon ​nehezen rázódtam vele, számomra az eleje meglehetősen nyögvenyelős volt, már éppen azon tanokdtam, hogy mostanában hogy kerül ennyi gyengébb AC a kezembe? Aztán pedig elindult a cselekmény, szépen lassan, érdekesen és izgalmasan!
A történet közepén sem voltam még odáig tőle, de nagyon tetszett, hogy egy kis nyomozócsapat indul a rejtély nyomába, Poirot pedig szépen rendezi őket. A végén pedig már volt is gyanúsítottam, ugyanis {{sejtettem, hogy hármójuk közül lesz valaki}}, de hát persze nagyon nem úgy alakult, ahogy gondoltam.
A vége valami zseniális! A megoldás elképesztően jó, nagyon szépen összerakott, agyafúrt és lenyűgöző. Tetszett, ahogyan a szereplők karakterei megmutatkoztak a végére és az is, hogy Poirot hogyan oldotta meg az ügyet.
Szóval nem lett kedvenc, de nagyon örülök, hogy a végére szépen felhozta magát és egy csavaros befejezést kaptam, amit nagyon jó volt olvasni.
Az az utolsó mondat pedig mindent visz!!


vighagika
3.5/5

Mivel ​keserű csalódás volt a ráébredés, hogy az egyetlen AC regény, amire úgy igazán vágytam, a Gyilkosság az Orient expressen eltűnt itthonról, így ezzel a kötettel folytattam a sorozatot.
Imádtam a felépítését és az alapötletét, mondjuk egy cseppet hajaz a Tíz kicsi négerre, de attól még nagyon eredeti volt. Viszont a sok név itt is elég zavaró volt, főleg, hogy magázódnak is, így még a vezetéknevét is meg kellett jegyezni mindenkinek.


Orsi_olvas
5.0/5

Az ​a helyzet, hogy ez egy gyönyörűen felépített, nagyon logikus történet.
Komolyan, minden egyes gyanús jelre felfigyeltem, meg is jegyeztem őket magamnak. De annyira mást akartam… annyira másoknak drukkoltam… hogy igyekeztem szemethunyni az amúgy feltűnő bűnjelek felett.
Szóval a vége szíven ütött, habár Agatha Christie szépen lekerekíti és nem marad bennem nagy hiányérzet, de annyira akartam, hogy máshogy legyen.
Na ilyen az élet, nem mindig alakul úgy, ahogy szeretnénk.


MonikaR
5.0/5

“– ​Az emberek többsége nem lát, csak néz.”

Izgalmas történet, érdekes fordulattal! Ismét egy tökéletes Poirot történet!
Agatha megint félrevezetett! Tudhattam volna, hogy sosem az a gyilkos akire a legtöbb jel mutat. Ezt, már a korábbi könyvekből tudom, viszont most lebecsültem Agatha lángeszét. Hiba volt.
A könyv kicsit nehezen indult be, még a hirtelen halállal is, ugyanis sok szereplő volt, hosszú, nehezen kiolvasható nevekkel. Már csak a könyv vége felé kezdtem megjegyezni, hogy ki kicsoda.
Azért, ez nem egy tipikus Poirot történet. Nagyon tetszett az a tény, hogy Poirot téved és a nyomozást egyszerű emberek kezdik el. Poirot csak valahol a közepén csatlakozik a kis csoporthoz. Fura, hogy a rendőrség nagyon a háttérben maradt.
Nekem nagyon meglepő lett a vége. Először sajnáltam a gyilkost, de csak még ki nem tudódott az indítéka. Borzalmas tragédiát okozott semmiért.


lenne
5.0/5

Igen, ​igen… most is megnéztem, hogy ki a gyilkos, de nekem mégis izgalmas így is. Ez van, ilyen vagyok. Az indíték az izgalmas nekem mindig.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.5/5

Statisztika

28.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók