Vonalkód

Gárdonyi Géza - Az ​én falum
Az ​elbeszélésgyűjtemény alcíme: Egy tanító feljegyzései márciustól Decemberig. A cím és az alcím sokat elárul a kompozícióról; szubjektivitása, a falusiakat a pedagógus együttérző fölényével szemlélő nézőpontra, műfajilag pedig tárcaszerűségre utal és jelzi, hogy a kompozició az évszakok, a hónapok rendjét követi. Novelláiban az egyszerű emberek hétköznapi életéről mond történeteket, némi nosztalgiával a természethez közeli életforma iránt, sóvárogva a föld, a falu lelke után, idegenkedve a mesterkéltté vált "kövi emberektől". Kortársaival ellentétben Gárdonyi nem regionalista, nem egyetlen tájegységre figyel, hanem az ország különböző részein szerzett tapasztalatait összegzi a faluról, a parasztról. Bár tematikáját és módszerét kötik szálak az irányzathoz, naturalistának sem mondható, eszményítő realizmusa szebbé stílizálja a nyers való tényeit, átkölti a bántó, rút dolgokat. Híresek a szellemi néprajz körébe vágó megfigyeléseket rögzítő novellák (A barboncás); Tolsztojnak a méltóságteljes halálról szóló elbeszéléseivel szellemében rokon a Kevi Pál halála; a paraszti polgárosodás, értelmiségivé válás ellent- mondásainak modern problémakörével vet számot az ismert Tanácskérés; az iskoláztatás nemcsak felfelé lendíti a rátermett szegénygyerekeket, hanem el is idegeníti közösségétől. Életképek, rajzok sorozatának is fölfoghatjuk a ciklust, de nem az impresszionista rögzítés értelmében. Gárdonyinak filozófiája van, panteisztikus látomásban egybeolvadnak a létezők, pontosabban: a világot alkotó, átmenetileg szenvedésre ítélt létezők titokzatos módon benne vannak Istenben, s talán ez a hit a mélyebb forrása az elbeszélésfűzér idillikus szemléletének és nyelvi stílusa kiegyensúlyozott művészi harmoniájának.

Cserna-Szabó András - Fél ​négy
Van, ​aki nem szeret írni, mégis ír. Nehezen, nagy szenvedések árán, de ír, mert kényszeresen el akar mondani valamit. Van, aki szeret írni, mert kényszeresen el akar mondani valamit ő is, de ez jó neki. Gyönyörködik a történetekben, a szavak engedelmességében, a képzelet valóságosságában és az emberek csodálatosságában. Cserna-Szabó András történetei erről a boldogságáról szólnak: hogy jó élni és jó írni. Egyszerű dolog ez, gondoljuk és lazán hátradőlünk olvasás közben. Lapozunk, lapozunk, aztán rájövünk, hogy mégis inkább bonyolult és összetett dolog: az élet és az írás. Cserna-Szabó András a fantáziát vegyíti a valósággal, a szomorút a vidámmal, az egyszerűt a bonyolulttal, úgy, hogy közben örömére szolgál mindez. És ha neki jó, akkor jó az olvasónak is.

Vekerdy Tamás - Ó, ​azok a hatvanas évek
A ​sikeres pszichológust elsősorban az óvodáról, iskoláról szóval a gyerekekről írt tanulmányaiból ismerjük. A múlt évben megjelent Családom történetei szépirodalmi könyv; mint ahogy a Könyvhétre tervezett : Ó, azok a 60-as évek is.,- korábbi meg nem jelent novelláit tartalmazzák. A történetek a Kádár korban, főként főiskolások körében játszódnak, de feltűnnek a korszak jellegzetes problémái, a tsz-ek, 56-os bebörtönzések is.

Cserna-Szabó András - Puszibolt
Ez ​a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.

Vámos Miklós - Szenvedélyes ​emberek
Vámos ​Miklós már pályája kezdetén is a kissé kesernyés, olykor álnaiv humor hangján szólalt meg, és mindmáig jellemzi írásait az irónia és az önirónia, a játszott flegma és némi kajánság. Mindazonáltal hangulataink mindennapi, közös skáláján ingadozik új novelláinak és kisregényének a kedélyvilága: önsajnálat szokványos sorsunk felett, agyonhajszoltság a pénzkereset vagy az élvezetek kedvéért, a második gazdaság és a hiánygazdaság keservei, melyek rongálják az idegrendszert, az önérzetet, a barátságot, a szerelmet és a családi érzéseket, fullasztó részvét a nálunk is szerencsétlenebbek láttán, vagy midőn abszurditással határos leleményességre kényszerülünk, hogy lebonyolítsunk valami hétköznapi ügyletet - mindehhez kell is egy-egy fintoros mosoly, szájbiggyesztés, vállvonogatás, kurta nevetés. A címadó kisregény új állomás Vámos pályáján. Hősei csúcsformájukon többé-kevésbé túljutott, negyven körüli emberek, úgy érzik, elérték, amire képesek, s most tétován keresnek valami mást, szokást, hobbit, szenvedélyt: egyszóval mindenható rögeszmét. Találnak-e boldogságot, vagy legalább lelki nyugodalmat választott játékaikban a "szenvedélyes emberek"? - teniszezők, barkácsolók, építkezők, főzőcskézők, szeretkezők: kérdi a maliciózus jelentésű cím. Ezúttal tehát nemzedékváltás tanúi is lehetünk: egy író, akinek a neve sokáig a "fiatal író" szinonimája volt, ha kora szerint még nem feltétlenül, tapasztalatai alapján érettebb korosztályba lépett.

Fejes Endre - A ​hazudós
Fejes ​Endre írói világának sokszínűségét reprezentálja novellás kötete. Hősei nehéz, küzdelmes sorsú munkások, a Józsefváros szűk utcáin, sötét terein élnek. Szűkre mért életükből a képzelet szárnyán, szivárványos álmok segítségével próbálnak kitörni. De meséik nem csupán a prózai valóságot szépítő hazugságok, hanem egy másfajta, emberibb élet utáni vágyakozást is kifejezik. A bukástól, a kudarctól akarja védeni szeretett hőseit az író, értük, velük perel lírai realizmussal telített írásaiban.

Bartis Attila - A ​kéklő pára
(...) ​Bartis Attila karizmatikus író. Ezen kívül - ha a történelemből nem nyomtalanul fog kiesni a kommunizmus negyven éve - megírta a magyar irodalom egyik halhatatlan novelláját: Károly avagy az irodalom története. Ha nyomtalanul esik ki, akkor sok minden más is ki fog esni. Akkor nemigen lesznek majd válaszok az ilyen kérdésekre: Mi volt a kommunizmus? Mi volt a román kommunizmus? Mit jelentett a díszmagyar Romániában a kommunizmus alatt? Mi volt az, hogy besúgó, és mi köze volt a díszmagyarhoz meg "ehhez a nyomorúságos román időhöz"? Mi volt az, hogy Marosvásárhely? Mi volt az, hogy vendégbarátság? Miféle morál tette természetessé, hogy egy család öt és fél évre befogadjon egy vadidegent? És így tovább. Az egy más világ lesz. Akkor a Károly... csak egy lesz azok közül a novellák közül, amik egy könnycseppel jobbak a tökéletesnél. (...) Az irodalmat rendszerint elrontja, ha az irodalomról szól. A Károly avagy az irodalom története a ritka kivételek egyike. Az alcím nem kevesebbet ígér, mint hogy ebből a novellából - mintegy mellékesen - megtudhatjuk az irodalom értelmét. És megtudjuk. A legutolsó mondatnál nem lehetne tisztábban, fehér-feketébben kimondani, minek is ír az író: "Mit segíthetek? - kérdeztem, de Károlynak elfogytak a kettesei, a nővér sem akart több pénzt adni egy bolondnak, és már csak annyit hallottam, hogy: kérlek, írjál..." Igen, ezért ír az író: mert tartozik ennyivel egy bolondnak. Kemény István

Lázár Ervin - Mesék ​felnőtteknek
Lázár ​Ervinből nem lehet kinőni! Szerencsére nem is kell: akik meséin nőttek fel, és ma is lázárervint olvasnak gyerekeiknek, különösen élvezni fogják ezeket a felnőtteknek írt, tündérien abszurd novellákat, amelyeket Kern András ad elő - vagy inkább kelt életre. Az első és utolsó elbeszélést pedig maga a szerző olvassa fel nekünk.

Debreceni Boglárka - Bébikommandó
Mondjon ​valami kedveset és szépet egy nő a másik nőről. De őszintén ám. Esetleg próbálkozzunk azzal egy lépéssel beljebb igyekezve/kerülve -, hogy egy írónő ajánlja az Olvasó figyelmébe egy másik írónő kötetét. Első önálló kötetét. Én most ezt teszem. Kérem, olvassa el a Bébikommandó című könyvet, mert így lehetősége lesz arra, hogy szembetalálkozzon rég elfeledett vágyaival, újra felfedezze azokat az apró moccanásokat, amik nélkül a mindennapokat el sem volna érdemes kezdeni. És azt is megtudhatja ebből a könyvből, mitől indul be a férfivásárlók fantáziája, minek örülnek a leányanyák, és hogyan zajlik egy legénybúcsú. Rezdülések, megfigyelések. Kételyekkel, ugyanakkor bátorsággal vállalt világ. Egy olyan hang, amitől örömet érez az Olvasó. De ami talán ennél is több: önmagának is megörülhet. Mert a Bébikommandó ezt akarja. És higgyék el, el is éri.

Spiró György - Álmodtam ​neked
Spiró ​György Álmodtam neked című novelláskötete 1987-ben jelent meg. Az akkor nagy sikerű könyv bevallottan életrajzi jellegű novellákat tartalmazott. E most megjelenő, azonos című kötet kiegészült néhány azóta született, hasonló jellegű novellával. A szerzőtől megszokott éleslátás és fanyar humor az új írásokból sem hiányzik. Ezekben a rövid, néhol borongós hangú, néhol ironikus novellákban nincs semmi fikció, semmi kitalálás, a szerző saját élete tapasztalatait írja meg őszintén, szépítés, önsajnálat és engedmények nélkül. A novellák kötetbe rendezésében az időrend játszik fő szerepet, aminek köszönhetően a kirajzolódó életrajz már-már regényre emlékeztet. Ráadásul nem csupán a szerző regénye ez, nemzedéki életrajz látszik kibontakozni belőle. A kortárs közönségnek ajánljuk e lírai szépségű, elgondolkodtató kötetet. Spiró György 1946-ban született Budapesten. Magyar–orosz–szerbhorvát szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Sokoldalú szerző, számos műfajban otthonosan mozog. Költőként és prózaíróként kezdett publikálni. 1974-ben jelent meg a Kerengő című regénye, amely egyszeriben ismertté tette. További három regény és számos novella írója. 16 éves korától kísérletezik drámákkal. Igazi színpadi sikert a Csirkefej és Az imposztor című darabjaival aratott a 80-as években. Jelenleg az ELTE Esztétika Tanszékének tanára. Irodalomtörténészként is nevet szerzett magának, a szláv nyelvek és irodalom alapos ismerője.

Ismeretlen szerző - Test ​és tükör
"A ​világon a legnehezebb színjáték a természetes viselkedés", állapítja meg az antológia címadó elbeszélésének hősnője, aki műszerelmeskedéseit egy művárosban metafizikai műmagyarázatokkal igyekszik okadatolni. Ennél talán csak a természetes írás a nehezebb, kivált, ha novelláról van szó, ami Graham Greene szerint a legnehezebb műfaj. Kötetünk huszonegy szerzője számára sem lehetett könnyű ellenállni a csábításnak, hogy valamelyik posztmodern irányzat , az öncélú formai kísérletezgetés felé orientálódjanak. Ezek a jórészt fiatal írók már nem dühösek, nem lázadók, nem törődnek irodalmon kívüli szempontokkal: rájöttek - úgy is, mint fiatalok -, hogy az idő titkánál, a szexnél vagy a női irracionalitásnál aligha van fontosabb és izgalmasabb kérdés. És rájöttek arra is, vagy inkább józan eszük azt diktálta, hogy az angol novella tradícióihoz ragaszkodni nemcsak dicséretes, hanem a legcélravezetőbb is: a jól épített történettel, a fordulatos meseszövéssel, a kiváló helyzet- és jellemrajzzal, a múltat és jelent, régit és újat, a hagyományt és újítást ellenpontozva egyesítő, fanyar humorral átitatott elbeszélésekkel semmi nem veheti föl a versenyt. Tudják ezt az antológia ismert és ismeretlen, született angol és bevándorló szerzői egyaránt, azok is, akik Angliában nevelkedtek, és azok is, akik a világ más tájain - ezért olyan üdítően színes és változatos olvasmány a Test és tükör.

Banana Yoshimoto - Kitchen
Banana ​Yoshimoto Konyhája elbűvölően eredeti és mélyen megható művészkönyv Japánból. A Konyha "nagyvárosi" regény. Egy egész generáció életmódját és érzékenységét, fiatalok névtelen harcát mutatja be. Két történetet helyez egymás mellé, melyek anyákról, a konyháról, a szerelemről, tragédiákról szólnak. Mindez szabad szellemű, fiatal nők agyában születik meg a mai Japánban. Bolondos stílusa a korai Marguerite Duras-ra emlékeztet. A Konyha és a Telihold két elegáns történet, melyek látszólagos egyszerűsége a mesteri történetírás ékes példája. A különleges tehetségű író sorai az agyunkban visszhangoznak és megérintik lelkünket is. Megjelenését követően a könyv óriási sikert aratott Japánban. A szerzőnőt a XX. századi japán irodalom legkiválóbbjai között tartják számon, két tekintélyes irodalmi díjat nyert. A Konyha című regényét megfilmesítették. A Konyha 19 országban aratott sikert, és több millió példányban kelt el. Japánban 6 millió eladott példánnyal az év sikerkönyve.

Bodor Ádám - Az ​utolsó szénégetők
Bodor ​Ádám kötetbe szerkesztett tárcái 1978 és 1981 közt keletkeztek és az Utunk számára, majd közlésük után hosszú időre ,,feledésbe merültek", illetőleg a novellisztikusabb darabok átdolgozva bekerültek a szerző novellásköteteibe. 2006-ban, Bodor Ádám 70. születésnapja alkalmából az életműve előtt tisztelgő Székelyföld folyóirat közölte az egyik ,,elfeledett" tárcát (Az elvtársak üdvözletüket küldik), és ekkor Molnár Vilmos időrendbe szedte és listát készített a kötetben meg nem jelent darabokról. Nem sokkal később Báthori Csaba is összegyűjtötte ezt az anyagot, amit aztán az Élet és Irodalom újraközölt 2007 és 2010 között. Az üde nyelvezetű és humorú, ma is frissnek ható, szépirodalmi igénnyel megformált tárcákban ráismerhetünk a novellák, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása összekeverhetetlenül Bodor Ádám-i atmoszférájára, sűrűségére és enigmatikusságára. Bár eredeti szándékuk szerint ezek a tárcák pillanatnyi, időszerű hangulatok, kisívű történetek elmesélésére születtek, egyben olvasva - könyvformában - őket, sokkalta összetettebb és izgalmasabb irodalmi kaland lehetőségét hordozzák.

Grecsó Krisztián - Tánciskola
A ​Tánciskola nem konkrét hely, ahol – mondjuk – tangózni tanulnának Grecsó Krisztián új regényének hősei. A Tánciskola miliője nem valóságos tér, mert ahol elhiszik, hogy a permetezőből néhány hajtásra zenegép lesz, és a régi melódiákkal visszatér a múlt is, ott bizonyára bolondok élnek. Vagy talán mégsem egészen? Lehet, hogy akarni kell a csodákat, képesek vagyunk megálmodni a vonatablakból elsuhanó Magyarországot, és ez az akarás, a mágia iránti vágy a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze? Grecsó egy mágikus, fülledt alföldi világot álmodik, amelyben minden olyan lehetetlenül ismerős és valóságos. Egy jogászi pályája elején lévő fiatalember a Viharsarok egy ismeretlen városába kerül; kísértések, csodák, borzalmak, nők és a halál közelébe. Dr. Voith József nem tudja, hogy ördögi dolog kavarodik-e fel a mélyből, vagy csak a hétköznapok könyörtelen üteme fodrozza a felszínt. A kusza szerelmek és a drogos bódulat zavarossá tesz számára mindent. Rajongva imádott nagybátyjához fordulna, de egyre inkább úgy érzi, rossz helyen jár. A nagysikerű, több nyelven megjelent Isten hozott szerzője ízesen, humorral és nagy szívvel mesél. A Tánciskola egy generáció, egy világ, egy rejtély és egy dilemma varázslatos regénye.

Tóth Krisztina - Porhó
A ​hulló hó a megbocsátás, a kegyelem jelképe. Tóth Krisztina verseiben is ott szitál a finom, alig érezhető porhó, mely az idők során lassan, észrevétlenül mindent befed; és ha izgalmas, sokat ígérő felfedezőútra indulunk e világban, előtűnnek sajátos formái, és a lábunkhoz tapadó hó alól előbukkannak a legkáprázatosabb színek. Az elfojtott, a ki nem mondható érzelmek kavarodása, a pattanásig feszült idegek: így jellemezhetnénk leginkább Tóth Krisztina költészetét, mely a nővé érés, az anyaság és a mélyben izzó, de kitörni képtelen szenvedélyek lenyomata. Egy három tételes versben elképzelt és valósnak tűnő szeretkezések keverednek, másutt óda születik az ötvenéves férfihoz. A címadó írásban Tóth Krisztina pedig megrendítő kérdéseket tesz föl a krisztusi koron innen, de a József Attila-in túl: "Harminckettő hogy telhetett? / Hogy múltak el napok, hetek?" Ez az új és régebbi verseket tartalmazó, az egész eddigi életművet bemutató kötet a válasz.

Kertész Ákos - A ​világ rendje
"A ​nagy szavakat magam sem szeretem, tudom az Olvasó sem szereti. Lejáratták, lejárattuk őket. Ezért haboztam sokáig: nem túlságosan föllengzős-e ez a cím (nem egyetlen novella, az egész kötet élén) hogy: A világ rendje. Azt hiszem magyarázattal tartozom. Egyik kisregényem hőse, Vukovics "azért tud hazudni, mert meg kellett tanulnia, mert nem fogadhatta el a dolgok megszokott értékét és megszokott rendszerét, mert ha elfogadja, akkor az erősek eltapossák a kis Vukovicsot. Ő csak úgy nyerhetett, ha blöffölt, mert neki így osztották le már az indulásnál a lapot..." Az indulásnál, tehát az elemiben. Vagyis a kicsi és gyönge Vukovics Bélának föl kellett lázadnia a világ rendje ellen. Az elemiben (fiatalabbak kedvéért: általános iskola, alsó tagozat) én az osztályban a legjobban fejlett három-négy srác egyike voltam, nekem ezért nem kellett volna lázadnom. Hazudni, blöffölni nem is tanultam meg. A világ rendjét mégsem voltam képes elfogadni sem akkor, sem később. Hogy miért? Talán ha megvénülök, és nagyon magányos leszek, egyszer megírom az önéletrajzomat... Az biztos, hogy a Bibliából már akkor megtanultam, hogy a legfőbb törvény: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s ez a törvény, amerre csak néztem, sehol sem érvényesült. A marxizmusból pedig azt tanultam meg később, hogy az embernek az a dolga ezen a földön, hogy ezt a rosszul berendezett világot a maga és társai számára jobban rendezze be. Ma már, túl az ötvenen, úgy látom, hogy mindig is a világ rendje ellen lázadtam egy bennem élő értelmesebb és emberibb rend nevében. A magam módján."

Békés Pál - Bélyeggyűjtemény
Ez ​az a 100 híres regény, amit valaha meg akartam írni. Ám a körülmények változása, a terjedelmes művek iránti egyre csökkenő érdeklődés (az enyémet is beleértve), valamint időm szűkössége megváltoztatta elképzeléseimet. Egyetlen nekirugaszkodással mondtam le nagyratörő terveimről egy szürke, szivacsos délutánon. Nehezemre esett - megkönnyebbültem mégis. Meglehetősen fárasztó ennyi kötet terhét cipelni. Ma már úgy látom, kb. 100 x kb. 100 szó is elég. Sőt. A legfontosabb történetek végül is elférnek egy nagyobbacska bélyeg hátán. Regényfolyam helyett bélyeggyűjtemény. Persze ha mégis akadna valaki, aki regényt kívánna írni egyik-másik bélyegemről, úgy legyen; én nem ellenzem. A szó az utolsó igazi köztulajdon. Parancsoljatok.

Ljudmila Ulickaja - A ​mi Urunk népe
Az ​Európa-szerte népszerű orosz írónő nem tesz mást A mi Urunk népében, csak mesél és mesél a végtelenségig, megunhatatlanul. Mindenről és mindenkiről van egy jó története: legyen szó önbizalom híján álló vagy bármit eltűrő nőkről, az apaság rejtelmeiről, őrangyalokról. Különösen érzékeny a csodákra, a kivételes eseményekre, ám ezeket is – például egy némának hitt gyerek szavait, az állatoknak tartott szentmisét vagy a beteljesülni látszó jóslatokat – úgy tárja elénk, mintha a világ legtermészetesebb dolgairól beszélne. Hiszen amennyire a különleges jelenségekben, legalább annyira otthon van a hétköznapokban. Novellaformában is könnyedén, finoman mutat be szépet és rútat, egy-egy összetettebb szereplőt vagy bonyolultabb szituációt. Nem meglepő ez, hiszen írói érzékenységét a nagy orosz realistáktól örökölte. Rendkívül sokat tud a legfontosabb dolgokról: szerelemről, boldogságról, hitről és halálról. Mindezek mögött pedig nagy-nagy bölcsesség áll: kerülni minden szélsőséget, elfogadni egymást, felülvizsgálni az előítéleteinket az emberben mélyen megbúvó belső hang és az igazságérzet nevében. LJUDMILA ULICKAJA az egyik legnépszerűbb kortárs orosz író, számos jelentős orosz és nemzetközi díj (többek között az orosz Booker-, az orosz Nagy Könyv-, a Grinzane Cavour-díj) kitüntetettje. Könyveiből – tizennégy kötete jelent meg eddig – Oroszországban több mint kétmillió példány kelt el. Három mesekönyv és hat színmű szerzője. Moszkvában él. LJUDMILA ULICKAJA művei a Magvető Kiadónál: Médea és gyermekei (2003) Életművésznők (2004) Vidám temetés (2005) Szonyecska (2006) Odaadó hívetek, Surik (2007) Kukockij esetei (2008) Daniel Stein, tolmács (2009) Történetek állatokról és emberekről (2009) Elsők és utolsók (2010) Imágó (2011) Történetek gyerekekről és felnőttekről (2012)

Anna Gavalda - Csak ​azt szeretném, ha valaki várna rám valahol
Tizenketten ​vannak az elbeszélők, különböző nemű, korú, más-más társadalmi réteghez tartozó és más foglalkozású mesélők, akik vagy életük egy kiemelt pillanatát, vagy egész addigi életüket sűrítik egy rövid történetbe. Egy öregedő rocksztár, akit véletlenül mégis megérint a szerelem. Egy szintén szerelmes mérlegképes könyvelő, aki a nővéreivel bérel közös lakást. Egy anya, akinek második magzata elhal, miközben mindenre kiterjedő változásokat indított már el a család életében. Egy eltávos kiskatona, aki a bátyja árnyékában él. Egy állatorvosnő, aki részeg megerőszakolóit józan fejjel heréli ki. Anna Gavalda novelláskötetének minden darabja egy váratlan fordulatra épül, arra a pici csavarra, melynek működésbe lépése után minden, ami korábban történt, mást jelent. A szerző hol humorral, hol távolságtartással, hol együttérzéssel, hol megvetéssel viszonyul szereplőihez: a langyos szerelmi vágyakozás úgy keveredik Gavalda történeteiben az egyszeri ember legmegrázóbb drámáival, mint a parfümpára és a kutyaürülék szaga a Champs-Élysées-n.

Grecsó Krisztián - Pletykaanyu
Az ​Isten hozott szerzője ezzel a novelláskötettel robbant be a kortárs magyar prózába. Életszaga, szemtelen éleslátása áttört bizonyos gátakat, és próbára tette Grecsó Krisztián szűkebb környezetének tűréshatárát. A Pletykaanyu olyan mélységekből hoz friss híreket, ahonnan ritkán kapunk valódi tudósítást. A kötet persze jóval több annál, mint amit a pletykasajtóból, televízióból megismerhettek, és elevensége, újszerűsége nem azon múlik, hogy magukra ismertek-e az olvasók az elbeszélések hús-vérfiguráiban vagy sem. A novellákat sokkal inkább valami autentikus tudás mozgatja; Grecsó nem kutat, nem kérdez, csak figyel. Mint aki bennszülöttből lett "etnográfussá". Ízes humora, nyers ereje valóban minden pátosztól mentes, de hogy ez árulóvá teszi-e a szerzőt, döntse el Ön. Miközben szórakozik, ítélkezhet!