Az ​ember harmadik bőre

Latinovits Zoltán - Emlékszem ​a röpülés boldogságára
Latinovits ​Zoltán legendákat provokáló-teremtő egyéniség volt, színpadi alakításai, filmszerepei, versmondása, egyáltalán minden megnyilvánulása mindig is közügy volt, s aszerint mérlegeltetett, barát vagy ellenség ítélte meg. Szelet vetett a _Ködszurkáló_val is, amelyben szenvedélyes hangon szólt a színházról, páratlan hivatásszeretettel és szakmai tudással akarván megújítani a szinikultúránkat. A több mint egy évtizede megjelent könyv gondolatai ma is időszerűek, mit sem veszítettek erejükből, igazságait felerősíti a színházzal kibogozhatatlanul összefonódott életpályát lezáró tragikus "felvonásvég". Latinovits írja egyhelyütt: "A színész halála után csak emlékek maradnak. Játékemlékek. Kellékek." Nagy László szép szavával megkoronázott "színészkirály" kilenc esztendeje nincs közöttünk. Rómeó-Színbád-Ványa bácsi valóban már csak emlékezetünk színpadán él, de írásos életműve tán visszavarázsolhatja tünékeny alakját.

Ismeretlen szerző - Huszárik ​breviárium
"Mindenkinek aki ​még hisz Emberben és Műben az esendőben és az örökérvényűben HUSZÁRIK ZOLTÁN-ban" L.L.

Sütő Péter - Párosan ​szép
Népszerű ​és érdekes párosokkal ismerkedhetnek meg közelebbről ezekben a beszélgetésekben, amelyekben gyakorta "csupán" hétköznapi dolgokról, hétköznapi módon diskurálnak kedves ismerőseink, akik munkájuk, barátságuk, családi kapcsolatuk vagy éppen ellentéteik miatt lettek összepárosítva e műsorsorozatban, amelyet a Szív Tévé nézői láttak már. Köszönöm e népszerű embereknek és sztároknak, hogy vendégül láthattam őket, s Önöknek is kedves olvasók, hogy kíváncsiak e beszélgetésekre! Így most mi is egy párosnak számítunk..."

Bóta Gábor - Mi ​van az álarc mögött?
"Egy ​jól sikerült interjú nemritkán harcok árán jön létre. A riporter és beszélgetőtársa küzd egymással. A kitárulkozó partner meg-megtorpan, a szíve szerint ezt-azt már elhallgatna, az újságíró pedig igyekszik őt ebben megakadályozni: gyakran csak együtt érző figyelemmel, hallgatni tudással, máskor akár kemény, olykor gonoszkodó kérdésekkel. Ez közös, komoly-vidám játék, mint a színház."

Bellér Ágnes - Antal ​Imre
Antal ​Imre neve fogalom. A muzsikusból lett televíziós műsorvezető az utóbbi időben nehéz megpróbáltatásokon ment keresztül, az újságok egyre-másra írtak anyagi és egészségügyi problémáiról. Mi lehet az oka annak, hogy az ország egyik legkedveltebb nevettetője idős korára magára maradt? Erre a kérdésre próbálnak választ találni a könyvben megszólaló egykori munkatársak, ismerősök, akik számtalan közös emlékek felelevenítésével egy zárkózott, de igazán szeretetreméltó, nem mindennapi képességekkel rendelkező ember portréját rajzolják meg.

Ézsiás Erzsébet - Mészáros ​Ági
1989. ​február 23. délután fél három. A Ménesi út 79. számú ház előtt állok, telve szorongó várakozással, hogy megismerhetem Magyarország egyik legnagyobb élő színésznőjét, akit tizenöt éve szinte sekni nem látott, olyan visszavonultan él. Mészáros Ági az ajtóban fogad: pici, törékeny, madárcsontú öregasszony. Csak a szemében szikrázik fel az élet, ahogy rám mosolyog. Finom tapintású keze hűvös. Szájával nehezen formázza a szavakat: agyembóliából visszamaradt metatézis nehezíti beszédét. Ez a legmegrázóbb az egész találkozásban: ahogy neki-nekifut egy szónak, ahogy megbicsaklik a kiejtése. Ő, aki a legnagyobb magyar írókat szólaltatta meg a nemzet első színpadán. Sok mindenről beszéltünk és semmiről. Nem akartam első alkalommal lerohanni, a kényes kérdéseket a későbbi találkozásra tartogattam. A lényeg az volt, hogy beleegyezését adja a könyvhöz, amely - hittem akkor - az ő közreműködésével fog megvalósulni. Sajátos orgánumát, lassú beszédét őrzi a magnókazetta. Fárasztotta az emlékezés. Az az erős koncentráció, amelyet a felcserélt hangzók miatt kellett kifejtenie. Gipszfotelben ült - utolsó kórházi kezelése óta fájlalta a gerincét -, ahonnan fel-felállt néhány percre lepihenni. Mészáros Ági végtelen szelíd, szeretetre méltó, meggyötört ember benyomását keltette bennem ezen az első és utolsó találkozáson. Az ajtóig kísért, meghívott máskorra is. Itt még elmesélte, hogy a kórházban, ha nem tudott aludni, régi szerepeit mondogatta magában, többek között Illyés Gyula Dózsájának Annáját. Azzal búcsúzott tőlem, hogy megmutatta a drámakötetet, amelyet az ő szépséges fiatal arca díszített. 1989. március 8-án, színházi főpróbán tudtam meg, hogy Mészáros Ági aznap meghalt. Ott ültem, abban a színházban, amelynek fél évszázadig volt tagja, ahol legszebb szerepeit játszotta. Nem tudtam másra gondolni, csak őrá. És arra a sok-sok kérdésre, amit nem tettem fel neki. Arról az előadásról nem tudnék objektív kritikát írni. Számomra mindörökre összefonódott Mészáros Ági halálával. És bár a színház - ahogy ezt a főpróba is bizonyította - megy tovább, elveszített valakit, aki szépségével, tehetségével és senkihez sem fogható népszerűségével meghatározó volt a magyar színművészetben.

Dobai Péter - Angyali ​agresszió
Dobai ​Péter első írása Pasoliniról 1971-ben jelent meg. Ezt követően sorozatban közölte Pasolini-tanulmányait, rangos folyóiratokban, napilapok kulturális mellékleteiben. Dobai Péter rendszeresen tartott előadást Pasolini leonardóian sokoldalú életművéről, idehaza és Olaszországban. Filmforgatókönyvek szerzőjeként maga is tanulmányozta a kép, a szó, a nyelv és a film összefüggéseit. Pier Paolo Pasolini maradandó, rendhagyó életművet hozott létre. A Pasolini-jelenség angyali agresszióval hatolt be az európai, az egyetemes kultúrába. Pasolini egyedülálló költészeti nagysága halála után olyan horizontokon szárnyal, mintha másodszor élne.

Bradányi Iván - Lidércnyomás ​luxuskivitelben
Hamvaik ​egymás közeiében pihennek egy Los Angeles-i temetőben. Harilyn és Truman nagyon hasonlítottak egymásra. Amíg Monroe a lényével varázsolt, Capote a szavak színpompás muzsikáját tárta elénk: Álom luxuskivitelben, Hidegvérrel, Mozart és a kaméleonok. Amerikában senki nem írt úgy, ahogy ő. Nyíltan vállalta a másságát, sőt, tőkét kovácsolt belőle.

Rózsa Miklós - Sebestyén János - Életem ​történeteiből
43 ​esztendei távollét után, 1974-ben látogatott ismét szülőhazájába az 1907-ben Budapesten született, kivált filmzenéi által világszerte ismert zeneszerző, Rózsa Miklós. Hogy szellemi gyökerei emberöltőnyinél hosszabb távollét tán sem tépődtek ki talajukból, érzékelhette a rádióhallgató tiszta, élvezetes magyar beszédéből, hamiskásan fordulatos adomázásából, csúfondárosan pesties előadásmódjából, Kötetünk címe tudatosan játékos: nem élettörténetét meséli el Rózsa, hanem valóban élete történeteit, mindenekelőtt találkozásait a legkülönfélébb valódi és talmi hírességekkel - Mario Lanzádtól Toscaniniig, Judy Garlandtól Marilyn Monroe-ig -, valamint olyan, sokszor drámai sorsfordulókat, melyekbe a világtörténelem alaposan belejátszott. Az önmagukban is szórakoztató epizódok mégsem puszta "nagy emberek papucsban"-anekdoták. A zsugorított jellemrajzok, groteszk események mögött felsejlik Hollywood, az "álomgyár" fénykora, a korabeli zenei élet és a filmszínészek világának megannyi fénye és árnya. Az írott szöveg igyekezett az élőszó varászát, egy vonzóan világos, derűs elme sziporkáit átmenteni, remélve, hogy sikerül fölidézni egy különleges életpálya légkörét, s egy részben letűnt, részben nagyon is élő művészvilágot.

Gulya István - Kibédi
A ​most megjelent Kibédi-könyv különbözik a korábban napvilágot látott művész-emlékiratoktól, emlékrajzoktól. A hagyományos memoároktól eltérően itt a pályatársak és barátok vallanak anekdoták és visszaemlékezéseik alapján egykori kollégájukról, Kibédi Ervinről. Nem minden esetben vidámak a történetek, inkább a népszerű színész mindennapjai elevenednek meg e lapokon, s állítanak emléket a magyar színjátszás kiemelkedő alakjának. Akinek szerencséje volt látni és hallani Kibédi Ervint a Vidám Színpadon, a rádió és televízió műsoraiban vagy a közel száz játékfilmt legkülönfélébb szerepeiben, az nem "csupán" egy színész alakítását élvezhette: ő egyszerre volt kíváló színész-komikus és énekes, szerző és jeles versíró, a magánéletben pedig szenvedélyes növény- és állatbarát. Olyasvalaki, akit már életében is jelenségként könyveltek el. Emlékezetes szerepei utánozhatatlanok, csakúgy, mint a nevéhez fűződő Hacsek és Sajó-jelenetek, amelyek a magyar kabarékorszak egyszeri és megismételhetetlen fejezetei. A könyv összeállítói sokat tanakodtak, mi lehetne a még csak alakuló könyv megfelelő címe. Végül is rájöttek: Kibédi nevéhez nem kell hozzátenni semmit, olyan fogalom, melyet pályája tett emlékezetessé.

Szigethy Gábor - Latinovits
Zsebében ​jeles építészmérnöki diplomával, kezében kopott, félig üres bőrönddel Latinovits Zoltán 1956 nyarán elindult Debrecenbe - segédszínésznek. Hajóskapitány a Leányvásárban, Francisco a Hammletben. Két kis szerep: bejön, kimegy. De Latinovits Zoltán lába alatt színpad a füld, feje fölött zsinórpadlás az ég. A színház az otthona. Néhány hétig katona, s amikor újra színpadra léphet, a Bohémélet kórusában énekel. Latinovits Zoltán nem ment Párizsba: Párizs jött el Debrecenbe. A civisvárosban lett az építészmérnökből magyar színész. Szárnyai nőttek; megtanulta: a színház élete árán fOlépített Déva vára. Nem tudta: élete ellobbanó, világító fáklya. Színész: száz alakban akarja a világot meghódítani, megváltoztatni, megmenteni. Filmkocka: Latinovits Zoltán Kosztolányi Dezső maszkjában, a szomorú-csúnya Pacsirta szülei, Páger Antal és Tolnay Klári társaságában - hóna alatt lapos irattáska - sétál a századforduló korabeli Sárszeg macskaköves utcácskáján. Sötét bársonykabát, világos mellény, díszzsebkendő, óralánc, finom tűvel rögzített vékony, egyszínű nyakkendő: hajdani, vidéki újdondászok szerény toalettje; feltűnő mértéktartásával picit hivalkodó: lássék, nem akárki jön-megy, tervez, álmodik az álmos kisváros mindennapi csöndjében. Latinovits Zoltán jobb keze lendül, emelkedik, hüvelykujj a ágaskodik, nyitott tenyere markolni készül; bal kezével táskáját fogja, de hüvelyk és mutatóujja önkéntelenül követi jobb keze mozdulatát: indulataival együtt rezdül minden porcikája. A finom tűvel rögzített vékony, egyszínű nyakkendőről nem látszik: hajdan Kosztolányi Dezső viselte. A képen Kosztolányi Dezső ballag a sárszegi utcán, régen, máskor, boldogabb időkben.

Máté Judit - A ​Cinecittà szalonja
Age Ugo ​Tognazzi Claudia Cardinale Carlo Lizzani Eleonora Giorgi Lea Massari Catherine Spaak A Taviani fivérek Giancarlo Giannini Alberto Sordi Enrico Montesano Carla Gravina Gian Maria Volonte Eduardo de Filippo Michelangelo Antonioni Gina Lollobrigida Francesco Rosi Raf Vallone Giulietta Masina Federico Fellini Vittorio Gassman

Noel Coward - The ​Noel Coward Diaries
Noël ​Coward is remembered as the most witty and elegant of theatrical personalities. He left behind over fifty plays, twenty-five films, hundreds of songs, and several books. Fortunately, he also left behind these diaries chronicling the last thirty years of his life, from 1941 to 1973. Moving through the theatrical, social, political, and historical worlds on both sides of the Atlantic, the impressive cast of characters includes Laurence Olivier, Frank Sinatra, Lauren Bacall, John and Jackie Kennedy, Harold Pinter, members of the Royal Family, and the Beatles, among a host of others. The Noël Coward Diaries is a social and theatrical chronicle as stylish and irresistible as the man himself.

Ismeretlen szerző - David ​Lynch
Fontosabb ​filmjei: Inland Empire David Lynch-Rövidfilmek (szín.-ff., am. dokumentumf., 2002) rendező, forgatókönyvíró A sötétség útja - Mulholland Drive Straight Story - Az igaz történet Lost Highway - Útvesztőben Twin Peaks - Tűz, jöjj velem! Twin Peaks (szín., am. tévéfilm sor., 1990) Veszett a világ Kék bársony Az elefántember Radírfej

Szentgyörgyi Rita - Bruce ​Willis
"A ​hírnév olyan, mint egy sebhely. Nem fáj, de egy percre sem feledkezhetsz meg róla" És ő imádja a hírnevet.

Shirley Maclaine - Nincs ​lehetetlen
"Szeretem ​a fellépéseket, mert szeretem nézni az emberek arcát, hallani a nevetésüket, kapcsolatba kerülni közülük a lehető legtöbbel. Legszívesebben mesélnék nekik az életemről, a természetről és a harmóniáról. Figyelmeztetni akarom őket, hogy szeressék az életet. El akarom nekik mondani, hogy testük minden izmával harcoljanak a kétségbeesés, a gyűlölködés és a mohóság ellen. Mesélni szeretnék nekik mindazokról a csodálatos lehetőségekről, amelyeket az élet adhat, ha hiszünk benne. Nem lépheted át a saját árnyékodat - tartja a mondás. Pedig nem így van. Én átléptem. Nincs lehetetlen!"

Gerencsér Ferenc - Ónody György - TV-könyv
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Baló Júlia - Sztárinterjúk ​forgatás közben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Esztergályos Cecilia - Adj ​békét, Uram!
Biztosan ​a balett is az oka, mert ha a táncban például ugrasz és nem kap el a partnered, akkor igen nagyot esel. Én mindent a jóistentől kapok. Akkoriban, amikor 1986-ban megjelent az Adj békét, Uram! című könyvem, még egyáltalán nem volt divat kiejteni az Úristen nevét. Pedig a hit az embernek megadja azt a csodát, hogy élni tudjon.

Bóta Gábor - Mi ​van a maszk mögött? I-II.
A ​kötetben - többek között - Koltai Róbert, Gálvölgyi János, Garas Dezső, Eperjes Károly, Bubik István, Haumann Péter, Kibédi Ervin, Kabos László, Bodrogi Gyula, Kerényi Imre, Psota Irén és még sokan mások nyilatkoznak a szerzőnek.