Maigret ​és a bíró háza

Georges Simenon - Maigret ​és az idős hölgy
Maigret ​maga mögött hagyja Párizst, Madame Maigre-t, Quai des Orfévres-t, a felügyelőit, és vidékre utazik, egy Le Havre közeli halászfaluba, hogy kiderítse, vajon idős úrnője helyett miért is kellett meghalnia egy kíváncsi kis cselédlánynak, aki mosogatás közben filozófiai problémákon rágódott, orvosi könyveket bogarászott és a légynek sem ártott. Tengerparti séták közben, állandó calvadosmámorban, a gazdagok és szegények világában azon töpreng, vajon kinek állhatott érdekében, hogy megkíséreljen meggyilkolni egy szeretetre méltó, habókos öregasszonyt. Modellszépségű, férfifaló lányának, Arlette-nek? Vagy mostohafiainak: a képviselő Charles-nak, akiről azt gondolták, soha nem viszi majd semmire, esetleg öccsének, a windsori herceget utánzó, elszegényedett világfinak? Zsebre vágott kézzel, pipáját szívogatva bolyong a kis halászfalu kacskaringós utcáin, oldalán hol Casting felügyelővel, hol a tűsarkain tipegő Arlette-tel, és keresi a kiutat a hazugságok és rejtélyek labirintusából.

Georges Simenon - Maigret ​és a gyilkos
Maigret-ék ​éppen barátaiknál vacsoráznak, amikor arról értesül, hogy egy fiatal fiút halálosan megsebesítettek egy kiskocsma előtt. Nem sokkal később a gyilkos levelet ír a főfelügyelőnek...

Georges Simenon - Maigret ​és a makrancos tanúk
Aki ​ennyi évet nyomott le a rendőrségnél, aligha hisz már a Mikulásban, de a tanulságos könyvekben meg a vásári képekben sem, ahol egyik oldalon a gazdagok, a másikon a szegények, emitt a becsületesek, amott meg a gonosztevők állnak, és ahol mosolygós öreg pátriárka köré gyűlnek össze a példás családok, akárcsak a fényképésznél.

Georges Simenon - Maigret ​karácsonya / Hét kis kereszt
Amikor ​1930-ban Georges Simenon (1903-1989) megírta első Maigret-történetét, aligha sejtette, hogy személyében a bűnügyi regény halhatatlan alakját teremti meg, aki a bűntények felderítése során a maga logikus észjárásával, emberismeretével még a legkisebb, látszólag jelentéktelen mozzanatokból is képes lényegi következtetések levonására. A kötetben olvasható két bűnügyi történet mindmáig nem jelent meg magyar fordításban, jóllehet ezekből sem hiányzik Simenon nyugodt, ám mégis drámai cselekménybonyolítása, kíméletlen logikája.

Georges Simenon - Maigret ​osztálytársa
"Simenonnál ​nincs könnyes érzelmesség. A párizsi utcák világának, zugboltjainak és kocsmáinak szinte a ragacsát érzékeljük! Bűnök, végzetosztón. S ami Simenonnak külön érdeme a Maigret-könyvek lapjain: érzékeljük "azt" a hosszúkás bárhelyiséget, a fáradt szagú pultot, a silány italválasztékot, az álizgalmas díszleteket... vagy amikor a főfelügyelő maga ül be a Dauphinba, olyan habja van a sörnek, olyan illata a kajának, hogy csak na. És ahogy felhozat egy csomó szendvicset - és sört - hosszúnak ígérkező kihallgatásokhoz! És... és... és... Nem lehet ennek a Maigret-világnak a végére érni-járni." Tandori Dezső Maigret irodájában váratlanul felbukkan egyik volt osztálytársa, Florentin. Akadozva elmeséli, hogy megölték a szeretőjét, és nem tudta, kihez forduljon...

Georges Simenon - Maigret ​és a Langaléta
Párizsban ​kitört a kánikula. A Quai des Orfèvres munkatársai szinte kivétel nélkül vakációznak. A főfelügyelő és Lucas éppen pernod-val és sörrel próbálja elviselhetővé tenni az életet, amikor egy nyugállományú prostituált, a Langaléta betoppan a kapitányságra, és eltűnt férje felkutatására kéri Maigret-t. A peches mackós ugyanis egy női hulla láttán dolgavégezetlenül menekült el a még fel sem tört páncélszekrény közeléből. Maigret útja Neuillybe, a Szajna-parti kertvárosba vezet, egy fogorvos és idős édesanyja előkertes, rácskerítéses házába, melyben mintha megállt volna az idő, és az antik bútorok és megsárgult fényképek között bóklászva kutat hasznavehető nyomok után. A Langaléta segítségével próbálja kideríteni, kinek a holttestét láthatta a búvalbélelt betörő, és, hogy miért is kellett meghalnia a morózus fogorvos mindkét feleségének és édesapjának. S noha közben állandóan elégedetlen önmagával, végül valakit mégiscsak sikerül megmentenie.

Georges Simenon - Maigret ​aggályai
Meggyőződésem, ​hogy a feleségem egy ideje, legalább öt-hat hónapja meg akar ölni engem. Hát ezért akartam személyesen találkozni önnel, főfelügyelő úr. Formális bizonyítékom nincs, különben azzal kezdtem volna. De kész vagyok ön elé tárni a birtokomban lévő bűnjeleket. Két fajta van. Először a lelkiek, amelyeket a legnehezebb bemutatni, mert mint nyilván ön is tudja, ezek kis semmiségek, és önmagukban nincs súlyuk, de ha fölhalmozódnak, végül értelmet nyernek.Tárgyi bűnjel is van, elhoztam, ez a legzavarbaejtőbb...\'

Georges Simenon - Maigret ​és a törpe
Én ​ma egyetlen módon nézem Simenon bűnügyi könyveit: nekem kellenek. Tandori Dezső "Közben Toulonban alighanem leszállt a másik gép a koporsóval no meg Line-nel. Ahogy Maigret haladt előre, egyre több és több emberrel találkozott, az egyik kanyar után pedig körülbelül ugyanaz a látvány fogadta, mint reggel a Ballu utcában. Vajon hány ember tudja az igazságot? Mindegy, hiszen aki tudja, az se beszél róla. Egyetlenegy ember mondta ki csupán, egy telefonfülkében, de a nevét az sem merte elárulni, és most isten tudja, hol bujkál a Montmartre-on."

Georges Simenon - Maigret ​kudarcot vall
Párizsban ​hetek óta esik az eső. A Quai des Orfevres-ben egész nap ég a villany, a külvárosiak csónakkal közlekednek a folyókká vált utcákon. Maigret nyűgös, gondterhelt, a felügyelők influenzásak, az ügyek lassan haladnak. Mindeközben egy angol hölgynek nyoma vész, Maigret még a Yard segítségével sem tudja megtalálni. Ráadásul felkeresi őt irodájában egy volt általános iskolai osztálytársa, a „henteskirály”, hogy rendőrségi védelmet kérjen, mert attól tart, hogy az életére törnek. Maigret nem nagyon hisz neki, rossz emlékeket idéz fel benne, szeretne tőle mihamarabb szabadulni. Erre nem is kell sokat várnia, mert a hentest másnap holtan találják. Maigret némi elégtétellel szemléli, hogy mindenki örül a halálának, de az ő dolga kideríteni, vajon ki a legboldogabb, ki az egyetlen, aki hasznot húzott a hústorony halálából. A főfelügyelő a lelkiismeretével viaskodik. Sokáig húzza a kihallgatásokat, közben elkerüli a figyelmét egy apró részlet, és szem elől téveszti a gyilkost.

Georges Simenon - Maigret ​dühbe gurul
Olykor-olykor ​a Quai des Orfèvres-en is megesik, hogy néhány napig nyugalom van, és Maigret főfelügyelő szusszanhat egy csöppet. Egy ilyen napon, ebédidőben, komótosan átsétál a Dauphine sörözőbe, hagyja, hogy elbolondítsa kedvenc aperitifjének ánizsos íze és a párizsi kisvendéglő jellegzetes szaga. Épp a menüt tanulmányozza a palatáblán, amikor ráköszön Lucas, és Maigret szinte észrevétlenül nyakig merül egy alvilági históriában. Mióta a gyilkossági csoportot vezeti, ritkán foglalkozik a montmartre-i mulatók világával, melyet egykor olyan jól ismert. Most sok év után újra a Pigalle környékét rója. Miközben azon morfondíroz, kinek állt érdekében megfojtani Émile-t, a tisztességes lokáltulajdonost és jóravaló családapát, Maigret-t újra átjárja a lokálok hangulata, és betekintést nyer egy Párizsban élő olasz család nőtagjainak mindennapjaiba. Lassan halad a nyomozással, csak gyűlnek a megválaszolatlan kérdések. Sejti, hogy valaki a bolondját járatja vele. És ettől dühbe gurul.

Georges Simenon - Maigret ​és a miniszter
Maigret ​egy este arra ér haza, hogy telefonon kereste őt a közmunkaügyi miniszter. Nem hivatalosan, hanem magánemberként. A főfelügyelő még aznap el is megy hozzá, és részletesen értesül a clairfond-i katasztrófáról. A clairfond-i szanatórium a negatív szakvélemény ellenére épült meg, omlatag alapra, s nem sokkal az átadás után egy esőzés következtében összedőlt. Százhuszonnyolc gyermeket temetett maga alá. Az ügyben vizsgálat indul, de a szakvélemény, az úgynevezett Calame-jelentés illetéktelen kezekbe kerül, akik azt zsarolásra igyekeznek felhasználni. A közmunkaügyi miniszter, aki vétlen az ügyben, csapdában érzi magát, és Maigret-től kér segítséget. A főfelügyelő már az első percben különös rokonszenvet érez a miniszter iránt, akivel sok a közös vonásuk, s noha irtózik a politikától, mindent elkövet az ügy felderítése érdekében. Az már nem rajta múlik, hogy a tettest ugyan elkapják, de az igazi tettes, a dörzsölt politikus továbbra is szabadlábon marad.

Georges Simenon - Maigret ​és a csapodár közjegyző
Egy ​jól öltözött, nercbundás, kissé ideges középkorú nő megjelenik Maigret irodájában, és bejelenti, hogy férje, a dúsgazdag, közismert párizsi közjegyző eltűnt. Maigret, miközben azon morfondírozik, elfogadja-e a Bűnügyi Rendőrség igazgatói posztját, munkához lát, és apránként kideríti, hogy az eltűnt férj, Monsieur Charles legalább annyira bolondult a táncoslányokért, mint felesége a konyakért...

Georges Simenon - Maigret ​és a hajnali vendég
- ​Rendes kislány volt, bizonyára a szüleivel élt... Hanem egyszer csak Georges Bompard belépett az életébe. Udvarolt magának, maga nekiajándékozta az ártatlanságát, ő pedig végképp a bűvkörébe vonta. Céline elfordította az arcát, mert rájött, a felügyelő csak azért beszél, hogy lássa, miként reagál rá. - Ponyvaregényt ír? - csúfolódott, de a hangja nem volt olyan közönséges, mint szerette volna. - Ez tényleg olyasmi: a csábítás után jön a hűtlen elhagyás. - Aha. Szóval Georges közli velem, hogy elválnak útjaink, mire én megölöm, elrejtem a kést... Tényleg! Vajon hova rejthettem a kést? - Bocsánat! Honnan tudja, hogy késsel ölték meg?

Georges Simenon - Maigret ​és a csökönyös leányzó
A ​huszonnégy éves cselédlány, Félicie gazdáját lelövik, és Maigret számára hamar világossá válik, hogy a lány, aki mellesleg az áldozat általános örököse, mindent tud a gyilkosról meg a bűntényről (vagy legalábbis azt hiszi), de önszántából semmit sem fog elárulni. Miközben zajlik a rendőri segédhadakat mozgató nyomozás Párizsban és a tetthelyen, egy kis faluban, Maigret megszereti fő ellenfelét, a halálosan idegesítő, csúnyácska, pipiske, önveszélyesen kóros hazudozó leányzót, Félicie-t.

Georges Simenon - Maigret ​és a félarcú ember
Emile ​Gallet Saint-Fargeau-i lakost a Sencerre-i Hotel Loire-ban gyilkolták meg. Lövés érte az arcát, a szívét kés szúrta át. A szállodába Monsieur Clément néven, orléans-i üzletemberként jelentkezett be. Közben a felesége úgy tudta, hogy Rouenban van, és kereskedelmi utazóként jár házról házra. Mint utóbb kiderült, abból élt, hogy királypárti nemeseket pumpolt. Rossz egészségi állapota ellenére valahogyan sikerült nagy összegű életbiztosítást kötnie, amelynek a felesége volt a kedvezményezettje. Csakhogy három évvel a gyilkosság előtt egy bizonyos Monsieur Jacob rájött, miből szerzi a pénzét Gallet, és zsarolni kezdte.

Steve Berry - A ​templomosok öröksége
Cotton ​Malone volt amerikai ügynök Koppenhágában brutális öngyilkosság szemtanúja lesz. A morbid esemény felkelti érdeklődését, és magánnyomozása eredményeképpen a legnagyobb titokban fennmaradt Templomos rend nyomára jut. Kiderül, hogy sokan kutatják az elveszettnek tudott kincsek között talán legnagyobb értékű dokumentumgyűjteményt, az ősi templomos irattárat, melyből szakértők szerint kiderülhet, hogy a Feltámadás csupán mendemonda. Természetesen a Vatikán az egyház hatalmának megőrzése érdekében minden erejével azért küzd, hogy az irattár soha többé ne kerüljön elő, hiszen ebben az esetben hatalmuk egyik pillanatról a másikra összeomlana. A több országon átívelő, sodró lendületű, fordulatos okkult thrillerben Malone legnagyobb ellenfele mégsem a katolikus egyház, hanem egy gazdag muszlim asszony, akinek harcosai állandó fenyegetést jelentenek a ravasz kódok és szimbólumok alapján a célt kutató nyomozóra. Márpedig minél többet tud meg Malone, annál nagyobb veszélyben van az élete. De vajon ki kerül ki győztesen a félelmetesen kegyetlen ellenfelek közül ebből az intrikákkal és árulással tarkított hatalmi vetélkedésből? Mert ha nem megfelelő kezekbe kerül a sok évszázados titok kulcsa, az akár világméretű felfordulást is okozhat.

Agatha Christie - Hercule ​Poirot karácsonya
A ​karácsony a jóakarat és a családi összetartás ideje – de nem a Lee családnál. Az idei év azonban más lesz. A többszörös milliomos, zsarnoki és könyörtelen Simeon Lee öregkorára talán szentimentális érzéseket kezd táplálni a gyermekei iránt? Vagy éppenséggel aljas szándékkal hívja össze őket? A család az ünnephez nem illő izgalommal gyűlik össze. Az irigység és a gyanakvás pompásan megteremtett légkörében brutális gyilkosság történik. Hercule Poirot-nak szüksége lesz minden zsenialitására, hogy megoldja a merész bűntettet.

Georges Simenon - Maigret ​és a hajléktalan
Párizsban ​márciusi szelek fújnak, simogat a tavaszi nap, Maigret felöltő nélkül, gyalog indul ügyészségi szemlére a Szajna-partra. Kissé tanácstalan, hiszen harmincéves pályafutása alatt először fordul elő, hogy egy hídlakó ellen követnek el merényletet. Előző éjjel megtámadtak egy hajléktalant a pont Marie alatt, bedobták az áradó Szajnába, de a férfi csodával határos módon életben maradt. Nincs áldozat, nincs gyilkos. Maigret mégis annyi időt szentel az ügynek, mintha egy egész Franciaországot lázban tartó drámáról lenne szó. A nyomozás személyes ügyévé válik, olyannyira, hogy még Madame Maigret-t is beavatja a részletekbe, sőt a segítségét is kéri. Maigret próbálja megérteni, hogyan lehetséges, hogy az egykor kitűnő orvos családját, praxisát elhagyva a hídlakók sorsát választotta. Borgőzös hajléktalanokat és szófukar flamand hajósokat faggat, és azon tűnődik, hogy a nyomorultak és kisemmizettek miért sokkal összetartóbbak és tisztességesebbek, mint a rendezett körülmények között élők.

Agatha Christie - Tizenhárom ​rejtély
Ódon ​vidéki ház, hattagú társaság, kandalló, félhomály, könnyed beszélgetés. Miss Marple jóságos arccal kötöget, olykor-olykor bosszúsan megcsóválja fejét, hogy ejnye, hát már megint leesett egy szem. Egy sima, egy fordított. Hogy gyorsabban teljék az idő, titokzatos bűnügyekre terelődik a szó. Játék, agytorna, megoldatlan rejtélyek. Ki lehet a tettes? A társaság tagjai buzgón töprengenek. Tévutak, zsákutcák, félmegoldások, Miss Marple szelíd mosollyal kötöget. Egy sima, egy fordított. Mérgezés, vérfoltos járda, halált hozó virágok, pogány istennő baljós ligete, állhatatlan leány holtteste a zúgó habokban - megannyi rejtelmes eset. És Miss Marple bájos példázatai kertészekről, cselédlányokról, St. Mary Mead csip-csup dolgairól, melyek - persze, kötögetés közben - még a legbonyolultabb esetekben is játszva eligazítják a kedves öreg hölgyet. A tizenhárom feszes történet mindegyike oly remek, hogy bármelyikükkel szívesen találkoznánk akár regényformában is. A bűnügyi történetek nagyasszonya, Agatha Christie e kötetben a sűrített feszültségkeltés mestermunkáit tárja az olvasó elé.

Agatha Christie - Órák
"Az ​eset olyannyira bonyolult, hogy egészen egyszerűnek kell lennie" - jelentette ki Hercule Poirot. De vajon annyira egyszerű-e? Halott férfira bukkannak a vak asszony szalonjában, s a holttestet senki sem tudja azonosítani. És ott van a négy furcsa óra, mindegyik azonos időre beállítva - 4 óra 13 percre. Ki vitte ezeket oda? Mit jelentenek?