Tanulmányok ​a műelemzés köréből

Benedek Marcell - Kis ​könyv a drámáról
Benedek ​Marcell a magyar és a külföldi drámairodalom kiváló értője és az irodalmi ismeretterjesztés nagy mestere, új könyvecskéjében a dráma történetének fontos állomásian, a dramaturgia törvényeinek folytonos változásán kalauzolja végig az olvasót, a nagy görög tragikusoktól egészen korunk "ellenszínházáig", Ionescóig és Beckettig. Könyvének jelentőségét az is fokozza, hogy a színházlátogató nagyközönség érdeklődése e műfaj történeti elméleti kérdései iránt a közelmúltban nagymértékben megnőtt.

Bécsy Tamás - Mi ​a dráma?
Bécsy ​Tamás - először 1987-ben, az Akadémia Kiadónál megjelent - könyve azt vizsgálja, hogy a drámák a műnem speciális törvényszerűségeivel milyen korkérdéseket, világképeket és a világhoz való viszonyokat formálnak műalkotásvilággá az európai dráma története során. Ezért a kizárólag dialógusokban felépülő világszerűség állandó, elméleti törvényszerűségeinek és a mindig változó történetiségnek az egységében tekinti át a dráma történetét a görögöktől a 19. század végéig. Nemcsak azokat a korszakokat vizsgálja, amelyekben jelentős tragédiák születtek - így arra is rávilágít, hogy ennek a műnemnek a története is folyamatos. Közben a műnem legfontosabb elméleti ismérvei mellett kifejti az epika és a dráma, az írott dráma és a színházi műalkotás közötti különbségeket is. Bécsy Tamás - nagy sikert aratott - könyvében úgy rögzíti a műnem történetét és elméletét, hogy munkája kézikönyvként és szakkönyvként egyaránt használható.

Sándor Iván - Németh ​László üdvtana
"Az ​a meggyőződés vezetett - Írja Sándor Iván -, hogy a huszadik századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjának élete és műve-olyan egységet alkot, amelynek magva és irányító eszméje mindvégig a Németh László-i idea. Ezért ennek születését, útját, küzdelmeit kisérem végig, az egész életet, a teljes tanulmányírói és drámaírói munkásságot. A regényeknek csak keletkezéstörténetét érintem, ott utalok rájuk, ahol az eszme útjának bemutatásához ez nélkülözhetetlen." Mi késztette Sándor Ivánt, a regény- és esszéírót, hogy meghökkentő igénybejelentéssel a Német-életmű értelmezésére vállalkozzon, s mindeddig kimondatlan kérdésekre válaszokat keressen? Sándor Iván munkásságára az a törekvés jellemző, hogy írásaiban a múlt és jelen nagy emberi-társadalmi kérdéseit világítja át. Ebbe a sorozatba illeszkedik a Német László üdvtana, amelyben alkalmat talál, hogy az elmúlt fél évszázad legizgatóbb kérdéseiről is szóljon. Elemzéseinek segítségével az olvasó betekintést nyer Németh László életének, munkásságának, küzdelmeinek folyamatába, megismeri egyetemes, korlátokat nem ismerő kíváncsiságát, kivételes sokoldalúságát. Sándor Iván tollát tisztelettel párosult szeretet vezeti, s igazságkutató szenvedéllyel a művek olyan részleteit tárja fel, amelyekről eddig alig vagy egyáltalán nem esett szó. Könyvének összegezéseként állítja Németh László életművét a XX. század magyar irodalmának nagy teljesítményei közé.

Ismeretlen szerző - A ​krimi
A ​detektívregény a tömegkultúra jellegzetes terméke. Születésétől dúl a vita, mi is a krimi? Butító ponyva, giccs, a városi ember mesepótléka, verbális játék, netán becsülhető irodalom, amelynek megvannak a maga irányzatai, esztétikai törvényei, sőt klasszikusai? Miközben olykor létjogosultságát is megkérdőjelezték, a bűnügyi történet új és új alakot öltött: kialakult a kémregény, a karosszékből rejtélyeket bogozó nyomozók szerepét marcona detektívek vették át a "kemény" krimiben, legújabban pedig a politikai krimi hódít. Keszthelyi Tibor kandidátus, irodalomtörténész és műfordító már több izgalmas kultúrtörténeti expedícióra kalauzolta olvasóit (a többi között az amerikai életformáról, a görög, az afrikai és az észak-amerikai indián kultúráról írott könyveiben). A detektívtörténet anatómiájában (1979) izgalmas kísérletet tett a detektívtörténet sajátos esztétikai természetének feltárására. Ezúttal is érdekfeszítő nyomozásba kezd: pro és kontra sorozatunk elveinek megfelelően 20. századi magyar és külföldi írók, esztéták, kritikusok és filozófusok krimiről kifejtett nézeteit szembesíti egy, az érzelmeket is felkavaró polémiában. A könyv szerzői kijelölik a krimi helyét, vonzóerejének sokféle okát, a félelem, kíváncsiság és játékosság bennünk munkáló erőit, elemzik a műfaj morfológiáját. Ez a kötet maga is olyan izgalmas olvasmány, akár egy jó krimi.

Bojtár Endre - Egy ​kelet-européer az irodalomelméletben
Tartalom Irodalomtörténet Az ​irodalmi mű értéke és értékelése Az irodalomtudomány újabb feladatairól Strukturalizmus és "metafizika" között Az irodalmi mű jelentése és értéke Művek Értékelés és értelmezés (Tandori Dezső: Hommage) A mű-szubjektum metamorfózisai (Tandori Dezső: Godogra várva: 11 aero-mobil) Az irodalmi mű jelentése (Konrád György: A látogató) Az irodalom gépezete (Puskin és Esterházy) József Attila és a kelet-európai költészet Kelet-Európa A katasztrofizmus mennyországában (Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita) Költő - magaslesen (Cyprian Norwid) A kelet-européer pontossága Jegyzetek A kötet írásainak megjelenési helye

S. Varga Pál - Két ​világ közt választhatni
Köztudott, ​hogy befogadásának története során Az ember tragédiája a lehető legellentétesebb beállítottságú kritikusoknak szolgált igazolásul, s gyakran az elutasító ítéletek is egymást kizáró érvelésen alapultak. E tanulmány ezt a recepciótörténeti paradoxont azzal hozza összefüggésbe, hogy a Tragédiában sajátos, polifón nyelvszemléleti és kompozíciós elv érvényesül, amely szembenáll a nyelvi homogenitás elméleteivel, s az egyes nyelvhasználatokban önálló, másra vissza nem vezethető világlátásokat feltételez. A kompozíció eszerint a műben megszólaló nyelvek - szólamok -, a maguk világát nyelvileg megalkotó önálló tudatok viszonyrendszerét jelenti. Az 1850-es, 60-as évek általános európai világképi válságának idején jelentős írók tették magukévá a polifón elvét. Madách velük rokon irányt követ, amikor - kétszintes drámaként leírható - művét úgy alkotja meg, hogy benne az Úr és Lucifer a többivel végsősoron összemérhetetlen, a többi szereplő számára kihívást jelentő világot alkot ugyanazokból az "adatokból". Amikor tehát az angyalok kara arról zeng himnuszt a mű fináléjában, hogy "Szabadon bűn és erény közt"/ Választhatni, mily nagy eszme", valójában azt sugallja: Ádám végső választásakor afelől dönt, hogy két egyaránt lehetséges, ám ellentétes törvényű világ közül melyik lépjen érvénybe. Az ember azonban e döntés után sem szabadulhat többé a másik, a luciferi világverzió ellenállhatatlan élményétől: valójában ez a tragédiája.

Bárdos László - Szabó B. István - Vasy Géza - Irodalmi ​fogalmak kisszótára
Az ​irodalmi fogalmak kisszótára középméretű irodalomelméleti lexikon, amelynek elsőrendű célja, hogy az általános iskolától az érettségiig hasznos segítője legyen tanulóknak és tanároknak egyaránt. Több mint ezer szócikkben tárgyalja a legfontosabb irodalomelméleti, irodalomtörténeti, poétikai, stilisztikai fogalmakat. A tanlexikon törzsanyaga a 10-18 éves korosztály, a Kiegészítések a felsőfokú oktatás és az iskolán kívüli művelődés résztvevői számára nélkülözhetetlen segédkönyv.

George Steiner - A ​tragédia halála
George ​Steiner - akit a magyar közönség az Egyre távolabb a szótól című kötetéből már megismerhetett - ebben a tíz esztendeje született nagyméretű esszéjében a tragédia drámai műfajának kétezer éves útját nyomozza végig, pontosabban: felbomlási folyamatának okait elemzi, azt vizsgálja, hogyan sorvadtak el a klasszikus (ókori) tragédia feltételei a Nyugati Ember új világlátásának, embervíziójának fokozatos kikristályosodásával. Ezt a drámatörténeti, műfajelméleti munkát azonban - közvetve vagy olykor alig-alig leplezve is - egyetemes gondok, aggodalmak, a condition humaine szenvedélyes-személyes hangú vizsgálata hevíti át, és így a könyv több lesz önmagánál: túlzásaival, vitatható következtetéseivel is érdekes egyéni kalauz a modern ember lelkiismeret-vizsgálatához. Éppen ezért A tragédia halála, ez a tudós felkészültséggel, de egyben egy született szépíró lendületével megalkotott esszé nemcsak a szakembernek szól, hanem megvilágosító élményt jelent minden érdeklődő olvasónak.

Eric Bentley - A ​dráma élete
"Ez ​a - jobb szó híján - egzisztenciális beállítottságú drámaelmélet a dráma műfajának újraértékelését vonja maga után. Bentley úgy osztja fel a dráma birodalmát, mintha szűzföldet törne fel. Aligha lehetne persze azzal vádolni, hogy nem ismeri elméletalkotó elődeit, a nagyhatású drámaelméleteket vagy a dramaturgiai kézikönyveket. Mégsem belőlük indul ki, hanem a leghétköznapibbnak tetsző élményekből és tapasztalatokból. Véleménye szerint a drámai művészetet befogadó színházi közönség is mindenekelőtt erre fogékony. A dráma válfajait ezért pszichológiai és antropológiai megfontolások alapján osztja fel - hogy azután innen jusson el nem csak pszichológiai, hanem metafizikai kérdések fölvetéséhez."

Cs. Szabó László - Shakespeare
"Életkorom ​miatt igaz, ami máskülönben alig hangzanék hihetőnek. Én még V. György alatt is, utószülött tanúként a tömény Viktória-kori Angliával találkoztam először. Tetőtől talpig gondosan ápolt, lányos lényű, miniatűr vénkisasszony, a budai Várban lakó Miss Bartle volt a megszemélyesítője. Egy emberöltőnyi élet Budapesten se fertőzte meg egyetlen árva magyar szóval. Diákkoromban ő kezdett angolra tanítani. Szelíden korholt, amiért Shakespeare-t szerettem volna olvasni, hallgassak rá, s ne tegyem: trágár. Csak részben okolható érte maga; mocskos szájú, neveletlen időkben élt, rá is ragadt a környező koszból, akármekkora költő. A színház, az más, ott a mai illedelmes hallgatók miatt kihúzzák a botrányos sorokat. Talán igaz volt, amit mondott és szentül hitt, bár soha nem látott Shakespeare-darabot színpadon." (Magyar író Angliában. Válasz Siklós Istvánnak. Hűlő árnyékban 229-230. l.) "1951 és 1984 között mintegy negyvenszer írt az emberről és darabjairól, kor- és irodalomtörténeti hátteréről, az angolok ikonfestő udvari művészetéről. E készletből válogattam ki, egyenlőtlen részletekre bontva a kötet anyagát. Néhányat változatlanul megtalál az olvasó Alkalom című esszégyűjteményemben; se tökéletesebben, se másképp nem tudnám megírni őket... Néhányukat viszont bővítve átdolgoztam. A többi esszé nyugat-európai magyar kiadványok lapjain szunnyad, ismeretlenek a hazában. Talán elérkezett ottani feltámadásuk ideje. Műsorlapokat vagy füzeteket csak elvétve őriztem meg, sejtelmem sincs, hányszor láttam a darabokat, de láttam valamennyit, némelyiket kétszer, néhányat többször ... Ha a szám nem bizonyos is, százon felüli délutánt vagy estét töltöttem vele. Ami harminchárom év alatt igazán nem sok." - írja Cs. Szabó László esszégyűjteményének bevezetőjében.

Kovács Endre - Szerdahelyi István - Irodalomelméleti ​alapfogalmak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Séllei Nóra - Lánnyá ​válik, s írni kezd
Séllei ​Nóra újra kiadott könyve (első kiadás: 1999.) a 19. századi angol irodalom történetének azt a folyamatát elemzi, amelynek során megjelentek a regényírónők, és artikulálódni kezdett egy jellegzetesen női hang. A kötet hat, nálunk is ismert múlt századi regény értelmezéseit tartalmazza (Jane Austen: A Klastrom titka, Mary Shelley: Frankenstein, Charlotte Brontë: Jane Eyre, Emily Brontë: Üvöltő szelek, George Eliot: A vízimalom, Elizabeth Gaskell: A kisváros). Az elemzések elsősorban azt a kérdést teszik fel a regényeknek, hogy miként viszonyulnak a regényirodalom már meglévő paradigmáihoz, miként fogalmazzák azokat újra, melyek azok a pontok, ahol eltérnek a meglévő műfajok sajátosságaitól, és mi ezeknek az eltéréseknek a jelentősége – elsősorban abból a szempontból, hogy ezen változások által milyen tekintetben váltak a rendelkezésre álló fiktív terek lakhatóvá, lakhatóbbá az írónők narratívái számára, milyen mértékben váltak az átírt paradigmák alkalmassá arra, hogy más – a női szempontoknak jobban helyet adó – történetek fogalmazódhassanak meg. Mivel ezek a regények igen szorosan kötődnek a 19. századi angol kultúrához és társadalomhoz, bizonyos rétegeik értelmezéséhez elengedhetetlenül támaszkodni kellett a kultúra tágabb fogalmaira és jelenségeire is. Séllei Nóra (1961– ) a Debreceni Egyetem Brit Kultúra Tanszékén tanít. Kutatási területe a 19. és 20. századi angol írónők. További könyvei: Katherine Mansfield and Virginia Woolf: A Personal and Professional Bond (Frankfurt: Peter Lang, 1996.), Tükröm, tükröm …: Írónők önéletrajzai a 20. század elejéről és Mért félünk a farkastól? Feminista irodalomszemlélet itt és most (mindkettő: Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, 2001., 2007.), A másik Woolf: Kulturális (ön)reflexivitás Virginia Woolf harmincas évekbeli szövegeiben (Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó, 2012.).

Lukács György - Lukács György összes művei I-XIV.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Roman Ingarden - Az ​irodalmi műalkotás
"Az ​irodalmi mű valóságos csoda. Létezik és él, hat ránk, rendkívüli értékkel gazdagítja életünket, megajándékoz bennünket az elragadtatás és a lét mérhetetlen mélységeibe való alászállás óráival… Ha elméletileg meg akarjuk ragadni, olyan sokoldalúnak és bonyolultnak bizonyul , hogy alig lehet áttekinteni, s az esztétikai élményben mégis egységként áll előttünk, melyen csak átdereng ez a bonyolult felépítés” - írja a szerző, Roman Ingraden. A lengyel filozófus és esztéta (1893-1970) Husserl tanítványa, a fenomenológiai esztétika, a művészet-ontológia, a modern művészetek kapcsolatainak kutatója. A 1929s-ben írt irodalmi műalkotás tudománytörténetileg rendkívül jelentős mű, mely e témakör legalaposabb kidolgozásának számít mindmáig.

Ismeretlen szerző - Műelemzés ​- műértés
..Erre ​gondolva foglaltuk össze a legfontosabb, ma is érvényes és funkcionáló műelemzési eljárásokat, azok történetét, fogalomrendszerét. Berzsenyitől Bulgakovig válogatva a szerzők között, egy-egy konkrét művön, műnemenkénti tagolásban mutattuk be az adott iskola kínálta értelmezés lehetséges variációját. A gyűjteményt tudáspróba-sor zárja. Ezzel (és az 1989-ben magyar szakra jelentkezők számára készített egyetemi felvételi teszttel) lehetőséget kívánunk adni arra, hogy a maga örömére olvasó éppúgy próbára tehesse ismereteit, mint a reménybeli főiskolai vagy egyetemi hallgató. Sipos Lajos

Vezér Erzsébet - Ady ​Endre
Vezér ​Erzsébet könyve, amely most új kiadásban jelenik meg, Ady Endre teljes élet- és pályaképének megrajzolásával népszerű-tudományos formában közel hozza a költőt a legszélesebb olvasóközönséghez. Színgazdag, eleven képet fest Ady Endre gyermekkoráról, ifjúságáról, ízelítőt ad a kor szokásaiból, bemutatja jellemző figuráit, vázolja a legjelentősebb eseményeket, felvillantja az újakra készülő századelő irodalmi, művészeti tájait. Ennek a kornak, ennek az irodalomnak emberi és művészi hőse: Ady Endre. Vezér Erzsébet munkájának eredeti gondolatmenete és bizonyító anyaga, a sok Ady-vers részletes elemzése, színes stílusa bizonyára kellemes olvasmánnyá teszi ezt a könyvet. (Gondolat, Budapest, 1977)

Robert Brustein - A ​lázadás színháza I-II.
„Ennek ​a könyvnek hármas célja van: egy uralkodó eszme, illetve magatartás fejlődését vizsgálja meg nyolc drámaírónál; munkásságukat részletesen elemzi, végül javaslatot tesz arra, hogy egészében véve miként közelíthető meg a modern dráma. Nagyra törő és, semmi kétség, borzasztóan önhitt, hiú vállalkozás ez. Hogyan képviselhet nyolc ember megfelelően egy olyan nagy és bonyolult jelenséget, mint a modern drámairodalom? Egyfajta magatartás vagy eszme miként foghatja át ennek változatosságát, s miért épp e nyolc író munkássága lenne a mérce? Munkám alapgondolata és célja bebizonyítani, hogy a lázadás témája kellően általános és átfogó ahhoz, hogy szokatlan hangsúlyt megérdemelje: valóságos vezérfonalként köti össze a modern darabok többségét. Remélem, sikerül azt is megmutatnom, hogy ez a téma az egyes drámaírók kezében egyszersmind meghatározza majd a jellemhez, a cselekményhez, a dikcióhoz és a stílushoz való közeledésüket is.” Robert Brustein

Bojtár Endre - A ​kelet-européer pontossága
Több ​mint harminc év irodalomelméleti, irodalomtörténeti, elemző és irodalomkritikai tanulmányaiból, esszéiből válogatta össze jelen kötetét Bojtár Endre. A szerző a kelet-európai (elsősorban szláv és balti) irodalmak szakértőjeként, specialistájaként szerzett nevet magának, ám jelentős teoretikus munkálkodása is, legkivált azonban az fontos ouvre-jében, hogy komparatív szemlélettel és az összehasonlító irodalomtudomány eszköztárával (méghozzá annak Zsirmunszkij fémjelezte tipológiai komparatisztika apparátusával) fordul nemcsak olyan kelet-európai nagyok munkássága felé, mint Bulgakov, Puskin vagy Norwid (róluk szóló tanulmányait vette fel ebbe a kötetébe), de ilyen megközelítésmódot alkalmaz magyar irodalmi dolgozataiban is (ezek közül a Tandoriról, Konrád Györgyről, Esterházyról szólók szerepelnek a kötetben). A kötet azonban legalább felerészben elméleti tanulmányokat tartalmaz (ezek közül a legfontosabb a kismonográfia terjedelmű és értékű Az irodalmi mű értéke és értékelése című opusz, amely ugyan csaknem húsz évvel ezelőtt keletkezett, ám ma sem meghaladott, sőt egyre aktuálisabbnak tetsző irodalmi axiológiai traktátus). Bojtár Endre írásainak sajátos aurát kölcsönöz az, hogy irodalomról szólván is politizált, méghozzá - ez a művek születésekor ritka bravúr volt - éppen nem áttételesen, hogy teoretikus témákat is tud szinte a szaloncsevegés hangján előadni (axiológiájában pl. Puskás Öcsit is idézi), és hogy távoli országok és nyelvek alkotóit is közel tudja hozni a kelet-európai irodalmakban nem éppen járatos hazai olvasókhoz. Legaza Ilona

Ismeretlen szerző - A ​realizmus az irodalomban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mész Lászlóné - Mai ​magyar drámák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.