Bicske ​története

Baráz Csaba - Kaptárkövek ​földje
A ​Bükkaljára leginkább két jelző illik: sokrétű és rejtőzködő. Emellett: különös és egyedi. Mind a földtörténete, mind az élővilága, miond pedig az itt kialakult népi kultúra egyaránt hordozzák az átmeneti jellegű tájak, a határterületek sajátosságait. Ebben a tájban benne van egy kicsit az Alföld végtelen rónasága és a Kárpátok vadregényes hegyvidéke. Itt ellentétes hatások találkoznak, hiszen nyitott mindkét irányba, mindkét véglet felé és különbségek karakteres egységgé, mert egyfajta zártság is jellemzi ezt a szelíd, hegységelőtéri dombvidéket. E tájban élő ember léte egyszerű és hangsúlytalan. Az ide születettek soha nem gyakoroltak politikai hatalmat, óvakodtak az absztrakt szerepektől. Az ilyen vidéket elkerülik a háborúk, nem tarolják le hadseregek, földjén nem dúlnak sorsdöntő csaták. A Bükkalja - egy-két, a szabályt erősítő kivételtől eltekintve - mindig kívül állt a történelem sodorvonalán. Ezt a kívülállást, ezt a rejteki életformát e táj kontemplativitást (elmélyedést, elmélkedést, szemlélődést) serkentő volta segítette elő. A Bükkalja olyannyira észrevehetetlen, hogy még a magyar népi kultúra régiói közt sem szerepel. Észak felől a Felföld déli kultúrális régióival - Palócfölddel, Mátraaljával és a Bükk "mögött" levő Barkósággal - érintkezik, dél felől az Alföld keleti középrégiójának részét képező "Borsodi-hevesi Tisza mente" néprajzi tájaival. Mindegyik szomszéd kisrégió kihasít magának néhány települést a Bükkaljából: a néprajztudomány képviselői Egert például a Mátraaljához sorolják, Tardot, Tibolddarócot vagy éppen Kisgyőrt a Borsodi-Mezőséget magába foglaló Tisza mentéhez. Holott itt alakult ki a Kárpát-medence egyik legkülönlegesebb, legösszetettebb tájépítészeti jelensége, a bükkaljai kőkultúra, amelynek gyökere a prehisztorikus időkbe nyúlik vissza. E napjainkban is még élő kőkultúrának és az itt élő nép lelkének kulcst a kaptárkövek -a régi idők, az Aranykor rejtélyes és néma tanúi - jelentik. Óvni kell őket, hiszen a tájhoz kötött tradíciók, de maga az Őshagyomány jóformán már csak e faragott sziklák által hordozott rejtjeles üzenetekből rekonstruálható.

Ismeretlen szerző - A ​magyarságtudomány kézikönyve
A ​tudományos ismeretterjesztés új vállalkozása A magyarságtudomány kézikönyve című kötet. A szerzők nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a lehető legtömörebben foglalják össze ismereteinket Magyarországról és a magyarságról. Így kerültek a kötetbe a hungarológia fogalmát és témakörét tág szemhatárral megrajzoló tanulmányok, amelyek a magyar nyelv sajátosságait, nyelvi rokonságunkat, történelmünk viharos századait, irodalmunk és művészeteink európai léptékét, népi kultúránk mindmáig kiapadhatatlan forrásvidékét - például a szokás- és hitvilágot - tekintik vizsgálatuk tárgyának. Kósa László, Kiss Jenő, Gergely András, Kőszeghy Péter, Szegedy-Maszák Mihály és Szemerkényi Ágnes a legújabb tudományos felfogásokat közvetítik a tájékozódni kívánó hazai olvasóknak és a világban szétszóródott magyarságnak.

Pereházy Károly - A ​régi belváros
"... ​Minden a régi helyén, csak persze ici-pici korrekcióval. Mürschberger úr egykori, szűk fűszerkereskedése elterebelyésedett az idők folyamán, és úgy hívják: Közért. Megvan a Déryné trafikja is, csak éppen dohányárudára keresztelték. Áll, szépen tatarozva, az angolkisasszonyok temploma és zárdája. A templom csinosabb lett, és most már Szent-Mihály-templomnak hívják, a zárda lakályos otthona a Vámos Ilona ápolónő- és szülésznőképző iskola kurtaszoknyás növendékeinek. A templomkapun egy-egy litánia után most is tömjénszag szökik az utcára, s akárcsak egykori műhelyünkben a liszt képzeletbeli illata, a zárda öblös kapualjára is ragad még a hajdani tömjénből valami és a kegyes angolkisasszonyok nyilván pirulva menekülnének, ha látnák kapuzárás előtt a zokogva, telhetetlen csókban összeforrva búcsúzkodó ifjú bábákat és szerelmüket valahonnan egy messzi faluról, a szabadságos honvédeket... Nincs gond semmire nálunk az Erzsébet-híd és a Nagycsarnok között, legfeljebb virágért kell a fővárosba menni - vagyis a Váci utca előkelő, bár foghíjas felére - mert megszűnt Reichard Alice, férjezett Spampinatóné üzlete, s helyét a Gelka foglalta el, mint hirdeti: »A közönség szolgálatában«. És persze a Sörház utcában már egy százada nem csapolnak hazai sört, de hogy nevét el ne veszítse: sörbár nyílt a sarkán, Wernesgrüner sört mérve. A Só utcában nem árulnak már sót, a Pintér közben hiába keresnénk pintéreket, a Molnár utcában bőven találhatunk, ha szükségünk van rá, kárpitosokat, molnárt azonban egyetlenegyet sem... Az Újvárosháza mellett, vadregényes, fákkal-bokrokkal benőtt kertecskében a parányi szerb templom, vasrács körülötte, falához, kőkerítéséhez dőlve régi sírkövet, sírkeresztek őriznek ismeretlen rác halottakat. Akad-e még hívője? Nemigen, hisz kevés környékünkön a szerb, bár valaha a mi háztömbünket szerbek lakták, már IV. Béla korában itt volt a rác város, a mi házunk alaprajza most is ugyanaz, mint akkor, hány évszázaddal ezelőtt is?!..."

Adolf Hitler - Harcom
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Ismeretlen szerző - Képeslapok ​és fotók a 20. századi Egerről
A ​kötet alkotói egy múltidéző sétára invitálják a kedves olvasót. Az album képeslap- és fotóanyaga a 20. századi Egert mutatja be, magába foglalva egy évszázad eseményeit és jellegzetességeit. Tóth László gyűjteményének értékes, különleges képeslapjai az 1900-as évek elejétől mutatják be Eger jól ismert arcát, tereit, épületeit, nevezetességeit, majd a továbbiakban az 1960-as és 1970-es évekbeli Eger került fókuszba. Molnár István Géza fotóművész kiváló érzékkel találta meg a kor legjellemzőbb mozzanatait és képei ma már kordokumentumnak tekinthetőek. Nagy gonddal és művészi hozzáértéssel számos olyan épületet, utcarészletet, városi eseményt örökített meg, amelyekre már csak e felvételek segítségével emlékezhetünk.

Ismeretlen szerző - Tolna ​megye földrajzi nevei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Magyarok ​térben és időben
Klima ​László: Finnugorok a korai történeti forrásokban Margarita Ivanova: A Kr. u. 1. évezred végi - 2. évezred elejei udmurt emlékek etnokulturális sajátosságai M. G. Ivanova - K. I. Kulikov: Az ősi udmurt mitológia és a Rigvéda Domokos Péter: Ismét a finnugor eposzokról Bálint Csanád: A Káma-vidéki ezüstkincsekről Szőke Béla Miklós: A Dunántúl lakossága és a honfoglaló magyarok Kiss Gábor - Tóth Endre: Adatok a nyugat-dunántúli korai magyar gyepű topográfiájához Nevizánszky Gábor: Magyar jellegű régészeti leletek Cseh- és Morvaországban Fodor István: A sas szerepe a honfoglaló magyarság hitvilágában Tóth Endre: Kereszténység a honfoglalás előtti Kárpát-medencében Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában Uzsoki András: Bajor Gizella és István király házassága Horváth István: Esztergom Szent István korában Rádóczy Gyula: Hol verték a "Breslawa civitas" köriratú pénzt? Romhányi Beatrix: Korai egyházak az esztergomi érsekség területén Marosi Ernő: Mai képünk a középkori művészet kezdeteiről Magyarországon

Dercsényi Dezső - A ​székesfehérvári királyi bazilika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Selmeczi Kovács Attila - Elfeledett ​magyar mesterségek és népélet
Ma ​már kevesen tudják kik voltak a cellérek (sószállító hajósok), hogyan és miért fogták be a darvakat a darvászok vagy kit hívtak eredetileg a himpellérnek (céhen kivüli hentes) és mit lehetett venni az olejkártól (gyógyhatású olajokkal áruló szlovák vándorkereskedő). Selmeczi Kovács Attila díszes kivitelű albuma a régmúlt népélet és különösen a népi mesterségek világába kalauzolja olvasóját. A szerző négy évtizedes néprajzi munkálkodása során született népszerűsítő munkáit (rádióelőadások, ismeretterjesztő cikkek és gyerekeknek szánt írások) válogatta össze egy kötetbe. A rövidebb szövegek hat nagyobb egységbe szervezve mutatják be a népi kultúrát. Az első rész a vadászok és halászok fogásait írja le. Ezután a szilaj pásztorokkal és a nagyállattartás kultúrájával ismerkedhetünk meg. A parasztok világából a búza termesztésének és felhasználásának különböző szakaszai (szántás, vetés, aratás, szemnyerés, kenyérsütés) kerülnek leírásra. A számos elfeledett vagy letűnt falusi mesterség megismerése után a befejezés a hagyományos életmód mindennapjaiból villant fel életképeket: milyen körülmények között laktak, miket ettek, hogyan szórakoztak a régi falusi emberek. A kiadványt fekete-fehér és színes fényképekből, szakmunkákból származó illusztrációkból valamint 19-20. századi képzőművészeti alkotásokból álló gazdag képanyag teszi látványossá. A kötetből a hagyományos népi kultúra klasszikus, kissé idealizált képét ismerhetjük meg.

Magyar Sándor - Értékeink
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Balassa Iván - Ortutay Gyula - Magyar ​néprajz
A ​két kiváló tudós, Balassa Iván és Ortutay Gyula a néprajztudomány eddigi eredményeire támaszkodva, a szakemberek, az érdeklődő nagyközönség igényeit egyaránt szem előtt tartva ad átfogó képet a hagyományos népi kultúra valamennyi ágazatáról, a társadalmi, az anyagi és a szellemi kultúráról. (...) Minden fejezethez rövid bibliográfia csatlakozitk, amely útbaigazítást ad azok számára, akiket egyik vagy másik kérdés közelebbről érdekel. A kötetet gazdag képanyag, 319 fekete-fehér, 65 színes fénykép és 231 rajz, térkép, kotta illusztrálja.

Kertész Manó - Szokásmondások
"Kedves ​barátom, Kertész Manó, engedd, hogy itt köszönjem meg a könyved, mellyel több napig mulattam. Az Akadémia már megkoszorúzta munkádat. Én most csak értékelem, baráti érdemrendemet óhajtom melledre tűzni. Évekkel ezelőtt láttalak a könyvtárban egy középkori metszet fölé hajolni, mely egyik felebarátunkat ábrázolás, kit is az eperjesi hóhér pogányul megcsigázta. Ez pedig következőképp történt. Az atyafi kezét hátrakötötték, a kötelet csigára vonták, s rávezették egy motollára, melyet a hóhérmester csínján forgatott, úgy, hogy a bűnöst kissé fölemelte. Nem nagyon magasra. Csak egy-két arasznyira a föld színétől. Aztán ebben a nem irigylendő helyzetben kellett vallania a bírónak. Nyomban meg is magyaráztad, miért bámulod annyira a képet. Itt leled tudniillik eredetét ennek a mondásnak: megcsigázni, elcsigázni. Mi a nyelvünket, melyet ükapáinktól örököltünk, úgy beszéljük, mint a kisgyerekek. Sok mindenre nem emlékszünk. De a nyelv rejtetten, mindenre emlékszik. Az fölveszi magába a múlt elfelejtett szokásait, melyek tovább bujkálnak benne, homályosan, s te elhatároztad, hogy ezeket az öntudatlan szólásokat tudatossá teszed, és a művelődéstörténet adataiból, régi okmányokból, rajzokból fényt derítesz." Kosztolányi Dezső köszöntötte így 1922-ben a Pesti Hírlap hasábjain Kertész Manót Szokásmondások című művének megjelenése alkalmából, melyet most új, illusztrált kiadásban ad közre a Helikon Kiadó.

Szenti Tibor - Parasztvallomások
Szenti ​Tibor elsőként vizsgálta a középparaszti gazdavilág életét szociográfiai, társadalom-néprajzi, kultúrantropológiai eszközökkel úgy, hogy erről a leghitelesebbek, maguk a gazdák vallottak. Többé azonban már nem is lehet őket megszólaltatni, így ez az egyetlen róluk szóló, monografikus igénnyel föltárt kötet. 1985-ben a szerző a _Parasztvallomások_ kéziratának alig felét jelentős szakmai, olvasói sikerrel adta ki. Akkor már rohamosan csökkent a kultúrára szánt állami költségvetés, a gazdákat pedig még kulákként kezelték, ezért a műből drámai erejű fejezeteket és életmódjuk sok-sok fontos vallomásfüzérét kihagyták. A "második, bővített és javított kiadás" viszont legfeljebb könyvtári besorolásként helyes, mert a több, mint dupla terjedelemre visszaállított, aktualizált, javított és illusztrált szöveg Péter László professzor lektorálásával minőségileg is teljesen új könyvet eredményezett. A középparasztság Hódmezővásárhely társadalmában meghatározó jelentőségű volt. "Mélyfúrásként" tárul föl könyvünkben például történelmi emlékezetük, helytörténeti ismeretük, betyártörténeteik egy része, gazdálkodásuk, szerelmük, párválasztásuk, családszervezetük, szexuális kultúrájuk, hitbeli életük, gazdag írásbeliségük, verselésük, különcködésük. Patakként áradó, őszinte, mély emberi vallomások, paraszti bájjal folklorizálódott, soha nem hallott történetek olvashatók e könyvben.

Bojár Iván András - Nagy ​Káli könyv
A _Nagy ​Káli könyv_, avagy Élet a Káli régióban kiadásának, és az ezzel egy időben fejlesztett honlap működtetésének célja a földrajzi értelemben vett Balaton-felvidék területén túlmutató, mégis egységes népi építészettel, településszerkezeti karakterrel, mezőgazdasági és kézműipari hagyománnyal, táji adottságokkal, és a mindezekre ráépülő életforma-sajátosságokkal rendelkező régió identitáselemeinek számbavétele, és a megőrzendő, illetve a további fejlesztések számára ajánlott értékek módszeres kiválasztása és bemutatása. Célunk, hogy a Káli régió mai értékelemeinek leltárba vételével pontos önismereti alapot képezzünk annak érdekében, hogy egy későbbi átfogó, a társadalom, a piaci szereplők és a közigazgatás szintjeinek összehangolt munkája révén kialakuló régiófejlesztés alapjait rögzítsük. A Káli régió viszonylagos érintetlensége, településeinek, népi építészetének megőrzött képe, az ember és táj kétezer éves harmonikus együttélését láttató tájképi jellegzetessége a mai Európában egyre nagyobb kincsnek számító sajátosság. Több, mint öt éves, módszeres munkánk során állítottuk össze a Káli régió sajátlagosságait számbavevő értékleltárt. Kötetünk tehát minden idők legátfogóbb helyi gyűjtésének elemeit sorakoztatja fel ugyanazzal a könyvszerkesztői és kiadói szemlélettel, amilyenekkel a Káli régió sikeres és már bizonyított nemzetközi versenytársai (Provence, Toscana, Andalusia stb.) évtizedek óta rendelkeznek. Meggyőződésünk, hogy a „Káli régió” Magyarország nemzetközi (mind turisztikai, mind agrárkarakterisztikai értelemben vett) pozícionálása szempontjából egészen ritka, kiváló adottságokkal rendelkezik. Kötetünk élvezetes, és Magyarország egyik legszebb vidékét magas színvonalon mutatja be, célunk a ráismerés, az újrafelfedezés, a megszokottól eltérő nézőpontú bemutatás. Maradandó művészi értéket képviselő könyvünket exkluzív módon jelentetjük meg, és ezt a régiót kedvelő turistákon kívül a turisztikában meghatározó véleményformáló szakemberek számára kívánjuk eljuttatni, akik tevékenységük révén a figyelem középpontjába tudják állítani a térség természeti, kulturális és építészeti hagyományainak értékeit. _Ha szeretne saját példányt, írjon nekünk és mi megküldjük a regisztrációs lapot:_ nagykalikonyv@ivon.hu A könyvben megjelenő települések: • Ábrahámhegy • Badacsony • Badacsonytomaj • Balatonederics • Balatonfüred • Balatonhenye • Balatonrendes • Balatonudvari • Barnag • Csopak • Dörgicse • Gyulakeszi • Hegyesd • Hegymagas • Kapolcs • Káptalantóti • Kékkút • Keszthely • Kisapáti • Kisörspuszta • Kővágóörs • Köveskál • Mindszentkálla • Monoszló • Nagyvázsony • Nemesvámos • Nemesvita • Örvényes • Pálköve • Paloznak • Révfülöp • Rezi • Sajkód • Salföld • Sáska • Szentantalfa • Szentbékálla • Szigliget • Taliándörögd • Tapolca • Tapolca-Diszel • Tihany • Várvölgy • Vászoly • Vigántpetend • Vonyarcvashegy • Vöröstó • Zalaszántó

Fábri Anna - Magánélet ​Széchenyi István korában
A ​sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.

Pócs Éva - Magyar ​néphit Közép- és Kelet-Európa határán
A ​kötet a szerző 1983-2000 között írt cikkeiből közöl válogatást a magyarság, valamint a szomszédos közép- és délkelet európai népek hiedelemrendszereinek történeti kérdéseiről és európai kapcsolatairól. A tanulmányok egy csoportja a kereszténység előtti világkép archaikus, újkori folklórban is élő maradványaival, mitikus lények - sorsasszonyok, zivatardémonok, sárkányok - kereszténységbe épült vonásaival, más része régi mágikus technikák és vallásos rítusok mai néphitben betöltött szerepével foglalkozik, így az áldozattal, az átokkal, ráolvasással és az egyházi benedikció és exorcizmus népi gyógyítók kezére került gyakorlatával.

Diószegi Vilmos - A ​sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben
Diószegi ​Vilmos (1923-1972), a magyar néphitkutatás kiemelkedő alakja, korai halála ellenére egyedülálló és maradandó életművet hagyott hátra. E - ma már könyvritkaságnak számító - kötetében dolgozta ki a pogány magyarok ősvallása rekonstrukciójának alapjait. Részletekbe menően hasonlította össze a szibériai samanizmust a magyar néphit táltos-hiedelemkörével, és ennek alapján állapította meg a rokonságot. Arra a következtetésre jutott, hogy a honfoglaló magyarság hitvilága közel állt a szibériai sámánok világképéhez. Reprint kiadásunkban Hoppál Mihály tollából értékes elemzés olvasható Diószegi Vilmos fáradhatatlan kutatómunkájáról és műveinek utóéletéről. A kötet nélkülözhetetlen, klasszikus olvasmány azok számára, akik a magyarság régi pogány hitvilágával és mitológiájával akarnak foglalkozni.

Gyáni Gábor - Hétköznapi ​élet Horthy Miklós korában
A ​Corvina Kiadó sorozata, amely a hétköznapi élet eseményein keresztül ismertet meg az emberiség történetével, a világtörténelmi témák mellett eredeti művekben dolgozza fel a magyar történelem fontos korszakait. A Kádár-korszakot bemutató kötet után Gyáni Gábor történész könyve a Horthy-korral, a két világháború közötti időszak hétköznapjaival foglalkozik. A kiadvány az 1919-től 1945-ig tartó, mintegy 25 éves korszak köznapi életét tekinti át, színes képet adva ezen időszak munka- és életkörülményiről, lakóhelyeiről, közlekedéséről, sajtóéletéről, családi körülményiről, divatjáról, testápolásáról, táplálkozásáról, bűnözéséről, kultúrájáról, ünnepeiről és sok egyéb témáról. A szöveget korabeli idézetek és nagyrészt eddig publikáltan fotók gazdagítják.

Hajdu Péter - Uráli ​népek
A ​mai finnugor és szamojéd népek germán, szláv, román és török népek közé ékelődve, szétszórtan élnek Európa közepén és keleti tájain, illetve Északnyugat-Szibériában. Az összefoglalóan urálinak nevezett nyelvcsaládnak szám szerint és kulturális teljesítményei alapján is legismertebb tagja a magyaron kívül a finn és az észt. E népek származásáról, történeti szerepéről, régi és mai kultúrájáról legközelebbi szomszédaik is meglehetősen tájékozatlanok, a távolabb élő, kisebb finnugor és szamojéd népekről pedig még a velük rokon finneknek és nekünk, magyaroknak sincsenek kellően megalapozott ismereteink. Az informálódás hiánya nyilván arra vezethető vissza, hogy a szélesebb közönségnek szánt összefoglaló tájékoztatás még nem született meg. Könyvünk ezt a mulasztást kívánja részben pótolni, az információ-átadás eszköze kíván lenni. Kötetünk célja az, hogy dokumentációs anyaggal illusztrált, tömör, modern, világos és tárgyilagos áttekintést adjon az uráli népek történetének alapvető problémáiról, művelődésük néhány jellegzetes megnyilvánulási formájáról. A kötetben szereplő tanulmányok szerzői ismert magyar és finn tudósok, akik több éves kutatómunkájuk eredményeit összegzik ezekben az írásokban, megismertetve az olvasót az uráli népek anyagi és szellemi kultúrájával, népművészetével, hiedelemvilágával, antropológiájával, a nyelvészet és régészet legújabb eredményeivel. A kötetet gazdag fotó- és ábraanyag illusztrálja.

Györffy István - Alföldi ​népélet
Györffy ​István a magyar népi műveltség jeles kutatója és az alföldi népélet legjobb ismerője volt. Településvizsgálatai és a paraszti gazdálkodás körében végzett kutatásai ösztönzően hatottak a kortárs etnográfusokra, különösen tanítványaira. A népi építkezést és viseletet leíró munkái, valamint a néprajzi csoportjainkról írott történeti megalapozottságú tanulmányai fontosak és maradandó értékűek. Kötetünk nagyobb lélegzetű munkáiból (Az ősi magyar földművelés, Az alföldi pásztorélet, A szilaj pásztorok, A magyar tanya, A hajdúk eredete, A nagykun viselet a XVIII. sz.-ban stb.) és kisebb tanulmányaiból vett szemelvényekkel igyekszik bemutatni a termékeny kutató és lelkes oktató munkásságát.