Buddha ​lábnyomában

Guy Piazzini - Akik ​túlélték a vízözönt
Mesebeli ​sárkányokra emlékeztető óriásgyíkok, nomád fejvadászok... Ezek a lengedás lények nem holmi álmodozók képzeletében születtek, és nem tűntek el örökre az őskor homályában. Még ma is léteznek! Egy fiatal francia kutató, Guy Piazzini három bajtársával rájuk talált, és meg akarta ismerni életüket. Indonézia embernemjárta szigetein, Borneó áthatolhatatlan dzsungelében élnek ezek az őskori lények, amelyek lassan, de visszavonulhatatlanul kipusztulnak egy olyan világban, amelyben már rég eltűntek létfeltételeik. A négy fiatal tudós hónapokig tanulmányozta az állatok viselkedését, hosszú ideig együtt éltek a punan törzzsel, aminek tagjai nemrégiben még a fejvadászat szokásainak is hódoltak. A négy francia fiatalember kivívta a primitív emberek bizalmát, részt vettek vadászataikon, kultikus szertartásaikon, megfigyelhették családi életüket, megismerték örömeiket, bánataikat. Piazzini mély emberséggel, szeretettel ír ezekről az egyszerű, jóindulatú emberekről. Könyve nemcsak izgalmas kalandokban bővelkedő útleírás és néprajzi tanulmány, hanem egyben meleg emberi dokumentum.

Joseph Kessel - Hong ​Kong és Makao
E ​különös, gyönyörű távol-keleti városok közül Hong Kong angol, Makao portugál fennhatóság alatt áll. Hong Kong egykor az ópium városa volt - ma az egész világgal élénk forgalmat lebonyolító kereskedelmi központ. Makao valaha a szerencsejátékok fellegvára volt - ma a távolkeleti aranyvásárlás fő piaca. Az éles szemű utazó, Joseph Kessel - részben ottani ismerősei és barátai segítségével - sokkal többet és sokkal mélyebbre látott ezekben az egzotikus nagyvárosokban, mint más. Rendkívüli embereket és bámulatos, különös történeteket ismert meg és ismertet könyvében. Bár nem szocialista, mély emberszeretete, igazságérzete az elnyomottak oldalára állítja. Mindig megmutatja az elragadóan szép városok ragyogása mögött és mellett meghúzódó nyomort - és felhívja a figyelmet ennek okaira. Kessel könyvében a főszereplők: az ópium, a szerencsejáték, az utolérhetetlenül kecses bárhölgyek, a titkosrendőrség, a képtelenül nagy vagyonok melletti nyomor - és ennek légszívfájdítóbb áldozatai: a kolduló, éhező kisgyerekek.

V. K. Arszenyev - A ​Távol-Kelet őserdeiben
Amikor ​a Szovjetunióban 1928-ban megjelent Arszenyev Derszu Uzala című könyve, Gorkij meleg hangú levélben üdvözölte a szerzőt: "Tisztelt Vlagyimir Klavgyijevics! Nagy élvezettel és gyönyörűséggel olvastam könyvét. Nem szólva tudományos értékéről, mely kétségtelen és hatalmas – valósággal elbűvölt ábrázoló ereje. Önnek sikerült magában egyesítenie Brehmet és Fenimore Coopert – s ez, higgye el, nem csekély dicséret. A gold alakját kitűnően írta meg; számomra élőbb és művészibb figura, mint Bőrharisnya…" Arszenyev távol-keleti útirajzait világszerte sokan ismerik és kedvelik, még most, hosszú évtizedekkel azután is, hogy szerzőjük mérőasztallappal kezében, arcán moszkitóhálóval, kis vadászkülönítménye élén bejárta a Szihote-Aliny hegyvidékét, az Usszuri és az Amur menti őserdőket, és a Tengermelléket, addig teljesen ismeretlen, szűz területeket tárva és térképezve fel, sokszor emberfeletti nehézségek és nélkülözések árán, nemegyszer valóságos életveszélyben. Expedícióinak tudományos eredményei ma is helytállóak, a tajga életének, természetvilágának avatott leírása, az expedíciók során átélt kalandok-élmények izgalmas megelevenítése pedig nemcsak kiváló természetbúvárra, hanem vérbeli íróra vall. Ám könyveinek mindeme erényei között is talán legnagyobb a gold vadász, a tajgával együtt élő-lélegző, tiszta szívű természeti ember, Derszu Uzala alakjának megelevenítése. Arszenyev és Derszu Uzala neve és alakja elválaszthatatlanná lett egymástól, az igazi emberség, önfeláldozó helytállás származási, nemzeti és műveltségi különbségeket eltüntető, nagyszerű jelképévé.

Máté György - Ólom, ​rizs, heroin
Nem ​sokkal a párizsi egyezmény aláírása után tettem meg Dél-Vietnam fölött a már leírt repülőutat. Zakatoló szívvel néztem fentről a nevükkel is fájdalmas emlékeket ébresztő városokat, utakat, erdőket, folyókat. Olvasmányaimból, térképről sok mindent tudtam az alant elsuhanó tájról. Nagy magasságban szálltunk. Csak a motorbúgás törte meg a csendet. Milyen egyszerű lehetett a magasban kioldani a bombaterhet, rázúdítani erre a vidékre, amelyet se ágyú, se rakéta nem véd. Romok... Bombatölcsérek... Felperzselt erdők... Ugyan miféle emberek élnek most odalent? Hogyan hatott rájuk a véget érni nem akaró háború, a pusztítás, a nyomorúság, az amerikai jelenlét, az örökös létbizonytalanság, a népellenes propaganda? És hogyan fogadnak majd egy magyart ott lent a kommunistaüldözésre képzett dél-vietnami hatóságok? A kétmotoros - mintha csak megértette volna a bennem feszülő bizonytalanságot - simán leereszkedett a Da Nang-i óriás repülőtér betonjára...

Sóvári Mónika - Szerelmem, ​Sanghaj
„Búcsúzóul, ​visszanéztem Sanghajra. Semmit sem változott, mióta idejöttem. Az emberek tömött sorokban lépkedtek a járdán, mellettük ócska biciklik hömpölyögtek, az autók megmerevedtek a dugóban. A szag is a régi volt: büdös, keserűen fanyar és ételszagú, de immár otthonos. Én változtam meg három év alatt, nem Sanghaj.” – Lehet valaki szerelmes egy városba? Erre a kérdésre még adható nemleges válasz. Lehet valaki szerelmes Sanghajba? Nos, aki elolvassa Sóvári Mónika első, élénk és vibráló színekkel festett, minden fejezetében magával ragadó regényét, már biztos abban, hogy erre a kérdésre az egyetlen helyes válasz: IGEN!

Nagy Károly - Tibeti ​reinkarnációk
Élmények, ​mese, vallástörténet, történelem, politika - színes csokorban, ugyanakkor elmélyült, tudósi megalapozottsággal. Ezt kínálja olvasóinak Nagy Károly újságíró, aki fiatal kora óta a keleti kultúrák szerelmese, kutatója. A Szovjetunióban és a budapesti ELTE-n folytatott történelmi tanulmányokat, 1960 óta az MTI munkatársa. Bulgáriáról, ahol tudósítóként dolgozott, több könyve jelent meg, mongóliai tapasztalatairól írott művét pedig a Gondolat Kiadó jelentette meg Világjárók sorozatában. Neki sikerült, ami csodált elődjének, Kőrösi Csoma Sándornak nem: eljutott nemcsak Tibetbe, de annak szívébe, Lhászába is, és harminc év óta az első szocialista szerző, aki könyvformában adhat számot ottani tapasztalatairól.

V. K. Arszenyev - Az ​őserdők fia
V. ​K. ARSZENYEV 1872-ben született Pétervárott. Már gyermekkorában mohó buzgalommal olvasta a kalandregényeket, és különösen az útleírásokat: legkedvesebb szerzői Verne, Darwin és a híres orosz utazó, Przsevalszkij voltak. A gyermekkori álmok csakhamar valóra váltak. Arszenyev 1896- ban elvégezte a tiszti iskolát, s pár esztendő múlva Kelet-Szibériába vezényelték. Oroszországnak 1egelhanyagoltabb része volt ez akkoriban. A fiatal térképésztiszt mérhetetlen nyomorban sínylődő őslakókat, végtelen mocsarakat, átjárhatatlan vadont talált itt. Csak egyetlen vasútvonal vezetett át a tajgán. Kelet-Szibéria jórészt még felderítetlen terület volt. Arszenyev egyik expedíciót a másik után vezette a Szihote-Aliny hegyei közé és az Usszuri vidékére. 1906-tól 1910-ig járta kozákjaival a tajgát, és számtalan kalandot élt át. Tudományos munkássága később sem lankadt. 1918-ban Kamcsatkában járt, l923-ban a Kommandor-szigeteket térképezte fel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kutatói munkássága pedagógiai tevékenységgel is bővült. A Vlagyivosztoki Népi Egyetemen tanított, azonfelül részt vett a Távol-Kelet fejlesztésére alakult bizottságok munkájában. 1927-ben vezette utolsó nagy expedícióját a távol-keleti tengerpart északi vidékeire. 1930-ban, ötvennyolc éves korában halt meg. Legtöbbet olvasott könyvét - amelyet itt új kiadásban bocsátunk közre - Derszu Uzala, a derék bennszülött vadász emlékének szentelte. Az ő társaságában tette meg 1906. és 1907. évi utazásait, tőle tanulta meg értő és vizsgáló szemmel figyelni a természetet. A színes, érdekes útleírás természetesen rég tovatűnt állapotot tükröz: Arszenyev és kozákjai járhatatlan őserdőkön vergődnek keresztül, zabolátlan folyók árvizétől menekülnek, s a vadonságban nemcsak a vadállatoktól, hanem - az emberektől is tartanak. A könyv utolsó sorai azonban már a változást sejtetik. Valóban, Szibéria ma már nem lakatlan, ismeretlen föld többé: a szovjethatalom évei alatt hatalmasat fejlődött, amiben része vo1t Arszenyev úttörő munkásságának is.

Herbert Tichy - Tau-tau
A ​szerző osztrák "hivatásos utazó", ifjabb éveiben hegymászó, geológus és antropológus; Bécsben lakik, de idős kora ellenére még napjainkban is (a könyvet 1984-ben adták ki) hosszabb expedíciókon vesz részt. E könyvében 1969 és 1971 közt tett nagy utazásáról ír a Sulu-tenger szigetein, valamint a Fülöp-szigetek, Indonézia és Malajzia egyes, az európai olvasó által alig ismert vidékein. H. Tichy fő feladatának tekintette az ott élő kisebb népek életmódjának és szokásainak megismerését, és ennek során felkereste és könyvében leírja a badsaók, szamalok, tauszogok, dzsakanok, duszunok, ilongotok és toradzsák törzseit. E népek egyike-másika (például a taszadajok) szinte kőkorszaki szinten él; az ilongotok például még a közelmúltban fejvadászok voltak. E népek vallási képzeteiben az egyistenhit és a szellemhit keveredik. A szerző igen érdekesen ír a különféle népek szertartásairól (halottkultusz, ostortánc) és népszokásairól (házépítés, bivalyküzdelmek, kakasviadalok). A címben szereplő tau-tau a toradzsák különös halotti emlékműveinek, a sírok őrzőinek a neve: ezek a fából faragott, férfi és női ruhákat viselő, némelykor életnagyságú alakok a koporsókat rejtő sziklasírok mellvédjén sorakoznak. Fekete és fehér kőből faragott szemük különös, szúrós tekintettel mered a szemlélőre. E könyvből, a távol élő népek életmódjának ismertetése során, egy kellemes, kíváncsi, érdeklődő és könnyen barátkozó írót ismer meg az olvasó, akinek nagy szenvedélye: úton lenni. A kötetben közölt fotókat is a szerző készítette, s ezek láttán még jobban kirajzolódnak előttünk az egyes népcsoportok jellegzetes vonásai és életkörülményei.

Orbán Ottó - Ablak ​a földre
Rejtelmes-e ​a "rejtelmes Kelet"? Mitől gazdag a szegény India? Miért _egy_ ország az, amelyiknek sok nyelve közül egy sem akad, amit az egész lakosság megértene? Elképzelhető-e a forradalom egy olyan országban, melyet elsősorban a vallás tart össze? Összetarthatja-e a vallás azt az országot, amelynek épp a vallási ellentét súlyos nehézségeket okoz? Egyáltalán: milyen ez az India, a sokat emlegetett "harmadik világ" egyik legnagyobb országa? Milyenek a lakói, városai, műemlékei, tájai? Milyennek látja magát és jövőjét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a szerző, e kérdéseket teszi föl politikusoknak, festőknek, költőknek, értelmiségieknek. Rájuk keresi a választ a sziklatemplomokban és a Tadzs Mahal tövében. A maharadzsa képtárában és a dél-indiai faluban. És az ember, a kő, a táj válaszol. Az olvasó a szerző társaságában látja a százarcú vidéket, a három tengert, Bombay forgatagát, majmokat és elefántokat az országúton, a kiégett füvet és a smaragdzöld pálmaerdőt, a faekével szántó parasztot, a nagyvárosok mesébe illő kirakatsorát és mesébe illő nyomorát, egy-egy kockáját a sok ezer éves filmnek, amelynek címe: India. Megismerjük tehát Indiát? Legalábbis belekóstolhatunk ennek a hatalmas országnak életébe, megérezhetjük levegőjét. Kinézhetünk az ablakon, mely a világra nyílik.

V. K. Arszenyev - Derszu ​Uzala
Amikor ​a Szovjetunióban 1928-ban megjelent Arszenyev Derszu Uzala című könyve, Gorkij meleg hangú levélben üdvözölte a szerzőt: "Tisztelt Vlagyimir Klavgyijevics! Nagy élvezettel és gyönyörűséggel olvastam könyvét. Nem szólva tudományos értékéről, mely kétségtelen és hatalmas - valósággal elbűvölt ábrázoló ereje. Önnek sikerült magában egyesítenie Brehmet és Fenimore Coopert - s ez, higgye el, nem csekély dicséret. A gold alakját kitűnően írta meg; számomra élőbb és művészibb figura, mint Bőrharisnya…" Arszenyev távol-keleti útirajzait világszerte sokan ismerik és kedvelik, még most, hosszú évtizedekkel azután is, hogy szerzőjük mérőasztallappal kezében, arcán moszkitóhálóval, kis vadászkülönítménye élén bejárta a Szihote-Aliny hegyvidékét, az Usszuri és az Amur menti őserdőket, és a Tengermelléket, addig teljesen ismeretlen, szűz területeket tárva és térképezve fel, sokszor emberfeletti nehézségek és nélkülözések árán, nemegyszer valóságos életveszélyben. Expedícióinak tudományos eredményei ma is helytállóak, a tajga életének, természetvilágának avatott leírása, az expedíciók során átélt kalandok-élmények izgalmas megelevenítése pedig nemcsak kiváló természetbúvárra, hanem vérbeli íróra vall. Ám könyveinek mindeme erényei között is talán legnagyobb a gold vadász, a tajgával együtt élő-lélegző, tiszta szívű természeti ember, Derszu Uzala alakjának megelevenítése. Arszenyev és Derszu Uzala neve és alakja elválaszthatatlanná lett egymástól, az igazi emberség, önfeláldozó helytállás származási, nemzeti és műveltségi különbségeket eltüntető, nagyszerű jelképévé.

Székely László - Süt ​a nap Szumatrán
Székely ​László neve ismeretlen a magyar irodalomtörténészek körében, pedig a XX. század 30-as, 40-es éveiben több könyve és számos elbeszélése is megjelent. Műveit több nyelvre, köztük németre, angolra, olaszra és hollandra is lefordították. Székely László és unokabátyja, Radnai István 1914. április 12-én hagyták el Magyarországot, ahonnan Olaszországon keresztül először Singapurba mentek. Innen a Malakka félsziget Penang nevű kikötőjéből, a Norddeutscher Lloyd Malaya nevű gőzösén indultak a holland gyarmatok felé, s a Sumatra Post utaslistájának tanúsága szerint 1914. május 7-én megérkeztek Medanba, Sumatra északkeleti részének legnagyobb városába. Székely László tehát alig múlt 22 éves, mikor unokatestvérével partra szállt Szumátrán, s belecsöppent a Holland Indiák gyarmati társadalmába.

Jiří Marek - Az ​Egyenlítőtől délre
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ligeti Lajos - Sárga ​istenek, sárga emberek
Az ​1928-tól 1931-ig Belső-Mongóliában és Észak-Mandzsúriában eltöltött háromév közül egynek, a másodiknak a történetét beszélem el ebben az útleírásban, azét az évét, amelyet Belső-Mongólia lámakolostoraiban töltöttem el. Nem vadászkalandok után vágytam, s nem is egzotikus élmények vonzottak erre az útra, hanem szigorúan tudományos problémák. Egyetlen szolgával utaztam Mongóliában, valósággal vándoroltam, kolostorról kolostorra, mindenütt együtt éltem a kolostorok népével. Olyasvalamit láttam, amit nagy expedíciók nem láthatnak: zavartalan, mindennapi életüket. Tanúja voltam bajuknak, örömüknek, s láttam a szürke hétköznapok egyhangúsága mögött egy vallás pusztulását és egy valamikor féktelen, erős nép sorvadását. Erről fogok beszélni. Mielőtt azonban belekezdenék utazásom elbeszélésébe, röviden be kell számolnom az első Kelet-Ázsiában töltött esztendő megdöbbentő élményeiről, mert e nélkül érthetetlen volna sok minden. Azt akarom elmondani, amit láttam és hallottam, nagyítás és lekicsinylés nélkül. Ligeti Lajos

Maria Rosseels - Keleti ​koktél
"A ​koktélok különféle hozzávalókból keverik össze - pikánsakból és édesekből, majd egy kevés abszintot adnak hozzá, amitől aromáját kapja." Ennél találóbban nem jellemezhette volna könyvét Maria Rosseels belga újságírónő. Az út, amelyet megjárt - az Arany Kör -, már maga ilyen színes, változatos. Brüsszelből indul, Alaszkán át Japánba vezet, s innen széles ívben Bangkokon, Manilán, Hong Kongon, a legnagyobb indiai városokon, s Kairón, Isztanbulon át kanyarodik ismét vissza Brüsszelbe. Színekben, ízekben tehát nincs hiány, a koktél alapanyagai rendelkezésre állnak. S aki "keverte" őket, érti "mesterségét". Maria Rosseels nemcsak tehetséges újságíró, hanem - nő is, aki a világot mindig egy kicsit női szemmel, szívvel és humorral nézi. Nemcsak a műemlékeket látja, hanem a körülöttük szaladgáló gyerekeket is, nemcsak az ősi szokásokat csodálja, hanem meglátja mögöttük a keleti nő kiszolgáltatott, keserves helyzetét is, és nemcsak elítéli, hanem gúnyolja is a "férfiak paradicsomát", sőt a maga kedves csípős módján, hacsak teheti, lázad is ellene. A legtöbb időt Japánban töltötte, részletes képet erről különös, hihetetlen ellentéteket magába sűrítő országról kap az olvasó, a többi inkább csak pillanatkép, de valamennyi éles és találó...

Patkó Imre - Rév Miklós - Tibet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sugár András - Angolai ​tükör
Sugár ​András, a Hét világjáró riportere, az elmúlt években többször járt Angolában. Láthattuk, hallhattuk érdekes riportjait, az MPLA vezetőivel készített interjúit. Mindazt megtudhatjuk e könyvéből, ami a televíziós tudósításokból kimaradt. Megismerjük Angola történelmét, többek között értesülünk róla, hogy a portugál gyarmatosítás előtt fejlett kultúrájú, virágzó birodalom volt itt, amely uralma alatt tartotta a hatalmas területen élő több száz törzset. Megelevenednek előttünk az MPLA vezette felszabadítási küzdelem eseményei, és részvevői lehetünk a nagy nemzetközi visszhangot vert luandai zsoldosper főtárgyalásának. A szerző fölkereste az angolai emberek forró hangulatú gyűléseit, megállította őket az utcán, megszólította a pálmafákkal szegélyezett, festői tengerparti sétányon vasárnap délután, hogy megtudja, mit jelent az ő számukra a nagy véráldozattal kivívott függetlenség, hogyan élnek ma, mit terveznek a jövőre, s emellett ízelítőt kapunk abból is, hogy milyen leleményes szervező munkával kell előkészíteni egy-egy néhány perces tévériportot.

Jakob Wassermann - Bula ​Matari
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tim Parks - A ​Season with Verona
Is ​Italy a united country, or a loose affiliation of warring states? Is Italian football a sport, or an ill-disguised protraction of ancient enmities? After twenty years in the _bel paese_ Tim Parks goes on the road to follow the fortunes of Hellas Verona football club, to pay a different kind of visit to some of the world's most beautiful cities, and to get a fresh take on the conundrum that is national character. From Udine to Catania, from the San Siro to the Olimpico, this is a highly personal account of one man's relationship with a country, its people and its national sport. A book that combines the tension of cliff-hanging narrative with the pleasures of travel writing, and the stimulation of a profound analysis of one country's mad, mad way of keeping itself entertained.

Gösta Montell - Mongol ​pusztákon keresztül
Mongol ​pusztákon át, nomádok, steppék, homoksivatagok, lámatemplomok, kiskirályok, bálványistenek világába vezet annak a tudományos expedíciónak az útja, melynek kutatásait ebben a meglepő könyvben foglalta össze Gösta Montell, a kiváló svéd tudós. Pekingből indult útnak a kutatótársaság, hogy Tibet felé vegye útját, ellenséges természet s bizalmatlan őslakók között. De az út eredményei minden fáradtságot megértek. Titokzatos, primitív világ ez, ősi erkölcsök, évszázados hagyományok uralkodnak benne. Egyszerűségében és vadságában is festői s mélyen, emberileg érdekes, hogy másféle kultúrák embere milyen küzdelmet folytat a természettel s annál érdekesebb, ha az idegen világ oly nagytudományú s oly könnyedén mesélő ismertetőt kap, mint Montell, Sven Hedin segítőtársa, aki mind néprajzi, mint földrajzi tekintetben a leglényegesebbet s a legérdekesebbet mondta el az ősrégi s máig is kialakulatlan Belső-Mongóliáról, szépirodalmi alkotások frissességével vetekedő útleírásában.

Krizsán László - Magyar ​utazók Afrikában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.