Maigret ​és az idős hölgy

Georges Simenon - Maigret ​aggályai
Meggyőződésem, ​hogy a feleségem egy ideje, legalább öt-hat hónapja meg akar ölni engem. Hát ezért akartam személyesen találkozni önnel, főfelügyelő úr. Formális bizonyítékom nincs, különben azzal kezdtem volna. De kész vagyok ön elé tárni a birtokomban lévő bűnjeleket. Két fajta van. Először a lelkiek, amelyeket a legnehezebb bemutatni, mert mint nyilván ön is tudja, ezek kis semmiségek, és önmagukban nincs súlyuk, de ha fölhalmozódnak, végül értelmet nyernek.Tárgyi bűnjel is van, elhoztam, ez a legzavarbaejtőbb...\'

Georges Simenon - Maigret ​és a csapodár közjegyző
Egy ​jól öltözött, nercbundás, kissé ideges középkorú nő megjelenik Maigret irodájában, és bejelenti, hogy férje, a dúsgazdag, közismert párizsi közjegyző eltűnt. Maigret, miközben azon morfondírozik, elfogadja-e a Bűnügyi Rendőrség igazgatói posztját, munkához lát, és apránként kideríti, hogy az eltűnt férj, Monsieur Charles legalább annyira bolondult a táncoslányokért, mint felesége a konyakért...

Georges Simenon - Maigret ​és a Langaléta
Párizsban ​kitört a kánikula. A Quai des Orfèvres munkatársai szinte kivétel nélkül vakációznak. A főfelügyelő és Lucas éppen pernod-val és sörrel próbálja elviselhetővé tenni az életet, amikor egy nyugállományú prostituált, a Langaléta betoppan a kapitányságra, és eltűnt férje felkutatására kéri Maigret-t. A peches mackós ugyanis egy női hulla láttán dolgavégezetlenül menekült el a még fel sem tört páncélszekrény közeléből. Maigret útja Neuillybe, a Szajna-parti kertvárosba vezet, egy fogorvos és idős édesanyja előkertes, rácskerítéses házába, melyben mintha megállt volna az idő, és az antik bútorok és megsárgult fényképek között bóklászva kutat hasznavehető nyomok után. A Langaléta segítségével próbálja kideríteni, kinek a holttestét láthatta a búvalbélelt betörő, és, hogy miért is kellett meghalnia a morózus fogorvos mindkét feleségének és édesapjának. S noha közben állandóan elégedetlen önmagával, végül valakit mégiscsak sikerül megmentenie.

Georges Simenon - Maigret ​karácsonya / Hét kis kereszt
Amikor ​1930-ban Georges Simenon (1903-1989) megírta első Maigret-történetét, aligha sejtette, hogy személyében a bűnügyi regény halhatatlan alakját teremti meg, aki a bűntények felderítése során a maga logikus észjárásával, emberismeretével még a legkisebb, látszólag jelentéktelen mozzanatokból is képes lényegi következtetések levonására. A kötetben olvasható két bűnügyi történet mindmáig nem jelent meg magyar fordításban, jóllehet ezekből sem hiányzik Simenon nyugodt, ám mégis drámai cselekménybonyolítása, kíméletlen logikája.

Georges Simenon - Maigret ​és a makrancos tanúk
Aki ​ennyi évet nyomott le a rendőrségnél, aligha hisz már a Mikulásban, de a tanulságos könyvekben meg a vásári képekben sem, ahol egyik oldalon a gazdagok, a másikon a szegények, emitt a becsületesek, amott meg a gonosztevők állnak, és ahol mosolygós öreg pátriárka köré gyűlnek össze a példás családok, akárcsak a fényképésznél.

Georges Simenon - Maigret ​dühbe gurul
Olykor-olykor ​a Quai des Orfèvres-en is megesik, hogy néhány napig nyugalom van, és Maigret főfelügyelő szusszanhat egy csöppet. Egy ilyen napon, ebédidőben, komótosan átsétál a Dauphine sörözőbe, hagyja, hogy elbolondítsa kedvenc aperitifjének ánizsos íze és a párizsi kisvendéglő jellegzetes szaga. Épp a menüt tanulmányozza a palatáblán, amikor ráköszön Lucas, és Maigret szinte észrevétlenül nyakig merül egy alvilági históriában. Mióta a gyilkossági csoportot vezeti, ritkán foglalkozik a montmartre-i mulatók világával, melyet egykor olyan jól ismert. Most sok év után újra a Pigalle környékét rója. Miközben azon morfondíroz, kinek állt érdekében megfojtani Émile-t, a tisztességes lokáltulajdonost és jóravaló családapát, Maigret-t újra átjárja a lokálok hangulata, és betekintést nyer egy Párizsban élő olasz család nőtagjainak mindennapjaiba. Lassan halad a nyomozással, csak gyűlnek a megválaszolatlan kérdések. Sejti, hogy valaki a bolondját járatja vele. És ettől dühbe gurul.

Georges Simenon - Maigret ​New Yorkban
"- ​Halló!... O'Brien?... Képzelje csak, már megint szükségem van magára... Ne ijedjen meg, szigorúan tiszteletben tartom a szabad Amerika valamennyi szabadságjogát... Tessék?... Hová gondol... Higgye el, csipetnyi irónia sem szorult belém... Akár hiszi, akár nem, én is egy magándetektív szolgálatait szeretném igénybe venni..."

Georges Simenon - Maigret ​kudarcot vall
Párizsban ​hetek óta esik az eső. A Quai des Orfevres-ben egész nap ég a villany, a külvárosiak csónakkal közlekednek a folyókká vált utcákon. Maigret nyűgös, gondterhelt, a felügyelők influenzásak, az ügyek lassan haladnak. Mindeközben egy angol hölgynek nyoma vész, Maigret még a Yard segítségével sem tudja megtalálni. Ráadásul felkeresi őt irodájában egy volt általános iskolai osztálytársa, a „henteskirály”, hogy rendőrségi védelmet kérjen, mert attól tart, hogy az életére törnek. Maigret nem nagyon hisz neki, rossz emlékeket idéz fel benne, szeretne tőle mihamarabb szabadulni. Erre nem is kell sokat várnia, mert a hentest másnap holtan találják. Maigret némi elégtétellel szemléli, hogy mindenki örül a halálának, de az ő dolga kideríteni, vajon ki a legboldogabb, ki az egyetlen, aki hasznot húzott a hústorony halálából. A főfelügyelő a lelkiismeretével viaskodik. Sokáig húzza a kihallgatásokat, közben elkerüli a figyelmét egy apró részlet, és szem elől téveszti a gyilkost.

Georges Simenon - Maigret ​és a gyilkos
Maigret-ék ​éppen barátaiknál vacsoráznak, amikor arról értesül, hogy egy fiatal fiút halálosan megsebesítettek egy kiskocsma előtt. Nem sokkal később a gyilkos levelet ír a főfelügyelőnek...

Georges Simenon - Maigret ​és a hajnali vendég
- ​Rendes kislány volt, bizonyára a szüleivel élt... Hanem egyszer csak Georges Bompard belépett az életébe. Udvarolt magának, maga nekiajándékozta az ártatlanságát, ő pedig végképp a bűvkörébe vonta. Céline elfordította az arcát, mert rájött, a felügyelő csak azért beszél, hogy lássa, miként reagál rá. - Ponyvaregényt ír? - csúfolódott, de a hangja nem volt olyan közönséges, mint szerette volna. - Ez tényleg olyasmi: a csábítás után jön a hűtlen elhagyás. - Aha. Szóval Georges közli velem, hogy elválnak útjaink, mire én megölöm, elrejtem a kést... Tényleg! Vajon hova rejthettem a kést? - Bocsánat! Honnan tudja, hogy késsel ölték meg?

Georges Simenon - Maigret ​és a félarcú ember
Emile ​Gallet Saint-Fargeau-i lakost a Sencerre-i Hotel Loire-ban gyilkolták meg. Lövés érte az arcát, a szívét kés szúrta át. A szállodába Monsieur Clément néven, orléans-i üzletemberként jelentkezett be. Közben a felesége úgy tudta, hogy Rouenban van, és kereskedelmi utazóként jár házról házra. Mint utóbb kiderült, abból élt, hogy királypárti nemeseket pumpolt. Rossz egészségi állapota ellenére valahogyan sikerült nagy összegű életbiztosítást kötnie, amelynek a felesége volt a kedvezményezettje. Csakhogy három évvel a gyilkosság előtt egy bizonyos Monsieur Jacob rájött, miből szerzi a pénzét Gallet, és zsarolni kezdte.

Georges Simenon - Maigret ​utazása
"Genévier ​kisasszony fogta a grófnő pulzusát, és megemelte a felső szemhéját. - Hány tablettát nyelt le? Kislányos hang válaszolt: - Nem tudom... Nem tudom már... Ne hagyjon meghalni... Fönt a 347-es fürdőszobájának a küszöbén az igazgató nem merte már nézni az ezredes elhízott testét, amely furcsán feküdt a kádban, a fej a víz alatt volt, csak a has emelkedett ki." A fenti gyászos események az elegáns V. György Hotelben történtek, s Maigret felügyelő ezúttal az arisztokrácia körében kezd nyomozásba, hogy megtudja, ki ölte meg Ward ezredest, halálának van-e köze Paverini grófnő zűrös magánéletéhez és öngyilkosságához. Maigret zseniális módszereiben ezúttal sem kell csalódnunk.

Georges Simenon - Maigret ​osztálytársa
"Simenonnál ​nincs könnyes érzelmesség. A párizsi utcák világának, zugboltjainak és kocsmáinak szinte a ragacsát érzékeljük! Bűnök, végzetosztón. S ami Simenonnak külön érdeme a Maigret-könyvek lapjain: érzékeljük "azt" a hosszúkás bárhelyiséget, a fáradt szagú pultot, a silány italválasztékot, az álizgalmas díszleteket... vagy amikor a főfelügyelő maga ül be a Dauphinba, olyan habja van a sörnek, olyan illata a kajának, hogy csak na. És ahogy felhozat egy csomó szendvicset - és sört - hosszúnak ígérkező kihallgatásokhoz! És... és... és... Nem lehet ennek a Maigret-világnak a végére érni-járni." Tandori Dezső Maigret irodájában váratlanul felbukkan egyik volt osztálytársa, Florentin. Akadozva elmeséli, hogy megölték a szeretőjét, és nem tudta, kihez forduljon...

Georges Simenon - Maigret ​és a vizsgálóbíró
Maigret ​az Egyesült Államokba utazik tanulmányútra, hogy személyesen ismerkedjen meg az amerikai igazságszolgáltatás működésével. Meglepi őt az új környezet, elcsodálkozik a cowboykalapokon, az automata zenegépeken, a Coca Colát adó üdítős masinán, a léptékek óriási kontrasztján. Arizonában becsöppen egy tárgyalásra, melyen négy repülőstisztet gyanúsítanak egy lány megölésével. A helyzete kivételezett, hiszen jelen van a tárgyaláson, de nem résztvevője, így kívülről követheti nyomon az események alakulását. A történetben sok a homályos pont, a vallomások élesen ellentmondanak egymásnak, Maigret mégis hamarosan szimatot fog. S mint a végén kiderül, egyáltalán nem jár messze az igazságtól...

Georges Simenon - Maigret ​és a halott gyémántkereskedő
Egy ​tizenhét órás kihallgatás sem mindig vezet eredményre. Még akkor sem, ha a végtelenül türelmes Maigret vezeti. A dán Carl Andersenből ugyanis szinte semmit sem tud kihúzni. Márpedig a férfi otthonában, a garázsban – jóllehet nem az ő, hanem szomszédja autójában – Isaac Goldberg, anvers­i gyémántkereskedő holttestét fedezik fel, miközben Andersen autója a szomszéd, Michonnet garázsában található. Maigret nem tehet mást: idejét a Trois­Veuves útkereszteződésben tölti, és figyeli az ott lakókat: Andersent és titokzatos testvérét, Elsét, Michonnet­éket és az egykori bokszolóból autószerelő­műhely tulajdonosává avanzsált Oscarékat. Mi történt? És kinek állt érdekében eltenni láb alól a gyémántkereskedő hirtelen felbukkanó özvegyét? Maigret élete kockáztatásával próbálja meg szétbogozni a szálakat. A regényből egy évvel megjelenése után, 1932-­ben a kor egyik leghíresebb francia rendezője, Jean Renoir forgatott filmet, amelyben testvére, Pierre Renoir játszotta a főszerepet.

Georges Simenon - Aki ​a vonatokat nézte
Kees ​Popinga egy holland kereskedőcég alkalmazottja, egy álmos kisvárosban él feleségével és két gyerekükkel. Minden szórakozása a hetenkénti sakk-klub és néha egy biliárdparti. A város megbecsült polgára, mégis lassacskán megfojtja az unalom. Egy este a főnöke közli vele, hogy a cégük csődbe ment, és vele együtt elúszott Popinga minden megtakarítása is. Hősünk elhatározza, hogy otthagyja eddigi, túl szűk életét, és nekivág a világnak. Először felkeresi Pamélát, főnöke szeretőjét, ám a hölgy gúnyos nevetéssel fogadja. A férfi ezt rossz néven veszi, és el akarja hallgattatni, de az események váratlan fordulatot vesznek... Popinga hamarosan menekülni kénytelen Hollandiából, és Párizsba veszi útját. Prostituáltakkal és kisstílű bűnözőkkel barátkozik, a rendőrséggel bújócskázik, miközben végig meg van róla győződve, hogy a helyes úton jár, és végre önálló életet él. Vajon végleg megőrült-e, ahogy környezete állítja, vagy csak most talált igazán magára? Hogyan viselkedik új szerepében? Mi lesz a játszma vége?

Agatha Christie - Tizenhárom ​rejtély
Ódon ​vidéki ház, hattagú társaság, kandalló, félhomály, könnyed beszélgetés. Miss Marple jóságos arccal kötöget, olykor-olykor bosszúsan megcsóválja fejét, hogy ejnye, hát már megint leesett egy szem. Egy sima, egy fordított. Hogy gyorsabban teljék az idő, titokzatos bűnügyekre terelődik a szó. Játék, agytorna, megoldatlan rejtélyek. Ki lehet a tettes? A társaság tagjai buzgón töprengenek. Tévutak, zsákutcák, félmegoldások, Miss Marple szelíd mosollyal kötöget. Egy sima, egy fordított. Mérgezés, vérfoltos járda, halált hozó virágok, pogány istennő baljós ligete, állhatatlan leány holtteste a zúgó habokban - megannyi rejtelmes eset. És Miss Marple bájos példázatai kertészekről, cselédlányokról, St. Mary Mead csip-csup dolgairól, melyek - persze, kötögetés közben - még a legbonyolultabb esetekben is játszva eligazítják a kedves öreg hölgyet. A tizenhárom feszes történet mindegyike oly remek, hogy bármelyikükkel szívesen találkoznánk akár regényformában is. A bűnügyi történetek nagyasszonya, Agatha Christie e kötetben a sűrített feszültségkeltés mestermunkáit tárja az olvasó elé.

Georges Simenon - Maigret ​vallomása
"Gépiesen ​belöktem Christene szobájának ajtaját... És akkor megláttam úgy, ahogy Ön is látta ma reggel... Teste félig lecsúszva az ágyról, a feje egy vérrel befröcskölt szőnyegre ért, és a lepedő és a szatén takaró is véres volt..." A fenti vallomás az áldozat férjéé. Vajon ő ölte meg a nálánál idősebb, dúsgazdag asszonyt, aki mellett fiatal szeretőt is tartott? Maigret felügyelő kételkedik. Ártatlan vagy gyilkos?

Georges Simenon - Maigret ​és az öreg szerelmesek
"Van ​egy halott, egy igazi hulla, szétlőtt koponyával, mell- és haslövéssel. Következésképp gyilkosnak is kell lennie, márpedig minden jöttment bűnöző nem juthatott be a házba és lőhette le közvetlen közelről az exnagykövetet úgy, hogy az még csak ne is gyanakodjon, és ne próbáljon védekezni. Maigret a hosszú évek alatt megtanulta, hogy nincs gyilkosság indíték, súlyos indíték nélkül. Még ha netán őrült is a tettes, hús-vér emberről van szó, aki az áldozat környezetében él."

Georges Simenon - Maigret ​és a mamlasz unokaöcs
A ​főfelügyelő már nyugdíjban élvezi a komfortmentes vidéki élet örömeit, amikor egy zimankós februári éjszakán beállít az unokaöccse, és elzokogja, hogy túlbuzgóságból gyilkosság alapos gyanújába hagyta keverni magát. A gyermektelen Maigret atyailag lép fel, taxin azonnal Párizsba utazik, kihúzni a slamasztikából a szerencsétlen mamlaszt. Az ismerős helyszíneken és tetthelyeken nemcsak ellenszenves utóda aknamunkájával valamint a tettes és bandája minden képzeletet felülmúló pimaszságával kell megküzdenie, hanem kisfiáért aggódó tyúkanyó sógornőjével is.