A ​Gonosz Tanács hegye

Alice Munro - Mennyi ​boldogság!
Tíz ​újabb nagyszerű történet Alice Munrótól, a Nemzetközi Man Booker-díj 2009-es díjazottjától. Miközben még mindig a régi témái foglalkoztatják - szerelem, barátság, házasságtörés, gyereknevelés, család, betegség, aljasság, árulás és megbocsátás - ezekben az élet alkonyán keletkezett szövegekben egyre inkább jelen van a kiszolgáltatottság, az erőszak és a magány is. A Munrótól már megszokott pontos, szikár, múltidéző szövegek vakmerőbbek és provokatívabbak, mint valaha. Az öntörvényűek, a társadalmon kívüliek és a betegek mellett ezúttal felbukkannak a józanok és átlagosak is, akiknek életét az előbbiek visszafordíthatatlanul megváltoztatják. "John Updike halála óta Alice Munro az, akitől megtudhatjuk, mi a helyzet az amerikai (kanadai) kisvárosban, mit éreznek a jól fésült utca lakói, mitől szenvednek és mire vágynak." - (Kolozsi László, kultura.hu)

Rakovszky Zsuzsa - A ​Hold a hetedik házban
Kis ​életek - kis csodák Rakovszky Zsuzsa költő 2002-ben A kígyó árnyéka című regényével mutatkozott be prózaíróként, és a közönségsikeren túl elnyerte a Magyar Irodalmi Díjat. Ezt követte 2005-ben második regénye, A hullócsillag éve. Prózaírói indulásától különleges szemléletmód jellemzi, amely különleges nyelvi megoldásokhoz vezeti. Rakovszky mindkét regényében kvázi-narrátorszereplőket alkalmaz, s az ő életkorukból, illetve a cselekmény történelmi idejéből következő megfogalmazásokkal dolgozik. A novellák megőrzik Rakovszky különleges nézőpontjait, de a műfajból következően sűrítettebb formában: kevesebb történettel és élesebb megfigyelésekkel. A cselekmények történelmi ideje az 1950–60-as évektől napjainkig tart, szereplői pedig egy kivétellel nők, akik három életszakasz: a kiskamaszkor, a felnőtt élet és az öregkor képviselői. Problémáik, amelyekről a történetek szólnak, ezeknek az életkoroknak a tipikus problémái: a függetlenné válás vágya és a szexualitás megjelenése; a párkapcsolatok, a házasságok, a megélhetés nehézségei, kudarcai, az útkeresések; a gyász, a magány, a fizikai leépülés, a számadás a halál előtt.

Bódis Kriszta - Kemény ​vaj
A ​szerző első regénye egy észak-magyarországi romatelep világát mutatja be. Szereplői végleges kitaszítottságban, a felemelkedés reménye nélkül élő, a puszta túlélésre berendezkedett emberek. Itt nevelkedik a könyv hősnője, a félig néma roma lány. A kitörés egyetlen útja kínálkozik számára: a prostitúció. Bódis Kriszta regényét a történet szerint olyan lány írja, aki nem néma ugyan, mégsem igen képes beszélni, talán ezért is ír torokszorítóan, bölcsen és kicsit helyesírási hibásan. Nem mindennapian érzékeny, kegyetlenül pontos tanúja ő a maga életének, a körülötte élők szavainak és tetteinek s mint kortársunk, saját mai hazánk szegleteiből tudósít. Kicsilány korától fogva úgy rója sorait, hogy mindennapos varázsolás és túlélőfohász az, amit gyakorol tolla nyomán sokszor még a jajszó helyén is a gyönyörűség fájdalmas mondatai virágzanak ki. Mesél a barakktelepeikről, az intézeteikről, a mindenkori parancsolókról, azokról, akik otthonról őt elcsalják, a testét gyalázzák, lelkét fosztogatják, majd utcára küldik, hogy árulja magát, és börtönbe juttatják. Mesél azokról, akik osztoznak vele a temérdek kiszolgáltatottságban és akik társai a kevéske örömben. Ám legelőször is gyerekkori családjáról mesél mint ahogy utoljára is ide menekülnek a gondolatai, s innen menekülhetnek ki a legkevésbé. Miközben senki se szólítja a nevén még ő maga is elrejti írás közben, hogy hívják -, csak az az egy bizonyos, hogy ő volt Sári mama legszeretettebb unokája.

Ismeretlen szerző - Édes ​hazám
Majdnem ​negyedszázaddal a rendszerváltás után Magyarországon újra divatba jött a közéleti költészet. A rendszerváltást követő néhány év bőséges verstermése után fokozatosan mind kevesebb olvasói és kritikai figyelem övezte a politikai, közéleti témájú verseket, ám ezek a művek léteztek és izgalmas párbeszédet folytattak egymással, ahogyan az elmúlt egy-két évben született költemények is közvetlenül megszólítják az előzményeiket - felrajzolva a magyar demokrácia bő két évtizedének történetét. Az Édes hazám antológia arra vállalkozik, hogy az olvasót részesévé tegye ennek a költői tradíciókon, nyelv- és világszemléleti különbségeken átívelő irodalmi párbeszédnek. Az antológia alapegysége nem a vers, hanem a versciklus. Alapkérdése nem az, hogy az egyes művek önmagukban hogyan ismertetik fel az olvasóval saját - művészi és politikai természetű - igazságukat, hanem hogy egymás közvetlen környezetében milyen gazdag irodalmi dialógusba vonnak be minket, politikai kérdésekben makacsul elkötelezett versolvasókat.

Kondor Vilmos - Budapest ​novemberben
A ​Gordon Zsigmond-sorozat ötödik és egyben befejező része. Ezúttal nem egy cikkről van szó, nem egy tudósításról, egy riportról. Nem arról van szó, hogy Pesten érlelődik valami, s nem is arról, hogy kitört a forradalom. Nem arról van szó, hogy ismét tankok járnak Pest utcáin, és nem is arról, hogy Magyarország független lesz-e. Gordon Zsigmondnak, a sokat látott bűnügyi újságírónak nem a Parlament előtti sortűzről, a Corvin-közről és a háttérben az ország sorsát befolyásoló erőkről kell cikket írnia, és nem is arról, hogy miként harcolnak az emberek Budapesten a szabadságukért. Nem arról kell tudósítania a világot, hogy Pesten megállt az élet, a rádió épületénél harcok dúlnak, nem is arról, hogy mi történik azokkal, akiket ávósnak néznek. Nem. Gordon Zsigmondnak most egy gyilkost kell megtalálnia, aki a szeretteire jelent halálos veszélyt, egy gyilkost, akit ha ő nem állít meg, senki sem fog. Egy városban, ahol a becsület és a tisztesség sajátos fogalmakká váltak, egy városban, ahol csak saját magában bízhat, meg abban, hogy mindenkinek és mindennek ára van. Még a gyilkosnak és áldozatának is.

Andreï Makine - Az ​ismeretlen
A ​regény párhuzamos történetei rendkívüli művészi finomsággal mutatják be egy orosz származású, Párizsban élő kortárs író alkotói válságát, és az „ismeretlen” öregember életét, aki végigküzdötte a második világháborút. Makine eddigi műveiben is megcsodálhattuk az ironikus és a költői próza ötvözetét, s ez itt hihetetlen magaslatot ér el. A szerző mesterien gúnyolja ki a szerencsétlenkedő, szerelmi csalódástól gyötört, fél-sikeres írócskát, menekülését szülőhazájába, ahol egyrészt az orosz újgazdagok életére, egyáltalán az ottani rendszerváltás visszásságaira csodálkozik rá, ahol még él egy-egy félredobott, elfeledett „hős”. A sors iróniája – vagy törvénye –, hogy csak ezzel az egy emberrel kerül igazán szoros kapcsolatba…

Kiss Ottó - A ​másik ország
Az ​olvasóközönség az utóbbi években az új gyerekirodalom kiemelkedő alkotójaként tartja számon Kiss Ottót, aki most lenyűgöző felnőtt regénnyel jelentkezik. Főhőse a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországában, az ólmos változatlanság idején cseperedik felnőtté a változatlanságban is megrendítő csodák és fölfedezések élményeivel. Hogyan érte meg egy fiatalember a rendszerváltás pillanatát? Kiss Ottó megírta nemzedéke egyik történelemkönyvét, s egyúttal balladát írt, az első szerelem gyönyörű balladáját.

Venyegyikt Jerofejev - Moszkva–Petuski
"Rendben ​van, züllött alak vagyok. Egyébként is megfigyeltem, hogy aki reggel rohadtul érzi magát, ám estére teli van álmokkal, ötletekkel, és majd szétfeszíti az energia - hát az bizony szörnyen züllött ember. Reggeli rosszullét, esti szárnyalás - erről ismerszik meg a züllött ember. Ellenkező esetben azonban, ha valaki már kora reggel összeszedi magát és teli van reményekkel, estére viszont gyengeség keríti hatalmába, nos, akkor biztosan aljas, önző, középszerű emberrel van dolgunk. Undorodom az ilyen embertől. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ocsmánynak találom." (A szerző) A magát Rabelais, Sterne, a korai Dosztojevszkij és elsősorban Gogol örökösének valló Jerofejev (1938–1990) kisregénye 1970-ben két gépelt példányban látott napvilágot, s az író hazájában a nyolcvanas évek végéig szamizdatban terjedt – miközben külföldön, 19 nyelvre lefordítva, világhírnévre tett szert.

Szegedi Katalin - Lenka
Lenka, ​a dundi kislány naphosszat csak magányosan rajzolgat. Egy nap elindul barátokat keresni, de nem jár szerencsével: a gyerekek kicsúfolják, mindenhonnan elzavarják. Bánatában végül rajzolni kezd az aszfaltra, amikor Palkó, a rolleres kisfiú álmélkodva megáll mellette...

Alice Brière-Haquet - Lehoznám ​neked a Holdat
Van ​egy kisfiú, aki a legszebb ajándékkal szeretné meglepni a mamáját: a Holddal! Igen ám, csakhogy a Hold rettentő magasan van. Hogy elérje, segítségül hív mindenkit, akit csak tud, s mindenkinek ígér belőle egy kis darabkát... De vajon juthat-e mindenkinek a Holdból? És mi marad akkor imádott mamájának?

Alice Munro - Csend, ​vétkek, szenvedély
Alice ​Munro novellái gyakran egy-egy regényt sűrítenek magukba, prizmásan mondják el történetüket, amelyek időben egymástól távol eső (sorsfordító) epizódokból, a novella különböző szereplőinek nézőpontjából, a napló- vagy levélforma és a narráció váltogatásából rajzolódnak ki. Többnyire határterületen játszódnak: a lázadás és a biztonság, a szabadság és a boldogság, a józan unalom és az életveszélyes szenvedély, a bizalom és a naiv hiszékenység, az igazság és a hazugság, a sors és a véletlen, a lehúzó környezet és a személyes döntés, a jelen és a múlt, a racionalizmus és a fanatizmus, a természet feletti képességek és az olcsó csalások határán. A valóságban pedig valamilyen kisvárosban, ahol hőseiket a kitörés vágya, a lázadás, vagy visszatekintve a megérteni vágyás motiválja. Néha nem is tudjuk, melyik szereplőre figyeljünk, ki a hőse az írásnak, de az igazi főszereplő általában az, akinek a tudatában, lelkében összeáll a mások vagy akár a maga sorsa. A főhős egy-egy idős asszony, egykori későn érő, a környezetéből kiemelkedni vágyó lány, aki valamilyen véletlen hatására vagy tudatosan tér vissza a múltjához – gyakran a konkrét földrajzi térbe is –, hogy felidézze, megértse, feldolgozza, ami vele vagy a körülötte élőkkel történt.

Sebastian Barry - Messze, ​messze
"A ​legszebb ifjúságát élte, ahogy mondani szokás. Már amennyire egy összetört szívű ember boldog lehet. Már amennyire boldog lehet egy ember, akinek kicsontozták, kifilézték a lelkét. Mivel azok a dolgok, amelyekre azelőtt vágyott, nem voltak már sehol, Willie nem vágyott semmire. Csak beszívta és kifújta a levegőt. Ennyi volt az egész." Willie Dunne százhatvanöt centiméter. Soha nem érte el az áhított száznyolcvan centit, hogy apja nyomdokába lépve a Dublini Királyi Rendőrség tagjává válhasson. 1914-ben azonban a testmagasság nem számít, sorozáskor senki sem kérdez rá. Willie családját, szerelmét hátrahagyva önkéntesként indul Belgiumba, hogy több ezer társával helyt álljon a nagy háborúban. A Messze, messze a férfivá válás regénye. Az addig csak Dublin utcáit, családját és egyetlen lányt ismerő Willie ártatlanul figyel a világra. Mindannyiszor próbák elé kerül: hol a félelemtől összevizelt nadrág, hol az első ölés, hol a pár napos szabadság élményei kavarják fel a jóhiszemű fiú érzéseit, mégis mindvégig képes megőrizni ezt a meghatóan férfias ártatlanságot. Mit hoz a háború? Borzalmat, kíméletlen ellentéteket, bajtársiasságot, együvé tartozást. És mit vesz el? Valakitől mindent. Sebastian Barry (Egy eltitkolt élet) megrázó erővel, gyönyörű leírásokban ábrázolja a háború iszonyatát, az emberi természet tisztaságát és mocskát. Úgy, hogy a mindent felégető pusztítás képeiből tudjuk, sarjadó új élet képei következnek.

Krasznahorkai László - Sátántangó
".... ​a regény tere újra egy világ, és... ez a világ - alakjai által - dúsan tagolt, rétegzett, hierarchizált, a mindennapi cselekvésköröktől az álmokig és fantamagóriákig, az egyetemes világrendtől az élet egyszerű újratermelésén és a társadalmi helyen keresztül az emberi méltóság és méltatlanság etoszáig. ... A Sátántangó korszakalkotó mű." Radnóti Sándor "Sátántangó afféle perpetuum mobile, egy megtévesztési és megtöretési láncon át nyilvánuló létszerkezet, melynek nincs felelőse, csak állapota van, melyre különféle hitek, remények, öncsalások vetülnek... A tehetetlenség és mozdíthatatlanság halálos kitáncolásában áll e regény nagyszabású volta... Nyomasztó, egyben mélyen lélegző könyv: élőlény, mint minden igazi epika." Balassa Péter

Dasa Drndić - Sonnenschein
Történelmi ​regény, oknyomozó dokumentumregény, családregény. Isonzótól Treblinkáig, halálvonatokkal, üldözötten, rabul ejtve s kódorogva, vagy meghúzódva s a tudatlant játszva, avagy korbáccsal a bőrkesztyűs kézben - s onnét a mába, melynek békés felszíne alatt még mindig ott rejlenek bedobozolva, bürokratikus módon eltüntetve vagy a feledés meg a hallgatás zavaros vízébe fojtva a történelmi (és persze személyes) vétkek nyalábjai.

Andrus Kivirähk - Breviárium
„Már ​nem csak a falubeliek türelme volt fogytán, az Úristen is egyre nyugtalanabb lett. Nem is csoda, hiszen mindenütt Jaagup teremtményeibe botlott az ember, és nem lehetett előre látni a mester munkájának végét. Az Úr elhatározta, hogy megbünteti őt. Egy éjjel rátámadt és megpróbálta megragadni a hónaljánál fogva. Jaagup nem adta meg magát, rúgkapálva ellenszegült. Jó darabig eredménytelenül dulakodtak, végül az Úrnak sikerült maga alá gyűrnie Jaagupot. Megragadta a hason fekvő öregember homlokát, és rángatta a fejét, csak úgy ropogtak a csigolyái. Jaagup felnyögött, összeszedte minden erejét és megfordult, így sikerült az oldalával leszorítania az Úr lábát. Most már szabadon használhatta a kezét, de az erők kiegyenlítettek voltak, és reggeltájt az Úr megszégyenülten kullogott el. Jaagupnak csak a csípője fordult ki egy kicsit, de ez nem akadályozta a munkában. Gereblyéből és locsolókannából éppen egy hosszú nyakú, gyér hajú, pulykára emlékeztető lényt barkácsolt, amikor egyszerre csak hallja, hogy egy hang suttog a fülébe..." Andrus Kivirähk (1970-) a legjelentősebb kortárs észt írók közé tartozik. Igen népszerű az olvasók körében, és minden fontos irodalmi díjat megkapott már hazájában. Sokoldalú szerző, ír regényeket, meséket, színdarabokat és forgatókönyveket. Végzettségét tekintve újságíró, ma is rendszeresen publikál provokatív és szatirikus jegyzeteket a sajtóban. Magyarul megjelent kötetei: Ördöngös idők - Polar Alapítvány, 2004, ford. Segesdi Móni Kék vagon - Kráter Műhely Egyesület, 2005, ford. Patat Bence Sári, Samu és a titkok - Cerkabella, 2008, ford. Segesdi Móni

Szabó T. Anna - Elhagy
Szabó ​T. Anna ötödik verseskötete kiforrott, rendkívül erős könyv, amelynek hatvanhat versében a költő egyrészt felvillantja mindazt, amit eddigi költészetéből ismerünk és szeretünk, másrészt új hang, új tematika, sőt új formák is megjelennek. Ami most a legjobban foglalkoztatja, az a test, a test gyönyörűsége és romlása, az emberi érzelmek, indulatok és kapcsolatok anatómiája, a szeretet és a szerelem, sőt a hit fájdalmas függése a testtől. Nem enged a tőle megszokott és a forma megkívánta fegyelemből, ugyanakkor a várandósságba, gyermeke szemlélésébe, egy férfitest szépségébe belefeledkező szem már nem akar mindent tárgyszerűen rögzíteni, hanem teret enged az örömnek és a fájdalomnak is, az önfegyelem helyét átveszi az önfeledtség. Szabó T. Anna egy pillanatra kimerevíti, majd hirtelen könnyedséggel el is engedi a képeket, legyen szó születendő testről, egy férfi mezítelen talpáról vagy egy haldokló utolsó mozdulatairól.

Térey János - Termann ​hagyományai
Termann ​nem keverendő össze Fannyval. Téreyvel? Talán. A könyv műfaji megjelölése: Lábjegyzet. Hm. Persze T. J. írt már panaszkönyvet is, melyben a szegény kisgyermek feleselt a bús férfival (férfivel). No de, akkor is! Lábjegyzet? Mihez? Prózai adalék a korábban megjelent négy verseskötethez? Felesleges szerénység volna ez, hiszen a lábjegyzet már csak topologice is a többi szöveg alatt keresendő. Ez nincs alatta. Mellette van. Termann Dezső imagójából előbújik a prózaíró Térey. Hímpor, színes szárnyak. Csillognak a napfényben. Szép, szomorú (Szép, Szomory) könyv. De leginkább Térey. Lehet derülni is. Az élhetetlen báb az útfélen marad. Szárnycsapások, irány a magas...

Halász Margit - Gyöngyhomok
„Halász ​Margit témaválasztása, érdeklődési köre, befogadó készsége egyetemes. Nem tud, nem akar besorolódni semmiféle skatulyába. Független, egyenes derekú, szabad, pusztai ember, merthogy az Alföldön született, ahol a szél, a regösök és a táltosok, és ahol a kitekintő szem akadálytalanul a messzeségbe lát.” Tar Sándor A Kétvízközt áll egy hatalmas sárgabarackfa, melynek gyökerei alatt félzsáknyi kincs van elrejtve, a lápi sellő fia ásta el oda összegyűjtött gyöngyeit – meséli estéről estére a Homokhát egyik legendáját hét gyermekének Ördög Rozál, aki maga is mesésen kalandos élettel a háta mögött ismerkedett meg szerelmével, Négyökrű Mihállyal. A hét gyermek felnő, de a 20. század Magyarországán mindegyiküknek tapasztalnia kell, bármerre fordul is a történelem kereke, boldogulásuk kulcsát – a kincset – csak a mesék világában találhatják meg. Halász Margit édes-bús – egyszerre mitizáló és mítoszromboló – történetében a Duna-Tisza köze homokján élő család generációkon átívelő, fordulatos, érzelmekkel teli legendáriumával ismerkedhetünk meg. A szerzőtől megszokott, humorral és derűvel átszőtt sajátos nyelvezet igazi gyöngyszeme irodalmunknak.

Bíró Kriszta - Fiókregény
A ​Fiókregény főhőse, Sóri Mici egyszerre átlagos és különc. Az ő felnőtté válásának lehetünk tanúi a történetben, amely furcsa-varázslatos családjában és a nekünk, kívülállóknak eleve izgalmas színházi világban játszódik. Végigkövethetjük Mici útját, amelyen eljut a zabolátlan csikószertelenségtől a megfontolt, érett döntésig, s végre megtalálhatja a kulcsot az élhető szerelmi és szakmai élethez.

Térey János - Termann ​hagyatéka
Termann, ​a huszonéves tanárjelölt szülővárosába, Debrecenbe utazik, talán felkutatni, ami még megmaradt a gyermekkor morzsalékából, talán örökre búcsút mondani neki. Aztán újra Pest, dacos ismerkedés a fővárossal, a szűkös albérletek és füstös kávéházak világával. Házibulik, emlékezetes tengerparti expedíciók és az első pszichedelikus utazások a város utcáin, melyek még a háborús Varsóig is elviszik az óvatlan utazót - sőt annál is tovább, egész a felnőttkor küszöbéig. Térey János 1997-ben megjelent novelláskötete, a Termann hagyományai újraírásával ezúttal karcosabb és érettebb hangon meséli el, hogyan múlik el az ifjúság, és hogyan teszi mégis halhatatlanná a makacs emlékezet. Mintha egy hard-boiled nevelődési történetet néznénk fekete-fehérben, megelevenedik a 90-es évek Budapestjének letűnt atmoszférája, és újra felragyognak az elveszett illúziók.