Élőbeszéd

Kemény István - A ​koboldkórus
A ​fiatal írók egyik legtehetségesebbjeként számontartott Kemény István új verseskönyve, A koboldkórus korszakváltást jelez: azt a pillanatot, amikor a sűrűsödő verbális és érzéki tapasztalat gondolati ritmusváltássá alakul: a komolyodó fiúval egyszerre csak egy fiatal férfi néz szembe a tükörből; valaki, aki egy új és más szinten teremthet magának szabadságot és szigort, akinek immár nem az a feladata, hogy megismerje és kövesse a Törvényt, hanem, ha lehet, újraformálja azt. A szerző prózaíróként és költőként egyformán lírikus és epikus: A koboldkórus versei és prózai jelleget hordozó szabadversei egyként a könyveiből jól ismert kivételes műgond és formakészség, metaforikus pontosság és elmélyült játékosság mesterdarabjai; ám az új korszakra jellemzően gondolati feszességük, filozofikusságuk és tömörségük megnőtt, tartalmuk megsúlyosodott.

Kemény István - A ​királynál
Kemény ​István minden könyve expedíció a szavakból teremtett világ dzsungelébe. Nem bozótvágó késsel: varázsigékkel dolgozik. Nem utat tör magának, hanem az elképzelt helyre varázsolja magát, és mindenki mást, aki vele tart. Versei lassan, sokadik olvasásra tárják fel rejtett értelmüket, mégis, már a nyitó sortól kezdve azonosítható dallamuk, lüktetésük van - előbb a fül érti meg, csak azután a szem. Az első olvasás könnyen átsiklik e rejtőzködő belső jelentés fölött, mert a felület megtévesztésig hasonlít a szokványos, hétköznapi mondatokból álló szövegekre. És teheti mindezt azért, mert ez a líra tökéletesen, határtalanul, visszavonhatatlanul szabad. Például ki gondolta volna, hogy pont a szelíd Kemény fogja a magyar közéleti költészetet megújítani Búcsúlevél című versével? Kiderült, van olyan erős, hogy ezt a terhet, ha tetszik, keresztet is elbírja. Nem hogy elbírja, de könnyedén, mégis méltósággal viszi tovább, mert valakinek ezt is meg kell tennie. Egy könyvről könyvre építkező, mindig megújuló költészet fejlődésének szemtanúi lehetünk mi, elvarázsolt olvasók.

Kemény István - Az ​ellenség művészete / Család, gyerekek, autó
Kemény ​István két régebben megjelent, beszerezhetetlen prózakötetét egyesíti ez a kötet. Az ellenség művészete című regény 1989-ben jelent meg és a nyolcvanas évek Budapestjén játszódik: ,,főszereplője az ifjúság", ahogy egy korabeli ismertetőben olvasható. Az egy nap alatt játszódó kisregényben az egyik hősnő idegenvezetőként viszi végig a városon ,,barátját", egy másik hősnő nyomában. ,,Kemény lírai tehetsége és gondolkodásmódja ugyanakkor erősen átüt a prózai szövegeken, versregény olvasójává avatva így a konvencionális befogadót. Rejtelmes érzelmessége és puha radikalizmusa az óvatos megőrzés eszközeként hat a folyamatos értékvesztés világában." (Wirth Imre) Kemény István a kilencvenes évek első felében az Élet és Irodalom tárcarovatába írta azokat a novellákat, amelyekből később összeállította a Család, gyerekek, autó című kötetet 1997-ben, mely egy írásból élő, kétgyermekes belvárosi családapa szappanoperaszerű mindennapjait meséli el.

Kemény István - A ​néma H
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kemény István - Hideg
Mindazok, ​akiknek Kemény István manapság sem "kell", érzésem szerint túl sokat pácolódtak az OSZK labirintusának egészségtelen levegőjében. Térey János Kemény Istvánt sokan tartják a posztmodern magyar költőnek. (...) Költészete nagy kihívást jelentett és jelent az uralkodó olvasási normák számára, mert egyszerre ad valamiképpen túl sok és túl kevés fogódzót. Menyhért Anna Irodalmi körökben viszonylagos egyetértés uralkodik a tekintetben, hogy az igazán nagy költők szerencsés esetben tíz, esetleg tizenöt maradandó verset is maguk után hagynak. Keménynek könnyű. Akárhogy számolom, a felén már túl van. Németh Gábor

Kemény István - Csigalépcső ​az elfelejtett tanszékekhez
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tóth Krisztina - Az ​árnyékember
Tóth ​Krisztina nemzedékének egyik legvonzóbb, legtehetségesebb alakja. Harmincévesként ő a nemrég megjelent Hét évszázad magyar költői című kötetben (l.: 9701184) szereplő legfiatalabb szerző. Az a tény, hogy hat versét beválogatták, jelzi, hogy az irodalmi közvélemény előtt műfordításaival, de eddigi költői munkásságával is tekintélyt szerzett. Előző, A beszélgetés fonala című kötetét (l.: 9426235) a Belvárosi Kiadó bibliofil sorozatában Várady Szabolcs vezette be 1994-ben. Véleménye szerint a költőnőnek már első, Őszi kabátlobogás című kötete 1989-ben is (l.: 891088), "remek indulás volt." Verseinek azóta változatlan erénye, hogy "jó olvasni őket", s hogy amiképp egykor Kormos Istvánnak, neki is kivételes érzéke van a dalhoz (Ősz; Regős; Altató; Három lámpadal stb.). Kifejezésmódját kezdettől fogva magabiztos formai tudás, arányérzék, az ösztönös zeneiségen túli muzikalitás, továbbá a helyzetek, érzelmi viszonylatok drámaian plasztikus megragadása teszi megkapóan elevenné. Csaknem negyven verset tartalmazó mostani kötetében is megmaradt a társaiénál személyesebb hang, az emelkedett, már-már klasszikus intonáció és a szerelmi tematika kiemelkedő szerepe (Valódi élet; Szemhunyás; A nyitott szem stb.). Tóth Krisztina a sárvári diákköltők közt tűnt fel, Kemény Istvánnal, Kun Árpáddal, Vörös Istvánnal indult, de az elégikus dal és a mese iránti nyitottságát, a minuciózus látás szinte gyermeki frissességét mindmáig megőrizte. - Minden verskedvelő olvasónak ajánlható.

Háy János - Egy ​szerelmes vers története
A ​kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója hol novellákkal, hol regényekkel, hol drámákkal lepte meg a közönségét. Most az elmúlt évek verseinek gyűjteményét veheti kézbe az olvasó. Az Egy szerelmes vers története izgalmas kalandozás nem csupán a költészet tájain, hanem mindenekelőtt a szerelemben. Fájdalom és boldogság, öröm és szenvedés, őszinteség és hamisság - sokszor egymással ellentétes érzelmek robbannak ki a versekből, mikor elénk lépnek a szerelmek tipikus szereplői: szenvedélyes férfiak, érzelmi fogságban élő nők, házasok, házasságtörők és szeretők.

Petri György - Petri ​György munkái I. - Összegyűjtött versek
Halhatatlan ​életmű - az első kötet. Olyan gyűjtemény ez, amely a közelmúltban elhunyt költő valóban összes versét tartalmazza, beleértve a fiatalkori zsengéket, a Versek című kötet egészét, a Magvető gondozásában kiadott Amíg lehet című utolsó kötetet, valamint a hagyatékban talált műveket.

Krusovszky Dénes - Az ​összes nevem
Két ​sor a könyvből: _"A követ, amit utánam dobtatok,_ _még mindig a kezemben tartom..."_ Első olvasásra az ismerős jelenet ragad meg (kit nem dobtak meg iskoláskorában?), közben ráérzünk az időbeli távlatokra (évtizedek!), végül pedig fura érzésünk támad: mitől ennyire természetes dolog évtizedeket állni a kezünkben egy kővel? (Mert az!) A kulcs talán ez a mondat: "lehet, hogy egy nagy eső közeleg, lehet, hogy egy nagy ébredés". Ez a könyv álmoskönyv. Ugyanarra a célra is szolgál, mint az álmoskönyvek: közvetíteni az emberek két világa, az álom és az ébrenlét között. Csakhogy amíg az álmoskönyveket evilági (éber) embereknek írják, hogy el tudjanak igazodni az álmok világában, addig Krusovszky Dénes kötete olyan álmoskönyv, ami a valóságban segít tájékozódni a túloldaliak számára. Élni segít azoknak, akiknek az igazi világa az álom. Ha úgy tetszik, az alvajáróknak. Nincsenek ám ezek olyan kevesen! Az idealisták, a szerelmesek, a csalódottak, a hívők, a nagyon boldogok, a nagyon boldogtalanok. És ha valaki azt mondja, á, már megint egy holdkóros költő, és minden költő szomorú, akkor igaza van. Ez is egy holdkóros és szomorú könyv. De ha valaki pozitív töltésre vágyik, talál benne azt is. Mint egy nagyon elegáns márkajelzés, humor és önirónia bujkál benne: _"ha nászútra mész, ne egyedül indulj"_. A költő nem szégyelli, hogy a lelke nem csak költői lélek. Hanem esendő, uram bocsá', vidám: "hogy sírjak, ha minden hullám nevet". Az olvasó azonosulhat vele, mint egy regény főhősével, a katarzis mégis megmarad. Így tenni ki egy lelket, ez nagy varázslat. (Kemény István)

Simon Márton - Dalok ​a magasföldszintről
A ​legelső vers végén egy zuhanó gépet talál az olvasó. A gépben egy alvó utast, az utas fejében egy álmot, ami nem derülhet ki soha. A kép romantikus és leleplező: ezek a versek tele vannak szenvedéllyel, pedig látszólag semmi nem áll messzebb tőlük, mint a romantikusság. Inkább tűnnek nagyon szomorú és nagyon pontos blogbejegyzéseknek. Vagyis őszinték, mint egy napló, de olvasókhoz beszélnek. Mindenkihez, aki maradt már egyedül. Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert enélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni.

Tóth Krisztina - Porhó
A ​hulló hó a megbocsátás, a kegyelem jelképe. Tóth Krisztina verseiben is ott szitál a finom, alig érezhető porhó, mely az idők során lassan, észrevétlenül mindent befed; és ha izgalmas, sokat ígérő felfedezőútra indulunk e világban, előtűnnek sajátos formái, és a lábunkhoz tapadó hó alól előbukkannak a legkáprázatosabb színek. Az elfojtott, a ki nem mondható érzelmek kavarodása, a pattanásig feszült idegek: így jellemezhetnénk leginkább Tóth Krisztina költészetét, mely a nővé érés, az anyaság és a mélyben izzó, de kitörni képtelen szenvedélyek lenyomata. Egy három tételes versben elképzelt és valósnak tűnő szeretkezések keverednek, másutt óda születik az ötvenéves férfihoz. A címadó írásban Tóth Krisztina pedig megrendítő kérdéseket tesz föl a krisztusi koron innen, de a József Attila-in túl: "Harminckettő hogy telhetett? / Hogy múltak el napok, hetek?" Ez az új és régebbi verseket tartalmazó, az egész eddigi életművet bemutató kötet a válasz.

Háy János - Meleg ​kilincs
Háy ​János költői útját – az utóbbi évek átütő sikerű prózaköteteinek és drámáinak (Xanadu, A Gézagyerek, a Házasságon innen és túl, A gyerek) árnyékában - kevesebb figyelem kíséri. A két és fél évtized lírai terméséből készült válogatás a Háy-olvasókat ismerős világba kalauzolja, poétikailag izgalmas meglepetésekkel.

Závada Péter - Ahol ​megszakad
A ​Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.

Erdős Virág - A ​Trabantfejű Nő
Erdős ​Virág a játékos szigorúság sziporkázó költője, aki korábban is a szatíra, a paródia, az abszurd iránti fogékonyságával tűnt ki pályatársai közül. Most Tiborc és Tatyjána, a Nyugat-osok és József Attila maszkjában beszél a „való világ” traumáiról, vagy éppen Örkény István egyperceseinek variációval él, címlaphőse pedig a Trabantfejű Nő, Szilágyi Lenke komikus fotográfiájának modellje.

Schein Gábor - Szavak ​emlékezete
A ​Fekete-piros Füzetek - a kísérletezők, az újítók, az előrelépő megkésettek, a műfajokon túllépő vagy műfajváltó írók sorozata. A meglepetések sorozata. Szerkesztői vállalják: minden mű egyéni és ismételhetetlen, de csak annyiban művészi és értékes, ha ajándék és felrázó meglepetés. Próba ez a sorozat: belépés az irodalomba vagy kilépés a megszokott formák és stílusok birodalmából, olykor a visszalépés - a hagyományos kifejezésmód új fénytörésekkel megvilágítva. 4-5 íves könyvecskék: bemutatkozásokra, szerzők együttes jelentkezése értő irodalom- és művészetelemzésekre, poémákra, kisregényekre, novella füzérekre, programos közírói teljesítményekre, töprengő esszékre egyaránt alkalmas sorozat. A fekete és piros, az éjjel és a tűz, a gyász és a vér, a koporsó és a jászol: az újjászületés, a szabad nyilvánosság lehetőségeivel élő magyart literatúra szimbóluma.

Háy János - Kotródom ​el
A ​kötet Háy János 1998-2001 között írt verseit tartalmazza.

Szőcs Petra - Kétvízköz
Szőcs ​Petra a fiatal költők közül az egyik legkiemelkedőbb tehetség. Verseiben legtöbbször a testet és a testtől elkülöníthető, attól elváló külvilág kapcsolatát vizsgálja, erős eltárgyiasítással, de ennek a kapcsolatnak elsősorban nem a tragikumát, hanem - néha már az abszurd határáig elmenő - iróniáját mutatja meg. A szövegek szereplői plasztikus, hús-vér figurák, akik mégis sokszor mitikus, kontúr nélküli ,,hősökké" válnak, viselkedésüket gyakran az álmok logikája határozza meg. Nemcsak a versek szereplői beszélnek valamiféle szűrőn keresztül, hanem a megjelenített belső és külső tájak vizualitása is határozottan álomszerű. A szerzőnek ez az első kötete.

Tóth Krisztina - Magas ​labda
Nyugodt ​szívvel ki merjük jelenteni: Tóth Krisztina az elmúlt két évtized egyik legjelentősebb költője, aki néhány éve markáns hangvételű és jelentős közönségsikert arató rövidprózáival is beírta nevét a magyar irodalmi életbe. Most a Magas labda újabb fontos állomás költészetében, mely egyszerre mutat finom továbbérlelődést és radikális újrateremtést: a könyv egyik fele a gazdag magyar vershagyomány újragondolása, hol komoly, hol játékos formában; másik felében pedig olyan kiélezett élethelyzetekkel találkozunk, melyek mindennapiak ugyan, de megismételhetetlenségükben mégis magukban hordozzák a tragédiát, s ezen keresztül a katarzist is. Ezekben a csodálatos és megrázó szövegekben a lírai én a legdrámaibb helyzetekben is összpontosítani tud a lényeges mozzanatokra, melyek létünk titkait tárják föl.

Cserna-Szabó András - Szíved ​helyén épül már a Halálcsillag
Emlék ​Bundás egy nyugodtnak induló vasárnap délután kedvenc férfimagazinjából arról értesül, hogy a szerelem kialakulásáért a feniletilamin nevű hormon a felelős, s hogy pontosan hétféle szerelem létezik. Mire a cikk végére ér, már tajtékzik a dühtől, és ordít: micsoda hazugság, hiszen csakis egyféle van, ,,az elvakult, buta, üres szerelem, ami csak szenvedély és csak rabság. A többi habkönnyű neurózis, polgári házasság, semmi egyéb." Az már az élet humorérzékét dicséri, hogy ebben a pillanatban megcsörren a telefonja, és éppen az a nő keresi, aki elhagyta, és akinek az emlékétől nem tud szabadulni. A regény a vak szenvedélyek karneválja. A fekete szerelem végigsöpör a budapesti Király utcán, Kolozsváron, Pécsen, az adriai tengerparton. Nemet változtató macsó, japán karddal hadonászó írósztár, bánatevésbe menekülő mizantróp apa, transzvesztita szerelemdémon és persze a westernt író főhős kergeti a boldogság kék madarát, vagy ahogy a könyv fogalmazza újra a toposzt: a szerelem pöttyös lasztiját. Mindeközben a Vadnyugaton is zajlik az élet: ármány és szerelem, bűn és bűnhődés, árulás és bosszú. A legendás Mocskos Tizenegyek Bandája az enyészeté lesz, kőkemény gengszterszívek törnek ripityára, de azért Blacklord messze földön híres kuplerájának (Eldorádó Kéjház) szalonjában minden hajnalban felcsendül a Szamár-induló...