Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Tudományos ​ismeretterjesztés mesterfokon.
A lehetetlenek osztályozása (lásd: http://moly.hu/idezetek/294390 ) után a sorra kerülő témák:

I. típusú lehetetlenek:
1. Erőterek
2. Láthatatlanság
3. Fézerek és halálcsillagok
4. Teleportáció
5. Telepátia
6. Pszichokinézis
7. Robotok
8. Földönkívüliek és ufók
9. Csillagközi űrhajók
10. Antianyag és antiuniverzumok

II. típusú lehetetlenek:
11. Gyorsabban a fénynél
12. Időutazás
13. Párhuzamos univerzumok

III. típusú lehetetlenek:
14. Örökmozgó gépek
15. Jövőbelátás

Mindezek kapcsán az egyes problémák kultúrtörténeti felvezetését követően (pl. milyen példát találunk a Bibliában a teleportációra, és hogyan jelenik meg ez az érdekes téma a tudományos-fantasztikus irodalomban Sir Arthur Conan Doyle-tól, a Star Trekig) a kiváló elméleti fizikus szerző a laikusok számára is közérthetően bemutatja a tudomány mai álláspontját a kérdésről. Ennek során ismerteti a vonatkozó fizikai elméleteket (pl. azt, hogy Newton fizikája szerint a teleportáció lehetetlen, de a kvantumelméletben ez természetes, ezért ez utóbbit pár oldalban “kénytelen” összefoglalni), majd részletesen leírja a könyv megírásáig (2008-ig) az adott témához kapcsolódó tudományos projekteket, kísérleteket. A fejezetek végén jóslatokat is tesz a “lehetetlen” valóra váltásának valószínű időpontjára. (lásd pl.: http://moly.hu/idezetek/294393 )

Mindezt sok irodalmi és tudománytörténeti idézettel, jó stílusban, szellemesen, néha a bulvár hatásosságát-hatásvadászságát idézve.

A könyv egész szellemiségét egyfajta “naiv tudományos optimizmus” jellemzi, egy olyan tudományfelfogás, amely a tudományt a szabadság és a jövő zálogának tekinti. Én ezt a felfogást osztom, és Michio Kakut Carl Sagan színvonalas követőjének látva, A lehetetlen fizikáját az ilyen gondolkodás irányában nyitott olvasók számára jó szívvel ajánlom.


" ​Számomra valóban figyelemreméltó, hogy egyetlen papírlapra leírhatjuk az összes, negyvenhárom nagyságrendet átfogó fizikai jelenséget irányító törvényt, a Világegyetem 10 milliárd fényévnél is távolabbi zugaitól a kvarkok és a neutrínók mikrovilágáig. A papírlapon csak két egyenlet állna, Eistein gravitációelmélete és a Standard Modell. Számomra ez adja meg a legalapvetőbb szinten a természet végső egyszerűségét és harmóniáját. Talán a Világegyetem perverz, véletlenszerű vagy szeszélyes. És mégis számunkra teljesnek, összefüggőnek és szépnek tűnik."

Minden kétségével, útkeresésével és állandó megértésre törekvésével együtt is kevés olyan szép, vigasztaló és megnyugtató dolog van az univerzumban, mint a fizika.
Általános iskola hetedik osztályában olvastam egy fura tudományos regényt, amiben valami emberkéket lekicsinyítettek, hogy ellátogathassanak az atomok mélyére. Persze akkor még nem voltak kvarkok, meg hullámelmélet (vagy voltak, csak a szerző nem akarta mindezt belekeverni), engem mégis csodálattal töltött el az univerzum titkos élete. Ez a csodálat azóta sem múlik el rólam, nyilván ezért olvasok a mai napig fizikáról szóló könyveket.
Kaku rendkívüli ember. Azt hiszem Feynmant olvasva gondoltam arra először, hogy a fizikusokban kell, hogy legyen valami nagyon szimpatikus bölcsesség és megbocsátás az ember és az univerzum irányába. Most is ezt éreztem.
A könyv olyan fizikai jelenségeket boncol, melyek ebben a pillanatban lehetetlennek tűnnek, de a jelenségek vizsgálata során a szerző szól a fizikában ma divatos elméletekről, és a fizika történetének fontos eseményeiről/felfedezéseiről is.
Gyakran mondják, a mai fizikusok szinte kivétel nélkül hívő emberek. Ha ez alatt az emberi megismerésbe vetett hitet értjük, egyetértek. Hogy ki mit hív Istennek, azt meg hagyjuk is.
Hihetetlenül érdekes, filozofikus, elgondolkodtató könyv Kaku írása. Mindenkinek ajánlom, aki reményvesztettnek érzi magát ezekben a napokban.


mohapapa
4.5/5

_Értékelés ​2.0 – amikor a blogger felülírja önmagát _
(mer’, hogy, ugye, alapvetőn már blogra dolgozom, szebb, színesebb, és ott van az egész értékelés)

Erről a könyvről írtam már egy sommás bejegyzést. Most újraolvastam (nem árulom el, hogy azért, mert nem emlékeztem rá, hogy már volt a kezemben, mert az milyen már!), rájöttem, hogy rosszul olvastam, felül kell bírálnom az egykori, öt évvel ezelőtti véleményemet. Ami a következő volt:

„Egy figyelemre méltó könyv, arról, hogy a legismertebb sci-fi filmek/regények technikai motívumaiból mi tartozik a valóságban is megvalósítható, a majd egyszer, valamikor megvalósítható, és a felejtsdelezlehetetlenmindenkor megvalósíthatósági kategóriába.
Eltekintve attól, hogy vajon a XIX. században, vagy a kvantumfizika térnyerése előtt vajon mennyi esélyt saccoltak volna a láthatatlanná tevő köpenynek, az időutazásnak vagy energiapajzsnak, a könyv szórakoztató, elgondolkodtató, érthető és szemléletes. Ezen felül, olyan, mint a Rukkola oké-kategóriája: „semmi szédítő magasság, semmi rémítő mélység.”

Gondolkodom, miért írtam akkor, amit írtam. Talán az befolyásolt, hogy Kaku egy másik könyve, a Párhuzamos világok nagyon betalált, de most nézem, elég ellentmondásos módon, arról nem írtam értékelést. A csuda tudja, miért… Talán akkor egy párhuzamos valóságban olvastam, s mire ideértem, elszállt az ihlet.

Ami még él az egykori értékelésből az, ami nem változhatott a két olvasás között: Michio Kaku valóban egy seregnyi sci-fit vesz alapul, elsősorban a Star Trek-et és a Csillagok háborújá-t, hogy az azokban megírt, filmre vitt ötleteket megvizsgálja, megvalósíthatók-e. S persze az sem változott, hogy ezeket az ötleteket három kategóriába sorolja, „a valóságban is megvalósítható, a majd egyszer, valamikor megvalósítható, és a felejtsdelezlehetetlenmindenkor megvalósíthatósági kategóriába”. Ezek nem változtak, mert mitől is tettek volna ilyet?

Michio Kaku fizikus. Japán származású amerikai, aki a kvantumfizika egyik vitatott (mert mi az a kvantumfizikában, ami nem vitatott?) alapjának számító húrelmélet egyik atyja. Aktív ember nem csupán a fizikában, hanem a fizika népszerűsítésében is. Írt jó pár könyvet (ezek általában bestsellerek lettek, majd’ kétszáz cikket, készített videókat, szereplője volt rádiós és televíziós műsoroknak és írója több blognak is. Teller Ede segítségével nyert ösztöndíjat a Harvard Egyetemen (csak hogy legyen magyar vonatkozása is a bejegyzésemnek). Egyszóval nem egy tunya, Pató Pál figura. S jól teszi, hogy így teszi, mert írónak is, előadónak is kiváló. Ebben az esetben az a kérdés, milyen író?

Ez azért is fontos kérdés, mert ha a fizika népszerűsítéséről van szó, akkor rögtön én jutok az eszembe, mert nekem egyáltalán nem népszerű a fizika.

Írtam már, csak önismétlek: ötödikben nagyon vártam a fizikát, hatodikban meg a kémiát, mert azt vártam, hogy kísérletezünk majd rengeteget. Hát, nem mondom, kezdetben még le-legurítottunk egy-egy golyót a legegyszerűbb gépen, a lejtőn, meg meggyújtottunk egy darab magnéziumot, ami gyönyörű, fehér lánggal lett az enyészeté, de aztán hamarosan maradt a tankönyv és a papír. Nem azt mondom, hogy nincsen fantáziám, de azt sem, hogy merő sziporkából állna: amikor a előjöttek a képletek, meg az atomok, meg a protonok, neutronok, kovalens meg egyéb kötések, szép lassan kicsúsztam az értésből, elpárolgott az érdeklődésem, megszűnt, hogy bármit is értsek, végül fel is adtam magamban, hogy bármit is érthetnék ebből az egész kavalkádból. Azt, hogy én miért kapcsolódok/kapcsolódnék egy-egy csinos, szép arcú lányhoz bárhogyan, még csak-csak értettem (bár itt is jócskán mentek félre dolgok), de hogy két vagy több atom, két vagy több elem miért kapcsolódik egymáshoz, és miért úgy, az hamarosan bekerült a haggyámábékén-kategóriába. Azt is írtam, hogy valamikor a rendszerváltás környékén megvettem Öveges József néhány könyvét egyszermajd-ra. Azóta is itt van a polcomon, de ugye, egyszermajd soha nincs itt, mindig majd követezik be. Öveges a newtoni fizikáról írta a könyveit.

Az érdeklődés akkor változott meg egy picit, amikor szembe találkoztam… nem, ez nem igaz, nem szembe találkoztam, hanem érintőlegesen szereztem arról némi ismeretet, hogy létezik a kvantumfizika, és az valami nagyon kiforgatott dolog, s bizonyos értelemben, így-úgy még a transzcendensnek is ad némi esélyt. S naná, hogy a Mátrix (és a hasonlók), meg Philip K. Dick vezetett ide. A Mátrix nyomán született Mátrix-filozófia nyitotta tágra először a szemeimet, hogy nocsak-nocsak… S akkoriban találkoztam első ízben, úgy negyven felé Michio Kaku nevével is.

Volt egy YouTube-os kisfilm, ami ugyancsak felborzolta a kedélyeimet, és azt mondta, csak műveltebbé kellene válnom. Annyira nem hagytam magamat, de azért időnként rám tör az érthetnék.
(A blogon megnézheted a filmet. Csak szólok.)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/08/05/michio_kaku_a_lehetetlen_fizikaja_2_0_amikor_a_blogger_felulirja
onmagat

Amíg élünk fejlődünk (vagy erre, vagy arra) és tanulunk, ha hagyjuk.

Nos, Kaku könyve dupla találat az érdeklődési darts-omon: szól a fizikának arról a részéről, ami érdekel, és szól a sci-fikről, amik alapvetőn érdekelnek. Még mielőtt, azelőtt: eszembe sincsen Kaku mondanivalóját bármilyen szakmai, tudományos szempontból taglalni. Boldog lennék, ha meg tudnám tenni, de számomra ez ugyanolyan képtelenségnek számít, mint helyből felszállni és röpülni egy kört a lakótelepünk felett. Vagyis mindaz, amit írok, egyáltalán nem vonatkozik a megértésre, csupán valamiféle emocionális reakció egy ismeretterjesztő könyvre. S különben is, Kaku legyen a talpán, aki Kakuval vitázni próbálna! Majd ha két anyám lesz (amikor tudvalevő, három volt)!

No, csapjunk már bele amaz lecsóba! De ne itt, hanem a blogomon csapkodjunk. Erre gyere, kérlek!
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/08/05/michio_kaku_a_lehetetlen_fizikaja_2_0_amikor_a_blogger_felulirja_onmagat


Michio ​Kaku letehetetlen fizikája. :)

Kaku ismeretterjesztő filmjeinek (egy részének) anyaga, tulajdonképpen. Nagyon közérthető, tökéletesen teljesíti amit vállal: Fizikáról, kvantumfizikáról, jövőkutatásról mindenkinek, sűrűn kapcsolódva a populáris kultúrához.


Lucpuc
5.0/5

A ​lehetetlen fizikája bemutat minden sci-fiben fellépő jelenséget, és azok fizikai hátterét. A könyv olvasása során ráébredünk, hogy ezek az események nem is olyan lehetetlenek, hiszen némelyikük nem mondd ellent a fizika eddig ismert törvényeinek. Ez utóbbi gondolat igencsak fellelkesített a téma iránt.
Ez volt az első fizikával kapcsolatos mű, amelyet a kezembe vettem. Akár azt is mondhatnám, hogy ez egy sorsfordító könyv volt az életemben, hiszen ekkor kezdtem rájönni, hogy mi is az, ami igazán érdekel. Úgy vélem mindenkinek érdemes elolvasnia, aki szereti a sci-fiket és/vagy a fizikát. (Mindemellett fontos megjegyeznem, hogy semmiképp sem alkalmas olvasásra, amennyiben az ember fáradt vagy kialvatlan, hiszen sok figyelmet igényel a megértéséhez. Az utóbbi esetekben a könyv, a nagysága okán, párnaként is kiválóan szolgálhat egy 2 órás szundításhoz, hogy aztán felébredve csak ki kelljen nyitni a folytatásához.)


hispan
-/5

Gyerekek, ​én nem szoktam könyvet félbe hagyni, főleg nem a mestertől, de ez az izé, ami méltatlan az ő színvonalához, emlékeztet arra az idétlen sorozatára, ami a Discovery csatornáin szokott volt menni (vagy tán még megy is)… Felejtés gyanánt inkább felcsapom az előző két TTK-s könyvét…


Richeus
-/5

Nem ​az a szint, amire előzetesen számítottam. A “Star Trek” a leggyakrabban előforduló kifejezés a könyvben. Ezért hamar abbahagytam az olvasását.


Érdekes ​és szemléletformáló könyv, az ún. lehetetlenekről valamelyest másként gondolkodom, amióta elolvastam. De egyáltalán nem jó könyv. Sok az átabotában érintett gondolatmenet, amelyet ki kellett volna fejteni rendesen, vagy kihagyni. Ami a legzavaróbb, hogy a végén érinti a Mindenség Elméletének lehetséges volta ellen felhozott, a Gödel-tételen alapuló érvet. Azonban sem az érvet nem sikerült értelmeznem, sem annak cáfolatát. Ha nem olvastam volna Greene-től Az elegáns univerzumot, minden bizonnyal még nehezebb lett volna követnem helyenként a szerzőt. De persze sok új dolgot tanultam belőle.


Érdekes ​olvasmány, már amennyit megértettem belőle ugye, mert nekem a nagy része kb. kínaiul van. Ezért is nem vállalkozom a csillagozásra. De annak örülök, hogy a tudósok a sci-fi irodalomból és filmekből veszik az ötleteiket a kutatásaikhoz. :)


kitty03
4.0/5

Az ​eleje tetszett, főleg az h értettem is miről van szó, de öszintén szólva a közepétől már csak átlapoztam, amelyik cím megfogott beleolvastam, majd haladtam tovább. Amit még untam h Star Wars így, Star Wars úgy, bár igaz h ezekket így felhozva érzékeltetni tudta h mire gondol.
Most is azt mondom mint egy másik könyvel, majd pár év múlva újból eléveszem és elolvasom. Valószínűleg majd jobban megragad.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

126.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók