Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Chrissie
5.0/5

Ez ​egy zseniálisan megírt könyv!
Egy tabudöngető vallomás egy idősödő nő és egy tinédzser fiú kapcsolatáról, egy szívbemarkoló memoár.
Ez nem egy szerelmi történet, korántsem. Hella egy manipulatív, egoista, számító nő aki csakis a saját érdekeit, érzéseit tartja szem előtt. Kihasználja egy fiú naivságát és rossz családi hátterét.
Eléggé ambivalensek az érzéseim Hellával kapcsolatban.
Egyrészt sajnálom, hisz a kamaszkorában elszenvedett trauma rányomta a bélyegét egész életére. Valószínűleg annak hatására lett olyan, amilyen.
Másrészt megvetem, és a 8 év börtönt kevésnek tartom.
Két életet tett tönkre a sajátján kívül. A tragédia ami történt pedig visszafordíthatatlan.
De nem tisztem ítélkezni, ezt megtette a bíróság helyettem.


entropic
4.0/5

Itt ​most kivételesen nemcsak azért hivatkoznak a [[https://moly.hu/konyvek/vladimir-nabokov-lolita|Lolitára]] a fülszövegben, mert az megteremti a kellőképpen botrányos (vagy milyen) hangulatot és hype-ot. Ez tényleg egy fordított (és modernebb) Lolita-történet (-újraírás), amelyben az idősebb nő a megrontó, és egy tizenéves fiú az áldozat.

Van itt mindenféle lolitai dolog: akaratos fiú-nimfácska, nyelvi játékok, őrült utazás fel-alá Európában, egy meghasonlott és (a beteg szenvedélyét leszámítva minden másban) félelmetesen tudatos és intelligens személyiség, tengerpart bús mezeje, önámítás, rohanás az elkerülhetetlen végzetbe.

Az elbeszélő, Hella Hell (gondolom, a monogram sem véletlen) a történet jelen idejében a börtönbüntetését tölti, s onnan emlékezik vissza a sorsát – és még inkább: a tizenhárom éves Jocke sorsát – megpecsételő évre.

Humbert Humberthez hasonlóan Hella Hell is egy tragikus véget ért kamaszkori románc után maradt úgy, hogy bár ő egyre idősebb lett, továbbra is csak a kamaszok érdekelték szexuálisan. Hella, ahogy idősödik, egy darabig tudja kontrollálni magát, de amikor (40+ éves korában) először megpillantja a rémes családi körülmények között élő (s ezért kiszolgáltatott) 13 éves fiút, tudja, hogy elveszett.

Hella szerelemre lobban a fiú iránt, majd kezdetét veszi a másik H.H.-t idéző mesterkedés – Hella őrült manipulációkba kezd, hogy szerelmét elválassza a családjától és mindig maga mellett tudhassa, s közben a saját lányát (akit mellesleg Lolának hívnak) is elhanyagolja.

{{(Rém érdekes a regény vége, ahol Hellának egy drámai pillanatban döntenie kell, hogy Lolát vagy Jockét mentse, igen, épp a tengerpart bús mezején.)}}

Mint mondom, ez egy modernebb Lolita-történet, és ez a modernség főleg a regény nyelvhasználatában vehető észre (mert ez a kapcsolat, ami Hella és Jocke között van, szerintem millóéves mintákat követ). Bár Unni Drougge (és a fordítója) korántsem rendelkezik azzal a nyelvi kifejezőerővel, mint Nabokov (és Békés Pál), azért elég kifejező így is, és nyelvi szempontból (az időnkénti idétlen fordításokat és a szöveggondozás némiképp zavaró igénytelenségét leszámítva) nagyon élvezetes ez a regény – ahogy Hella folyamatosan próbál kamasz-igénytelenül beszélni, de folyton előjön belőle a művelt és a világot ismerő nő kifinomult nyelvhasználata; ahogy intelligensen és cinikusan analizálja és mentegeti magát; ahogy könnyedén ugrál a játékos és mocskos és érzéki és fennkölt stílusok között. Elég jó, na.

(A Lolitát valamikor nagyon régen olvastam – ha jobban emlékeznék rá, valószínűleg több intertextuális utalást észrevettem volna – az így is nyilvánvaló, hogy Unni Drougge eléggé beleásta magát a Lolitába.
Ennek megfelelően – ajánlott olvasmány e könyv előtt: Lolita. [Izgalmas lehet e két regény összevetéséből írni szemináriumi dogát, vagy esszét, vagy valamit!])


robinson
4.0/5

Hella ​alias “cukrosnéni” és a fiatal, pornón nevelkedett srác kalandjában nem a szex a meglepő. Hanem az, hogy ez valós történet. Jó tanárnéni és lelkes tanítványa a felnőtt lét határán, a szórakoztatóipar belső világával. Nem hétköznapi élet, borítékolhatóan magában hordozza a tragédiát.


Szimirza
5.0/5

Ebben ​a könyvben nem az erotika, szex, vagy a pedofília a fő mozgató erő, hanem a lélek. A szeretet, szerelem utáni vágyódása egy olyan nőnek, aki mindig megkapja amit akar, mert nagyon ügyesen kihasználja az embereket, irányítja őket, és mivel okos, így könnyen az ujja köré csavar mindenkit, lehet az felnőtt vagy akár zavarodott tini srác. Ügyesen készít terveket, megfigyeli a gyenge pontokat, így mindenkinek azt mondja, amit az hallani akar, annak érdekében, hogy az amit eltervezett valóra váljon. Hellaval kapcsolatban sajnálatot és megvetést is érzek, de azt hiszem , hogy máshogy nem is lehet, mert annyira kettős személyiség. A szomorú véget már a könyv elején tudni lehetett, ez az élet amit ő folytatott nem is vezethetett volna máshoz , csakis tragédiához.


Timosz
4.5/5

Bevallom ​érdekelt a téma miatt. Nem sűrűn olvasni olyan esetekről, amikor a nő a pedofil és ő rontja meg a kisfiút.
Nem hittem volna, hogy ennyire megráz majd ez a könyv. Néha le kellett tennem, mert úgy éreztem ez már sok(k) lesz nekem is. Hella Hell egy beteg nő, nagyon beteg. Az, hogy szerelmet érez egy 13 éves fiú iránt egyszerűen az abszurditás határvonalait súrolja. Meg van győződve arról, hogy Jo neki az igazi nagy szerelem és ami a legfontosabb a fiúnak is csak ő lehet élete asszonya.
Groteszk, ahogy a két ember “világa” és érzései próbálnak egy síkban mozogni…vagy legalábbis Hella így festi le az olvasónak. Az egyik oldalon a szerelmes (beteg) nő, míg a másikon egy 13 éves srác, akinek tombolnak a hormonjai, kamaszkora küszöbén áll és tele van vágyakkal, amiket önerőből nem valószínű, hogy képes lenne elérni. Hella ezeket az álmokat, vágyakat kielégítve próbálja kicsikarni az érzelmi viszonzást, és kialakítani az érzelmi függést a fiúban.
Nem tudom kit sajnáltam a legjobban. A beteg nőt, aki az utolsó percig szerette Jo-t amit a fiú sosem vett komolyan, vagy Jo-t, aki egy gyerek volt és “megvezették”, esetleg Hella lányát, Lola-t, aki keselyű módjára védte az anyját és féltékeny volt mindenkire, aki csak a közelébe kerülhetett..
Mindenesetre tetszett, mert felkavaró és érzelmeket generáló olvasmány.


Qwerf
3.5/5

Botránykönyv? ​Szaftos, obszcén kortárs mese? Polgárpukkasztás?
A könyv igencsak megosztja olvasóit, ahogy utánanéztem, ám kár mindezért írónőnket okolni, “lebetegezni” és indíttatását firtatni, ő csak megírt egy valós sztorit – igaz, odabaszva a kultúrának. Elkerülte az ilyenkor gyakori riportjellegű tálalást, irodalmi igényességgel ecsetelt vágyai, melyeket egy 13 éves fiúcska keltett fel, és szexuális együttléteik ecsetelése, sokaknál kiverte a biztosítékot. Bár abban is biztos vagyok, van egy réteg, amelyik még kevesellni is fogja az ábrázolást…
Amennyiben fikció lenne az egész, engem sem hatna meg. Az adja meg a dolgok sava-borsát, hogy tudjuk, írónőnk egy létező személy bőrébe bújt, s általa láttatja az eseményeket. A nagyasszony valós kilétéről azonban semmit nem tudunk meg, ami alapján utánanézhetnénk a történteknek (mi Hella Hell álnéven követjük végig). Több karakter neve is meg lett változtatva, amint erre az előszó felhívja a figyelmet, amit egy Göran Söderberg nevű fickó írt. A könyvvégi két cikk (a Dagens Nyheter-ből) hivatott tisztázni, mi történt azután, ahol az írás lezárul, és hogy a helyi sajtó hogyan beszélt a történtekről. Na most, eszerint a bizonyos előszó szerint valóban Hella Hell írta a kéziratot, s azt kérte, adassák ki, csakhogy a könyvet Unni Drougge írta, egy ötgyermekes családanya, aki pályájának bőven utána lehet nézni. Szóval itt valahogy nem tudtam összerakni a képet… Már pedig az érdekelt volna, hogy a szereplő látásmódja, érzései, gondolatai mennyire valósak? Mert a cikkek alapján oké, hogy a fő eseményeket pontosan követi a regény, de ha maga az írónő soha nem beszélt Hella Hell-el, nem járt nála a börtönben, semmi, akkor vajon a (számomra) leglényegesebb dolgok, azaz Hella Hell látásmódja mennyiben fikció, illetve mennyiben valós?

Mindenesetre nem bántam meg, hogy elolvastam. Mindig érdekes (legalábbis könyvben) találkozni vele, mennyire el tud “változni” az emberi személyiség.
Amúgy Hella Hell nyolc év börtön kapott, azaz azóta bőven szabad… ;)


Anó
2.5/5

Elgondolkodtatott. ​Megviselt.
– Nesze neked, nem volt elég a szürke ötven árnyalata? – kérdeztem magamtól…
Egy időre elegem van a beteges nemi elhajlásokból, annyi szent.
- És ez a nő csak 8 évet kapott?- kérdeztem magamtól aztán.
Na, jó, a fiú is megérte a pénzét, de mégis egy félig még gyerek volt, akinek esélye sem maradt egy normális életre…és Lola is egyértelműen áldozat, aki jobb anyát érdemelt volna.


szera
4.5/5

Tényleg ​ennyire elvakult az ember (kortól és nemtől függetlenül) amikor szerelmes?
Ennyire el lehet rugaszkodni a valóság talajától, lehet ennyire szánalmasan kapaszkodni, ennyire megalázni önmagunk?
Nos a könyv szerint: igen!
Talán tudtam volna kedvelni (egoizmusa ellenére is), együtt érezni Hella Hell-el DE ott a feltételes mód, hiszen rajongása tárgya egy 13 éves fiú volt.
Milyen az olvasó? Olvasás közben vizuál – így voltak részek ahol a tömény undor kerített hatalmába.
A könyv nagy pozitívuma, hogy nem szleng stílusban, hanem művészi remekkel van megírva.


“Cukrosnéni”, ​"finomfalat-index" :DD
Tény, hogy ennek a Hellának van pár jellemhibája: képmutató, betegesen féltékeny, kilóra akarja megvenni az embereket. Ugyanakkor a könyv végén mégis egyfajta sajnálatot éreztem iránta. A társadalom véleményem szerint igazságtalan, amiért ilyen szinten üldözi és meghurcolja a hozzá hasonló férfiakat és nőket. Nem tehet arról, hogy ilyen a szexuális beállítottsága. Meg aztán Jockét sem kényszerítette semmire, ami köztük ment, kölcsönös alapon zajlott. Mégis lecsukták a csajt 8 évre. Miközben a tolvajokat, csalókat, agresszív férjeket és a korrupt politikusokat eltűrik az emberek maguk körül. Akkor hogy is van ez?

A legellenszenvesebb szereplő egyértelműen Regina. Basszus, terhesen inni?! Meg szoptatás alatt?! Kiskorút verni?! Valahogy egyáltalán nem bántam, hogy feldobta a talpát.
Az a Jean, aki pár fejezet elejéig feltűnt, szintén nem lopta be magát a szívembe: baromi idegesítő alak. Amúgy nincs bajom a homoszexuálisokkal, de ez a tenyérbemászó ürge egyszerűen sok volt. A többi karakter még úgy-ahogy elment.
A könyv végén pedig megtudhatunk néhány kulisszatitkot a szórakoztatóipar hazugságairól.


maneki_neko
4.0/5

A ​téma tabu, a stílus rendkívül naturális, a szereplők igen ellenszenvesek. A könyv pedig jól van megírva! Felkeltette érdeklődésemet az írónő iránt.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
3.0/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók