Utazás a föld alatti Magyarországon:
(Attila sírja)
A témával kapcsolatos kutatásait Móra Ferenc is összegyűjtötte és leírta az Utazás a föld alatti Magyarországon című könyvében. Móra kiderítette, hogy Ipolyi Arnold, a 19. század utolsó polihisztora volt az, aki 1854-ben megjelent Magyar Mythológia című munkájában írt először arról, hogy Attilát a Tiszába temették volna. A hiedelem gyorsan népszerűvé vált. Arany János és Jókai Mór munkássága révén terjedt el a köztudatban, míg az i-re a pontot Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című művében tette fel. Abban már szerepel a hármas koporsó és a folyóba temettetés mondája.
(Patay Gábor)
Szülőföld, könyvtár, utazás, ásatás – ezek voltak írói élményeinek forrásvidékei. Ritka az az író, akinél a kultúra, különböző korok és népek évszázadok, évezredek alatt felgyűlt műveltsége ilyen mértékben lenne írásainak nemcsak tárgya és témája, de ihlető forrása is, mint Móránál. A történelemben, a régészetben, a néprajzban, a nyelvészetben, a növénytanban egyaránt otthonosan mozog.
(Varga Kálmán)
Kapcsolódó könyvek
Jacques Le Goff - Európa születése a középkorban
Európa épül. E nagy kihívásnak - önmagának - csak úgy felelhet meg, ha számot vet történetével, mely nélkül elárvult és boldogtalan volna. Mert hár a ma a tegnap szülötte, a holnap pedig az elmúlt időé, nem kell a múIt fogságába esniük, ha a megtörténtek megértése az előrehaladás segítőjévé válik. A jövő arra az antikvitás óta - vagy talán már a „történelem előtti időktől" - az egységet és a sokféleséget ötvöző, roppant gazdag és kreatív kulturális örökségre épülhet, melyet ez az Atlanti-óceán, Ázsia es Afrika ölelésébe zárt, földrajza mintázta, történelme formálta, görögök elnevezte öreg kontinens őriz.Az Európa születése, mely öt különböző nyelvű és nemzetiségű kiadó - a müncheni C. H. Beck, az oxforcli Basil Blackwell, a barcelonai Critica, a római Laterza és a párizsi Séuil - kezdeményezésére jött létre, Európa kialakulását kívánja bemutatni - ennek esélyeit és nehézségeit. Csak a kontinens népeinek egységtörekvéseit kísérő belső viszályok, konfliktusok és ellentmondások megértése engedi megpillantanunk a jövőt.Sorozatunk címe ezért élő folyamatra utal, hiszen aligha érkezett el egy egyetemes Európa-történet megírásának ideje. Vezető kortárs történészek műveivel szeretnénk bejárni az európai történelem - gazdaság, politika, társadalom, vallás és kultúra - vidékeit. Szerzőink, kik nem feltétlenül európaiak, egyszerre támaszkodnak a régi, Hérodotosz megalapozta történetírási tradícióra, s azokra a történelemkoncepciókra, melyek az utóbbi évtizedekben alapjaiban újították meg századunk történettudományát. Tanulmányaink mindenki számára olvasható, világos stílusra törekednek. Arra a kulcskérdésre keressük a választ, mellyel mindenki szembesül, akit megérintett a születő Európa eszméje, vagy éppen részesének tudja magát: Kik is az európaiak? Honnan, s hová tartanak?
Szerb Antal - A harmadik torony
Először jelenik meg önálló kötetben Szerb Antal 1936-os olaszországi útinaplója, melynek néhány jelenete az Utas és holdvilág lapjain kapott később költői formát. Város és tájleírások, kultúrtörténet, finom megfigyelések, és mindezek ellenpontjaként a harmincas évek Európája. Az Utas Velencéből Vicenzán, Veronán és Ravennán át jut el San Marinóig, hogy ráakadjon a Harmadik Toronyra, amely - még hiszi - segít átvészelni a szörnyű kort, amelyben élnie adatott. A szöveghez korabeli fekete-fehér fényképeket válogattunk.
Jósika Miklós - A két barát
Részlet a könyvből: A gondviselés az ember szívébe és lelkébe születésekor egy talizmánt rejtett. Vannak akik ezt sohasem keresik, sőt nem is sejtik, hogy ez a kincs ott rejtőzik a szívükben.
Michael Roaf - A mezopotámiai világ atlasza
Mezopotámiát joggal nevezik a "civilizáció bölcsőjének". Itt, a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti területen (a szó jelentése: folyamköz) és a mai Irak és Szíria egyes vidékein fektették le a társadalmi fejlődés és az emberi haladás alapjait. A vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelésre, a falusi életről a városi életre való áttérés is e tájakon meg végbe először. Mezopotámiában és a tágabb értelemben vett Közel-Keleten alakultak ki a bronzkorban az első birodalmak, és fejlődött ki az első írott nyelv.
___Az utolsó jégkorszak után bekövetkezett természeti változásoktól és ezeknek az emberi településekre való hatásától kezdve atlaszunk végigköveti azoknak a népeknek a kulturális, technológiai, politikai és gazdasági fejlődését, amelyek közel 12 000 év alatt a területet benépesítették. Ismerteti a korai nomádok életét, a hadakozó városállamok felemelkedését, Babilónia és Asszíria virágkorát, majd Dareiosz hatalmas Perzsa Birodalmát, illetve pusztulását i. e. 330-ban, mikor Nagy Sándor legyőzte. Mivel a korszakról szerzett tudásunk legnagyobb része régészeti feltárásokból származik, ezekkel is részletesen foglalkozik kötetünk, mindig a legfrissebb tudományos eredményeket tárva az olvasók elé. Emellett a nagyszerű képanyag segítségével bemutatja a legszebb művészeti emlékeket (az asszír palotadomborműveket, Babilon Istár-kapuját, a pazar ékszereket, fegyvereket stb.) és használati tárgyakat (szövőszék, írókészlet, szekér stb.).
___Az érdekes szöveget szemléletes ábrák és remek térképek egészítik ki. Fontos témakörök egész sora segíti a minél alaposabb elmélyedést, így külön, részletes ismertető olvasható pl. az uri királyi temetőről, a _zikkarratu_król, az írás kifejlődéséről vagy a babiloniaknak a tudományhoz, különösen a matematikához és a csillagászathoz való hozzájárulásáról.
___A sorozat többi kötetéhez hasonlóan földrajzi névmutató, név- és tárgymutató, bibliográfia, időrendi táblázat és kislexikon teszi gazdagabbá _A mezopotámiai világ atlaszá_t.
Harvey J. S. Withers - Kardok és szablyák képes enciklopédiája
A remek kiállítású kötet egészen a 21. századig követi nyomon a kardok, szablyák és lándzsák históriáját. Az őskőkori kezdetektől és az első európai és mezopotámiai bronzkori kardok megjelenésétől ismerteti a pengefegyverek és katonai taktikák fejlődését, amelyek jelentősen alakították az ókori Egyiptom, Görögország és Róma nagy civilizációit, de foglalkozik a kard fontos szerepével a kelták művészeti és mitikus hagyományaiban. A folytatásban rátér a középkorra, a kard harci fegyverként befutott pályájának csúcspontjára, bevezeti az olvasót a középkori lovagok és keresztes vitézek - és ellenfeleik, a közel-keleti seregek világába.
Renate Ulmer - Alfons Mucha
Elbűvölő nők, kígyózó hajfürtök, elomló kelmék - ezek Alfons Mucha művészi oeuvre-jének megkülönböztető jegyei.Alfons Mucha a századforduló egyik legvarázslatosabb személyisége volt. Munkássága elválaszthatatlanul kapcsolódik össze a stílussal, melynek neve egyben programadó: ez az Art Nouveau. Az új mozgalom átfogó igényeivel összhangban a sokoldalúság eszménye lebegett Mucha szeme előtt. Nemcsak festő és grafikusművész volt, szobrászattal is foglalkozott, az ékszerkészítés, egy belső tér díszítése és az iparművészet is érdekelte. Sajátos, különleges tehetsége azonban legteljesebben a díszítő grafikában nyilatkozott meg. Ennek köszönheti mindmáig élő hírnevét.Az album Alfons Mucha életét és munkásságát mutatja be.
Brian D. Hingley - Régi bútorok felújítása
A bútorok felújítása amellett, hogy hasznos tevékenység, sok sikerélménnyel ajándékoz meg bennünket. Nagyszerű érzés, amikor két kezünk munkája nyomán újra használhatóvá válnak és megszépülnek a régi, ütött-kopott, esetleg törött bútorok. A könyvben egy tapasztalt szakember vezet végig minket a szakszerű bútorfelújítás minden fogásán, a legegyszerűbb javítástól kezdve a profi restaurálásig, legyen szó székről, asztalról, ágyról vagy fiókos szekrényről. A könyvben bemutatott különböző nehézségi fokú munkákat áttanulmányozva mi is szakemberré válhatunk, és bátran nekikezdhetünk egy komolyabb felújításnak is.
Krasznahorkai László - Az ellenállás melankóliája
Krasznahorkai László költői erejű, kíméletlenül pontos víziói időről időre igazolást nyernek - minél inkább távolodunk megírásuk idejétől, annál ismerősebbnek tűnnek, mígnem hétköznapjainkban megelevenedő realitásként ismerünk rájuk.
A regénybeli történet ezúttal is egy olyan végpontról indul, amikor megszokott kérdéseink és válaszaink, a létezésre vonatkozó fogalmi készletünk hirtelen csődöt mond. A megváltatlanság apokaliptikus távlatot kap, de az ítéletet a szereplők mérik magukra. A szerző mélységesen szkeptikus történelemszemlélete elutasít mindenféle hamis messianizmust és önáltató életstratégiát, ugyanakkor fokozott érzékenységet és részvétet érez valamennyi vereséget szenvedő és vereségre ítélt ember iránt. „Mint a legjobbaké, Krasznahorkai László művészete is a valóságba varázsolja vissza olvasóit, a reménytelenség és a mindig egy emberre szabott remény szűk mezsgyéjére, ahol a tét már - nem az irodalom” - írta egyik méltatója.
Német, osztrák és svájci kritikusok 1993-ban a legjobb külföldi regénynek járó díjat adományozták a szerzőnek, és a regény alapján készítette Tarr Béla nagy sikerű _Werckmeister-harmóniák_ című filmjét.
Hamvas Béla - Patmosz I-II.
Patmosz kis Égei-tengeri görög sziget, egy a több tucatból. Az aggastyán János apostol száműzetésének helye. Az evangélista itt foglalta írásba az üdvtörténet végidejét, az Apokalipszist, a Jelenések könyvét.
És Tiszapalkonya? Hőerőmű, dübörgő turbinák, barakk, emeletes ágyak, vaskályha, verejtékszag. A bé-listázott Hamvas Béla segédmunkás-raktáros munkakörben eltöltött éveinek „második korszaka”, száműzetésének leghosszabb periódusa, 1954-től 1962-ig.
Hamvas az exilium valódi természetével már 1948 óta tisztában volt. Az ötvenes évek elején írt naplótöredékeinek az ószövetségi Szarepta címet adta, mert Jahve így szólt a menekülő Illés prófétához: Menj Szareptába, és ott rejtőzz el. Hamvas először Szentendre határában keresett menedéket. Ekkor mint kertész és földműves. Mikor a hatóságok szemében e magának választott szerep tarthatatlanná vált, 1951-től ingázó munkásként az inotai hőerőműnél helyezkedhetett el, raktáros besorolással.
Az ember megrendülten ismeri fel, hogy e diktatórikus világ komor színfalai között, a lélekszorító elhallgattatás ellenére olyan mű születik itt, amely az európai esszéirodalom csúcspontja. A felsőfok általában tilos, de ezúttal helyénvaló.
Minden alkotó embernek ki kellene próbálnia élete során legalább egyszer, hogy mit jelent az: hajnalban kelni, 8-10 óra „szellemsorvasztó” munkát végezni, tömegszálláson lakni, és e mindennapos teher súlyát hordozva a művét megalkotni.
Mégis. A gyárkémények füstje, a csajkában kapott hitvány ebéd, a hosszú sötét barakkfolyosó, a szénpor és hamulepte növényzet, az árokpart poshadt vize, de legfőképpen az ötvenes évek mindent elárasztó, fojtó politikai atmoszférája az esszékötetben csupán sajátos madártávlatból jelenik meg. (Ahogy az 1944-ben befejezett Scientia Sacrában sem érezzük a második világháború tankjainak dübörgését és a szőnyegbombázásokat). Hamvas bár benne él, mégis fölötte áll, derűje, humora magasából lát rá e groteszk színjátékra. Mint mondja, a korrumpált világ őrjöngése egyetlen pillanatra se tévesszen meg senkit. Aki tud a hiteles létről, a nem korrumpálható valóságról, a tragikomédia legsötétebb fordulatán is csak mosolyog.
„Szent skizofrénia” ez, amelyben a historikus idő és a belső történés időfölöttisége szétválik egymástól. Örök emberi tartalmak foglalkoztatják mindenkor, és a történelem korszakainak diabolikus tébolyait már csak a szentkönyvek mérlegén hajlandó megmérni.
A Patmosz születése idején még csak kéthetenként, szombaton utazhatott Pestre. Első útja mindig a könyvtárba vezetett. Egy tucat könyvet kölcsönzött, a másik tucatot visszaadta. Nem mintha a könyvekből tanult volna látni. Saját magának állított követelménye az egyetemes tájékozódás (univerzális orientáció) igénye. Volt azonban egy másik – legalább ilyen fontos – önmaga számára szabott mércéje: a hiteles, áttetsző élet (a transzparens egzisztencia) megvalósítása. Ehhez pedig Tiszapalkonya maga az eszményi háttér.
Ez a géppuskatornyoktól körülvett kis "Gulág", mindennapos vizsgahelyzetet jelentett. Négyezer ember – köztörvényestől, és katonaszökevénytől kezdve a politikai átnevelésre ítélt elitig – gumicsizmában lapátolta a szenet és szerelte a távvezetékek vasbeton-oszlopait. Ebben a háttérben születtek meg a kötet kristálymondatai: „Nem igazságot vár, hanem igaz életet, nem azt, hogy igazat mondjon, hanem, hogy igaz legyen.” Vagy: „Véletlenül lehet igazságot találni, de senki sem lehet véletlenül igaz.” A szenvedésben és megaláztatásban kiégetett élet: ez a transzparens egzisztencia megvalósításának „tízezer útjából” az egyik legradikálisabb.
Nehéz? Visszatekintve inkább könnyű. És hány írástudó mondhatja el önmagáról, hogy minden szavát életgyakorlatával ellenőrizte…
Kevés mű él túl fél évszázadot. Hamvas Béla azt írja: a „kis örökkévalóság” ideje a szerző halálától számított legfeljebb ötven év. Mint az elsárgult fényképekből, ötven év után a legtöbb műalkotásból csak egy sajátosan naiv, ma már érdektelen világ levegője árad. Művészet, irodalom, tudományos értekezés, filozófia? Mi maradt az 50-es, 60-as évek nagy szellemi izgalmaiból? Hol vannak az ünnepelt szerzők és művek?
Ami a Patmoszban fontos, olyan friss, mintha ma reggel vetették volna papírra. Van-e aktuálisabb, mint a Direkt morál és a rossz lelkiismeret, vagy a Németség, a Korszenvedélyek utólagos igazolása, vagy a Függelék a középszerűségről? Elavulhat-e Az életmű, a Metapoiézisz vagy az Interview érvénye?
Közelebb vagyunk-e az alapálláshoz – a spirituális hagyomány által megtisztított és fölemelt életrendhez –, a „lét eredeti szövegének megfejtéséhez” ma, mint ötven éve?
A Patmosz alkotója saját oeuvre-jéről is elmondhatná: „A nagy művek között korkülönbség nincs. Minden nagy mű egyidejű. Minden nagy mű állandóan jelen van. Minden nagy mű kortársam.” (Az életmű, 187. o.)
Dúl Antal
Hamvas Béla - Szellem és egzisztencia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Hamvas Béla - Szilveszter / Bizonyos tekintetben / Ugyanis
HAMVAST joggal lehet az egyik legnagyobb magyar írónak tekinteni, és az esszéirodalom vonatkozásában is az élvonal élvonalában van. Mindent tudott írni, de mindenekelőtt esszét. Abban teljesen egyedülálló.
Hamvas mindig ez is maradt elsősorban; ő író volt; első-, másod-, és harmadsorban is. Olyan író, aki mint tradicionális szerző - gondolkozó is teljes mértékben megállja a helyét, de aki irodalmi módon közelített, és az író - irodalmár felelősségével - felelőtlenségével kapcsolódott ezen tematikumokhoz.
Ezért egy nagyon érdekes dolog alakult ki vele kapcsolatban, ugyanis Hamvas Bélát tisztelni lehet és tisztelni kell, követni azonban nem lehet. Ez nem kivitelezhető.
Hamvas Béla - Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis
"E könyvnek sokáig azt a címet akartam adni, hogy a Hallgatás Őre. Úgy gondoltam, hogy az ismeretlen határán, a sötétség és a fény között, a titkok országának kapujában álló őrről szól. A misztikus szó iránt bizalmatlan vagyok, és annak csak a misztérium kedvéért bocsátok meg. De a könyv éppen a misztériumról szól, a meghatározhatatlanról, vagyis arról, ami az egyetlen valóság és az egyetlen tapasztalható. Végül az Unicornis címet választottam.
Az Unicornis az egyszarvú állat.
A két szarv a két szem, a két kéz, a két nem, a kettősség, a két here, a két méhkamra jele. Az egy szarv a homlokszem, az egy, a lingam, a joni, a szív, az androgün. Az egyszarvú a szent erdőben a szürracionális állat.
Kínában Ki-linnek hívták. Kung-ce anyjának, mielőtt fia megszületett, álmában megjelent. Az első egyszarvú a föld középpontjából ugrott ki. Elevenen alig látták. Tyanai Apolloniusról mondják, hogy egyszer találkozott vele. Mózes azt írja: Az Úr kivitte őket Egyiptomból, olyan az ő ereje, mint az egyszarvúé.
Az egy a megismételhetetlen. Egyszer van. Egyetlenegyszer. Először és utoljára. Megfoghatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium. A hallgatás őre a néma szent erdőben élő hangtalan egyszarvú, a tilalmak küszöbén, az utolsó lény, a lét legvégső alakja, az Egy. De hiába egy és egyetlen. Ha vele vagy, tudod, hogy ez az egy az egész és az egyetlen, a minden. Hiába van először és utoljára. Mindig volt és van és lesz. És hiába megfoghatatlan. Ő az egyetlen megfogható, ő a valóság, a realitás, a tapasztalat és a konkrétum, és ami rajta kívül van, az káprázat. Hiába ő a misztérium, ez a misztérium van bennem és benned, és ez vesz bennünket körül, és ez az, amit megérintünk, s amit megeszünk s amit látunk és orrunkkal beszívunk, s hiába titok, ez az, amit mindenki tud, és hiába tilalom, ez az, amiből vagyunk. Ez az egyszarvú.
Az egyszarvúval találkozni lehet a városok utcáin, s akkor a sorsdaimón arcát viseli. Ilyenkor az ember nyakában ül, kezében korbács, és az embert űzi. Az emberek az utcán azért rohannak, mert ő hajtja őket. Találkozni lehet vele gyermekek, leányok, szentek arcán, akkor ő az angyal. Ilyenkor az embert kezénél fogva vezeti szelíden. Amikor az ember a földet elhagyja, a lélek vezetője lesz, elöl megy, és az utat mutatja. Egy szarva világít, mint a csillag. Vannak lelkek, akik felülnek reá, s az egyszarvú viszi őket hátán, a túlvilág birodalmain át, erdőkön, hegyeken, folyókon át, szarva egyre jobban és jobban ragyog, előre mered a térbe, és az utat mutatja."
Hamvas Béla - Arkhai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Hamvas Béla - Szarepta
"A szentendrei kert életrendjének fel kellett bomlania, mert túl keveset akartam. Aki képességén alul választ, válságba kerül. A világtörténeti bömbölés és a rendszerek brekegése, mint Kierkegaard mondaná, erkölcstelen neuraszténiának bizonyult. Meg kellett ismernem az életet abban az alakjában, ahogy az a megváltatlanok támolygása, tudva, hogy ugyanakkor és ugyanaz az élet a történet minden pillanatában megismételhetetlenül szakrális.
Később - szólt mesterem több mint tizenhat évvel ezelőtt – egyszer majd reá is sor kerül. Álmommal kapcsolatban Dürer metszetéről, a Ritter, Tod und Teufelről beszélgettünk, az élet arca halál, a halálé élet, mint Hérakleitosz mondja – athanatoi thnétoi, thnétoi athanatoi. Az ördög belső lénye angyal, az angyalé ördög. A lovag kivonul, de csak akkor győz, ha felismeri, hogy a halál és az ördög élet és angyal. De csak akkor győz, ha életet és halált, ördögöt és angyalt látomásában felszámolva önmagát is felszámolja. A lovagra is sor kerül. Mi marad meg?, kérdem. Semmi se vész el, volt a válasz."
Stemlerné Balog Ilona - Történelem és fotográfia
Könyvünk azt mutatja be, hogy mire képes a fotográfia az egyes korokban, a technikai fejlettség adott szintjén milyen jellegű fényképekre számíthat egy-egy téma kutatásánál a történész. A fényképezés technikájának csak a legfontosabb csomópontjait ismertetjük, azokat, amelyek meghatározzák, hogy milyen fényképek születhettek az adott korszakban. Csak olyan eljárásokról írunk, amelyeket általánosan használtak a fotográfusok, s olyan fényképfajtákról, amelyek széles körben elterjedtek és kedveltek voltak a közönség körében, s darabjaik fellelhetők a múzeumokban és más közgyűjteményekben, valamint a műtárgypiacon. A fényképformák és technikák változása mellett a könyv azt is nyomon kíséri, hogy milyen szerepet tölt be a fotográfia a mindenkori társadalomban, mire használják, milyen szerepet kap a mindennapi életben, a tudomány és a művészet területén, kik a fényképezők, és kik a megrendelők. A fotográfia kifejezést mindkét értelmében használjuk: úgy is, mint eljárást, és úgy is, mint magát a fényképet. A fényképekhez kapcsolható információk összegyűjtésekor kiemelt szerepet tulajdonítunk az egymást követő korok változó viseletének, mert ez adja a legszélesebb körben használható kapaszkodót a kutató számára a datáláshoz.
Gerő László - Régi orosz építészet
A könyv kizárólag a Szovjetunió régi orosz területének építészetével foglalkozik, és jelentős emlékeit a XI. századtól a XIX. század közepéig mutatja be. A szerző az általános társadalmi-gazdasági-politikai fejlődés folyamatába helyezve, az egyetemes európai kapcsolatok, párhuzamok kimutatásával tárja fel az orosz építészettörténet csaknem ezer évét, az első középkori megmaradt emlékektől a XIX. század nagyszabású városépítészeti tevékenységéig.
Istvánfi Gyula - Őskor - Népi építészet
Az építészet története sorozat kötetei negyven éve az Építészmérnöki Kar alaptankönyvei. A szerzők többsége sajnos már nincs közöttünk, de Hajnóczy Gyula, Szentkirályi Zoltán, Szűcs Margit, Sódor Alajos, Zádor Mihály a könyveken keresztül mégis velünk élnek és hatással vannak ránk. Gondolataik semmit sem veszítettek elevenségükből, amin átsüt a téma iránti elkötelezettségük és szeretetük. Büszkék vagyunk rá, hogy a könyveket újra kiadhatjuk és a múlt megismerésének vállalkozását továbbvihetjük. Jelen kötettel indítjuk útjára a sorozatot, amelyben Istvánfi Gyula az építészet kezdeteivel, az ember ősi, ösztönös alkotókészségének eredményeivel ismertet meg.
Valuch Tibor - Magánélet Kádár János korában
A sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.
Francois Trassard - Dimitri Casali - Antoine Auger - Magánélet a Napkirály korában
A sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.
Fábri Anna - Magánélet Széchenyi István korában
A sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.