„Apám, Richard Brautigan 1935-ben született a Washington állambeli Tacomában. Gyerekkorára a gazdasági válság szegénysége nyomta rá bélyegét. Tízévesen fedezte fel a költészetet, és anyja felháborodására, aki állásba küldte volna, osztályához »méltatlan« hivatást választott: elhatározta, hogy író lesz. (Különben sem igen kínálkozott volna neki – aki minden szabadidejét pecázással, vadászattal, alkalmi munkákkal töltötte – más állás, mint a gyümölcsszedés vagy a benzinkútkezelés.)
Egy kölyökkori csínye miatt (bevágott egy követ a rendőrség ablakán, hátha akkor letartóztatják, és legalább enni kap) rövid időre bezárták ugyanabba az elmegyógyintézetbe, ahol a Száll a kakukk fészkére filmváltozatát forgatták, majd San Franciscóba költözött, és minden kapcsolatot megszakított a családjával. Feleségül vette Virginia Aldert, és hamarosan megszülettem én. San Franciscóban a beatek hatottak rá, elsősorban a költő Jack Spicer (de szellemi társai, barátai közé sorolta Vonnegutot, Tom McGuane-t, Ferlinghettit, Corsót és másokat is). A nagyközönség akkor figyelt fel rá igazán, amikor 1967-ben megjelentette a Pisztrángfogás Amerikábant. Többi korai regényét, a Görögdinnye édes levébent, a The Pill versus the Springhill Mine Disastert és az Egy déli tábornok nyugatrólt (ez utóbbi volt az első: 1964-ben látott napvilágot) is felkapta az ellenkultúra, és Richard Brautigan jóformán egy csapásra rocksztári népszerűségre tett szert…
Csábító lenne párhuzamot vonni csökkenő népszerűsége, növekvő alkoholizmusa és a halála között, de – hasonlóan szerencsétlen detektív hőséhez, C. Cardhoz a Dreamin of Babylonban, aki épp hallótávolságon kívül van, amikor a rejtély megoldását elárulják – valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, miért lőtte főbe magát 1984-ben. Rendkívüli, ugyanakkor a végletekig rejtőzködő életet élt… Halálakor az uralkodó nézet szerint megtört, divatjamúlt író volt. Szerencsére amerikai kiadója gondoskodott róla, hogy legtöbb könyve kapható legyen továbbra is. Európában mindig népszerű maradt, de a tucatnál is több ország között, ahol állandóan jelen van, olyanok is akadnak, mint Törökország vagy Kína (ez utóbbi biztosan csiklandaná a humorérzékét). Megjelenése óta a Pisztrángfogás Amerikában-ból több millió példány kelt el. Ahelyett, hogy csendesen feledésbe merültek volna, apám írásait újra és újra szerte a világon felfedezi az ifjúság.”
(Részlet Ianthe Brautigan You Can’t Catch Death című, 2000 májusában megjelent memoárjából)
Kapcsolódó könyvek
Jack Kerouac - Úton
Jack Kerouac (1922–1969) az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, a beatéletmód és a beatideológia modelljének megteremtője – egyben az 1950-es–60-as évek amerikai ifjúságának képviselője és prófétája, a tiltakozás, a menekülés hangjainak megszólaltatója. Lelkes követőket és ádáz ellenségeket szerzett, gondolatai a szexről, a kábítószerekről Európában tovább gyűrűztek akkor is, amikor hazájában már csillapodtak a beat körüli viharok. Könyvei lírai, vallomásos jellegűek, más-más néven majd’ mindegyiknek ő maga a hőse.Főműve, az Úton a nagy utazások, száguldások története. 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait, utána egy évig tervezte az erről szóló beszámoló formáját, szerkezetét, majd pedig befűzött az írógépbe egy negyvenméteres papírtekercset – és megszületett a "spontán próza" műfaja.Az eredmény: a 60-as évek "ellenkultúrájának" beharangozása és majdani Bibliája, általános kritikusi értetlenség, valamint hatalmas közönségsiker. Sal Paradise és Dean Moriarty (Kerouac és Cassady fiktív megfelelője) szédületes dzsesszfanfárral került be az amerikai és a világirodalom halhatatlanjai közé.
Arthur Miller - Egy brooklyni fiú
Arthur Miller számos olyan kritikus hangvételű vagy mély gondolatokat tartalmazó esszét, cikket és tanulmányt írt, amelyekkel ugyanolyan mély hatást gyakorol olvasóira, mint darabjaival a színházak közönségére. E kötetben korábban kiadatlan - esetenként önéletrajz jellegű - munkáit gyűjtöttük össze, amelyek világosan, drámai kegyetlenséggel, időnként mérnöki precizitással domborítják ki a 20. század második felének bizonyos eseményeit. Az esszék némelyike megvilágítja a világot egykor és azóta is foglalkoztató történések meghökkentő hátterét, egyéb művei az egyre sikeresebbé váló író életének jeleneteit mutatják be. Miller érdekes, időnként sokkoló véleményt formált a világháborúról, a holokausztról, az antiszemitizmusról, az 50-es és 60-as években Kelet-Európában zajló eseményekről. Erősen foglalkoztatta, hogy a harcokból hősként vagy vesztesként hazatérő katonák hogyan képesek visszailleszkedni a civil hétköznapokba, megvizsgálta azt a hisztérikus antikommunizmust, amely bizonyos időszakban Amerikát
Kurt Vonnegut - Bajnokok reggelije
Ez a lexikonként is forgatható, gazdagon illusztrált regény valójában születésnapi ajándék. Kurt Vonnegut, Jr. írta önmagának, az ötvenedik születésnapjára. Az volt vele a célja, hogy - miként hajdan a rabszolgatartók tették a rabszolgákkal - felszabadítsa kitalált szereplõit. Személyesen. A Bajnokok reggelije világszerte sokmillió olvasót nevettetett meg és gondolkodtatott el, mert bizony nagyon különös könyv. Sok-sok könyv született arról, hogy a Bajnokok reggelije mennyire nagyon különös könyv.
Paul Auster - New York trilógia
A New York trilógia az ezredforduló egyik legelismertebb amerikai írójának világszerte legsikeresebb regénye. Ha akarom, három önálló, mégis összefüggő klasszikus detektívtörténet, ha akarom, a modern egzisztencialista regény csúcsteljesítménye, Kafka és Borges követője.
Mert miközben a detektív a nyomokat követi, valójában azt deríti fel, mit jelent emberi lénynek lenni.
Auster hosszú évek óta a Nobel-díj várományosa, számtalan irodalmi díj birtokosa, könyveit harminc nyelvre fordították le.
Művei most a 21. Század Kiadó új életműsorozatában jelennek meg.
Arthur Miller - A bűnbeesés után / Alku
"A tettek következményei éppoly valóságosak, mint maguk a tettek, csak a tettek elkövetésekor ezt nem vesszük figyelembe" - írta egy tanulmányában Arthur Miller. A nagy amerikai drámaíró minden darabjában tetteket szembesít azok következményeivel. A felelősséget keresi, azt a pillanatot, amikor egy ember, életének bonyolult vonzásai és választásai közben, megsérti a magában hordozott erkölcsi világrendet, s attól kezdve hazudik önmagának.
A bűnbeesés után-t a szerző magánélete, főként Marilyn Monroe-val kötött, szerencsétlen végű házassága ihlette, de a dráma nemcsak emberi leszámolás, hanem - kilencévi hallgatás után - első darabja egy új írói korszaknak, amelyben Miller tulajdonképpen egyetlen témáját: az ember döntéseinek morális felelősségét vizsgálja.
Az Alku, a milleri életmű új alkotása, az alapvető emberi kapcsolatok kiindulópontjába: a családba vezet vissza. És a két testvér párharcában szakadatlanul jelen van az írónak az a makacs meggyőződése, hogy az életünk mélyén, múltbeli döntéseink mögött tetteink, érzéseink legalján egy érvényes, eleven, használható igazság rejlik, csak ki kell ásni a hazugság, az öncsalás, az illúziók és a múltunk romjai alól.
Kurt Vonnegut - Majomház
Aztán megtudtuk azt is, hogy az orosz űrhajó több kis műholddá esett szét, amelyek utóbb szétszóródtak. Aztán a múlt hónapban kibújt a szög a zsákból. A kis műholdak közül kettő ember volt. Az egyik az ön fia, a másik az enyém. Én most sírok, Mr. Ivankov. Remélem, a fiaink halálából származik valami haszon is. Azt gondolom, amióta ember él a Földön, apák milliói remélték ezt. Az ENSZ-ben még mindig vitatkoznak azon, mi történt odafent. Örülök, hogy mostanra legalább abban egyetértenek - még az önök Mr. Kosevoja is -, hogy baleset történt. Bud az ön fiának űrhajójáról akart felvételeket készíteni - és szerezni némi dicsőséget az Egyesült Államoknak. Túlságosan megközelítette. Szeretném remélni, hogy az összeütközés után éltek még egy darabig, és megpróbálták megmenteni egymást.
F. Scott Fitzgerald - Az Édentől messze
Az 1920-as évek "elveszett nemzedékének" képviselője, a dzsesszkorszak előfutára, névadója és terméke, Francis Scott Key Fitzgerald (1896-1940) fedezte fel az irodalom számára a viktoriánus morált és az egész amerikai életformát megváltoztató, bálványromboló ifjúságot. Merőben új típusok jelentkeztek már első írásaiban is: a felső középosztály elkényeztetett fiai és lányai, egyetemi aranyifjak, "vampok", "flapperek".
1920-ban megjelent, s mindjárt óriási sikert aratott első regénye, Az Édentől messze kissé wertheri világfájdalmú, de modern impresszionista stílusú és felépítésű mű, amely egy érzékeny, tehetséges fiú jellemnevelő iskoláját, botladozásait és önmagára találását mutatja be. Amory Blaine, a kiábrándult princetoni diák, leszerelt katona és csalódott szerelmes a regény végén eljut az önismeretig, és meghirdeti az új nemzedéket: "Íme, az új nemzedék, ajkán a régi csatakiáltások, s hosszú napokon és merengve átvirrasztott éjszakákon át tanulja a régi hiteket; és várja a sorsát, hogy végül is kilépjen a szennyesen kavargó káoszba, dicsőséget és szerelmeket hajszolni; az új nemzedék, mely az előzőeknél jobban retteg a szegénységtől, és jobban isteníti a sikert; s mely felnövekedvén azt látja majd maga körül, hogy minden isten halott, minden háború megvíva, s megrendült minden hit az emberben..."
F. Scott Fitzgerald - Szépek és átkozottak
A dzsesszkorszak nagy írójának legismertebb regénye az azóta is mesterműként emlegetett A nagy Gatsby. Második regénye 1921-ben jelent meg, nem kisebb sikerrel, az olvasók és a kritika egyaránt az első perctől rajongott a szerzőért. A Szépek és átkozottak a tehetséges, művészi hajlamú Anthony Patch és az imádatra méltó, gyönyörű Gloria Gilbert szerelmének története.
A szerelemből házasság lesz, szerelmük pedig az évek múlásával megkopik. „Amit elveszítünk, az sokkal édesebbnek tűnik utólag – jegyzi meg Fitzgerald, aki saját csalódását is beleírta könyvébe. – Tudom,hogy így van, mert egyszer nagyon akartam valamit, és meg is szereztem. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán akartam életemben… Aztán amikor az enyém lett,porrá omlott a kezeim között… És ebből megtanultam, hogy az ember nem szerezhet meg magának semmit, egyáltalán semmit. Mert a vágyaink becsapnak.” Mint valamennyi ihletett Fitzgerald-könyv, a Szépek és átkozottak is a kiábrándulás szívszorítóan hiteles krónikáját nyújtja.
F. Scott Fitzgerald - A nagy Gatsby
Azt mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne?
Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.
Kurt Vonnegut - Isten hozott a majomházban!
"Íme Kurt Vonnegut rövidebb munkáinak áttekintő seregszemléje, noha Kurt Vonnegut még nagyon is itt él közöttünk. Jócskán Vonnegut volnék továbbra is. Valahol Németországban csordogál a Vonne-patak. Különös nevemet erről a patakról kaptam. 1949 óta vagyok író. Autodidakta. A mesterséggel kapcsolatban nincs semmiféle elméletem, ami kapóra jöhetne másoknak. Amikor írok, egyszerűen azzá válok, amivé nyilvánvalóan lennem kell. Magasságom száznyolcvannyolc centiméter, testsúlyom kilencven kilogramm, mozgásom rendezetlen, kivéve, ha úszom. Ez a kölcsönkapott hústömeg végzi az írást." Kötetünk a társadalmi szatíra utánozhatatlan és kivételes tehetségű mesterének klasszikus novelláit gyűjti csokorba.
Art Spiegelman - A teljes Maus
"Ezek nem emberek!" Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani.
E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a _Maus_. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit.
A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a _Maus_ fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe.
Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A _Maus_ eredetileg folytatásokban jelent meg az általa alapított Raw magazinban. Bár munkásságát a képregényes közösség már jóval előbb elismerte, a neve azután vált világszerte ismertté, hogy a _Maus_ 1992-ben - a képregény-irodalomban elsőként - Pulitzer-díjat kapott. Az eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában is megjelent művet azóta több mint 30 nyelvre fordították le.
Kurt Vonnegut - Gépzongora
Az Olvasó ezúttal Kurt Vonnegut legelső regényének új kiadását tartja a kezében. Az Egyesült Államok népének életét immár gépek irányítják, minden műveletet tökéletesen gépesítettek. Áttételek, fogaskerekek, robotok; emberi kéz munkájára már alig van szükség. A történet főhőse Paul Proteus mérnök. Paul azon kevés kivételezettek egyike, akiknek még van munkájuk, irodájuk, felelős beosztásuk, sőt: hatalmuk.
És mire használja mindezt a jámbor Proteus doktor? Hogy fellázadjon saját osztálya ellen és helyreállítsa a humanista értékrend lassan feledésbe merülő örök normáit. Vonnegut üzenete ma talán még időszerűbb, mint műve születésekor.
"Fekete logika. Nevethetünk is akár, de közben szívünkbe költözik a félelem. Vonnegut a végső emberi dilemma térképésze." The New York Times Book Review
"Hahotánk is gépzaj: kattog, pattog, recseg, csikorog." Life
Kurt Vonnegut - Az ötös számú vágóhíd
A könyv részben az író személyes emlékén alapul; amerikai hadifogolyként Drezdában élte meg a hírhedt 1945. februári bombázást, amelynek során a város nagy része és 150 000 ember elpusztult. Az író sajátos technikája: az idő felbontása és a háromsíkú cselekménybonyolítás magasabb művészi egységbe foglalja a szerteágazó eseményeket.
Daniel Keyes - Virágot Algernonnak
A harminckét éves Charlie Gordon, aki a szellemileg visszamaradt felnőttek iskolájába jár, önként veti alá magát egy veszélyes orvosi kísérletnek. Csak homályosan érti, hogy mi is fog vele történni, de egyvalamiben biztos: okos akar lenni. Úgy véli, ez lesz a kulcs ahhoz, hogy az emberek értékeljék és szeressék. De a kísérlet egész más eredménnyel jár, mint amire számított. Charlie előmeneteli jelentéseiből megismerhetjük a szinte analfabéta, melegszívű ember útját az emberektől elidegenítő zsenialitás elefántcsonttornyáig, majd azon túl is.
A _Virágot Algernonnak_ először novellaként jelent meg 1959-ben, később bővítette Keyes regénnyé. Az írás elnyerte mind a Hugo-, mind a Nebula-díjat, és számos filmes és színpadi feldolgozása készült. Megjelenése óta huszonhét nyelvre fordították le, és világszerte több mint ötmillió példányban kelt el. Mindez azt mutatja, hogy Keyes műve az eltelt évtizedek alatt cseppet sem kopott meg, ma is ugyanolyan erőteljes, mint ötven éve, bár némileg más szempontból. Ami a hatvanas években tudományos fantasztikumnak számított, az a 21. század olvasója számára, a génsebészet eredményeinek ismeretében, már sokkal inkább egy olyan kivételes ember szívszorító memoárja, aki megküzdött a saját tudatlanságával, környezete elutasításával és a felnőtté válás félelmével. A pszichológus-író örökérvényű alkotása - Charlie vallomásain keresztül - a toleranciáról, az emberi tartásról és az élni akarásról mesél.
Kurt Vonnegut - Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian!
Mi a halál? Egy minőség? Egy hely? A vég? A kezdet? Egy utazás? Lehet-e viccelni a halállal? Mint azt Kurt Vonnegut bizonyítja, lehet. Karcolatai Örkény Egyperces novelláival, Rózsakiállításával vagy Karinthy Mennyei riportjával mutatnak szellemi rokonságot. Vonnegut "kontrollált halál közeli állapotban" siklik oda-vissza a földi és a túlvilági lét között, s készít képzelt riportokat (az eutanázia gyakorlása miatt hírhedtté vált) Dr. Kevorkian segítségével különféle híres és kevésbé híres személyekkel Isaac Newtontól William Shakespeare-en át Adolf Hitlerig. Jellegzetes, filozofikus fekete humor, amely az idős író saját halálával való szemérmetlen kacérkodásán túl az örökkévalóság különféle koncepcióival kapcsolatban tesz fel elgondolkodtató kérdéseket. Kurt Vonnegut, a 20. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb élő alakja, 1922-ben született Indianapolisban. Regényei szinte kivétel nélkül megjelentek magyarul.
Arthur Miller - Drámák
A jelentős művészi teljesítmény egyik lényeges meghatározó tulajdonsága - írja Vajda Miklós Miller munkásságáról -, hogy benne az egyes művek, minden témabeli vagy formai eltérés és idegenség ellenére is, közös jegyeket hordozva egy irányba mutatnak. Valamiféle vaskövetkezetesség nyílt vagy rejtett működése folytán a valóság mintha számtalan arca közül mindig ugyanazzal fordult volna a művész felé. Témakör és stílusjegyek, művészi technika és életrajzi vonatkozások lehántható rétege mögött ott rejtőzik a művekben egy közös mag, egy írói alkat és egyéniség összetéveszthetetlen bélyege.
Arthur Miller drámaírói teljesítménye is ilyenfajta következetességet hordoz magában, a darabok mindegyikében ott rejlik egy közös mag, az élet szemléletének bizonyos meghatározható, sajátos módja. A témában és a témák dramaturgiai kezelésében oly különböző darabokat legmélyebben és ezért legerősebben írójuk morális szenvedélye kapcsolja egymáshoz. Kivétel nélkül valamennyi darab egyfajta morális elkötelezettségből íródott, egy olyan fölfogás és írói alkat találkozásából, amely az élet sarkalatos erkölcsi dilemmáinak megmutatását nem egyszerűen színpadilag hatásosan kiaknázható írói lehetőségnek, hanem parancsnak, az író közösségi feladatának tartja.
Miller szerint "a tettek következményei éppoly valóságosak, mint maguk a tettek, mégis, ezzel ritkán számolunk, amikor a cselekedetet elhatározzuk, sőt még reményünk sincs arra, hogy teljes mértékben számításba vehessük, hiszen a következményekről csak részleges tudomásunk lehet". Miller tulajdonképpen minden darabjában tetteket szembesít következményeikkel, erkölcsi alapon. A téma természete szerint a dráma vagy az idő hosszmetszetében, vagyis logikai, okozati sorrendben mutatja be a folyamatot a döntéstől a tetten át a következményekig (A salemi boszorkányok, Pillantás a hídról, Közjáték Vichyben), vagy a következmény szemszögéből visszanézve tárul föl teljes jelentésében, indítékaival a tett (Édes fiaim, Alku), néha pedig a kétféle módszer sajátságosan egybemosódik (Az ügynök halála, A bűnbeesés után).
Kurt Vonnegut - Kékszakáll
A Kékszakállú Herceg mesebeli várában, a lezárt ajtajú szobát nem nyithatja ki senki emberfia. A legfrissebb Vonnegut-regény (1987) főszereplője – örmény származású amerikai festőművész-a pajtáját lakatolta le hetvenhét lakattal. Mit rejteget ott? Kinyitja-e maga, vagy a kíváncsi Circe Berman egyedül fejti meg a titkot? Vonnegut könyve hírnevéhez méltó: izgalmas, kacagtató, megható.
Kurt Vonnegut - Mesterlövész
Fegyvert s "vitézt" énekel a groteszknek, a sandán és sután emberinek ez az örökké megújulásra kész krónikása. Balfácán hőseinek sorát gyarapítja új regényének főszereplője és elbeszélője - Rudy Waltz, a "semlegesnemű patikus", aki tizenkét esztendős korában önhibáján kívül kétszeres gyilkossá lett, és azóta "Mesterlövész" néven ismeretes ohiói szülővárosában. Családjának nem ő az első és egyetlen torz csudabogara: apja, a félreismert festőzseni, egy másik, ugyancsak félreismert festő inspiráló társaságában töltötte ifjú éveit: Adolf Hitlernek hívták ezt a sorstársat. Rudy bátyja pedig, a világegyetem legmélyebb basszus hangjának tulajdonosa, feleségek gyűjtésében tett szert honi hírnévre. Van továbbá a könyvben titokzatos körülmények között elveszített fejű házitanító, új jégkorszak, háztáji neutronbomba-robbanás, és még sok egyéb, ami csak ennek a szertelen fantáziájú és mesteri tollú írónak a kiapadhatalan ötlettárából kikerül...
F. Scott Fitzgerald - Az utolsó cézár
"Az utolsó cézár messzemenően a legjobb hollywoodi regény, s az egyetlen, amely belülről ábrázolja ezt a világot (...) fényében érdemes újraolvasni A nagy Gatsby-t, mert kiviláglik belőle, mit akart Fitzgerald megvalósítani utolsó művében. Ha igaz is, hogy Az éj szelíd trónján írása közben folyton változott Fitzgerald koncepciója abban a tekintetben, hogy mi is voltaképpen a regény igazi témája, melynek következtében e lebilincselő mű egyes részei nem mindig illeszkednek egymáshoz, Az utolsó cézár-ról már bízvást elmondható, hogy csalhatatlan írásművészetével sikerült ugyanúgy megvalósítania a mű szilárd egységét, ahogyan az korábbi keltezésű elbeszéléseiben megmutatkozik. T. S. Eliot azt mondta e könyv kapcsán, hogy Henry James óta Fitzgerald tette meg az első fontos lépést az amerikai regényirodalomban. És ahhoz sem férhet kétség, ha beteljesítetlen maradt is a szándék, hogy az Az utolsó cézár is azon könyvek közé tartozik, amelyek mércéül szolgálnak" - írja előszavában Edmund Wilson.
Kurt Vonnegut - Börleszk
"Vonnegut: varázsló!"
The New York Times
A világhirű amerikai szerző egyik legfontosabb munkáját - több kritikusa szerint fő művét - végre ismét kezében tarthatja a magyar olvasó. Anyagtakarékossági okokból milliméteresre zsugoritott zseniális kinaiak népesitik be a kötet lapjait. Az Egyesült Államok siet a kőkorszakba, hála az elnök sajátos rendszerének. A kétméteresnél is magasabb, ijesztően rút, de jóságos elnök ugyanis - választási jelmondatát valóra váltva - rendeleti úton teremtette meg országában a nagycsaládok mesterséges társadalmát. A választási jelmondat pedig igy hangzik: "Nincs többé magány!"
"Gyertyatartóm ezernyi van - gyertyám nincs egy se."
(idézet a könyvből)