Vörös ​ágyasok

Nyisztor Zoltán - Ötven ​esztendő
Ez ​a könyv _"kötelező olvasmány"_ azoknak, akik a huszadik századi magyar katolikus megújhodást, az 1893-1943 éveket tanulmányozzák. A szerző nem távoli szemlélője, hanem tevékeny munkása volt ennek az időszaknak, és így visszaemlékezése történelmi forrásmunka. Ebben az időszakban az isteni Gondviselés pazar bőséggel halmozta el a magyar katolicizmust kitűnő egyéniségekkel, és e könyv a bizonyíték arra, hogy: "Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók"! Ne csak kordokumentumként olvassuk e művet, hanem belőle erőt, irányt merítsünk az Egyház és a magyarság előtt álló nehéz feladatokhoz, hogy egy újabb, XXI. századi megújhodásban legyünk részünk.

Benkő Loránd - Magyar ​nyelvtudósok a XX. században
A ​szerzőnek két huzamos időn át viselt tisztsége nyomán, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökeként, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának elnökeként szívesen vállalt kötelessége volt tudós életük nevezetes szakaszaihoz érkezett kollégáinak eredményeit méltatni, illetve életpályájuk végén tőlük búcsút venni. E kötetbe foglalva együtt állnak Benkő Loránd elődeinek, tanárainak, kollégáinak, munkatársainak ily módon született méltatásai, illetve búcsúztatói. Az emlékezésekben tizenöt nyelvész életpálya tárul fel, egymás mellé helyezésük egyben sajátos múlt századi tudománytörténetet is ki- rajzol. Mindnyájan ahhoz a század elején megizmosodott nyelvészeti irányzathoz tartoztak ugyanis, akiket egykor külföldi nyelvészek "budapesti nyelvtörténeti iskola"-ként is emlegettek. Az emlékezések által megidézett tudósok életpályája abban is közös, hogy nyelvészeti munkásságuk nem lépte (nem léphette) át a múlt századot, illetve, hogy közülük már senki sincs az élők sorában. A szerzőt legtöbbjükhöz szoros érzelmi szálak is kötötték. A század 60-as éveitől kezdve honosodtak meg és terjedtek el új leíró jellegű nyelvészeti irányok, hasonlóképpen kiváló eredményeket mutatva fel. Érdemes képviselőinek méltatása másokra vár.

Pía Figueroa E. - Silo ​- the Master of our Times
___There ​have been few great Masters in human history. They have arisen in special times and their contemporaries haven’t always appreciated whose company they were in. Furthermore, it has usually been the case that those contemporaries found it difficult to appreciate their teachings or they degraded them. Given that such teachings put in doubt the beliefs of the times in order to spur the spirit, the defenders of the system challenge them and generate a strong reaction of rejection towards their proposals. Maybe one of the indicators of the greatness of a master is precisely this very hostility. ___There are also few whose fortune has allowed them to opt to follow a Master from early on. For this to happen the coordinates of time and space have at least to coincide thereby creating the conditions for the possibilities of an encounter. Certainly recognition is also necessary. When this extraordinary circumstance occurs, each individual has the choice to establish the kind of relationship with their master that better becomes the comprehension of their teachings. ___In my case, I started to study Silo when I was fifteen years old and I met him shortly afterwards. If I were to define myself in a single word, I would say that I’m a Siloist. As a disciple, many times I took notes and made annotations of what I could understand in his doctrine. These handwritten journals are the origin of these short stories. They are stories, memories and impressions told for those who don’t know what it was like to be by his side, for those who wonder what he spoke about in different situations, how he was, and how he orientated and showed a path. It is dedicated to those for whom a Master’s style matters, to those who maybe in the future will want to understand the experience of having shared his space and time.

Ismeretlen szerző - Róka ​koma
Hornyik ​Miklós lassan egy éve hagyott itt bennünket. A bohém sármőr, a nagy tudású irodalmár, a kitűnő előadó, a nagy nevettető, az igaz barát alakját elevenítik meg a kötet szerzői személyes hangvételű visszaemlékezéseikben. Néhány emlékező: Alexa Károly, Domonkos László, Szaniszló Ferenc, Tóth Gy. László, Szakolczay Lajos, Dudás Károly, Juhász György, Tamáska Péter, Szentesi Zöldi László.

Frank Lloyd Wright - Testamentum
A ​modern építészet egyik nagy amerikai úttörőjének a század elején kibontakozó gazdag életpályáját és legfontosabb gondolatait összegzi valóban mintegy végrendelkezésként e kis önéletrajzi jellegű kötet. Első részében Wright életének elméleti és gyakorlati fejlődésének történetét mondja el, a második rész pedig az új építészetre vonatkozó elveinek rövid összefoglalását adja. A Testamentumhoz csatoltunk további négy fontos írást, amelyeket a The Future of Architecture (Az építészet jövője) című Wright kötetből választottunk ki. Az építészetnek az élettel és a társadalommal való szerves egységét hirdető, a régi stílusok hatásától mentes, minden eklektikát elutasító, alkotószellemű szabad építészetet követelő humanista építészegyéniség írása fontos forrásértékű munka. Nemcsak mint a modern építészet egyik jelentős kezdeményezésének dokumentuma érdekes. Élvezetes, színes olvasmány, amely haszonnal segítheti építészeti szemléletünk színvonalának emelését, a szakemberek és a nagyközönség művelődését.

P. N. Lascsenko - Harcról ​harcra
A ​322. „Zsitomíri” lövészhadosztály harci útjának, pontosabban két dátum – 1943. augusztus és 1944. július – közé eső harcának a krónikája ez a könyv. Az első dátum azt jelzi, hogy a kurszki csata össztüzei épp hogy elhallgattak, s a második: a szovjet csapatok a Visztula menti mezőkre léptek. A szerző az említett két időpont közötti időben a parancsnoka volt a hadosztálynak, s az eseményeket, de mindenekelőtt a résztvevők tetteit, életük mindennapjait kívánta megörökíteni. Erről a következőket mondja: „A hősök tetteit, e tettek véghezvivőit a hajdani bajtársak és parancsnokok életük végéig megőrzik emlékezetükben. Gondolom, talán az olvasók sem róják fel hibának, hogy időnként részletesen szólók, hogy jobban megered a nyelvem, amikor az egész hadosztály harctevékenysége szempontjából oly jelentéktelennek látszó történetekre emlékezem… éppen ilyen cselekedetek jellemezték a legjobban az egységek és alegységek egész személyi állományának támadó lendületét és lelkierejét, hiszen soraik között a hősiesség valóban tömegjelenség volt.” Szép és tanulságos olvasmány a Nagy Honvédő Háború harci útját megjárt szovjet emberek hősi tetteiről, áldozatvállalásairól.

Ismeretlen szerző - Magyarország ​1938
A ​tengerentúli hölgy otthonosan ült a keszthelyi kastély könyvtárában. Ahogy gesztikulált, a művirágok megremegtek a repülő szerkezet közepén. A herceg feszengve pózolt könyvei előtt, s örült, hogy megmutathatja Margaretnek az ő Magyarországát. S Margaret Amerikából be is járta e furcsa helyet, s a mesekastélyból kilépve lencsevégre kapta az utolsó békeévben a magyar valóságot. Ahogy ő látta, ahogy mi nem láthatjuk soha: hűvös vízfátyolon át, lebegő felhőről, messziről, egészen messziről.

Shvoy Lajos - Önéletrajz
Székesfehérvár ​tizennyolcadik püspöke, Shvoy Lajos 1879. március 9-én született Budapesten. Anyagilag megrokkant egyházmegyét vett át Prohászka Ottokár utódjaként 1927-ben, melyet néhány hónap híján 41 esztendeig kormányozott. Nagy idők tanúja volt: megélte a székváros fényes átalakulását hozó Csitáry-korszakot, a háború borzalmait, a kommunista diktatúra kiépülését, melynek markáns ellenfele volt. 1968. január 21-én hunyt el. A püspök 1964-ben fogott bele emlékeinek papírra vetésébe régi munkatársai unszolására. Az önéletrajz kifejezetten az asztalfiók számára készült, kiadásában sem szerzője, sem a sürgetők nem reménykedhettek. A vázlatot, így a születő mű hangsúlyait is készen kapta a püspök a munkatársaktól: nevelőire, a Regnum Marianum történetére, római és amerikai útjaira, Mindszenty József hercegprímás személyére, az egyházügyi előadók ténykedésére és az 1956-os forradalomra vonatkozó emlékek megfogalmazása kifejezett kérés volt. Az idős, a visszaemlékezés készültekor nyolcvanöt esztendős főpásztor először ezeket a részeket diktálta le; majd ráérezvén a munka ízére évről-évre kezdte tárgyalni az egyházmegye háború utáni éveinek történetét. Az önéletrajz szerkezete ezért tér el a memoár-irodalomban megszokottól: Shvoy Lajos ugyanis nem emlékezik meg külön gyermekkoráról, szüleiről, tanulmányairól.

Kelety Géza - Szeretetből ​élni
„Ezen ​írásommal sem költői művet, sem szépprózát, sem regényt, sem mindenféle rég kitalált gondolatokat nem akarok közölni. Erre az írásra – amely nem napló, hiszen ilyenre nem kerülhetett sor – csak évek múltán jutott mód és idő, ezért csak olyan dolgokat tudok és akarok pontosan és életszerűen, időrendi sorrendben, hitelesen elmondani, amelyek oly mélyen vésődtek az emlékezetembe, hogy évtizedek múlva is 'bennem maradtak'. Olyan élmények, amelyeket nem lehetett egyszerűen elfelejteni...” Kelety Géza ciszterci atya szavai ezek, aki minden körülmények között: szerzetesként, papként, kántorkánt, rabként – mint Isten csodálatos eszköze – számos meglepő ötlettel felvirágoztatta a fiatalok hitéletét, miközben nem mindennapi kalandokat élt élt. Így például titokban ávós tiszti egyenruhában a börtönben félig agyonvert ávós közlegény gyóntatását vállalta stb. Kelety Géza atya írását szenvedése és a még élő számos tanú hitelesíti. Szavai valóban fiatalokhoz szólnak fiatalokról, és lelkipásztorokhoz lelkipásztorokról - tanulságul.

Del Medico Imre - Életem ​- Egy mai polgár vallomása
Alig ​akad olvasó, aki ne ismerné Del Medico Imre („a hivatásos olvasói levelező”) nevét. Most, önéletrajzában felfedezhetjük az irónikus-önirónikus szépírót, aki életét elbeszélve sallangtalanul mesél, és saját életén, sorsán keresztül megérteti, mi a citoyenség, érzékelteti: az ő nem mindennapi élete egyben tipikus is. Az első háború utáni, illetve a két világháború közti Magyarország mikro-történelmét ismerhetjük meg az író elegáns, frappáns memoárjából.

Charles Henderson - A ​csendes harcos
Az ​Egyesült Államok Tengerészgyalogságában a legveszélyesebb munkát a mesterlövészek végzik. Erősítés nélkül, minimális kommunikációt folytatva a külvilággal hetekre eltűnnek a vadonban, és semmi sem védheti meg őket, csak az intelligencia és a vasakarat... miközben figyelnek, várnak, és végül lecsapnak. De az összes mesterlövész közül, aki valaha emberi vadra vadászott, kiemelkedik egy ember, valaki, aki legendává vált a mesterlövészek között. Ez az ember Carlos Hathcock volt. "A mesterlövész" Carlos Hathcock, az Egyesült Államok Tengerész-gyalogsága mesterlövészének igaz küldetéseit mondta el részletekbe menően. Most a figyelemre méltó tengerészgyalogos története folytatódik, feltárva a bátorság és a kitartás újabb, eddig soha el nem mesélt, szívfájdító momentumait. Ez a könyv egy olyan ember lebilincselő történeteiről szól, akit nem holmi önös érdek vagy dicsvágy tett naggyá, hanem a kötelességtudat és a becsület. Ez egy ritka alkalom arra, hogy az olvasó bepillantást nyerjen az amerikai tengerészgyalogos kockázatos küldetéseibe és annak az embernek a gondolataiba, aki katonai történelmet írt.

Ötvös Béla - Megidézett ​múlt
Amikor ​könyvtárnyi filológiai anyag foglalkozik Adyval s korával, mondhat-e újat az egykori nagyváradi újságíró, Ötvös Béla (1888-1970) töredékértékű emlékezés-gyűjteménye? Ebben a műfajban a folklorizáció, az események egyfajta legendásítása természetszerű. Hithű kutatók az események tényszerű taglalásával az elmúlt 75 eszetndőben így-úgy szembesültek. Közlésünk mellékleteként az Ady irodalom szelektív bibliográfiáját olyan tikolt szándékkal adjuk közre, hogy megtörténhessen az esetleges korrekció.

John Pridmore - Greg Watts - Az ​alvilágtól Istenig
Egy ​londoni férfi és pénz, nők, luxusverdák és drogok. Amennyi kell. Sajátos karrier a kisebb balhéktól a durva akciókig. Erőszak és fegyverek, piszkos üzletek minden mennyiségben. S aztán egy nap, húsz évvel ezelőtt történt valami, ami megváltoztatta John Pridmore életét. Azóta lépésről lépésre, időnként elakadva, de mindig újrakezdve bejárta az utat, mely az alvilágtól Isten közelébe vezette. Világszerte milliók hallották már tanúságtételét, mellyel ma is azoknak szeretne segíteni, akik hozzá hasonlóan felismerték életük pusztító erejét. John Pridmore igaz története annak példája, hogyan lehet gyökeresen változtatni, úgy, hogy abból élet fakadjon. Feltéve, ha…... Nos, erről szól e könyv.

Regöly-Mérei Andrea - Szerető ​apátok, Gyula
A ​szerző biztosítja az olvasót, nem önjelölt író, csupán egyetlen cél vezérelte: hogy egy nagyszerű tudós életét örökítse meg - az édesapjáét, Regöly-Mérei Gyuláét, a magyar orvostörténet kiemelked egyéniségének, a paleopatológia hazai megteremtőjének életét. Az ő munkássága nemcsak az orvosi körök számára lehet érdekes. Kiemelkedő orvos volt, de emellett csodálatos ember és kolléga is, aki fiatal munkatársainak útját önzetlenül egyengette. Most, amikor a fiataloknak olyan nehéz döntést kell hozniuk, hogy menjenek vagy maradjanak, az ő véleménye, orvosi hitvallása talán a mai kor körülményei között is útmutatás lehet.

Cseres Tibor - Felhők ​fölött száll a sas...
Öles ​betonvasak dőltek a vízmerő hely kávájának, hogy kéznél legyenek a hajnali jégtöréshez, mert éjente mindennap arasznyira befagyott a kút. Reggeli szürkülettel a konyhára kiparancsolt hadifoglyok ezekkel a hegyes végű vasakkal körbeállták a vízmerő helyet, s az éjszaka megkövéredett jeget minden meglévő, tehát maradék erejükkel döfködni kezdték, hogy a szakácsok számára kimerhessék a habos vizet. Abból a korai merítésből egyedül Novikov kapitány kapott mosdóvizet, mert az őrlegénység is meg a hadifoglyok is hóval tisztálkodtak - mostak kezet és arcot. Már akinek a dermesztő hidegben igénye maradt efféle tisztálkodásra. Az éjszakai hideg harminc fok alá süllyedt mindig, s a nappali fagy sem enyhült tizenöt-húsz fok fölé. Thormay Béla naponta, sőt óráról órára figyelte az idő szigorát, köpenyhajtókáján megőrizte a tavaly nyáron Budapesten szerzett kicsi hőmérőt. Ezt a német ipar gyártotta frontkatonák számára. A konyha érdekében betonvasakkal szorgoskodó magyar katonák eleinte még teát is kaptak, de úgy a második-harmadik héten már csak a híg kásaleves készítéséhez (no meg a táborparancsnok mosakodásához) meregették a jeges vizet.

Tamara Karszavina - Színház ​utca
Tamara ​Karszavina visszaemlékezései nem csupán tánc-, hanem kultúrtörténeti szempontból is páratlan értéket képviselnek, hiszen egy mára tökéletesen elsüllyedt világról adnak érzékletes és átfogó képet. A balerina ugyanis ebben az emlékiratban részletesen felidézi a forradalom előtti cári balett utolsó korszakát,a Mariinszkij Színház legendás táncosainak, és a hozzá kapcsolódó iskola, a Színház utca nem kevésbé neves mestereinek és növendékeinek életét. Karszavina azonban nemcsak a hagyományait szigorúan őrző cári iskola és társulat mindennapjait ismerte alaposan, hanem az Orosz Balettét (Ballets Russes) is, hiszen húsz éven át hűségesen kitartott az együttest összefogó Szergej Gyagilev mellett. Így vezető balerinaként olyan koreográfusok műveit inspirálta és keltette életre, mint a balettművészetet a 20. század elején gyökeresen átformáló Mihail Fokin, Leonyid Mjasszin, Vaclav Nizsinszkij és Broniszlava Nizsinszka.

Sebes Gusztáv - Örömök ​és csalódások
A ​labdarúgás híveinek, ha szép emlékeket keresnek, nem kell a messzi múltba menniük. Elég, ha az ötvenes évek sikereit idézik maguk elé. Azokat az éveket, amikor nem ok nélkül tartották a magyar labdarúgó válogatottat a világ legjobb csapatának, amikor megnyerték az Európa Kupát, legyőzték az angol válogatottat, amikor a világbajnokság ezüstérme kudarcnak minősült. Sebes Gusztáv, és ez ma már sporttörténeti tény, volt e sikerek legfőbb kovácsa. Ha csak erről az időszakról írna, már ez is indokolttá tenné könyve megjelentetését, de írása ennél sokkal többet nyújt. Önéletrajzában egy munkásgyerek életét eleveníti fel, aki dédelgetett nagy szerelmével, a labdarúgással a szívében, nyitott szemmel járja útját, vállalva a harcot osztályáért, nemzetéért, ott igyekszik használni, ahol a legtöbbet tudja nyújtani. A labdarúgás világszerte elismert szakembere így ír bevezetőjében: "Hogy az én szerepem a sikerekben és a néhány kudarcban mennyi volt, mit tettem és mit kellett volna tennem, vagy éppen mit tehettem, azt igyekszem őszintén megírni. A kérdések eldöntését azokra az olvasókra bízom, akik a labdarúgást úgy szeretik, mint én."

Walter Schellenberg - Walter ​Schellenberg emlékiratai
"...Büszkeséggel ​léptem be új, a technika minden rafinériájával felszerelt dolgozószobámba. A nagy íróasztal mellett egy gördíthető asztal is állt, több telefonkészülékkel és mikrofonnal. Láthatatlanul a falba építve, az íróasztal alatt és a lámpában lehallgatókészülékeket helyeztek el, minden társalgást, zajt önműködően felvettek és rögzítettek. Az ablakokon jól látható kis drót négyszögek: elektromos biztonsági felszerelések, amelyek este, távozás előtt bekapcsolva biztosították az ablakokat, a páncélszekrényeket és az iroda különböző bejáratait. A fotocellákkal biztosított termek puszta megközelítése önműködően teljes riadót váltott ki, amire másodperceken belül ott termett a fegyveres őrség. Íróasztalom olyan volt, mint egy kis erődítmény: beleépítve két géppisztoly, amelyek csövei az egész termet elárasztották golyóval. Mihelyt kinyílt a terem ajtaja, a csövek önműködően a belépőre irányultak. Veszély esetén csak egy gombot kellett megnyomnom, és a két fegyver tüzet nyitott. Egy másik gomb megnyomásával egyidejűleg egy szirénát szólaltathattam meg, amire az őrök a ház minden ki- és bejáratát bezárták. Szolgálati kocsimból huszonöt kilométer távolságra telefonálhattam, titkárnőimnek távbeszélőn diktálhattam. Ha idegen országba mentem kiküldetésbe, a parancs szerint egy műfogat kellett betétetnem, amely kellő mennyiségű ciánkálit tartalmazott ahhoz, hogy engem harminc másodpercen belül megszabadítson az ellenség kezéből. Ezenkívül egy nagy kékköves pecsétgyűrűt hordtam, a kő alatt egy további ciánkapszulával."

Oláh Gábor - Hazudtam ​neked!
"Igenis, ​hazudtam neked. Rengeteg apróságot, mert az olyan vicces, mert szükséges, mert nélküle száraz és unalmas (fontos szó!), és egy lényeges dolgot, mert nem akartam fájdalmat okozni. Kinek? Egyikünknek se, tudod, ami neked fáj, az előbb vagy utóbb nekem is fáj." Oláh Gábor regénye Flóra egyes szám első személyben elbeszélt vallomása férjének a huszonhat évvel ezelőtti önmagáról, a tizennyolc éves lányról, az éveken át titokban tartott első szerelemről, és arról, hogy miért nem beszélt eddig erről. És miközben fény derül a titokra, megelevenedik az 1980-as évek Budapestje, megismerünk egy bolondos értelmiségi családot és annak baráti körét, az utolsó fejezetből pedig az is kiderül, ki hova jutott mára. A Ciceró Könyvstúdió gondozásában megjelent Holnap más leszek című ifjúsági regényéhez hasonlóan, Oláh Gábor, Balázs Béla-díjas filmrendező szerzőként ismét női szerepkörbe bújik, és bebizonyítja, hogy remekül ismeri a női lelket.

Susanna Tamaro - Ahová ​a szíved húz
"Azon ​az éjszakán hirtelen rájöttem valamire. Arra, hogy a mi lelkünk és testünk között rengeteg kis ablakocska van; s onnan - ha azok nyitva állnak - különböző érzelmek érkeznek, távoznak, de ha félig zárva vannak, ezek az érzelmek csak átszivárognak. Csak a szerelem képes azokat, mint egy széllökés, egy csapásra tágra nyitni." Egy idős asszony - magányosan otthonában - távol élő fiatal unokájának egy levelet ír napló formájában. A maga módján ez egy szerelmes levél, egy kísérlet újból "összevarrni" a korkülönbségből, meg nem értésből bizonytalanságba került kapcsolatot, mely a gyermekkortól egyesíti őket ebben a gyönyörűen nehéz történetben. A nagymama életében először egy merész lépést tesz és kitárja szíve titkait. "Ha megértettem volna, hogy a szerelem első minőségi foka az erő" - akkor az egész életem valószínűleg másképpen alakult volna. Élete eseményeiből - zárkózottan leélt gyermekkor; egy unalmas és előrelátóan gondolkodó férfival kötött házasság; élete egyetlen szerelmétől született leánya, konfliktusokkal teli kapcsolatuk, tragikus halála, melyért felelősnek érzi magát - semmit sem titkol el, még olyan áron sem, hogy keménynek és kíméletlennek tűnik, elsősorban magával szemben. Őszintén beszél érzéseiről, tartózkodva a hamisságtól és álerkölcsiségtől, s mindezeket nem azért teszi, hogy lelkiismeretén utólag könnyítsen. Ez az asszony - aki csaknem egy század történelmét élte át - arra szeretné unokája figyelmét felhívni, hogy az ember igazi ellensége a szív mélyén fészkel, és az egyetlen utazás, melyet érdemes megtenni, azt magukban kell megtenni, meghallani a belső hangot, mely lényünk legmélyén szól hozzánk.