További értékelések

Terítéken ​az örök kérdés: az élet keletkezésének mikéntje.
Az Ízisz bolygó képében egy nagyon érdekes variációt kapunk az életre, melybe beletörni látszik a kolonizáló emberiség bicskája. A könyv bizonyos tekintetben hasonlóságokat mutat az egyik nagy kedvencemmel, a [[Stanisław Lem: Solaris|Solaris]]-szal, ám itt egyebek mellett a körítés különböző és a konklúzió is más irányba mutat. Kevésbé forradalmi, mint az említett klasszikus, de tetszett, hogy a planéta élővilágával azért érezhetően próbált elvonatkoztatni a szerző a komolyabb kliséktől, néhány persze akad, de nem vészes az arány.
Érdekessé teszi az összképet az emberiség társadalmi és technológiai háttere, a Trösztök és Családok alkotta bürokratikus arisztokrácia számomra kicsit kontrasztban van a Turing-gépekkel, a roppant fejlett, már-már transzhumanizmusba hajló génsebészettel és biotechnológiával (pl. a főszereplő Zoe születésének körülményei és jócskán feljavított biológiai jellemzői), illetve a kvantumkoherencián alapuló ikerrészecske-technológiával, vagy épp a Higgs-állapotot kiaknázó meghajtással. Ez utóbbiakat sajnos nem tárgyalja részletesebben a könyv, nagy sajnálatomra, de összességében is elmondható, hogy az ötlet minőségéhez képest méltatlanul rövid a regény.
A rejtélyes planéta és Zoe történetének (szerencsére) nem túl tipikus befejezésében és konklúziójában egy fantáziadús, elgondolkodtató alternatívát kapunk az élet keletkezésére és az univerzum működésére, melytől itt-ott felszaladhat az ember szemöldöke, de összességében mindenképp megér egy olvasást, én egyáltalán nem bántam meg.

Véleményem ​szerint az eddigi legkevésbé szerethető magyarul megjelent Wilson könyv, ami több helyen vérzik.
Először is a bolygó élővilágának leírása parádés, egy hibája van, hogy a biológusokon és földönkívüli létformák kutatásával foglalkozó tudósokon kívül eleinte más nem igazán kapna tőle dzsungellázat. Miután megtudjuk, hogy minden irtóztatóan – és azonnal – halálos, és a kutatók csak hatalmas páncélokban tudnak kimenni a bolygó felszínére, valahogy a feszültség eltűnik. Helyette bennem inkább a ‘Minek vacakolunk annyit ezzel a hellyel? Menjünk inkább másfelé!’ stílusú kérdések mocorogtak.
A Trösztök, a Családok, a Kuiper-övi szakadárok és a Föld bolygón élő dolgozók közti ellentétek nem kaptak elég helyet, pedig könnyen lehetett volna az íziszi eseményeknél is izgalmasabb történeti szál belőlük. Így maximum hangulati elemként funkcionált az egész körítés, de igazi feszültséget nem sikerült vele teremteni.
A romantikus szál ebből a könyvből sem maradhatott ki, de ellentétben a többi Wilson könyvvel – végre? – ebben sok szerethető motívumot nem találtam.
A könyv első fele a halálos veszélyek, ivartalanított igazgatók és a Naprendszeren kívüli utazás ellenére is elég lassúcska, de azért nem kell félni, az események begyorsulnak. Nagyon, és hirtelen. Onnantól már végre érezni lehet a wilsoni minőséget is, mert addig nem igazán. (Bár a kiinduló alapötlet, a “mérgező” bolygó azért addig sem volt rossz.) Ami egyértelműen és vitathatatlanul jó volt, az a könyv lezárása, a konklúzió.

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/05/robert-charles-wilson-bioszfera.html

A ​Kronolitok volt az első Wilson könyv amit olvastam, de az nem nagyon tetszett. Szerencsére szavaztam még bizalmat a műveinek, mert ez a könyv hihetetlenül jó! Imádom az ilyen, új bolygó meghódítós, kolónia pusztulós történeteket! A sztori lényegében ennyi, – megfejelve egy kis génmódosított humánnal – mégis olyan jól meg van írva, a remény tényleg utoljára hal meg, de fel is támad! Imádtam ezt a könyvet!

Zseniális ​biológiai fantáziálás, felejtős űrhajózás, egészen kedvelhető karakterek és egy iszonyatosan irritáló befejezés. Komolyan mondom az utolsó 20 oldalig imádtam a könyvet, majd meggyűlöltem.
Elejétől kezdve problémás, hogy beleszőtt egy olyan társadalmi rendszert (zseniálisan kitalálta) amivel aztán semmit sem kezd. Már a 10. oldaltól az motoszkált bennem, hogy oké-oké veszélyes egy bolygó, de mégis mi a jó fenét keresnek akkor még mindig ott? Küldeni két UAV-t, hogy járkáljon aztán csá. Mégis működött a történet, még a technikai elemek is passzoltak.
De a befejezés… egyszerűen szemét, gonosz, piti. Ennyire ellenszenves véget én még nem olvastam. Nem tetszett a regény, Wilson sokkal jobbat tud ennél.
Spoiler
Az meg külön irritált, hogy a bolygó értelmes élőlényként funkcionál, memóriája van, de azt nem tudja megoldani hogy ne nyírja ki az embereket. Pfff… g.a.g.y.i. Ilyet B kategóriás Assylum stúdiós filmekben szoktak odanyögni amikor nem tudnak kitalálni értelmes átvezető dialógust.
/Spoiler

Először ​azt gondoltam, hogy ezt a Bioszférát a Pörgés lendülete kihajítja RCW univerzumából, majd hogy talán elég erős a gravitációja az általam eddig olvasott világainak, ami mégis egyben tartja a rendszert. Végül arra jutottam, az Ízisz azért nagy planéta ahhoz, hogy saját tömegvonzása se engedje kiszakadni, elszakadni. Szóval a laza kalandregény holmi ujjgyakorlat gyanánt íródott meg (még a Pörgés előtt), míg valami zseniális írás hagyja el a nyomdát; mégis van valami sajátos fajsúlya.

Elég romantikus alkat vagyok ahhoz, hogy örömmel fogadjam be az erőteljes szerelmi szálat, ami – úgy tűnik – nem ritka RCW műveiben. Valójában kissé elnagyoltnak érzem, mint ahogy az egész könyvet is. Van benne pedig potenciál bőven! Nem igazán tudom azonban felmérni, mennyire eredetiek a különböző találmányok, ötletek. Ami mindegy is, mert jól összegyúrva tudnának olyan egyediséget felmutatni az ismétlések, amitől megint úgy elszédülök, mint a Pörgés közben. Elmaradt ez az érzés.

Jobbra ​számítottam.Alapjában vontatott volt, egyszer-kétszer felgyorsult a szívverésem olvasás közben azt gondoltam, hogy igen ez már az a Wilson akit én megsmertem a Pörgésből, de aztán megint lelohadt az érdeklődésem. A vége felé azonban már egészen izgalmas lett.

Jó ​könyv, bár a Pörgés jobban tetszett. Gaia-elméletet vélem felismerni benne, csak ebben a regényben Gaiát Isisnek hívják.
Nekem Bradburyt is megidézte…

Novellaízű ​regény a Pörgés és a Tengely írójától, génmódosított főszereplővel és a földi életformákat nem toleráló idegen bolygóval.

Olvastam ​az író több más könyvét is, de nekem ez egyáltalán nem tetszett.

A ​távoli jövő ellenére az emberiség cseppet sem változott. Felfedez egy új bolygót, egyedi élővilággal, és csak az a lényeg, hogy bármi áron de megvethesse rajta a lábát, hogy minél előbb kisajtolja belőle az összes hasznosítható anyagot. Az Ízisz viszont mintha sejtené az ember hátsószándékait, és mindent megtesz, hogy megakadályozza az emberi terjeszkedést.