Drámaforma ​és nyilvánosság A ​magyar dráma alakulása Örkény Istvántól Nádas Péterig

Peter Brook - Az ​üres tér
Korunk ​egyik legnagyobb rendezőjének, az angol Peter Brooknak töprengéseit tartalmazza ez a könyv élete szerelméről-értelméről, és legnagyobb gondjáról: a színházról. Nem szakkönyvet írt, nem is tévedhetetlen kalauzt, hanem lenyűgözően személyes vallomást arról, ahogy ő látja a mai színház helyzetét, ahogy ő dolgozik, ő viaskodik a kor teremtette problémákkal, keresvén a megoldást, amely mindig csak a múló pillanaté lehet. A közönség, tágabb értelemben: a társadalom és a színház kapcsolatának megújítása, megszilárdítása - ez a kérdés izgatja elsősorban akkor is, ha a színházi műhelymunka folyamatát elemzi, ha a színjátszás különböző formáiban felbukkanó "holt elemekre" hívja fel a figyelmet. Ez a könyv mindenkinek szól, aki a színházat gyakorlóan szereti, tehát művész vagy néző, de szól azoknak is, akik szeretnék szeretni.

Robert Brustein - A ​lázadás színháza I-II.
„Ennek ​a könyvnek hármas célja van: egy uralkodó eszme, illetve magatartás fejlődését vizsgálja meg nyolc drámaírónál; munkásságukat részletesen elemzi, végül javaslatot tesz arra, hogy egészében véve miként közelíthető meg a modern dráma. Nagyra törő és, semmi kétség, borzasztóan önhitt, hiú vállalkozás ez. Hogyan képviselhet nyolc ember megfelelően egy olyan nagy és bonyolult jelenséget, mint a modern drámairodalom? Egyfajta magatartás vagy eszme miként foghatja át ennek változatosságát, s miért épp e nyolc író munkássága lenne a mérce? Munkám alapgondolata és célja bebizonyítani, hogy a lázadás témája kellően általános és átfogó ahhoz, hogy szokatlan hangsúlyt megérdemelje: valóságos vezérfonalként köti össze a modern darabok többségét. Remélem, sikerül azt is megmutatnom, hogy ez a téma az egyes drámaírók kezében egyszersmind meghatározza majd a jellemhez, a cselekményhez, a dikcióhoz és a stílushoz való közeledésüket is.” Robert Brustein

Bécsy Tamás - Mi ​a dráma?
Bécsy ​Tamás - először 1987-ben, az Akadémia Kiadónál megjelent - könyve azt vizsgálja, hogy a drámák a műnem speciális törvényszerűségeivel milyen korkérdéseket, világképeket és a világhoz való viszonyokat formálnak műalkotásvilággá az európai dráma története során. Ezért a kizárólag dialógusokban felépülő világszerűség állandó, elméleti törvényszerűségeinek és a mindig változó történetiségnek az egységében tekinti át a dráma történetét a görögöktől a 19. század végéig. Nemcsak azokat a korszakokat vizsgálja, amelyekben jelentős tragédiák születtek - így arra is rávilágít, hogy ennek a műnemnek a története is folyamatos. Közben a műnem legfontosabb elméleti ismérvei mellett kifejti az epika és a dráma, az írott dráma és a színházi műalkotás közötti különbségeket is. Bécsy Tamás - nagy sikert aratott - könyvében úgy rögzíti a műnem történetét és elméletét, hogy munkája kézikönyvként és szakkönyvként egyaránt használható.

Vlagyimir Jakovlevics Propp - A ​varázsmese történeti gyökerei
"A ​következőképpen lehetne bemutatni az egyik legelterjedtebb, a sárkánnyal folytatott harcról és a leányszöktetésről szóló meseszüzsé keletkezésének és alakulásának vázlatos történetét. [.] Az első stádium a rítusé, a ténylegesen elvégzett rítusé. A második stádium a mítosz: a rituális gyakorlattal már felhagytak, és úgy tekintenek rá, mint értelmetlen és elítélendő szokásra. Megjelenik a hős, az istenek fia, hogy elpusztítsa a leányrabló szörnyet. Az emberek hisznek a mítoszokban, a mítoszoknak vallásos értelmük van, a közösségek szakrális hagyományait hordozzák. S végül a harmadik stádium a meséé. A mesei váz változatlan marad, a szüzsé néhány vonása átalakul, az elbeszélést azonban már kitalált, fantasztikus történetként fogadják. A hős a maga ereje vagy szépsége miatt kelt csodálatot, többé nem isteni alak, hanem ember, a cárevics, idealizált és gyönyörű. [.] De vajon minden varázsmesei szüzsé hasonló stádiumok mentén fejlődött? A kérdés nagyon is kézenfekvő, mégis helytelennek tartom. Mindig arra igyekeztem rámutatni, hogy a varázsmesék [.] egy egységes rendszer részei, és egyetlen kompozíciós séma szerint épülnek fel. Következésképpen nem is igen beszélhetünk különálló mesetípusok keletkezéstörténetéről, sokkal inkább a varázsmesék hagyományrendszerének történetiségéről. A varázsmese történeti gyökerei című munkámat is ennek a kérdésnek szenteltem" - foglalta össze munkájának téziseit Propp. Manapság már aligha vitatható, hogy A mese morfológiája "második kötetének" tekintett mű nélkül a korábbi, a strukturalista folklór- és irodalomtudomány klasszikusává vált Propp-mű jó néhány alapvető következtetése sem érthető meg. Mégis óva intenénk a két mű olvasóit attól, hogy az első kötetet mint a varázsmesék szerkezeti leírását, a másodikat pedig mint a varázsmesék "szimbólumtárát" olvassák. Propp 1928-as és 1946-os könyveiben a varázsmesei elbeszélés műfaji jellegzetességeinek és a mesehagyomány egészének a rítusokkal és a mítosszal párhuzamos történeti modelljét vázolta fel. Életének utolsó évtizedeiben fogott hozzá a mesegyűjtés és -kutatás elméleti kérdéseit is tárgyaló munkájához, Az orosz mese című, sajnos befejezetlenül maradt monográfiájához. "Hősies" vállalkozása még akkor is le kell nyűgözze a professzionális vagy a laikus olvasót, ha a proppi meseelmélet egyes elemeinek mára inkább csak tudománytörténeti jelentőségük van.

Umberto Eco - A ​rútság története
Szépség ​történetének folytatása ez a könyv. Szépség és rútság nyilvánvalóan egymást feltételező fogalmak. A rútságot többnyire a szépség ellentéteként fogjuk fel, s ezért úgy érezzük, hogy az utóbbi meghatározása révén már az előbbiről is tudjuk, micsoda. Ám a rút különféle megnyilvánulásai a századok során sokkal gazdagabbak és váratlanabbak, semmint általában gondolnánk. E könyv irodalmi szemelvényei és rendkívüli illusztrációi meglepő úton kalauzolnak végig közel háromezer év lidércnyomásai, félelmei és szerelmei között.

Tzvetan Todorov - Bevezetés ​a fantasztikus irodalomba
Tzvetan ​Todorov, a XX. század második felének nagyhatású bolgár származású francia irodalmára és filozófusa, ám mindeddig önálló műve nem jelent meg magyar nyelven. Klasszikusnak is mondható munkája nem pusztán a fantasztikus, de mindenfajta irodalmi mű olvasásának-olvasatának kulcsát adja kezünkbe.

Balassa Péter - A ​látvány és a szavak
Balassa ​Péter harmadik tanulmánykötete műelemzéseket és kritikai esszéket tartalmaz a 20. század magyar irodalmáról. A kötet szerkezete módszertani, szaktudományos dolgozatoktól (Lukács György, Hamvas Béla, Németh G.Béla munkásságáról) napjaink magyar prózáját elemző írásokig (Bodor Ádám, Krasznahorkai László, Márton László, Esterházy Péter), majd egy összefoglaló tanulmányig (Hagyományértelmezések újabb prózánkban) ível. E két tanulmánycsoport néhány klasszikusunk (Babits, Kosztolányi, Pilinszky) életművéről vagy egy-egy alkotásáról szóló esszéket fog közre. A kötet logikája mai irodalmunk megértése és kritikai-közvetítő befogadása felé feszül, illetve a magyar és a világirodalmi tradíciónak újbóli elemzéséből merít érveket és szempontokat. A szerző módszere itt is, mint korábban, a formai-poétikai analízis egyesítése és összehangolása az adott műből kibontakozó világkép teoretikus, filozófiai feltárásával. Ezekhez a célkitűzésekhez járul az az esszéforma és stílus, amely a szerző nézete szerint a magyar kritikaírás legitim és hagyományokra is visszatekintő lehetősége, épen ezért energikus továbbfejlesztése valódi irodalmi, közösségi igényekből fakad. A tanulmányok többsége az MTA Soros Alapítvány támogatásával készült

Balassa Péter - Nádas ​Péter
Regényei, ​esszéi, színpadi művei, novellái, „művészkönyvei” egyaránt alátámasztják a minősítést. Mára nemcsak életműve jelentős, de a róla szóló szakirodalom is számottevő. Balassa Péter szinte kezdetektől figyelemmel kísérte pályafutását, műről műre, évtizedről évtizedre értékelte, elemezte tevékenységét. Nádas Péterről szóló munkái szintén több műfajúak, így a készülő kötet iskolapéldája a sokoldalú műelemzésnek. Követendő példa arra nézve is, hogy milyen módon segítheti az értelmezést – és az élvezetet – az értő műkritikus munkássága.

Mihail Mihajlovics Bahtyin - François ​Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája
Bahtyin ​Rabelais-könyve, amely oroszul először 1965-ben jelent meg, gyökeresen megváltoztatta az európai irodalomtudományban a groteszkről való gondolkodást. Bahtyin a karneváli groteszket átfogó élet- és világszemléletként értelmezi, s erre támaszkodva adja meg több, előtte csak homályosan megértett kultúrtörténeti jelenség, mint például a "groteszk test", a káromkodások stb. egységes értelmezésének kulcsát.

Géher István - Shakespeare
Géher ​István költő, műfordító, egyetemi tanár, az ELTE Angol-Amerikai intézetének oktatója, a Magyar Shakespeare Társaság elnöke. Shakespeare-monográfiájának átdolgozott és kibővített kiadása a modern magyar Shakespeare-filológia alapműve. Az irodalom szakos és az angol szakos egyetemi hallgatók tankönyve, tudományos szakmunka, amely teljes áttekintést nyújt Shakespeare koráról, színházáról, életéről és műveiről, szakirodalmáról és fogadtatásáról, továbbá részletesen elemzi a nagy klasszikus valamennyi darabját. E Shakespeare-monográfia ugyanakkor nem csak a tudós író-tanár könyve, amely óriási műveltséganyagot közvetít, hanem a költő esszékötete is: elolvasása igazi irodalmi élmény.

Tennessee Williams - Drámák
Csak ​nyolcvan-egynéhány éve született, még két évtizede sincs, hogy meghalt, mégis többször visszatért már a színpadokra. A Tennessee Williams néven ismert drámaírónak (eredeti neve: Thomas Lanier Williams) ma ismét nagy divatja van. A második évezred legvégén, a harmadik legelején Budapesten és országszerte, Magyarországon és az egész világon újra játsszák e "múlt századi" szerző érzelmes-indulatos fülledt darabjait. Vajon miért? Sok egyéb ok mellett talán azért, mert van bennük titok - a szó szoros (és leghétköznapibb) értelmében. Ha túl sokat tudunk, néha úgy érezzük, jobb volna kevesebbet tudnunk. Ahol (és amikor) bármit (és szinte bárhogyan) ki lehet mondani, fölértékelődhetnek az olyan történetek, amelyek középpontjában valamely ki-nem-mondható, fel-nem-fedhető tény, emlék vagy élmény áll. A szereplők folytonosan körbetáncolják azt a valamit, amiről nem beszélhetnek, amire nem kérdezhetnek rá, amit nem vallhatnak be (még önmaguknak sem). Az érzelmek és viszonyok ilyen pofonegyszerű bonyolultsága hálás feladatot ró a színészre (föl kell mutatnia, hogy rejti, amit föl nem fedhet); a néző ugyanakkor lelkes rejtvényfejtővé válik: boldog, ha beleláthat a figurák lelkébe, örül, ha okosabbnak hiheti magát náluk. A tönkrementek, a lecsúszottak, a megfáradt lázadók, a makacs öncsalók, a magukat és egymást gyötrők, a másokon hatalmaskodók, a saját árnyékuktól rettegők, a szorongók, a szexualitásukkal küzdők - egyszóval a Williams-panoptikum mitikus figurái - helyettünk vergődnek a színpadon. A szerző nem csap be: túlérett szimbólumai, teátrális gesztusai nyilvánvalóvá teszik, hogy amit látunk, nem a valóság. De a történetek éppannyira valószerűek, a hősök épp úgy esendőek, hogy akár tetszik, akár nem, szurkolnunk kell - értük vagy ellenük. Ez pedig a hagyományos színpad-néző-tér viszony egyik legerősebb pillére, a hatás egyik legalapvetőbb eszköze. Williams titka, hogy ezt tudja. A kötetben szereplő drámák: Üvegfigurák A vágy villamosa Macska a forró bádogtetőn Orfeusz alászáll Az ifjúság édes madara Aranybogár Vajon mit hoz a holnap Válogatta és szerkesztette: Upor László.

Peter Szondi - A ​modern dráma elmélete
Az ​1956-ban írt, máig alapműnek számító drámaelméleti könyvében Peter Szondi a 19. század végi dráma válságát és azokat a kitörési kísérleteket elemzi, amelyek e válság leküzdésének különböző lehetőségeit célozzák. Fő esztétikai szempontja a dráma epizálódásának jelensége, az a folyamat, amelynek során a drámai alany drámai tárggyá válik. Ezt a termékeny szempontot vezeti végig századunk drámatörténetén Ibsentől, Csehovtól kiindulva, Strindbergen, Hauptmannon, Pirandellón és másokon keresztül Piscatorig, Brechtig, O'Neillig, Wilderig, Millerig.

Mihail Mihajlovics Bahtyin - Dosztojevszkij ​poétikájának problémái
A ​kötet Dosztojevszkij poétikájának kérdéseit elemzi, és Dosztojevszkij munkásságával kizárólag ebből a szemszögből foglalkozik. A művészeti gondolkodás általa megteremtett típusa, amelyet mi feltételesen polifonikusnak nevezünk, a világirodalomban tökéletesen új jelenség. Jóllehet ez a művészi gondolkodástípus Dosztojevszkij regényeiben testesült meg, jelentősége messze túllépi a regényírás határait, és az európai esztétika alapvető elveit ingatja meg. Bahtyin fő célkitűzése abban foglalható össze, hogy irodalomelméleti analízis segítségével föltárja, miben áll Dosztojevszkij munkásságának elvi jelentőségű újszerűsége.

Ismeretlen szerző - Színházi ​kalauz I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Denis Diderot - Színészparadoxon ​/ A drámaköltészetről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Umberto Eco - A ​szépség története
A ​népszerű publicista, író és irodalomtudós, Umberto Eco szerkesztésében látott napvilágot e kötet, mely több száz, nőkről és férfiakról alkotott remekművet sorakoztat fel a szépség kifejezőeszközeként vagy annak igazolására. Az olvasó mégsem elsősorban művészettörténeti albumot tart kezében, hanem olyan szemelvénygyűjteményt, mely az ókor nagyjaitól kezdve korunk gondolkodóiig közöl idézeteket arra vonatkozólag, hogy mely kornak miféle elképzelése volt a szépségről, mikor ki volt a szépségideál. Az impozáns kivitelezésű kötetet előző kiadása kapcsán a 200510012-es számon ismertettük részletesen.

Tótfalusi István - Ki ​kicsoda Shakespeare világában
A ​Shakespeare-drámák összes szereplőjét feldolgozó lexikon nemcsak hazai könyvkiadásunkban számít újdonságnak, a nemzetközi kínálatban is igen ritka. Ez a mű Shakespeare összes drámáit, elbeszélő költeményeit, sőt szonettjeit is feldolgozza. Legfőbb többlete és haszna diák, tanár és átlagolvasó számára az, hogy - az Irodalmi alakok lexikona szócikkeihez hasonlóan - a kiemelkedő figuráknak 20-60 sornyi terjedelmet szentel; a cselekményelemek alapos ismertetésén túl kitér más Shakespeare-drámák alakjaival való összefüggésekre, a figura irodalmi vagy történelmi forrásaira és a mű esetleges irodalmi és zenei utóéletére is. A történelmi drámák, ismertebb nevükön királydrámák esetében kézenfekvő, hogy az angol királyi dinasztiák és főnemesi családok bonyolult rokoni összefüggéseit családfákon ábrázolva tegyük áttekinthetővé. Ezért a kötet részletes genealógiai táblázattal, ezenkívül három mutatóval zárul.

Heller Ágnes - A ​kizökkent idő I-II.
Heller ​Ágnes, mint könyve bevezetőjében írja, kísérletet tesz arra, hogy megvizsgálja a Shakespeare drámáiban egyedülálló módon összeillesztett négy színpadot: a történelem, az ember, a politika és a létezés színpadát, s a kizökkent idővel való számvetés módozatait. Az első részben a "kizökkent idő" kijelentést járja körül a maga általánosságában, a második részben Shakespeare néhány politikai drámáját elemzi. Az angol történelmi drámák közül a II. Richardot, a VI. Henriket és a III. Richardot, valamint három római tragédiát: a Corionalust, a Julius Caesart és az Antonius és Cleopátrát.

Nemes Nagy Ágnes - Szó ​és szótlanság
Két ​esszékötetem anyagát tartalmazza ez a könyv: a _64 hattyú_ét (1975) és a _Metszetek_ét (1982). Nagyjából érintetlenül hagytam a könyvek felépítését, a tanulmányok sorrendjét; úgy gondolom, leginkább ezen a módon adhatnak számot a mögöttük lévő, alakuló-születő gondolatmenetekről, témakörökről, amelyek felvetődnek, olykor visszatérnek, és nem utolsósorban arról az időbeli háttérről, amely a tanulmányok létrejöttét befolyásolta. Egy gondolkodási folyamatot láthat így maga előtt az olvasó, egy irodalmi észjárással találkozhat, amelynek megnyilvánulása azonban, papíron való megjelenése nem választható el a külső lehetőségektől, az idők járásától. Ezt a belső-külső folyamatszerűséget mindössze azzal törtem meg, hogy az első kötet irodalmi jegyzettömbjét, Naplóját kiemeltem a helyéről, és egyesítettem a második kötet Irodalmi szénaboglya című részével. Nemes Nagy Ágnes

Bécsy Tamás - Rítus ​és dráma
A ​drámaelmélet neves tudósa, korábbi műveinek szintézisén túl, kutatásainak új következtetéseit adja közre a drámának mint műnemnek a geneziséről. "Talán"-jaival is hangsúlyozottan, egyik lehetséges megfejtését kínálja a ma közhasznúan drámának nevezett műfaj ős-előzményeinek, kialakulása szükségszerűen társadalmi igény-feltételeinek. Bécsy írása bízvást nélkülözhetetlen segédkönyvként ajánlható mindenekelőtt a színházi szakma, a dramaturgia művelői, az oktatók és diákok számára. Minden érdeklődő olvasójában felkeltheti azonban az oknyomozás izgalmát, az alkotó együttgondolkodás szép élvezetét. A tanulmány a görög drámai klasszika ismert példáin túl forrásértékű ismereteket közvetít és magyaráz a rítusok (mint a későbbi dráma egyik esetleges eredetvidéke) világából, a rituálék természetéből, tradícióiról, megjelenésükbeli jellemzőiről, tárgyairól, meséjéről.