Kisebbség ​és humánum

Pompor Zoltán - A ​hétfejű szeretet
A ​Lázár-életmű elemzése során a népszerűbb, ezáltal nagyobb kritikai visszhangot kapott szövegek mellett a szerző azokat a szövegeket is vizsgálta, melyek kevésbé ismertek, ugyanakkor megkerülhetetlen állomásai annak az útnak, melynek során Lázár Ervin írásmódja a 60-as évek realizmustól eljut a mágikus realizmusig. Az elemzés fókuszába a népmesei tradícióból építkező, ugyanakkor azt meghaladó, sajátos mesélői attitűd jegyei (szövegszervező elvek, nyelvi játékok, narrátori pozíció elmozdulása) kerültek. A Lázár-mesékben markánsan megjelenő értékrend több forrásból táplálkozik. Egyik eleme ennek a hagyományos tündérmesék mesemorálja (a jó csak a rossz legyőzésével érheti el célját), mely az író értékrendje hatására átformálódik. A pusztai világban megtapasztalt közösség és az ehhez kapcsolódó normarendszer a második éltető eleme Lázár Ervin meséinek. A harmadik forrás pedig a gyermek képzelete, és az ebből fakadó különleges világlátás, melynek megtapasztalása a felnőttet újra a mesevilág és a gyermekkor tájaira repíti. Lázár Ervin mesevilágának alapja a szeretet, ez az érzés alapvetően meghatározza történeteinek szereplői közötti viszonyokat is. Mintha a krisztusi szeretetparancs irodalmi megfogalmazása lenne egy-egy mese, elbeszélés. Ennek az önzetlen szeretetnek a megtapasztalása vezet ahhoz, hogy a hős képes saját és társai életet más szemszögből látni, ugyanakkor a szavakkal ki nem fejezhető, igazi szeretet hiánya bukáshoz vezet.

Szele Bálint - Szabó ​Lőrinc Shakespeare-drámafordításai
A ​műfordító Szabó Lőrincet sokan elsősorban versfordításairól ismerik, kevesen tartják számon, hogy regényeket és drámákat is fordított. A kötetben elemzett öt drámafordítás – az Athéni Timon, az Ahogy tetszik, a Macbeth, a Troilus és Cressida, valamint a Vízkereszt – a műfordítói életmű „színházi” oldalát mutatja be. Szabó Lőrinc honosította meg a magyar Shakespeare-fordításban a feltétlen szöveghűséget, az élőbeszédhez közelítő kötetlen verselést és a korszerű, élő nyelvi fordulatokat is alkalmazó, finoman modernizáló stílust. A drá­ma­fordítások részletes elemzése mellett megismerhetjük a Shakespeare-fordító költő életét, műfordítói elveit és küzdelmeit is.

Romano Guardini - "Sehol ​világ, csak belül"
Jelen ​vizsgálódások szerzője részéről nem szükséges különösebb képzelőerő ahhoz, hogy megjelenjen előtte, miként fognak viszonyulni az e helyütt Rilke gondolatairól mondottakhoz azok, akik a költőt vallási igazságok kinyilvánítójaként tisztelik - vagy legalábbis úgy vélik, hogy a költészet önmagában illetve történelmi feltételeinek figyelembevételével értelmezendő, igazságtartalma azonban végképp nem kutatható. Ám korunkban a megkülönböztetés képessége a szellem emberei körében is olyannyira eltompult, hogy valakinek mégis vállalnia kell a hálátlan feladatot - annak árán is, hogy egyesek szakszerűtlennek, mások művészietlennek bélyegzik majd, és általánosan "megrögzült elképzelésekhez kötődőnek" fogják nyilvánítani.

Babits Mihály - Arcképek ​és tanulmányok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Baróti Dezső - Kortárs ​útlevelére
Radnóti ​másnap utazott vissza Szegedre, a beírás tehát csakis 1932. május 20. után kerülhetett a kötetbe, valószínűleg nem sokkal később. Mégpedig vélhetően azon példányok egyikébe, amelyeket – mint ahogy azt Baróti Dezső visszaemlékezéséből tudjuk – a költő szegedi barátai mentettek ki a házkutatást végző rendőrök elől (Baróti Dezső: Kortárs útlevelére. Bp., 1977. 183.) Az egyelőre még megválaszolatlan kérdés, hogy a példány milyen úton jutott a szegedi könyvtárba: Radnóti személyesen vitte egyik ott dolgozó ismerősének, vagy közvetítőt kért meg a feladatra. Óvatos célja egy lehetett vele: palackpostát indított útjára, hogy (legalább) ennek az egy példánynak majdani olvasói ne csupán a verseket ismerjék meg, hanem a könyv hányattatott sorsát is.

Pályi András - Képzelet ​és kánon - Esszék, kritikák
Pályi ​András ugyan nem tartozott az „újholdasok“ köréhez, mégsem véletlen, hogy összegyűjtve három és fél évtized java irodalmi kritikáit, esszéit, az Újhold ról írott elemzését mintegy kötete előszavaként közli. Itt véli ugyanis felfedezni azt az „irodalmi hazát”, amely mára minden autonóm alkotói törekvés közös öröksége lett. A hűvös és tárgyilagos kritikus maszkja mögül Pályiból újra meg újra előbújik az íróbarátok és kollégák műhelygondjaiban-titkaiban a maga alkotói nyugtalanságaira (is) választ kereső szenvedélyes szellem.

Kappanyos András - James ​Joyce: Ulysses
Az ​"Ulysses" híres és híresen nehéz könyv. Kevesen olvasták, de aki nem olvasta, az is tud vagy tudni vél róla néhány alapvető információt. Egy nap alatt játszódik, történései részben az Odüsszeia epizódjait követi, félig-meddig önéletrajzi ihletésű, és helyszíne Dublin, Írország fővárosa. Rendhagyó mű rendhagyó megközelítést kíván: Kappanyos András ihletett elemzése az "Ulysses" szerkezeti összetettségét tárja föl, főbb szereplőivel ismertet meg, egyedülálló kulturális kapcsolatrendszerébe vezeti be az olvasót.

Györke Ágnes - Rushdie ​posztmodern nemzetei
Györke ​Ágnes könyve nemcsak tudományos igénnyel megírt munka, hanem bevezetés is Salman Rushdie életművébe a kortárs világirodalom iránt érdeklődő magyar olvasó számára. Az indiai származású író korai műveit tárgyalja: a méltán híres Éjfél gyermekeit, a Szégyent és a Sátáni verseket, vagyis Rushdie legösszetettebb, legvitatottabb írásait. Györke nemzeti narratívaként olvassa a három regényt, melyek szembeállítják a hatalmi diskurzusok által megalkotott nemzeti mítoszokat a szubjektum hangjával teljes, élő, mágikus elképzelt közösségekkel. A szerző szerint a hang és a csend trópusa, a nyílt és a zárt terek, valamint a mindhárom regényben központi szerepet játszó apokaliptikus képek árulkodnak e szövegek ellentmondásos nemzetvízióiról. A könyv elméleti fejezete a modern nemzet történelmi diskurzusát térképezi fel: többek között Ernest Gellner, Anthony D. Smith és Benedict Anderson írásait gondolja újra a posztkoloniális kritika szemszögéből. Megvitatja, hogy miként értelmezik e szerzők Walter Benjamin trópusait, miközben arra keres választ, hogy posztmodern elméleti keretbe helyezik-e Rushdie regényei a nemzetet, vagy Benjamin modernitás fogalmával rokon dimenzióban ábrázolják. Györke Ágnes a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetének az oktatója. Kutatási területe a kortárs brit irodalom, a posztkolonializmus, a társadalmi nem és a diaszpórák irodalma. Rendszeresen ír recenziókat kortárs regényekről az Élet és Irodalomban. 2009-ben szerzett doktori fokozatot, jelenleg kutatói ösztöndíjas a Közép-európai Egyetemen.

Poszler György - Szerb ​Antal
Poszler ​György kiadatlan naplók, kéziratos zsengék alapján mutatja be Szerb Antal pályakezdését, első szellemi tájékozódásait. Részletesen elemzi a húszas években írt tanulmányokat, a Magyar irodalomtörténetet, A világirodalom történetét, az avantgard irányzathoz kapcsolódó szellemes regényelméletét, a Hétköznapok és csodákat. Külön fejezet foglalkozik Szerb irodalmi műveivel. Dokumentumok alapján ismerjük meg a mártírrá lett író utolsó éveit, "pokoljárásának" történetét. Az író pályaművének bemutatásán túl a monográfia széles kultúrtörténeti hátteret rajzol. Elemzi a szellemtörténeti irányzatot, bemutatja magyar képviselőit, s érdekes képet ad a Szerb Antal nézeteit kialakító kultúrfilozófiai törekvésekről. A könyv a két világháború közötti szellemi élet bemutatásával, műelemzésekkel, a tudománytörténeti összefüggések feltárásával sok érdekeset, újat nyújt olvasóinak.

Pogány Péter - A ​magyar ponyva tüköre
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hajnády Zoltán - Lev ​Tolsztoj
Tolsztoj ​Gorkijjal a tragédiáról folytatott beszélgetése során egyszer a következőket jegyezte meg: "Az ember kibírja a földrengést, a járványokat, a betegségek szörnyűségeit, a lélek összes kínjait, de minden időben a hálószoba tragédiája volt és lesz számára a leggyötrelmesebb tragédia." Tolsztoj érdeklődése a "hálószoba tragédiájáról" fokozatosan az orosz társadalom tragédiája felé fordul. Művészete magán viseli a régi társadalom elhalásának és az új születésének tragikus jegyeit. Felismerte, hogy az új értékek keletkezésének velejárója a régiek pusztulása, de az _újé_ a meghatározó szerep. Az elemzés feltárja Tolsztoj regényeinek életigenlő és humanista pátoszát a történelmi konfliktusok megoldásában, különös tekintettel a halál ábrázolásának művészetfilozófiai funkciójára, valamint a műveiben kifejezett tragikum és katarzis természetére. A tragikum Tolsztojnál műfajteremtő minőséggé válik, rányomja bélyegét regényeinek struktúrájára. A könyv szerkezeti felépítése nyomon követi az író eszmei-művészi kibontakozását: kísérlet az ember és a világ kettéhasadt egységének helyreállítására (_Háború_ _és_ _béke_), a szintézisteremtés lehetetlensége (_Anna_ _Karenina_), egy új, magasabb összhang távlatai (_Feltámadás_). A kutató figyelmének középpontjában a nagyregények állnak, de ott, ahol a téma kifejtése érdekében szükséges, a "köztes műveket" is tárgyalja.

Szávai János - Nagy ​francia regények
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bónus Tibor - Diskurzusok ​összjátéka
A _Diskurzusok ​összjátéka_ tanulmányok és bírálatok gyűjteménye. Bónus Tibor különböző értelmezési stratégiák segítségével szólaltatja meg a XX. századi magyar irodalom néhány alkotását. Azok az irodalomelméleti irányzatok, melyekre az elemzések hagyatkoznak -- a hermeneutika, a diskurzuselmélet és a dekonstrukció -- a hazai irodalomértésben az elmúlt egy-másfél évtizedben lettek széles körben elfogadottak. Kosztolányi _Aranysárkány_ című regényét, Kassák Lajos _A ló meghal a madarak kirepülnek_ című költeményét, Lengyel Péter prózáját, Garaczi László, Krasznahorkai László, Orbán Ottó műveit a különféle értelmezői eljárások más-más nézőpontból tehetik érdekessé. A kötet második felében az olvasásmódok közvetlen reflexiója kap teret, s Babits és Kosztolányi irodalomszemléletét, a kortárs kritika értésmódjait, valamint magyar irodalmárok kilencvenes években megjelent munkáit elemzi a szerző.

Menyhért Anna - Elmondani ​az elmondhatatlant
Hogyan ​jelennek meg a személyes traumák egyes élettörténetekben, memoárokban? Hogyan beszélnek irodalmi művek egyéni és kollektív traumákról? Hogyan hatnak az olvasóra a traumákat feldolgozó szövegek? Milyen hatást gyakorolnak a társadalmi traumák az irodalmi és irodalomtudományos szövegekre? Felfedezhető-e a holokauszt, és magyar viszonylatban a Rákosi- és a Kádár-korszak traumatizáló hatása az irodalmi nyelvnek a XX. század második felében bekövetkező változásaiban? Hogyan válhatnak a traumák az irodalom segítségével a történelem részévé, immár tehát múlttá? Milyen viszonyban van egymással trauma és ideológia? Hogyan foglalkozik az irodalomtudomány traumákról szóló szövegekkel? Hogyan segítenek ebben a társtudományok (pszichológia, kulturális antropológia, újhistorizmus, feminista elméletek)? Mi a személyes olvasás? Trauma és irodalom kapcsolatáról van szó ebben a könyvben, arról, hogy az irodalmi szövegek hogyan hoznak létre traumatikus eseményekről történeteket: hogyan foglalják nyelvbe a törést.

Halmai Tamás - Versnyelvtanok
Jelen ​kötet tartalma 25 verselemző esszé – a műfaj talán nem, a vizsgálódás iránya azonban szokatlan lehet: az írások a kortárs magyar líra alkotásaiból veszik tárgyukat. Amivel az értelmezői vakfoltok értésmódszertani kockázatát is vállalniuk kell – hiszen a formálódó irodalom eleven valóságában állván benne maguk is, nem bírnak, nem bírhatnak a (legalább időlegesen) biztos interpretáció szükséges (történeti) távlatával, távlatosságával. Ám hermeneutikai igyekezetük talán nem lesz hiábavaló, hiszen céljuk egyfelől jelenkori költészetünk vonzó sokféleségének, gazdag nyitottságának közvetett igazolása; másfelől pedig a modern és posztmodern versnyelvek közelebb hozása a laikus – adott esetben tanulói – olvasói érzékenységhez (is). A műfajjelölés ("esszék") nem véletlen: a nyelvhasználat és a közelítésmód vállalt személyessége a szerző reményei szerint nem a szakszerűséget csorbítja, csupán a befogadhatóság esélyeit növeli.

Rónay László - Szabálytalan ​arcképek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szeghalmi Elemér - Ambrus ​Zoltántól Gyurkovics Tiborig
Az ​1971-ben kiadott _Freskó és pasztell_ című tanulmánykötete után Szeghalmi Elemér újabb tanulmánykötettel lép az olvasók elé. A századforduló és a jelenkor kiemelkedő íróinak, költőinek életművét (köztük több katolikus szellemű alkotóval) keresztény aspektusból vizsgálja és értékeli. A jelen kötet első és utolsó íróját születési éveiket tekintve 70 év választja el egymástól. A szerző tanúsága szerint "másfél évszázadnyi történés, esemény, nemzeti és személyes dráma sűrűsödik" ebben az időszakban. A kötet mintegy eszmei eligazításul is szolgál a keresztény szellemiségű, irodalomkedvelő ifjúságnak.

Sándor Iván - Vég ​semmiség
Miközben ​munkám befejezéséhez közeledtem, és többször megint újraolvastam és végiggondoltam a dráma szövegét, egyre jobban megvilágosodott előttem, hogy abból, amit kifejez, s amit a sorsa ugyanígy kifejez, a legfontosabb (legalábbis a számomra) a másik fél meg nem értése, az egymás mellett való elbeszélés, veszteség, veszteség és veszteség, ami a mű és a befogadás közös köreit átjárva más és több, mint a vereség, mert együtt jár a folyamatos, vigasztalan értékeltüntetéssel, a lélek "kivérzésével", a tudati eltompulással, mint egy világállapot kifejeződésével. S ezzel a Bánk bán (belső tekintetem előtt) úgy lép az ezredforduló színpadára, mint egyike a korszak e "létsemmiségből" konstituálódó műveinek.

Dersi Tamás - Illés ​Endre
Tartalom Bevezető A ​novellista Köd a Rákóczi úton "Szép angyaloknak húga?" Hamisjáték, sok szereplővel Teljes világítás Történelmi fenyegetés Pofon az autóbuszon Kortársak ábrázolása Önéletrajzi töredékek A fájdalom szorításában Összefoglalás A kritikus Az Est, Pandora, Budapesti Hírlap Távol a vitáktól Változó korízlés Illúziók nélkül Együttes vallomás A drámaíró Irodalom és színház A Törtetők fogadtatása A szenvedély mérgezettjei Engedékeny dráma Türelmetlen szeretők Karikatúra a sznobról Mítoszok maszlaggal Festett egek Zárókép A műfajteremtő Non fiction az irodalomról Oxigén az irodalomtörténetben Új Krétarajzok Patinás arcképek Találkozás a lázító szépséggel Áttekintés Jegyzetek Illés Endre művei

Fejér Ádám - Raszkolnyikov, ​a humanista eszme áldozata
Mi ​az eszme emberi érvénye, és mi a viszonya a gyakorlathoz, az emberi létezés személytelen, dologi oldalához? Mitől függően sikerül az embernek eszmei álláspontra helyezkednie, illetve mi akadályozza meg ezen elemi igényének kielégítésében? Hogyan mérlegelhető az eszmék időszerűsége, hol, mikor és kinek az esetében indokolt vagy indokolatlan, az eszmetörténet mozgásaival összhangban álló vagy velük konfliktusba kerülő eszme személyes képviselete, érvényesítése? Mi módon fér meg a különböző eszmék tarka együttese egymás mellett, s miképpen érvényesülhet a humanista egyetemesség elve az eszmék polemikus szembenállásában? Ilyen és ehhez hasonló problémák előterében veszi szemügyre a szerző Dosztojevszkij világát, illetve az életműben központi jelentőségűnek tekinti regény, a Bűn és bűnhődés főhősének, Raszkolnyikovnak alakját. Az általa alkalmazott eszmetörténeti módszer egyfelől semmiképpen sem tekinthető elvont metafizikai tételek - erőltetett vagy, szerencsés - szépirodalmi alkalmazásnak, másfelől viszont az irodalmi műben megjelenített emberi problémák eszmei - és nem pszichologikus, szociologikus, nyelvi-szemiotikai, vagyis pozitív-tudományos - megközelítését véli föladatának. Az értelmezés egésze azt kívánja bemutatni, hogy bármely, az ember számára adott sajátos eszmetörténeti helyzet intellektusának és hagyománynak, az eszmei és gyakorlati szférának mint a humán-problematika állandó tényezőinek ellentétében alakul, az rájuk visszavezethető, s belőlük kiindulva értelmezhető. Az értelmezés biztosítéka ezen ellentéteknek a humanista egyetemességelv szellemében vett látszólagos, azaz paradox volta, illetve az a belátás, hogy ugyancsak a humanista egyetemesség elvéből következően a paradoxon föloldása kívül kell hogy essék az ember reális lehetőségeinek körén. A voluntarista, utópikus szándékot tápláló, az ellentétek intellektuális föloldásával kísérletező Raszkolnyikov alakjának, sorsának értelmezése ily módon egyben a regényértelmezés szempontjául választott alapelv próbája is.