Vadászkalandok ​Afrikában

Széchenyi Zsigmond - Năhar
India ​- az ellentétek, a szörnyű nyomor és mérhetetlen gazdagság, utcai koldusok és maharadzsák, városban élő szent tehenek és emberevő tigrisek Indiája, a Taj Mahal, márványpaloták és dzsungelek Indiája - ide visz el legkiválóbb vadászírónk útinaplója, a Năhar. Az a gyanakvó aggodalom, mellyel a vadász útnak indul, hogy az afrikai magányos táborok vadonbéli éjszakái után meglátogassa a különös, alig kiismerhető Indiát, eleinte mintha igazolódna: a tigrisek a maharadzsák erdeiben vannak, s ők vendégeiket nem engedik vadász módra, majdnem egyenlő esélyekkel szembeszállni a nagy macskákkal, hanem sokszorosan biztosítva életüket, magaslesekhez, megrendezett hajtásokkal terelik feléjük a vadat; de azután egy magányos dzsungelbeli táborban felhangzik a nagyúr, Năhar éjszakai bődülése, s a vadász mégis megtalálja azt, amiért érdemes volt Indiába jönnie: a vadászélményt és a vadászhangulatot. És nemcsak a tigrist találja meg, hanem az indiai dzsungel többi vadját, a párducot, a gaurt, chitalt. S két vadászat közt meglesi India életének egy-egy pompázó vagy szomorú pillanatát, hátra-hátra tekint a történelembe, hogy megértse és megértesse ezt a könnyeden, éles vonalakkal rajzolt izgalmas és bonyolult jelent.

Kittenberger Kálmán - Kelet-Afrika ​vadonjaiban
KELET-AFRIKA ​VADONJAIBAN Könyvét a szerző három évvel halála előtt állította össze, élményeiből kiemelve legizgalmasabb vadászkalandjait, legértékesebb megfigyeléseit. Kittenberger 1902-től - rövid megszakításokkal egészen az első világháborúig - földünk legdúsabb és legváltozatosabb vadászterületén tartózkodott. Akkoriban még Kelet-Afrika a nagy vadászati lehetőségek és a kiszámíthatatlan vadászesélyek hazája volt. Legnagyobb vonzóereje, a nagy és veszélyes vadak - még a tökéletes fegyverek korában is - kockázatos vadászata volt. A kötet történeteinek középpontjában mindig egy-egy nagyvad (oroszlán, elefánt, a kafferbivaly különböző fajtái, leopárd és az orrszarvú) elejtése áll. Külön fejezetekben mesél a kelet-afrikai fauna más nevezetességeiről - köztük a vízilóról, a hiénákról, antilopokról, madarakról, krokodilusokról és kígyókról. (Ez utóbbiak közt is akadtak hírhedt emberölők, mint például egy fekete mamba, amely három év alatt 11 embert ölt meg.) A könyvet különösen érdekessé teszik a vadállatok életmódjáról, a vadonban élő négerek szokásairól szóló leírások. Kittenberger mesél a "múzeumi gyűjtő" hétköznapjairól is, a preparálás munkájáról, továbbá érdekes portrét rajzol bennszülött munkatársairól és két gyermekbarátjáról. A kitűnő írói erényeket is felmutató szerző művét elsősorban a természetkedvelő ifjúságnak ajánlja, de 12 éves kortól az olvasók széles körében is népszerű.

Széchenyi Zsigmond - Alaszkában ​vadásztam
Széchenyi ​Zsigmond útinaplói nemcsak a forró trópusokra, Afrikába és Indiába visznek el bennünket, hanem "a magas Északra" is, Alaszkába, a hajdani legendás aranyláz hazájába. Vadászatilag ez az ország ismeretlenebb számunkra, mint Afrika: voltaképpen Széchenyi Zsigmond könyvéből ismerjük meg ritka nagy vadjait, a fehér hegyi juhot, a hatalmas jávorszarvast, az óriási csordákban vonuló caribout és a legnagyobb szárazföldi ragadozót, a kodiak medvét. És az ismerkedés módja itt is, mint a szerző minden könyvében, izgalmas vadászkaland, siker és balsiker, bosszúság és humoros epizódok. A vadászkalandok mellett és mögött azonban ott lüktet Alaszka élete, a csodálatos táj, emberek, szokások: mindaz, amit egy magyar utazó rövid útja alatt élményként magába szívhat és itthoni olvasóival közölhet.

Móricz Zsigmond - Erdély ​I-III.
A ​mű az Erdély aranykorának záróakkordja, bár tervezett még egy negyedik kötetet is, a Hadak ura címmel, ám ennek megírásától a kiadó érdektelensége eltérítette. Ez is Bethlen Gábor regénye, fejedelemségének hatodik esztendejéről szól, a férfiszenvedélyről, az emberi hűségről és a harci készülődésről. Móricz Zsigmond így tűnődik egyik vallomásában hőséről: "nemzeti hőst kerestem, akiről regényt lehet írni, valakit, aki evvel a néppel nagyot tudott alkotni... Így állapodtam meg Bethlen Gábornál, akiben rögtön sok rokonszenves vonást leltem: árva gyerek, maga csinálta ember, s ízig-vérig magyar minden célkitűzésben. Ma már nem látom politikáját a második korszakban annyira magyarnak: őbenne is hatalmi vágy van, s a háborúra is azért indult ki, hogy cseh király lehessen... Az asszonykérdés pedig a Janka probléma. Íme, kilenc éve meghalt, és nincs több asszonyesetem. Soha más nő nem érdekelte >>elszánt poéta ceruzámat<<, csak a vele való élethalálharc. Ő levonta a konzekvenciákat; én tovább vívódom vele. Ő tett íróvá, s ő tart ma is." - Nagy íróvá tette. Erdély s a XVII. század magyar és közép-európai történelmét tőle tanuljuk tisztelni is, átélni is.

Bársony István - Csend
“A ​rejtelmesen fenséges természet nagy magyar apostola, s mint vadász, fogalom a hazai nimródok köztudatában” - írja róla Czvalinga István. Bársony István 1855-ben született a Fejér megyei Sárkeresztesen, és 1928-ban halt meg Budapesten. Jogot tanult, de nem fejezte be az egyetemet, író és hírlapíró lett Budapesten. Hosszú élete során 44 önálló kötete jelent meg, közülük 15 természetleíró és vadászkönyv. Leghíresebb műve az Erdőn-mezőn és a Magyarföldön, de ő írta az első magyar állatregényt is, A rab király szabadon címmel, 1902-ben. A századforduló egyik legnépszerűbb írója volt. Kortársával, Lakatossal ellentétben, ő mindig finom tollal, könnyű kézzel rajzolja meg mondatait. Stílusa lírai, de világos, könnyen olvasható.

Sáry Gyula - Az ​elveszett erdőről és a megtalált időről
Első ​könyvemben, "Az időről és az erdőről" már szóltam a kettő kapcsolatáról, sőt az idő és a vadászó ember kapcsolatáról is. Abban a fiatal erdőjáró időélményeiről meséltem, azokról az eseményekről, melyeket átélve a vadász megrögzíti lelkében az élményeket, elraktározza "ínségesebb időkre". A második könyvem arról az idő működéséről kívánt számot adni, miként válik az egyének egyenkénti élményideje kollektív időélménnyé, közös korhangulattá, történelemmé. Ennek a könyvnek a címe is utal erre a jelenségre, "Az erdőről és az eltűnt időről". Az eltüntet azonban csak átalakultként, megőrzött emlékként szabad értelmezni. Jelen könyvben arról kívánok mesélni, amely időt már birtokunkba vettünk. Ami az egyedtől már el nem vehető, ami benne van, ami vele megy oda, ahová a lélek tart. Az időnek ez a szelete, amit az egyed kihasított az örökklétből, amit elorozott az istenektől, amire azt mondhatja, ez az idő és tartalma én vagyok.

Molnár Gábor - Jaguárországban
A ​„Kalandok a brazíliai őserdőben” és „Az óriáskígyók földjén” című, a Bibliothecánál, illetve a Móra Ferenc Kiadnál megjelent könyvek után a „Jaguárországban” Molnár Gábor kronológikus sorrendben következő harmadik vadásznaplója. Ez a kötet a brazíliai Cupari folyó környékén, embernemjárta vadonba viszi az olvasót. Az izgalmas kalandokban bővelkedő utat a szerző egyedül, kísérő nélkül tette meg. A könyv alaphangulatát a trópusi esős időszak, a folytonosan csurgó, csepegő őserdő adja meg, amely minden veszélyével ránehezedik a tökéletesen önmagára utalt vadászra. A természet szeretete, a végtelen gazdagságú ősvadon gyönyörűsége, az izgalmas vadászélmények, érdekes megfigyelések tömege azonban feledteti a veszélyeket és erős akarata, élelmessége átsegítik a fiatal természetbúvárt a sok nehézségen.

Karinthy Ferenc - Marich ​Géza utolsó kalandja
Ebben ​az elbeszélés- és útirajzkötetben az író megőrizte régebbről ismert elbeszéléseinek jól bevált szerkesztési módját: a szereplők átlépnek egyik történetből a másikba, vagy valamilyen gondolatuk, mondatuk visszacseng, jelzi az írói szándékot. Még az útijegyzetek szellemes vázlatszerűsége is az alaptónust színezi. Utazó ember kötete ez a könyv, utazó emberé, aki ugyanazt az élményt cipeli magával, ami a Magnóliakert, a Visszajátszás vagy a Marich Géza utolsó kalandja hősei: az ideláncoltság élményét. A probléma legerőteljesebben ebben a kisregényben körvonalazódik. Marich Géza, a korábbi novellák ismert hőse, valamilyen szakmai sértődés, sérülés miatt elhagyta hazáját, föltehetően azzal a meggondolással, hogy nemcsak az országgal: korábbi életével is szakít. A napló formájában közreadott beszámoló a menekülés képtelenségének ítéletét hordozza. A kis görög fürdőhelyen, ahol egy autóstoppal fölszedett lány a barátnője, Marich lépten-nyomon az odahagyott múlt szereplőibe botlik, színes, eleven, már-már történelmi figurákba: volt görög partizánba, angol tisztbe, német katonába. Az író nem mondja ki, csak érezteti a mitikus erejű történetben, hogy Marichot nemcsak szerelmi trgaédiája, de az emlékek elől való menekülés is odaviszi, az utolsó, végzetes útra. A gyökerevesztett ember sorsát izgalmasa, észrevétlen megindító lírával rajzolja elénk az író.

Hans Schomburgk - A ​vadon érverése
A ​világhírű német Afrika-kutató és természettudós könyve megismerteti az olvasót a "fekete kontinens" belsejével, a trópus embereinek életével, jellegzetes társadalmi motívumaival, a dzsungelek és szavannák növény- és állatvilágával. Schomburgk nem csak kiváló ismerője ennek a számunkra ismeretlen világnak, hanem nagyszerű írókészséggel is rendelkezik. Olyan plasztikusan, annyira érzékletesen ábrázolja az őserdő életét, hogy az valósággal megelevenedik a szemünk előtt. Nem egyszerűen tényeket közöl - élő, hiteles atmoszférát tud teremteni. A könyv fejezetei közül különösen kiemelkedik a majomtörténet, mely a szerző élmény-, és ismeretgazdagsága mellett elsősorban az állatok iránti mélységes megértését, szeretetét tanúsítja. Schomburgk megbecsüléssel, barátian bánik a bennszülöttekkel, ezért szeretik és tisztelik őt. Igen érdekesen írja le az egyes törzsek jellegzetes szokásait. A könyvet Schomburgk eredeti fényképfelvételei díszítik.

Kittenberger Kálmán - A ​Kilimandzsárótól Nagymarosig
A ​legsikeresebb magyar vadászíró tudományos munkában eltöltött, élményekben gazdag életének ezernyi tapasztalatáról szól ez a sokszínű gyűjtemény. Az 1881-ben született és 1958-ban elhunyt Afrika-kutató és útirajzszerző lenyűgözően érdekes megfigyeléseit tette közzé ebben a könyvében, amely 1956-ban jelent meg először. Az afrikai vadászkalandok, gyűjtőutak, természetrajzi és néprajzi megfigyelések az akkor még oly egzotikus, oly távoli földrész csaknem egy évszázaddal ezelőtti képét idézik, a hazai vadászkalandok pedig Kittenberger Kálmán páratlanul tartalmas életének ugyancsak izgalmas, de immár bölcs derűvel átszőtt élményeiről adnak számot. A világéletében oly szűkszavú, híres vadász ebben az utolsó munkájában a természettudós tényeket közlő, hitelességre törekvő részletességgel foglalta össze mindazt, amit a "fekete földrész" növény- és állatvilágáról, a lélegzetelállítóan izgalmas vadászatokról, a bennszülött népek életéről és szokásairól, továbbá a hazai erdők, mezők vadászútjairól még elmondhatott.

Ernest Hemingway - Karácsony ​a világ tetején
A ​15 éve elhunyt Nobel-díjas amerikai író bejárta az egész világot. Az első világháborúban Olaszországban önkéntes, utána a Közel-Keleten és Görögországban tudósít, Spanyolországban élvezi a bikaviadalok mozgalmas vidámságát és brutalitását. Harcol a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán. 1941-ben Kínában jár. A második világháború idején részt vesz a normandiai partraszállásban. Afrikában oroszlánra, a kubai partokon nagyhalra vadászik, saját bőrén érzékelve ember és természet örök harcát, hogy bebizonyítsa: az ember, ha akar, a természet legyőzhetetlennek látszó erőitől sem szenved vereséget. Az Alpesekben veszélyes sítúrákon vesz részt, Párizsban a mulatókat látogatja az "elveszett nemzedék" amerikai művészeivel, beszélget a Szajna-parti horgászokkal és könyvárusokkal. Szeretettel ír a latin ember szenvedélyességéről, derűjéről, humanizmusáról. Otthon nem érzi jól magát: Amerikáról kevés a mondanivalója. Témái a háború és a halál, a bátorság és a helytállás, a sport és a szerelem. A kalandos életre részben az élményszerzés hajtja, mert nagy súlyt helyez arra, hogy jól ismerje azt, amiről ír. "Ha az ember oda megy, ahová mennie kell, és azt teszi, amit tennie kell, eltompítja és kicsorbítja az eszközt, amivel ír. De inkább legyen csorba és tompa, és inkább kelljen újrakalapálnom, köszörülnöm és fennem, csak tudjam, hogy van miről írnom..." - ez írói felfogása. Szabályos útikönyvet soha nem írt. Novelláiból, riportjaiból állítottuk össze ezt a válogatást, amely négy színtéren: Amerikában, Afrikában, Európában és a tengeren mutatja be a világhírű utazót.

Csurka István - Egy ​fogadó lelkivilága
E ​kötet válogatott novelláiban is csupa köznapi eseményt és figurát sorakoztat föl. Gátlástalan, lányok kedvence egyetemistát, bölcselkedő, monologizáló részegeket, egy fogadót a vasárnapi lóversenyen, utcaseprőket a járdaszegély mellől, mozi előtt ácsorgó jegyüzért, filmírót vagy az 1952-ben éppen férfivá érő főiskolásokat, az élettel, a szerelemmel ismerkedő fiatalokat, életük köznapi pillanataiban. De e pillanatok embert próbálók, magatartást, életformát megmérők. Csurka minden hőséről tud valami meglepőt, egyedien emberit mondani a rá olyannyira jellemző, gyöngéden fölényes és bölcsen megértő iróniával.

Szabó Magda - Alvók ​futása / Zeusz küszöbén
Szabó ​Magda sokoldalú művész, sokműfajú író: írt regényt, verset, elbeszélést, színdarabot, rádiójátékot, tanulmányt, útirajzot, kritikát, mesekönyvet, ifjúsági regényt. A kötet, melyet most a kezében tart az olvasó, Szabó Magdát, a novellistát mutatja be, s közli egyik legizgalmasabb útinaplóját, a Zeusz küszöbén-t. Az Alvók futása címmel összegyűjtött elbeszélésekből megrendítő különös, ismerős-ismeretlen világ tárul elénk: mintha egy nagy épület zegzugos labirintusában bolyonganánk, minden fordulónál más-más alakkal találkozunk, hol szelíd öregekkel, hol megfélemlített vagy magabiztos elrontott vagy szeretetre sóvárgó gyerekekkel - végül pedig a gyerekek és öregek problémáit többnyire nem értő középkorú férfiakkal és asszonyokkal. Valamennyi elbeszélés egy-egy észrevétlenül kiteljesedő dráma, amelynek során az írónő kitűnő lélektani érzékkel elmezi e három nemzedék együttélésének lehetőségeit és buktatóit. A Zeusz küszöbén egy hathetes görögországi út naplója: Szabó Magda 1966 nyarán járt Hellászban, arról számol be, amit ott látott, tapasztalt, átélt, útirajz, esszé, vallomás és emlékezés olvad össze könyvében lírai, szubjektív elbeszéléssé. Szabó Magda nemcsak leírja Athén csodálatos műkincseit, Epidauroszt, Olümpiát, Krétát, Rhódoszt, Kszt: a múzeumok holt emlékeit a görög mitológia és az antik történelem varázslatos légkörében mutatja be, a jellegzetes görög arcélek találó rajzával, játékos humorral, az utazás során átélt kisebb-nagyobb viszontagságainak önironikus ábrázolásával teszi villódzóvá, olvasmányossá ezt az adatokban gazdag és mégis oly személyes hangvételű útirajzot.

Eötvös Károly - Házassági ​viszontagságok
"Ezt ​a történetet el nem hiszi senki. Pedig nem is régen történt, s igazán úgy történt, ahogy elbeszélem. Még most is élnek, akik benne szerepeltek. Egyedül az asszony, a jó feleség halt meg pár év előtt, de annak is lehet még sírját látni, s fejfájának írását olvasni a kőbányai új temetőben. Toklyó Miska szegény legény volt itt Budapesten. Nem éppen fiatal legény, de azért mégis legény. Napszámos munkával kereste kenyerét. Valahonnan a vidékről vetődött a fővárosba. Hétköznapi ruhája kopott volt, szennyes volt, foltos is volt, de rongyos sohase volt. Ünneplő ruhája tisztességes posztóruha volt. Ruhatára négy öltözetből állott, ahogy illik józan, becsületes napszámoshoz. Téli-nyári hétköznapi, téli-nyári ünneplő: íme, a négy öltözet. Kávét, sört, pálinkát nem ivott. Furcsa elvet hozott a vidékről. Kávé a zsidónak, sör a németnek, pálinka a tótnak, jó bor a magyarnak: ezt szokta mondani. A bort hát ő is megitta, sőt amikor a viszontagságok már nagyon ránehezedtek, nagyon is megitta. De még erre nézve is megvolt a maga furcsa elve."

Móricz Zsigmond - Kiserdei ​angyalok
"Móricz ​Zsigmond a legeseményesebb életű, legtöbbet szenvedett, legkeserűbb, legbölcsebb, legmagyarabb magyarságnak szívbéli látója, vérbeli írója. S ez a józan, bátor, bölcs, néha-néha szinte koldus őszinteségű író, ez a kemény, kálvinista, magyar fiú olykor olyan titkos izgalmakat kelt s olyan végtelenségeket tárít föl akaratlan vagy nagyon akart szimbólumaival, mint senki eddig. S a történetei. Rosszmájú s elrontott ember olykor kimondaná már róla, hogy írójuk a tyukodi Maupassant, mikor egy legoriginálisabb, senkihez nem hasonlító művészet hirtelen közbeszól: óvakodjunk nagy irodalmi nevekkel tréfálkozva játszani ütősdit. Ez a falu, ez a magyarság, ez a népiesség, ez az élet átélő látása, ez a művészet, a Móricz Zsigmondé. Századok ős érzései s a mai európai magyar művész-ember differenciáltsága házasodtak benne össze. Móricz egy-két olyan típust ad a magyar parasztról, hogy tapsolva kérjük - a többit. Móricz Zsigmond egyedül fölér egy forradalmi szabad csapattal." (Ady Endre)

Kende István - Jóreggelt, ​Afrika!
Afrika ​áll napjainkban a világ érdeklődésének középpontjában. Felébredt az évszázadokig szunnyadó fekete földrész, és egyre-másra tűnnek el a gyarmati birtoklást jelző színek Afrika térképéről. A magyar újságírónak egyedülálló élményben volt része: az 1958-ban függetlenné vált Guineai köztársaság megalakulását követő hónapokban a helyszínen figyelhette meg a gyorsan fejlődő felszabadult ország életét. Kende Istvánt nemcsak a nagyon fiatal állam jelene, hanem még inkább jövője érdekelte. Könyvében ezekről az izgalmas problémákról, a holnap Afrikájáról is tudósít. De Guineában járva, lépten-nyomon beleütközik a riporter Afrika tegnapjába is. A szerző nyíltan, barátsággal közeledett a guineai emberekhez, és ők is szívélyesen, barátként fogadták a magyar újságírót, őszintén elbeszélgettek életükről, múltjukról és terveikről egyaránt. A szerző elvezeti az olvasót az isten háta mögötti falvak vályogkunyhóiba és a gyémántmezőkre, részt vesz a falusi szervezetek vitáin.

Széchenyi Zsigmond - Denaturált ​Afrika
Azzal ​kell kezdenem, hogy könyvem címe nem saját gyermekem! Mástól loptam suttyomban, alávaló tolvaj módon. Daniel W. Streeter ismeretlen amerikai kollégától vadoroztam, kinek Denatured Africa című, 1926-ban New York-ban megjelent útikönyvét a "Gripsholm" fedélzetén olvastam, ötödik Afrika-utamról hazatérőben. Streeter már akkor, kerek negyven évvel ezelőtt, hiányolta Afrika eredeti természetességét. Már akkor "denaturált"-nak fitymálta. Ne vegye hát rossz néven kedves Dániel szaktárs, de ennyi idő eltelte után, ugye, már nekem is szabad - máséhoz nyúlnom? Hiszen immár negyven év denaturálódása rakódott az akkorira! (Kittenberger Kálmán csak négy évvel későbben, 1930-ban siratja el Megváltozott Afriká-ját.)

Bársony István - A ​boszorkány és más elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Nemes ​rozsda
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Őszi ​vásár
Az ​Őszi vásár, az író, Fekete István által összeállított novelláskötet. A könyv Gölle című nagyobbik fele a gyermekkort idézi, egy apró konfliktusaival együtt is boldog gyermekvilágot, a történetek első személyben mesélő gyermekhőse tökéletes zavartalanságban él együtt a természettel. Az Erdő-mező című második rész novelláiban a természet elevenedik meg, a fák, füvek és állatok világa.