Nyelv ​és lélek

Tüskés Tibor - Versről ​versre
„Tüskés ​Tibor újabb könyvében Ady Endrével kezdődően tizenhárom századunkbeli költő verseiben mutat irányt a magyar költészet fejlődési vonalának követésére. Az irodalomtörténet által már meghatározott értékű lírikusok: Juhász Gyula, Tóth Árpád, Babits Mihály, Füst Milán, József Attila, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc mellett öt ma is élő költő: Illyés Gyula, Pilinszky János, Csorba Győző, Nagy László és Fodor András alkotásairól is szól. . . A Versről versre biztos fogódzót ad a költemények szépségének megértéséhez. S még valamit: ténylegesen megosztja az olvasóval annak a küzdelemnek a „szépségét", amivel a szerző a líra titkainak közelébe férkőzött."

Domokos Mátyás - Lator László - Versekről ​költőkkel
"Gondolta ​a fene" - említi a kötet előszava Arany János sokszor citált szösszenetét, amit a Budapesti Szemlének őt méltató tanulmánya alá firkantott. Az anekdota példázata - melynek valódiságában különben a mikrofilológia ma már kételkedik - világos. Holott: a vers létezéséhez a költő szándékait értő olvasó is kell, aki magában újjáépíti a verset. Kell a magyarázat is. De hát, ki tudja valóban, milyen fájdalmak, örömök, élmények, az élet milyen szeletei szűrődtek be a versbe, miféle inspiráció ihlette, vezette tollát, mi hívta elő képeit, honnan való az indulat, ami dallamának ívét vagy darabos töredezettségét megteremtette - ki tudja: mire gondol a költő? Harmincnégyen felelnek rá a kötetben. A legilletékesebbek: a költők. Új magyar költészetünk egy-egy reprezentatív verséről szólnak, a mögöttes tartalmakról, a verseket meghatározó élményekről. A nem is mindig koncentrált pillanatról - időről, melyben a vers megszületett. Olykor sorról sorra bontják ki rétegeit, fejtik meg a vers titkát - ki, hogyan. Mindent persze még a költő sem magyarázhat meg - hiszen a "minden" maga a vers: a költő "csak" közelhozza a vers testét, fókuszait, áramának ábráját - elmondja, milyen élmények hatására írta, mit akart közölni vele, de ez a csak, ez a kevés: sok. Az esszék formája: párbeszéd. A kötet szerzői, szerkesztői: Domokos Mátyás és Lator László faggatják, vallatják a költőket. Partnerek és társszerzők a beszélgetésformát öltött esszékben. Az ő érdemük is - jártasságuk a lírában, a költők életében, az irodalomban; érzékenységük a vers rezdüléseire-, hogy rejtett, lényeges "titkokat" tudunk meg a versről, a költőről és a korról, melyben megszületett. S hogy ekképpen, a harmincnégy esszéből, mely két mártírhalált halt költő: Sárközi György és Radnóti Miklós egy-egy versével indul - kirajzolódik "az új magyar líra sajátos regénye". Az eleddig páratlan vállalkozás első fóruma a Magyar Rádió volt; a vasárnap reggeli Minden versek titkai címet viselő műsor közölte rövidített formában a dialógusesszéket - melyeknek most a versekkel együtt teljes szövegét kapja kézhez az olvasó.

Fenyő D. György - Poétai ​iskola
Első ​Rímes, furcsa játék című része a hagyományos poétikát és a stilisztika egy részét öleli fel, a költői nyelv eszközeivel ismerteti meg a tanulókat. Szellemes, olykor tréfás feladatok segítik a diákokat afelé, hogy önállóan is próbálják alkalmazni a költői nyelv eszközeit, a költők fejével próbáljanak gondolkozni a tárgyalt jelenségekről. A Milyen a jó vers? című második rész a verselemzésbe vezeti be a tanulókat. Külön fejezet tartalmazza a nehezebb feladatok megoldását. Végül a tanárok számára fejti ki röviden a szerző, mi is a célja a tankönyvvel és módszereivel. 13 és 17 éves kor között bármikor lehet használni a könyvet, amely valóban gazdag anyag segítségével igyekszik felkelteni a tanulók érdeklődését a költészet iránt.

Lator László - Szigettenger
Lator ​László esszéi valósággal a 20. századi magyar költészet történetét rajzolják meg. Persze nem az elemzett versek mennyisége, nem a tárgyalt költők köre ad teljességet, hanem a tanulmányok szerzőjének, a kiváló költőnek egyéni látásmódja. Lator saját vonzalmainak, kiforrott és meghízható ízlésének megfelelően választja ki, kikről ír: elsősorban a nagy Nyugat-nemzedék alkotóiról, Babitsról, Kosztolányiról, az Újholdasokról és azokról, akik ezt a hagyományt folytatják, egészen a legújabbakig. Ezeknek az esszéknek, verselemzéseknek legfőbb különlegessége a költőtárs szakmabeli érintettségében rejlik. Lator, amikor épp nem költőként működik, akkor alkotó olvasója kollégáinak, mélyreható irodalmi ismeretei és magasrendű technikai hozzáértése révén a költészet legrejtettebb kérdéseiről is úgy beszél, hogy a céhen kívüli is beavatottnak érzi magát. A nyugatos-újholdas hagyomány szellemében esszéista stílusa áttetszőén tiszta, gondolatmenete kristályosan csillogó és áttekinthető. Minden ködösítés és homály nélkül, megejtő egyszerűséggel szól a művészet misztériumáról. Nemcsak a költészet mesterségével áll közvetlen kapcsolatban, nemcsak a versekkel, hanem gyakran magukkal a költőkkel is. Pályaképeit, értelmezéseit, ha csak teheti, átszövi személyes emlékekkel, történetekkel. Az olvasó ekképp bepillanthat az irodalom titkos kulisszáiba is, ízelítőt kap az irodalmi életből: hisz az is ott lüktet a művekben, hogy alkotójuk milyen légkörben formálta meg őket. Aligha tud ma másvalaki ilyen rálátással ilyen közelképet festeni az irodalomról. Költő szól költőkről, lírikus a líráról: nem kevesebbet kapunk, mint magát a költészetet. Lator László (1927) költő, esszéista, műfordító. Tiszasásváron született, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán szerzett diplomát. Eötvös-kollégista volt. 1951-től a körmendi gimnáziumban tanított, 1955-től 1989-ig az Európa Könyvkiadó szerkesztője, majd főszerkesztője. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán évtizedek óta vezeti népszerű műfordítás-szemináriumát. Verseit a Magyarok és a Válasz című folyóiratok kezdték közölni. Az Újhold költői közé tartozik. Munkásságát József Attila-díjjal (1972) és más rangos kitüntetésekkel jutalmazták. Művei: Kalandok, szenvedélyek (1968, műfordítások), Sárangyal (1969, versek), Az egyetlen lehetőség (1976, versek), Versekről, költőkkel (1982, esszék Domokos Mátyással), Fellobban, elhomályosul (1986, versek), Az elhagyott színtér (1992, versek).

Tóth Árpád - Tóth ​Árpád összegyűjtött versei és versfordításai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gáldi László - Ismerjük ​meg a versformákat!
Gáldi ​László könyve már huszonöt évvel ezelőtt, amikor megjelent, hiánypótló könyv volt. Olyan népszerűen megírt, de tudományosan megalapozott munka, amelyből csakugyan jól meg lehetett ismerni a magyar verselés megannyi csínját-bínját. A versélvezők örömmel fedezhették fel általa a lírikusok műhelytitkait, az esztétikai hatás rejtettebb eszközeit, laikusként olykor észrevehetetlen, finom rafinériáit is. A költők, költőjelöltek, szövegelemző tanárok megtanulhatták belőle, hogy legalábbis formai szempontból hogyan kell verset írni. Nyomon követhették, elleshették, hogyan írtak nagyjaink. Ma, amikor egymást tolongva követik az új tanár-, esztéta- és költőnemzedékek, még nagyobb szükség van Gáldi László könyvére, mint valaha. A szabad vers korát éljük, s ez azt a téves nézetet szuggerálja olvasókban és induló költőkben egyaránt, hogy a mai versben nincs szabály, minden elfogadható benne. Holott nem így van. Alapigazság korunkban is: az tud valamirevaló verset írni, aki ismeri a versformákat, tud, ha akar, kötötten is írni.

Ismeretlen szerző - 99 ​híres magyar vers
Ennek ​a kötetnek a magyar költészet a főszereplője. Mi sem természetesebb, mint hogy nemcsak a lírai darabokat vonultatjuk fel, hanem a költők portréját és a versek értelmezését is. Miközben az ihletett sorok belső izgalmaira fény derül, a kötet egy-egy metszete kirajzolja a magyar tájköltészet, a gondolati, majd a szerelmi líra vagy az istenes versek fejlődésvonalát.

Kosztolányi Dezső - Kosztolányi ​Dezső összegyűjtött versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - 1001 ​könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Egy ​remek és bátor kézikönyv a világ képzeletét megragadó regényekről és szerzőkről. Hasznos kalauz a könyvekhez, amelyek - akár kritikai sikerként, akár kultuszműként - hatást gyakoroltak ránk. Az írókból, kritikusokból, tudósokból álló nemzetközi szerzőgárda eklektikus válogatása új megközelítést ad a régi klasszikusokhoz, és eligazít a kortárs szépirodalom hatalmas dzsungelében. Több mint 600 színes illusztráció – könyvborítók, plakátok és fakszimile oldalak -, a regényekből vett idézetekkel kiegészítve: íme az ideális segédkönyv az olvasás szerelmeseinek.

Borgos Anna - Szilágyi Judit - Nőírók ​és írónők
"Körülbelül ​ez a harminc év volt az, amely alatt nálunk nők komoly írókká fejlődtek. ...Abban a küzdelemben - joggal nevezhetném szabadságharcnak -, amely a nők (és írónők) élete volt ezekben az évtizedekben, ...melléjük állt Osvát Ernő és a Nyugat. Éppen ezért nagyon is sokat jelentett nékik a Nyugat ... De nem lehetne-e ezt a tételt, illő kisebb méretben, meg is fordítani? ...Annak a sok évfolyamnak sokszínű gazdagságához semmivel sem járultak hozzá az írónők?" Reichard Piroska Elek Artúrnak címzett gondolatai jól körvonalazzák a könyv szerzőinek alapvető kérdésfelvetéseit is. A Nyugat viszonylag sok és sokféle női szerzőt közölt. E tény mögött a folyóirat nagy esztétikai önmítoszán túl ("csak az írás minősége számít") a korszak egyik legaktuálisabb kérdésére reagáló szerkesztői koncepció éppúgy felfedezhető, mint a személyes motivációk. A kötetben a folyóirat által leggyakrabban közölt tíz nőíró portréja szerepel. A tanulmányok tehát az akkori kánont, a Nyugat által legértékesebbnek tartott nőírók történetét tárják fel. Vannak köztük ismert és kanonizált írók (Kaffka Margit, Lesznai Anna, Török Sophie), talán ismerősen csengő nevek (Bohuniczky Szefi, Kádár Erzsébet, Kosáryné Réz Lola, Lányi Sarolta), de mára egészen elfeledett szerzők is (Gyulai Márta, Kovács Mária, Reichard Piroska). Az ő pályájuk és írásaik megismerése a folyóirat egészéről való gondolkodásunkat is árnyalhatja. Hiszen miközben a (férfi) Nyugatról való ismereteink folyamatosan gazdagodnak és módosulnak, azok a szerepek, amelyeket a nők töltöttek be a magyar irodalom legfontosabb lapjánál, az utókor számára nagyrészt még mindig ismeretlenek.

Kálnoky László - Kálnoky ​László összegyűjtött versei
Kálnoky ​László (1915-1985) a Nyugat úgynevezett harmadik nemzedékének Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Vas István, Jékely Zoltán mellett egyik kiemelkedő költője volt. Líráját szigorú gondolati fegyelem, szikár, de evokatív nyelvkezelés és a tragikumot groteszkbe fordító látásmód jellemezte. Kálnoky harmincas években ígéretesen induló pályáját a második világháború és az ötvenes évek visszavetette. Az ötvenes években az egyik legjelentősebb műfordítóvá vált, és mivel saját versei nem jelenhettek meg, évtizedekre meghatározta kritikai értékelését, hogy - méltánytalanul - elsősorban műfordítónak tartották. Kálnoky azonban ezekben az években is folyamatosan alkotott, érett líráját oldottabb formák, de keserűbben fájdalmas érzelmek hatották át. Élete utolsó évtizedében költészete váratlanul termékeny szakaszába érkezett. A Homálynoki versek humoros hangütése hallatlan népszerűvé tették az olvasók körében. Összegyűjtött versei idáig egyszer, 1992-ben jelentek meg. Tervezett kiadásunk hiánypótló: kötetünk felöleli a költő valamennyi, kötetben, folyóiratban, illetve kéziratban maradt versét.

Barnás Ferenc - Másik ​halál
Egy ​negyven éves pesti férfi, aki nem olyan régen még egyetemi tanár volt, egyik napról a másikra pszichésen és egzisztenciálisan összeomlik. Egy Németországban élő pincér, aki inszomniában szenved, öngyilkosságot követ el. Egy magyar arisztokrata, aki hol bádogos, hol taxisofőr, hol a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának védangyala. Egy genfi étteremben történtek rekonstruálása, ami szorosan kapcsolódik a boszniai vérengzésekhez. A rendszerváltozás utáni Magyarország mindennapjainak pillanatképei... Az egyidejűleg alkalmazott többféle narráció állandó figyelmet igényel, de ez csak fokozza a talányok és rejtélyek megfejtésének izgalmát, amely - mint egy jó krimiben - a befejezésnél éri el csúcspontját. A Másik halál nagyszabású írói kísérlet személyes sors és történelem rejtett összefüggéseinek bemutatására.

Máté Angi - Mamó
Máté ​Angi hőse árva kislány, aki zord nagyanyjával, Mamóval egy kidőlt-bedőlt, kék falú univerzum lakója. Mégsem afféle árvagyerekes-ríkatós lelki horrortörténet ez, sem puszta tudósítás a szeretetlenség poklából. Az elképesztően tömény kisprózákból nem holmi sivárság árad. A titok az író világ-újrateremtő nyelvezete, amely egyszerre egyedi és erdélyi, gyermeki és művészi, csodásan hajlékony és mulatságosan naiv. Mamó "korcbaszedett' arca felett lobogós hajon "csicsonkáznak" a "hajhuziga-bogarak", a templomi szentek "mutatják a szomorút, ki magukból", "Nemzetközi Nőnapkor ott állnak a legszebb anyákok, a legszebb fejükkel, ruháikkal", temetőben pedig "járulnak a népek, mintha lerónivaló sajnáljaik lennének". A túlélés eszközei a varázsigeként örvénylő szavak. Sok jó könyv jelenik meg manapság, ám ritka az olyan, amelynek a helye előre ott állna kitöltetlenül a magyar irodalom polcán. A Mamó ilyen szín a palettán. Csak most, hogy van, jövünk rá, mennyire hiányzott! Lackfi János

Vas István - A ​teremtett világ
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Batsányi János - Zengj ​hárfa
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Horváth Viktor - Török ​tükör
A ​Török tükör időutazásra hívja az olvasót a 16. századba, a félelmetes Szulejmán szultán frissen meghódított tartományába - Magyarországra. Egy féktelen török kamasz szemével látjuk két nagy birodalom bizonytalan határvidékét, naptárak, adórendszerek, nyelvek, írások, szentírások, pénzek és hagyományok színes vásárát; találkozunk királyokkal, császárokkal, hatalmas szultánokkal, magyar főurakkal, oszmán bégekkel, kereskedőkkel, polgárokkal, falusi bírókkal, sőt néha még angyalokkal és dzsinnekkel, furcsa repülő szerkezetekkel is. Látjuk, ahogy Pécs városát meghódítja az Ezeregyéj mesevilága, az utcákon feltűnnek a tevék, a kertekben a kajszi és a füge, az erdőkben a rablók, felépül az első dzsámi és török fürdő. Ez a regény azoknak szól, akik elvágyódnak, akik szerelmet és harcot, hűséget és árulást, kalandot és utazást akarnak, veszedelmet és menekülést, könnyeket és mézet. Akik meg akarják tudni, milyen volt a világ ötszáz éve, és akik szeretik, hogy akkor az élet nem volt sem szebb, sem rosszabb – más volt.

Grecsó Krisztián - Mellettem ​elférsz
Grecsó ​Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.

Háy János - A ​gyerek
Akinek ​nem volt még: most íme van. Akinek volt, tudja, mit kell tenni: megfogni a kezét, megölelni, megsimogatni, hisz gyerek. Most megtudhatod róla, amit nem tudtál, mert elrejtőztél, mert elrejtőzött előled. Most megismerheted a sorsát, és azokat a sorsokat, amely sorsok az ő sorsát alakították, amely sorsokat ő is alakított. Azt mondod, nem érdekel, azt mondod, olyan idegen, azt mondod egy senki által nem ismert ősre ütött, pedig belőled van gyúrva, hisz gyerek, és a tied.

Váci Mihály - Váci ​Mihály összegyűjtött művei
Lehet ​értékmérője egy versnek az, hogy miről szól? Nyilván nem. S az, hogy mint vélekedik arról a költő, amit bemutat, vagyis - hogy így mondjuk: - mit szól ő ahhoz, amiről a verse szól? Az sem, bár itt már számolni kell, hogy ez a körülmény is ízlést vonzhat és taszíthat, vagyis a költő szavához az olvasó is hozzászólhat, személy a személyhez, kívül a rejtelmes esztétika - a tetszéstan! - törvényein. Ezért mély ars poeticai tanács: minél pártosabban szólnál olvasódhoz, te költő, annál ékesebben szóljon a vers önmagáért: annál hitelesebben legyen költői is. Váci Mihály erre tört. Ezt is anélkül, hogy tudatában lett volna. Nem valamiféle fölismerés vezette. Annál is mélyebb. Itt is a hűség, a mese kívánalmai szerint. Majdnem úgy győzött s kapott jutalmat, mint a mesehősök. Miután átment a próbákon. Mert kapta azokat is bőven; bővebben, mint bírta.

Tomka Mihály - Magányunk ​leltára
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.