|
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg.
Kapcsolódó könyvek
Susan Sontag - A fényképezésről
"A fotó: a tér és az idő vékony szelete. A fényképek kormányozta világban minden határvonal ("kivágás") önkényesnek tetszik. Akármi elválasztható, elszakítható akármitől: csak más képkivágást kell alkalmaznunk."
"Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni. A film és a tévéműsor megvilágítja a falat, fölvillan és kialszik; az állókép viszont tárgy is, súlytalan, olcsón előállítható, könnyen hordozható, gyűjthető, tárolható. Godard Les Carabiniers (Karabélyosok) című 1963-ban készült filmjében két tunya lumpenparaszt azért csap fel katonának a királyi ármádiába, mert azzal kecsegtetik őket: kifoszthatják, megbecsteleníthetik, legyilkolhatják az ellenséget, tehetnek vele, ami csak kedvükre van, s meggazdagodhatnak. Hanem a hadizsákmánytól duzzadó bőröndről, amelyet Michelangelo és Ulysses évek múltán diadalmasan hazavisz feleségének, kiderül, hogy csak képeslappal van tele, százszámra lapulnak benne a műemlékek, az áruházak, az emlősök, a természeti szépségek, a közlekedési eszközök, a műalkotások és a földgolyó egyéb - téma szerint csoportosított - kincsei. Godard ötlete színesen figurázza ki a fénykép kétes értékű varázsát. Talán a fénykép a legtitokzatosabb mindazon tárgyak közül, melyekből összeáll és szövevénnyé sűrűsödik az a környezet, amelyet modernnek látunk. Minden fénykép valóban egy-egy rabul ejtett élmény, s a fényképezőgép eszményi fegyver a bírnivágyással teli tudat számára.
Fényképezni annyi, mint birtokba venni a lefényképezett tárgyat. Azt jelenti, hogy bizonyos viszonyt létesítünk a világgal... A világ arányaival ügyeskedő fényképet magát is kicsinyítik, nagyítják, vágják, retusálják, utókezeléssel és trükkökkel átformálják. A fénykép megöregszik - megviselik a papírra leselkedő szokásos bajok; a fénykép elvész; a fényképből érték lesz, a fényképet adják-veszik; a fényképet reprodukálják."
Forrás:
http://www.sunbooks.hu
Umberto Eco - A lista mámora
Umberto Eco új könyve, melyet mind megközelítése, mind szerkezete A Szépség történeté-vel és A rútság történeté-vel rokonít a benne foglalt szemelvénygyűjteményt is segítségül híva, arról tanúskodik, hogy a mindenkori irodalomtörténetben, Hésziodosztól Joyce-ig és Ezékieltől Gaddáig, se szeri, se száma a listáknak. Ki a felsorolás puszta élvezetéért állít össze listákat, ki a lista énekelhetőségének ihletésére, ki pedig ahogy az úgynevezett kaotikus felsorolásokban látjuk az egymással különösebb kapcsolatban nem lévő tárgyak összegyűjtésében talál gyönyörűséget. A lista mámora azonban ebben is a két nagy sikerű előzményhez hasonlóan nem csupán egy ritkán elemzett irodalmi forma felfedezésére invitál, hanem azt is bemutatja: milyen módon képesek végtelen listák érzékeltetésére a képzőművészeti alkotások is, holott az ábrázolásnak a kép kerete például nyilvánvaló határokat szab. A művek listájának íve Hieronymus Boschtól Salvador Dalíig, a gótikus székesegyházaktól Andy Warholig feszül; láttukon az olvasót is méltán töltheti el a végtelen mámora.
Ismeretlen szerző - A manierizmus
A manierizmus is azok közé a művészeti mozgalmak és stílusirányzatok közé tartozik, amelyek - akárcsak századunkban a szecesszió - hosszú időn át viselték az igaztalan és méltatlan elítélés bélyegét. Manierizmus! - maga a szó is megbélyegző, hiszen jelentése: mesterkéltség, modorosság. Legalábbis ezt értették rajta a XVII. század klasszicista kritikusai, minden rendhagyó, bizarr, fantasztikus, ádáz ellenfelei. Csak a XX. század ismerte fel, hogy korábban mesterkéltnek hitt művészi megoldások sok esetben korukat megelőző zseniális felismerések, olyan művészi vívmányok, melyeket igazában csak korunk szemlélete és ízlése tud értékelni és hasznosítani. A reneszánsz utolsó szakaszában, annak kései áramlataként kibontakozó manierizmusban már a reneszánsz válsága jut kifejezésre, e válság ideológiai, pszichológiai, művészeti-irodalmi szimptómái sűrűsödnek egybe. Képviselői "szomorú emberek", tragikus életútjuk, életművük azt példázza, hogy a reneszánsz humanizmusának bealkonyult. Eszményeik elbuktak vagy eltorzultak, de üzenetüket ma embere újra meghallotta - immár a maga valóságos jelentésében, tisztán. Ennek tanúsága ez a könyv.
Ismeretlen szerző - A szocialista realizmus I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - A romantika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - A neoavantgarde
Számos olvasónk régi kívánságának tesz eleget kiadónk ezzel a kötettel és a sorozat többi kötetével, amelyek a világirodalom legjelentősebb irányzatainak, áramlatainak, stílustörekvéseinek - a barokk, szentimentalizmus, romantika, futurizmus, szocialista realizmus stb. - összefoglaló ismertetését, mintegy feltérképezését tűzték ki célul. Természetes, hogy a világirodalmi stílusirányzatokkal kapcsolatban szóba kerülnek más művészetek stílustörekvései is.
A kötetek nagyjából azonos felépítésűek: a bevezető esszé ismerteti a tárgyalt irányzat keletkezésének körülményeit, társadalmi alapját, jellemző stílusjegyeit. Ezt követik az egyes irányzatok megalapítóinak és reprezentáns képviselőinek kiáltványai, programművei, legjelentősebb elméleti megnyilatkozásai.
Tamás Attila - Líra a XX. században
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Világirodalom
A világirodalom egykötetes összefoglaló tankönyve! Diákoknak, egyetemistáknak, irodalomkedvelőknek! Könnyen áttekinthető formában mutatja be a világ közel ötven irodalmának összehasonlító történetét.
J. M. Lotman - Szöveg, modell, típus
Tartalom
A művészi szöveg szerkezete
Bevezető
A művészet mint nyelv
A szöveg fogalma
A szöveg konstrukciós elvei
A művészi szöveg paradigmatikájának szintjei és elemei
A struktúra szintagmatikai tengelye
A szöveg és a szövegen kívüli művészi struktúrák
A szövegek strukturális leírásának nehézségei
A művészet a modelláló rendszerek sorában
A kultúra tipológiája
Bevezetés
Kultúra és információ
Jel és jelrendszer, a XI-XIX. századi orosz kultúra tipológiája
"A kultúra elsajátítása" mint tipológiai jellemző
A kultúra orientációjának két típusa
A "kezdet" és a "vég" fogalmának modelláló jelentősége a szépirodalmi szövegekben
A kultúra tipológiai vizsgálata
A földrajzi tér foglama az orosz középkori szövegekben
Néhány következtetés
Jegyzetek
A szerző jegyzetei
A szerző műveinek bibligoráfiája
Szerkesztői utószó
Bibliográfia az utószóhoz
Umberto Eco - Nyitott mű
A könyv elsősorban a kortárs költészet, az új zene, az informel festészet, az Antonioni utáni film fémjelezte új esztétikai helyzetet kívánja vázolni és elemezni. Azokat a műveket, áramlatokat, technikákat mutatja fel, amelyek a befogadótól kreatív önállóságot követelő poétikák jegyében fogantak. Azt a folyamatot követi nyomon, ahogy az alkotás során vagy eredményeképpen egyértelmű és szükségszerű eseménysorozat helyett többértelmű szituáció, valószínűségmező, nyitott mű jön létre.
Mihail Mihajlovics Bahtyin - Dosztojevszkij poétikájának problémái
A kötet Dosztojevszkij poétikájának kérdéseit elemzi, és Dosztojevszkij munkásságával kizárólag ebből a szemszögből foglalkozik. A művészeti gondolkodás általa megteremtett típusa, amelyet mi feltételesen polifonikusnak nevezünk, a világirodalomban tökéletesen új jelenség. Jóllehet ez a művészi gondolkodástípus Dosztojevszkij regényeiben testesült meg, jelentősége messze túllépi a regényírás határait, és az európai esztétika alapvető elveit ingatja meg. Bahtyin fő célkitűzése abban foglalható össze, hogy irodalomelméleti analízis segítségével föltárja, miben áll Dosztojevszkij munkásságának elvi jelentőségű újszerűsége.
Friedrich Nietzsche - A tragédia születése
1872-ben jelent meg először a fiatal klasszika filológus professzor, a későbbi "démoni" filozófus egyik legfontosabb, leghíresebb munkája, A Tragédia születése. Szigorúan véve ókortörténeti tárgyú szakmunka, a korában is, ma is kardinálisan fontos kérdés (hogyan született meg a görög tragédia?) megoldásának kísérlete, de már megjelenése idején látszott, hogy jóval több szakmunkánál (ilyenként egyébként a korszak és minden idők egyik legnagyobb klasszika filológusa, Wilamowitz-Moellendorf zúzta ízzé-porrá kritikájában). Tény, hogy történelmi-filológiai szempontból nézve A tragédia születése megalapozatlan hipotézisek halmazának tűnik, hogy szerzője meg sem kísérli benne alaptételeinek a szakma szabályai szerint való nyomós bizonyítását, hogy koncepcióként, "megoldási keretként" is messze eltér és szembenáll mind a múlt, mind a jelen század kutatási eredményeivel. Csakhogy egy másik síkon, pontosabban egyszerre több síkon is, alapvető felismeréseket tartalmaz. Mindenekelőtt vitairatként. Mert, jóllehet formáját tekintve semmiképp sem az, valójában az egész kis könyv monumentális vitairat, kétségbevonása a winckelmanni-goethei klasszikus görögség-felfogásnak és nagyerejű rámutatás egy mélyebb, összetettebb és - filozófiai szempontból legalábbis - reálisabb görögség-képre. Mert, és ez a legfeltűnőbb, legismertebb vonása a műnek, Nietzsche benne egy új görögség-képet posztulál, a fehér márványszobrok, a klasszikus idill mögött felmutat egy tragikus, a sötét erőkkel állandóan számoló, az apollónival szemben dionüszoszinak nevezett görögséget is, sőt e két "világ" egybepatakzásából eredezteti a görögség leginkább létmagyarázó műfaját, a tragédiát is. A filozófiai kritika viszont éppen ezt a dualizmust, egyáltalán az őstípusok elméletét, az irracionális-szellemtörténeti koncepciót támadja, lényegében a mű megszületése óta napjainkig. Ugyanakkor lehetetlen nem meggyőződni arról, hogy ami pozitívumot, új felismerést, gyökeresen eredetit a modern vallástörténet, mitológia-kutatás, archetípus-elmélet hozott, az lényegében Nictzschének erre a könyvére vezethető vissza. Bővelkedik persze a mű egyéb felismerésekben is, elsősorban esztétikaiakban, műfajelméletiekben.
Umberto Eco - A rútság története
Szépség történetének folytatása ez a könyv. Szépség és rútság nyilvánvalóan egymást feltételező fogalmak. A rútságot többnyire a szépség ellentéteként fogjuk fel, s ezért úgy érezzük, hogy az utóbbi meghatározása révén már az előbbiről is tudjuk, micsoda. Ám a rút különféle megnyilvánulásai a századok során sokkal gazdagabbak és váratlanabbak, semmint általában gondolnánk.
E könyv irodalmi szemelvényei és rendkívüli illusztrációi meglepő úton kalauzolnak végig közel háromezer év lidércnyomásai, félelmei és szerelmei között.
Mihail Mihajlovics Bahtyin - A szó az életben és a költészetben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Guillermo Martínez - Borges és a matematika
Egyetlen fajta végtelen létezik vagy vannak különböző végtelenek, s az egyik nagyobb, mint a másik? Milyen az ideális labirintus? Lehet-e logikailag modellezni az elbeszélést mint műfajt? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken tűnődik – mindig szellemesen és közérthetően – az argentin Guillermo Martínez ebben a különleges könyvben, mely az irodalom és a matematika kapcsolatainak kérdését járja körül.
Ám az első kérdése: „Borges szövegei vajon miért olyan értékesek a tudományos kutatók, fizikusok, matematikusok számára?” S miközben Borges, a nagy példakép elbeszéléseit elemzi, kiderül, hogy a matematikai gondolkodás, egy-egy matematikai dilemma s leginkább a Gödel-tétel utáni új matematika gyakran a létezés általános kérdéseivel áll kapcsolatban. Így Borges jó pár műve -- „Az Alef”, a „Funes, az emlékező”, „A halál és az iránytű” stb. -- olvasható klasszikus matematikai problémák illusztrációjaként is, miközben az ember világba vetettségét, egzisztenciális helyzetét, a világ titkaival való szembenézés gyönyörűségét és rettenetét is megvilágítják. S szó esik a kötetben matematikai krimikről, mesterséges intelligenciáról és robottechnológiáról, a nagy Fermat-tétel történetéről, a számítógépnek a matematika tudományára gyakorolt hatásáról, Eukleidészről, Bolyairól, Gödelről és más nagy matematikusokról – Gregory Chaitinnel, korunk nagy matematikusával pedig élvezetes beszélgetést folytat a szerző…
Az 1962-ben született Guillermo Martínez regény- és esszéíró, s emellett matematikai logikát tanít a Buenos Aires-i egyetemen. 2003-ban (magyarul 2007-ben) jelent meg Oxfordi sorozat című regénye, egy matematikai-logikai krimi, mely világszerte sikert aratott, mint ahogy a regényből Alex de Iglesia által forgatott film is.
Horányi Özséb - Jel, jelentés, információ, kép
A kötet címének: Jel, jelentés, információ, kép csak viszonylag pontos értelmezése is nagyobb terjedelmet igényelne, mint ez a kötet. Éppen ezért nem is vállalkozik erre a reménytelen feladatra. Csupán néhány vázlat lehet az ígéret, elmosódó határú foltok, amelyek természetesen tovább finomíthatók az olvasó igényének és tudásunk pillanatnyi állásának megfelelően.
Roman Ingarden - Az irodalmi műalkotás
"Az irodalmi mű valóságos csoda. Létezik és él, hat ránk, rendkívüli értékkel gazdagítja életünket, megajándékoz bennünket az elragadtatás és a lét mérhetetlen mélységeibe való alászállás óráival… Ha elméletileg meg akarjuk ragadni, olyan sokoldalúnak és bonyolultnak bizonyul , hogy alig lehet áttekinteni, s az esztétikai élményben mégis egységként áll előttünk, melyen csak átdereng ez a bonyolult felépítés”
- írja a szerző, Roman Ingraden. A lengyel filozófus és esztéta (1893-1970) Husserl tanítványa, a fenomenológiai esztétika, a művészet-ontológia, a modern művészetek kapcsolatainak kutatója. A 1929s-ben írt irodalmi műalkotás tudománytörténetileg rendkívül jelentős mű, mely e témakör legalaposabb kidolgozásának számít mindmáig.
Ismeretlen szerző - A rokokó
Mi a rokokó? Nevének hallatán kecses, finom formák, hajlékony és rafináltan könnyed vonalvezetés, míves gonddal alkotott miniatűr remekek ötlenek föl bennünk. Légies, pikáns báj, nimfák és pásztorlánykák, pasztellszín tájak, a tündérmese világa. De valóban csupán ez a rokokó? Baróti Dezső a neves irodalomtörténész, A XVIII. századi francia és magyar művelődés kutatója e művében arra vállalkozik, hogy fölfedje a dekoratív felszín alatt rejlő mélyebb tartalmakat. Nagyigényű bevezető tanulmányában foglalkozik az udvari-arisztokratikus művészet végső hajtásaként jelentkező rokokóval, de bemutatja az új polgári életérzések friss hajtásaként jellemezhető törekvéseket is. Az antológiában szereplő dokumentumok - a rokokó esztétikáját , ars poeticáját kifejtő és a rokokót mérlegre tevő írások-, valamint a páratlanul gazdag irodalmi szemelvényanyag meggyőzően támogatják a szerző abbeli törekvését , hogy régit és újat vegyítő , sokszínű, vibráló egészként mutassa be ezt a XVIII. századi Európa valamennyi régiójában elterjedt, érzéki és szellemi élvezetet egyaránt bőven kínáló művészeti irányzatot.
Roland Barthes - A szöveg öröme
Roland Barthes-nak eddig magyarul nem jelentek meg kifejezetten irodalomelméleti tanulmányai, pedig Barthes egyszerre volt a szemiotika felé továbblépő strukturalista irodalomtudomány és a szöveg "szövegségéből" eredő konklúziókat radikálisan továbbgondoló posztstrukturalizmus ihletője. A magyar kötet tartalma két hosszabb, eredetileg önálló könyv formájában megjelent tanulmány (Az írás nulla foka, A szöveg öröme). A két tanulmány Barthes pályájának két szélső pontján született, s ezzel érzékeltetni tudja azt az ívet is, amelyet a francia strukturalizmus legnagyobb hatású irodalomtudósa bejárt.
Azár Náfíszí - A Lolitát olvastuk Teheránban
A szavak hol gyilkos, hol vigasztaló erejéről szól Azár Náfíszi iráni írónő regénye: az a könyv, amely a legtöbbet tette azért az utóbbi években, hogy el tudjuk képzelni, milyen az élet (főként a nők számára) Iránban az iszlám forradalom óta. Náfíszi az Egyesült Államokban tanult, s az ottani iráni diákok körében ő is lelkesen vett részt az egyre hevesebb és erőszakosabb politikai vitákban: mindannyian egy új Iránról álmodtak, de ezerféle módon képzelték el hazájuk átalakítását.
S aztán "otthon" ő is "szemtanúvá" vált: közelről figyelhette, ahogy a szavak torz valósággá változnak. "Amikor az Államokban azt kiabáltuk, hogy halál erre vagy arra, az a halál inkább jelképes volt, elvont, mintha jelszavaink képtelensége arra lett volna jó, hogy még inkább ragaszkodjunk hozzájuk. De 1979-ben Teheránban ezek a jelszavak hátborzongató precizitással valóra váltak. Döbbenten figyeltem, ahogy minden álom és minden jelszó beteljesül - és nincs előlük menekvés.
Valami kis menekvés mégiscsak volt - Náfíszi, az angol és amerikai irodalom professzora két éven keresztül minden csütörtök délelőtt összegyűjtötte hét legtehetségesebb diáklányát. Feketelistára tett nyugati klasszikusokat olvastak és vitattak meg. Miközben iszlámista erkölcs-rohamosztagok tomboltak a teheráni utcákon és házakban, a fundamentalizmus hatalmasodott el az egyetemeken, és egy vak cenzor szabta meg, miről lehet írni és miről nem, ezek a lányok Azár Náfíszi nappalijában nagy merészen levették a fátylukat, és elmerültek Jane Austen, Scott Fitzgerald, Nabokov világában. Az ő életük története váltakozik ebben a páratlan memoárban a világirodalom híres szüzséivel.
