A ​gyilkosok közöttünk járnak

Art Spiegelman - A ​teljes Maus
"Ezek ​nem emberek!" Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani. E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a _Maus_. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit. A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a _Maus_ fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe. Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A _Maus_ eredetileg folytatásokban jelent meg az általa alapított Raw magazinban. Bár munkásságát a képregényes közösség már jóval előbb elismerte, a neve azután vált világszerte ismertté, hogy a _Maus_ 1992-ben - a képregény-irodalomban elsőként - Pulitzer-díjat kapott. Az eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában is megjelent művet azóta több mint 30 nyelvre fordították le.

John Boyne - A ​csíkos pizsamás fiú
A ​megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik. Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas kerítés mentén...

Robert Jay Lifton - Náci ​orvosok
Amerikai ​zsidó orvos sokéves kutatásainak-interjúinak eredményét adja közre ebben a nem mindennapi munkában. A legelső dolog, ami feltűnik: a szerző objektivitása. Akkor, amikor egy Einstein nemcsak a háborús bűnösök megbüntetését követelte, hanem az egész német nép megbüntetését, akkor az orvos szinte szenvtelenül idézi egyik tábororvos önigazolását, amit pedig nem a szerzőnek, hanem áldozatának mondott: "Orvos vagyok. Gyógyítani akarok. Az emberi élet iránti tiszteletem miatt eltávolítanám a vakbelet, ha begyullad. Az emberiség testében pedig a zsidóság ez a begyulladt vakbél." A náci orvosok orvostudományi eszközeinek, módszereinek, eljárásainak bemutatását az adott téma történetének vázolásával kezdi, tudtul adva, hogy a német orvosok előtt a sterilizációt, az eutanáziót stb. mikor, hol, hogyan, kik és mire használták. Leírja, mi volt annak az oka, hogy a náci Németországban az orvosok minden értelmiségi csoportnál sokkal inkább kiszolgálták a hatalmat, itt még az orvostörténészekre is kitér, hogyan adtak a zsidókkal szembeni eljárásoknak történeti igazolást (Mózes idejében a faji tisztaságot a zsidók úgy őrizték meg, hogy elkerülték a más népekkel kötött házasságot, most ennek a jognak a betartására kell őket kényszeríteni). De az orvosok és más szaktudósok tudományos (és nem propaganda) lapokban, folyóiratokban azzal érveltek, hogy a német orvostudománynak csatlakoznia kell a nagy nemzeti gyógyítási misszióhoz. A szerző azután így fejezi be az egész eszmefuttatást: "A zsidó orvosok voltak annak a megelőlegezett képei, amivé majd maguk a náci orvosok lettek később: a gyógyítók gyilkosokká váltak." Ha tudni akarja a t. Olvasó, hogy mi volt Auschwitzban a kreatív improvizáció, az equilibrium, az ökológia, vagy miért volt a minden borzalmat átélt szenvedők körében is félelmetes az ún. Blocksperre, vagy kik voltak (igazán!) a kápók, a zonderkommandósok vagy a muzulmennerek, el kell olvasnia

Bernhard Schlink - A ​felolvasó
Egy ​kamasz fiú és egy nála jóval idősebb asszony furcsa szerelmének és elválásának története szolgál keretül ahhoz, hogy a regény hőse szembenézzen a náci múlttal, amely voltaképpen nem is az övé, hanem szülei nemzedékéé. Ez a soha ki nem hevert szerelem, Hanna évekkel később feltáruló múltja döbbenti rá Michaelt arra, hogy a jelen nincs múlt nélkül, felejteni nem lehet, feldolgozni sem - talán megérteni. A felolvasó az elmúlt évek egyik legnagyobb német könyvsikere volt. 1995-ös kiadása után tizenhárom országban jelent meg, nagy visszhangot váltva ki. A siker oka minden bizonnyal abban rejlik, hogy újraértelmezi a kollektív és egyéni bűn és bűnhődés kérdését a ma ötvenéves generáció szemszögéből.

Stefan Niemayer - Mengele, ​a halál angyala
Megrázó ​könyv ez - az ember lealjasodásánk hihetetlen, ámde sajnos mégis megtörtént eseteiről szól. Dr. Megnele háborús bűnös, milliók halálához járult hozzá, miközben a "tudomány" nevében állatias kísérleteket folytatott élő és holt embereken. Könyvünk két részből áll. Az egyik a koncentrációs, megsemmisítő táborok hátborzongató mindennapjait és "működését" írja le kegyetlen, szenvtelen pontossággal - a másik Mengele doktor további sorsát mondja el. A háborús bűnös hogyan élt egészen a haláláig Dél-Amerika több országában, és miért nem bukkantak nyomaira az utána küldött ügynökök...?

Jakovosz Kambanelisz - Mauthausen
" ​1943 nyarától a háború befejeztéig voltam a mauthauseni SS-gyűjtőtáborban. Húsz év telt el azóta, s úgy érzem, most érkezett el az ideje, hogy életem és oly sok más ember életének e szakaszát felelevenítsem és és leírjam. Ma, amikor már látom a múlt találkozását a jelennel, tudatomban tisztázódtak olyan események, melyeket akkor nem értettem. Ma már talán értem. Ezek a lapok 1945. május 5-ével Mauthausen felszabadulásával kezdődtek. Visszafelé az időben ez az időszak elevenedik meg rajtuk, mikor Mauthausen SS Gyűjtő- és Megsemmisító Tábor volt. SS Konzentration und Vernichtungs Lager. Előre meg addig a napig követi a felszabadulásnak a sorsát az elbeszélés, mikor nekivágtak az új életükbe vivő útnak a háború utáni Európába. A Mauthausen - igaz történet - ahogy újra átéltem azokban az órákban, amikor elolvastam régi feljegyzéseimet, s megpróbáltam felidézni magamban. Kambanelisz Mauthasusen című regényének a hiteles és pontos dokumentum jelleg és a regényszerű feldolgozás szerencsés keveredése ad sajátos ízt. A megdöbbentő és felrázó könyvet olvashatnak.

Simon Magda - A ​nagy futószalagon - Riport a halálról
Annál ​az íróasztalnál vette először kezébe a tollat, amelynél Ady Endre dolgozott hosszú éveken át; abból a városból indult a halál európai országútjára, ahol a másik remek, számos világnyelven megjelent dokumentum - Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam - íródott... Simon Magda, az otthon és a határokon túl is jól ismert kitűnő váradi író, a joggal móriczi tartású riportkötetnek minősített Tanyai lelkek, a nagy sikerű Borsi krónika s a Romániában, Magyarországon és Csehszlovákiában sok száz előadást megért Százházas lakodalom szerzője most e könyvével a legjobb európai irodalmi dokumentumok szerzőinek sorába lép: a szemtanú hitelével, a kitűnő riporter valóságbéli szaktudásával, balladai erővel és törvényszéki pontossággal tárja fel a haláljárás mélységeit a negyvenes évek fasiszta Közép-Európájában. "Európa szívében megállt a halál" - írta egy költő arról a nagy, kollektív tragédiáról, mely valóban Európa szívében, Közép-Európa kellős közepén s e századnak is e kellős közepén zajlott le a halál modern mezőin... S e tragédiából megszülettek a mai világirodalom legmegrázóbb dokumentumai - a mai ember önmagáról, a haláláról és az életéről való gondolkodásának örök értelmű naplói. Ezek közül való Simon Magda könyve is - mely Észak és Dél, Kelet és Nyugat között minden emberhez szól, aki meg akarja érteni századát.

Debreczeni József - Hideg ​krematórium
"Debreczeni ​József nevéhez fűződik a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye, a Hideg krematórium - ez a hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól (1950). Lírájának is ihletője volt a haláltábor élete és élménye, ám riportregényében nem ragadja el a szenvedély és a fájdalom. Amikor ezt a művét írja, még ha soraiból, mintegy az emélkek és a tények mögül fel-felparázslik is a gyűlölet, melyet a pusztítás nagymesterei és az őket éltető fasizmus iránt érez, az önsajnálatnak a hangja idegen tőle. Riportot, helyzetjelentést ír az embertelenség világáról ebben a műben, hiszen olyan félelmeket sorakoztat fel, amelyek meztelen igazságukkal és tényvoltukkal a képzelet kitaláló és regényesítő gesztusait is elhomályosítják. Előadásmódja puritán, közlése pedig csak fokozza ennek benyomását, s a legnagyobb írói diadalát abban kell látnunk, hogy emberi nyelven tudott szólni a haláltábor borzalmairól, amelyekről valóban nem lehet beszélni - a halál roppant súlya, egyetemes jelenléte miatt. " Bori Imre "A Hideg krematórium prózai közlésformája ellenére is tragédia. Annak ellenére, hogy író-hőse személy szerint nem hal fizikai halált. Prométheuszi sors ez, a költészet tüzét, fényét, melegét elorzó és emberek közöttt szétosztó poéta oktalan és igazságtalan szenvedése. A tragédia magasságába a humánum meghurcolása, az öntudat megalázása emeli regényét... Mint ahogyan Ibsen drámáiban is mindig a múlt, egy látszólag lezárt életszakasz élményvilága tör fel elemi erővel, úgy teszi tragikussá a Hideg krematóriumot az egyéni "túléltség", a megmentett élet ellenére is az a puszta tény, hogy a regénybe foglaltak, az elmondottak egyáltalán elképzelhetők és lehetségeek voltak a huszadik századi Európában. Gondolati konklúzióját, művészi tanulságait ebben kell... összegeznünk: a Hideg krematórium ma is időszerű olvasmány, felejthetetlen és a feledéstől megmentő emberi dokumentumok magasrendű írói megfogalmazása." Szeli István

Ruta Sepetys - Árnyalatnyi ​remény
_Eltűnődtek-e ​valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért._ 1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van. Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket? A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának élére került.

Kirády Attila - Emberkísérletek ​a náci haláltáborokban
Az ​emberiség egyik legsötétebb korszaka volt a második világháború. A senkit és semmit nem kímélő világégés legmegdöbbentőbb epizódja pedig talán a náci orvosok élő embereken végzett kísérletsorozata volt. A sokféle helyszínen (elsősorban a koncentrációs táborokban) folytatott mindenféle beavatkozások ismertetése a legszörnyűbb horrorregényekbe illik. Mégis tudnunk kell ezekről a dolgokról, mert meg kell akadályoznunk azt, hogy újra megtörténhessenek. Kirády Attila magyar túlélőket kérdezett meg szörnyű tapasztalataikról. Az interjúkat kordokumentumok egészítik ki.

Helga Weiss - Helga ​naplója
A ​Terezínbe, majd Auschwitzba deportált tizenötezer csehországi zsidó gyerek közül mindössze száz élte túl a holokausztot. Helga Weiss a száz túlélő egyike. Naplója megrázó és egészen egyedi dokumentum, amely _Anne Frank naplójá_hoz hasonlóan örök érvényű olvasmány. Helga Weiss 1939-ben kislányként szenvedi el a náci megszállás első hullámát Prágában: apját elbocsátják a munkahelyéről, ő pedig nem járhat hagyományos iskolába. A növekvő náci brutalitás szemtanújaként kezd naplót írni. Ez a napló sok tekintetben emlékeztet Anne Frank feljegyzéseire: Helga egyidős Annával, s hozzá hasonlóan az éppen kamaszodó kislány szemével nézi maga körül az egyre borzasztóbbá váló világot. Próbál élni és túlélni, nem sejtve, hogy az egyre nehezebb körülmények nem a szabaduláshoz, hanem a legborzasztóbbhoz, a gettóhoz, majd a koncentrációs táborhoz vezetnek. 1941-ben szüleivel együtt a terezíni gettóba kerül, ahol bámulatos éleslátással örökíti meg családja mindennapjait: a nyomorúságos életkörülményeket, az éhezést és a kivégzéseket - csakúgy, mint a legrosszabb helyzetekben is létező örömöt és reményt. 1944-ben Helgát Auschwitzba deportálták. Mielőtt elhagyta volna a terezíni tábort, feljegyzéseit és rajzait a tábor nyilvántartó részlegénél dolgozó nagybátyja gondjaira bízta, aki egy téglafalba rejtette a papírokat. A dokumentumok a háború végeztével csodával határos módon előkerültek.

Louis Weber - A ​holokauszt krónikája
A ​könyv 1933-tól 1945-ig, évről évre, kronologikus sorrendben tekinti át a holokauszt bonyolult és gyötrelmes történetét. A kronologikus szerkezethez a kötet elején a Prológus: A holokauszt gyökerei, a végén pedig az Epilógus: Az utóhatás című fejezet kapcsolódik. Előbbi az antiszemitizmus és antijudaizmus történeti gyökereit tekinti át nagy vonalakban, utóbbi napjainkig ad átfogó képet a zsidók modern kori történelméről, a holokauszt utóhatásairól, a máig körülötte folyó vitákról.Az egyes éveket felölelő fejezetekben mintegy 2000 fotó és illusztráció (korabeli fényképek, plakátok, újságok), valamint idézetek, keretes ismertetők és térképek révén nyerünk betekintést a legfontosabb eseményekbe. A mintegy 300 keretes rész a tárgyalt időszak egy-egy kiemelkedő személyiségét, politikai szereplőjét, történelmi-politikai eseményét, mozgalmait és rémtetteit, kulcsfontosságú, azóta fogalommá vált helyszíneit mutatja be és ismerteti részletesen. A külön e kötet számára készült mintegy 30 térképen az olvasó az események helyszíneit követheti nyomon.Az impozáns könyv függelékkel zárul, többek közt a főbb koncentrációs táborok, gettók pontos földrajzi helyével és adataival. A függelékben helyet kapott egy kislexikon, mely a holokauszttal, valamint a zsidó vallással kapcsolatos fogalmakat magyarázza, továbbá a magyar nyelvű irodalommal kiegészített bibliográfia is.A holokauszt krónikája egyszerre fotóarchívum és enciklopédikus igényű munka, mely a nélkülözhetetlen kézikönyv szerepét töltheti be, de okvetlenül számot tarthat mindazok érdeklődésére is, akik átfogó képet szeretnének kapni a vészkorszakról.

Ják Sándor - Emberek ​a máglyán
Az ​ember-máglyát a hitlerizmus rakta, és az őrület gyújtotta alá, s hurcolta rá az európai nemzetek ártatlan, szabadság után vágyakozó millióit. Zsidókat, nem zsidókat, mindenkit, akit a fasizmus ellenségének tartott. Egy magyar újságíró kálváriája 1944 májusától 1945 májusáig - ez a könyv. Ez az írás nem hagyja, hogy az olvasó a kívülről szemlélődő ember hideg, érzéketlen "tárgyilagosságával" kísérje végig a szerzőt a kínok útján. Magával ránt bennünket a menetbe, a puskatus alá kényszeríti a hátunkat, bevezet a drótkerítések mögé, a krematóriumok árnyékába. Izmaival erőlködünk, szívével dobbanunk, agyával gondolkozunk. Nem riport ez, nem is egyszerűen szokványos dokumentum-regény, hanem sajátunkká átérzett élethalálharcunk a ránk zúdult embertelenség, az elpusztításunkra tört modern barbarizmus erőivel szemben. S mint az életben, e könyv lapjain is az ember győzedelmeskedik a világban s saját lelkében támadt embertelenség - a fasizmus és rontásai - fölött.

Adam Lebor - Alvó ​számlák
Svájcot ​semleges országnak tartották a II. világháború alatt. Az elkeseredett zsidók számára is biztos menedéknek tűnt: a svájci bankokra bízták vagyonukat, és hittek abban, hogy családjuk megkapja az örökséget, még ha maguk elpusztulnak is. Sok millió fontot helyeztek letétbe a bankokban, amelyek megtagadták a pénz visszafizetését, és írásos halotti anyakönyvi kivonatot követeltek a holokauszt-áldozatok rokonaitól - bár a koncentrációs táborokban nem állítottak ki halotti bizonyítványt. Több mint ötven évvel a történtek után a bankok még mindig szabad tőkeként használják a pénzt. Adam Lebor ebben a könyvében döbbenetes, új bizonyítékokat tár az olvasók elé arról, hogyan működött együtt Svájc gazdaságilag a nácikkal. A svájci bankok fontos szerepet játszottak a német háborús erőfeszítések pénzelésében, mivel készek voltak tisztára mosni a pénzt a Harmadik Birodalomnak, és készségesen elfogadták a lopott aranyat. Még svájci diplomaták és a svájci székhelyű Vöröskereszt is belekeveredett a náci pénzek Svájcba juttatásába. Az Alvó számlák első kézből származó interjúk és a titkosítás alól nemrégiben feloldott hírszerzői dokumentumok alapján leplezi le a szégyenleges történetet, azt, hogy húzott hasznot Svájc a náci népirtásból.

Rudnóy Teréz - Szabaduló ​asszonyok
"...Rudnóy ​Teréz író volt már akkor is (három megjelent s egy kéziratban maradt regénnyel a háta mögött), amikor deportálták. Szerencsére nem érte be a szenvedések és borzalmak regisztrálásával, képes volt szelektálni a fontos és másodlagos körülmények között. A társait - ha akarta, ha nem - már a lágerben is úgy figyelte, mint majdan megörökítendő figurákat. Érteni akarta a látszólag felfoghatatlant, megfejteni az embereket szenvedőket és kínzóikat, naivakat és céltudatosakat, érzékenyeket és közömbösöket. Regénye attól is kivételes alkotás, hogy a felszabadulás nagy pillanatát nem a történet végének, hanem az új konfliktusok kezdetének és forrásának láttatja. A nézetek kibékíthetetlen ellentéte nem rabok és rabtartók, nem häftlingek és a lágert őrző németek között tör ki, hanem a felszabadítók és felszabadítottak közé emelt világszemléleti fal következtében. Lulu, a főhősnő az emberi igazságérzetre apellálva kéri ki magának, hogy a felszabadítók a bűnösökkel szemben is érvényesítsék humanizmusukat. Az amerikai tisztnek, akivel csaknem tettlegességig fajuló vitába bonyolódik, épp úgy megvan a maga igazsága, mint neki, s az élete hitelesíti azt, hogy katonái nem azért harcoltak a náci embertelenség ellen, hogy azután a gyűlöletes ellenség morális szintjére süllyedjenek..." (Részlet Nyerges András a műhöz írt utószavából) Kaffka Margit után és Szabó Magda előtt Rudnóy Teréz volt -lett volna - az az író, akinek női mivolta nem mentség, hanem többlet, akinek csupán különleges érzékenysége, a sajátos megfigyelőkészsége jelzi, hogy a másik nemhez tartozik. Az írónő 1910-ben Léván született, ún. "irodalmi életet" sosem élt, nem publikált folyóiratokban, három regényével váratlanul robbant be a köztudatba, s aratott szakmai sikert. Az Új Magyarság nevű fasiszta lap 1943-ban leleplező-feljelentő cikket közölt róla - ezek után csöppet sem volt meglepő, hogy Rudnóyt egy évvel később deportálták. 1945-ben visszhangtalanul jelent meg korábban írt "Kerekhold" című regénye, s ezt már csupán, művészi értékét tekintve is, főműve, a "Szabaduló asszonyok" követte 1947-ben. A regény már posztumusz alkotásként jelent meg, mert írója 1947. március 12-én Léváról hazatérőben a zajló Dunába fulladt. Aztán ez a kivételes erejű, a holokausztot nem a szabványnak megfelelően ábrázoló alkotás és írója még az irodalmi köztudatból is jóformán eltűnt. Itt az ideje, hogy végre beemeljük a korról alkotott képünket meghatározó művek közé, mert a "Szabaduló asszonyok" még mindig - és már megint - eleven és provokatív, megrendítő és felzaklató, egyszóval minden ízében időszerű alkotás.

Erica Fischer - Aimée ​& Jaguár
Egy ​mindent elsöprő erejű szerelem - van-e hálásabb regénytéma, különösen, ha a szerelmesek egyike négygyermekes anya, és a történet a házasságtörés cinkos izgalmát ígéri? De a kérdést akár úgy is feltehetnénk: van-e elcsépeltebb regénytéma? Aimée és Jaguár szerelmének története mégis több, mégis "más". Nem pusztán azért, mert a csábító harmadik nő, s az olvasó akaratlanul is a másság elfogadásának vagy elutasításának dilemmájával találja szembe magát, s nem is csak azért, mert a szerzőnő, Erica Fischer Aimée-Lilly elbeszélése alapján írt művét hiteles dokumentumokkal - levelekkel, versekkel, naplórészletekkel - és a kortársak visszaemlékezéseivel egészíti ki, hanem mert a második világháború idején játszódik Berlinben, és a csábító Jaguár-Felice zsidó. Lilly Wust története, az egykori családanya féltve őrzött titka, amelyet csaknem kilencvenévesen fedett fel az írónő kérésére, s amely egy szenvedélyes szerelem fellobbanását, izzását és tragikus kihunytát lenne hivatott elmesélni, így válik az emberi helytállás és odaadás, az aljasság és árulás, és főként az emberi megpróbáltatások regényévé - a vallomás akadozó, közvetlen hangján - emberien. Berlin, 1942. A 29 éves, férjezett Lilly Wust, négy gyermek anyja, német asszonyok millióinak életét éli. Aztán egy napon megismeri a 21 éves Felice Schragenheimet. Szerelem - szinte első látásra. "Aimée" és "Jaguár" terveket szőnek, verseket és szerelmes leveleket írnak egymásnak, házassági szerződést kötnek. Mikor Jaguár-Felice bevallja szerelmének, hogy zsidó, ez a veszélyes titok még szorosabbra fűzi kettejük viszonyát. De boldogságuk csak rövid ideig tarthat. 1944. augusztus 21-én Felice-t letartóztatják és deportálják. Erica Fischer a 80 esztendős Lilly Wusttal meséltette el a történetet, amelyet aztán a kor jelentős dokumentumává dolgozott át. A könyv 1994-es megjelenése után további kortársak jelentkeztek, így e kiadás anyagát újabb részletekkel bővíthettük, amelyek Aimée és Jaguár történetét még elevenebbé teszik. Max Färberblock filmes feldolgozásának köszönhetően - a főszerepekben Juliane Köhlerrel és Maria Schraderrel - Aimée és Jaguár története az egész világon ismertté vált.

Ernst Schnabel - Anne Frank - Anne ​Frank naplója / Anne Frank nyomában
Tavalyelőtt ​lett volna ötvenéves Anne Frank. Életről naplója vall, halála körülményeiről egy újságíró, Ernst Schnabel tovább nyomoz. Anne Frankfurt am Mainban született, de a fasizmus uralomra jutása után, 1933-ban szüleivel Amszterdamba emigrált. A náci zsidóüldözés miatt két évig 1942-1944-ben nyolcadmagával egy amszterdami ház rejtekében bujkált. Egész idő alatt naplót vezetett, mindaddig, míg fel nem jelentették és el nem hurcolták őket. Anne Frank Bergen-Belsenben, a koncentrációs táborban halt meg 1945. március 2-án. Egy volt lágertársa, a ma Svédországban élő Margita Pettersson asszony így emlékszik vissza a tizenhat éves lány halálára: "Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni. Másnap meghalt."

Oliver Lustig - Lágerszótár
Az ​egykori fogoly, Oliver Lustig rendhagyó formáját választotta a borzalmak és megpróbáltatások bemutatásának, mindazon gyötrelem megörökítésének, melyeket Auschwitzban átélt. A lágerélet zsargonjának kifejezéseit, vagy az egy-egy történethez kapcsolódó kulcsszavakat szótár-szerűen betűrendbe sorolta, és szómagyarázatokban „bontotta ki” a kifejezések mögött húzódó, szenvedéssel teli élményei sorát.

Arnošt Lustig - The ​Unloved
The ​Unloved traces five months in the life of Perla S., a beautiful seventeen-year-old girl who, while living in the Theresienstadt concentration camp, becomes a prostitute. Capturing Perla's voice through a series of entries in her diary, Lustig tells how she, living in a world of lies and horror, maintains her integrity, honesty, and hope.

Oliver Lustig - Véráztatta ​napló
Tanúvallomást ​kell tennem. Vádat kell emelnem. S nem csupán a magam s enyéim, de annak a több mint 160000 mártírnak a nevében, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy zsidóknak születtek; a horthysták elhurcolták őket az észak-erdélyi tájakról, otthonukból, kicibálták ágyukból, kiűzték a kórházakból, gettóba tuszkolták őket. S hihetetlen kegyetlenséggel a halálba küldték, példátlanul gyors ütemben 1944 rettentő tavaszán.